33 éves vagyok ,eljutottam odáig ,hogy kiírjam magamból mind azt ami ez idő alatt történt velem , igaz nem teljes terjedelemben ,meg magyarázzam ha másnak nem akkor magamnak ,hogy a hibákat amiket elkövettem az életem során ,miért is tettem. Nem önéletrajz ,így nem azzal kezdem ,hogy születtem stb… <O
</O
Nem, inkább kezdem rögtön a közepén. 14 éves voltam amikor rá kellett döbbenjek ,hogy a saját nememhez vonzódok.<O</O
Nehéz volt elfogadni és próbáltam magam nyugtatni ,hogy ez csak olyan kamaszkori hülyeség ,de nem az lett.<O</O
A középiskolában ahová jártam ,-persze nem magamtól hanem szüleim unszolására- már a többiek is érezték ,hogy nem vagyok ebbe a szakmába való ,sőt tanáraim szerint sem egy gépszerelő és karbantartó dinasztia újabb lelkes tagja vagyok vagy leszek. Amint egy lehetőség adódott azonnal beiratkoztam egy virágkötő tanfolyamra. Örömmel végeztem el, hiszen ebben láttam az életem értelmét. ki tudtam fejezni a virággal az örömöm ,bánatom, jelenem és múltam.<O</O
Az érzéseim szinte megelevenedtek a csokraimban, kompozícióimban ,így aki figyelt megismerhetett igazán.<O</O
Bár ezt nem sokan tették. Szóval a középiskolában már volt kalandom ,mint minden fiatalnak ,egy osztálytársam volt akivel szárnypróbálkozásaim voltak szerelmi téren ,de a vágy nem talált viszonzásra. Ebből csak bonyodalom lett, ami annyira megkeserítette az életem,hogy ott hagytam az iskolát az érettségi elött 3 hónappal.<O</O
Kértem magam katonának ,hogy mielőbb egy üzletet nyithassak és végre a vágyaim ,álmaim valóra váljanak. Sikerült, megnyitottam 19 évesen tapasztalatlanul az első üzletemet.<O</O
A neve: Frézia Virágszalon ,amolyan kis ékszerdoboz lett,éppen beleillett a városunk zajos forgatagába. Ez idő alatt párkapcsolatot enm létesítettem, valahogy kimaradt a melegség a gondolataimból. Nagyon vágytam külföldre ,egy jó megrendelés hasznából aztán befizettem egy Spanyolországi útra. Öültem,hogy 20 évesen eljutok a tengerhez. Itt megismerkedtem a „jelenlegi” feleségemmel,nem véletlenül került idézőjelbe, hogy jelenlegi,de azt majd később. Boldog voltam,de érzetem,hogy ez egy menekülés a valós énem elől… 2005-ben házasságot kötöttünk és a nagy szerelemnek köszönhetően megszületett 2 iker kislányunk majd kisfiunk. Látszólag éltük boldog családi életünket. Időközben az üzeletet bezártam,mert nem tudtam egyedül megfelelően csinálni,de aztán a család valahogyan ismét beindította,de nekem ott már nem volt helyem. A család szó,mivel kimaradt az elején,az édesanyámat és a nővéremet takarja,mert az édesapám 16 éves koromban meghalt.<O></O>
Róla ne beszéljünk inkább,maradjunk abban,hogy az ital miatt megkeseríetette az életünket és hibáztatom a velem történekért is,mert ha élne akkor biztos sokszor mellettem lett volna- persze ha az ital,nem szólt volna közbe.<O</O
Tehát az üzletbe nem fértem már bele,maradt az új munkahely keresése.<O</O
És itt kezdődött az életem kálváriája. Megismertem egy srácot P.R-et akinek egy autósboltja volt itt Dombóváron,ismeretség alapján felvett eladónak az üzletébe,de mondanom se kell,hogy kényszerből vállaltam ,hiszen az életem a virág volt.Sokat beszélgettünk,hogy miként lehetne a bolt forgalmát még jobban növelni,hogy nekünk is több maradjon. Akkoriban azaz 1999-ben a számlagyárak virágoztak,tőlünk is sokan elvittek számlákat ,mert kellett a könyvelésbe és az autóalkatrész volt az amit leellenőrizni nem nagyon lehetett. Csináltunk egy betéti társaságot is,mert már nem bírta el az ő cége a sok számlát,ami a nevemre került.<O</O
Időközben ő vérszemet kapott,mert sok ügyfelet hoztam a magasabb körökből,polgármesterek,nagyvállakozók,politikusok és sorolhatnám ,mivel őket a virágüzletből ismertem és neki ez pont jó volt. Jött a pénz és egyedül szerette volna csinálni,nekem viszont közben lett egy autóm,amit fizetni kellett így a Bt az enyém maradt. Jöttek a kuncsaftok a városból,környékből sőt 2-300 km-ről… Virágzott az üzlet,de nem annyira,hogy duskáljak a pénzből csak annyira,hogy a családom egy picit levegőt vehetett és elmehettünk nyaralni,tudtuk fizetni a számlákat,ruházkodtunk és végre lett saját lakásunk.Mindig a családra költöttem minden filléremet. De a kánaán sem tart örökké,így az én boldogságom sem. Lebuktam és a szekszárdi bíróság 2 éves tárgyalás,kihalgatás és egyéb procedura után elítélt 2 év 2 hónap letöltendő börtönbüntetésre.<O</O
Tudtam,hogy ezt én ettem és a tetteimért vállaltam a felelőségem.<O</O
2003.06.16-án bevonultam a szekszárdi Büntetésvégrehajtási intézetbe,ahol megkezdtem a büntetésem.<O</O
Egyébként a kiszabott büntetés nem volt sok,állítólag…Mert valaki ettől sokkal többet kapott hasonló bűncselekményért.<O</O
Nekem sok volt,mert én töltöttem le,2005.01.31-én szabadultam jó magaviselettel, így 7 hónapot elengedtek. Megszerettek bent a börtönben ,ha ezt lehet így fogalmazni,mert börtönszakács voltam. főzni mindig is szerettem és akreatívitásomat ott is hasznosíthattam. A belső fogadásokon mindig én csináltam a VIP ételeket,tálalásokat,dekorációt. Haza is járhattam,amiről sokan csak álmodtak bent. Egy két személyes zárkában voltam L.Cs-val,akibe bele is szerettem időközben,hiszen ne felejtsük el,hogy meleg vagyok és az érzések bennem is élnek.A család hiányát csak úgy tudtam megszokni,hogy teljesen kizártam magamból őket,mert megőrültem volna nélkülük. Szinte teher volt ha kellett velük beszélnem és az eltávozásokkor alig vártam,hogy visszamenjek,mert ott volt a nagy Ő is.<O</O
Vele azóta már nem tartom a kapcsolatot.<O</O
Szabadulásom után és közben sem keresett meg egy személy sem ,akinek eladtam a számlákat,de addig amíg le nem buktam és persze őket nem sodortam bajba,azt hittem én kis naiv ,hogy majd segítenek…Tudom ,joggal mondhatják ,hogy én választottam ,vállaljam a felelősséget, én vállaltam is,de senkinek a fejéhez nem tettem pisztolyt, hogy ezt a számlát meg kell venned és be kell raknod a könyvelésedbe.<O</O
Több száz milliót nyertek rajtam,amig én ennek csak a töredékét,tizedét sem….<O</O
Tehát szabadulásom után sem volt segítő kéz,aki mellém állt volna és közölte volna,hogy gyere Robi,itt van egy munkahely. Mivel priuszom volt így elhelyezkedni nem tudtam,mert mindenhol kiderült merre is voltam valójában. Felkerültem Bp-re,ahol megismerkedtem nagyon sok emberrel.<O</O
Dolgohtattam a Naray Tamásnak,aki nem ismerné ő egy divatdiktátor Magyarországon. Kezdtem a Farkasréti temetőnél,de onnan eljöttem különböző nézeteltérések a kollegákkal,hiába sok nővel együtt dolgozni,külön művészet.<O</O
Majd egy válalkozó megkeresett,hogy szeretné ha neki dolgoznák és nyissunk egy szalont Bp-en,egy igazi luxus szalont. Meg is nyitottuk a belváros szívében.<O</O
Az Operett Színháztól elkezdve különböző negy cégek,nagykövettségek mind hozzánk jártak,de ez kevés volt az életben maradáshoz és persze egyedül csináltam szinte minden munkát,így ez az üzlet megszűnt. Az okairól nem írok,nem hiszem, hogy pár oldalnál kevesebből meg tudnám fogalmazni mind azt amiért el kellett jönnöm onnan.<O</O
Kalandok,szerelmek jöttek mentek amíg Bp-en éltem.Kerestem az igazi boldogságot,de nem találtam. A szalonnak köszönhetően sok meleg cég,étterem képviselőjét megismertem,támogattuk a meleg rendezvényeket .Tiszteltek és szerettek a melegek és jó partinak számítottam pesten.Bekerültem a médiába,rádió interjú készült velem,amit a dombóvári barátaim és a családom nagy örömmel hallgatott. Büszek voltam magamra és vagyok is,annk ellenére,hogy az életem egy zátonyra futott,de elértem azt amit ebben a szakmában el lehetett érni. Éltem,léteztem és szerelmes voltam. <O</O
Mindez a kánaán nem tartott sokáig,mert már nem vagyok Bp-en.<O</O
Mély depresszióba estem,amiből próbálok ki mászni.<O</O
Kalandjaim a sok exemmel ,azt hiszem,hogy nem ide való,mert az emberek nagytöbbsége még nem ismeri azt a szót,hogy tolerancia.<O</O
Nem szeretném ezzel a kedélyeket felborzolni és nem is iede való való téma.<O</O
Ha olyan regényt szeretnék írni,az is biztos lenne 150 oldal,ami csak a pasikról szól.<O</O
Tudomásul kell venni,hogy a magyar médiában a melegek kapják a vezető beosztásokat és jó pár alkalommal kell valakivel ágyba bújni azért,hogy egy-egy jó zsíros állást valaki betöltsön illetve jó szerephez jusson egy-egy sorozatban.<O</O
Erről is mesélhetnék,de nem teszem.<O</O
Így is elég rossz szemmel nézik az emberek a melegeket,pláne ha ezt még leírnám.Aki kiváncsi a szaftosabb részletekre,elolvashatja a blogomat,ami a minden napjaimat foglalja egy rendszerbe.<O</O
www.pierreboy.freeblog.hu Itt nyomon követheti mind azt,ami esetleg innen kimaradt.<O</O
Azt hiszem nem volt annyira önéletrajzi hatása ennek a kis novellának,hiszen egy ember életéről írni, szinte csak önéletrajz szerűen lehet,pláne ha magam is írom.<O</O
Felkerültem a Canadai magyarok oldalára,nagyon sok boldog órát,percet töltöttem el és egy kedves moderátornak tartozok köszönettel,aki elolvasva a blogomat,bíztatott arra,hogy eme kis relality történet megfogalmazódjon. Melitta köszönet érte.<O</O
Köszönet nektek is akik olvassátok a virágkötészeti oktatásomat,amit folytatok megígérem. És életem talán új szakaszához érkezik...<O</O
<O</O<O</O
A MELEGSÉGET NEM KÉRTEM,EZ ISTEN AJÁNDÉKA…<O</O
<O</O
Soha nem tekintettem ezt átoknak,inkább a körülöttem élőknek gond,sem mint nekem,én élem az életem kisebb nagyobb buktatókkal…<O</O
</ONem, inkább kezdem rögtön a közepén. 14 éves voltam amikor rá kellett döbbenjek ,hogy a saját nememhez vonzódok.<O
</ONehéz volt elfogadni és próbáltam magam nyugtatni ,hogy ez csak olyan kamaszkori hülyeség ,de nem az lett.<O
</OA középiskolában ahová jártam ,-persze nem magamtól hanem szüleim unszolására- már a többiek is érezték ,hogy nem vagyok ebbe a szakmába való ,sőt tanáraim szerint sem egy gépszerelő és karbantartó dinasztia újabb lelkes tagja vagyok vagy leszek. Amint egy lehetőség adódott azonnal beiratkoztam egy virágkötő tanfolyamra. Örömmel végeztem el, hiszen ebben láttam az életem értelmét. ki tudtam fejezni a virággal az örömöm ,bánatom, jelenem és múltam.<O
</OAz érzéseim szinte megelevenedtek a csokraimban, kompozícióimban ,így aki figyelt megismerhetett igazán.<O
</OBár ezt nem sokan tették. Szóval a középiskolában már volt kalandom ,mint minden fiatalnak ,egy osztálytársam volt akivel szárnypróbálkozásaim voltak szerelmi téren ,de a vágy nem talált viszonzásra. Ebből csak bonyodalom lett, ami annyira megkeserítette az életem,hogy ott hagytam az iskolát az érettségi elött 3 hónappal.<O
</OKértem magam katonának ,hogy mielőbb egy üzletet nyithassak és végre a vágyaim ,álmaim valóra váljanak. Sikerült, megnyitottam 19 évesen tapasztalatlanul az első üzletemet.<O
</OA neve: Frézia Virágszalon ,amolyan kis ékszerdoboz lett,éppen beleillett a városunk zajos forgatagába. Ez idő alatt párkapcsolatot enm létesítettem, valahogy kimaradt a melegség a gondolataimból. Nagyon vágytam külföldre ,egy jó megrendelés hasznából aztán befizettem egy Spanyolországi útra. Öültem,hogy 20 évesen eljutok a tengerhez. Itt megismerkedtem a „jelenlegi” feleségemmel,nem véletlenül került idézőjelbe, hogy jelenlegi,de azt majd később. Boldog voltam,de érzetem,hogy ez egy menekülés a valós énem elől… 2005-ben házasságot kötöttünk és a nagy szerelemnek köszönhetően megszületett 2 iker kislányunk majd kisfiunk. Látszólag éltük boldog családi életünket. Időközben az üzeletet bezártam,mert nem tudtam egyedül megfelelően csinálni,de aztán a család valahogyan ismét beindította,de nekem ott már nem volt helyem. A család szó,mivel kimaradt az elején,az édesanyámat és a nővéremet takarja,mert az édesapám 16 éves koromban meghalt.<O
></O>Róla ne beszéljünk inkább,maradjunk abban,hogy az ital miatt megkeseríetette az életünket és hibáztatom a velem történekért is,mert ha élne akkor biztos sokszor mellettem lett volna- persze ha az ital,nem szólt volna közbe.<O
</OTehát az üzletbe nem fértem már bele,maradt az új munkahely keresése.<O
</OÉs itt kezdődött az életem kálváriája. Megismertem egy srácot P.R-et akinek egy autósboltja volt itt Dombóváron,ismeretség alapján felvett eladónak az üzletébe,de mondanom se kell,hogy kényszerből vállaltam ,hiszen az életem a virág volt.Sokat beszélgettünk,hogy miként lehetne a bolt forgalmát még jobban növelni,hogy nekünk is több maradjon. Akkoriban azaz 1999-ben a számlagyárak virágoztak,tőlünk is sokan elvittek számlákat ,mert kellett a könyvelésbe és az autóalkatrész volt az amit leellenőrizni nem nagyon lehetett. Csináltunk egy betéti társaságot is,mert már nem bírta el az ő cége a sok számlát,ami a nevemre került.<O
</OIdőközben ő vérszemet kapott,mert sok ügyfelet hoztam a magasabb körökből,polgármesterek,nagyvállakozók,politikusok és sorolhatnám ,mivel őket a virágüzletből ismertem és neki ez pont jó volt. Jött a pénz és egyedül szerette volna csinálni,nekem viszont közben lett egy autóm,amit fizetni kellett így a Bt az enyém maradt. Jöttek a kuncsaftok a városból,környékből sőt 2-300 km-ről… Virágzott az üzlet,de nem annyira,hogy duskáljak a pénzből csak annyira,hogy a családom egy picit levegőt vehetett és elmehettünk nyaralni,tudtuk fizetni a számlákat,ruházkodtunk és végre lett saját lakásunk.Mindig a családra költöttem minden filléremet. De a kánaán sem tart örökké,így az én boldogságom sem. Lebuktam és a szekszárdi bíróság 2 éves tárgyalás,kihalgatás és egyéb procedura után elítélt 2 év 2 hónap letöltendő börtönbüntetésre.<O
</OTudtam,hogy ezt én ettem és a tetteimért vállaltam a felelőségem.<O
</O2003.06.16-án bevonultam a szekszárdi Büntetésvégrehajtási intézetbe,ahol megkezdtem a büntetésem.<O
</OEgyébként a kiszabott büntetés nem volt sok,állítólag…Mert valaki ettől sokkal többet kapott hasonló bűncselekményért.<O
</ONekem sok volt,mert én töltöttem le,2005.01.31-én szabadultam jó magaviselettel, így 7 hónapot elengedtek. Megszerettek bent a börtönben ,ha ezt lehet így fogalmazni,mert börtönszakács voltam. főzni mindig is szerettem és akreatívitásomat ott is hasznosíthattam. A belső fogadásokon mindig én csináltam a VIP ételeket,tálalásokat,dekorációt. Haza is járhattam,amiről sokan csak álmodtak bent. Egy két személyes zárkában voltam L.Cs-val,akibe bele is szerettem időközben,hiszen ne felejtsük el,hogy meleg vagyok és az érzések bennem is élnek.A család hiányát csak úgy tudtam megszokni,hogy teljesen kizártam magamból őket,mert megőrültem volna nélkülük. Szinte teher volt ha kellett velük beszélnem és az eltávozásokkor alig vártam,hogy visszamenjek,mert ott volt a nagy Ő is.<O
</OVele azóta már nem tartom a kapcsolatot.<O
</OSzabadulásom után és közben sem keresett meg egy személy sem ,akinek eladtam a számlákat,de addig amíg le nem buktam és persze őket nem sodortam bajba,azt hittem én kis naiv ,hogy majd segítenek…Tudom ,joggal mondhatják ,hogy én választottam ,vállaljam a felelősséget, én vállaltam is,de senkinek a fejéhez nem tettem pisztolyt, hogy ezt a számlát meg kell venned és be kell raknod a könyvelésedbe.<O
</OTöbb száz milliót nyertek rajtam,amig én ennek csak a töredékét,tizedét sem….<O
</OTehát szabadulásom után sem volt segítő kéz,aki mellém állt volna és közölte volna,hogy gyere Robi,itt van egy munkahely. Mivel priuszom volt így elhelyezkedni nem tudtam,mert mindenhol kiderült merre is voltam valójában. Felkerültem Bp-re,ahol megismerkedtem nagyon sok emberrel.<O
</ODolgohtattam a Naray Tamásnak,aki nem ismerné ő egy divatdiktátor Magyarországon. Kezdtem a Farkasréti temetőnél,de onnan eljöttem különböző nézeteltérések a kollegákkal,hiába sok nővel együtt dolgozni,külön művészet.<O
</OMajd egy válalkozó megkeresett,hogy szeretné ha neki dolgoznák és nyissunk egy szalont Bp-en,egy igazi luxus szalont. Meg is nyitottuk a belváros szívében.<O
</OAz Operett Színháztól elkezdve különböző negy cégek,nagykövettségek mind hozzánk jártak,de ez kevés volt az életben maradáshoz és persze egyedül csináltam szinte minden munkát,így ez az üzlet megszűnt. Az okairól nem írok,nem hiszem, hogy pár oldalnál kevesebből meg tudnám fogalmazni mind azt amiért el kellett jönnöm onnan.<O
</OKalandok,szerelmek jöttek mentek amíg Bp-en éltem.Kerestem az igazi boldogságot,de nem találtam. A szalonnak köszönhetően sok meleg cég,étterem képviselőjét megismertem,támogattuk a meleg rendezvényeket .Tiszteltek és szerettek a melegek és jó partinak számítottam pesten.Bekerültem a médiába,rádió interjú készült velem,amit a dombóvári barátaim és a családom nagy örömmel hallgatott. Büszek voltam magamra és vagyok is,annk ellenére,hogy az életem egy zátonyra futott,de elértem azt amit ebben a szakmában el lehetett érni. Éltem,léteztem és szerelmes voltam. <O
</OMindez a kánaán nem tartott sokáig,mert már nem vagyok Bp-en.<O
</OMély depresszióba estem,amiből próbálok ki mászni.<O
</OKalandjaim a sok exemmel ,azt hiszem,hogy nem ide való,mert az emberek nagytöbbsége még nem ismeri azt a szót,hogy tolerancia.<O
</ONem szeretném ezzel a kedélyeket felborzolni és nem is iede való való téma.<O
</OHa olyan regényt szeretnék írni,az is biztos lenne 150 oldal,ami csak a pasikról szól.<O
</OTudomásul kell venni,hogy a magyar médiában a melegek kapják a vezető beosztásokat és jó pár alkalommal kell valakivel ágyba bújni azért,hogy egy-egy jó zsíros állást valaki betöltsön illetve jó szerephez jusson egy-egy sorozatban.<O
</OErről is mesélhetnék,de nem teszem.<O
</OÍgy is elég rossz szemmel nézik az emberek a melegeket,pláne ha ezt még leírnám.Aki kiváncsi a szaftosabb részletekre,elolvashatja a blogomat,ami a minden napjaimat foglalja egy rendszerbe.<O
</Owww.pierreboy.freeblog.hu Itt nyomon követheti mind azt,ami esetleg innen kimaradt.<O
</OAzt hiszem nem volt annyira önéletrajzi hatása ennek a kis novellának,hiszen egy ember életéről írni, szinte csak önéletrajz szerűen lehet,pláne ha magam is írom.<O
</OFelkerültem a Canadai magyarok oldalára,nagyon sok boldog órát,percet töltöttem el és egy kedves moderátornak tartozok köszönettel,aki elolvasva a blogomat,bíztatott arra,hogy eme kis relality történet megfogalmazódjon. Melitta köszönet érte.<O
</OKöszönet nektek is akik olvassátok a virágkötészeti oktatásomat,amit folytatok megígérem. És életem talán új szakaszához érkezik...<O
</O<O
</O<O</OA MELEGSÉGET NEM KÉRTEM,EZ ISTEN AJÁNDÉKA…<O
</O<O
</OSoha nem tekintettem ezt átoknak,inkább a körülöttem élőknek gond,sem mint nekem,én élem az életem kisebb nagyobb buktatókkal…<O
</O
