Legutóbbi tartalom: koós attila

Székely királyfi 23. Nekik kavics, nekünk szerelem Szen meséltem már róla, milyen arrafelé az élet, amerre a magamfajta kiscsikók suhannak ki boldog mezőknek pitymallatok öléből. Olyan íze a világnak nincsen, hacsak nem már a fogatlan kóstolások idején, mint amin a gyermekek rágódnak...

Új fájdalom jött Új fájdalom jött, ölelt lágyan, ismerősen, s kirabolt, kitépett minden csöndet belőlem. Szerettem volna suttogva kérni: marjon a jajra némaságot, a fájra reményt takarjon, de azt üzente vissza, nem lehet folyton szabadulni: rab vagyok, míg a múlt a foglyom...

Székely királyfi 22. - S fölnőnek hozzánk a csillagok 'Szen tudom én azt a nagy titkot is, amit mezőkbe ásott éj, s kidobál a hajnali harmat: két egyforma e világban jóból nincsen, csak egy se. Csak a rosszat öntötték egy kaptafára, de már az is idele alkotódott, emberkéz műve az -...

Székely királyfi 21. Ki ámennel kezd imákat Aznap mentem először iskolába, mint diák. Mert egyébként hivatalosa voltam én már töpörtyű koromtól a debreceni egyetemnek is, de csak uzsonna- és üzenetvitel céljából Mama után, ha takarított. Úgy el tudtam veszni azon az irdatlan nagy...

Székely királyfi 20. Királyfi 20. Ráncok, szarkalábak Mama töpörödött kis asszony volt, mindig feketében, mindig fehéren, de mindig szappanszagú tiszta szigorban. Szen tudja a jó Isten a maga munkája felől, hogyan s miként válogatta a teremtéskor a világba az alakokat, de azt olyan...

Királyfi 19. Szomjazó lázrózsák Odavagyunk engedve amannak a fájdalmas angyalnak - gyöngék vagyunk, de gyermekek, de "ha gyermekek, örökösök". Gyönyörködtem az Isten szemöldökében - azaz a kies tájban. Szép a Kopasz-hegy, ahogy ácsorog itató és legelő között, tudniillik az ég és a föld...

e-book: Székely királyfi A Székely királyfi 19 része láncban, köztük versekből font cérna - legyen örömére minden léleknek :) http://www.ekonyvtar.abbcenter.com/?id=110294&cim=1

Emberhangok

A Nő vigasztalása Téged belőlem szaggattak szerelmes ujjak, hogy simítson lelkemmé érző tenyér: magamból magammá, de álommá gyúrtak, hogy valami jobb, szebb, féltő legyél. És Te lettél jobb, szebb, féltőbb másom, kit meglelni a világban: ez az életem; néha bolond nap súgja, hol találom...

Az út, ami hazavisz Az út, ami hazavisz, háromszáz méter emlék. Nincs elengedés, mely ne kínálna kínt, melyért vissza ne mennék, csak hogy lássalak, nézzelek még. Mert érdemes, mert hiszem, hogy világok tőled és miattad fordítanak tavasz-dallal kócosan hátat a februári fagynak, s engem...

Arra tifelétek Arra tifelétek megrogyott, tejes fellegek szipognak, bőgnek, s támasszák a Kárpátok szemöldökének hasukat: mit üzensz ma haza hát? S van olyan, ki szódban talál magán kívül mást is, Magyar Ararát? A világnak része a veréb, de színt csak különbség adhat, az izom, igaz, vénül, de...

Székely királyfi 16. Kenyér álma, búza sorsa 'Szen az Öreg Isten olyan szépen szeletelte fel mifelénk az időt, hogy abba eltévedni csak a messziről gyött ember tudott. Már az olyan messziről, aki összekeveri Budapestet Bukaresttel. A szeleteléshez pedig úgy fogott a mi Urunk, hogy a...

A szelídet megsebezték A szelídet megsebezték, s költő lett belőle, riadt szemekkel bújt ég és föld előle. A költőt megsebezték, csillag lett belőle, maga-nyúzott meztelenség didergő ember bőre. A csillagot megsebezték, hajnal lett belőle, fájdalma halk énekszóként csorgott kéklő háztetőkre...

Szádban hordj vizet Ha meg kell itass, szádban hordj vizet, nyáladdal keverd az őrző ízeket. Ha meg kell etess, te rágd meg elébb a húst, mielőtt nyelvemre ejtenéd. Ha be kell kötözz, csókolj sebembe: tisztuljon, ki minket külön szeretne.

Magadból adj... Magadból adhatsz a legbecsesebbet, hallom idők zümmögését. Hát mi vagyok én, almafa? Akkor tán minden fejsze s fűrész engem kóstoljon meg, bánom is én, de ember lelke ugyan minek forogjon körülöttem, hacsak nem pondrókat csipegetni... Nosza, vessünk leltárt hát, s lássuk...