Koós Attila: Szegény Márta
Édesanyánk, hogy eltartson, szinte meggebedt,
de úgy simult mosolyba minden ránca,
ahogy piszkafára cserélt őzike termetet,
szegény Márta, szegény! Voltál, mint fellegek tánca,
voltál, mint eső, voltál, mint szél, hó, voltál
minden, mi minket életben...