Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Csoóri Sándor: Találkozásaim az anyanyelvvel (részlet)

Szavak... elfelejtett, kisemmizett szavak. A névtelenség Duna-vizével, Tisza-vizével elsodrott szavak! Rólatok legalább megemlékeznek. Mert ti foghatók és tapinthatók voltatok. De ki ad nevet a megnevezhetetlen hiánynak? Annak, aminek ti csak jobbágyai, szolgálóleányai, nyílt eszű napszámosai voltatok?
Ha manapság elkezd valaki egy mondatot, könnyű megsejteni a végét. Titkot, erőt, lenyűgöző leleményt nemigen rejteget már a nyelv. Gondolatot még csak-csak, de életet, amely hitelesítője, társa lehetne a gondolatnak, mint nő a férfinak, alig. Magam se tudnám, hogy mekkora ez a – szavak elvesztésénél is nagyobb – veszteségünk, ha az utóbbi öt-hat esztendőben nem részegültem volna meg jó párszor olyan mondatoktól, melyeknek minden íze őrzi még hajdani nyelvünk természetét. Őrzik a szavak, a szavak közti csönd, a lélegzet melege, a véré.
„Annyi verést megettem, hiszi-e? – néz rám egy fekete ruhás gyimesközéploki asszony. – De úgy vagyunk, ha nincs ember, nincs semmi!” Két mondat, s belefér az egész élet.
A közlésből megtudom, hogy rossz sorsa volt, hogy verte az ura. Aztán azt is megtudom, hogy az ura meghalt. Vagy inkább elhagyta? A többes számban a közösség hangja is megszólal. Az életről vallott fölfogás. „De úgy vagyunk, ha nincs ember, nincs semmi.”
Ezeket nyugodtan nevezhetnénk létmondatoknak.
Kallós Zoltánt évek óta szeretném rábeszélni, hogy ne csak balladát, népdalt, népzenét, lakodalmi csujjogatót s imát gyűjtsön, hanem ilyen mondatokat is, melyeknek egyetlen s igazi műfajuk van: az élő beszéd. Az egyszeri megismételhetetlen, a visszahozhatatlan. Száz mondatból talán csak egy vagy kettő akadna fönn a rostán, de annyi is megérné. Mert a közmondásoknak, szólásmondásoknak, a tökéletesen kiérlelt fordulatoknak – épp a tökéletességük és végletességük folytán – nem volt, és már nem is lehet olyan eleven hatása nyelvünkre, mint a gyeplű nélkül világgá futó mondatoknak.

Csoóri Sándor: Breviárium. Bp., 1988. Eötvös Kiadó. 136 - 137.
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Kós Károly: Kőből, fából házat, igéből várat (részlet)

Magába néző, kevés beszédű ember a vlegyásza-alji magyar, és ritkán mosolygó. De ilyen volt régen is mindig: magába néző. Kevés beszédű, nehéz járású. Ez a havasalji elmulandó magyar. Ilyen. Örökké elvágyó, messze vágyódó. Mint a vizek, mint éppen a mi vizeink itt.
Sok gyönyörű víz fakad hegyeinkben, friss, tiszta vizek, fiatalok, sietős, örökké beszélők: a Szamosok, a Körös, Kalota, Sebes, Aranyos, Jára, és elfutnak tőlünk mind, el, sebesen rohanva, zúgva. Napnyugatra, északra, keletre: ahányan annyi felé. Sötéten zúgó fenyvesek közül kifutnak a napos világba. Amilyennek ritka szép nyár végi napokon a Vlegyászáról látszik a föld, csupa csillogó ragyogás, meleg, élő virágos világ. De vissza nem jön egy is. A mi vizeink gyorsan élnek, és fiatalon halnak meg, mind meghalnak. A tengerig nem jut el egy sem. Elnyeli mindegyiket egy nálánál nagyobb idegen víz, akinek sárga és piszkos a színe, aki lomhán, fiatal, derűs és vidám vizekre éhesen hömpölyög az alföldeken.
A mi embereink olyanok, mint a vizeink: örökké elvágyódnak. Szeretnek leszállani a helyekről abba a ragyogó, csillogós világba, amilyennek ritka nyár végi napokon a Vlegyászáról látszik a föld. Hívja őket a csillogó élet, a vidám meleg világ, ami a hegyeken túlról idelátszik. És sokan mennek el a vizek mentén, sokan szállanak le a völgyekbe. Régen is így volt ez. A hegyi ember lefelé tartja a szemét, és örökké a völgyeket ügyeli.
De akik leszállottak a hegyekről, mind, mind visszajöttek egyszer. Sokan holtan csak, de visszajöttek. Itt nyugosznak mind a cintermekben virágos domb alatt, iratos fejfa a fejüknél. És megemlékezünk róluk, akik elmentek egykor, és visszajöttek, megemlegetjük őket, amíg csak el nem pusztul az utolsó magyar is a kalotaszegi hegyvilágból.

Forrás:
Kós Károly: Kőből, fából házat... Bp., 1983. Magvető Könyvkiadó. 79-80.
 

msmester

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=2]Reményik Sándor : Eredj, ha tudsz![/h]
Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.
Eredj…
szállj, mint a fecske délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek.
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, az érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt.
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes sem hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak
Meglátogatták az itthoni árnyak.
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szélbe minden régi álmod,
Ha úgy látod, hogy minden elveszett
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom,
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok!
Leszek örlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz lappangó rút féreg,
De itthon maradok.
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár, halló fülekbe cseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
A kanóc vége, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz – száz évig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!
Még nem tudom:
Jut – e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:

Én itthon maradok!
 

The Mentalist

Állandó Tag
Állandó Tag
<!--[if gte mso 9]><xml> <o:OfficeDocumentSettings> <o:RelyOnVML/> <o:AllowPNG/> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]-->
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot](Sinkovits Imre előadásában, 1987, III. Humorfesztivál)[/FONT]

[FONT=&quot]Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak[/FONT][FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]​
[FONT=&quot]Kezdjük tán a "jó" szóval, tárgyesetben "jót",
ámde "tó"- ból "tavat" lesz, nem pediglen "tót".
Egyes számban "kő" a kő, többes számban "kövek",
nőnek "nők" a többese, helytelen a "növek".
Többesben a tő nem "tők", szabatosan "tövek",
amint hogy a cső nem "csők", magyar földön "csövek".
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán "vövek"?
Azt se' tudom, mi a "cö"? Egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve "csó"? [/FONT]
[FONT=&quot]Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas. [/FONT]
[FONT=&quot]Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen. [/FONT]
[FONT=&quot]Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet. [/FONT]
[FONT=&quot]Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő. [/FONT]

[FONT=&quot]Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették... mindnyájukat leültették. [/FONT]

[FONT=&quot]Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk. [/FONT]

[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Főmérnöknek fáj a feje - vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője. [/FONT]
[FONT=&quot]Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett. [/FONT]
[FONT=&quot]Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség? [/FONT]
[FONT=&quot]Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ követ követ. [/FONT]

[FONT=&quot]Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg 's ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen. [/FONT]

[FONT=&quot]Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi. [/FONT]
[FONT=&quot]Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját? [/FONT]
[FONT=&quot]Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek. [/FONT]
[FONT=&quot]Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget. [/FONT]
[FONT=&quot]Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem...
én a pénzem megértem. [/FONT]
[FONT=&quot]Hibamentes mentő vagyok.
Szőke Tisza partján mentem:
díszmagyarom vízbe esett,
díszes mentém menten mentem. [/FONT]
[FONT=&quot]Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent. [/FONT]

[FONT=&quot]Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött. [/FONT]

[FONT=&quot]Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott? [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal. [/FONT]
[FONT=&quot]Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron. [/FONT]
[FONT=&quot]Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton. [/FONT]
[FONT=&quot]Földmérő küzd öllel, árral;
árhivatal szökő árral,
ármentő a szökőárral,
suszterinas bökő árral. [/FONT]
[FONT=&quot]Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg? [/FONT]
[FONT=&quot]Egyesben a vakondokok "vakond" avagy "vakondok".
Hasonlóképp helyes lesz a "kanon" meg a "kanonok"? [/FONT]
[FONT=&quot]Nemileg vagy némileg? - gyakori a gikszer.
"Kedves ege-segedre" - köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek. [/FONT]
[FONT=&quot]Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié. [/FONT]

[FONT=&quot]A magyar nyelv - azt hiszem, meggyőztelek Barátom -
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon! [/FONT]
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajó Sándor: A magyar nyelv


Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Köszönöm édes anyanyelvem,
Hogy fészket raktál hallgatag szívemben:
Sasfészket büszke álmaimnak
Szent magyarságom sziklaormán,
Turbékos hangú gerlefészket
Szerelmes lelkem lombos ágán
S hogy örömeim pipacsos mezőit
Pacsirtaszóval zengetted teli…


Ó, boldogító sokszavúság,
Te lélekbűvölő varázs:
Te gordonkázó szomorúság,
Vagy füttyös kedvű vigadás:
Te ezerszínű hangszivárvány
Egy kicsi kerek ég alatt:
Tanultalak egy élet árán
És kincsemmé tanultalak!
Te vagy az áhítat zenéje,
Szerelmes szív ha csillagokba néz
S megcsordulsz, szívből ajkra érve,
Mint édes tiszta méz;
Te vagy a zengő őserő,
Ha keservekből törsz elő,
Mint bús igazság, szent harag,
S e búsan búgó szent kesergőt
Úgy zúgatják itt vizek, erdők,
Hogy magyarul visszhangzanak!


Ó, jártam én is messzi templomot;
Az Isten lelke ott is ott lobog,
De más, de szebb a hangja itt:
Ez árvaságos szűk határon
Jobban megértem és csodálom
A nagy mindenség titkait;
Itt hozzám minden magyarul beszél,
A földi hant, az égi csillag,
Az erdőn átzúgó vihar,
Fűszálra lengő röpke szél…
E hangok édes dallamán,
Még hallom, mit mond boldogult anyám,
S hiszem, mit kiskoromba’ hittem:
Ha ünnephangon szól az isten,
Az ő ajkán is magyar szó lebeg, -
Te zengsz a messzi égvilágon,
Hamupipőkés árvaságom,
Én féltett kincsem, anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy!
 

msmester

Állandó Tag
Állandó Tag
Keresik a legszínesebb magyar szót

Járjon Kosztolányi Dezső nyomdokain és szavazzon a legszebb magyar szavakra!


Jó idők járnak a magyar nyelv szerelmeseire. Miközben arról olvashatunk, hogy NagyBritanniában megszűnik a nyelvvédelem egyik legfőbb bástyája, mivel a Twitter és a Facebook
korában egyre nagyobb közöny övezi a tevékenységüket, nálunk a legszínesebb magyar szó
megtalálására buzdít egy országos pályázat.
A Fővárosi Beszédjavító Intézet és a Színes Város Csoport a pályázattal elsősorban a magyar
nyelv szépségére kívánja felhívni a figyelmet. A nevezés az Erzsébet téri Akvárium tetején
található köztéri üzenőfalon (QB Project) keresztül zajlik. A nevező itt kirakja az általa
legszínesebbnek ítélt szót, majd az őt és munkáját ábrázoló fotót elküldi a
[email protected] e-mail címre. A kiírásra 18 éven aluli és 18 éven felüliek
külön kategóriában jelentkezhetnek. A fődíj két darab hetijegy a 20. Sziget fesztiválra, a további
díjazottak a program támogatói által felajánlott ajándékokat nyernek.
A Színes Város Mozgalom Magyarország honlapján olvasható ars poetica szerint Vásárhelyi
Győző, vagy ahogy a világban ismerték, Victor Vasarely koncepcióját igyekeznek
megvalósítani, amelynek lényege, hogy a művészet vonuljon ki az utcára, a közterekre, és az
emberek ne csak a galériákban találkozhassanak képzőművészeti alkotásokkal.
A legszínesebb magyar szó megtalálására indított kezdeményezésnek komoly előzményei
vannak: 1933-ban maga Kosztolányi Dezső indított el hasonló szavazást a Pesti Hírlapban. A
magyartanárok egyik kedvenc története ez, hiszen az első szavazás végeredménye szépen mutatja,
hogy egy szó hangzásának szépsége és a szó jelentése nem feltétlenül járnak kéz a kézben. Mert
igaz ugyan, hogy akkor a láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív és sír szavakat találták
a legszebbnek az emberek, de Kosztolányinál a fülolaj szó volt a befutó, sőt, a nagy író a disznó
szavunkat is igencsak szépnek találta.

forrás: mno.hu
 

msmester

Állandó Tag
Állandó Tag
"Megtartani az ősi tudást"
Interjú Csilléry Orsolya grafikusművésszel
Gyarmati Orsolya
Forrás:Családháló
2012. május 01., kedd 09:57
Csilléry Orsolyát a magyar közönség elsősorban gyermekkönyv-grafikáiról ismerheti. Az ő rajzai teszik
teljessé az A világ tizenkét tételben című versolvasókönyvet és A repülő kastély című mesét. Csilléry Orsolya
grafikáit két dolog jellemzi: egyrészt a kifinomult, a tökéletességig aprólékos, mégis rendkívül letisztult
ábrázolás, másrészt a hagyományos magyar képi nyelvezet használata, amelyből ősi erő árad. Többek között
erről és a gyermeki lélekben jelen lévő tudásról beszélgettünk vele.
- Hogyan lett grafikusművész?
- Kiskoromban apukám egy ideig Rómában dolgozott. Ebben a városban olyan impulzusok értek, amelyek
táplálták bennem a képzőművészet iránti érdeklődést. Nem tudom, mikor kezdtem rajzolni, de emlékszem az
érzésre egy darab üres papír előtt ülve, hogy valami nagyon szép dolgot szeretnék csinálni. Mindíg vonzódtam
a jelszerű megfogalmazáshoz – bár ez gyermekkönyv-illusztrációimon nem annyira látszik – a néhány vonallal
kifejezett formák gyerekként is ámulatba ejtettek. Talán ez az egyik ok, ami miatt inkább a grafika és nem
festő szakra jelentkeztem később a Képzőművészeti Egyetemre. Más szempontból, a középiskolás
koromban Olaszországban látott művészkönyv-kultúra is befolyásolta ezt a döntést. Az egyedi könyvek
készítésében azért láttam többletlehetőséget, mert egy ilyen kézzel készült könyv lapozgatásakor - akárcsak
egy kiállítás során - a nézők részeseivé válhatnak a művész általfelvázolt útnak. Később, amikor Velencében
tanulhattam egy grafikai intézetben, rájöttem, hogy a festői látásmód is mennyire beleoltható a grafika
fogalmába, és fordítva. A vonal lehetőségeirőlsokat tudtam, de éreztem, hogy a színek terén még elég
ingoványos számomra a talaj. Bellini és Tiziano városában a színek és fények tanulmányozása szinte kötelező
volt. A kérdéshez visszatérve úgy gondolom, hogy ha valami közlendőm van, ehhez a tartalomhoz kell
megtalálni a megfelelő kifejezésmódot – legyen rajz, festmény vagy bármi – és nem fordítva.
- Mikor vált az Ön számára egyértelművé, hogy munkáiban a magyar hagyományt, az ősi
szimbólumrendszert szeretné megjeleníteni és szerves részévé tenni művészetének?
- Csodálattal tölt el, hogy a régi(magyar, indiai, egyiptomi, stb.) használati tárgyakon egyetemes gondolatok
közérthető nyelven fogalmazódnak meg. Azt gondolom ez az, amit a művészetnek adnia érdemes. Az összes
többisallang és szemfényvesztés. Szerencsére úgy nőttem fel, hogy a magyar népművészet gazdag
formakincsére nem felnőttként kellett rácsodálkoznom. A jelképek tartalmával és a képírás rendszerével
azonban csak egyetemista koromban kezdtem foglalkozni. Akkor tisztáznom kellett magamban, milyen utat
választok: látványos magánmitológiákkal csapom be magam és a nézőt a biztos sikerért cserébe, vagy
kapcsolódom az ősi áramlathoz, amely a felszín alatt csörgedezik. Rájöttem, hogy az elejtett szálat “csak” fel
kell venni, hiszen “Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra”, ahogyWeöres Sándor mondta. Ezen a
gondolatifonálon kiapadhatatlan forráshoz jutottam.
- Sok ember már nem tudja dekódolni ezt a nyelvet, mégis, az Ön rajzaiból olyan energia, szépség,
rendezettség és tökélesség sugárzik, amely mindenkit megfog, megszólít. Hogyan, mitől működhet
ez az erő?
- Úgy gondolom, nem is kell elvárni, hogy sokan dekódolni tudják a hagyomány képi nyelvezetét. Ha valami
szerkezetében, elgondolásában tiszta és közös bölcsességbőlfakadó, akkor az emberek a motívumok
konkrét értése nélkül is átérzik azokat. A szerves műveltség megszólítja az emberi lelket, egy másik
dimenzióba hívja.
- Leginkább (nép)mesekönyv-illusztrációit ismeri a magyar közönség. Miért tartja fontosnak, hogy
a gyerekek ilyen rajzokat lássanak a mesék mellett, ezek az illusztrációk maradjanak meg a
fejükben a történetek kapcsán?
- Ezekkel a festményeimmel elsősorban azokat szeretném megszólítani akik még csak nem is halottak arról,
hogy vannak a létezésnek másik síkjai. Talán feléled a bennük is ott szunnyadó kis csíra, és meg tudják
fordítani a sorsukat. Természetesen nem az a célom, hogy mindenkit megváltoztassak, de fogódzót szeretnék
nyújtani az arra fogékonyaknak. Azok a gyerekek, akik kapnak otthonról pozitív impulzusokat, nyilván jobb
helyzetben vannak, de egyáltalán nem biztos, hogy tudatosodik bennük, hogy a hagyományunk
gazdagságából minden kérdésükre választ kaphatnak, nem kell azonnal külföldre rohanni valami betegséggel
vagy problémával. Úgy gondolom, bennünk, felnőttekben keresendő a hiba, nem az internetező-mobilozó
kisgyerekekben. A szülőknek ( tisztelet a sok kivételnek) kicsúszott a kezükből a stabil értékrend, amely
szerint élhetnének és ezáltal példát mutathatnának gyerekeiknek. Az a gyerek akivel mindennap beszélgetnek,
akinek igazi meséket mesélnek – nem ostoba sztorikat – nem menekül az elektronikus kütyük álvalóságába
vagy az internetre. Ha nem kap otthonról biztos kapaszkodókat, amihez visszatérhet, akkor egyáltalán mi
ellen lázadjon kamaszkorában?
- Két gyermeke van. Nekik hogyan lehet átadni ezt az ősi tudást?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy “megtartani” ezt a tudást. Amikor megszülettek, az volt számunkra az egyik
legnagyobb csoda, hogy valóban, a kisgyermekek még birtokában vannak annak az ismeretnek, amelyet mi
felnőttek próbálunk újratanulni. Amikor beszélni, rajzolni kezdtek, természetes módon használták azt a
vizuális anyanyelvet, amely emberi minőségünkbőlfakad. A kisgyerekek mindenhol a világon a szerves
műveltség tudásának lehetőségével jönnek a világra de a civilizáció szervetlensége szétzilálja ezt már az első
éveikben. Itthon bármit látunk, megbeszéljük, hogy szerintük szép-e, és ha igen miért. Férjemmel úgy
gondoljuk, hogy ha meg tudják fogalmazni a véleményüket akár egy korondi tálról, akár egy bakugánról, nem
fognak elveszni a fogyasztás útvesztőiben. Az ősiszimbólumrendszerek használata akkor megélhető egy
gyerek számára, ha a mindennapok része, ha húsvétkor, karácsonykor a magyar hagyomány útmutatása
szerint rendezzük el az asztalt, ha sikerül megtanítanunk őket – személyes példánk által- a hétköznapok és
kisebb ünnepek szakralitáson keresztüli átélésére.
forrás: mno.hu
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
"Az anyanyelvet valóban el lehet felejteni. De nemcsak külföldön, idegen nyelvek uralkodói légkörében vagy szomszédságában – el lehet felejteni idehaza is. Ha nem arra használjuk amire való, a nyelv meghanyatlik. Ha nem az igazat fejezzük ki vele, s ha nem a legsürgetőbb, legizzóbb álmainkat bízzuk rá, elsorvad. "
Csoóri Sándor
 

Luigi48

Állandó Tag
Állandó Tag
(...egy kis bolondozás a szavakkal...)

A TÁL család

Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak ?

Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.

A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt.

Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál, meg annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet.

Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.

A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit.

De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például kifejezetten segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen.

A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét.

A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken. Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki. Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért. Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a hadseregben.

Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal.

A kitűnő hanggal megáldott Kán Tál folyton dalol, zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük.)

Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.

(A világ melyik nyelve tud még ilyeneket?) ;)
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images

Boldogok a félnótások...

A magyar nyelv nagyon gazdag,
mindenre jó szavak vannak.
Nem is egy, de kettő-három -
van hitvesem, nejem, párom...

Kukorica és tengeri,
ember, állat is szereti.
Van krumpli és van burgonya,
s ivópohár, kehely, kupa.

Kutyánk van és van hű ebünk,
apánk, atyánk, macskánk nekünk.
Cicánk után ha szaladunk,
akkor biz' futva haladunk.

Sétálunk és gyalogolunk,
mendegélünk..., van sok szavunk
mindenre, ám egy dologra
van a legtöbb..., a bolondra!

Minket bizony nagyon zavar,
mikor ostoba a magyar.
Ezzel védjük talán magunk,
balgára van legtöbb szavunk!

Kigyűjtöttem, a butákat,
eszteleneket, marhákat,
lökötteket, gyogyósokat,
gyagya-bagyát, golyósokat.

Idióta, félkegyelmű,
nékük nem készül emlékmű.
Esztelenek és a barmok
sosem vívnak érdekharcot!

Nincs itt annak becsülete,
ha hiányzik egy kereke.
Lóghat egy deszkája neki,
a zárt osztály helyre teszi!

Pszichiátriai eset,
nem normális, fejre esett.
Agyament és lüke szegény,
hibbant, zakkant, lelki szegény!

Aki kikattant, dilinyós,
agya káposztalé, s folyós.
Őrült az és elmebeteg,
háborodott, dilis lehet.

Tiszta hülye, begolyózott,
elmebeli kigolyózott.
Idegbolond és megszállott,
ostoba az agya, s mállott.

Nem beszámítható szegény,
húgyagyú, agybajos legény.
"Nála elmentek otthonról",
így beszélnek a bolondról.

Mi lett vele..., ni', nofene?
Hát elment a józan esze!
Degenerált, idióta,
stikkes már egy idő óta.

Közveszélyes, önveszélyes
megszállott és skizofrén ez.
Ámokfutó, jól begőzölt,
zavarodott, ki megőrült.

Agya zokni, sötét fejű,
hibbant mosoly, zavart derű...
Kinek nem épp az elméje
hülye marad az végtére!

Megkergült ő, s agyalágyult,
gyűjteményem ezzel zárult.
S mind kik ilyen vershez látnak,
meglehet hogy egy sem százas!

A teljesség igényére
nem törekszem én elvégre.
Fejembe mind nem tarthatom,
a hülyére hány szó vagyon,

Bár boldogok a bolondok,
ha nem tudják, nagy a gond ott.
S gondtalanul éldegélnek,
nem cserélnék mégsem vélek!

Debrecen, 2012. június 02.
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Vasy Géza:
Anyanyelvünk helyzetéről


A nemzeti kulturális örökség legrégibb és legállandóbb eleme, amelyet minden magyar ember birtokol valamilyen szinten: maga az anyanyelv. Az általános műveltség szintjén köztudottnak tekinthető, hogy a nyelv maga is történeti jellegű. Évezredeken át csupán beszélt formában létezett. A mi nyelvünknek írott változata az Árpád-ház évszázadaiban alakult ki, majd szilárdult meg. Ez a nyelv viszonylag állandó, ezért érthetjük meg a legelső fennmaradt nyelvemlékeket is. A kötelező iskolai oktatás bevezetése, annak egyre több évig tartó volta, párhuzamosan a polgárosodással fokozatosan ismertté tette a mintegy kétszáz éve állandósult irodalmi nyelvet, s a köznyelvi norma ehhez közeledett. A 20. században a média technikai fejlődése, tömegesedése egyrészt szinte teljesen egységesítette a nyelvhasználatot (nyelvjárások, rétegnyelvek eltűnése). Másrészt a Föld méretű, hihetetlen gyorsaságú és terjedelmű információáramlás kezdte ezt radikálisan átalakítani. Az emberiség szintjén fokozatosan tűnnek el kisebb nyelvek, s egyre inkább az angol válik a nemzetközi kommunikáció egyetlen nyelvévé. Részben ebből következik, hogy egyszerűsödik a nyelvhasználat. A magyar ember a megtanult angolt aligha képes anyanyelvi szinten megismerni, viszont ha napi rendszerességgel használja ezt a nyelvet, egyre bizonytalanabbá válik az anyanyelvében. Ez a folyamat ebben az évszázadban szinte bizonyosan erősödni fog.
Ettől a folyamattól részben független a hazai anyanyelvhasználat állapota.
Anyanyelvét alapszinten az „analfabéta” gyermek sajátítja el, ám ez az alapszint a felnevelő környezettől függ, beleértve a család után a bölcsődét, az óvodát, s ma már nagymértékben a televíziót, s minden más hang- és képhordozót. A nevelődési folyamat folytatódik az iskolai oktatásban.
A családi környezetet nagyon nehéz társadalmi szinten megváltoztatni, a kulturáltság általános szintjét emelni. Az anyanyelv elsajátításának szempontjából az lenne a lényeg, hogy minél több legyen a beszéd és az ének. A családtagok mondjanak, olvassanak a gyerekeknek meséket, verseket, énekeljenek, beszélgessenek velük. Ne az legyen a mindennapos gyakorlat, hogy a tévé elé ültetik őket. Az is fontos, hogy már a kicsi gyerek lásson könyveket, barátkozzon velük, s lássa azt is, hogy a nagyobb családtagok rendszeresen olvasnak. S bizony a versek, kisebb szövegek tanítását is el lehet kezdeni ebben az életkorban. Gyakorlatilag ezt kellene folytatni az iskolában. Ma az egyetemekig bezáróan az írásbeli feleltetés, vizsgáztatás terjedt el. Az általános és a középiskolában olyan sokrétű és terjedelmes a tananyag, hogy a tanároknak gyakorlatilag alig van idejük a szóbeli feleltetésre, pedig ennek nem csupán a tantárgyi ismeretek felmérése a célja, hanem a nyelvhasználat fejlesztése is. Fontos lenne annak a felismerése, hogy mindez nem csupán a magyar nyelv és irodalom tárgy feladata, hanem mindegyiké. A nyelvhasználatot önmagában a sok beszéd persze aligha fejleszti, ha nem társul hozzá megfelelő olvasottság. Aki nehezen olvas, az nem szívesen veszi kézbe sem a tankönyveket, sem a szépirodalmi, szórakoztató, ismeretterjesztő könyveket. Pedig alapigazság, hogy a sokat olvasás, valamint az írás és a beszéd fejleszti elfogadható műveltségi szintre anyanyelvünk ismeretét és használatát. Évszázadokon át fontos szerepük volt a memoritereknek. Mára szinte teljesen lemondott erről az oktatás. Indokolt lenne a szigor, a számonkérés. A legfontosabb, s különösebb anyagi ráfordítást nem igénylő, távlatos, tehát nem kampányszerű feladat a családban, az iskolában ismét egyre tudatosabbá tenni az anyanyelvi nevelést. Ugyancsak fontos lenne az idegen nyelvek tanításának elmélyítése. A többnyelvűség egyre nélkülözhetetlenebb a mindennapi életben, s az idegen nyelv ismerete önmagában is gazdagítja anyanyelvi tudásunkat. A nyelvtanítás óraszámainak emelése elkerülhetetlennek mutatkozik. Bonyolultabb, mert gazdasági és piaci szempontokat is felvet a média és a közművelődés szerepe. Ezeken keresztül a jó irányú nyelvművelés igen hatékony lehet. A médiának egyrészt mintaszerűen kellene használnia anyanyelvünket, másrészt rendszeresen különböző szintű programokat működtetni, amelyek segítenek az anyanyelv mélyebb megismerésében. Mit tehetnek az írók, az írószervezetek mindennek érdekében? Természetesen születnek nagy számban kortárs szépirodalmi művek, s tudott, hogy ezek hosszabb távon valamennyire mindig befolyásolják a nyelvhasználatot. A mindenkori kortárs irodalomtól is függ, hogy milyen lesz húsz-harminc évvel később a magyar nyelv. A kortárs irodalmat aligha lehet programokkal befolyásolni, mindenki a maga egyéni stílusában ír. Nyelvhasználatában az író a leginkább megkötött és a legszabadabb ember. A szókincset, a nyelvtant is átalakíthatja, halandzsázhat, mint egy kisgyerek. Ennek is van természetesen pozitív hatása a mindennapi életben: tudatosítja bennünk a nyelv határait és határtalanságát, ugyanakkor a játék örömét is megadhatja. A nyelvi játék a kisgyermek és az iskoláskorban is fejlesztő erejű. Az írók és az írószervezetek szerepet vállalnak régóta a közművelődésben és az oktatásban is. Az évtizedek során az Olvasó Népért Mozgalom, az olvasótáborok, az író-olvasó találkozók, a rendhagyó magyarórák váltak a legismertebb formákká. Ezek látszólag csak az irodalomról szóltak, ám ennek révén az anyanyelvről is. Ezt a szempontot fel lehetne erősíteni, s kifejezetten olyan pályázatokat hirdetni, amelyek az irodalom és az anyanyelv együttes népszerűsítését tűzik ki célul, igen nagy hangsúllyal a közoktatásban. Meggyőződésünk, hogy országos és regionális pályázatok sokat segíthetnének. Természetesen a médiának is be kellene kapcsolódnia. Nem csupán a televíziónak, hanem a napi és a hetilapoknak is, amelyeknek egyre szegényesebbé vált a kulturális rovata, s szinte eltűntek a gyermekrovatai. Még egy feladatban vehetnének meghatározóan részt az írók. Vannak gyermekek részére irodalmi jellegű folyóirataink, de ezek viszonylag szűk körben ismertek. Állami segítség kellene, akárcsak néhány napilap gyermekoldalához. Mellesleg felnőtt irodalmi oldalak, mellékletek is egyre kevésbé léteznek 1990 óta. A gyermekkorból kinövő ifjúság számára szükség volna legalább egy, legalább félig irodalmi heti-, kétheti lapra vagy folyóiratra. A gyermek- és az ifjúsági lap legalább annyira fontos lenne, mint egy jó színház. Állami alapítás nélkül ez nem megy, ám elképzelhető, hogy néhány év alatt szinte önfenntartóvá válnának.

Budapest, 2012. január
Magyar Írószövetség
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=&amp]Szabó T Anna: Famese[/FONT]

[FONT=&amp]Volt egyszer egy facsalád,[/FONT]
[FONT=&amp]nem volt családfája,[/FONT]
[FONT=&amp]a sok kicsi facsemete[/FONT]
[FONT=&amp]csak felnyurgult, úgy nőtt bele[/FONT]
[FONT=&amp]a faiskolába.[/FONT]
[FONT=&amp]„Értitek a faanyagot?[/FONT]
[FONT=&amp]Minek vágtok fapofát?”[/FONT]
[FONT=&amp]Így faggatta őket legott[/FONT]
[FONT=&amp]a fatanáruraság.[/FONT]
[FONT=&amp]De a sok kis facsemete[/FONT]
[FONT=&amp]inkább csak fagottozott,[/FONT]
[FONT=&amp]fabulákat fabrikált, vagy[/FONT]
[FONT=&amp]fafagyit falatozott,[/FONT]
[FONT=&amp]de a fatudományokhoz[/FONT]
[FONT=&amp]fajankónak bizonyult,[/FONT]
[FONT=&amp]a többi fakockafejhez[/FONT]
[FONT=&amp]sehogyan se viszonyult.[/FONT]
[FONT=&amp]Eladdig, hogy a fatanár[/FONT]
[FONT=&amp]elfakulva kifakadt:[/FONT]
[FONT=&amp]„Hű, favilla, fakarika![/FONT]
[FONT=&amp]Ki, fakanál, ki, fakard![/FONT]
[FONT=&amp]Azt a fancsali fajzatát! [/FONT]
[FONT=&amp]Na, majd megraklak, ne félj![/FONT]
[FONT=&amp]Fakupa lesz belőletek, [/FONT]
[FONT=&amp]vagy fakutya, sőt, fahéj![/FONT]
[FONT=&amp]Nem famulus! Mért [/FONT]
[FONT=&amp]kupáljam hát akkor fafejetek?[/FONT]
[FONT=&amp]Ilyen fanyar és fantaszta[/FONT]
[FONT=&amp] fákat nem is ismerek![/FONT]
[FONT=&amp]Faramuci, faragatlan [/FONT]
[FONT=&amp]farizeus farakás!”[/FONT]
[FONT=&amp]Addig-addig ordított, [/FONT]
[FONT=&amp]míg berekedt a fatanár,[/FONT]
[FONT=&amp]belefásult, és belátta, [/FONT]
[FONT=&amp]hogy fatális tévedés[/FONT]
[FONT=&amp]ennyi bunkó, tuskó fattyat [/FONT]
[FONT=&amp]tovább nyesegetni, és –[/FONT]
[FONT=&amp]„Fabatkát se ér”-t kiáltva –[/FONT]
[FONT=&amp]nem engedte őket többet[/FONT]
[FONT=&amp]soha a faiskolába.[/FONT]
[FONT=&amp]Így telt hát be a fa-fátum[/FONT]
[FONT=&amp]a pofátlan fapofákon.[/FONT]
 

v.judit7

Állandó Tag
Állandó Tag
Bennem lüktet tovább
szíved dobbanása,
ki életet adtál nékem
ó, Anya.
Félőn vigyáztad első léptemet
óvón tártad felém két kezed.
Felnéztem rád, s mosolyod láttam
mikor legszebb szóra nyílt a szám.
s botladozva, egyre nagyobb hévvel
mondtam, kiáltottam, Édesanyám!
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Megvan 2012 legszínesebb magyar szava

2012. 07. 19.
Másfél hónapja indította közös akcióját a Fővárosi Beszédjavító Intézet és a Színes Városért mozgalom nyelvbarátoknak, hogy együtt keressük a „legszínesebb magyar szót”. A dobogó első fokán ezúttal a SZABADSÁG végzett, amit k i s s é lemaradva követett a GYÖNGY, valamint a „bronzérmes” BUBORÉK. Legkreatívabb a BÚGÓCSIGA.

Kreatív szókiforgató

00002.jpg
Anyanyelvünkre, a magyar nyelv változatosságára kívánta felhívni a figyelmet a pályázat. A pályázat lényege az volt, hogy a budapesti Erzsébet téren található „QB projekten”, azaz színes kockás, interaktív üzenőfalon ki kellett forgatni a pályaművet, s annak a fényképét kellett beküldeni. A kampány egy villámcsődület keretében indult, s a versengés egyúttal a legkreatívabb megvalósításért is folyt. Szavazni az interneten lehetett. Míg a fődíjat, a Sziget Fesztiválra szóló 2 darab hetijegyet, a SZABADSÁG szó beküldője nyerte, addig a kreatív tipográfiáért – azaz a pályamű legötletesebb megvalósításért járó különdíjat a BÚGÓCSIGA szó képének megalkotója-kiforgatója kapta a kampány fő támogatójától, a HP Magyarországtól.


Szavak százával, szavazatok ezrével

00003.jpg
- A Legszínesebb szó pályázatra több száz szó érkezett, melyekre közel harminc ezren szavaztak. A pályázók nagyjából egynegyede rakta ki a szavakat az Akvárium tetején lévő közösségi üzenőfalon, a többi szó e-mailben érkezett - mondta el Flór Péter, a Színes Város tikára. A július 11-én lezárult szavazás eredményeképpen ebben az évben a legszínesebb magyar szó címet a SZABADSÁG nyerte el. A nyertes szón kívül az élmezőnyben végeztek még a következő, nyelvünk valódi sokszínűségét bizonyító szavak, úgymint: gyöngy, buborék, záporeső, pirkad, kanyar, pitymallat, tyúkhúsleves, pipitér, csoki.


Szürkület ellen

00004.jpg
- Kitűzött célunkat elértük - mondta el Mosányi Emőke, a Fővárosi Beszédjavító Intézet igazgatója - hiszen mind a pályázók, mind a szavazók szem előtt tartották azt, hogy a nyelvünket valóban színessé, izgalmassá, változatossá tevő szavak versenye folyjon az elmúlt hetekben. A Beszédjavító Intézet arra utal közleményében, hogy ez a sokakat megmozgató kampány is bizonyítja, hogy a nyelv, az anyanyelvvel kapcsolatos kérdések napjainkban is kiemelten érdeklik az embereket. Az első helyeken végzett szavak - és a többi beérkező pályázat is bizonyítja, hogy nyelvünk még mindig nagy kincseket rejteget az arra nyitottak számára. Egyik szó színesebb, mint a másik, használatukkal pedig nyelvünk nem szürkül el, sőt tovább színesedik.

A siker láttán a szervezők jó esélyt látnak rá, hogy a következő évben is meghirdessék az év

<tbody>
</tbody>


(forrás: egyszervolt.hu)
 

papa60

Állandó Tag
Állandó Tag
Édes anyanyelvünk ékes szavai: összeveszik összevesz helyett, elveszik elvesz helyett. Folytathatnám a sort, de nem érdemes. mert már annyiféle ilyen förmedvény van a beszédünkben. Aztán a TV-ben a hírek között: "dárgulnak" drágulnak helyett öles betűkkel kiírva. Más helyen: esszpresszó /sic!/ eszpresszó helyett. Sok ember okosnak tartja magát, de helyesen írni, beszélni nem tud. Nem beszélve most a TV-bemondókról. Visszagondolok a régi időkre, amikor Lőrincze Lajos volt a helyes beszéd legfőbb őre kis hazánkban. Azután pedig Grétsy László. Csakhát ő már 80 éves, nem tudom, hogy van-e utódja, aki őrködik nyelvünk tisztasága felett. Persze hiába is őrködne, már nincs helyes magyar beszéd, és nem beszélhetünk helyesírásról sem, sajnos. A kutyát sem érdekli, hogy egy többezer forintos könyv tele van helyesírási hibákkal. Mivel könyvkötő vagyok, ismerem a nyomdai dolgozók hozzáállását ebben a kérdésben; nem érdekli őket, hogy egy szöveg helyes-e helyesírási szempontból vagy sem. Meg nem is törődnek vele, meg már nem is értenek hozzá. Csak a hasznot nézik mindenütt, meg azt, hogy minél hamarabb befejezzenek egy munkát. Valamikor volt a nyomdákban egy ember, aki ellenőrizte a nyomtatandó anyagot ebből a szempontból, és ha hiba volt benne, nem engedte kinyomtatni. Ő volt a korrektor. Ma már nincs ilyen foglalkozás, vagyis nem tudok róla. Másik probléma, hogy a magyar nyelvet keverik az angol nyelvvel. Sokszor nem lehet tudni, hogy a boltok mit is árulnak, mert olyan szövegeket írnak, ki, amit a "mezei" vásárló nem ért meg. Például mi a fene az, hogy "outlet"? Miért nem lehet magyarul kiírni, ha már magyarok vagyunk! Miért szebb az, ha idegen nyelven írunk ki valamit a bolt ajtajára? Az úgy talán "dizájnosabb"? Ilyenkor Tömörkény István jut eszembe, aki ugyanígy apellált a nyelvünket megrontó idegen szavak ellen, mint én, csakhogy ő meg a német nyelvet nem szerette a magyarral keverni. /Lásd: Tömörkény István: Munkák és napok a Tisza partján c. könyvet./ Be is fejezem már a morgolódást, mert tudom, hogy mindaz, amit leírtam, falrahányt borsó.
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
[SIZE=-1] „Mert emberi létünkben szerzett tulajdonaink közt
alig van szentebb, mint a nyelv.”
[/SIZE]
[SIZE=-1](Illyés Gyula)[/SIZE]
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
"Szókincsünk, amellyel fejeket és szíveket nyitunk, úgy közkincsünk, hogy egyben legszemélyesebb vagyontárgyunk is. S amellett legdrágább családi örökségünk, légnemû ereklyénk: anyai, sõt nagyanyai emlékünk."

(Illyés Gyula)
 

Luigi48

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha ugyanazon kérdést feltenném egy idegen nyelvet beszélő embernek, és egy magyar anyanyelvűnek, vajon melyikük adna frappánsabb, játékosabb, vagy meghökkentőbb választ? Természetesen a magyar. Miért? Mert a magyar nyelv felülmúlhatatlan. Azt, hogy egy német, angol, vagy spanyol ember mit válaszolna, nem tudom. Azt viszont igen, hogy a magyar mit írna válaszként. Tehát, megkérném őket, hogy írjál más szavakkal:
Diplomáciai testület egyik tagja, kemény ásvány nyomába ered.
A magyar még ezt az érdekes, egyedülálló s egy külföldi számára teljesen érthetetlen és felfoghatatlan választ is megengedhetné magának:
Követ, követ követ. ;)
 
Oldal tetejére