Rózsa Endre
A tavaszi Dombon
Pihegő, puha dombra a húnyt havu, lomha
Idő felülni zihálva szökött.
Csupasz ágak alatt ibolyákra fakadt,
S fürdött a rügyek pihe-bolyha között.
Kirohanva pirulva a kis hegyi útra,
Feljöttem a lanka szelíd vonalán,
– – – –
Csak álltam a dombon, a sokszinü gondon...