Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
(Az előbbihez még: lehetne: órarendőr, állatkertkapu)


jópont, szépreményű, rosszmájú, nagyfeszültség, szomorúfűz, nyílttekintetű,
gyorsvonat, könnyűzene,

Egészítsd ki a következő szólásokat:
Vén, mint........
Szegény, mint.......
Bámul, mint.........
Reszket, mint......
 

aanne_36

Állandó Tag
Állandó Tag
Vén, mint az országút.
Szegény, mint a templom egere.
Bámul, mint a borjú az új kapura.

Reszket, mint..........
 

estfen

Állandó Tag
Állandó Tag
Lassuagyu 77:Nem panaszkodás, kijelentés,de biztosan van benne politika is.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Csak most léptem be a fórumra először jan 23 –án,majd a törlés után.Ezelőtt nem ismertem ezt a topicot,most átnéztem,találtam az elején nagyon érdekes dolgokat,de most úgy látom,hogy valamikor átváltozott inkább rejtvények megfejtésére ,így előre is elnézést kérek ha a téma nem illik ide.<o:p></o:p>
Először:<o:p></o:p>
Magyar Tudomány, 2004/4 481. o. <o:p></o:p>

Bánhegyi Zsolt<o:p></o:p>

az MTA Könyvtára számítógépközpontjának vezetője<o:p></o:p>

Sir John Bowring, a magyar nyelv és irodalom barátja<o:p></o:p>

<HR align=center width="100%" SIZE=2>
Grétsy László a Kossuth rádió Édes anyanyelvünk című műsorának egyik, 2002. nyarán sugárzott adásában idézte Sir John Bowring (1792-1872) angol filológus és diplomata híres leírását a magyar nyelvről. Ezt a rövidke szöveget a nyelvvel hivatásszerűen foglalkozók és nyelvünk szerelmesei ismerik, ám talán érdemes az eredeti angol szöveg fordításaként közkézen forgó néhány szövegváltozatból legalább kettőt szemügyre venni. Íme az egyik: <o:p></o:p>
"A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött, és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája, a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír. Az angol ember büszke lehet, hogy nyelve magán hordozza az emberiség történetét. Eredete kimutatható, láthatóvá tehetők benne az idegen rétegek, melyek a különböző népekkel való érintkezés során rakódtak egybe. Ellenben a magyar nyelv olyan, mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik. A nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok alapjai, amelyek egyetlen kőből készültek, nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt, vagy miként szállították és emelték helyére, a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, az isteni titkot fogja kifejteni: »Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.«"( http://hjem.get2net.dk/hamv.laz/MagyNyelv.html)<SUP>1</SUP> <o:p></o:p>
Nézzünk egy másik változatot: <o:p></o:p>
"A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött, és struktúrája visszanyúlik arra az időre, mikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos és erős hangzatokkal. Az angol ember büszke lehet anyanyelvére, mely az emberiség történelmére és múltjára utal. Az eredetén meglátszik az a különböző nemzetektől származó réteg, melynek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, elhanyagolják, úgy a nyelvkutatásban, mint a régészetben. Az egyiptomi templomok mennyezete, mely egyetlen szikladarabból készült, megmagyarázhatatlan. Senki sem tudja, honnan származik, melyik helységből hozták ezt a furcsa, bámulatos tömeget. Hogyan szállították, és emelték fel a templom tetejére. A magyar nyelv eredete ennél sokkal csodálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog analizálni, és a titok első tézise ez: kezdetben vala a szó, és a szó Istennél volt, és a szó lett az Isten." ( (http://www.morpheus.hu/idezetek/bo/haza_i.htm)<SUP>2</SUP> <o:p></o:p>
Lássuk most a magyar szöveg angol változatát: <o:p></o:p>
The Hungarian language goes far back. It developed in a very particular manner and its structure reaches back to times, when most of the now spoken European languages did not even exist. It is a language which developed steadily and firmly in itself, and in which there is logic and mathematics with the adaptability and malleability of strength and chords. The Englishmen should be proud that his language indicates an epic of human history. One can show forth its origin; and alien layers can be distinguished in it, which gathered together during the contacts with different nations. Whereas the Hungarian language is like a rubble-stone; consisting of only one piece, on which the storms of time left not a scratch. It's not a calendar that adjusts to the changes of the ages. It needs no one, it doesn't borrow, does no buckstering, and doesn't give or take from anyone. This language is the oldest and most glorious monument of a national sovereignty and a mental independence. What scholars cannot solve, they ignore. In philosophy it's the same way as archeology. The floors of the old Egyptian temples, which were made out of only one rock, can't be explained. No one knows where they came from, or from which mountain the wonderous mass was taken. How they were transported and lifted to the top of the temples. The genuineness of the Hungarian language is a phenomenon much more wonderous than this. He who solves it shall be analyzing the Divine secret; in fact the first thesis of this secret: “In the beginning there was Word, and the Word was with God, and the Word was God." ( http://www.mcmlove.nl/english/articles/hungarian/bowring.htm)<SUP>3</SUP> <o:p></o:p>
Tudnivaló, hogy Sir John Bowring az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) összeállítója, s ezzel mindenképpen a magyarság nagy barátjaként tekintünk rá, a magyar kultúra külföldi úttörői közé számítjuk (Bowring, 1830). A mű dedikációja galánthai Eszterházy Pál hercegnek, a londoni osztrák-magyar követnek szól. Annyi filológiai pontosítást azért már itt kell tenni, hogy a fent idézett magyar nyelvű szövegvariánsok eredetije nem egyetlen ősforrás. Végvári József, a KLTE oktatója szerint az első bekezdés való a Poetry of the Magyars című műből.<SUP>4</SUP> Végvári megjegyzése helytálló, hiszen ezt az eredeti angol kiadás vizsgálata megerősíti. A magyar szövegre "hajazó" részeket idézzük a Bowring-féle antológiából: <o:p></o:p>
"The Magyar language stands afar off and alone. The study of other tongues will be found of exceedingly little use towards its right understanding. It is moulded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region." (A magyar nyelv magában áll, a messzeségben. Más nyelvek tanulmányozása vajmi kevés haszonnal jár, ha ezt a nyelvet próbáljuk igazában megérteni. Lényegében egyedülálló nyelvi öntőformája van, szerkezete és felépítése oly múltba vesző időkre mutat, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett, vagy nem volt hatással a magyar vidékre.) (Bowring 1830. Preface, p. vi) <o:p></o:p>
"After a long period of inertness and almost of oblivion, the language and literature of Hungary seem starting into a new and vigorous existence. A band of distinguished writers have appeared with the present generation, whose privilege it has been at once to will and to effect the regeneration of their native idiom, which had been sinking under the indifference of some and the attacks of others. Its history has been marked by many vicissitudes. Originating in an age too remote to be defined or even discovered, and receiving from time to time infusions from the various tribes and tongues who have visited or been visited by the Magyar race, it has yet retained all its essential peculiarities, and offers to the inquirer some of the most curious topics of research." (Az ernyedtség és csaknem teljes feledés hosszú időszaka után Magyarország nyelve és irodalma új, erőteljes életre kel. A mostani nemzedékkel seregnyi kiemelkedő író tűnt föl, akiknek előjoga lett anyanyelvük megújításának akarása és végrehajtása egyaránt, mely nyelv egyesek közönye és mások támadásai miatt régóta süllyedésre volt kárhoztatva. E nyelv történelmét megpróbáltatások és gyötrelmek kísérték. Eredete olyan derengő korba nyúlik vissza, amely ma már körül sem írható, s időről időre frissítést nyert törzsektől és nyelvektől, amelyek a magyar fajt meglátogatták, illetve amelyeket az meglátogatott, lényeges egyediségét a nyelv mégis megőrizte, s a megfigyelő számára a legérdekesebb kutatási témát szolgáltatja.) (Bowring 1830. Introduction, p. iii). <o:p></o:p>
Látnivaló, hogy amíg az Előszó idézett szövege teljesen beleillik a mai, közkézen forgó változatokba, addig a Bevezetésből származó szövegrész jórészt csupán értelmileg tartalmaz azokra utalást. A Bowringnak tulajdonított szöveg egy része tehát nem a nevezetes antológiából származik. Végvári szerint a hiányzó rész valamiféle buzgó mitizálási képződmény, amelynek nincs köze az angol diplomatához. Mégis, ha a szöveg szinkretikus, akkor a nem ismert része honnan ered? Hol van a hiányzó láncszem? Egy amerikai magyar kutató, Radics Géza segítségével - személyes közlése alapján - a forrás nyomára bukkantam Ács Tivadar: Akik elvándoroltak című művében. (Ács, 1940).<SUP>5</SUP> A Himalája magányos magyar lovasáról írt fejezet Berzenczey Lászlót mutatja be,<SUP>6</SUP> aki Ázsiában találkozott Sir John Bowringgal. Idézzünk a könyvből: <o:p></o:p>
"Berzenczey Hongkongban igen jó barátságba került Sir John Bowringgal, az angol nagykövettel. Az amerikai konzul hozta össze vele. Bowri[n]g régebben Kínában képviselte hazája érdekeit. Az angol miniszter igen tudós férfi volt s többek között a magyar nyelvet is tanulmányozta. Ez idő tájt Petőfi verseit fordította angolra. Bowri[n]g szívélyességgel fogadta Berzenczeyt és számos estét töltöttek együtt. Régebben járt Magyarországon is és mutatott neki egy vendégalbumot, amelyben gróf Széchenyi, Batthyány, Károlyi, Horvát, Döbrentei és más előkelő magyar személyiségek neve is előfordult. <o:p></o:p>
Az angol követ híres nyelvtudós volt, s a magyar nyelvnek őszinte bámulója. Önönmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az ő nyelve az emberi történelem époszát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különböző népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idők viharai karcolást sem ejthettek. Nem az idők változásától függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ád, nem vesz senkitől. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élő emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, ép úgy az archeológiában. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot fogja boncolni, annak is az első tételét: »Kezdetben vala az Ige s az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige«." (Ács T. 1940. 239.) <o:p></o:p>
Bowring magyar nyelvről szóló szövegének másik forrására tehát Berzenczeynél lelünk rá - Ács Tivadar közvetítésével. Ám nem kísérjük tovább a lebilincselő leírást, amely szerint Bowring számos módon támogatta Berzenczeyt Távol-Keleten, Indiában és Kínában történt utazásaiban, hanem visszatérünk a magyar költészet első angol nyelvű antológiájának keletkezési körülményeihez és Sir John Bowring szerepéhez a magyar kultúrtörténetben. <o:p></o:p>
A Poetry of the Magyars rövid előszava (Preface) után maga a Bevezető (Introduction) három részből áll: 1.) On the Magyar Language 2.) On Magyar Literature 3.) Biographical Sketches. Az 1. fejezet mai szemmel nézve is meglepően alapos áttekintést ad a magyar nyelvről; nem kevésbé szemléletes az irodalomról szóló 2. fejezet is; a 3. fejezet pedig rövid kis portrékat ad a fordított költőkről. Az antológia huszonhat magyar költő kb. száz versét tartalmazza, valamint hatvannégy magyar népdal angol nyelvű változatát. <o:p></o:p>
Közismert tény, hogy Bowring az angolok szemében elsősorban az angolok távol-keleti kapcsolataiban alkotott-alakított emlékezeteset (Hong-Kong első kormányzója is volt) - ezért is kapta később a lovagi címet. Mint nyelvtehetség több európai nemzet népköltészetét tanulmányozta, az 1820-as évek második felében érdeklődéssel fordult a magyar költészet felé. 1828-ban az antológia összeállításához magyar írók segítségét kérte. Rumy Károly küldött neki nyelvtant, szótárt, értekezéseket. Vörösmarty is hírt ad a vállalkozásról a Tudományos Gyűjtemény-ben, 1828-ban. Ezt írja: "A tudós Angol, John Bowring Londonban legközelebb a magyar népdalokat fogja kiadni... továbbá szándékozik egy magyar antológiát is közre bocsátani angol forditással..." (V. kötet, 124.) Döbrentei Gáborhoz is fordult Bowring népdalokért, népköltészeti anyagért: Bowring németül írt, Döbrentei pedig angolul válaszolt. Van egy megjegyzés Döbrenteinek Berzsenyihez írott egyik (1828. május 6.) levelében arra, hogy a Bowringnak írt levelet nem más, mint Széchenyi István gróf javította ki! Ezek szerint Stefi gróf lektorálta Döbrentei angol nyelvű levelét. Érdemes idézni Döbrentei szavait Berzsenyihez: "Isten veled. Nyájas dalt, balatoni dalt a pirosposgás magyar leány ajakárol, kedves angolomnak, a szőkének, kinek én, mivel németül roszul ira hozzám, inkább rosz angolban azt feleltem, hogy minekutána a német, sem az ő nyelve sem enyém, levelezzünk inkább egyinkén a magáén. Ki fogja enyémeket javítani gróf Széchenyi István, mint ezt is tevé, mert ő, ugyan angol." (Berzsenyi, 1842. 116.) <o:p></o:p>
Egyébként Széchenyi 1832-ben - tehát már az antológia megjelenése után két évvel - találkozott Londonban Bowringgal, és nem volt jó véleménnyel róla. Panaszkodik, hogy szerinte Bowring szélhámos, és nem is tud magyarul. Nézzük Széchenyi naplójának 1832. október 9-i bejegyzését: "Bowring war bei mir - sieht aus, wie ein Schwindler; missfiel mir ganz ungemein." (Bowring nálam járt - úgy néz ki, akár egy szélhámos, nagyon nem tetszik nekem.) (Széchenyi 1934. 310.) Valószínűleg Bowring társalogni nem is tudott, ám a Poetry of the Magyars, az antológia ihletett kommentáranyaga, az említett áttekintés a magyar nyelvről és irodalomról annyira alapos, lényegre törő és hozzáértésről tanúskodó, hogy Széchenyi elutasítása kissé igazságtalannak tűnik. Különben kettőjük viszonyában azért jellemzőbb az, hogy röviddel antológiája megjelenése után Bowring elküldte emlékkönyvét Széchenyinek, hogy írjon bele valamit. A gróf, engedve a kérelemnek, ezt írta bele: "A nemzetiség angyala összeköt minden nemesb embert, habár nyelve, hazája különböző is. S ím azért üdvözlek, mint a Magyarnak lelki rokonát. Élj nemzetednek, élj az emberiségnek, mint eddig s hervadhatatlan babér zöldülend boldog halántékid körül." (Kropf, 1904) <o:p></o:p>
Az antológia elkészítésében a reformkor más jeles alakjai is támogatták Bowringet. Toldy (Schedel) Ferenc saját német nyelvű antológiáját, a Handbuch der ungarischen Poesie (Pesth und Wien, 1828 - társszerző: Stettner György) című könyvet küldte Albionba. Majláth János Magyarische Geschichte (Stuttgart, 1825) című friss műve is nagy segítségére volt Bowringnak fordítói munkájában. A versfordítások Fest Sándor szerint főleg a német antológiák alapján készültek. A legnagyobb hatással Rumy György Károly kéziratban maradt német antológiája, a Magyarische Anthologie volt Bowringra. (Ez a kéziratos emlék ma a British Museumban található.) Az antológia szerkesztője-fordítója Toldy Handbuch...-jában a magyar eredetit is megtalálta, ezért időnként magyar szövegrészeket, sorokat illeszt be az angol nyelvű versek közé - időnként, valljuk meg, sok hibával és erősen eltorzítva (például az egyik népdalnál ezt írja: "Édes bába gyere ki" - baba helyett...). Több forrás is utal arra a tényre, hogy a fordítási munkában Bowring segítséget kapott Majer Fidéltől, a londoni osztrák nagykövet, a már említett Eszterházy Pál herceg fiának nevelőjétől. Majernek az antológia bevezetőjében mond köszönetet. (Varannai, 1961) <o:p></o:p>
John Bowringot az Akadémia 1832. március 10-én külföldi levelező tagjává választotta - mellesleg épp egy napon Mezzofante Abbatéval, aki, ahogy a Magyar Tudós Társaság Évkönyvei fogalmaz, "professzor és könyvtárnok Bolognából". (1. köt. 1831/32. [1835] 82.) Váratlan tény, hogy Bowring csak 1838-ban járt Magyarországon, bár ez a tartózkodás is szinte egyetlen estére szorítkozott. Pesti tartózkodásáról egyedül Bártfay László írt naplójában. (MNM Kézirattár, 1122 Quart. Hung.) Fest Sándor idéz ebből a naplóból: "Estefelé elmenénk Vörösmartyhoz, onnan vele a szinházba. A magyar tudós társaság páholyába behozá Schédel Bowringot, és még két más angolyt. Bowring németül beszélt Vörösmartyval." (Fest 2000. 395.) Valószínű, hogy Bowring már másnap tovább hajózott Bécs felé, mert nem ismerünk egyéb bizonyítékot itt-tartózkodásáról (és az antológia miatt már akkor nagyon ismert Bowringról bizonyára örömmel írtak volna a lapok, ha értesültek volna róla). Több évtizeddel később, 1866-ban Bowring (ekkor már: Sir John) még egy kötet erejéig a magyar költészethez fordul: kiadja Petőfi válogatott műveit angolul. (Bowring, 1866) A 240 oldalas mű ötvennégy vers, köztük a János vitéz fordítását tartalmazza. A Petőfi-fordítás szintén németből történt: ekkor Kertbeny Károly német nyelvű Petőfi-kötetét használta. <o:p></o:p>
Bár voltak előzményei a magyarság bemutatásának a szigetországban, Bowring végül is irodalmi antológiájával úttörő szerepet vitt kultúránk megismertetésében. Követte őt Miss Julia Pardoe meg John Paget, aki Wesselényi Pollixénát feleségül véve Magyarországon, Erdélyben telepedett meg, és rendszeresen hírt adott itteni életéről honfitársai számára. Ne felejtsük továbbá Mrs. Catherine Gore Hungarian Tales című összeállítását és az őt követők hosszú sorát - a magyarság külföldi hírvivői, kulturális követei megérdemlik, hogy számon tartsuk és olvassuk őket. <o:p></o:p>
<HR align=center width="100%" SIZE=2>
Kulcsszavak: magyar nyelv, magyar irodalom története, angol-magyar kulturális kapcsolatok, magyar irodalom recepciója külföldön/Angliában, magyar irodalom angol fordításban <o:p></o:p>
<HR align=center width="100%" SIZE=2>
1 A "Koppenhágai Hamvas Béla Klub: Szabadulóművészeti Front" honlapján. <o:p></o:p>
2 A Mátrix című film kultuszát tápláló, intellektuális honlapon (a doménnévben szereplő Morpheus a Mátrix egyik kulcsszereplője). <o:p></o:p>
3 A magyarság egyik holland szimpatizánsának, Marjan Meijernek a honlapján. <o:p></o:p>
4 Végvári József megjegyzését a már fentebb idézett dániai magyar honlap közli: http://hjem.get2net.dk/hamv.laz/MagyNyelv.html <o:p></o:p>
5 Ács "kalandozó'" magyarokról, külföldre szakadt vándorokról rajzol érdekfeszítő portrékat, köztük az Új-Guineába tévedt Fenichel Sámuelről, Jetting Károlyról, a magyar Robinsonról, és a perui hittérítőről, Zakarjás Jánosról. <o:p></o:p>
6 Ács jellemzése szerint Berzenczey "a magyar szabadságharc egyik leghősibb jelleme", Kossuth egykori tábornoka és "nevének méltó fegyverhordozója", a híres agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés összehívója, aki Világos után menekült, bejárta a fél világot majd hazatért és 1884-ben halt meg, s "akinek ismeretlen neve nem kisebb jelentőségű a földrajzi felfedezések történelmében, mint Sven Hediné és akik utána jöttek. A Pamír, Taklamakán, Tien San, Dzsungária és Karakorum igazi hőse magyar ember volt, a magános lovas Berzenczey László". (Ács. 1940. 260.) <o:p></o:p>
<HR align=center width="100%" SIZE=2>
Irodalom <o:p></o:p>
Ács Tivadar (1940): Akik elvándoroltak. Budapest <o:p></o:p>
Berzsenyi Dániel (1842): Összes művei. III. köt. Buda <o:p></o:p>
Bowring, John (1830): Poetry of the Magyars. London. <o:p></o:p>
Bowring, John (1866): Translations from Alexander Petőfi, the Magyar Poet. Trübner & Co, London <o:p></o:p>
Fest Sándor (2000): Skóciai Szent Margittól a Walesi bárdokig. Magyar-angol irodalmi kapcsolatok. (szerk. Czigány Lóránt, Korompay János; Tóth Magdolna) Universitas, Budapest <o:p></o:p>
Gore Catherine (1829): Hungarian Tales. In 3 vols. Saunders and Otley, London <o:p></o:p>
Kropf Lajos (1904): Sir John Bowring. Budapesti Szemle, 120. 273-277 <o:p></o:p>
Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. 1(1831/32)-17(1883/89) <o:p></o:p>
Széchenyi István, Gróf (1934): Naplói. IV. köt. Szerk. Viszota Gyula. Magyar Történelmi Társulat, Bp. <o:p></o:p>
Toldy Ferenc - Stettner György (1828): Handbuch der ungarischen Poesie (Pesth und Wien Varannai Aurél. (1961): John Bowring and Hungarian Literature, Acta Litteraria Acad. Sci. Hung. 6. 105-148; 287-319 <o:p></o:p>
<HR align=center width="100%" SIZE=2>
<-- Vissza a 2004/4 szám tartalomjegyzékére <o:p></o:p>
<HR align=center width="100%" SIZE=2>
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra <o:p></o:p>
<HR align=center width="100%" SIZE=2>
[Információk] [Tartalom][Akaprint Kft.] <o:p></o:p>
<HR align=center width="100%" SIZE=2>
<o:p></o:p>
Elgondolkodtató írás,mi van a sorok mögött.<o:p></o:p>
Ha a magyar nyelvre nehezen hatnak az idegen nyelvek próbáljuk értelmezni a PoLiTiKa szót,benne van ,hogy PóLíT,nyakatekerten PóLuSoSíT, gömbölyűt sarkosít,vagyis fehér – fekete ,igen – nem.Így ütköztet mindent, lehet szavazni.Volt humorista aki csak megfordította aKi –Ti –LoP.Tovább is viccelhetünk,talán Hofi értelmezése a PoLiTiKuS –ra,hogy P(R)oLi – Ti –KuS(S).Csavarjuk tovább,magánhangzó csere,visszafelé SoKat –(i)LoP.Nem biztos,hogy jó,de így jött ki.<o:p></o:p>
Másféléves unokám kedvenc verse,ezt kell neki olvasnom ha nálunk van.<o:p></o:p>
Weörös Sándor: Így meg úgy<o:p></o:p>
Furcsa ember az irígy,<o:p></o:p>
Torkán mérges a mirígy,<o:p></o:p>
Egyszer úgy,egyszer így,<o:p></o:p>
Az irígynek sose higgy.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Furcsa ember a hazúg,<o:p></o:p>
Nyelve csípős,mint a lúg,<o:p></o:p>
Egyszer így ,egyszer úgy,<o:p></o:p>
Hogy igazat sose tudj.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Lehet,hogy ő még tud valamit,amit már mi nem,de ez a vers elgondolkodtató a felnőtteknek is.Magyar szóelválasztás. Tu-DáS,de TuD-Ni<o:p></o:p>
é-LeT,de éL-ni<o:p></o:p>
So-KaT,de SoK -SzoR<o:p></o:p>
Vé-ReS,de VéR-MeS<o:p></o:p>
Kö-RöZ,de KöR- Ző stb.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Na ki csinálta ezt nekünk? Na ez most már biztosan politika.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Mégegyszer bocsánatot kérek ha valakit az ilyen hozzászólás sértene,de ez is a magyar nyelvről van,s talán eltér a témától.Ha rossz akkor töröljétek,legközelebb nem feszegetek ilyen témát.Lenne hasonló elég.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
S végül egy megfejtés is: Reszket mint a kocsonya.
 

estfen

Állandó Tag
Állandó Tag
Ja és ezek még most jutottak az eszembe.Reszket, mint a nyárfalevél.Esetleg:Reszket, mint a rimóci nyúl.
 

safranek

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE cellSpacing=6 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap>aanne_36
user_online.gif
<SCRIPT type=text/javascript> vbmenu_register("postmenu_789455", true); </SCRIPT>





</TD><TD width="100%"></TD></TR></TBODY></TABLE>
Vén, mint az országút.
Szegény, mint a templom egere.
Bámul, mint a borjú az új kapura.

Reszket, mint..........
Reszket, mint..........a kocsonya (már kettőt mondtak)ez a harmadik, még mindíg lehet
 

kaláris

Állandó Tag
Állandó Tag
Csatlakoznék az Estfen által idézett Lassuagyu 77 üzenetéhez. Régen (amikor végre elértem az állandó tagság státuszát) sokszor szemezgettem itt olvasván a magyar nyelv szépségével, gazdagságával, gazdagításával kapcsolatos írásokat. Ez a fórum adott helyet a nyelvvel kapcsolatos idézeteknek, verseknek.
Szeretném, ha ez a "hagyomány" folytatódna.

A különféle nyelvi játékoknak a Szójátékok fórumcsaládja biztosított helyet.

Úgyhogy én is szeretném feléleszteni a magyar nyelv dícséretére, ápolására, végső soron az elevenen tartását szolgáló fórumot.

Tegnap Anyanyelvi Nap volt.
"Banglades javaslatára az ENSZ 1999-ben február 21-ét NEMZETKÖZI ANYANYELVI NAPpá nyilvánította. 2000-ben ünnepelték először. 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az intézkedés ellen. Ekkor a rendőrség és a tüntetők összetűzésbe keveredtek, öt diák meghalt. A bangladesiek akkor az anyanyelv napjává nyilvánították a napot." Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

És most egy kis írás a magyar nyelvről:


Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és a lélekről​
(részlet)​
Magyarul: Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magyar vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatok meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Mindenkinek:
Azt a sok idézetet, amit eleinte beírtam ebbe a topikba, egy könyvből írtam ide, amit visszavittem a könyvtárba. Mivel sok eltűnt, pótolni fogom, csak előbb újra kölcsönzöm a könyvet. Abban a könyvben volt összegyűjtve mindaz, amit a mi költőink, íróink az anyanyelvünkről éreztek, írtak, s én fontosnak tartottam ezt közkinccsé tenni. Büszke vagyok arra, hogy nem csak én tartom elődeink érzéseit, gondolatait követésre méltónak, s ezért iparkodom pótolni az eltűnteket. Kis türelmet kérek. De hogy folytatni kell, örülök, más is írhat ide a nyelvünkről szóló verseket, idézeteket, tehát tartsuk életben ezt a topikot!
 

estfen

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem nagyon tetszenek az idézetek meg a versek is.Legjobban alberth versei,de ami elvarázsolt az a hozzászólása amikor elmondja,hogyan értelmezi a férj szavunkat .Müller Péter állítása jó a házasságról,de inkább mai stílusú.Az alberth - é nekem zseniális.Ez az erkölcsi meglátás,megérzés szerintem a nagyon távoli múltba visz vissza,még az emberiség fénykorába,mert talán ilyen is volt.Na és akkor itt egy vers amely szerintem valami olyasmit állít a magyar nyelvről,hogy nagyon ősi.
Füst Milán
A magyarokhoz
Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is
van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv
a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.

Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe,
melyből származott
E nemes-szép alakzat... Rossz idők futottak el feletted,
Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,
Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával
ellepték világodat,
Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek
ették virágaid, – majd a vad burjánzás
Mindent ellepett utána, – oly termés volt ez e térségeken emberek!
Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie...


De légy türelmes, – szólok hozzád, – vedd a Libanon
Ős cédrusát, e háromezeréves szűzet, – rá hivatkozom, mert
onnan vándoroltam egykor erre
Tekintsd őt, – türelmes pártájával hajladoz a szélben nem jajong,
De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik, nagy évezredben
Kibonthatja a gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.
Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel,
Borúlatodra majdan rátekint. Halld szavam'
Én prófétáktól származom.


(1930 körül) Érdekesség: A történelem topicban agyonelemzik az Arvisúrát-Igazszólást,elmondják,hogy rovásírások gyűjteménye,de az aR -Vi-Sú-Ra a magyarnak idegenül hangzik,másképp hangzósítva már érthető RoVáSRá(S).Az S valamiért lemaradt,nem tudom.Így érthető.Ugyanígy értelmezhető aRViSúRa ANyaHiTa is ANyaHiTű RoVáSíRó -ként.Úgy érzem,hogy ez ide a magyar nyelvhez jobban illik,mint oda.
 

afca

Kitiltott (BANned)
Wass Albert

    • Véren vett ország
    Egy ország van a lelkünk mélyén,
    más országokkal nem határos.
    Úgy épült fel a szívünk vérén
    sok könny-falu, sok bánat-város.

    Egy ország van a lelkünk mélyén,
    úgy építgetjük napról-napra.
    Csalódás-házak gond-falakból,
    keserűség a tető rajta.

    Véren vett ország ez az ország,
    önnön vérünket adjuk érte,
    s addig fog bennünk egyre nőni,
    amíg telik még könnyre, vérre.

    Amíg, hogy fa égig ne nőjjön:
    alkony vigyáz a napsugárra.
    Míg minden este gyújtott mécses
    koromba fullad éjfél tájra.

    Egy ország van a lelkünk mélyén:
    más országokkal nem határos.
    Véren vett ország ez az ország,
    nagyon ködös és nagyon sáros.
<HR>
 

safranek

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">József Attila én szeretem

KÜLVÁROSI ÉJ (részlet)




</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>A mellékudvarból a fény
hálóját lassan emeli,
mint gödör a víz fenekén,
konyhánk már homállyal teli.

Csönd, - - lomhán szinte lábrakap
s mászik a súroló kefe;
fölötte egy kis faldarab
azon tünődik, hulljon-e.

S olajos rongyokban az égen
megáll, sóhajt az éj;
leül a város szélinél.
Megindul ingón át a téren;
egy kevés holdat gyújt, hogy égjen.<!-- / message --><!-- sig -->
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Lőrincze Lajos írja a Megnől az ember szíve c. könyvében, hogy mindig is szerette a Bibliát olvasni.
Néhány általa kiemelt bibliai idézetet írok most ide a nyelvről, a szóról, a beszédről:

"Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?
Azonképpen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem."

"Mint az arany alma ezüst tálon:olyan a helyén mondott ige."

"Ideje van a hallgatásnak és a szólásnak."
 

itta

Állandó Tag
Állandó Tag
Faludy György
ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ.
Most, hogy szobámban ér az est setétje
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod mongol emléke rég ködös
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod kísér utamra fájón
messze e tájon.<o></o>
<o>> </o>>
Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
és soraimmal sorson túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.<o>></o>>
<o>> </o>>
Magyar szó! Múltam és jövendő sorom
Népek közt sorom és mindegyik sorom,
Háza-hazám lovacskám, csengős szánom
és a dal a számon, mit kérnek majd számon
nincs vasvértem, páncélom, mellasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem bír le ellenség, rangomba törvén,
sem haditörvény.
<o>> </o>>
 

itta

Állandó Tag
Állandó Tag
Rövibebbekből!


Nagy László: Lehetőségek

Nyilhat a virág
Jöhet a féreg.


Pilinszky János: Önarckép 1944-ből

Sirása hideg tengelyében
áll a fiú.

Weöres Sándor: Egysorosok

A por siet. A kő ráér.
Páratövis.
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Kosztolányi Dezső:

"Gyerekkoromban elnevettem magamat, mikor először hallottam idegen nyelvet. Micsoda jöttment jáétkszavak! Ez a mosoly ma is kísért. Hiába, csak anyanyelvem az igazi, a komoly nyelv. A többi, melyen sokszor olvasok, és néha beszélek is, csak madárnyelv."

(Nyelvtudás)
 

estfen

Állandó Tag
Állandó Tag
A gondtalan embernek nincs gondja, a gondatlan ember nem gondos, fiunkat az iskolába járatjuk, de jártatni csak lovakat lehet "A nyelv maga a végtelenség. Minél tovább foglalkozom vele, annál inkább látom, hogy sohase lehet a végére érni. Csak vérünk érzi. Értelmünk mindig elámul, ha elemezzük és tudatosítjuk azt, amit vérünk érez. De ez az ámulat számomra az élet egyik legnagyobb gyönyörűsége." (Pesti Hírlap, 1932. október 30) (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 168)
(Saját vélemény:Régen TaN-íTóK voltak akiknek TaN-íT-VáNy-aik voltak,ma Ta-Ná-RoK vannak,s azoknak Ta-Nu-Ló -i,ha legalább TaN -úR -ak lennének és TaN-uL-óK,akkor urai lennének a TaN -nak,s nem versenyeztetnék a tananyagokban a gyerekeket mint a lovakat.A szülők nyelve alkalmazkodott," járatják" a gyereket az iSKoLáBa vagy SoK(K)oLóba,de lehetne belőle oKoSuLó is,ha ezt akarnák. Milyen csodás ez a magyar nyelv.Imádom.)
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Az ország nyelve által munkálkodik; a harang is csak addig harang, amíg a nyelvét el nem veszti.
(Jókai Anna)
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
"A magyar nyelvet e világ csodájának tartom.... Egészen különleges szerencsém, hogy magyarul írhatok."
Örkény István
 
Oldal tetejére