Legutóbbi tartalom: padisz

A Biblia bulvárosodása. Milliószor idézik Ezékiel 25,17 alatti hivatkozásként, pedig a Bibliában Ezékiel 25,17 ezt tartalmazza: "Kegyetlen bosszút állok rajtuk ádáz haragomban, és ha kitöltöm rajtuk bosszúmat, akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr." Ha hozzávesszük a körülötte levő...

Pá! A viszontlátásra!

S ha már okos dolgot mondani nem tudtam, legalább idecitálhattam egy bölcs tanítónk gondolatát arról, hogy miért kellet volna hallgatnom.

Köszönöm, hogy szólhattam.

"Nem, a fecsegő számára a szapora beszéd, mellyel világgá kelepeli mindazt a zagyva értesülést, lúgos vágyat, otromba megfigyelést, felületes észlelést, melyet érzékelő szervei közvetítenek tudata számára, életszükséglet. Talán megrepedne, ha nem fecsegne. A világ anyagát nem emészti meg...

Úgy gondolom ez Török Bálit fekete levesével majdnem felér.

És ami még hátra van?

(Folyt. Márai:)"De ezt csak végső szükségben cselekszi." !!!!

Így állunk!?

"Gondolkozó ember, amikor csak lehet, hallgat; s mikor már nem lehet hallgatnia többé, akkor beszél, vagy ír."

Ha már így alakult olvassuk tovább Márait:

Szép dolog. Ide jutottam.

A fecsegés kényszere a legtöbb ember számára egyértelmű az élet törvényével; fecsegnek, amíg élnek; addig fecsegnek, amíg élnek; nem gondolkoznak, hanem fecsegnek, tehát úgy érzik, vannak. De a valóságban nincsenek, abban az értelemben, mint ahogy van az, aki gondolkozik; csak fecsegnek; s...

Így inkább maradok itt a fecsegőben.

Csak azért mert muszáj, nem szeretek hozzászólni semmihez.