Legutóbbi tartalom: Kaktuszmalac

A zene az emberi elme öröme: számolás a számolás tudata nélkül. (Gottfried Wilhelm Leibniz)

KATONA VAGYOK ÉN... Katona vagyok én, kiszolgált katona, Csak káplár sem voltam, mindig közkatona. A katonasághoz ifjúságot vittem, Ott maradt az, haza öregséggel jöttem. Nagy volt pontosságom, nagy volt a hűségem, Nem volt reám mérve csak egy büntetés sem. Mi lett a jutalmam, mikor...

GYERE, LOVAM... Gyere, lovam, hadd tegyem rád nyergem! Galambomnál kell még ma teremnem. A kengyelbe most teszem ballábam, De lelkem már a galambomnál van. Száll a madár, tán párjához siet; Sebesen száll, el is hagyott minket. Érjük utol szaporán, jó lovam, A párját ő sem szereti...

VERSEIM A költészet fája életem, Minden versem egy levelke rajt. Fa, levél el fog hervadni majd, A felejtés szele rásohajt. És mivelhogy elhervadni fog, Ne is ápolgassam én e fát? Más hasznot ha nem hajt: legalább, Amíg élek, hűs árnyékot ád. Petőfi Sándor - Pest, 1844. szeptember

HALÁLOM A halál két neme áll előttem, Nem tudom, hogy melyiké leszek; Nem tudom, pedig szeretném tudni: Éhen vagy szomjan halok-e meg? Petőfi Sándor - Pest, 1844. szeptember

SZEMFÁJÁSOMKOR Teremtő isten! szemeimre A vakságot tán csak nem küldöd? Mi lesz belőlem, hogyha többé Nem láthatok lyányt s pipafüstöt! Petőfi Sándor - Pest, 1844. szeptember

FURFANGOS BORIVÓ Megiszom én a bort, mert szeretem, De néha megy belém nagy nehezen; Azonban rajtam nem fog ki soha, Minden dolognak van oka-foka. A kancsó zsarnokszív” - azt gondolom - „Ki kell belőle a vért ontanom!” S e gondolatra kancsóm kiürűl, Készítették bár feneketlenűl...

ÉLET, HALÁL Boldog, kinek fejére Az ég oly sorsot mért, Hogy bor- s leányért éljen És haljon a honért. Petőfi Sándor - Pest, 1844. július-augusztus

POHARAMHOZ Különben én becsüllek, oh pohár! Csak egy van benned, amit restelek; Azt restelem csak benned, oh pohár! Hogy olyan könnyen kihörpentelek. Ha én tenéked volnék, oh pohár! Ki nem fogynék a borból sohasem; Aztán, ha nékem volnál, oh pohár! Innál belőlem véges-végtelen. Petőfi...

SÍROM Hogyha én majd meghalok, Nem leszen kő síromon; Egy kis fejfa lesz a jel, Ahová teszik porom. De ha megkövűl a kín, Mely most elhat lelkemig: Alacsony sirom fölött Piramíd emelkedik. Petőfi Sándor - Dunavecse, 1844. április-május

ÁLMODOM-E? Álmodom-e? Vagy látok igazán? S akit látok, Tündér-e vagy leány? Akár leány, Akár tündér lenne, Mit bánnám én, Csak belém szeretne! Petőfi Sándor - Dunavecse, 1844. április-május

FÜSTBEMENT TERV Egész uton - hazafelé Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár...

TEMETÉSRE SZÓL AZ ÉNEK... Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki! már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb. Itt viszik az ablak alatt; Be sok ember sírva fakadt! Mért nem visznek engemet ki, Legalább nem sírna senki. Petőfi Sándor - Debrecen, 1843. december

A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET... - részlet A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Petőfi Sándor - Debrecen, 1843. december

NEUMANN KÁROLY EMLÉKKÖNYVÉBE Szeretlek, mint a hold a csendes éjet, Miként a léget a szabad madár; Szeretlek oh, barátom, míg az élet Köréből a halál a sírba zár. Petőfi Sándor - Selmec, 1841. április 17.