Károlyfi Zsófia

Lehet, hogy egy ártalmatlan őrült vagyok, aki egy elképzelt világban él?

Meg vagyok győződve arról, hogy a Világ a végtelen Univerzumot jelenti, holott a világtérképen a Földek is csak a felszínét látom, az emberek, pedig ha a világról beszélnek, az emberek világára gondolnak, van olyan is, aki csak a saját világára.

Tanulás nélküli hittel születtem, ami mára meggyőződéssé változott.

Az édeni állapotot a belső életemben találom meg. Nem kellemes az Édenen kívüli állapot, túl nagy ott a tömeg.

Tizenhét évesen ezt kívántam. „Szeretném átélni a lehető legtöbb emberi érzést, ami egy életbe belefér, szeretnék a lehető legtöbbféle körülménybe belekóstolni, legyek szegénységben, nyomorúságban, és lehessek gazdagságban, luxus körülmények között.

Furcsának találom, hogy ideszületünk a Földgolyóra és a legtöbben nem látjuk meg milyen is az. Egy picinyke területen él az emberek többsége, és általában ott is hal meg. Szeretném látni milyen a Földgolyó másik fele.

Megkérdeztem valakit, egyszer, hogy ő mit kíván az élettől? A következőket válaszolta: szeretnék sok pénzt keresni, szeretnék egy feleséget, saját kocsit, saját lakást és gyereket. Soha többet nem tettem fel ezt a kérdést senkinek.

A hitemről és meggyőződésemről kérdezés nélkül nem beszélek. Hitvallásom miatt nem támadott meg senki, ugyanis nem próbáltam meggyőzni senkit arról, hogy az én hitem az egyedüli üdvözítő. Érdeklődéssel figyelem más emberek hitét, meggyőződéses vallásukat. Néha előfordul, hogy találok bennük olyasmit, amivel nem értek egyet.

Elfogadom, hogy semmi sem tökéletes, és tudom, hogy ez így van jól.

Nem ruházom fel a teremtőt képi megjelenítéssel, hisz ő a láthatatlan és a megfoghatatlan világba tartozik, úgy ahogy a mi saját ki nem mondott gondolataink.

Amikor azt gondolom, hogy őrült vagyok, akkor élem a legtevékenyebb időszakomat.

Amikor normálisnak képzelem magam, azt hiszem, akkor vagyok őrült, és szellemi életet élek.

Minden a világon így működik. Sötét és világos, megfeszül, majd kienged, látható és láthatatlan, pozitív, negatív, változó és állandó és még sorolhatnám. Sokszor felsóhajtok, hogy békét és nyugalmat szeretnék. Butaság? Igen. Az élet nem nyugalmi állapot.

Ki vagyok én, ki minek lát?

Van, aki festőművésznek. Ők sokszor megkérdezték miért festem a portrékat derűsre?

Azért, mert biztos vagyok benne, hogy minden általam megfestett embernek van boldog pillanata, és én azt szeretném ábrázolni, nem a gondokkal terheltet. Van elég művész, aki azt festi, én a jót szeretem keresni az emberekben.

Vállaltam ezért a nagy csalódásokat is. Kibírtam őket eddig. Azt az érzést, amit az emberek jósága váltott ki belőlem, nem cserélném el az alapból bizalmatlanság érzésével

Ki vagyok én? Ismerem-e magamat? Az vagyok, aki ismét úton van.
A virtuális világban aktían jelen vagyok. www.aranyecset.hu, a www.karolyfizsofia.hu és a https://www.facebook.com/karolyfizsofia
oldalakon.