Legutóbbi tartalom: T- D Viki

\\m/\\m/

Jóleső lustasággal volt tele. A szoba melege kihevítette. Csak a sarokban égett egy sárga fényű hangulatlámpa, s az orvos úgy érezte jó volna nem mozdúlni, hanem így ülve elaludni, vagy tán még azt se, csak minden mozgás nélkül tovább terpeszkedni itt. A szomszéd szobában alusznak a gyerekek . . .

- Legalább aludj itt - ült le melléje Latki. - A kis szobában - csatlakozott rögtön az asszony. - Mindjárt megágyazok. - Akkor is ki kell fizetnem a szállodát - nézte a pohárban a borostyánszínű italt Kelemen. - Kidobott pénz - könyökölt rá az asztalra Latki. - Amíg nem találsz valami rendes...

Kelemen legyintett. Töltött magának a konyakból, és megitta. Sokkal erősebb, mint a kocsmában - állapította meg, ahogy jóformán mindennap. - Mennyit ittál? - kérdezte Latki. - Irigykedsz? - nézett rá Kelemen. - Te mégy neki egyszer valaminek a járgányoddal . . . - a kövér orvos nem mosolygott. -...

- Főzzek kávét? - kérdezte a karcsú, félénken lassú mozgású asszony, aki így pongyolában egészen lányosnak látszott, mintha nem is húsz, hanem legalább harminc évvel lenne fiatalabb az uránál. - Nem kérek - rázta meg a fejét Kelemen.

- Te vagy? - kérdezte teljesen oktalanul Latki, amikor ajtót nyitott neki. - Bandi jött - kiáltott be aztán a feleségének. Latki alacsony, pocakos ember volt, szemüveget viselt, egyik keretében fekete üveggel. Még a háborúban vesztette el a bal szemét, s Kelemen tudta, hogy a maradék jobb szem...

Már a szájában volt a cigaretta. Nagy lélegzettel szívta le a keserű füstöt, s most nem is érezte, hogy büdös lenne a kocsmában. A betegekkel gyorsan végzett - tíz óra is alig múlt, amikor kilépett az utolsótól.-, s még nem volt nagyon késő ahhoz, hogy beugorjon Latkihoz. A gyerekeket már...

Kelemen odafurakodott a pulthoz. Az öreg, félvállas csapos orra vöröseslila volt. Eleven szeszreklám - gondolta az orvos. - Öntse egybe a két felet - mondta. Elvette a deci konyakot, és egyetlen korttyal lenyelte. A szesz lefutott a nyelőcsövén, és szinte beleszúrt a gyomrába. Egy-két év múlva...

- Adjon egy felet meg egy kis szódát is - mondta az orvos, aztán meggondolta magát. - Adjon két felet. - Előbb is eszébe juthatott volna - rántott egyet a vállán a nő, amikor újra blokkolt. Aztán észrevette Kelemen hóna alatt az orvostáskát, és zavar ült ki az arcára, egyfajta tanácstalanság...

Milyen konyakjuk van? - kérdezte a gyűrött arcú pénztárosnőtől, amikor nagy sokára odajutott a kasszához. - Cabinet. Hat ötven.

a kinti hidegtől, a többi a szesztől vörös. Csökkentették a talponállók számát - gondolta Kelemen -, de az italos emberek száma semmivel se lett kevesebb, csak a zsúfoltság nőtt. Beállt a sorba, amely a pénztár felé kígyózott.

A kocsmaajtó nyitva volt. Pára zúdult ki rajta az utcára, és szétoszlott a hidegben. A helyiség tömve volt. A pultoknál és a magas könyöklők körül mindenütt emberek szorongtak, sok kipirult arc, némelyik

Kelemen kilépett az utcára. Egyszerre szemközt vágta a hideg szél, amely fütyörészve, meg-megújuló hullámokban jött a kivilágított Körút felől. Kocsija ott állt tíz-tizenöt lépésnyire a rendelő ajtajától, de ő ellenkező irányba indult. Átvágott az úttesten. A legközelebbi utcasarokra tartott.

- Aludjon jól, Sárika - intett az asszisztensnőnek, és kiment. A körzeti rendelő előszobájában már a takarítóasszonyok dolgoztak. Mosták a kövezetet. Az egyik kiegyenesítette derekát, köszönt az orvosnak, a többi észre se vette.

Az orvos összeszámolta noteszében a címeket. - Nem is sok - mondta. - Hat hívás. Tegnap tizenegy volt. Magára vette szürke kabátját, és összekattintotta fényét vesztett táskája zárját.