Érdekességek a történelemből

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Kálvária az üvegben

Egy versegi ezermester parasztember, Kalmár István az 1940 táján látott valahol egy türelem-üveget, amelyben valószínűleg Jézus keresztre feszítésének eszközei voltak. A különlegesség addig izgatta, hogy a készítési mód ismerete nélkül kísérletezgetni kezdett, rájött a titokra, és a fantáziájára támaszkodva hasonlót alkotott ő is. A kis remekművet bemutatták a máriabesnyői (gödöllői) kapucinusoknak, akiknek a kérésére több tucatnyi kálváriát készített, amiket aztán az ország minden részéből érkező zarándokoknak árusítottak.
A környezete főként arra volt kíváncsi, hogy a kereszt vízszintes része és a pálcikával átszúrt dugó miféle fondorlatos módon került a helyére. A titkát nem árulta el. A felesége és a gyerekei is csupán annyit tudtak, hogy a kis kompozíció létrehozása során bicskát, lószőrt, ragasztót és egy rossz esernyő küllőjéből fabrikált csipeszt használt.
Az üvegben a besnyői kálvária egyszerűsített változata. A talpán: Kalmár István Verseg Pest megye 1942. március 15.
1711697729135.png 1711697766088.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Szegény idősek a bécsi császári palotában

Ferenc József megbízottai a bécsi szegényházak lakói közül kiválasztották a 12 legidősebb és legszegényebb asszonyt és férfit, akiket az ünnep előtti kedden az udvari orvos tüzetesen megvizsgált, a lábukat megtisztította, nehogy megfertőzzék az uralkodót, majd új ruhát és cipőt készíttettek a számukra, ami természetesen az övéké lett. Szerdán meggyóntak, csütörtökön megáldoztak. A szertartás napján reggelit és négyfogásos ebédet kaptak. Az utóbbit a palota márványtermében a császári család tagjai szolgálták fel. A szorongó, alkalmi vendégek nemigen nyúltak a finomságokhoz, ezért is nevezték ezt a látszólagos étkezést „színlelt ebédnek”. A föltálalt ételeket aztán becsomagolták a számukra. Ebéd után került sor a lábmosásra. A szolgák lehúzták a kiválasztottak egyik lábáról a cipőt, harisnyát, a térdükre pedig fehér vászonkendőt terítettek. Az udvari káplán evangélium felolvasásába kezdett, a császár letérdelt, és térden csúszott az egyik időstől a másikig, közben a hagyományt követve egy vizeskancsót tartó és egy törülközőt fogó segéd kíséretében megmosta, megtörölte és megcsókolta a lábukat. Ezt követően mindegyiküknek harminc ezüstkoronát tartalmazó, sárga zsinegű, fehér bőrzacskót akasztott a nyakába. Emellett egyéb díszes tárgyakat is kaptak ajándékba. A szertartás után udvari kocsikon szállították őket vissza a szegényházakba.
Amikor Erzsébet királyné Bécsben töltötte a húsvéti ünnepeket, ő is megmosta 12 idős asszonynak a lábát. Egy idő után Erzsébet olyan ritkán látott vendég lett Bécsben, hogy 1882. április 9-én egy képeslapot is kiadtak annak emlékére, hogy a császári pár közösen végezte a lábmosás szertartását .
 
Oldal tetejére