"Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk
belé. Csak meresztjük a szemünket, csak tapogatódzunk,
bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.
-Merre?
S véljük, hogy semerre.
Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fe-
jünk felett talán kőszikla csügg? Talán kígyóra lépünk? Szí-...