Rideg most minden,
Mint a márvány testű szobor.
Nincs az a fény,
Ami a testén áthatol.
Csak áll,
S az idő mégis jár felette,
Kőkemény szívét a márvány kéreg befedte.
Nem érinti már a mester,
A műve elkészült örökre,
Belevéste pedig magát ,
A szobor jéghideg szívébe.
S az mégis üresen várja a...