Midig tudjuk, hogy miről beszélünk ?
Néhány fogalom a "boncasztalon", amivel gyakran találkozunk, gyakran használjuk, de gyakran nem a megfelelő értelemben.
Intelligencia
Az intelligens az intelligere szóból származik, melynek jelentése "észrevesz, érzékel, megismer, felfog".
Az összetett szó első eleme az inter, mely közismerten "között, közé" jelentésű (l. internacionális, internet, interpol, interjú stb.) Második tagja a 1. "kiválaszt, kiszemel" 2. "olvas" jelentésű legere.
Vagyis azt nevezhetjük intelligensnek, aki képes különbséget tenni, mert olyan ítéleterővel rendelkezik, hogy meg tudja különböztetni a fontosat a jelentéktelentől, a lényegest a lényegtelentől stb. Ehhez voltaképpen nem ismeretanyag kell (Persze ha ez is van, annál jobb!)
Gyakran vetődik fel az a kérdés, mi a különbség az okos és intelligens ember között.
Erre a latin szó etimológiája adja meg a választ.
Ugyanis
okos az, aki sok mindent tud, mert tanult és jó a memóriája.
Ám az intelligencia nem függvénye a tanultságnak.
Mindnyájan ismerünk kevés tudású, mégis intelligens embereket, és tanult, ám kevésbé intelligenset is.
xTudat
Kontextus-generátor, a lét és létezők inhomogenitás-érzékelő szerve. Egy valóságos jelenség, mely visszavezethető központi idegrendszeri (KIR) funkciókra, a tudat reprezentál, reflektál a reprezentációra, virtuális létezőkkel manipulál, stb.
Nincs kitüntetett helye a tudatnak agyunkban.
A tudat az élőlények viselkedésének leírásakor használt fogalom, amellyel az ú.n. tudatos gondolkodást foglaljuk össze egy szóban, mintegy entitásként gondolva rá.
A tudat helyett tehát inkább a tudatos gondolkodást lehet könnyebben meghatározni. Vagy még inkább a tudatos viselkedést, vagy élőlényt.
Tudatosnak egy élőlényt akkor nevezünk, ha a környezetéről egy megfelelően komplex modellt alkot, és a szerint cselekszik.
A tudatosság jellemzője még a fókuszált, soros feldolgozás.
A tudatos gondolkodás alatt sokszor azt is értik, hogy fel tudjuk idézni azt, hogy mit hogyan, miért gondoltunk, azaz azt is tudjuk, hogy mit gondoltunk. Bizonyos elképzelések szerint tudatos az az információ, amely átmegy a nyelvi központon.
A tudatos gondolkodással az embernél együtt jár az éntudat, amely azonban logikailag a tudatosság egy további foka, amikor az élőlény modelljében önmaga is szerepel, magáról is tudatos tudása van.
xKépzelet
Egy speciális esete a tudatosuló inger, és az alapul szolgáló neuronális aktivitás korrelációja mérésének a vizuális képzelet, amikor egyáltalán nincs is jelen inger.
Kreiman és mtsai (2000) műtétre váró epilepsziás betegek halántéklebenyébe helyeztek el elektródákat, és váltakozva arcok és hétköznapi tárgyak képét mutatva az alanyoknak, regisztrálták az ott talált neuronok aktivitását.
Számos agyterületen (amygdala, g. fusiformis, ento- és perirhinális kéreg) találtak olyan neuronokat, melyek például emberi arcokra aktiválódtak legjobban.
Ezután két különböző magasságú hangot asszociáltak a kétféle vizuális ingerrel: az arcokkal mindig magas hangok, míg a tárgyakkal mindig mély hangok jöttek együtt.
Elegendő ismétlés után felkérték az alanyokat, hogy most már vizuális inger nélkül, a hang hallatán képzeljék maguk elé az előzőleg látott ingereket.
A regisztrált neuronok mintegy 10%-a ebben az esetben is aktivitás fokozódással reagált akkor, amikor az alanyoknak arcokat kellett elképzelniük.
Ez arra mutat, hogy a fenti agyterületeken a neuronok hasonlóan aktiválódnak, ha egy adott tárgyat látunk, vagy ha vizuális memóriánkból (mindenfajta fizikai inger nélkül) explicit módon előhívjuk azt.
xKreatívitás
Korábban elszigetelt tapasztalatok között kapcsolatot találni, ami új tapasztalatként, produktumként jelenik meg.
Szenzivitás: Problémára való érzékenység. A kreatív egyének meglátnak olyan problémákat, amelyeket a nem kreatívak nem látnak.
Fluencia: Asszociációs "gazdagság", azaz a kreatív emberek nagyszámú ötletet találnak ki.
Eredetiség: A kreatív gondolkodás fontos sajátossága, hogy új, szokatlan, innovatív ötletek révén eredeti, mások megoldásaitól különböző válaszokat tud adni a problémákra. (Ezt a képeséget méri a távoli asszocációk, találó és "nem találó" cím feladat)
Rugalmasság: A kreatív emberek változatos megközelítésmódokat alkalmaznak és különböző ötleteket tudnak létrehozni.
Szintetizálás: A kreatív emberek nagyobb és teljesebb gondolati körökbe rendezik gondolataikat.
Elaboráció: A kreatív emberek képesek a részletek kitöltésére. Adott információk alapján struktúrát építenek fel (amikor az ötlet tervvé alakul, akkor van szükség kreatív gondolkodásra).
Analízis: A kreatív emberek lebontják a "szimbolikus struktúrákat", hogy újakat alkossanak.
Újradefiniálás: A kreatív emberek a szokásos módtól eltérően interpretálják vagy észlelik a tárgyakat és egészen új célokra használják fel.
Komplexitás: A kreatív emberek sok, egymással összefüggő gondolattal tudnak dolgozni.
Értékelés: A kreatív emberek könnyen meghatározzák az új ötletek értékét.
Ezekhez további két kulcsfogalmat társíthatunk:
Elágazó (hálózatos) gondolkodás: A vertikális gondolkodás a fogalmakat hierarchikusan rendezi el, és az egyik fogalomtól a másikig, az egyik gondolattól a másikig ezeken a hierarchikus pályákon át jutunk el.
A tartalmi hierarchiának meg nem felelő fogalmi kapcsolatok könnyen elsatnyulhatnak. Az elágazó gondolkodás ezzel szemben asszociatív hálózatokat alkot, egy-egy fogalomtól sokféle út vezet a másikig.
Hipotézisalkotó gondolkodás: Míg a hipotézisek ellenőrzéséhez konvergens gondolkodásra van szükség, addig a hipotézisek felállításához intuíción alapuló ötletekre. A kreatív gondolkodásnak ez a meghatározása tehát az alkotó intuíciót állítja a középpontba.
A kreatív folyamat:
Előkészítési fázis: (ismeretgyűjtés, érzékenység)
Inkubácíós fázis: lappangás (tudattalan mérlegelés, erős frusztráció)
Illuminácós fázis: belátás („ahá”-élmény)
Vertifikácíós fázis: igazolás (objektív szimbólumokká alakítja)
A kreatív produktum:
Kreativitás mérése: verbális és figurális tesztekkel
Kreatív magatartásra való átnevelés felnőttkorban OSBORN brainstorming (ötlet elfogadása értékelés előtt – csoportos) synectics (különböző szakterületű emberek ötleteket adnak egymásnak)
xIntuíció
Az intuíció (latin: intueri - megnéz, megtekint, megfigyel; szemlél, vizsgál) azon folyamat megnevezése, mely során az információszerzés látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik.
A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.
Két részből tevődik össze:
Implicit memória (az az emlékezeti rendszer, amely az előhívás során nem igényel tudatos erőfeszítést.
Létezésére a priminghelyzet során kaphatunk reprezentatív és egyben manifeszt bizonyítékot, melynek során tudatosság nélkül mutatkozik meg az előzetes tudás vagy tapasztalat. Az implicit memória legfontosabb jellemzője tehát az automatikusság.)
Implicit tanulás (Az implicit tanulás tudattalan tanulást jelent, amikor a tanulási folyamatból hiányzik az aktív figyelmi komponens, és a személy a felidézés során is csak készségszinten „érzi” a megtanultakat.
Amikor tudatosan és szabályszerűen törekszünk valamilyen anyag elsajátítására, azt nevezzük explicit tanulásnak.
A hétköznapi nyelvben az explicit tanulást értjük a „tanulás” fogalma alatt.
xSzemélyiség
Minden ember személyiség. Valamennyi élőlény közül a Földön az ember az egyetlen, amely organizmusból személyiséggé fejlődött. A személyiség alapvető kritériuma a tudat, amely lehetővé teszi, hogy az individum elhatárolja magát a környezetétől, és megkülönböztesse magát más személyiségektől (éntudat).
Definiálásának nehézségét különbözőségünk adja, hiszen nagy részben szerzett tulajdonságok integrációja, amely a társadalomhoz való szüntelen alkalmazkodás során végzett tevékenységben nyilvánul meg.
A személyiség tehát csak azáltal lesz ismert, hogy mások megítélik, így csak a társadalommal való viszonyában határozható meg. (Mire képes, hogyan és miként cselekszik a különböző helyzetekben.)
Személyiségelméletek közös törekvése: Meghatározott kiindulópontot választva levezethessék a személyiség 3 fő meghatározóját:
A személyiség struktúrája
a) interindividuális struktúra
b) intraindividuális struktúra (a kettő közötti viszonyt vizsgálja.)
Alapvető probléma annak megoldása, hogy a személyiség társadalmi kapcsolatai, melyek egy sajátos interindividuális struktúrába rendeződnek a személyiség aktivitásán keresztül, miként interiorizálódik a személyiség belső vonásaivá, s alakul ott intraindividuális struktúrává.
A személyiség tulajdonságai sajátos egységbe rendeződve struktúrába alakulnak.
Interindividuális (szociális) struktúra magába foglalja:
A személyiségek közötti kapcsolatot (személyiség és társadalom kölcsönhatása)
tárgyi tevékenységet, (köszönés)
szükségletek rendszerét,
érdeket,
mindazon összetevőket, amelyek a személyiség sajátos társadalmi struktúrájánál fogva kapcsolatrendszerének hierarchiájába beletartozik.
Intraindividuális struktúra:
A személyiségjegyek személyiségen belüli hierarhiája és dinamikus egysége.
Négy alapvető rendszere: Ö,T,É,V
ösztönző rendszer
tájékozódó rendszer (ezek egymást átszőve jelennek)
értékelő rendszer (meg és alkotják a személyiséget)
végrehajtó rendszer
1. ösztönző rendszer = az emberi cselekvés mozgatói
- szükséglet
- motívum
- törekvés
- beállítódás
- érdeklődés.
2. tájékozódó rendszer = alapfolyamatok, amelyek a megismerés folyamatában vesznek részt.
- érzékelés
- észlelés
- emlékezés
- képzelet
- gondolkodás
- figyelés
- képzet.
3. értékelő rendszer = tartalmazza az
- érzelmeket
- temperamentumot, mint az érzelem strukturáló alapját
4. végrehajtó rendszer =
- tevékenység → külvilágra irányuló pszichés funkciók
- cselekvés →
- akarat →
- készség
- jártasság
- szokás.
A jellem adja az egész struktúra foglalatát.
xMotivácíó
Eredete a latin movere (mozogni, mozgatni)ige.
Az emóció szó is ebből származik. A magatartás oka, miértje. Mindazon tényezők, amelyek felelősek egy viselkedés jelentkezéséért, fennmaradásáért és megszűnéséért.
A motivált viselkedés tehát mindig célirányos viselkedés: közelítő vagy távolító, elérő vagy elkerülő.
A késztetések rendszerében számon tartunk alapvető, elsődleges, biológiai eredetű motívumokat (biológiai szükségletek, pl. éhségérzet), és társadalmi eredetű motívumokat, amelyekben a külső ösztönző hatás a belső, biológiai késztetésekkel együtt szabja meg a viselkedés irányát, formáját.
Szükségletek
A szükséglet olyan hiányállapotot jelöl a szervezetben, amely tartósabb fennállása esetén károsodást okoz vagy az életet veszélyezteti (táplálékhiány, folyadékhiány).
Ez az állapot, amelynek pszichikus vetülete a szükségérzet, olyan cselekvésre késztet, amely a hiány megszüntetéséhez vezet.
Homeosztatikus késztetések
Nagyon fontos a szervezet belső környezetének állandósága, egyensúlya. Ez a belső állandóságot, egyensúlyt biztosító folyamat az ún. homeosztázis (Canon amerikai fiziológus).
xA drive
A drive angol eredetű szó, jelentése: ’űzni, hajtani’.
Ez a viselkedés motorja, ösztönző ereje.
Nem azonos sem a szükségletekkel, sem a homeosztatikus folyamatokkal, bár kapcsolatban áll velük.
A drive akkor lép fel a szervezetben, ha valamilyen hiányállapot jelentkezik, s azt belső, automatikus szabályozással már nem lehet kielégíteni.
Olyan speciális viselkedésre késztet, amely ezt a szükségletet csökkenti; minél inkább nehezített ez a kielégítés, annál erősebb a késztetés.
A legalapvetőbb drive-ok a következők: az éhség, a szomjúság, a salakanyag-ürítési, a szexuális és utódápolási, az alvási és a védekezésre irányuló késztetések, valamint az ún. általánosaktivitás-drive és a kutató-tájékozódó (explorációs) drive, amit a köznyelvben kíváncsiságnak nevezhetünk.
Az általánosaktivitás-drive elsősorban a mozgás iránti igényben nyilvánul meg.
Magasabb rendű emlősöknél és az embernél az aktivitás igénye a szellemi működésre is érvényes.
A szellemi játék a magasabb rendű emlősöknél egyre kifejezettebbé válik. Elsődleges cél az unalom elűzése.
Az unalom az a sajátos állapot, amelyben az élőlény aktivitásigénye megmutatkozik, magasabb izgalmi szintet keres, s ezt rendszerint valamilyen játék formájában találja meg.
A motiváció idegélettani alapjai
A motivált viselkedés szabályozásának központjai a köztiagyban találhatók.
Elsősorban a hipotalamusz és az ún. limbikus rendszer játsszák ebben az irányításban a fő szerepet.
A hipotalamuszban találhatók az elsődleges drive-ok központjai. Feltehető, hogy ezekben az agyrészekben kétféle, egymással ellentétes szabályozó mechanizmus működik: egy viselkedést serkentő és egy viselkedést gátló folyamat.
Az ún. limbikus rendszer az agykéreg ősibb részeit és egyes kéreg alatti sejtcsoportokat magában foglaló agyi képlet. Ez a rész kapcsolatban áll az érzékelő idegpályákkal és az agytörzzsel is. Itt történik a beérkező ingerek „minősítése”, érzelmi színezetű értékelése.
A fejlettebb agykérgi részeknek, valamint a hormonális és a vegetatív idegrendszeri tényezőknek is szerepük van a motivációban.
A hatékony viselkedés feltétele az agy optimális működési aktivációs szintje. Idegrendszerünk mindig működik, akkor is amikor alszunk, vagy amikor ébren vagyunk és nem csinálunk semmit. Ilyenkor az aktivációs szint (arousal) alacsony. Erős érzelmek hatására ez fokozódik.
Túlzottan magas arousal szintnél az élénk agykérgi folyamatok már egymást zavarják, az agyi működés dezorganizálttá válik.
Az öt szint: izgatott, nyugodtan pihenő, álmos, alvó, mélyen alvó. Alfa-ritmus – nyugodtan fekvő, relaxáló; béta-ritmus – figyel valamire v. töri a fejét; delta-ritmus – alvásnál.
Kérgi aktiváció.
Minden érzékelő folyamat kétféleképpen hat az agykéreg működésére:
egy közvetlen pályán (amely az impulzust az érzékszervnek megfelelő agykérgi központba juttatja)
egy közvetett úton, az arousal-rendszeren keresztül: itt az ingerek együttesen haladnak általános serkentő hatást gyakorolva az agykéregre; hatásként létrejön a reagálás
Nemcsak az arousal-rendszer hat az agykéregre, hanem a kérgi folyamatok is visszahatnak rá, fokozhatják az arousalt.
Ezért fordulhat elő, hogy monoton ingerlés ellenére sem mindig alszunk el; gondolataink ébren tartanak minket.
A rendszer megegyezik a viselkedést irányító központokkal.
Ez azt is jelenti, hogy az aktiváció, motiváció és emóció fogalmával lényegében megegyező folyamatokat jelölünk; a magas arousal-szint egyben erős motiváltságot és intenzív érzelmi állapotot jelent.
xÉrzelem
Erős, fokozott ébrenléti állapot, tudatminőség, intenzív hajtóerő, nyugtalan állapot, mely meghatározott dolog felé irányul és mind viselkedésbeli, mind élettani változásokban megnyilvánul.
Az érzelem szubjektív és objektív faktorok olyan, neuronális és hormonális rendszerek által közvetített, összetett interakciója, mely létrehozhat kellemes/kel­lemetlen érzéseket, releváns kognitív folyamatokat, az élettani állapot vál­tozásait és viselkedéseket, melyek legtöbbször, de nem mindig cél­irányo­sak és adaptívak.
Hogy elválasszák a motivációktól, legtöbbször az érzel­meket külsőleg meghatározottnak, míg a motivációkat belső állapotból fakadónak tartják.
Az érzelem (latin szóval emóció) és a motiváció közös tőből származik.
Az érzelmek is kimozdítanak minket.
Hasonlóan a drive-okhoz belső késztetésként, cselekvések kiváltóiként működnek.
Érzelmeink azonban komplexebbek, differenciáltabbak, mint a drive-ok, és egészen magas rendű tanult változataik is előfordulnak (pl. esztétikai vagy erkölcsi érzelmek).
Míg a drive-ok inkább a szervezet belső állapotával vannak kapcsolatban, addig érzelmeink keletkezésében a környezeti tényezők játsszák a nagyobb szerepet.
Az érzelmek értékelő, minősítő lelki jelenségek; jelzik a szervezetünket érő ingerek pozitív vagy negatív, kedvező vagy káros voltát.
Ebben tükröződik szubjektív viszonyunk a megismert valósághoz.
A legalapvetőbb érzelemfajták a testi öröm és a fájdalom érzése. Ezek az ún. primer érzelmek arra indítanak, hogy a kellemes állapotot megfelelő viselkedéssel minél tovább fenntartsuk, illetve a kellemetlent megszüntessük, elkerüljük.
A fájdalom, mint alapérzés két jól elkülöníthető folyamatból áll:
egy érzékelő folyamatból
egy központi idegrendszeri reakcióból, amelyben igen erős a motivációs elem.
Amikor a test megsérül, erről egy gyors „üzenet” érkezik az agykéregbe – ez a szenzoros, érzékelő elem.
Ugyanakkor egy másik, „lassan” terjedő üzenet is halad, más úton, az agy felé.
Ha az ember nagyon erősen motivált, valamilyen fontos tevékenységet folytat, amely az agyát nagyon „lefoglalja”, a gyors üzenetre az agykéreg úgy reagál, hogy az a lassú ingerület további terjedését gátolja.
/A scientia-Tudomány a boncasztalon
írása nyomán/
