Legutóbbi tartalom: Spaci

A csend filozófiája A csend filozófiája Csend és nyugalom! E kettőnek oltárt kellene építeni – ha korunk tudna még oltárt építeni –, hogy mindenki méltóképpen hódolhasson előtte. A csend az a világelem, amelyben a nagy dolgok megszületnek, hogy készen és világos alakban, teljes méltóságukban...

Szép napot mindenkinek

Változik a világ. Változnak az emberek, a barátaink. Semmi sem marad ugyanolyan, soha. Minden egyes nap elvesz valamit tőlünk, és még ha ad is, azon is többnyire csak veszítünk. Nehéz értékelni a dolgokat, leginkább csak utólag tesszük ezt, mert amikor benne vagyunk, nem látjuk úgy, ahogyan...

Nem szeretem a bólogató kutyát, és az üvöltő majmot. Azt szeretem, ha csendesen lépked mellettem a tigris...

Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben."

De aztán nem lesz máskor. Vége. És ott maradsz magadban, velük, azokkal… Akkor belül kirobban valami, ami már megállíthatatlan és megmérgez.

Amikor ott van és tehetetlen, és érzed, hogy nincs remény, legalább akkor… De nem… Nem mondasz semmit. Majd máskor.

Amikor szándékosan nem mondasz semmit, hogy ne csak téged marjon a düh, akkor belül forr tovább valami, ami már megállíthatatlan.

Amikor ott van és látod, amikor mondhatnád csak úgy, de nem teszed, mert úgy gondolod, lesz még alkalom. Amikor mondanád, de miért? Mi értelme? Amikor nem mered kinyögni, mert félsz… vagy nincs kinek.

Mégsem teszed. Visszanyeled, elhallgatod. Akár dühödben, akár bosszúból, örömödben vagy bánatodban, vagy pusztán az élet megszokott közönyével tudod magad mögött, mintha mi sem történt volna. Elfojtod vagy kiirtod, vagy egyszerűen csak nem veszel tudomást róla. Amikor ott van, és mondhatnál...

Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is. Nem törődsz vele. Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem.

John Pinedo: Televízió zsoltár A TV az én pásztorom nincs igényem másra! Kényelmes fotelokban helyet készít nekem. A hittől egyre távolabb vezet engem. Lelkem lerombolja, az érzékiség és az erőszak ösvényén vezet szerkesztői nevében. Járjak bár a keresztény felelősség köntösében, nem zavar...

Mindnyájunknak vannak álmaink... Lelkünk mélyén valamennyien hinni akarjuk: különleges adottságunk van arra, hogy javítsunk a dolgokon, hogy kedvező hatással legyünk másokra, és hogy létezésünkkel jobb hellyé tegyük ezt a világot. Életünk valamely szakaszában ott él bennünk az elképzelés arról...

te már küldtél másnak,

az jó lenne mindenkinek