Legutóbbi tartalom: Petetech

Megvan

Egyes eseményeket szándékosan hozol létre, míg másokat többé-kevésbé tudattalanul vonzol magadhoz. Egyes eseményeket - a nagy természeti katasztrófák például ezek közé tartoznak - „sorsnak" nevezel. Ám ne hidd, hogy a sors miatt semmiféle felelősséggel nem tartozol; hiszen a sors az egész...

Az események: történések az időben és a térben, melyeket te hozol létre a döntéseiddel - és soha nem avatkozom a döntéseidbe. Ha így tennék, éppen a célt érvényteleníteném, amiért megteremtettelek.

Én véget vetettem neki, csak ti nem alkalmazzátok a Tőlem kapott eszközöket erre a célra. A szenvedésnek semmi köze az eseményekhez, hanem csupán ahhoz, hogyan hatnak az események az egyes emberekre. Ami megtörténik, az pusztán csak megtörténik. Hogy mit érzel felőle, az már másik kérdés...

Akkor miért van annyi szenvedés ? Ha te vagy Isten, miért nem vetsz véget neki, ha egyszer nincs kedvedre ?

Senki szenvedése nincs az ínyemre, és aki azt mondja, hogy igen, az nem ismer Engem. A szenvedés az emberi tapasztalás szükségtelen oldala. És nem csupán szükségtelen, hanem ostoba is. Kellemetlen, továbbá szerfelett káros az egészségre.

És mi a helyzet a szenvedéssel ? A szenvedés az Istenhez vezető út ? Egyesek szerint az egyetlen út.

De annyi minden van még, amit meg akarok kérdezni tőled. Annyi minden, amit tudni akarok !

Mit is várhatnál, hiszen már gyermekkorodban azt táplálták beléd, hogy rossz vagy. Elfogadod, hogy bűnben születtél. A bűntudat érzése végső soron csak tanult válasz. Arra tanítottak, hogy bűntudatot kell érezned olyan dolgok miatt, amelyeket azelőtt megtettél, hogy egyáltalán bármit is...

Nem. Elnézést. Túl sok imádságot láttam már megválaszolatlanul maradni.

Az én törvényem az ok és az okozat törvénye, nem pedig a „majd meglátjuk" törvénye. Nincs semmi, amit ne tehetnél meg, ha úgy dön-tesz. Megadom, mielőtt kérnéd. Hiszed-e ?

Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem elkerülhetetlen.

És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a legtöbbet szolgálja, és így tesz Istenné mindenki mást.

Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.

Az igazi király nem az, akinek a legtöbb alattvalója van, hanem az, aki közülük a legtöbbet vezeti el a királysághoz.