Sea M.

2012. június 12. 20:38
Ködből nyújtom kezemet

Halódnak bennem a dallamok;
eremben alvad a vér,
nem érhet már el az aranykor,
gyászba sodorta a szél.

Sokáig vártam szimfóniát,
égbe nyúló játékot,
fejemre réz-szentként, glóriát,
szívemnek ajándékot.

Üres fejjel, mellkasom horpad,
szavam nehéz, cserepes.
Nyílik-e rám, zenélő holnap?
Ködből nyújtom kezemet.

Követők

Oldal tetejére