A Szent Jobb sorsa 1771-ig
Az 1061-es pogánylázadás idején I. István holttestét a fehérvári bazilikában elhelyezett márványszarkofágból a bazilika alatti sírkamrába rejtették, nehogy a lázadók megszentségteleníthessék. Egyes vélekedések szerint ekkor történt a jobb kar leválasztása.
Első királyunk sírját 1083-ban, szentté avatása előtt nyitották fel I. László király jelenlétében. Az exhumálók megdöbbenve látták, hogy a király jobb karja épségben megmaradt.
Hartvik püspök így beszélte el a történteket: A sír felnyitásakor a király megdorgálta elküldte onnan Mercuriust, az Örök Szűz kincstárának őrét, „nehogy a szent ereklyékből valamit elragadjon”. Amikor a pap a kórusban ült, egy ifjú összecsavart szövetet bízott rá megőrzésre, amelyben István ép keze volt. Az őrkanonok a monostorába vitte, s a földbe rejtette. A szentté avatás közeledtekor tudatta az uralkodóval, hol van az ereklye.
Az 1473-ban (közel 300 évvel később!) kiadott Chronica Hungarorum úgy számolt be az eseményről, Mercurius az ereklyét ellopta, és Bihar megyei családi monostorában rejtette el. Amikor László tudomást szerzett a lopásról, megkereste a tolvajt, aki visszaadta a Szent Jobbot. Az uralkodó megbocsájtott Mercuriusnak és az ereklye őrzésére apátságot alapított a Berettyó partján.
Az Aranybulla (1222) előírta a Szent Jobb tiszteletét. A Jobb ekkor még az egész kart jelentette, amit megőrzött a szentjobbi apátság pecsétje. A kézfejet a kartól Nagy Lajos uralkodása alatt, valószínűleg 1370-ben választották szét, és Lengyelországba vitték. Az alkar egy részét pedig Luxemburgi Zsigmond ajándékozta a vejének, Habsburg Albertnek.
Miután a törökök megvetették a lábukat hazánkban, az ereklyét Fehérvárra, onnan pedig Boszniába menekítették az őrzéséről gondoskodó szerzetesek. Boszniából 1590 táján a raguzai domonkos szerzetesekhez került, akik díszes ereklyetartót készítettek neki.
A Szent Jobbot először I. Lipót, Mária Terézia nagyapja próbálta visszaszerezni, sikertelenül. Mária Terézia megbízottjai 1768-tól kezdődően tárgyaltak a raguzaiakkal, akik az orosz fenyegetettség hatására az uralkodónőhöz fordultak pártfogásért, és felajánlották neki az ereklyét. Raguza vezetése 1771-ben megváltotta a szerzetesektől féltve őrzött kincsüket, 1771 májusában Bécsbe, júliusban pedig Budára szállították, ahol az Angolkisasszonyok őrizték.
A királynő augusztus 20-át ünneppé nyilvánította, s hogy magyar alattvalói minden évben méltóképpen emlékezzenek meg Szent Istvánról, az ünnepi kiadások fedezésére alapítványt hozott létre. A Szent Jobb iránti tiszteletből emlékérmet is veretett. Ebből az alkalomból Ó, dicsőséges Szent Jobbkéz kezdősorral 22 versszakos ének is született.
Fotó: Dennis G. Jarvis - Hungary-0103 - St. Stephen's Hand, CC BY-SA 2.0,
commons.wikimedia.org
A Szent Jobb tiszteletéről szóló díszes oklevelet 1772. augusztus 7-én írta alá a királynő. Az oklevél: