Legutóbbi tartalom: Rady

Devecsery László: Jön a MikulásA Mikulás gyorsan eljő feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját. Kövér puttony van a vállán, hópihe ül a szakállán. Mikor hozzád megérkezik, cipőd sok-sok jóval telik. Hull a hó, nézd, odakint, a Mikulás néked int.

Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap.

Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó Hull a hó, hull a hó, mennyi apró télapó! Igaziak, elevenek, Izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok télapó? Kik ezek, Mik ezek az apróka Télapóka - emberek? Óvodások mennek sorba, záporozó, habos hóban.

Szerencsémre nyitva volt, útközben egy mesebolt. Jöttek elém tündérek, megkérdezték mit kérek.

Meseország (világos) Hóországgal határos. S Meseországból az út egyenesen ide fut.

Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: "úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad."

Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom. Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam.

Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó? – Honnan jöttél Télapó? – Hóországból, hol a hó hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat akó.

Nem nap vagyok én, föld és hold körében; Mint vészt jelentő üstökös az égen, Magányos pályán búsan bújdosom. -

Isten veled, te szép családi élet! Ki van rám mondva a kemény itélet, Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.

Eredj, reménység, menj, maradj magadnak, Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak, Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz...

Lelkem szülőim, édes jó testvérem, Ha én azt a kort újolag megérem, Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl!..

Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta; Egy ág keletre, a másik nyugatra, S éjszakra a törzs, az öreg szülők.

De a szegénység énnekem nem fájna, Ha jó családom régi lombos fája Ugy állna még, mint álla hajdanán.

Mi lett a díj? rövid jólét multával Hosszú nagy inség... tenger, melyen által Majd a halálnak révéhez jutunk.