Legutóbbi tartalom: Jessyka

Jessyka: Gyarlóságodért Letűnt korok homályából bukkan elő arcod, szemeidben fájdalom ül, vívod napi harcod az élettel, melynek súlya véresen marja lelkedet. Mosoly, s cinikus gőg mögé bújva álarcot viselve élsz, s a siserehad körülötted nem veszi észre, hogy félsz. Pokol az otthonod...

Jessyka: Elmegyek Lekuporodott szívemben a csend, így várja a megváltó halál pillanatát. Már nem könyörgi a vágyott szerelmet csak azt, hogy méltósággal menjen el. Hatalmát nem fitogtatja kéjesen, csak csendben öleli megfáradt szívemet, ez az a pillanat…, mikor menni kell, mikor még nem...

Jessyka: Féltem a percet Hallgatok, de hallgatásom Átöleli minden szó, Mit ajkad lehel felém. Elmerülök hangod bársonyán, Nevetésed lágyan ringó Édes dallamán. Megtorpan a szó ajkamon, Még féli a percet mi Köztünk lebeg. Még félőn ölelem nyakad, S kezem megremeg… Arcod érinteném, de nem...

Jessyka: Nevedre ébredtem! <TABLE cellSpacing=0 cellPadding=3 width="100%" bgColor=#ffffff border=0><TBODY><TR><TD width="93%" height=2>Nevedre ébresztett a reggel, s az első gondolat Te voltál az előbukkanó szavak mögött. A lassan nyíló pupillák kutatták a képet, mit Magad után hagytál a...

Jessyka: Mikor kell? Mikor már csak ülünk egymás mellett, Mint két idegen… S éjjelente arra várunk, mikor Lesz már reggel… Mikor már nem rohanunk haza, Mint az elején… S már nem bódít el az ölelés, Mikor megérint… Mikor már a könny is szárazon pereg, Már nem nevetek… S már nem jut el...