Legutóbbi tartalom: JonGeorg

Üdv Mindenkinek! Örülök, hogy itt lehetek :) !!!

Én szívem szerint nem szednék vitaminokat, de gyanítom, hogy ha mást se ennék, csak zöldségeket meg gyümölcsöket egész nap, akkor se tudnám biztosítani a napi ideális vitamin bevitelt. De azért lelkesen keresem a kis, magán zöldséges üzleteket, hátha még némi háznál termesztett, igazi...

Ma felébredt bennem a vágy, hogy milyen rég nem ettem egy jó vajas-párizsis szendvicset :) Úgyhogy hideg ebéd volt. De jó volt :)

Szerintem pillanatokra mindenki megkapta már a megvilágosodás élményét, csak sokan észre sem veszik. És talán van, aki azt mondja, hogy nem kósza pillanatokra vágyik, de aki átélte már, az tudja, hogy mekkora útmutatást ad, ha csak egy röpke pillanatra is a maga tisztaságában tapasztaljuk meg az...

Hadd írjam le ide kapcsolódóan, amit egy filmben láttam egy cédulára írva, szerintem csodálatos bölcsesség, de megfelelően rövid és frappáns magyar változatot még nem találtam, valakinek van ötlete? "Courage is not absence of fear, it's mastery of fear." Egyszerűen tökéletes.

Én hiszek abban, hogy a szívünkben tényleg ott van az a cél, amivel az Élet felruházott minket, és amint a gondolataink zajának sodrásából kilépünk, visszatalálunk ehhez a Tiszta Útmutatáshoz.

Én egész biztos vagyok benne, hogy azok érzik Életük végén visszatekintve, hogy helyesen éltek, akik jól érezték magukat, szerettek, dolgosan töltötték az Életüket és tisztelték mások ösvényeit. Ez talán nem túl filozófikus emelkedettségű gondolat, de én így foglalnám össze a lényeget.

"A megbocsátás az az illat, amit az ibolya hagy a lábon, ami rálépett." /Mark Twain/

Örülök, hogy nyitottál egy témát Eckhart Tolle kapcsán. A jelen pillanatban rejlik az Élet teljessége, a tiszta Életöröm, és a tudatosság felé haladva egyre több ilyen pillanatot élhetünk meg, és aki megtapasztalta már, az tudja, hogy mekkora kincs a jelenlét. Én Eckhart Tolle útmutatásának...

karalábé

Márta-zárta

Jól van, örülök, hogy a vidámság helyet kapott ebben a kérdésben :) , különben ki tudja, milyen ítéletet hoznátok végül, Kedves és Tisztelt Hölgyek :)

Azt hiszem, Picur, aki ezt írta: "De régi az utolsó bejegyzés.. Biztos mindenki megtalálta az igazit Én néha még önmagam is keresem..." - a lényegre tapintott :) Amikor azt mondjuk, hogy az igazit keresem, olyan mintha magunkat már teljesen megtaláltuk volna azaz nem változnánk már. De...

Adódhat úgy, hogy rajtunk kívül álló okból nem tudjuk tartani a szavunkat, és ha a szavamat adom, akkor az természetesen magában is foglalja ezt a lehetőséget. És ha valóban úgy alakul, hogy valami megakadályoz abban, hogy tartsam a szavam, akkor egy egészséges emberi kapcsolatban ez nem fog...

Ilyet még nem hallottam, de elhiszem, hogy megtörtént. Elképesztő!