Mit csinált őfelsége, a Napkirály felkeléstől lefekvésig?
XIV. Lajost a szobájában alvó lakáj ébresztette fél nyolckor. Ezután az első orvosa, a sebésze, a dajkája és azok az inasok léphettek be hozzá, akik vizes törülközővel tetőtől talpig átdörzsölték a testét. A dajkája csókkal köszöntötte.
Az ébredést követte a kis felkelés, amelyen a legmagasabb rangú nemesek, néhány családtag és főtiszt jelenhetett meg. Öfelsége rövid imát mondott, majd a főkomornyik kölnivizet öntött a kezére, az első kamarás feladta a papucsát, átnyújtotta a köntöst a főkamarásnak, aki rásegítette. Ezután Lajos leült a karosszékébe, a fodrásza a fejére helyezte a parókát, és minden másnap megborotválta. Közben érkeztek azok az előkelőségek, akik szemtanúi lehettek az uralkodó hordozható árnyékszéken való trónolásának. E kiváltságot meg kellett vásárolniuk.
Ezután vette kezdetét a nagy felkelés, amelyen mintegy száz fő vehetett részt, hercegek, bíborosok, miniszterek és más előkelőségek. Voltak, akiknek az előszobával kellett megelégedniük. A ruhadarabokat megszabott sorrendben más és más személy adta fel, de az öltözéket kiegészítő kardot és sétabotot is. Ezután megreggelizett imádkozott, majd a dolgozószobájában átfutotta a napi programot, utasításokat adott, és felvette a nap folyamán viselt parókáját. 10 és 11 között misét hallgatott, s oda- és visszamenet szólhattak hozzá azok, akik arra engedélyt kaptak a testőrség kapitányától. A kápolnából a kormány valamelyik tanácsának ülésére ment, minden nap másikra. Vasárnap a főtanáccsal tárgyalt. Ha olykor nem volt tanácsülés, akkor vadászott vagy sétált. Az ebédjét egyedül költötte el a hálószobájában egy óra körül. Utolsó éveiben második feleségével, Maintenonnal ebédelt. Ünnepeken a családjával étkezett nyilvánosan, aprólékosan kidolgozott szabályok szerint. Az ebéd befejeztével néhány finom falattal a kutyáinak kedveskedett, nedves törülközővel megtörölte a kezét, s a dolgozószobájába sietett. Fél három körül vadászni ment, s az elejtett vadakat a meghívott hölgyeknek ajándékozta. Vadászat után átöltözött, a dolgozószobájában diktált a titkárainak, aláírta a leveleit. Sok estét ajándéksorsolással tett izgalmassá, amelyen minden hölgy nyert valamit. Este hét és tíz között biliárdoztak, kártyáztak, zenét hallgattak. Ilyenkor a király teremről teremre járt, közeledtére azonban senkinek sem kellett megszakítania a játékot. A csendes szórakozással töltött estéket bálok tarkították.
Tíz órakor a király a családtagjaival a lakosztályába vonult, nyilvánosan megvacsorázott, majd a hálószobájába ment, ahol kezdetét vette a nagy lefekvés ceremóniája. Letette a sétabotját, a kardját, a kalapját, imádkozott, hálóruhát öltött, elköszönt a jelen lévő udvaroncoktól, parancsokat adott a gárdisták ezredesének. Következett a nap utolsó mozzanata, a kis lefekvés, amelyen a kis felkelés résztvevői nézhették végig, hogyan bújik őfelsége az ágyába.
Rubicon, 2006. 10. szám, 6.
Ráth-Végh István: Az emberi butaság Bp. 1963. 17-19.
