Legutóbbi tartalom: milike81

huszadik üzenet

"...Igyekezz hát, hogy amerre jársz sok pillangó legyen. Vedd föl a fészekből kiesett rigófiút, és tedd vissza a fészkébe, ügyesen. S valahonnan fölrepül egy pillangó, s tudni fogják a fák, a hegyek, hogy mit tettél a rigó fiával. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se...

... Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen...

...De te látó ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél csodálatos meséket az erdőről."

... A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó ember vagy e. Azoktól félnek...

... Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy azt a szellőt angyal rázta elő köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod, surrannak, matatnak itt ott a sűrűben...

"... Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz és felrebben előtted az első rigó, tudnod kell, hogy az erdő észrevett...

"Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztítási mellett is."

"Szeretlek, mert fölfoghatatlan vagy, bűvös-bájos fátyol föd el, Szeretlek, mert olyan titok vagy, amiben mégis hinni kell."

"...Mit lelkem eddig félve sejtett, előttem áll a nagy titok, hogy Csak az halt meg ami nem lett, s az él örökké ami volt. És nem tudom mi fáj majd jobban, mi itt örökre elveszett, Vagy mi él a múltban, s onnan kivenni többé nem lehet..."

"A nagy szavak nem érnek semmit, elszállnak mint az őszi szél. De a szeretet, ha tiszta szívből fakad elkíséri az embert amíg él."

"Azt adom, ami a legnagyobb: szívemet, mely útra kelt, és fölkutatta tiedet. Rejts el, őrizz, éltess engem, kedvesem, én veled leszek, s Te leszel a mindenem."

"Az éjre nap, a napra éjjel, a télre megjön a tavasz, Kis elborít keserűséggel, ne félj, meg is vigasztal az."

"Legyek csillag, mely ragyog, amíg sötétség borítja az eget, S örömömben elhalványodom, ha Te majd a hajnalt hirdeted."

"Minden mulandó a földön, minden elvész valaha, Csak a szeretet suttogja: Soha-Soha."