Legutóbbi tartalom: Viv75

Farsang van az iskolában, és a tanár néni végignézi az osztály tanulóit, minek öltöztek be. - Zolikán korona van, meg palást, ő biztos király. Juliskának szárnyai vannak, meg varázspálcája, ő biztos tündér. Odaér Pistikéhez, aki mindig valami okosat talál ki, látja, hogy egy nagy csillag van a...

Ferike, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? - Télen medve, nyáron tanár.

A kisgyerek ül a reggelizőasztalnál. - Anyu, kérek még kakaót. - Szolgáld ki magad. - Minek az ilyennek gyerek?

Irodalom órán: - Pistike, neked ki a kedvenc íród? - A papám. Ő szokta írni az igazolásokat, amikor nem jövök iskolába.

Lacikát a tanító bácsi az első padba ülteti, majd megkérdezi tőle: - Jól látsz, Lacikám? - Igen, tanító néni!

A tanár kérdezi Móriczkát: - Milyen időben vannak ezek az igék: én fázom, te fázol, ő fázik. - Hideg időben.

Pistike kérdezi: - Hogyan esik a hó visszafelé? - Sehogy, miért kérdezgetsz ilyen hülyeségeket? - Az anyu azt mondta, hogy vigyek magammal kabátot, mert lehet, hogy visszafelé esni fog a hó.

- Ebben a teremben található a világ legnagyobb hernyóállománya, közel húszféle pók, valamint többféle rágcsáló. Na ennyit az iskolai menzáról, nézzük a következő helyiséget!

Anya, apa miért kopasz? - Mert sokat gondolkodik. - És neked miért hosszú a hajad? - Na, menjél szépen játszani!

Kémia órán a tanár felír egy képletet a táblára, majd felszólítja az első sorban ülő Zsuzsikát: - Nos, ez minek a képlete? - Jaj, tanárúr, itt van a nyelvemen... - Akkor köpje ki gyorsan, mert ez a sósav!

Az iskolában a tanító néni így szól Pistikéhez: - Pistike, ha anyukádnak van három almája, és hétfelé kell osztania, mit csinál? - Kompótot!

Magyarórán a tanító néni Józsikát korholja: - Józsika, a kutyádról írt fogalmazásod szó szerint ugyanaz, mint a testvéredé. - Igen, tanító néni, mert a kutya is ugyanaz.

A bizalmat néha meg kell előlegezni, hogy esélyt adjunk a jónak. Az acélember c. film

A barátság: hűség, helytállás, becsület. Zalka Miklós

A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni. Weöres Sándor