Érdekességek más népek történelméből

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A sört tápláléknak tekintették (Egyiptom)

Egy mítosz szerint a sörfőzés mesterségére Ozirisz isten tanította meg az egyiptomiakat, akikről tudjuk, hogy Kr. e. 3000 körül már fogyasztották e különleges italt. Nemcsak a szabadok, hanem a rabszolgák is, és nemcsak a férfiak, hanem a nők és a gyerekek is itták, mert tápláléknak tekintették, nem pedig bódítószernek. A söröket alkoholtartalmuk és ízük alapján osztályozták. Az átlagos sör 3-4% alkoholt tartalmazott, de vallási ünnepeken, szertartásokon jobb minőségű, magasabb szesztartalmú sört fogyasztottak.
Rendszeresen használták munka fejében fizetségként. A gízai fennsíkon dolgozó munkások például naponta háromszor kaptak megszabott adagot.
A városok szélén, kikötőkben működő sörházakat nők is látogatták. A vendégek egymás mellett sorakozó karosszékekben ültek, és földre helyezett korsókból szívószállal iszogatták a sört. A hátsó helyiségekben matracokat helyeztek el a részegek és a hölgyekkel enyelegni vágyó férfiak részére. E kimérőkben az alsóbb néprétegek szórakoztak, a gazdagok otthon söröztek.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Spárta szigorú törvényei



A könyörtelenül szigorú törvényeket a drákói jelzővel szokták minősíteni. A görög eredetű szó a VII. században élt athéni vezető állami tisztségviselő (archón), Drakón nevéből származik. Spártában Krisztus előtt a 8. században született rendkívül szigorú alkotmány, amely évszázadokon keresztül meghatározta a városállam lakóinak életét. Megalkotója Lükurgosz archón volt, akinek a neve ugyanúgy fogalommá válhatott volna, mint törvényhozó társáé.
Néhány érdekes rendelete:
Ezüstpénz helyett ecettel edzett vaspénzt vezetett be.
A házak építéséhez, a bútorok készítéséhez csak két szerszámot használhattak, fűrészt és baltát. Ezzel a fényűzés megszüntetése volt a célja.
Elrendelte a közös étkezéseket, amelyeken minden spártai polgárnak részt kellett vennie. Egy-egy asztalnál 10-15 fő foglalt helyet, s a társaság tagjai ilyenkor beszélgettek legtöbbet. A közös étkezések a vagyongyűjtés és a dőzsölés megelőzését szolgálták.
Az ifjak évenként egy öltözék ruhát kaphattak, s azok nem lehettek díszesek.
A felserdült gyerekeket a mezőkre kellett kivinni dolgozni, hogy megszokják a fáradalmakat. Éjszakára semmit sem teríthetek maguk alá. A városba, a közélet színhelyére csak férfiként térhettek vissza.
Törvénybe iktatta a hajadonok hozomány nélküli házasságkötését, hogy a férfiakat ne a pénz, a vagyonszerzés motiválja a párválasztásban.
Spártában nem a gazdagokat tisztelték a legjobban, mert a törvényhozó mindenkinek elemi kötelességévé tette az idősek életkoruk szerinti megbecsülését. Nem is örvendtek sehol akkora tiszteletnek az öregek, mint Spártában.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Megégették az összeesküvő háremhölgyeket

A III. Ramszesz elleni lázadás résztvevőit bíróság elé állították, s a tárgyalások során több mint negyven ember bűnösségét állapították meg. Az első ítélkezésen 28 összeesküvőt sújtottak halállal, a másodikon a bírák előtt hat személyt kényszerítettek öngyilkosságra, a harmadikon pedig négyre szabtak ki halálbüntetést. Ebben az időben a kivégzés leggyakoribb módja a nyilvános megégetés volt, a vétkes háremhölgyeket elevenen megégették. Azok, akik nem kapcsolódtak be a zendülésbe, de tudták, hogy mi készül, és mégsem hozták a fáraó tudomására, kisebb büntetéssel megúszták: megkorbácsolták őket, levágták a fülüket vagy az orrukat.
A három tárgyalást egy negyedik is követte, amelyen az első három alkalommal ítélkező bírák közül kerültek ki a vádlottak. A bűnük az volt, hogy hagyták magukat elcsábítani a vétkes háremhölgyek által. Tettükért fülük és orruk levágásával lakoltak.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Szemétgrófok takarították a városokat


A középkori városok korántsem úsztak a mocsokban, szennyben, mint ahogy azt sok túlzó leírás lefesti. Tisztaságukra a mistgrafok, a szemétgrófok ügyeltek, ők takarították el a szemetet és a trágyát. Fizetségüket a várostól kapták. Nevük a budai jogkönyvben is szerepel.
A pozsonyi mistgrafok a konyhai hulladékot és az egyéb szemetet távolították el a városból, s hetente kapták meg a bérüket. Külön csoportot alkottak azok (kotkünigek), akik az árnyékszékeket ürítették, és az elpusztult állatokat szállították el. A munkáját alkalmanként honorálták.
A szemét, a szenny a város falain kívülre került, de a lakosok kihasználták a közelükben kínálkozó lehetőségeket is, így töltötték fel a lebontott házak pincéit, a már nem használt vermeket, kutakat.
Az utcák képéhez a lovon közlekedők és az áruszállító lovas kocsik is hozzátartoztak. Szükség esetén menet közben végezték el a dolgukat, ami miatt az utak kövezetét bizonyos időközönként meg kellett újítani.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Artemisz szentélyének titka

Az ókori világ hét csodájának egyike volt a Kr. e VI. században épült epheszoszi Artemisz-templom. A vadászat, a vadak, a természet istennőjének sok helyen emeltek szentélyt, köztük Athén közelében is. E helyeken Artemisz kultikus állatának a medvének a tiszteletére is végeztek szertartásokat. Ilyenkor a serdülőkorú athéni lányok felkeresték a szentélyt, de hogy mi minden történt velük az ott töltött napok során, az titok maradt. Annyi bizonyos, hogy érintetlenül érkeztek, és nőként távoztak. Hazatérésük után már férjhez mehettek.
Házasságkötés előtt áldozati máglyára vetve váltak meg gyermekkoruk kedves tárgyaitól, a babáiktól, a játékaiktól, és fel kellett áldozniuk egy hajfürtjüket is.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Asszonysors Athénban

Az athéni arisztokraták, a gazdag kereskedők és műhelytulajdonosok lányai a gyermeknevelés és a háztartás tudnivalóinak elsajátításával készültek a házaséletre. Feleségként külön lakrészben, általában az emeleti részen töltötték a napjaikat, nem étkeztek, nem aludtak együtt a férjükkel. Gyermekneveléssel, háztartási munkákkal, szövéssel, fonással töltötték az idejüket, de nem voltak magányosak, mert a ház körüli teendőket együtt végezték a cselédlányokkal, a rabszolganőkkel és a család nőrokonaival. Természetesen kimehettek, és ki is mentek az utcára. Elmentek a piacra, a szentélyekbe, temetőbe, a kizárólag számára szervezett ünnepségekre, meglátogathatták a rokon nőket, a szomszédasszonyokat, de csak rokon férfi vagy szolgálólány kíséretében. Okkal féltették a nőket, hisz a forgalmas városban idegen tengerészek, rabszolgakereskedők is járkáltak az utcákon.
Ha a ház ura szeretőt költöztetett a saját lakrészébe, szó nélkül el kellett tűrniük.
A szegényebb réteghez tartozó családokban az asszony együtt dolgozott a férjével, eljárt a kútra vízért, ahol tereferélhetett sorstársaival. A piacon a zöldségféléket, gyümölcsöt, tejtermékeket az asszonyok árulták, s közben nagyon sok dologról értesültek.
Ha egy feleség alkalmat talált a hűtlenségre, a felszarvazott férj akár ki is olthatta az életét. Ha nem élt e jogával, az asszony többé nem mehetett templomba, vallási ünnepségekre, és nem szépítkezhetett.
A férj bármikor elválhatott, s felajánlhatta másik férfinak a párját, míg a feleség csak a méltatlan bánásmódra hivatkozva kezdeményezhette a házassági kötelék megszüntetését valamelyik férfirokona közvetítésével. A gyerekek a válást követően minden esetben az apa felügyelete alatt maradtak.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Örömlányok és ágyasok Athénban

Démoszthenész athéni politikus, filozófus, szónok (Kr. e. 384 – Kr. e. 322) azt írta a nőkről, hogy „a hetérákat a gyönyör miatt tartjuk, az ágyasokat, hogy kiszolgálják napi szükségleteinket, a feleségeket pedig azért, hogy törvényes gyereket szüljenek nekünk és hű házvezetőink legyenek”. A házas athéni férfiakat nem furdalta a lelkiismeretük, örömlányok, pornék szolgáltatásait vették igénybe. E nők többsége rabszolgasorban élt, és görögül sem tudott.
A lakomákon vállalkozóktól bérelt, művelt örömlányok, hetérák szórakoztatták a vendégeket. Táncoltak, szavaltak, hangszeren játszottak és társalogtak.
Akadtak olyan férjek, akik a bevándorlók köréből ágyast választottak maguknak, de az ágyastól született gyermekeik nem lehettek állampolgárok. A várost felvirágoztató Periklész egy esetben mégis kivételt tett: a milétoszi származású szép és okos szeretőjétől, Aszapszitól született fia teljes jogú athéni polgár lett.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Lehet egy névtelen levélíró jóakaratú?

A stockholmi Operaházban 1792. március 16-án álarcosbált rendeztek, amelyen megjelent a svéd uralkodó, III. Gusztáv (1772-1792) is. Természetesen az alkalomhoz illően álarcot viselt, attól azonban még fel lehetett ismerni. Annak ellenére elment a jeles eseményre, hogy előzőleg névtelen levélben figyelmeztette valaki egy ellene tervezett merényletre. A király a jóakaratú ismeretlen intelmével nem törődött, nem mulasztotta el a maszkabált, s ez az életébe került. Amikor belépett a fényes bálterembe, az összeesküvő tisztek sorsolással döntötték el, hogy Anckarström ezredes lesz a terv végrehajtója. A tiszt a magát teljes biztonságban tudó, alattvalóktól körülvett uralkodóra hátulról rálőtt, és életveszélyesen megsebesítette. Az ezredest azonnal elfogták, s hamarosan a társait is letartóztatták. Az összeesküvés fő szervezőit kivégezték, a csoport többi tagját pedig száműzték az országból.
III. Gusztáv orvosai minden igyekezete ellenére nem épült fel, két héttel a merénylet után meghalt.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A megvakítást csak eszköznek tekintették

A vétkesnek ítélt emberek testének megcsonkítása Európa-szerte alkalmazott büntetési módszer volt a középkorban, amelyeknek csupán az egyike volt a megvakítás, amelyet leggyakrabban a Bizánci Császárságban használtak. Az első ilyen esetről II. Jusztiniánosz idejéből maradt feljegyzés, aki miután 705-ben másodszor foglalta el a trónt, a konstantinápolyi pátriárkát, Kallinikost megvakíttatta, és Rómába száműzte. VI. Konstantin a trónját megszerezni akaró nagybátyjának oltatta ki a szeme világát. E büntetési mód legelképesztőbb példája Szent István kortársának, II. Basileios császárnak a nevéhez fűződik, aki 1014-ben a bolgárok ellen vívott háborúban Kleidionnál döntő győzelmet aratott. A csatában 14.000 foglyot ejtett, s mindannyiukat megvakíttatta. A hagyomány szerint minden századiknak meghagyták a fél szemét, hogy a társaikat hazavezethessék. A bolgárok elleni küzdelembe 1018-ban István is bekapcsolódott Bizánc oldalán.
A megvakítás tortúráját hazánkban első ízben Szent István uralkodása idején alkalmazták, amikor a krónikák szerint a királyné parancsára Vazult alkalmatlanná tették az uralkodásra: szemét kivájták, fülébe pedig ólmot öntöttek. A későbbiekben egyetlen szót sem ejtenek róla a források, feltételezhető, hogy belehalt a tortúrába, vagy annak következményeibe.
István utódának, Orseoló Péternek Vazul fia, I. András hívei szúrták ki a szemét.
Az Árpád-ház legműveltebb királya, Könyves Kálmán a trónt mindenáron megszerezni akaró öccsével került sorozatosan szembe. Amikor Álmos 1113-ban hatodik alkalommal próbálta bátyját letaszítani a trónról, Kálmán türelme elfogyott, és súlyosan megbüntette: Álmost is, és a fiát is (a későbbi II. (Vak) Bélát megvakíttatta.
A megvakítás nem számított kegyetlenségnek a bizánci udvarban, sőt a maga módján emberséges politikai fegyver volt a trónkövetelők félreállítására. A módszert biztos, ami biztos alapon Vazul esetében továbbfejlesztették, hisz nemcsak a látásától, hanem a hallásától is megfosztották.



Székely György (főszerk.) Magyarország története I/I. 814.

és még?
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
Artemisz szentélyének titka

Az ókori világ hét csodájának egyike volt a Kr. e VI. században épült epheszoszi Artemisz-templom. A vadászat, a vadak, a természet istennőjének sok helyen emeltek szentélyt, köztük Athén közelében is. E helyeken Artemisz kultikus állatának a medvének a tiszteletére is végeztek szertartásokat. Ilyenkor a serdülőkorú athéni lányok felkeresték a szentélyt, de hogy mi minden történt velük az ott töltött napok során, az titok maradt. Annyi bizonyos, hogy érintetlenül érkeztek, és nőként távoztak. Hazatérésük után már férjhez mehettek.
Házasságkötés előtt áldozati máglyára vetve váltak meg gyermekkoruk kedves tárgyaitól, a babáiktól, a játékaiktól, és fel kellett áldozniuk egy hajfürtjüket is.
De mindez csak ie. 356 juliusáig tarthatott.
Akkor ugyanis egy Herosztratosz nevu ember felgyujtotta, és a templom egyetlen éjszaka alatt leégett.

Hérosztratosz a tárgyalásán azt vallotta, hogy azért tette, hogy örökre fennmaradjon a neve,

Ami még érdekes lehet ezzel kapcsolatban, hogy ezen a napon Pellában, Makedonia fovarosaban is tortent egy esemény, ami befolyassal lehetett a vilagtortenelemre.
Ezen a napon, vagyis éjszakan szuletett meg Nagy Sándor.
Plutarkhosz a nagy tortenetiro el is humorizalt kicsit ezen a dolgon. Azt irta: Artemisz ezen az éjszakan valoszi8nu a vilaghodito hadvezér szuletésével volt elfoglalva, ezert nem tudott figyelni a templomara :)
 

gumelig

Állandó Tag
Állandó Tag
Tapasztalatból tudom, mert itt élek, hogy Svájc történelme idegeneknek szinte ismeretlen.
Ez a csata számomra összetartásuk egyik szimbóluma.

Svájc fennmaradása volt a tét.
Murteni csata.

A murteni csatát az Ósvájci Konföderáció és a Burgundi Hercegség vívta 1476 Junius 22-én. Az ütközetet a svájciak nyerték.

Merész Károly a grandsomi csata elvesztése után 22 ezres sereget szervezett, és 1476 májusában ismét megindult a svájciak ellen. Fő célpontja Bern kanton volt, de először Murten várát támadta meg, hogy lehetetlenné tegyen bármilyen, a serege mögül indított támadást. Az erődöt Adrian von Bubenberg, egy tapasztalt katona védte, aki 1500 berni katonával április 9-én érkezett az erődbe.
A burgundiaiak folyamatosan ágyúzták Murtent, és súlyosan megrongálták a falakat, de elfoglalni nem tudták, mert június 22-én megérkezett a svájci felmentő sereg. Támadása meglepte a szervezetlen burgundiaiakat, akik kevés ellenállást tanúsítottak, mielőtt menekülni kezdtek. A svájciak kegyelmet nem ismerve tízezer katonát mészároltak le.
A murteni csata után a Burgundiai Hercegség elvesztette egykori erejét. Az ütközet azonban nemcsak politikai, hanem katonai szempontból is fordulópont volt, előrejelezte a hadviselés megváltozását, a gyalogos csapatok felértékelődését és a nehézlovasság háttérbe szorulását.

Forrás:

 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
1524-ben is elmaradt a világvége

Johannes Stöffler, a tübingeni egyetem matematika professzora kiszámította, hogy 1524-ben együtt fog állni a Jupiter, a Szaturnusz és a Vénusz (másutt Mars) a Halak csillagképben, s bekövetkezik a világvége. Számításai helyességét több egyetemen is megerősítették. A brit csillagjósok tudni vélték, hogy a katasztrófát özönvíz idézi elő, amely Londonban fog kezdődni. A jóslat hatására pánik tört ki. A Saint Bartholomew főapátja erődöt építtetett magának, amit két hónapra elegendő élelemmel töltött meg. Voltak gazdagok, akik a hegyekben kerestek menedéket, mások bárkát építtettek. Húszezernél is többen hagyták el az otthonukat. Az emberek kétségbeesve imádkoztak, vezekeltek.
Aztán felvirradt a rettegett nap, 1524. február 1. A világnak nem lett vége, az özönvíz elmaradt. Még csak egy csepp eső sem esett. Akadt olyan asztrológus, aki azt állította, hogy Stöffler száz évet tévedett, a helyes dátum 1624. Utóbb ez sem bizonyult igaznak.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Bumeráng kézigránát

A bumerángról Ausztrália őslakosai juthat eszünkbe, pedig ez a különös eszköz nem csak az ő találmányuk. Ismerte néhány észak-amerikai törzs, ismerték Óceániában és Egyiptomban is, s egymástól függetlenül találták fel. A bumeráng kézigránát viszont ausztráliai találmány lett volna, ha megálmodói hibátlanul működő fegyverré tudták volna fejleszteni.
A Glóbuszmorzsák című adásban (2021. jún. 2.) meglepődve hallottam, hogy az ausztráliai egységek használtak ilyen különleges fegyvert az első világháborúban, s a Singletoni Történeti Múzeumban ma is látható egy belőle egy példány.
A fém bumeráng kézigránát Mr. G V Russell melbourne-i mérnök fejében született meg. A legyártott darabokat 1915-ben tesztelték, de az eredmények nem voltak egyértelműen biztatók,
s az Ausztrál Gránátképző Iskola vezetője, R Law alezredes azzal az indoklással utasította el, hogy a becsapódásának a helye kiszámíthatatlan.
A bumeráng bombának is nevezett eszközt tehát sohasem használták az ellenség elpusztítására.
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
Bumeráng kézigránát

A bumerángról Ausztrália őslakosai juthat eszünkbe, pedig ez a különös eszköz nem csak az ő találmányuk. Ismerte néhány észak-amerikai törzs, ismerték Óceániában és Egyiptomban is, s egymástól függetlenül találták fel. A bumeráng kézigránát viszont ausztráliai találmány lett volna, ha megálmodói hibátlanul működő fegyverré tudták volna fejleszteni.
A Glóbuszmorzsák című adásban (2021. jún. 2.) meglepődve hallottam, hogy az ausztráliai egységek használtak ilyen különleges fegyvert az első világháborúban, s a Singletoni Történeti Múzeumban ma is látható egy belőle egy példány.
A fém bumeráng kézigránát Mr. G V Russell melbourne-i mérnök fejében született meg. A legyártott darabokat 1915-ben tesztelték, de az eredmények nem voltak egyértelműen biztatók,
s az Ausztrál Gránátképző Iskola vezetője, R Law alezredes azzal az indoklással utasította el, hogy a becsapódásának a helye kiszámíthatatlan.
A bumeráng bombának is nevezett eszközt tehát sohasem használták az ellenség elpusztítására.
Minden olyan fegyver ami nem alkalmas emberek életének kioltására bármennyibe is kerul a kifejlesztése hasznos és jó fegyver.

Nem tudok cinikusabb kifejezést elképzelni sem, mint azt mikor egy gyilkos valamire azt mondjak hatekony!
Aztán pénzt ölnek bele hogy még hatékonyabb legyen.
Ez a mi nyelvunkon annyit jelent: meg tobb ember meggyilkolasara legyen képes...

Embertelen, hogy ez a kifejezés használatos a hadászatban :(
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Királyné a Szentföldön

VII. Lajos francia király felesége, Aliénor Aquitánia hűbéruraként 300 lovagjával részt vett a második keresztes hadjáratban. Elkísérték az udvarhölgyei, és csatlakoztak hozzá kalandra vágyó nők is, s a számuk megközelíthette az ötszázat. A viszontagságos út során a hölgyek „sátorórákkal” szereztek örömet a kegyeikbe fogadott lovagoknak. Mivel sok nélkülözhető holmit vittek magukkal, a málhák miatt lassan haladtak, s a szeldzsukok gyakran lecsaptak rájuk. Meggyötörte őket 1147 hideg tele is. 1148 tavaszán érkeztek Levante egyik szép városába, Antiochiába, ahol megcsodálhatták a nagy kényelemben élő előkelőségek gyönyörű szőnyegekkel, bútorokkal díszített lakásait, s a hegyekben felépített nyaralóikat.
Aliénor és a férje között már indulás előtt feszült volt a viszony, ami tovább mérgesedett, ugyanis a királynét a nagybátyja, Raymond de Poitiers vette pártfogásába, akihez a krónikások szerint nemcsak rokoni szálak fűzték. A viszonyról Lajos is tudomást szerzett, s hogy a nagybácsi közeléből eltávolítsa feleségét, észszerű hadműveletek helyett Jeruzsálembe vonult.
A hadjárat eredménytelenül zárult, s VII. Lajos és a felesége 1149-ben külön hajón utazott haza.
Raymondot nem sokkal később meggyilkolták. Valószínűleg a felesége, a jeruzsálemi király lánya, Hodierna állt a bűntény mögött, mert nehezen viselte a férje és a királyné viszonyát.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Szláv temetkezési szokások a IX. században

A IX. században a szlávok elhamvasztották a halottaikat. A hamvasztás másnapján összeszedték és urnába tették az elhunyt maradványait. Egy év múlva húsz bödön (vajon mekkora lehetett ez a bödön?) mézet vettek, ki többet, ki kevesebbet, s elvitték a sírhoz, ahol a hozzátartozói ettek, ittak, majd hazamentek.
Ha egy elhunyt szláv férfinak három asszonya volt, s az egyikük azt állította, hogy őt szerette a legjobban, a sír mellett két fát ásott földbe, egyet a tetejükre erősített keresztbe, a közepére pedig kötelet akasztott. Ezután székre állt, s felakasztotta magát. Miután megfulladt, az ő testét is elhamvasztották.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Sírrablások engedéllyel

Egyiptomban az Újbirodalom idején (Kr. e. 1532 - Kr. e. 1070) az uralkodók már ügyeltek arra, hogy sírhelyük ne legyen szem előtt, és a Thébától nyugatra fekvő sivatagban jelölték ki nyughelyüket. Így jött létre a Királyok völgye, ahol őrök gondoskodtak az elhunytak háborítatlanságáról. A múmiákkal eltemetett kincsek azonban nem voltak teljes biztonságban.
Kr. e. 1111-ben sírokat építő és díszítő munkások egy csoportja Amenpanufer vezetésével úgy határozott, hogy ismereteiket felhasználva lopással toldják meg kevéske bérüket. Megkezdték a fosztogatásokat, s egy-egy sír kirablása árán mintegy tíz hónapnyi bérüknek megfelelő pénzhez jutottak. Amenpanufert hamarosan tetten érték, de lefizette az elfogóit, akik szabadon engedték, mivel rájuk is nehéz idők jártak.
Közvetve a sírok őrzésével is megbízott thébai kormányzó, Pavera is bekapcsolódott a fosztogatásba, s rablások engedélyezése által jelentős mellékjövedelemre tett szert. A lopások híre a keleti területek kormányzójának, Paszernek is a tudomására jutott, és azonnal jelentette a hatóságoknak. Az ügy kivizsgálására felügyelőket küldtek a Királyok völgyébe, akik tíz sírt vizsgáltak meg, és kilencet érintetlennek találtak. Pavera a hozzá vezető nyomokat eltüntette, és Amenpanufer nyakába varrta a gyalázatos tettet. A rablók a meghallgatásuk során részletes vallomást tettek a lopásokról és a kincsek értékesítéséről, de amikor Amenpanufer a megvesztegetett hivatalnokokról kezdett beszélni, kitoloncolták a teremből. A tolvajok megbűnhődtek: karóba húzták őket, vagy levágták a fülüket, orrukat és megvakították őket. A nevüket törölték az iratokból, s ezzel elvették tőlük a túlvilági élet lehetőségét.
Bizonyára Amenpanufer vallomására alapozva a vezér egy évvel később teljes vizsgálatot rendelt el a lopások ügyében, amelynek eredményeképpen lelepleződtek a fosztogatásokat háttérből irányító hivatalnokok, és megbüntették őket. Megbüntették Théba kormányzóját is, mert elnézte és segítette a rablásokat.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
A csúnya, német lányból orosz cárnő lett

(II. Katalin)


II. Katalin (1762-1796) minden oroszok cárja, pontosabban cárnője nem orosz volt, hanem német. Apja, Christian August egy kis német hercegségnek volt az ura.

Nem is Katalinnak hívták, születésekor a Sophie Auguste Friderike vonAnhalt-Zerbst nevet kapta.

Ahol a szépséget osztogatták, ott az utolsók között állt a sorban. Serdülőként csúnyának tartották.

Őt jelölte ki Erzsébet cárnő leendő utódjának, unokaöccsének feleségül. Tizenöt évesen került a a pétervári udvarba, ahol nagy elszántsággal és eredményesen tanulta az orosz nyelvet.

Az eljegyzése előtt az evangélikus vallást paroszlávra cserélte, melynek uralkodóként a feje lett.

Férjének nem lehetett gyereke, ezért „más” megoldásra volt szükség, amit Erzsébet cárnő nem ellenzett. Így született meg házasságon kívüli kapcsolatból 1754-ben első fia, Pál. Férje életében legalább három szeretője volt.

A szeretőit gyakran váltogató Katalin és férje között helyrehozhatatlanul elmérgesedett a viszony.

Férje 1761-ben került trónra, de híján volt az uralkodói képességeknek, s intézkedéseivel maga ellen hangolta az országot. A felesége ezt kihasználva kiáltványban fordult a néphez, s bejelentette, hogy átveszi a hatalmat, mert csak így tudja megvédeni az országot és az egyházat.

A férjét eltávolította a fővárosból, akit néhány nappal később szeretőjének, Grigorij Orlovnak a testvére megfojtott. Katalin a gyilkosságról utólag szerzett tudomást, de a tettest és cinkostársait nem büntette meg.

1773-ban különös dolog történt. Jemeljan Pugacsov hajdani kozák tiszt III. Péternek adta ki magát, s kihasználva a moszkvai járvány és a háborúskodás szülte elégedetlenséget, az addigi legnagyobb orosz felkelést robbantotta ki, amit két évvel később vertek le. Pugacsovot természetesen kivégezték.

Katalin kapcsolatot tartott a felvilágosodás nagy egyéniségeivel, Voltaire-rel, Didrot-val, de az orosz felvilágosodás kiemelkedő alakját, Ragyiscsevet Szibériába száműzte.

Bár az európai udvarokban felvilágosult uralkodónak tartották, a gyakorlatban nem sikerült érdemleges reformokat bevezetnie.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
Katonaférjek Spártában

Spártában a férfiak huszadik életévük betöltése után házasodhattak, de 30 éves korukig nem élhettek együtt a feleségükkel, mert addig nem hagyhatták el a laktanyát. Az előírást természetesen titokban megszegték, és hazalopakodtak. Akit szabályszegésen kaptak, azt szigorúan megbüntették.
A katonai táborban lakó férj a 30. évén túl sem időzött túl sok időt otthon, inkább csak hazalátogatott, s ilyenkor sem mindig aludtak együtt.
 

Létrahuszár

Állandó Tag
Állandó Tag
VIII. János pápa tényleg nő volt?




VIII. János pápát kedvelték a rómaiak. Akkor is sokan gyűltek össze a megéljenzésére, amikor 857-ben a Szent Péter-bazilikából a lateráni palotába tartott, s a Colosseumhoz érve megbotlott és elesett. Egy perc sem telt bele, a bámészkodók példátlan esemény szemtanúivá váltak: a földön fekvő egyházfőről kiderült, hogy nő, aki vajúdni kezdett, s egy gyermeknek adott életet. Az összecsődült tömegben elszabadultak az indulatok, az anyát és a gyermekét a városon kívülre hurcolták, s kőzáporral vetettek véget az életüknek.
A történetet ma is sokan ismerik, és hiszik is. Valóban nő volt VIII. János, és a gyermekével együtt megkövezték?
A nő pápáról szóló, évszázadokkal később keletkezett történet szerint VIII. János születésekor a Johanna nevet kapta. Gyerekként beleszeretett egy szerzetesbe, s hogy a közelében lehessen, beállt a rendbe. Viszonyukra fény derült, menekülniük kellett, s elindultak a Szentföldre. Útközben a szerzetes eltűnt, Johanna pedig Rómába ment, ahol híressé vált, s 855-ben pápává választották. Ezután vetette ki hálóját az inasára, akitől várandós lett.
VIII. János női mivolta mellett két érvet szoktak felhozni. 1. A sienai katedrálisban a pápai mellszobrok között ott volt VIII. Jánosé is, egy nő Angliából felirattal, amit a XVI. században tüntettek el VIII. Kelemen utasítására, s helyébe a Zakariás név került. 2. A lateráni Szent János-bazilikában van egy márványszék, amelynek lyukas az ülőkéje. A XI-XV. században ezt az ülőalkalmatosságot használták a leendő pápák nemének orvos általi megvizsgálására.
A történészek az esetet kitalációnak tartják, amely a pápaság történetének rendkívül zűrzavaros időszakát bélyegzi meg. Úgy vélik, hogy a női pápa meséje a X. században keletkezhetett, amikor 23 pápa váltotta egymást, és nem igazán éltek egyházfőhöz méltó módon. Többségük nem természetes halállal fejezte be földi pályafutását. Volt, akit csak letaszították a trónjáról, másokat meggyilkoltak, halálra éheztettek, bebörtönöztek, megvakítottak... Annyi erkölcstelen, visszataszító dolog megesett ebben az időben a pápákkal kapcsolatban, hogy Johanna meséjét sem volt nehéz elhinni. A márványszéket ókori emléknek tartják, amely eredetileg Róma valamelyik közfürdőjéből maradt fenn.
 
Oldal tetejére