Érdekességek más népek történelméből

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A Napkirály ritkán fürdött

Versailles-ban XIII. Lajos rendeztetett be egy fürdőszobát, amit XIV. Lajos a palota külleméhez méltóan szépíttetett tovább. Nem sokszor használta, 1665-ben például egyetlen egyszer fürdött meg. Az ilyen alapos tisztálkodástól az orvosai is óva intették, mert úgy vélték, hogy a meleg víz különböző betegségek forrása lehet. A napi mosakodás helyett reggelente vizes törülközővel dörzsölték át a testét, napközben pedig kölnivízben mosta meg az arcát és a kezét.
Az angol királyné, Karolina fürdőszobája (18. század, rekonstrukció)
1643377135147.png
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A Napkirály dicsőségének jelképe

XIV. Lajos, a Napkirály (1638-1715) a Louvre-nál és a Tuileiráknál is pompásabb palotára vágyott, s elhatározta, hogy a Párizs közelében fekvő Versailles-ban új rezidenciát építtet. Az építkezés évtizedeken át tartott, és elképzelhetetlenül sok pénzbe került. Egy feljegyzés szerint 1685-ben 36 ezer mester és munkás dolgozott itt, akiknek az orvosi és kórházi ellátásról is gondoskodott az uralkodó. Akinek keze vagy lába tört munka közben, 40, a fél szemét vesztőnek 60 livre kárpótlást fizettek.
A 640 méter homlokzati hosszúságú kastélyban 226 lakosztály, több mint négyszáz szoba volt, a közepén pedig a 73 méter hosszú, 10,6 méter széles, 12,8 méter magas tükörterem kapott helyet. A becslések szerint 2500-5000 fő között mozgott az udvarban élő udvaroncok, hivatalnokok, családtagok és szolgák száma. (Más forrás szerint a homlokzati hossz 670 méter volt, s az épületegyüttesben 700 szoba, 2153 ablak, 1250 kandalló és 67 lépcsőház kapott helyett.)
101 hektáros parkjában (ma Kis park) szemet gyönyörködtető szökőkutakat létesítettek, szobrokat állítottak fel, sétányokat, mesterséges barlangokat, kilátókat és egy Kis Velencének nevezett csatornarendszert is kialakítottak, amelyen hajók is voltak. XVI. Lajosnak a felesége, Marie Antoinette (Mária Terézia lánya) színházat is építtetett a parkban, s a pásztorjátékokban ő is szerepelt.
A Napkirály 1682-ben költözött a fővárosból Versailles-ba, s ettől kezdve nem költözgetett egyik kastélyából a másikba. Az új királyi székhelyre kényszerültek a felemelkedni vágyó francia nemesek, mert csak az uralkodó szolgálatában juthattak feljebb a ranglétrán. Itt fogadta előkelő vendégeit, a diplomatákat, s itt leltek menedéket a vereséget szenvedett szövetségesei, köztük II. Rákóczi Ferenc is.
Versailles-ba bárki beléphetett, ha úri ruhát viselt, és kard függött az övén. Aki kard nélkül érkezett, bérelhetett a bejáratnál.
1643377424076.jpeg 1643377670539.jpeg 1643377761128.jpeg
 

Csatolások

  • 1643377523181.jpeg
    1643377523181.jpeg
    1.7 MB · Olvasás: 2

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A nőfalóból hűséges férj lett

Az ifjú Napkirály nagy szerelme Mazarin bíboros unokahúga volt, mégsem vezette oltár elé, mert a bíboros meggyőzte, hogy a háborúskodás miatt feszült francia-spanyol kapcsolat elsimítása végett államérdekből kell házasodnia. Így lett az első felesége a spanyol király lánya, Ausztriai Mária Terézia, aki három fiúnak, és három lánynak adott életet, de közülük öten csecsemőként, gyermekként meghaltak. A trónörökös Louis sem élte túl az apját, ötvenévesen hunyt el.
Első felesége halálát követően, a gyászév letelte után Montespantól született gyerekeinek nevelőjét, a megözvegyült Maintenont vette feleségül. Nevelőnőként nemcsak tanított, hanem főzött, mosdatott, szükség esetén ápolta tanítványait, és szívesen kertészkedett. A szerény, művelt nő meghódította Lajos szívét. Mivel a nevelőnő polgári családból származott, pap előtt, de nyilvánosság kizárásával kötöttek házasságot, amely az egyház szerint érvényes volt, de a királynét nem illették meg a királynéi jogok, s a születendő gyermekek sem részesülhettek az uralkodói jogokból.
E házasságkötés után Lajos már futott a szoknyák után, egyre inkább a vallás, a túlvilági élet foglalkoztatta. Már nem vágyott a nagyszabású mulatságokra, Versailles elcsendesedett, unalmas hellyé vált. Amikor haldoklott, Maintenon zárdába vonult, s ott imádkozott érte. 32 évi házasság után, 1715-ben vált özveggyé.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Hiba volt vendégségbe hívni a Napkirályt

A Napkirály 1661 augusztusában meglátogatta Nicolas Fouquet pénzügyi főfelügyelőt Vaux-le-Vicomte birtokán, ahol ezer fő részvételével többek között pazar lakomát és tűzijátékot rendeztek a tiszteletére. Bemutatták Molière A szerencsétlen (Les Fâcheux) című vígjáték balettjét, amely erre az alkalomra készült, s a király kedvelt komponistája, Jean-Baptiste Lully zenésítette meg. A gyönyörű kastély és a fényűzés feldühítette az uralkodót. Honnan a pénz erre páratlan pompára? A páratlan luxusra bizony az államvagyonból telt. Fouquet-t néhány héttel később letartóztatták, három éven át folyó per után száműzetésre ítélték, amit Lajos életfogytiglani fogságra változtatott. (Kár volt vendégségbe hívnia XIV. Lajost.) Vaux-le-Vicomte-i kastély olyan volt, amilyennel egyetlen uralkodó sem dicsekedhetett. A Napkirály azonban annál is különbre vágyott, s vágya teljesült. Versailles-ban.
Erről a fordulatból Voltaire később azt írta: "Augusztus 17-én este hatkor Fouquet volt Franciaország királya, hajnali kettőkor, senki sem volt."
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A Napkirály "álomvilága"

A 800 hektárra kiterjesztett park ágyásaiba 210 ezer, zömében erős illatú, Lajos által nagyon kedvelt virágot ültettek. A hatalmas kert fasorainak hossza elérte a 132 kilométert. A sétálókat ötven szökőkút kápráztatta el.
A Szajnából gépekkel, vízátemelő szerkezetekkel juttatták a vizet a csatornákba, a szökőkutakhoz, a park locsolásához, elegendő mennyiségről azonban nem tudtak gondoskodni. A problémát római mintájú rendszer építésével tudták volna megoldani, az viszont rendkívül költséges lett volna.
A víz kevés volt a szökőkutak működéséhez is. Ezen csalafinta módon úgy segítettek, hogy csak azokat a kutakat működtették, amerre a király éppen sétált.
A kastély felépítése elképzelhetetlenül nagy összeget, 116 millió livre-t emésztett fel, ami az adózókban nagy felháborodást keltett. XIV. Lajos engesztelő ajándékként egy hidat épített nekik a Szajnára.
A kastélyban lakó nemesek és a kiszolgáló személyzet száma időnként elérhette a tízezret is. Sok embernek nem volt hely a palotában, ezért a közelében kialakult egy 15 ezer fős város, ahol a nemesek és a szolgáik laktak.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
XIV. Lajosról

XIV. Lajos nagyon jóképű volt. Kiskorában angyali arca volt, s az anyja Isten ajándékának is szólította.

Fiatal korában a Napkirály megnevezéssel népszerűsítették. Imázsa építésén egy egész csapat dolgozott.

Kiváló táncos volt, nagyon élvezte az udvari előadásokat, amelyeknek ő is szereplője volt. 1662-ben Az éjszaka című balettet mutatták be, amelyben napjelmezt öltve játszotta a napkeltét.

Fiatalon kirívóan öltözködött, sok csipkét és szalagot hordott,.a legjobb ruhákat viselte, s ezt elvárta a környezetében lévőktől is. Mivel kissé alacsony volt, magas sarkú cipőt hordott.

Amikor elkezdett kopaszodni, divatba hozta a parókát. A drága ruhákba öltözött hölgyek, urak, rizsporos parókája alatt megtelepedtek a tetvek, megjelent a rüh. Ha viszketett a fejbőrük kis pálcával a paróka alá nyúltak, és megvakarták a fejbőrüket. A hátukat hosszabbal vakarták. A kaparókat a közelükben készenlétben álló inasok adták át adott ujj-jelre a gazdájuknak.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Még mindig a Napkirályról és környezetéről

A király egyik híres ágyasa, Montespan fejlesztette ki a tunikát, amit nadrág felett kellett hordani. Azért találta ki, mert könnyű volt levenni. Normál esetben egy nőről két segítő tudta levenni a ruháit, Lajos pedig türelmetlen volt.

A vízzel való tisztálkodást ellenezték az orvosok, mondván, hogy a víz kórokozókat terjeszt. Kellemetlen szagú és erős parfümillatú volt mindenki. Szívesen részt vettünk volna egy több ezer fős bálon vagy más zárt légterű rendezvényen?

XIV. Lajos sok műalkotást rendelt, egy részük őt ábrázolta. Egy csapat ember azon dolgozott, hogy a legelőnyösebb megjelenését biztosítsák a királynak. Ők azokat a képeket szívelték, amelyeken Lajost hódító hősként, Jupiterként vagy Apollóként jelenítették meg. E festmények ugyanis azt sugallták, hogy ő korának legnagyobb királya.

Környezetében sok kiváló ember akadt, akiknek jó érzékkel használta ki a tehetségét. Bőkezűen támogatta a művészeteket, udvarában élt és alkotott a zeneszerző Lully, a drámaíró Moliére és Racine.

Uralkodása kezdetén a királyi udvarban számos balettelőadásban lépett fel, s Molière darabjaiban is szerepelt.

Az udvaroncok sokszor éveket töltöttek az udvarban, hogy a király észrevegye őket. Kitüntetést jelentett a mosolya, a biccentése, egy szava, mondata. Presztízst jelentett azt, hogy előtte lehetett táncolni, játszani. Egy udvaroncnak az volt a legrosszabb, ha a király azt mondta, hogy még sosem látta.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
További érdekességek a Napkirályról

Versailles a botrányok melegágya volt. mindenki úgy kezdte a csevegést, hogy: azt beszélik… A színlelés, hízelkedés, hajbókolás, pletykálkodás, intrikálás alapeleme volt az udvari életnek.

A Napkirályt 16 éves korában, 1654-ben koronázták meg, de ténylegesen csak hét évvel később, Mazarin bíboros halála után kezdett uralkodni. Egy legenda szerint másnap lovaglópálcával a kezében jelent meg a parlament ülésén, és azt mondta: "Az állam én vagyok!". Valójában nem hangzott el e rövid állítás, a halála előtt viszont kijelentette, hogy: „Én elmegyek, de az állam itt marad.”

Hidegvérét egyetlen egyszer veszítette el, amikor egy szolga a szeme láttára lopott süteményt. Felindultságában megütötte.

Egy alkalommal Launun hercege hozta ki a béketűrésből, de nem bántotta. Az ablakhoz ment, kidobta a sétabotját, és magyarázatul megjegyezte: Nehogy megfeledkezzek magamról!”

Senki sem szólíthatta meg, csak ő szólíthatott meg másukat.

Amikor meg kellett műteni, nem jajgatott, csupán sóhajtozott, noha akkor még nem használtak semmiféle fájdalomcsillapítót.

Az uralkodó napirendjéhez órát lehetett igazítani, mert felkeléstől lefekvésig minden nap ugyanazok az események ismétlődtek, ugyanazon időpontban. Minden percben lehetett tudni, mit csinál. Kívülről szemlélve elég egyhangúan teltek a napjai, hónapjai, amelyek a nyilvánosság előtt zajlottak, ezt azonban nem tartotta nyűgnek.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Söröző sumerek

A sörfőzés legrégibb írásos emléke Mezopotámiából maradt ránk a Kr. e. 3. évezredből.
A sumerek különböző alapanyagokból, különféle ízesítéssel húszféle sört készítettek. Akadt köztük vörös és fekete színű is. Az egyiptomiakénál magasabb alkoholtartalmú itallal fizetségként is használták: a kereskedők, tisztviselők, papnők, női szolgák három, más szabadok két 3,7 literes agyagkorsó sört kaptak naponta.. A rabszolgák csak engedéllyel sörözhettek.
Hammurapi (Kr. e. 1792-1750) nagyon szigorúan büntette a vétkeseket, s ez alól nem voltak kivételek a sörházakat, kocsmákat vezető nők sem. Megbüntették őket, ha hamisították vagy drágábban mérték a sört, és az életükkel játszottak, ha az uralkodót elmarasztalóan bíráló személyt nem jelentették föl, vagy egy keresett bűnözőt futni hagytak. Aki nem tudott fizetni, ihatott hitelbe. A kocsmárosnők lányokat is foglalkoztattak a szerelmet vásárló férfiak örömére.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
XIV. Lajos temetése, sírjának meggyalázása

Halála után az orvosok megállapították, hogy a Napkirálynak torkossága miatt az átlagosnál kétszer nagyobb gyomra és belei voltak.
„1715. szeptember 9-én minden pompa nélkül, százezres elkeseredett tömeg szitkozódása közepette helyezték örök nyugalomra a Saint Denis-i bazilikában. Ilyen még nem történt francia király temetésén.” (Papp Imre professzor előadása)
Az elhunyt király holttestét 8 napig a versailles-i kastély Herkules-szalonjában ravatalozták fel, majd szeptember 9-én éjszaka, teljes titokban szállították át a Saint-Denis-székesegyházba, a Bourbonok kriptájába, mert az udvar attól tartott, a nyilvános temetési menetet a nép örömujjongása és kegyeletsértő vidámsága kísérné. (Alain Baraton: Vice és Versailles - Bűncselekmények, árulások és egyéb mérgezések a Napkirály palotájában)
Sírját a forradalmi terror idején, 1793. október 14-én más királysírokhoz hasonlóan meggyalázták, a maradványokat a templomon kívül egy közös tömegsírba vetették. [Az 1830-as júliusi forradalom után, 1841–1842-ben Lajos Fülöp király François Debret műépítészt bízta meg új királyi jelképes síremlék elkészítésével, aki munkájához más templomokból származó, korabeli síremlékek darabjait is felhasználta.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A Napkirályt csak egy déd- és egy ükunokája élte túl



A különféle járványok, betegségek a francia királyi családot sem kerülték el. Voltak, akik tuberkulózisban, mások kanyaróban haltak meg. Amikor pestis ütötte fel a fejét XIV. Lajos udvarában, elvitte az uralkodó ott tartózkodó unokáit és dédunokáit is. A járványokat egy dédunokája, a későbbi XV. Lajos, és egy ükunokája, a majdani XVI. Lajos élte túl. Az ükunoka azért maradt életben, mert a dadája elrejtette az udvari orvosok elől, akik halálra kezelték volna őt is, akárcsak az unokákat és a dédunokákat.
A Napkirály az egyetlen felnőtt kort megért fiát, Lajos herceget is túlélte, a herceg ugyanis 1711-ben himlőben megbetegedett, s elhunyt.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Versailles-ban zsúfoltság volt, télen pedig hideg

XIV. Lajos az emlékiratában a monarchia egyik jellemzőjeként jegyezte le, hogy „az uralkodót a az alattvalói szabadon és könnyen megközelíthetik”, ezért a kastélyát mindenki előtt megnyitotta, aki úri ruhában jelent meg, és kardot viselt az oldalán. Ha az utóbbi hiányzott, kölcsönözhetett a palota bejáratánál. Sok kíváncsi tódult Vesailles-ba, mindenféle rendű és rangú ember, köztük tolvajok és koldusok is, akik növelték a zsúfoltságot. A látogatók a királyi lakosztály (más feljegyzés szerint a király hálószobája) kivételével mindenhová beléphettek.
A kastélyegyüttesben több mint 700 szoba és 1250 kandalló volt, de a téli időszakban a palota lakói fáztak, s előfordult, hogy a hideg napokon „a király bora és kézmosó vize befagyott”.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Benn bűz, kinn virágillat

Versailles a szemnek gyönyörű, az orrnak kellemetlen volt. A palota kertjében virágok tízezreinek illata töltötte be a levegőt, bár egy-egy helyen a friss tej végett közelben legelésző kecskék és tehenek szagát is lehetett érezni. Benn az épületben kellemetlen bűz keveredett a különféle parfümök (tubarózsa, írisz, jázmin stb.) illatával, az építészeti remekműből ugyanis hiányoztak az illemhelyek. Hordozható árnyékszékkel a királyi család tagjai rendelkeztek (1768-ig csupán kilenc darabbal), míg a több ezer főt számláló lakóknak 200 éjjeliedénnyel kellett beérniük. Így nem csoda, hogy nagyon sokan üresen lelt szobákban, félhomályos sarkokban végezték el a dolgukat. A bűzt parfümökkel, kölnikkel igyekeztek ellensúlyozni. Illatosították a ruháikat és a parókáikat is.

Még a király sem zavartatta magát

Az árnyékszék bársonnyal bevont karszék volt, az ülőkéjén lyukkal, alatta éjjeli edénnyel. Ilyeneken ülve tárgyaltak az uralkodó tanácsosai, hogy a fontos ügyek megbeszélése közepette egyetlen percre se kelljen eltávozniuk. Amikor esedékessé vált, a szolgák azonnal eltávolították az edény tartalmát. A király sem mások elől elzárkózva üldögélt az árnyékszékén, s akik ilyenkor jelen lehettek, szót válthattak vele, megtisztelve érezték magukat. A lyukas szék hordozásáról külön udvari hivatal (Porte-chaise d”affaires) gondoskodott, s ha valaki a tagjai közé vásárolta be magát, az társadalmi felemelkedést jelentett.
Egy elbeszélés szerint az éjjeli edények tartalmát arra kijelölt helyiségben tárolták, s egy alakommal annyira megtelt, hogy leszakadt a padlózata.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Mit csinált őfelsége, a Napkirály felkeléstől lefekvésig?

XIV. Lajost a szobájában alvó lakáj ébresztette fél nyolckor. Ezután az első orvosa, a sebésze, a dajkája és azok az inasok léphettek be hozzá, akik vizes törülközővel tetőtől talpig átdörzsölték a testét. A dajkája csókkal köszöntötte.
Az ébredést követte a kis felkelés, amelyen a legmagasabb rangú nemesek, néhány családtag és főtiszt jelenhetett meg. Öfelsége rövid imát mondott, majd a főkomornyik kölnivizet öntött a kezére, az első kamarás feladta a papucsát, átnyújtotta a köntöst a főkamarásnak, aki rásegítette. Ezután Lajos leült a karosszékébe, a fodrásza a fejére helyezte a parókát, és minden másnap megborotválta. Közben érkeztek azok az előkelőségek, akik szemtanúi lehettek az uralkodó hordozható árnyékszéken való trónolásának. E kiváltságot meg kellett vásárolniuk.
Ezután vette kezdetét a nagy felkelés, amelyen mintegy száz fő vehetett részt, hercegek, bíborosok, miniszterek és más előkelőségek. Voltak, akiknek az előszobával kellett megelégedniük. A ruhadarabokat megszabott sorrendben más és más személy adta fel, de az öltözéket kiegészítő kardot és sétabotot is. Ezután megreggelizett imádkozott, majd a dolgozószobájában átfutotta a napi programot, utasításokat adott, és felvette a nap folyamán viselt parókáját. 10 és 11 között misét hallgatott, s oda- és visszamenet szólhattak hozzá azok, akik arra engedélyt kaptak a testőrség kapitányától. A kápolnából a kormány valamelyik tanácsának ülésére ment, minden nap másikra. Vasárnap a főtanáccsal tárgyalt. Ha olykor nem volt tanácsülés, akkor vadászott vagy sétált. Az ebédjét egyedül költötte el a hálószobájában egy óra körül. Utolsó éveiben második feleségével, Maintenonnal ebédelt. Ünnepeken a családjával étkezett nyilvánosan, aprólékosan kidolgozott szabályok szerint. Az ebéd befejeztével néhány finom falattal a kutyáinak kedveskedett, nedves törülközővel megtörölte a kezét, s a dolgozószobájába sietett. Fél három körül vadászni ment, s az elejtett vadakat a meghívott hölgyeknek ajándékozta. Vadászat után átöltözött, a dolgozószobájában diktált a titkárainak, aláírta a leveleit. Sok estét ajándéksorsolással tett izgalmassá, amelyen minden hölgy nyert valamit. Este hét és tíz között biliárdoztak, kártyáztak, zenét hallgattak. Ilyenkor a király teremről teremre járt, közeledtére azonban senkinek sem kellett megszakítania a játékot. A csendes szórakozással töltött estéket bálok tarkították.
Tíz órakor a király a családtagjaival a lakosztályába vonult, nyilvánosan megvacsorázott, majd a hálószobájába ment, ahol kezdetét vette a nagy lefekvés ceremóniája. Letette a sétabotját, a kardját, a kalapját, imádkozott, hálóruhát öltött, elköszönt a jelen lévő udvaroncoktól, parancsokat adott a gárdisták ezredesének. Következett a nap utolsó mozzanata, a kis lefekvés, amelyen a kis felkelés résztvevői nézhették végig, hogyan bújik őfelsége az ágyába.







Rubicon, 2006. 10. szám, 6.

Ráth-Végh István: Az emberi butaság Bp. 1963. 17-19.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Mit csinált őfelsége, a Napkirály felkeléstől lefekvésig?

XIV. Lajost a szobájában alvó lakáj ébresztette fél nyolckor. Ezután az első orvosa, a sebésze, a dajkája és azok az inasok léphettek be hozzá, akik vizes törülközővel tetőtől talpig átdörzsölték a testét. A dajkája csókkal köszöntötte.
Az ébredést követte a kis felkelés, amelyen a legmagasabb rangú nemesek, néhány családtag és főtiszt jelenhetett meg. Öfelsége rövid imát mondott, majd a főkomornyik kölnivizet öntött a kezére, az első kamarás feladta a papucsát, átnyújtotta a köntöst a főkamarásnak, aki rásegítette. Ezután Lajos leült a karosszékébe, a fodrásza a fejére helyezte a parókát, és minden másnap megborotválta. Közben érkeztek azok az előkelőségek, akik szemtanúi lehettek az uralkodó hordozható árnyékszéken való trónolásának. E kiváltságot meg kellett vásárolniuk.
Ezután vette kezdetét a nagy felkelés, amelyen mintegy száz fő vehetett részt, hercegek, bíborosok, miniszterek és más előkelőségek. Voltak, akiknek az előszobával kellett megelégedniük. A ruhadarabokat megszabott sorrendben más és más személy adta fel, de az öltözéket kiegészítő kardot és sétabotot is. Ezután megreggelizett imádkozott, majd a dolgozószobájában átfutotta a napi programot, utasításokat adott, és felvette a nap folyamán viselt parókáját. 10 és 11 között misét hallgatott, s oda- és visszamenet szólhattak hozzá azok, akik arra engedélyt kaptak a testőrség kapitányától. A kápolnából a kormány valamelyik tanácsának ülésére ment, minden nap másikra. Vasárnap a főtanáccsal tárgyalt. Ha olykor nem volt tanácsülés, akkor vadászott vagy sétált. Az ebédjét egyedül költötte el a hálószobájában egy óra körül. Utolsó éveiben második feleségével, Maintenonnal ebédelt. Ünnepeken a családjával étkezett nyilvánosan, aprólékosan kidolgozott szabályok szerint. Az ebéd befejeztével néhány finom falattal a kutyáinak kedveskedett, nedves törülközővel megtörölte a kezét, s a dolgozószobájába sietett. Fél három körül vadászni ment, s az elejtett vadakat a meghívott hölgyeknek ajándékozta. Vadászat után átöltözött, a dolgozószobájában diktált a titkárainak, aláírta a leveleit. Sok estét ajándéksorsolással tett izgalmassá, amelyen minden hölgy nyert valamit. Este hét és tíz között biliárdoztak, kártyáztak, zenét hallgattak. Ilyenkor a király teremről teremre járt, közeledtére azonban senkinek sem kellett megszakítania a játékot. A csendes szórakozással töltött estéket bálok tarkították.
Tíz órakor a király a családtagjaival a lakosztályába vonult, nyilvánosan megvacsorázott, majd a hálószobájába ment, ahol kezdetét vette a nagy lefekvés ceremóniája. Letette a sétabotját, a kardját, a kalapját, imádkozott, hálóruhát öltött, elköszönt a jelen lévő udvaroncoktól, parancsokat adott a gárdisták ezredesének. Következett a nap utolsó mozzanata, a kis lefekvés, amelyen a kis felkelés résztvevői nézhették végig, hogyan bújik őfelsége az ágyába.







Rubicon, 2006. 10. szám, 6.

Ráth-Végh István: Az emberi butaság Bp. 1963. 17-19.
Sajnos, Ráth-Végnél hiányoznak a hivatkozások. Úgy vélem, hogy történelmet népszerűsítő írásokra támaszkodott, amelyek szerzői sokszor kiszínezve tálaltak egy-egy eseményt, jelenséget. A Rubiconban történészek publikálnak. Köszi.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag

Legenda a Vasálarcosról

XIII. Lajos francia király felesége, Ausztriai Anna 1638-ban fiúgyermeket szült, akit trónörökösként mutattak be az udvar jelen lévő előkelőségeinek. Egy legenda szerint a királyné nem sokkal később még egy fiúnak adott életet, s mivel ez esetben az ifjabbat illette volna a korona, a későbbi viszályok elkerülése végett az uralkodó úgy döntött, hogy a második gyermek létét szigorúan titokban kell tartani. A feleségének azt hazudták, hogy az ifjabb herceg meghalt.

Az idősebbet az uralkodásra készítették fel, ő lett a Napkirály, a fiatalabbat pedig elzárva tartották, s egy idő után a fejére vasból készült álarcot tettek fel, nehogy valaki felfedezze a hasonlatosságát az ikertestvérével. Miután felserdült, különböző börtönökben őrizték egészen a haláláig, 1703-ig.

A Vasálarcost 1669-ben tartóztatták le, s különböző itáliai és franciai börtönökben tartották fogva egészen a haláláig,1703-ig.

1682-ben Louvois márki, XIV. Lajos minisztere levélben utasította Saint-Mars hivatásos börtönőrt, hogy az exilles-i erődben (Itália) őrzött foglyokkal senki sem érintkezhet, még az őrség sem. Ekkor ketten raboskodtak itt. Az egyikük itt hunyt el, a másikukat a Szent Margit-szigetre( (le Sainte-Marguerite) szállították, 11 évvel később pedig a párizsi Basteille-ba, ahová Saint Mars kísérte. E tényt Voltaire is megerősítette, és úgy vélte, hogy a rab XIV. Lajos mostohabátyja, aki XIII. Lajos főminiszteriének, Mazarin bíborosnak és a királynénak a titkos kapcsolatából fogant. (Az idősebb Alexandre Dumas a történetet beleszőtte a Bragelonne vikomt (Le Vicomte de Bragelonne) című regényébe, amelyben nem féltestvérként, hanem ikerpárként jelent XIV. Lajos és a Vasálarcos.)

Paul Sonnino történész arra a következtetésre jutott a kutatásai során, hogy az álarcos Mazarin apródja, Eustache Dauger volt, aki tudott gazdája hatalmas összegekre rúgó sikkasztásairól, s ezt valószínűleg elkotyogta. Őrizetbe vételekor közölték vele, hogy ha egyetlen embernek is tudomására jut a kiléte, halál fia. Az apródnak tehát létkérdés volt, hogy senki se tudja meg, ki is ő valójában.

Louvois márki és Saint-Mars leveleiben nincs szó álarcról. S hogy a titokzatos rab évtizedig vasálarcban élt volna, az orvosok véleménye szerint kizárható. A maszk igaz volt, de nem vasból, hanem bársonyból készült, és a fogoly csak néhányszor rejtette mögé az arcát.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A szakállas fáraónő

Egyiptom történetében a fáraónők közül a legnagyobb hatalommal Hatsepszut rendelkezett, aki a férje és egyben féltestvére, II. Thotmesz halála után, Kr. e. 1479-1458 között régensként uralkodott. Királyi jogok illették meg, de nem elégedett meg a kormányzói tisztséggel, és sorra vette fel a királyi címeket. Olyan akart lenni, mint férfi elődei. Férfinak öltözött, s ily módon adta mindenki tudtára, hogy abszolút hatalommal bír. Még szakállt is ragasztott magának. Ebben sem volt párja a fáraónők között.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Összeesküvés III. Ramszesz háremében

III. Ramszesz (uralkodása idején Kr. e. 1221 – Kr .e. 1156) Egyiptom népét az elégedetlenség jellemezte. Ezt kihasználva szőttek ellene összeesküvést népes háremének asszonyai azzal a céllal, hogy a fáraót meggyilkolják, s helyette ne a kijelölt trónörökös, Amonherkhopsef (a későbbi IV. Ramszesz), hanem Tije királyné fia, Pentawer kerüljön a trónra, aki csak második volt az utódlási sorban.
Az összeesküvők a palotán kívül is lázadást akartak szítani. Elképzelésüknek kedvezett, hogy a Nílus nem áradt rendszeresen, és az emberek éheztek. Az uralkodó sírjának építésén dolgozó munkások nem kapták meg a bérüket, ezért sztrájkba léptek. Nehezítették a helyzetet a külső ellenségekkel vívott háborúk is. Mindezek miatt Ramszesz elvesztette népszerűségét.
A háremhölgyek üzeneteket küldtek ki a palotából a rokonaiknak, ismerőseiknek, s arra buzdították őket, hogy ragadjanak fegyvert, és támadják meg az uralkodó palotáját. A szervezkedésbe sikerült az udvar embereit is sikerült bevonni, köztük a kincstárnokot, a hadvezéreket és a királyi mágusokat is. Az utóbbiaknak az volt a feladatuk, hogy eloszlassák a királyt védő, láthatatlan erőket.
A hónapokon át tartó előkészületek után a palotában fegyveres felkelés robbant ki, az utca népe azonban nem mozdult meg. A zendülést rövid idő alatt leverték, a bűnösöket elfogták, és bíróság elé állították.
A zűrzavar közepette az egyik összeesküvő a fáraó közelébe férkőzött, és halálos sebet ejtett a nyakán. A trónon az általa kijelölt fia követte.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A peches feleséggyilkos

Anglia, Wilmslow, 1984. Két földműves egy vizenyős terület tőzegében halottra bukkant, s annak rendje és módja szerint jelentették a rendőrségnek. A nyomozók azt gyanították, hogy a tettes az a paraszt volt, akinek korábban eltűnt a felesége, s a meglelt áldozat pedig a feleség. A vallatás során a férj beismerte tettét, s életfogytiglanra ítélték.
Egy fiatal újságírónő kételyei hatására egy régészt kért fel a tetem vizsgálatára, aki megállapította, hogy a holttest férfi volt, még szakállt is viselt, és 2550 évvel korábban élt. A parasztember gyilkosságának bizonyítéka tehát hamis volt.
Az ókorban élt férfit kegyetlen módon ölték meg: a nyakára hurkot dobtak, leütötték, kétszer fejszével fejbe vágták, és még a torkát is elvágták.
A mocsara területeken, lápokban, tőzegben nagyon sok, meglepően ép holttestet találtak, amelyekről ránézésre senki sem tudta volna megállapítani, hogy mikor kerültek oda. Ezért hihették a tetem megtalálói és a rendőrök, hogy az elhunyt nem rég került oda.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem volt korlátlan a napkirály hatalma

A Nagy jelzővel is illették. Övé volt Európa legnagyobb kiterjedésű országa, melynek 20 millió lakosát alig ötvenezer szakképzett hivatalnok igazgatta. Növelte a gyarmatokat Észak-Amerikában (Louisiana a királyról kapta nevét), Indiában. folyamatos háborúzások közben tovább növelte rendkívüli hatalmát és befolyását Európában. Határa mentén gazdag tartományokat, városokat hódított el a Német Birodalomtól és Spanyolországtól.
A nagyság és dicsőség kifejezőjét a hadi sikerekben látta. Háborúi az 1680-as évekig többnyire sikereket hoztak, dicsőséget, a spanyol örökösödési háborúban súlyos vereséget szenvedett. Sok pénzbe és sok katona életébe került.
Az abszolút monarchia jelképévé vált. Hatalma nem volt korlátlan: tiszteletben kellett tartania a korábban hozott alaptörvényeket, nem idegeníthette el a koronabirtokokat, nem hághatta át az államvallás előírásait, nem szeghette meg az udvari etikettet, nem költekezhetett mértéktelenül. Hatalmát más intézmény nem korlátozta, azaz kontrollálatlanul, ellenőrizetlenül uralkodott.
A trónon hetvenkét évet töltött, túlélte a fiát és az unokáit, utóda a dédunokája lett, XV. Lajos néven.
 
Oldal tetejére