Legutóbbi tartalom: satuatyo

szonettkoszorú linkek A fenti szonettkoszorúkért köszönet a szerzőknek! Íme a linkek: Károly György: http://irasok.karolygyorgy.hu/vakogas/ Balla D. Károly (Pilinszky János verseire)...

egyéb szonettkoszorúk... József Attila: A kozmosz éneke (szonettkoszorú) Mesterszonett Külön világot alkotok magam. Kerengő bolygó friss humussza lelkem, Szépség-fák állnak illatokkal telten. Dübörgő gépváros zugó agyam. Szétkujtorognak részeg-boldogan A holdas fények rajta, mint ha...

egyéb szonettkoszorúk... Pilinszky János: Két szonett, II. De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél! S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg a csábító, – te megcsalt, árva testvér! Kitárt karokkal várunk, sok keresztény, a nagy hajóra, melyet egy...

egyéb szonettkoszorúk... Pilinszky János: Két szonett, I. Csak fussatok hát, mint veszett ebek, vonítsatok, ha gyilkos éjszaka körülkerít a farkasok hada, hogy fölkoncolja hitvány testetek. Hát sírjatok csak csípős könnyeket, a végítélet nektek: harsona örök pokolra ébresztő szava, – az...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 15, Kisszerű A semmibe hullnak a percek, évek, szelet vetettünk – szellentést arattunk, ocsú a mag, torzképe az egésznek, szerethetünk, becsapunk, becsapatunk. Csak befelé nézünk, mindig magunkba, akarni kellene, mindent lebírni, kisszerű bűneinkbe...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 14, Gének Forgunk magunk körül, akár a birka: motolla, kergekór, bárhogy nevezd el, planéták tánca, ahogy meg van írva, vitustánc, mit naponta újra kezdel, taposómalom, melyből nincs menekvés, vagy csak mókuskerék, ostoba játék, tarantella, rondó...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 13, Remények Tehetség és tudás a sírba vesznek, a „szent akarat”, dicső forradalmak porba tapostatnak, hamvukba halnak, remények, hit „ahogy lehet”-té lesznek. A hősök elbutulva bólogatnak, szemetes szélein kihalt tereknek torzó szobrai csonka...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 12, Piszmogás Versek, hitek megnyugvást nem szereznek, agyadra megy az írás, olvasás is; a piszmogás, a „szmokingos szonettek” – damilra fűzött, csillogó kaláris. „Pace non trovo” – dünnyögöd magadnak, motyogsz, káromkodsz minden újra resten, múlt...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 11, Mintha Itt, ott, jó és rossz, visszatér az inga, bizonytalan vagy nappal, álmaidba’ burjánzik és megfojt, akár az inda a „hát”, a „lehet”, a „talán”, a „mintha”. Nem tudsz és nem hiszel saját szemednek, papok, próféták szíven nem találnak...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 10, Visszhang Igen, nem összekeveredve már rég; a mit?, hogyan?, miért? meg se fogamzik, nincs válasz, nincs kérdés, csupán a kétség, a filozófia vigasza – vakhit. Alaktalan versek – csúf ázalékok; mint medúzák kiszáradt kocsonyája, a költemények...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 9, Emlék A kezdésben már ott a nyomorult vég – „múlik az idő, porszemei hullnak”, jövőd, jelened maholnap a múltad, túlélni, megmaradni nincs lehetség. Sárgára érik egy darázs a szőlő rozsdával tarkázott, arany gerezdjén, elnézed naphosszat, akárcsak...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 8, Fonák Kevés a szufla, akármire vinni, a gyönge akarat tévútra szédül, lehúz, befonja napjaid a bóvli, hazugság az érték a minta nélkül. Minden fonák, visszája önmagának, magába mindig minden visszagörbed, hiú játék, önáltatás a bánat, az aratás...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 7, Mérce Kisszerű bűneinkbe visszahullva, bár pontosan mérjünk, hiba kizárva, de csalhatunk is, gyors sikerre vágyva, tagadva foltjaink, erényt kamuzva – a műszerek mind összevissza mérnek, a mérce rossz, az óra megbolondult, a szó, a líra önmagába...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 6, Por Akarni kellene, mindent lebírni: az éhséget, félelmet csontjaidban, megváltást hinni, karriert csinálni, vagy végleg feloldódni alkoholban. Egy ősöd Isonzó pokoltüzében, egy más a Don-kanyar havában égett, krumplin, tésztán, falatnyi kis...

Károly György: Vakogás (szonettkoszorú) 5, Díszlet Csak befelé nézünk. Mindig magunkba. Megírni egy modern pokolra szállást, az vonz, hiába próbálsz és akarsz mást, fejünk fölött, a polcon ott a minta. „Se mez, se máz” nem izgat, át nem ejt már, s a versekben hiába figurázunk, gonosz...