Érdekességek a történelemből

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Szpáhik, janicsárok, akindzsik

A török had egyik legütőképesebb részét a szpáhik alkották, akik korlátozott ideig harcoltak. Tavasszal, amíg a birtokukon be nem fejeződött a vetés, nem voltak hajlandók elindulni, aratásra pedig haza akartak érni. Ezért többször előfordult, hogy a török had Bécs alá érkezett, és néhány hét múlva befejezték az ostromot. Ez történt Egernél is.

A szpáhikat a katonai technikájuk, a janicsárokat az elszánt és kitartó harcuk tette ütőképessé. Őket arra nevelték, hogy érdemes az életüket kockáztatni, mert ha szent háborúban halnak meg, az elkövetett bűneiktől függetlenül a Paradicsomba jutnak, és ott annyi szolgájuk lesz, ahány embert megöltek a háborúk folyamán.

Az akindzsik megfélemlítő szerepet töltöttek be. Ők is lovas katonák voltak, akárcsak a szpáhik, de nem mentek haza, folyamatosan az elfoglalt területeken tartózkodtak, ahol portyáztak, fosztogattak, foglyokat ejtettek. Mindig vittek magukkal még egy lovat, amelyen a rablott holmikat szállították.
Szpáhik, janicsár tisztek:
1734423968656.png 1734423996472.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Megcsonkították az elesetteket

Buda eleste után a török harcosok orrszedéssel is bizonyították vitézi érdemeiket. Sikeres portyáik, összecsapásaik végén lenyisszantották elesett és foglyul ejtett ellenfeleik orrát, amiket elküldtek a portára. A legtöbb orrot a szegedi veszedelem idején szedték, amelyről Tinódi is megemlékezett. Egy leírás szerint ötezer orrot szedtek a törökök, más viszont arról értesült, hogy a budai pasa a Szegednél elesett háromezer ember orrát száz rabbal együtt küldte Konstantinápolyba. Bizonyos, hogy még az utóbbi szám is dicsekvés szülte, mesébe illő túlzás.
Az ellenséget megcsúfító szokást a magyarok is átvették. Péter Istvánt például 1543-ban a török orrokért és fülekért hat forint értékű posztóval jutalmazta meg I. Ferdinánd.
Az orrgyűjtést a XVI. század közepétől a fejvétel szorította ki.

Miután győztek Szigetvárnál a törökök, a janicsárok agája levágatta Zrínyi Miklós fejét, amit a nagyvezír kopjára tűzetett, s kitetette közszemlére a táborban. Három nap múlva elküldte a budai pasának, aki továbbította az Abdánál tartózkodó II. Miksa királynak. A fejet onnan gyászmenetben vitték Csáktornyára, a Zrínyi család temetkezési helyére.

Adriaen van Conflans: Zrínyi Miklós halotti portréja:
1734690862983.png
 

Umaksuman

Állandó Tag
Állandó Tag
Szpáhik, janicsárok, akindzsik

A török had egyik legütőképesebb részét a szpáhik alkották, akik korlátozott ideig harcoltak. Tavasszal, amíg a birtokukon be nem fejeződött a vetés, nem voltak hajlandók elindulni, aratásra pedig haza akartak érni. Ezért többször előfordult, hogy a török had Bécs alá érkezett, és néhány hét múlva befejezték az ostromot. Ez történt Egernél is.
Nem hiszem, hogy rajtuk múlott volna a hadjáratok idő előtti(?) befejezése. Az 1552-es egri ostrom október közepén, tehát jóval az aratási időszak után ért véget, Bécs 1529-es ostroma dettó, 1683-ban pedig a felmentő hadak szeptember 12.-én űzték el a törököket Bécs alól.
Egyébként a szpáhik között ebből a szempontból érdemes különbséget tenni. A többségüket adó "birtokos" (timarli) szpáhik jövedelme az elfoglalt területeken adományozott birtokokból és a hadizsákmányból származott, ezért ők nem voltak érdekeltek egy sikeres hadjárat idő előtti befejezésében. Viszont az "udvari" (kapikulu) szpáhik az oszmán nemesség és a harci erényeikért kitüntetett katonák közül kerültek ki, a főváros körül kapott birtokaikon kívül még fix állami járandóságuk is volt, és a szultán személye körül láttak el szolgálatot, ezért a janicsárokhoz hasonlóan - és rendszerint velük rivalizálva - komoly politikai súlyuk is volt. Korabeli források szerint a sikertelen hadjáratok feladásának oka gyakran - így Egernél is 1552-ben - a janicsárok lázongása volt, az "udvari" szpáhik pedig többnyire velük szemben foglaltak állást.
A téli hadjáratok abban az időben ("kis jégkorszak") egyébként sem voltak szokásban, főleg a logisztikai nehézségek miatt. Az oszmán birodalom derékhada télen és békeidőben a birodalom központi részén állomásozott, a szultán székhelye körül, oda pedig a nyugati hadszíntérről a Balkán hegyein át vezetett az út, ezért időben el kellett indulniuk, nehogy a hegyek között érje őket a rossz idő.

A szpáhikat a katonai technikájuk, a janicsárokat az elszánt és kitartó harcuk tette ütőképessé. Őket arra nevelték, hogy érdemes az életüket kockáztatni, mert ha szent háborúban halnak meg, az elkövetett bűneiktől függetlenül a Paradicsomba jutnak, és ott annyi szolgájuk lesz, ahány embert megöltek a háborúk folyamán.
A szpáhik a XIV.-XVII. században a lovas közelharc akkoriban szokásos fegyverein kívül legfeljebb íjjal és nyíllal voltak felszerelve, míg a janicsárok többsége muskétákat használt, fegyelmezetten, zárt alakzatban harcolt, és állandó hadseregként békeidőben is folyamatosan gyakorlatozott.
Ami az iszlám hitvédő szent háború (magyarul:) dzsihád) beígért jutalmát illeti, az minden elesett muszlimra vonatkozott, nem csak a janicsárokra. Viszont van itt egy kis bibi. A szent háború meghirdetésének szigorú feltételei vannak, és az Oszmán Birodalom háborúi a tárgyalt időszakban ezeknek nem feleltek meg, ezért nem minősültek echte kóser;) szent háborúnak.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Fejek a várfalon

I. Ulászló 1444-ben a várnai csatában vesztette életét. A törökök levágták a fejét, dárdára szúrták, körbehordozták a csatatéren, s ezzel nagy zavart keltettek a magyar seregben.
Az elesett ellenfelek fejének levágása a XVI. század második felében vált divattá a hódoltsági törökök körében. Míg az orrokkal semmit sem lehetett kezdeni, addig a fejeket kitűzték a végvárak kapuja fölé vagy falaira. Hogy minél tovább maradhassanak ott, a fejeket kitömték szalmával.
Ilyen csonkítások az 1700-as években már ritkán fordultak elő.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A csatába józanul mentek

Sok végvári katona néhány nap alatt képes volt elinni a pénzben kapott zsoldját, ezért gyakran természetben kapták meg a fizetségüket, s annak részeként a megszabott mennyiségű bort is. Csata előtt azonban nem ittak. Mivel a törökkel vívott küzdelmek korában a borok gyengébbek voltak a maiaknál, vedelni kellett volna ahhoz, hogy nagyon bátorrá, vagy vakmerővé váljanak. Bátrak és edzettek voltak bor nélkül is. És: aligha akadt volna olyan hadvezér, aki ütközetet vállalt volna egy részeg haddal.
A győzelmet lakomával ünnepelték meg, ahol már örömükben a kupák fenekére nézhettek a dicsőség névtelen bajnokai.

1735892296587.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha már ital...tényleg ártalmas az alkohol.
315 esztendeje, 1710. január 3-án, Érsekújvár főterén végezték ki az áruló Ocskay László kuruc brigadérost. Története remekül példázza, hogy mire viheti egy ember, ha több, bátorság, merészség, vitézség szorult bele, mint tíz másikba. És Ocskay László története remekül példázza, hogy mire jut egy ember, ha hiányzik belőle a hűség, a tisztesség, a tartás…
Élete nem indult rosszul
Az ezreddel részt vett Savoyai Jenő herceg hadjárataiban, de már itt is megmutatkozott zabolátlan természete, fegyelmezetlensége, hóhér vágta le az egyik fülét büntetésként. A kemény és kegyetlen fenyítés nála nem érte el célját. Nem sokkal később meggyilkolta az egyik bajtársát, a várható következmények ismeretében jobbnak látta, ha a katonaszökevények rögös pályáját választja. Soha, senki által nem vitatott hadi tehetségét bizonyítja, hogy simán megpattant a büntetés elől. És hova mehetett ekkoriban egy üldözött magyar? Természetesen a törökhöz. Temesvárra menekült és, hogy ne aprózza a dolgokat – sosem aprózott semmit életében – áttért a muzulmán hitre. Hogy itt is elkövetett valamit, vagy egyszerűen csak elunta a törökösködést, azt nem tudni. Annyi bizonyos, hogy visszatért a Pálffy-ezredhez, elkerülve a felelősségre vonást.
Részt vett a spanyol örökösödési háborúban, itt is kitűnt hősiességével, de rabiátus, garázda természetével, gyakori kicsapongásaival is. Természetéből fakadón előbb az egyik, a Habsburg oldalon harcolt, majd hirtelen váltás után már az ellenség táborában találjuk, a francia király egyik testőrcsapatának hadnagya lett. Itt is gyorsan kitelt a becsülete, de találékonyságára sosem volt panasz. Irány németföld, és ha más nincs, hát a bűn útja. A maga szervezte rablóbanda élén szerzett a németek körében, igencsak kétes hírnevet… Talán itt is forró lett a talaj a lába alatt, talán a honvágy húzta haza, de 1703. júniusában már egy hamarjában összetrombitált lovascsapattal jelentkezik II. Rákóczi Ferenc akkoriban szerveződő seregébe.
, 1703. szeptember tizenhetedikén elfoglalja Léva városát, majd sorban Korponát, Selmecet. Ekkor kezdte meg a hosszú éveken át tartó, Ausztriába, Morvaországba való betöréseit, melyekkel méltán érdemelte ki a „Tűz fejedelme”, „Rákóczi villáma” neveket, melyekkel nem csak Magyarországon, de egész Európában elhíresült. A kuruc táborban meg is becsülték rendesen, 1705-ben a Nagyságos vezérlő Fejedelem brigadérossá nevezte ki, 1707-ben pedig uradalmat adományozott a számára Sztropkón.
Katonáit augusztus 28-án, Pereszlénynél, I. Józsefnek szóló hűségesküre kényszerítve, csatlakozott Pálffy János labanc hadaihoz. És ezzel elkövette élete legnagyobb baklövését. A felvidéki kurucok között megdöbbenést és haragot váltott ki árulása, de régi-új seregében – szolgált ő már anno Pállfy alatt -, az osztrák, német tiszttársak sem becsülték meg, hiába kapott ezredesi rangot. Nem hiába tartja a fáma, hogy árulónak sehol sincs becsülete, ő pedig az árulások területén sem kispályázott. Hiszen egész katonai pályafutása arról szólt, hogy vagy valami látványos hőstettet hajtott végre, vagy elárult valakit.
bizonyos Jávorka Ádám főhadnagy bosszút esküdött ellene
1710. január elsején Jávorka koldusnak öltözve lopózott be a kastély, hogy kitudja Ocskay szándékát. Sikerrel járt és ez lett a kalandos életű, egykori kuruc brigadéros veszte.
Olyan csapdába esett bele, amilyet ő maga is számtalanszor állított élete során. A mulatozásból hazatérő, feltehetően erősen ittas, másnapos csapatnak cselt vetett Jávorka Ádám. Az országúton aztán Ocskay kísérőinek jórészét lekaszabolták, őt magát pedig élve foglyul ejtették.
Érsekújvárra vitték, ahol Csajághy János brigadéros vésztörvényszéke karóba húzásra ítélte. Ocskay Sándor közbenjárására azonban kegyelmet kapott, bár fura kegyelem volt ez. A halálbüntetés maradt, csak a kínos és megszégyenítő karóval történő kivégzést változtatták fővesztésre. Ott fejezték le Érsekújvár főterén 1710. január harmadikán, hiába esküdözött, hogy visszatér Rákóczihoz elárulva I. Józsefet…
1735907338922.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
1604. Nádasdy Ferenc, a Fekete Bég halála. Báthori Erzsébet férje, a török által tisztelt hadvezér volt. Ott volt pl. azt 1593-as sziszeki győzelemnél.
. Nádasdy Ferencet – aki győztes csatái és várvívásai nyomán a rettegett „Fekete Bég” nevet szerezte magának a törökök körében ellen vívott csatározások kötötték le, Erzsébet sokat tartózkodott egyedül, magányos és zárkózott volt. Pártfogásába vette a török által kirabolt-fölégetett falvak legyilkolt férfiainak özvegyeit, a megerőszakolt, mindenükből kifosztott lányokat-asszonyokat, nemzetiségükre való megkülönböztetés nélkül.
Ajánlom olvasásra:
  • Nagy László: Az erős fekete bég Nádasdy Ferenc. Zrínyi Kiadó, Debrecen, 1987.
  • Herczeg Ferenc :

    A fogyó hold​

 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért késett a pénz is, meg a posztó is?

Az ország három részre szakadása után fokozatosan épült ki az új védelmi rendszer, amit az 1580-as években mintegy 120 vár alkotott. Kiépítésük és működtetésük kb. kétmillió forintot emésztett fel évente, amelyből 1,5 millió forintot tett ki a mintegy 20 ezer fős katonaság zsoldja.
A Magyar Királyságnak 800 ezer, a Habsburg Monarchia államainak pedig 2-2,4 millió forint volt a bevétele. Elsősorban ez volt az oka annak, hogy a végváriak nem kapták meg időben a járandóságukat, a pénzt, a posztót és az élelmet. Így született meg a se pénz, se posztó szólás.
A katonákhoz hasonlóan a monarchia legfőbb tisztségviselői, a miniszterek, főhivatalnokok, az uralkodó magyar tanácsadói is sok esetben több hónapos késéssel kapták meg a fizetésüket.
II. Ferdinánd idején kibocsájtott pénz:
1736260843680.png 1736260872224.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha késett a pénz és a posztó

A gyakran hónapokat késő zsold miatt a végvári katonák arra kényszerültek, hogy a megélhetésük végett valamilyen mesterséggel, vállalkozással tegyenek szert jövedelemre. Egy részük földműveléssel, szőlőműveléssel egészítette ki a járandóságát, mások szabóként, csizmadiaként vagy kovácsként jutottak jövedelemhez. Voltak olyanok is, akik bekapcsolódtak a marhakereskedelembe, alkalmanként a marhacsempészetbe is.
Részt vettek állomáshelyük kocsmáinak, mészárszékeinek működtetésében, ami biztos bevételt jelentett a számukra. E forrásra különösen a hosszabb békeidőben (1606-63) volt szükség.
Jövedelmük kiegészítésére használták a portyákat is. Betörtek a török uralom alatt lévő területekre, s igyekeztek foglyokat ejteni, akiket a későbbiekben váltságdíj ellenében engedtek szabadon. Az ilyen hadi vállalkozások veszélyesek voltak, mert balszerencsés esetben a rabokért indulókat foglyul ejtették.
Magyar rabok (Egri csillagok):
1736497270321.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Megváltották a szabadságukat

A hódoltság korában a sokat nélkülöző és szenvedő végvári katonák készek voltak áldozatot vállalni fogságba esett tisztjeikért, társaikért. Ha a török hajlandó volt pénzért szabadon engedni őket, a bajtársak összeadták a kért váltságdíjat. Előfordult az is, hogy a fogoly helyett valamelyik társa önként vonult tömlöcbe, míg az összekoldulta a rabtartója által megszabott összeget.

A portyák során ejtett foglyokat szétosztották egymás között, s ha módjukban állt, megegyeztek a rabtartójukkal a váltságdíjban.

A foglyokat nem hajtották ezerszámra a birodalom távoli tartományaiba, igyekeztek helyben pénzhez jutni értük. A szegény rabok közül elengedték a váltságdíja összegyűjtése végett azt, akinek a visszatéréséért kezességet vállalt a társa Ha nem tért vissza, levágták a kezes orrát vagy fülét, s elküldték a legközelebb lévő magyar várba.

A váltságdíj összegyűjtése évekig is eltartott. Akadt olyan rab, aki bejárta a fél Német-római Birodalmat. Az előkelőbbek levélben kérhették a hozzátartozóikat, hogy gyűjtsék össze a szabadulásukért megszabott összeget.

1736848111052.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Magyarok lehettek az őseik

Az 1930-as évek közepén az Afrika-kutató Almásy László a Nílus egyik szigetén, Vádi-Halfa közelében, a Magyar-narki szigeten olyan törzsre bukkant, amely tagjainak bőrszíne szembetűnően különbözött a bennszülöttekétől. Úgy vélte, hogy hajdan elhajtott magyar rabok leszármazottaira lelt. (Almásy az 1937-ben megjelent Levegőben… homokon… című könyvében írt róluk.)
A több tízezer fős népcsoport természetesen már nem beszélte a magyar nyelvet, de számontartották az eredetüket. Hagyományuk szerint őseik I. Szulejmán katonái által összefogdosott magyar hadifoglyok voltak, akik később katonai szolgálatot teljesítettek. Megtelepedtek, s helyi nőket vettek feleségül.
Egy feltételezés szerint miután I. Szelim szultán meghódította Egyiptomot, az ott élő törzsek felügyeletére magyarokból és bosnyákokból álló csapatokat telepített Núbiába.
Nevüknek nincsi köze az arab szóhoz.
(A Magyar-narki sziget az Asszuáni-gát építése során víz alá került.)
Almásy a magyarábok között:
1737100724451.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Megbüntették a részegeket

Török kori elődeink is szerették a bort. Sok főúr, végbeli vitéz nem ismert mértéket, és követőkben még a hivatalt viselők körében sem volt hiány.
A részegeskedőkkel szemben először az egyház lépett fel a XVI. században. Míg a papok a szószékről elhangzott prédikációkban, dörgedelmekben ostorozták a bor rabjait, a hatóságok különféle korlátozásokkal és büntetésekkel próbáltak gátat vetni az iszákosságnak. Amikor télen nyolckor, nyáron kilenckor elhúzták az esti harangszót, vagy harang híján elhangzott az esti dobszó, a korcsmáknak és a bormérő pincéknek be kellett zárniuk. Nem mérhettek italt az Istentiszteletek ideje alatt, szombaton és vasárnap pedig tilos volt a zene és a tánc. Korlátozták a hitel mértékét, mivel az emberek többsége rovásra, azaz hitelbe poharazgatott. Aki a tartozását nem rótta le időben, azt megbotozták. A korlátozások sértették a városok és a földesurak érdekeit, mert a bormérésből jelentős bevételük származott.
1737450885381.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A török urak és a magyar nők

A törökök keresztényekkel nem házasodhattak, magyar nőt csak pénzért vehettek, vagy rabolhattak, és rabszolgaként tarthatták. Ha valamilyen úton-módon a lány vagy asszony megszökött, és a volt rabtartójának ismét sikerült zsákmányul ejtenie, a szökevény súlyos büntetést kapott. Temesváron például egy ilyen szerencsétlen sorsú asszonyt a török ura megkínoztatta, utána zsákba varratta, és a Temesbe dobatta.
Sok keresztény nő inkább meghalt, semmint hagyta volna, hogy török kézre kerüljön.
1737705489976.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Itt a Svábhegyen szörnyen kiábrándult az oroszból az az egyszerű nép, amely pedig örömmel várta. 100 évig tartó német propaganda sem érhette volna el századrészét sem annak, amit egy napos személyes tapasztalat. S ez a két szegény proletár asszony? Akik boldogan tűrtek évtizedes szenvedést, hogy megérjék a kommunizmus paradicsomát, – mit kaptak belőle? Kis holmijukat teljesen elrabolták, magukat az elvtársak tömegesen megmászták. De nem panaszkodnak egy szóval sem. Kétségbeesetten áltatják magukat azzal, hogy mindez csak az undok háborúnak a velejárója, s el fog múlni a háborúval, s akkor itt lesz életünk célja, a megvalósult bolsevik paradicsom. Szeretem, és igen-igen sajnálom őket.
1945. január 24.

[…] Amilyen nyugtalanul feküdtünk le tegnapelőtt, olyan nyugalommal tegnap. Pedig éjjel 11 óra körül három részeg orosz mégis csak rátört a nagy házra: hőbörgött, igazoltatott, nőket követelt és nem engedett ki senkit a szobából. A proletár Klári azonban hamar felöltöztette Matyit lent a fiúk hálójában, és átszalasztotta a posztért. Mikor aztán Matyi azzal szaladt vissza, hogy itt a poszt, a három rendbontó hanyatt homlok elfutott. Pedig a poszt nem jött Matyi hívó szavára, de addigra a katonák teljesen kirabolták a proletárasszonyok lakását és felette a padlást is teljesen. Elloptak öt láda makarónit és két zsák tarhonyát. Csak az van még viszonylagos biztonságban, amin valósággal rajta ülünk.
1737965804866.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
1849. Perczel Mór vezérőrnagy győzelme Ceglédnél. 176 évvel ezelőtt, 1849. január 25-én reggel Perczel Mór vezérőrnagy a 1849. január 22-i szolnoki győzelmet követően. folytatta a támadást Cegléd felé. A városban akart megütközni az osztrákokkal. Tervét ezúttal alaposan kidolgozta, ám az mégsem egészen úgy sikerült, ahogy elgondolta. Ugyanis Perczel elképzelésével ellentétben az osztrákok már Cegléd keleti (Abony felé eső) határában várták csapatait. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy Franz Ottinger császári-királyi tábornoknak még a harc közben, vasúton is érkeztek újabb erősítései. Az ütközetet végül a tüzérség döntötte el. A magyar tüzérség komoly elismerésének tekinthető, hogy Ottinger a valóságosnál jóval nagyobb kaliberűnek és lőtávolságúnak hitte a honvéd lövegeket. A tüzérségi párbaj ideje alatt Kazinczy Lajos alezredes Törtelről érkező csapatai megkerülték Ottinger jobbszárnyát, ezért az osztrákok kénytelenek voltak visszavonulni. amíg még megtehették. Ceglédbercelre, majd Albertibe. Itt egyesültek a fővárosból érkezett csapatokkal, és újabb erősítéseket sürgetve felkészültek a magyar sereg további előrenyomulására. Ez azonban nem következett be.

Ottinger tehát a közben megkapott gyalogsági és tüzérségi erősítések ellenére sem tudta feltartóztatni a magyar túlerőt; mikor pedig Pest előteréig vonult vissza, ezzel kiváltotta a császári-királyi felső vezetés „pánikreakcióit”, aminke következtében Alfred Windisch-Grätz herceg szinte a teljes mozgósítható erejét a támadás ellen vezényelte.
1737969276495.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogyan játszották ki a vámosokat a marhacsempészek?


A szarvasmarha a török korban is az egyik legfontosabb kiviteli cikkünk volt, de amíg az Alföldről a lábon hajtott csordák eljutottak a vevőhöz, harmincadot kellett fizetni a töröknek, a magyarnak, németnek, azon kívül többek között fű-, úsztató, híd- és álláspénzt is kellett fizetniük a kereskedőknek. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy virágzott a marhacsempészet, amelynek a legtöbbet használt útvonala a Morva folyó mentén haladt. Évente több ezer jószág került ily módon a morva mészárosok és kereskedők kezére, akik összejátszottak magyar tőzsérekkel. A csempészetet megvesztegetett harmincadvánosok is segítették.
A Morva folyóig titokban, éjszaka hajtották az állatokat, nappal pedig az erdőkbe rejtőzve pihentek.
A marhacsempészet nagyon egyszerű, furfangos módját eszelték ki a hajtók és a kereskedők.
Az eladásra szánt ökröket hatosával, nyolcasával árukat szállító szekerek elé fogták, s az ilyen szekerek után nem kellett vámot fizetni, hisz azok a portékáik eladása után visszajöttek. Csakhogy nem jöttek vissza. Az ökröket és a szekereket eladták, és gyalogosan vagy lóháton tértek haza.

1738331098069.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Kalendárium 1583-ból

A régi, nyomtatott kalendáriumokból nagyon kevés maradt ránk. Akik meg tudták vásárolni, sokszor a kezükbe vették, lapozgatták, olvasgatták.
Az 1583. évre szóló kalendáriumot Piotr Słowacki krakkói matematikus és csillagász készítette, és a bécsi egyetemen tanuló Pál Sebestyén fordította magyarra. Bécsben nyomtatták ki 1582-ben.
Több hónaphoz is írtak magyar nyelven megjegyzést:
A leírások között olvasható Magyarországról is:
1738685491576.png 1738685527254.png

1738685576704.png
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
Kalendárium 1583-ból

A régi, nyomtatott kalendáriumokból nagyon kevés maradt ránk. Akik meg tudták vásárolni, sokszor a kezükbe vették, lapozgatták, olvasgatták.
Az 1583. évre szóló kalendáriumot Piotr Słowacki krakkói matematikus és csillagász készítette, és a bécsi egyetemen tanuló Pál Sebestyén fordította magyarra. Bécsben nyomtatták ki 1582-ben.
Több hónaphoz is írtak magyar nyelven megjegyzést:
A leírások között olvasható Magyarországról is:
Csatolás megtekintése 2044243 Csatolás megtekintése 2044244

Csatolás megtekintése 2044245
Egy kapcsolodo érdekesség a magyar népnyelvbol.
Ismeros ugye, hogy érti a csiziót...
Ha megnezzuk mi koze is van ennek a régi naptarhoz ezt talaljuk:
CSizio: eredetileg 24 verssorból álló öröknaptár, amelyben minden két sorban egy-egy hónap ünnepeit (a fontosabb névnapokat) jelezték, erősen rövidített formában.

Aztan pertsze álmoskonyve meg más efféle okosságok is kapcsolodtak.
Kicsit talan meg ettol is érdekesebb a szó eredete!
Ugyanis az az Úr körülmetélésépt-t jelento latin Circumcisio Domini kifejezésbol ered.
Ezenv a napon jelent meg a naptar :)
Aztan jo hosszu leven lerovidult és átformalodott igazi magyar szóvá.

Mára meg már csak egy sokak szamara ismeretlen jelentésu kifejezéssé változott :)
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Az első ábécés könyveink

Hazánkban az első ábécéskönyvet a „magyar Lutherként" emlegetett Dévai Bíró Mátyás írta, s Krakkai ÁBC címen adták ki 1549-ben Krakkóban. Az előbeszédében az olvasónak Isteni kedvet kért.
Bornemissza Péter Negy könyvetske a keresztyeni hitnec tudomanyarol című, 1577-ben kiadott munkájának csak az első része volt az ábécés könyv, amelyben az olvasás gyakorlására vallási ismereteket tartalmazó szövegek szolgáltak. Ezt követte a nagyobbaknak szánt katekizmus, a harmadikban pedig zömmel a gyerekek által már kívülről fújt szövegek sorakoztak. A negyedik, „Az ördögi kísírtetekről” hatalmas felháborodást váltott ki, ami miatt később újra kellett szedni a könyvet.
Művére a hatóságok is felfigyeltek, s amikor Bécsben járt, vacsorázás közben elfogták a szállásán, és bebörtönözték. Három héttel később sikerült megszöknie. Egy segítő révén cellája ablakából kosárban ereszkedett alá a szabadságot jelentő földre.
(A címlapon: Orthographia Vngarica. Azaz, Igaz iraz Modiarol valo tudoman Mag'ar n'elvenn irattatott. Mostanpedig vionnan meg igazytatott, es ki niomtatott… Krakkó, 1549)

1738924918590.png 1738924948370.png
 
Oldal tetejére