Évfordulók. Írók, költők, zeneszerzők, festők …

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 17.

2006. november 17. az év 321. (szökőévekben 322.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 44 nap van hátra.

Névnapok: Gergő, Hortenzia, Brunhilda, Brünhild, Dienes, Ében, Ede, Gergely, Gerő, Gertrúd, Györe, György, Györk, Györke, Hilda, Hilka, Ildikó, Salómé, Szalóme, Trudi, Viki, Viktória, Zágon, Zakeus, Zekő

Fontosabb események

* 1558 – I. Mária angol királynő halálával féltestvére, I. Erzsébet lép a trónra. Megkezdődik az erzsébeti kor Angliában.
* 1796 – Az Arcole-i csata, Bonaparte Napóleon vezetésével a franciák legyőzik az osztrákokat Itáliában.
* 1800 – Az első kongresszusi ülés a washingtoni Kapitólium épületében.
* 1820 – Nathaniel Palmer kapitány az első amerikai az Antarktiszon. Később az ő nevét kapja az antarktiszi Palmer-félsziget.
* 1839 – Giuseppe Verdi első operáját, az "Oberto"-t bemutatják Milánóban.
* 1869 – Egyiptomban felavatják a Szuezi-csatornát, mely összeköti a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel.
* 1873 – Létrejön Budapest, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével.
* 1922 – VI. Mehmed szultánt száműzik az Oszmán Birodalomból (Olaszországba).
* 1972 – Juan Perón, Argentína száműzött elnöke 18 év után ismét visszatér országába.

Születések

* 1717 – Jean Le Rond d'Alembert francia matematikus († 1783.)
* 1755 – XVIII. Lajos francia király uralk. 1814-1824 († 1824)
* 1773 – Csokonai Vitéz Mihály költő († 1805)
* 1790 – August Ferdinand Möbius német matematikus, csillagász († 1868
* 1878 – Lise Meitner osztrák születésű svéd atomfizikusnő († 1968
* 1887 – Sir Bernard Law Montgomery brit vezértábornagy (Field Marshal) († 1976)
* 1898 – Peti Sándor színész, színészpedagógus, érdemes művész († 1973)
* 1902 – Wigner Jenő, magyar származású amerikai fizikus, Nobel-díjas († 1995)
* 1905 – Asztrid svéd hercegnő, belga királyné, III. Lipót belga király felesége (autóbalesetben † 1935)
* 1906 – Honda Soichiro, az autógyártás egyik japán úttörője († 1991)
* 1911 – Básti Lajos Kossuth-díjas színész, érdemes művész, kiváló művész († 1977)
* 1930 – Bárány Frigyes Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész
* 1931 – Andrásfalvy Bertalan etnográfus, politikus, miniszter
* 1935 – Toni Sailer osztrák síbajnok, olimpai bajnok, színész, slágerénekes
* 1941 – David Warbeck angol színész († 1997)
* 1942 – Martin Scorsese amerikai filmrendező
* 1943 – Lauren Hutton színésznő
* 1944 – Monspart Sarolta tájfutó világbajnoknő
* 1944 – Danny DeVito amerikai színész
* 1966 – Sophie Marceau francia színésznő

Halálozások

* 375 – II. Valentinianus római császár
* 1321 – Árpádházi Szent Erzsébet, magyar királyleány, Lajos türingiai őrgróf felesége (* 1207).
* 1558 – I. Mária angol királynő, „Véres Mária” (* 1516)
* 1796 – Nagy Katalin orosz cárnő (* 1729)
* 1870 – Rottenbiller Lipót, Pest város főpolgármestere (* 1806)
* 1876 – Pikéthy Gusztáv honvéd tábornok (* 1805)
* 1917 – Auguste Rodin, francia szobrászművész (* 1840)
* 1929 – Herman Hollerith, amerikai mérnök, statisztikus, a róla elnevezett lyukkártya-rendszer megalkotója (* 1860)
* 1936 – Madame Ernestine Schumann-Heink, német operaénekesnő (* 1861)
* 1940 – Eric Gill, szobrász, tipográfus, író (* 1882)
* 2002 – Abba Eban izraeli diplomata, külügyminiszter (* 1915)

Nemzeti ünnepek, emléknapok, világnapok

* 1873-ban e napon tartotta alakuló ülését az egyesített Budapest Székesfőváros közgyűlése. Ennek emlékére november 17-én tartják a főváros "születésnapját".
* A Római Katolikus szentek napja - Árpádházi Szent Erzsébet; Tours-i Szent Gergely; Whitby-i Hilda; Lincolni Hugh
* Nemzetközi Diák Nap
* Az Élet Napja
* Szlovákia: „A szabadságért és demokráciáért folytatott küzdelem napja”, megemlékezve az 1989-es Bársonyos forradalom-ról.

Művészeti események

* 1998 – Lajtai Gábor létrehozza a Magyar Művészeti Portált [1]


A nagyok közé, akikre mindig emlékezünk költözött ma reggel:

i0001A870fed5fa5b7ac8.jpg


Hetvenkilenc éves korában pénteken reggel, a Kútvölgyi Kórházban elhunyt Puskás Ferenc,
- Öcsi bácsi - minden idők legnagyobb magyar labdarúgója, a világ egyik legismertebb magyarja.



koszoru.jpg



„Aki szereti a virtust,
Poézist gyakorolja,
Kötik annak a szép mirtust,
a halált nem kóstolja.”


024.jpg


A felvilágosodás korának legtehetségesebb, legműveltebb magyar költője a "víg poéta".
1773-ban született Debrecenben, apja Csokonai József borbély és seborvos, anyja Diószegi Sára. Édesapja korán meghal, anyja kosztos diákok tartásával biztosítja megélhetésüket. Csokonai a debreceni kollégium szépreményű tanulója, akinek tehetsége korán kitűnik, tanárai sokat várnak tőle, 1794-ben már a poétai osztály vezetésével is megbízzák. 1792-től Kazinczy Ferenccel levelez, a felvilágosodás eszméinek hívévé válik. Szabadelvű tanítási módszere, személyes ellentétek, veszélyes eszméi és a kollégium szabályainak megsértése miatt 1795-ben kicsapják az iskolából. Sárospatakon tanul egy évig, majd négy évig tartó "tudós koldulás" kezdődik számára a Dunántúlon. Pozsonyban hiába keres pártfogókat lapja, a Diétai Magyar Múzsa kiadásához. 1797-ben Komáromban beleszeret Vajda Juliannába, a Lilla-versek múzsájába, de keserűen csalódnia kell, a lányt egy kereskedőhöz adják férjhez.Csurgón kap tanári állást, de a helyettesítés éve után nincs reménye más munkára, így hazatér Debrecenbe. Azonban itt is megpróbáltatások várják: az 1802-es nagy tűzvészben házuk leég, tüdőbajais súlyosbodik. Műveit kiadni nem tudja, méltán mondatja Tempefőivel, drámája főhősével:" Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon". 1805 január 28-án méltatlan helyzetéből váltja meg a halál.
A sárospataki év alatt Csokonai életre szóló barátságot kötött Puky István gesztelyi földbirtokossal. Meghívására többször járt megyénkben a későbbi évek alatt. Megfordult barátjánál Gesztelyben, Ongán, Miskolcon, és együtt tettek kirándulásokat Aggtelekre, Patakra, Regmecre is.
1801-ben hónapokig tartó gyógykúrát tartott, és Puky miskolci házában lakott. "A tavasz olta a Diós-Győri, most utóbb pedig a Miskoltz szomszédságában fekvő Tapoltzai Hévben kéntelenítettem hosszas Curat tartani"-írta levelében Miskolcról július 7-én. ( A Barlangfürdő előcsarnokában lévő emléktáblán is ez a részlet olvasható.)
Ongáról 1801 július 19-én írt levelet (itt Puky feleségének, Darvas Annának családja élt):."szerencsésen felérkezvén jul.1. napján Ongára Puky barátommal Ragályra mentünk...Patakról Puky úrral általmentem Regmecre, s ebéden és szembe vólta -kivel?- Kazinczy Ferenc úrral."
A legenda szerint A szerelemdal a csikóbőrős kulacshoz című versét a gesztelyi kocsma cégére ihlette. Többféle változatban él Csokonai és Lavotta János közös mulatozásainak emléke is, hiszen a muzsikus-zeneszerző szintén szívesen látott vendég volt Pukyéknál.

csoko11.jpg




Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez


Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!


csokonai_szobor.jpg




"Köszönöm, hogy nemes állatnak születtem,
S nem bánom, hogy ismét minerállá lettem."

 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 19

2006. november 18. az év 322. (szökőévekben 323.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 43 nap van hátra.

Névnapok: Jenő, Csende, Csendike, Jolán, Jónás, Noé, Odiló, Odó, Ottó, Péter, Pető, Román

Események

* 1820 – Nathaniel B. Palmer felfedezi az Antarktiszt.
* 1918 – Megszületik az Oroszországtól független, önálló Lettország.

Születések

* 1783 – Perényi Zsigmond, a főrendiház másodelnöke, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja († 1849)
* 1789 – Louis Daguerre francia díszlettervező, a fényképészet úttörője, a daguerreotípia feltalálója († 1851)
* 1804 – Klauzál Gábor, a Batthyány-kormány minisztere († 1866)
* 1825 – Lévay József költő, műfordító († 1918
* 1886 – Münnich Ferenc magyar kommunista politikus, belügyminiszter, a Minisztertanács elnöke († 1967)
* 1897 – Lord Patrick Maynard Stuart Blackett, Nobel-díjas angol fizikus
* 1889 – Tildy Zoltán lelkész, politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök († 1961)
* 1923 – Alan Shepard, az első amerikai űrhajós († 1998
* 1941 – David Hemmings angol színész (Michelangelo Antonioni: „Nagyítás”), filmrendező († 2003)
* 1943 – Káldi Nóra, Jászai Mari-díjas színművésznő († 1993)

Halálozások

* 1664 – Gróf Zrínyi Miklós költő, hadvezér (* 1620)
* 1886 – Chester A. Arthur, az Amerikai Egyesült Államok 21. elnöke, hivatalban 1881–1885-ig (* 1829)
* 1922 – Marcel Proust francia író (* 1871)
* 1929 – Kunfi Zsigmond (er. Kohn) tanár, szociáldemokrata politikus, miniszter, népbiztos (* 1879)
* 1952 – Paul Éluard (eredeti neve Eugéne Emile Paul Grindel), francia költő (* 1895)
* 1962 – Niels Bohr Nobel-díjas dán fizikus (* 1885)
* 1986 – Bárdos Lajos magyar zeneszerző, karnagy, zeneteoretikus (* 1899)


levay1.jpg


Lévay József: Itt születtem...

Itt születtem, itt lakom én,
Hol a Sajó kanyarog,
Hol a földet ezer éve
Túrják a jó magyarok.

Jutalmazza néha bőven
A hű munka sikere;
Néha izzadás fejében
Soknak szűk a kenyere.

Nem csügged, nem zúgolódik,
Csak türelmesen sohajt:
A mit elvesz egy sovány év,
A másik megadja majd.

De midőn a hegytetőről
A szép völgyet nézdelem,
Eszembe sem jut az ínség,
Az áldatlan küzdelem.

Elterítve csak azt a sok
Szépet és jót látom ott,
Melyet az ég jó kedvében
E vidékre halmozott.

Csak azt érzem, hogy a végzet
Hűn ápol itt engem is,
Adott egy kis enyhe fészket,
Pár gyümölcsfát nékem is.

S mint harmatcsepp tükörében
A napot szemlélgetem.
Szülőföldem szerelmében
A hazámat szeretem.
(1902)



* 1862 – a Kisfaludy Társaság tagja lesz.
* 1863 – az Akadémia levelező tagja.
* 1883 – az Akadémia rendes tagjává választják.
* 1890 – aranytollal tüntetik ki, negyedszázados főjegyzői munkásságának elismeréseként (ezt ma a Herman Ottó Múzeum őrzi).
* 1910 – Miskolc város díszpolgára.
* 1912 - a Budapesti Tudományegyetem tiszteletbeli doktorrá avatta.
* 1913 – Miskolcon még életében utcát neveznek el róla, ami rajta kívül csak Jókai Mórral fordult elő.
* 1915 – neki ítélik az Akadémia nagydíját.
* Sajószentpéter díszpolgára
* 1934-ben Miskolcon szobrot állítottak neki
* A Lévay József Gimnázium (ezen a néven 1936-1953) volt a Földes Ferenc Gimnázium egyik jogelődje, de 1996-tól ismét egy miskolci gimnázium, a Lévay József Református Gimnázium viseli a nevét.


Kuncz Aladár: Lévay József

1843-ban jelent meg elsõ verse Garay Regélõjében, mikor a még teljesen ismeretlen Petõfi regényfordítással tengette életét Pesten, és legutóbbi versét az elmúlt napokban olvastuk a Budapesti Szemlében. Az õ hatvannyolc éves lírája vagy ami ezzel majdnem egy, fiatalos, költeményekbe kikívánkozó érzése, közlésre, dalolásra még mindig vágyó lelke a legcsudálatosabb s egyszersmind a legjellemzõbb benne.

Olyan korban alakult ki életfelfogása és olyan idõben szerezte meg érzéseinek formáit, amely talán egyesegyedül volt alkalmas irodalmi életünkben egy hosszú, mindig friss és termékeny lélekharmónia kialakulására. Erõs, hatalmas fizikumában, mint sziklák közt védve a széphajlású, érzékeny harangvirág, kiteljesedett gyöngéd, álmodozó lelke, mely egészséges, mérsékelt vágyódással járta az életutakat, nem ismerte a szakadékok hûvös, fekete mélységét, sem a magasság szédítõ, nagy távlatú félelmetes gyönyörûségeit. Megtalálta és hûségesen megõrizte magában annak az artisztikumnak mértékét, mely hajlamainak, tehetségének és vágyódásának megfelelt s inkább törekedett tartósságra, mint változatosságra; lelke, hogy az õ frazeológiájával éljek, nyugodt, állandóan egyforma szárnyalással szállt, hol derûs napfényben, hol borús, de kiengesztelõdõ felhõk alatt s csak úgy gyönyörködött a szárnyain színesen megcsillogó napfényben, mint elmélázott búsongva a fénytelen, felhõs ég alatt. Azért énekel ez a fehérhajú, nyolcvanhat éves poéta még most is úgy az öregségrõl, mintha fiatal lelkét bõs, de hamar vigasztalódó játékba vinné az elõre képzelt, de még biztos messzeségben lévõ öregkorral.

Lévai költészete tartalmában, hangulatában és formáiban bizonyára a múlté, de nem a múlt utóhangja, hanem a múlt fennmaradt, élõ, még mindig hangzó éneke, nem utánzás, hanem egy hosszúra nyúló régi dal, s ezért kedves nekünk még ma is, mert az õ költészete bennünk élõ apáink lelkén szól s feltámasztja az õ fiatalkorukat, mikor könnyes nekibúsulással énekelték:

Száraz ágon vadgerlice turbékol
Keresnék én szeretõt, ha tudnék hol
Levetném ezt a gyász-ruhát, ezt a bút,
Vígan fonnék homlokára koszorút.

Az õ gyermekhangjuk csendül meg fülünkben, amellyel egykor nagy felbuzdultsággal szavalták:

Gondolatim mostan
Mulatozva járnak,
Csekély gazdagsága
Körûl éd's apámnak.

Az õ érzelmeiknek megszólaltatója volt Lévay s azért pietásos visszaemlékezéssel olvassuk költeményeit s a gyermek szeretetével és tisztelõ csudálkozásával nézzük õt, akiben még élõ hang az, ami nagy kortársaiban már elhalt s csak írásaikból támad fel képzeletünknek.

*

Lévayra egészen ifjú korában nagy hatást tett Vörösmarty, de szívesen visszhangozta Garay retorikus történelmi hangját is, majd Petõfi és a felfedezett, publikált népköltészet befolyása alatt rálépett a maga útjára, melyen aztán mindvégig meg is maradt. Könnyed, dalolható formában verselt, népdalaiban pedig hûségesen tükrözte vissza a népverselésnek minden sajátságát.

A forradalom ideje alatt Szemere Bertalan mellett dolgozott, mint a kormány hivatalos közleményeinek szerkesztõje, azután meg Császár Ferenc Pesti Naplójánál lett újdonságíró egy pár esztendeig. Ez a foglalkozás azonban nem volt kedvére való, visszavágyott Miskolcra, hol egy ideig tanárkodott, majd a kiegyezés után a vármegye szolgálatába állott.

Költészetében a forradalom utáni idõk elégikus hangulata lett uralkodóvá s képzelete azokat a képeket és témákat kereste, melyekhez az ötvenes évek romantikus költészete legszívesebben fordult. Átborongott rajta is, mint Aranyon és Gyulain, a byronizmus, anélkül azonban, hogy meghasonlott volna önmagával, megkapta õt Heine finom és tisztult romantikája, annak pesszimisztikus fáradtsága nélkül, de talán legjobban érzett össze lelke Uhland és Lenau költészetével, kiket nemcsak kifejezõ modorukban, de érzelmi frazeológiájukban is gyakran követett. A franciák közül különösen Beranger-t szerette, kit Petõfin kívül talán az a tulajdonság tett kedveltté a mi romantikus költészetünkben, hogy egyetlen ismertebb francia költõ, kiben a magyar romantika egyik leglényegesebb tulajdonsága, a népiesség, szintén megvan. A magyar költõk közül Petõfi mellett Tompa hatott rá leginkább, kihez meleg barátság fûzte s költõi energiáját buzgón ápolta, serkentette egy másik jó barátja, Kazinczy Gábor, ki ennek a kornak érdemetlenül hamar elfelejtett emberei közé tartozik.

A miliõ, amiben élt s ami tehetségét élesztette, de még lelkük kétségtelen rokonsága, egyforma okok egyforma eredményeként, mégis a leghasonlatosabbá Gyulaiéval tette költészetét. Mindkettõjük költeményei többnyire álmodó visszaemlékezésük produktumai s az élettel kibékült, nem követelõzõ, harmonikus lelkükrõl valamely belsõ egységességgel, végigérzett, kikerekített hangulatban válnak le a dalok. Egyikük sem jelöl költészetünkben új irányt s új tartalmat sem hozott bele, de mindkettõjük megnyilatkozott egy pár örökéletû, legegyénibb s a lelkük legmélyébõl való költeményben, amivel részévé vált a magyar lélek evolúciójának.

*

Van egy verse Lévaynak, melyben a vén hegedûsnek nevezi magát, kivel már el akarja dobatni új érzések éneklésére vágyó közönsége az ócska hegedût, melyen egykor bút, szerelmet oly igazán hegedült.

Hálátlanság és méltatlanság volna bizonyára ezt követelni a "vén hegedûs“-tõl, kinek más idõk alakították ki érzelmi életét, a feddés csak azoknak szólhat, kiknek tehetségtelensége kanonizálni akarja a már átélt és megénekelt érzéseket s azok formáit, és akik hangtalan lantjukat ócska dalokra erõszakolják.

Lévay költészete fiatal marad mindenkor s most, mikor ünneplésével keresik õt fel, a legszebb, legigazibb ünnepnek azt tartanánk, ha mindenki, aki fiatalnak, munkára erõsnek érzi magát, körülvenné az agg költõt, félõ, tisztelõ szeretettel, buzdító lelkesüléssel s megtudná õt szólaltatni, hogy megelevenítõ erõvel feltámasztaná még egyszer elõttük azt a nagyszerû kort, melynek ma már csak õ az egyetlen élõ irodalmi forrása.
 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
Szegén y embőr vók:rolleyes: a páleszt én se komálom;) marad a testem titkai:rolleyes: az meg nem hiszem hogy konvertibilis:p

De nagyon jó dolgokat szedsz össze.

Én valahonnan ismerlek, a dokkon nem fordultál meg?

A tested titkait verseidből próbáltam megfejteni :p:p, a dokkon nem valék, ha a szellemem nem jára arrafelé.:D:D.

Marad a talány! :p
 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 19.

2006.november 19. az év 323. (szökőévekben 324.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 42 nap van hátra.

Névnapok: Erzsébet, Abbot, Abda, Abdéel, Abdi, Abdiás, Abdon, Ábner, Barlám, Béta, Betsabé, Bodor, Csöre, Ilze, Lizavéta, Lizett, Lizetta, Maxim, Obadiás, Örzse, Szavéta, Véta, Zobor

Érdekességek

Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha e napon havazik, azt mondják Erzsébet megrázta pendelyét.

Események

* 1892 – Wekerle Sándor kormányt alakít.
* 1922 – A szultánátus hívei II. Abdul-Medzsidet kiáltják ki az Oszmán Birodalom szultánjának.

Születések

* 1805 – Ferdinand de Lesseps francia mérnök, diplomata, a Szuezi-csatorna építője († 1894)
* 1831 – James A. Garfield, az Amerikai Egyesült Államok 20. elnöke, hivatalban 1881-ben († 1881)
* 1833 – Wilhelm Dilthey német filozófus, pszichológus, pedagógus († 1911)
* 1839 – Emil Škoda cseh gépészmérnök, a Škoda Művek jármű- és fegyvergyár alapítója († 1900)
* 1841 – Schulek Frigyes magyar műépítész († 1919)
* 1851 – Pfaff Ferenc magyar műépítész († 1913)
* 1870 – Endre Béla magyar festőművész († 1928
* 1875 – Mihail Ivanovics Kalinyin orosz bolsevik forradalmár, szovjet politikus, az SZKP PB tagja, államfő († 1946)
* 1933 – Larry King, a CNN amerikai hírtelevízió műsorvezetője ("Larry King Live")
* 1944 – Straub Elek magyar üzletember
* 1962 – Jodie Foster amerikai színésznő

Halálozások

* 1828 – Franz Schubert osztrák zeneszerző (* 1797)
* 1855 – Vörösmarty Mihály költő, író (* 1800)
* 1944 – Horvay János szobrász (* 1873)
* 1989 – Dr. Kovács Károly Pál gépészmérnök, egyetemi tanár, Kossuth-díjas, az MTA tagja (* 1907)

Magyar Nagyasszonyok

"Zordon, de ragyogó lovagkor! Kiégett
Piros éjszaki fény! Újra meggyújtalak,
Képzetem fáklyája újra meggyújt téged,
S lángodnál látszik a tündérkert újólag,
Melynek oly szép fája volt s oly szép virága:
Vitézség cserfája, szerelem Rózsája!"

Petőfi Sándor: Széchy Mária


Ismeretlen német mester:
Szent Erzsébet ruhát ad a szegényeknek és
beteget ápol


mester.jpg


SZENT ERZSÉBET - ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYLEÁNY


"Magyar földön fakadtál, Árpádvérből származtál, idegenben hajtottál ki virágoztál."

Szétosztotta magát - javát sok szegén nép jajbajába, hiába volt fényes udvar szégyenítő intrikája... nem kellett a német császár királynői koronája, Assisi Ferenc palástja védőn borult vállára. - Kisemmizve, kiüldözve gyermekivel el a várból, - aranyszíve maradt csak meg ragyogásnak vagyonából. Aranyszívedhez a mennybe száll ma esdő sóhajunk: Tar-mezőnkért, szenvedőkért, éhezőkért van bajunk... Szülőfölded népe kér most (nem a koldus idegen) húzd szét felhőkárpitodat és nézd mi van idelenn! Égbenélő, földönjáró Rózsák Szentje, Erzsébet!

Hazánk népe, Erdőelve népe térdel Előtted. - Most adj nékünk, szórd ki nékünk csodás rózsás kötényed.

20040529-213145_2.jpg





"... óh halld s vedd szívre magyar nép:
Legszentebb vallás a haza s emberiség"

Vörösmarty Mihály


vorosmarty2.jpg



Vörösmarty Mihály: 1800. december 1. - Pest, 1855. november 19

A XIX. század fordulóján született a magyar reformkorszak egyik legkiválóbb lírai költője, a magyar romantika megteremtője és legnagyobb képviselője. Méltó helye olyan kimagasló kortársak között van mint Arany, Petőfi, vagy világviszonylatban Byron, Lamartine, Victor Hugo, Mickiewicz, stb.

1800 december elsején született Pusztanyéken (Fejér m.) elszegényedett kisnemesi család sarjaként. Iskoláit Nyéken majd Székesfehérváron a cisztercitáknál és Pesten a piaristáknál végezte. Apja halálakor 1817-ben, állás után kellett néznie (8-an voltak testvérek) és így került a gazdag Perczel családhoz nevelőként. Közben elvégzett az egyetemen egy kétéves filizófiai tanfolyamot. 1820-ban, amikor a család Börzsönybe költözött, ö is velük ment, és ebben az időszakban magánúton végezte el egyetemi jogi tanulmányait. Erre az időszakra esik első reménytelen szerelme Perczel Adél iránt. A családtól 1826-ban vált meg. Az ő neveltje volt, a későbbi magyar szabadságharc ismert tábornoka Perczel Mór.

1827-ben - a Tudományos gyűjtemény szépirodalmi mellékletének, a Koszorú majd az Athenaeum folyóiratoknak a szerkesztője lett. 1831-től tagja az Akadémiának. Toldi Ferenccel közösen dolgozta ki az első magyar akadémiai helyesírási szabályzatot, tájszótárt szerkesztett, valamint egy német-magyar zsebszótárt állított össze. 1843-ban megházasodott, Csajághy Laurát vette feleségül. 1848-ban képviselői mandátumot kapott a forradalmi kormányban és 1849-ben kinevezték a kegyelmi szék közbírájává. 1850-ben birtokot vásárolt Baracskán, itt gazdálkodással foglakozott, majd 1853-ban visszatért szülőfalujába. 1855-ben családjával visszaköltözött Pestre, ahol 1855-ben váratlanul elhunyt.

Lírai költemények

* Szózat (1836)
* A Guttenberg-albumba (1839)
* Ábránd
* A merengőhöz
* Gondolatok a könyvtárban (1845)
* Országháza (1845)
* Az emberek (1846)
* Előszó (1850)
* A vén cigány (1854)

Elbeszélő költemények

* A Hűség diadalma (1822)
* Zalán futása (1823-24, nemzeti eposz)
* Cserhalom (1825)
* Tündérvölgy (1825)
* A Délsziget (1826)
* Magyarvár (1827)
* Eger (1827)
* Széplak (1828
* A rom (1829-30)
* A két szomszédvár (1830-31)

Drámák

* Csongor és Tünde (1831, színjáték 5 felvonásban)
* Czillei és a Hunyadiak



VÖRÖSMARTY MIHÁLY
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN


Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége




 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 20.

2006. november 20. az év 324. (szökőévekben 325.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 41 nap van hátra.

Névnapok: Jolán, Amál, Amália, Bódog, Brendon, Edmond, Edmunda, Emiliána, Félix, Jónás, Koriolán, Ödön, Zolta, Zoltán, Zsolt

Események

* 1849 – Átadják a budapesti Lánchidat.
* 1940 – Magyarország csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez.
* 1945 – Nürnbergben megkezdődik a náci háborús bűnösök pere.
* 1979 – Iszlám fundamentalisták felkelése Szaúd-Arábiában a nyugatbarát kormány ellen. Fegyveresek elfogalják a mekkai Nagymecsetet, 6000 zarándokot túszul ejtenek. A lázadást több hetes véres ostrom után, francia különleges egységek segítségével sikerül leverni.
* 1998 – A Zarja modul pályára állításával kezdetét veszi a Nemzetközi Űrállomás építése

Születések

* 1820 – (id.) Ábrányi Emil, földbirtokos, költő, újságíró, 1848-as politikus, miniszteri titkár, kormánybiztos († 1850)
* 1853 – Oskar Potiorek osztrák tábornok, Bosznia-Hercegovina katonai elöljárója († 1933)
* 1889 – Edwin Hubble amerikai csillagász († 1953)
* 1893 – Ábrahám Ambrus magyar zoológus, ideghisztológus, az MTA tagja († 1989)
* 1912 – Habsburg Ottó, az utolsó Habsburg-Lotharingiai trónörökös
* 1924 – Benoît Mandelbrot lengyel születésű francia matematikus, a fraktálgeometria kidolgozója
* 1929 – Gérecz Attila magyar költő, öttusázó, az 1956-os forradalom hősi halottja († 1956)
* 1935 – Makovecz Imre műépítész
* 1946 – Duane Allman amerikai gitáros († 1971)
* 1953 – Fábry Sándor magyar újságíró, humorista

Halálozások

* 1856 – Bolyai Farkas, erdélyi magyar matematikus, Bolyai János édesapja (* 1775)
* 1886 – Laborfalvi Róza, színésznő (* 1817)
* 1910 – Lev Tolsztoj, orosz író (* 1828
* 1936 – José Antonio Primo de Rivera, spanyol politikus (* 1903), a Falange Española (Spanyol Falangista Mozgalom) alapítója(kivégzik)
* 1939 – Kun Béla, újságíró, kommunista politikus (* 1886), halálának időpontja bizonytalan
* 1945 – Francis William Aston, Nobel-díjas kémikus, fizikus (* 1877)
* 1975 – Francisco Franco y Bahamonde, spanyol katonatiszt, a Falange Española (Spanyol Falangista Mozgalom) vezetője, államfő, diktátor (* 1892)


A Lánchíd (hivatalos nevén: Széchenyi lánchíd) Budapest legrégibb, egyben az egyik legismertebb hídja a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe.


Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első kőhíd Pest és Buda között. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angol Tierney W. Clark, a kivitelezés irányítója a skót Adam Clark volt. Róla nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret. A hídfők oroszlánjait Marschalkó János szobrászművész készítette. A II. világháború végén a német hadsereg a hidat felrobbantotta. Az újjáépített hidat első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 21-én nyitották újra meg.

szecheny.jpg



gróf Széchenyi István

SinaSimo.jpg



Sina György Simon

Clark.jpg



Clark Ádám

n027.jpg

Marschalkó János






07%20Chain%20bridge%20%28Szechenyi%20lanchid%29.jpg


A Lánchíd




KERÉNYI FRIGYES

A Lánchíd alapkövének letétele alkalmánál

Pesten augusztus 24-én 1842.

Hullám alá ott künn magot temettek,
Melybõl - dacos habok, piruljatok -
Maholnap, hajh, a szellem fegyverének
Nagy gyõzedelmi íve kelni fog!
Nyakát a vén folyam békén lehajtja,
Mely oly sokáig délceg s büszke volt!
A honfiak nagyobbat ünnepelnek -
Az ész elõtt egy nemzet meghajolt!
Nemzet, mert az lesz, hogyha nem fajul,
A szertehajló nép osztályibul.

Nemesbül, kit bölcsõje mond nemesnek,
S mert munka sok van, nyújt kezet:
Így a jövendõ boldogabb mezõin
Aratni nem fog, aki nem vetett.
Egy ezredév sokat, sokat felejte!
Aludjanak a holtak csendesen -
Választott nép, ez õsök sarjadéka,
Kezedben áll, hogy egy legyen!
Jog s szabadságban a szentelt fedél:
Alatta forrjon egybe, és - megél.

Tudom, tudom, hogy vonzó földi érdek
A gyarló emberen nehéz bilincs,
És áttekintni a jelen határin
Mindenkinek saspillantása nincs:
Lesz még ború s a völgy hideg ködében
Lejárt idõket zengõ rommadár -
De nem hazug talán a szív sugalma:
Ki oly soká, az nem hiába vár!
Választott nép, ki gúnnyal néz reád,
Temesse föld alá gyalázatát!

Hajh! mit a jobbak közted hirdetének,
Nehéz a lecke és magasszerû:
Te hun tanúlod és Dunánk fölébe
Növekszik a megtestesült betû!
Magasztos ige lelkes hirdetõi!
Ha lesz, ki meg nem állja hangjait
S verítékért tövissel fog fizetni -
Az öntudat nyugalma istenít!
És nemzedékrõl nemzedékre át,
Meleg szivekben élni, üdvöt ád.


190250.jpg


Fábry Sándor (Budapest, 1953. november 20.) író, humorista

1953. november 20-án született Budapesten id. Fábry Sándor és Kovácsy Éva második gyermekeként. Egy bátyja van. A belvárosban nőtt fel, családjával sokáig a Kodály köröndön lakott.

18 évesen, 1972 március 15-én benne volt abban a 200 főnyi tömegben, amely a Batthyány-örökmécsesnél énekelte a Himnuszt, amiért többedmagával izgatás bűntette és szabálysértés miatt előállította a BRFK[1]. Emiatt az MSZMP KB Tudományos-Kulturális és Közoktatási Osztálya nem javasolta egyetemi továbbtanulásra[2], ennek ellenére mégis elkezdhette ugyanez év szeptemberében a Pécsi Tanárképző Főiskolát, majd 1976-78 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-német szakán folytatta tanulmányait. Ezzel párhuzamosan, ugyancsak 1976-78 között elvégezte a Mafilm Filmíró Iskoláját is. Ezután a tanári pálya helyett 1978 és 1992 között a Mafilm dramaturg-gyakornoka, majd dramaturgja volt, közben 1989-ben elindította a Hócipőben a lap (és saját maga) egyik legnépszerűbb rovatát, a Dizájn Centert, melyet vitt magával 1998-ban induló Esti Showder Fábry Sándorral című önálló televíziós műsorába is (a Hócipőt 2002-ben végleg otthagyta). 1992 óta szabadfoglalkozású, rendszeresen publikál különböző lapokban, dramaturgi pályafutása során több mint 40 forgatókönyvet írt szerzőtársával, Kardos Csabával.

Jelenleg élete párjával leányfalui otthonukban élnek.
b99sargarozsa.jpg




Wass Albert: Idegen tavaszban

Ugye pajtás, ma Te is érzed:

ez itt nem a mi tavaszunk.

Idegen éghajlat alatt

pusztuló gyümölcsfák vagyunk.

Virágtalanok itt az erdők.

Nem jó itt nekünk, Kenyeres.

Szelek s madarak rendre jőnek,

de egy se bennünket keres.

Mit ér, hogy a gyümölcsfák vagyunk,

ha lefagy rólunk a virág,

idegen éghajlat alatt

penész gyötör és moha rág?

Gyökerünket keleten őrzi

valami babonás varázs

s ebben az idegen tavaszban

lassan megöl a hervadás.

szekelykapu.jpg





Bolyai_Farkas.jpeg



Bolyai Farkas 225 éve, 1775. február 9-én született Bolyán.

Diákéveiben megtanulta a német, a francia, az olasz, az angol, a héber és a román nyelvet. Rendkívüli fejszámoló képességével és zenei érzékével is kitűnt, tanárai csodagyerekként kezelték. Id. Kemény Simon báró 1787-ben a fia mellé fogadta mentornak. Bolyai vele tartott a kolozsvári református kollégiumba, majd 1795-ben ifj. Kemény Simonnal külföldi tanulmányútra indult. Göttingenben megismerkedett Carl Friedrich Gauss-szal, s a találkozásból életre szóló barátság szövődött. Bolyai az elsők közt őt értesítette arról, hogy megszületett gyermeke, a később világhírű matematikus lángész János. 1804-ben a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiatanára lett. Magyar nyelvű szépírói munkásságát értékelve 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául választotta. Első nyomtatott matematikai műve Az arithmetica eleje (1830) volt, fő munkája, a latin nyelvű Tentamen... (Kísérlet... 1832–1833) pedig a tudományos élettől elszigetelt szerző matematikai rendszerét tartalmazta. A függvényfogalom meghatározásában megelőzte Dirichlet, Lacroix és Lobacsevszkij munkáit. Új eljárással határozta meg néhány egyenlet közelítő gyökét, s konvergenciakritériumot állított fel a később Raabe-ről elnevezett pozitív tagú végtelen sorokra. Legismertebb elmélete az általa definiált végszerű területegyenlőség fogalmára épül: „két síkterület akkor végszerűen egyenlő, ha véges számú, páronként egybevágó darabokra osztható”. Utolsó matematikai műve, a Kurzer Grundriss... (Rövid vázlat...) 1851-ben jelent meg, ebben a legfontosabbnak tartott matematikai alapgondolatokat és fogalmakat foglalta össze. Bolyai Farkas Marosvásárhelyen hunyt el 1856. november 20-án.

Szerkeszti: Kiss Csongor


Művei

* Öt szomorújáték, Szeben, 1817
* A párizsi per, érzékeny játék 5 felvonásban, Marosvásárhely, 1818
* Arithmetica eleje, Marosvásárhely, 1830
* Tentamen iuventutem studiosam in elementa matheosos introducendi, Marosvásárhely, 1832-33
* Arithmetica eleje kezdőknek, Marosvásárhely, 1850
* Űrtan elemei kezdőknek, Marosvásárhely, 1850

Róla szóló könyvek

* Bedőházi János: A két Bolyai, Marosvásárhely, 1897
* Dávid Lajos: A két Bolyai élete és munkássága, Budapest, 1923
* Gulyás Gyula: Bolyai Farkas festményei, Budapest, 1913
* Weszely Tibor: Bolyai Farkas, a matematikus, Bukarest, 1974
* Bolyai-levelek, válogatta, a bevezető tanulmányt írta, és a jegyzeteket összeállította Benkő Samu, Bukarest, 1975
* Bolyai Farkas aforizmái. Összeállította Kozma Béla. Marosvásárhely, 1994.

Róla elnevezett intézmény

Bolyai Farkas Líceum Marosvásárhely

Bolyai Farkas Szakképző Iskola Ózd

szobor.jpg


Farkas és János szobra Marosvásárhelyen


hidnap.jpg


A híd ünnepe ma

Arany János: Széchenyi emlékezete
1
Egy szó nyilallott a hazán keresztül,
Egy röpke szóban annyi fájdalom;
Éreztük, amint e föld szíve rezdül
És átvonaglik róna, völgy, halom.
Az első hír, midőn a szót kimondta,
Önnön hangjától visszadöbbene;
Az első rémület kétségbe vonta:
Van-é még a magyarnak istene.
2
Emlékezünk: remény ünnepe volt az,
Mely minket a kétségbe buktatott:
Gyászról, halálról, szív-lesújtva szólt az,
Napján az Úrnak, ki feltámadott.
Már a természet is, hullván bilincse,
A hosszu, téli fásult dermedés,
Készíté új virágit, hogy behintse
Nagy ünneped, dicső Fölébredés!
3
Immár az ég – ah, oly hideg korábban!
Irántunk hő mosolyra engede;
A négy folyó és három bérc honában
Kilebbent a tavasz lehellete;
S melynek halálos – úgy tetszék – elaszta,
Életre pezsdült a kór sivatag;
Lassú folyót önérzelem dagaszta,
Büszkén rohant le a szilaj patak.
4
S fölzenge távol a menny boltos alja,
Gyümölcshozó év biztató jele,
Hallott korán megdördülő morajja –
Midőn egyszerre villám sújta le.
Széchenyi meghalt – Oh, mind, mind csalékony:
Te víg tavasz-nap! ujjongó mezők!…
Széchenyi meghalt – S e nagy omladékon:
Élünk-e hát mi? búsan kérdezők.
5
Mert élni hogyha nem fajúlva tengés,
Olcsó időnek hasztalan soka;
De vérben, érben a vidám kerengés,
Mely szebb jövendő biztos záloga;
Ha célra küzdvén, nagy, nemes, dicsőre,
Így összehat kezünk, szivünk, agyunk,
Vezérszó: ildom, a zászlón: előre! –
Ő az, ki által lettünk és vagyunk.
6
Megrontva bűnöd és a régi átok,
Beteg valál, s nem érzéd, oh magyar;
Nép, a hazában nem volt már hazátok:
Sírt még hogy adna, állt az ős ugar.
S mint lepke a fényt elkábulva issza,
Úgy lőn nekünk a romlás – élvezet;
Egy-két kebel fájt még a multba vissza:
Nem volt remény már, csak emlékezet.
7
De, mely a népek álmait virasztja,
Elhagyni a szelíd ég nem kivánt;
Széchenyit küldé végtelen malasztja
E holttetembe érző szív gyanánt,
Hogy lenne élet-ösztön a halónak,
Bénult idegre zsongitó hatás,
Reménye a remény nélkül valónak:
Önérzet, öntudat, feltámadás.
8
Midőn magát ez nem tudá szeretni,
Ő megszerette pusztuló faját.
Oh, nemzetem, ha fognád elfeledni,
Hogyan viselte súlyos nyavalyád?
És mennyi harcot küzde önmagával?
Hány izgatott, álmatlan éjjelen?
Míg bátorító Macbeth-jóslatával
Kimondá: „a magyar lesz” – hogy legyen!
9
Bizton, ezer bajunk közt, megtalálta
Azt, ami fő, s mindent befoglaló:
„Elvész az én népem, elvész – kiálta –
Mivelhogy tudomány nélkül való.”
S míg kétle a bölcs, hátrált a tevékeny,
Bújt az önérdek, fitymált a negéd:
Ő megjelenve, mint új fény az égen,
Felgyújtá az oltár szövétnekét.
10
És ég az oltár. Ím, körébe gyűltünk,
Szétszórt bolyongók a vész idején.
Már is tüzénél szent lángra hevültünk,
Fénye világol sorsunk ösvenyén.
Oh, rakjuk e tüzet, hogy estve nála
Enyhet találjon áldó magzatunk!
Ez lesz a méltó, a valódi hála
Mit a nagy Jóltevőnek adhatunk.
11
De hogy' kövesse nyomdokát az ének?
Némuljon el, lant, gyönge szózatod.
Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!
Klió, te készítsd legdicsőbb lapod!
Évezredek során mit összejegyzél
Honfi-erény magasztos érdemét,
Arany betűkkel érctáblába metszél:
Abból alkosd Széchenyi jellemét.
12
Ird azt, ki a pusztán népét vezérli;
Ki kürtöl, és lerogy a régi fal;
Tarquin előtt ki arcát megcseréli;
Fülepet ostoroz lángajkival;
Ki győzni Athént csellel is szorítja;
Kit bősz csoport elítél, mert igaz;
Ki Róma buktán keblét felhasítja –
Elég… a példa fáj: Széchenyi az!
13
Ő szól: s mely szinte már kővé meredten
Csak hátra néze, mint Lóth asszonya,
A nemzet él, a nemzet összeretten,
Átfut szivén a nemlét iszonya;
Szól újra: és ím lélek űl a szemben;
Rózsát az arcra élet színe fest;
Harmadszor is szól: s büszke gerjelemben
Munkálni, hatni, küzdni vágy a test.
14
Hitel, Világ és Stádium! ti, három –
Nem kézzel írt könyv, mely bölcsel, tanít,
De a lét és nemlét közti határon
Egekbe nyúló hármas pyramid!
Ám, hadd üvöltsön a Számum viharja,
Dőljön nyugatról a sivár homok:
A bújdosók előtt el nem takarja,
Melyet ti megjelöltök, a nyomot.
15
S lőn új idő – a régi visszacsökkent –
Reményben gazdag, tettben szapora;
A „kisded makk” merész sudárba szökkent; *
Ifjú! ez a kor: „Széchenyi kora.”
Nézd az erőt: hatása mily tömérdek –
De ne imádj: a munka emberé –
Szellem s anyag, honszeretet s önérdek
Mily biztosan lejt a közjó felé.
16
Majd elborúlni kezde láthatára:
Kik műve által lettünk magyarok;
Nem ügyelénk többé vezérnyomára,
Mi napba néző szárnyas Ikarok.
Oh, hogy riadt fel intő jós-ajakkal! –
S midőn a harc dúlt, mint vérbősz Kain,
Hogy álla tört szívvel, merev hajakkal –
Egy új Kasszándra Trója lángjain!
17
Hosszú, nehéz, sötét lőn akkor éjünk,
Nyugalma egy álarcozott halál;
S midőn a szív feldobbant, hogy reméljünk:
Nagy szellem! íme, köztünk nem valál.
Oh, mely írígy sors önző átka vett el,
Hogy ébredésünk hajnalát ne lásd? –
Vagy éppen egy utolsó honfi-tettel
Tagadnod kelle – a feltámadást?…
18
Nem, Üdvezült, nem!…fájdalmunk hevében
Hamvad ne sértse káromló beszéd,
Oh, nézz egedből és örvendj e népen,
Mely soha így még nem volt a tiéd!
Leomlunk sírodon szent döbbenéssel,
A sujtó karra félve ismerünk:
De Antéuszként majd ez illetéssel
Küzdelmeinkhez új erőt nyerünk.
19
Emléket, oh hazám mit adsz e sírra?
Hová tekintesz földeden, magyar,
Hol Széchenyi nevét ne lásd megírva
Örök dicsőség fénysugárival?
Ha büszke méned edzi habzó pálya,
Ha eszmeváltó díszes körbe gyűlsz,
Ha szárnyakon röpít a gőz dagálya,
Ha tenni, szépre, jóra egyesülsz; –
20
Duna, Tisza… ez mely prüsszögve hordja
Fékét, s szabályhoz törni kénytelen;
Amannak hódol a sziklák csoportja,
S Trajánusz híre újból megjelen;
Az ifju szép Pest, ki bizton ölelve
Nyujt Corvin agg várának hű kezet,
S az édes honni szót selypíti nyelve – –
Széchenyié mindez emlékezet!
21
Széchenyi hírét, a lángész csodáit,
Ragyogja minden távol és közel:
Áldozni még jerünk – ah, oly sokáig
Nem értők – Széchenyi szivéhöz el.
Nem láttuk, e szív néha mit palástol
Hordván közöny havát és gúny jegét:
Hogy óvni gyönge csíráit fagyástól
Őrizze életosztó melegét.
22
Értünk hevült, miattunk megszakadt szív,
Te, az enyészet ágyán porladó!
Késő, de tartozott szent hódolat hív:
Egy nemzeté, ím, e hálás adó.
El kelle buknunk – haj, minő tanulmány! –
Meg kelle törnöd – oh, mily áldozat! –
Hogy romjaidra s romjainkra hullván,
Adjunk, Igaz! tenéked igazat.
23
Szentebb e föld, honunk áldott alapja,
Mióta, nagy szív, benne nyúgoszol;
Szentebb a multak ezredévi lapja,
Mióta, nagy név, hozzá tartozol.
Koszorút elő!… morzsoljuk el könnyűnket;
Az istenülés perci már ezek!
Borítsa ünneplő mirtusz fejünket:
Reménnyé váljon az emlékezet.
24
Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.
25
Te sem haltál meg, népem nagy halottja!
Nem mindenestül rejt a cenki sír;
Oszlásodat még a család siratja –
Oh, mert ily sebre hol van balzsamír?…
Mi fölkelünk: a fájdalom vigasztal:
Egy nemzet gyásza nemcsak leverő:
Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal,
Van élni abban hit, jog és erő!

(1860)
 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 21.

2006. november 21. az év 325. (szökőévekben 326.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 40 nap van hátra.

Névnapok: Olivér, Amál, Amália, Iliász, Kolumbán, Mária, Ria, Rúfusz

Események

* 1831 – A lyoni selyemszövő munkások felkelése.
* 1916 – Meghal I. Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar király. Utódja IV. Károly, az utolsó magyar király, I. Károly néven osztrák császár.
* 1964 – Budapesten felavatják az új Erzsébet hidat (tervezője: Sávoly Pál).
* 1783 – 12 kilométeres légi utazást hajtott végre a Montgolfier testvérek hőlégballonjával Jean-Francois Pilátre de Rozier francia fizikus és Francois d'Arlandes márki. Ezzel kezdődött emberi repülés története.

Születések

* 1694 – Voltaire (er. François Marie Arouet) francia író, filozófus († 1778
* 1718 – Hatvani István magyar orvosdoktor, a debreceni Kollégium tanára († 1786)
* 1768 – Friedrich Schleiermacher német evangélikus lelkész, teológus († 1834)
* 1852 – Francisco Tárrega spanyol zeneszerző és gitárművész, a mai klasszikus gitárjáték technikájának megalapozója († 1909)
* 1854 – XV. Benedek pápa († 1922)
* 1902 – Mihail Andrejevics Szuszlov szovjet kommunista politikus, ideológus, az SZKP PB tagja († 1982)
* 1910 – Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter „A Tanú” c. filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002)
* 1937 – Kósa Ferenc, Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, érdemes mûvész, politikus (MSZP)
* 1938 – Robert Drivas amerikai színész († 1986)
* 1965 – Björk izlandi énekesnő, színésznő

Halálozások

* 1555 - Georg Agricola német tudós (* 1494)
* 1695 – Henry Purcell angol zeneszerző (* 1659)
* 1811 – Heinrich von Kleist német költő (* 1777)
* 1830 – Kisfaludy Károly magyar író, költő, drámaíró, festőművész (* 1788
* 1916 – I. Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia első uralkodója, osztrák császár, magyar király (* 1830)
* 1923 – Radnai Béla magyar szobrász (* 1873)
* 1942 – Leopold von Berchtold gróf, osztrák politikus, 1912–15-ig az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere (* 1863)
* 1946 – Gratz Gusztáv magyar újságíró, politikus, miniszter, közgazdasági és történetíró, az MTA lev. tagja (* 1875)
* 1948 – Dálnoki Miklós Béla honvéd vezérezredes, 1944. dec. – 1945. nov. között a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöke (* 1890)
* 1972 – Fonó Albert gépészmérnök, a torló-sugárhajtómű feltalálója, az MTA lev. tagja, Kossuth-díjas (* 1881)



Voltaire: A boldogságról...

Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!



voltaire.jpg



Voltaire, eredeti nevén François-Marie Arouet (Párizs, 1694. november 21. - Párizs, 1778. május 30.) francia felvilágosodás kori író, költő és filozófus volt.

Voltaire éles eszéről, filozófiai témájú írásairól és a polgári szabadságjogok védelméről vált világszerte ismertté. A cenzúra megszegőinek szigorú büntetésével dacolva a társadalmi reformok nyílt támogatója volt Franciaországban. Szatirikus szerzőként műveiben gyakran kritizálta korának dogmatikus egyházát és más intézményeit.

Voltaire rendkívül termékeny író volt, szinte minden irodalmi műfajban alkotott, számos színjáték, epigramma, eposz, vers, esszé, kritika, elbeszélés, regény, krónika, életrajz, történelmi, politikai, filozófiai és tudományos értekezés, kommentár, pamflet, napló, valamint több, mint húszezer levél alkotja munkásságát.

Legismertebb művei

* Oidipusz (1718
* Zaire (1732)
* Filozófiai levelek (1733)
* Le Mondain (1736)
* Sept Discours en Vers sur l'Homme (1738
* Zadig (1747)
* Micromegas (1752)
* Candide (1759)
* Filozófiai ábécé (1764)
* Épître à l'Auteur du Livre des Trois Imposteurs (1770)

Színdarabok

Voltaire több, mint ötven színdarabot írt (beleszámítva a befejezetleneket is). Ironikus módon, noha tehetsége inkább a komikus témákban volt kiemelkedő, mindössze egy jó vígjátékot írt, a Nanine-t, de több jó tragédiát is, pl. Zaire, Mérope, amik a francia klasszikusok tíz vagy tizenkettő legjobb színdarabja között találhatók.

* Ecossaise
* Eriphile (1732)
* Mahomet
* Mérope
* Nanine
* Zaire (1732)

Költészet

Voltaire a korai időktől tehetséget mutatott a költészethez, első megjelent munkái lírai műfajúak voltak. A rengeteg rövidebb mű mellett két hosszú költeményt írt, a Henriászt és a Pucelle-t. A Vergilius stílusában készült Henriász kötelező olvasmánnyá is vált Franciországban. A Pucelle egy gúnyirat vallásról és történelemről.

Próza és regény

Ezek a művek, amelyek Voltaire zsenialitásának legjobb gyümölcsei, először az egyházat és a politikát támadó röpiratként jöttek létre. A munkákban leginkább Voltaire túlzások nélküli egyéni iróniája jelenik meg.

Történelmi munkák

Voltaire számos jelentős történelmi tablót írt:

* XII. Károly, svéd király története
* XIV. Lajos kora
* XV. Lajos kora
* Birodalmi krónika: Charlemagne, 742 - VII. Henrik 1313
* Birodalmi krónika: Bavariai Lajos 1315 - II. Ferdinánd 1631
* Az orosz birodalom történelme Nagy Péter uralkodása alatt

Filozófia

Voltaire korának egyik kiemelkedő költője és filozófusa volt, noha a sikereivel járó rosszindulat gyakran megkérdőjelezte, hogy valóban elismerik-e és hogy látja majd az utókor. Legnagyobb filozófiai munkássága a furcsa szóösszetételű Filozófiai ábécé (Dictionnaire philosophique), ami a Nagy Enciklopédiába írt cikkeit és más, kisebb elemeket is tartalmazott. A mű erőteljesen megjeleníti Voltaire vallásellenes és egyházellenes gyűlöletét, a cikkek általánosságban véve a 18. század filozófiájának gerincét jelentő komoly társadalomkritikát fogalmazták meg.
Általános kritikai munkássága

Voltaire számára általános kritikái és vegyes írásai nem voltak alávalóbbak más műveinél. Majdnem minden érdemi munkájához, legyen az vers vagy próza, készült valamilyen előzmény vagy bevezető, számtalan vegyes műfajú pamflet és cikk mutatta kiváló újságírói képességeit. Nyelvének és irodalmának történelmében ugyanakkor eléggé járatlan volt, így ezen a területen felettébb hétköznapi hozzáállást tanusított, ezzel társult a 18. századi Franciaország teológiai, etikai és politikai ügyeivel szembenálló lázadó magatartása.
Levelezés

Hatalmas mennyiségű levelezése maradt hátra, ami mindig új felfedezésekkel társul és bizonyosan sohasem lehet teljessségében és pontosan kiadni, bár néhány eleme régóta ismert. Voltaire személyisége természetesen ebben az írásáradatban jelenik meg a legjobban. Hatalmas energiái és sokoldalúsága, ravasz és türelmetlen hízelgése, könyörtelen gúnyolódása, gátlástalan üzleti érzéke, lelkiismeretlen eltökéltsége, hogy bármilyen módon is, de elmeneküljön ellenségei elől, mindez kiderül az általa írt levelek garmadából.


Kisfaludy Károly


kisfalka.jpg


(Tét, 1788. febr. 5. - Pest, 1830. nov. 21.): író, költő, szerkesztő.
Apja főszolgabíró volt, anyja , tekintélyes zalai földesúr leánya, belehalt fia születésébe. Apja ezért ridegen bánt fiával. 1799-től a győri bencés gimnáziumban tanult, megbukott és fegyelmezetlensége miatt ki kellett maradnia az iskolából. 1804-től katonai nevelőintézetbe lépett, hadapród lett. Itáliába, majd 1806-tól határőrzésre a Szerémségbe került. Bátyja hatására kezdett verselni, s próbálkozott a drámaírással. 1811-ben lemondott főhadnagyi rangjáról, ezért apja kitagadta. Pesten Szemere Pál körébe került. 1812-16-ban Bécsben képzőművészetet tanult, közben hosszabb időt töltött Itáliában is (1815). Arckép-, sőt szelencefestészetből, időnként kereskedelmi tevékenységből élt. Festői munkájával egyik elindítója a magyar nemzeti festészetnek. Kedvelt, romantikus témái (a tengeri vihar, a vésszel küzdő ember, a természet elemeinek hatalma, a sorsnak kiszolgáltatott ember veszendősége) költészete szempontjából is figyelmet érdemelnek. 1817-ben visszaköltözött Pestre és ismét írni kezdett.1819-ben aratta első sikereit színdarabjaival, neve gyorsan ismertté vált. A 20-as évek elejétől hosszabb időre felhagyott a drámaírással. Rátalált az alkatának megfelelő tevékenységre, a szerkesztésre. 1821-től kiadta az Aurora c. irodalmi zsebkönyvet, megszervezte az Aurora-kört. A fiatal írókat kritikára és annak tűrésére nevelte. Fáy András kezdeményezése nyomán új műfajt honosított meg, a novellát. 1830-ban Széchenyit kérte fel megindítandó újságjának szerkesztésére, ám az engedély megérkezésekor az író már halálos ágyán feküdt. Temetésén hatalmas tömeg vett részt. Pest tisztelettel adózott az írónak, aki irodalmi központtá tette, és példát mutatott a városi, polgárosodó életformára és gondolkodásra.

/A rövidített életrajzok Fenyő István szócikke alapján készültek, Új Magyar Irodalmi Lexikon 2.1042-1043. p.)

A legszebb gyöngy.


Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb értéke,
Minden földi boldogságnak
Kútfeje s legszebb éke;

Melynek remegő tükrében
A szív magát képzeli,
S adóvevő örömében
Fájdalmait öleli.

De a nagy világ zajában
Az csak ritkán láttatik,
A romlott szív birtokában
Soha nem találtatik.

Csak szelíd s jó embereknél
Fakad égi forrása,
Érzékeny s meleg szíveknél
Tenyészik szent áldása.

Mely jó isten adománya
Ez a ritka drága kincs?
Mely szent érzet alkotmánya
Hogy el földön mássa nincs?

Egykor szívem nagy ínségét
Barátomnak beszéltem,
S érettem hullatott könnyét
E szép gyöngynek ítéltem.


Ha én tiszta patak volnék

Ha én tiszta patak volnék,
Galambom kertjében folynék,
Tán hattyúként nyári este,
Friss vizemben megfürödne.

Ha én zöldelő fa volnék,
Galambom kertjében állnék,
Föltartanám a nap hevét,
Hogy ne süsse szelid képét.

Ha illatos virág volnék,
Galambom kertjében nyílnék,
Tán víg kedvvel leszakasztna,
S keble havával itatna.

Ha én gyönge szellő volnék,
Galambomra legyezgetnék,
S míg édesden álmadozna,
Ajkam ezer csókot lopna.

Ha én fülemile volnék,
Galambom kertjébe szállnék,
Búmat talán meghallgatná,
Szívért szívét odaadná.

luscinia_megarhynchos_4277.jpg

 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 22.

2006. november 22. az év 326. (szökőévekben 327.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 39 nap van hátra.

Névnapok: Cecília, Áprilka, Cecilla, Célia, Cicelle, Cilla, Csilla, Filemon, Seila, Sejla, Zéta

Fontosabb események

* 1617 – Musztafát az Oszmán Birodalom 15. szultánjává kiáltják ki.
* 1906 – Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánitja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic Convention) Berlinben.
* 1943 – Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill angol miniszterelnök és Csang Kaj Sek, kinai párt és állami vezető a Kairói találkozón megegyeznek Japán háború utáni sorsáról.
* 1956 – Melbourne-ben megkezdődnek a XVI. nyári olimpiai játékok rendezvényei.
* 1963 – Merénylet John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke ellen Dallasban (Texas). A hivatalos verzió szerint Lee Harvey Oswald lőtte le.
* 1975 – Megkoronázzák János Károly spanyol királyt.
* 1977 – Megindul Európa (Párizs és London) és New York között a szuperszónikus polgári légiforgalom a Concorde gépekkel.

Születések

* 1710 – Wilhelm Friedemann Bach orgonista, zeneszerző († 1784)
* 1820 – Nemeskéri Kiss Miklós 48-as honvéd ezredes, emigráns politikus († 1902)
* 1869 – André Gide, Nobel-díjas francia író, esszéista († 1951)
* 1877 – Ady Endre magyar költő († 1919)
* 1885 – Ferenczy Valér festőművész, grafikus († 1954)
* 1890 – Charles de Gaulle tábornok, Franciaország köztársasági elnöke († 1970)
* 1893 – Lazar Mojszejevics Kaganovics ukrán zsidó származású bolsevik forradalmár, népbiztos, szovjet kommunista politikus, az SZKP PB tagja, miniszterelnökhelyettes († 1991)
* 1905 – Arma Paul (er. neve Weisshaus Imre), magyar származású francia zeneszerző, zongoraművész, zene-etnológus († 1987)
* 1909 – Mihail Leontyjevics Mil szovjet mérnök, helikopter-tervező († 1970)
* 1922 – Eugene Stoner amerikai mérnök, fegyvergyáros, az M-16 gépkarabély alkotója († 1997)
* 1932 – Robert Vaughn amerikai színész
* 1936 – James Burke brit tudománytörténész, televíziós dokumentumfilm-készítő
* 1940 – Terry Gilliam amerikai születésű brit filmrendező, a Monty Python-csoport tagja
* 1983 – Huszár Erika rövidpályás gyorskorcsolyázó

Halálozások


* 1617 – I. Ahmed, az Oszmán Birodalom 14. szultánja (* 1590)
* 1963 – Aldous Huxley angol származású amerikai biológus, író, a "Szép új világ / Brave New World" szerzője (* 1894)
* 1963 – John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke, hivatalban 1961–1963-ig (* 1917). Merénylet áldozata lesz Dallasban (Texas állam).
* 1976 – Rupert Davies angol színész, 1960-as években forgatott BBC sorozat "Maigret felügyelője" (* 1916)
* 1994 – Fónay Márta, Jászai Mari-díjas színésznő (* 1914)


ady.jpg


Diósadi Ady Endre Érmindszenten született, ma Adyfalva, 1877. november 22.– elhunyt Budapesten, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője.


6.jpg




Móricz Zsigmond: Adyról
(Felolvasás az Ady-ünnepen)

Egy fiatal, nagytehetségû költõvel beszéltem a napokban. Bánatosan mondta, hogy sohase látta Adyt.

Megdöbbentem. Egy író, aki már bent van a céhben, sose látta Ady Endrét, ahogy én nem láttam Petõfit.

Oly hosszú idõ ez az öt év, ami eltelt Ady halála óta? S oly hosszú a húsz év, tizennyolc év, mikor Párizsból Budapestre érkezett egy vers, hogy: Góg és Magóg fia vagyok én?... Hogy már új generációk nõttek utánunk s mi, e kor népe, a zivataros ifjúságból egyenesen a megcsodált öregkorba léptünk?

*

Az irodalmi életnek egyik legérdekesebb problémája, hogyan terjed a gondolat, a költõi hang, a költõi hírnév.

Adynál sajátságosan szinte testi hatás formájában történt.

Aki nem ismerte õt, nem érti mit mondok: de aki sose látta, sose beszélt vele, nagyon sajnálhatja, mert egy példátlanul szuggesztív egyéniség ismeretségétõl van megfosztva.

Én legelõször Debrecenben találkoztam e hatásával, egy pillanatra láttam õt s míg élek, nem feledem el a teljesen jelentéktelen pillantást.

Egy õsz estén diákok a kollégium sarkán álltunk s egyik kollega hirtelen azt mondja:

- Ez Ady Endre.

Odanézek, csak egy fél percig vagy addig se láttam, már befordult a kollégium sarkán. Nagy körgallér volt rajta s széles mûvészkalap, elegáns jelenség volt, csak kicsit zömök... A szívembe vágott valami költõ...

Sose hallottam addig a nevét, sem hírét, de a feléje forduló szemekbõl láng csapott ki s megpörzsölt: a jövõ fia ment el itt...

*
Ady-szulhaza-ermindszenten.jpg



Évek múlva történt, hogy egy Szatmár megyei faluban voltam, úri társaság, nagy, ivós, lármás éjszaka. A házigazdának volt egy jogász fia, ki valahol más társasággal mulatott s egész éjjel feszült volt a hangulat, hogy lenézi szülei éjszakáját, lumpokkal dorbézol, ahelyett hogy itt szolid, derék gazda lenne, de hát költõ... Megbocsátották neki: reggel felé megjött, hulló nagy haja volt, elázott csinos legény, sarokba húzódott s egyszer csak, néhány szónyi beszélgetésünk után, leborult és sírt és térdre vetette magát s imádkozni kezdett Ady Endréhez, az istenhez, a Költõhöz, az egyetlen élethez...

Oly példátlanul groteszk és megható és fellázító volt: megdöbbenve néztem, (nem tudom mi lett azóta belõle) a nagyváradi jogászt s visszaemlékeztem a sok év elõtti debreceni teológusokra, akik ugyanilyen lelkendezéssel suttogták: ez õ...

Micsoda leborulás volt ez a költõ elõtt, micsoda felzaklatott idegállapot, ez a hódolat, ez a meghatottság, ez az áhítat, ez a fölgyulladottság... a legcsodálatosabb valami, ami embertõl emberre szállhat.

*

Újabb évek teltek el s újra tovább, valahogy mit sem tudtam a névrõl, még Budapestre nem ért el, az én konzervatív sötét társaságomba nem hatolt be a reggeli sugár... Már újságnál voltam: egy vasárnap reggel a szerkesztõség egyik elõkelõ tagja, maga is költõ, új lélekharangok embere, mohón mutatott egy újságot, a Budapesti Napló aznapi számát: a tárcában két vers volt, vagy három s az egyiknek a címe: A Hortobágy Poétája.

Ez volt az elsõ Ady-vers amit olvastam életemben.

Egész testem zsibongott s égett. "Valaki elébem szökött!" énekelte helyettem késõbb Ady: de valóban azt éreztem, hogy elveszett ember vagyok: valaki, aki onnan indult s akkor s úgy, mint én: már azóta folyton a lélekbabonázás, a varázslás áradatával, ellenállhatatlanul halad.

Újra évekig behunytam a szememet s fülemet, a fölzendült berekbõl menekülõ vad.

*

Akkor egyszerre, váratlan felszakadt körülöttem a köd s én is isten szabad napja özönébe ébredtem:

s történt, hogy kezembe vettem s éjjel elolvastam, tízszer elolvastam a Vér és Aranyt.

Ez az éjjel feledhetetlen, e mámorító lélekmérgezés, ez az elvarázsoltatás, az istenülés, mert nemcsak egy felfogó képességhez irányítja versét: nemcsak az értelemhez, hanem egyszerre az egész fizikumhoz is: az érzések fészkét kavarja fel, érzésbeli összes energiáját dobja verssorain, különösen szavain át belénk és idegeinket ugyanolyan ziláltra és feszültre csavarja, amilyenbõl nála eredt a vers: reggelre írtam, kiírtam, megírtam: "érzem, mintha az én életemnek õ élte volna azt a titkos részét..." "fajtám õ nekem, a pocsolyás Ér termõföldjérõl az Idõ kovászai közt való vándorlásaig, bélyegesen, csillagosan..."

Azóta lelkem alkatrésze, kimoshatatlan hatás, boldog álom, erõ és akarat... és siker...

*

Aztán õ is megolvasott és írt és összeégetett s nagyra gyújtott...

S találkoztunk végre.

Nyárvégi est volt a Dunaparton. A Bristol teraszán fogtunk kezet.

Azt érzékeltetni nem lehet, azt a néma kézfogást, ahogy Ady két kézzel megfogta, szívére emelve kezedet, ahogy nagy dióbarna szemével, hálával és boldogsággal és szerelemmel beleolvadt...

Egy király könyörgése volt az: fogadd királyodnak szívedbe be.

És te befogadtad, én befogadtam, mind befogadtuk: mert immár ott volt a trónuson és vitam et sangvinen és mindhalálig.

*

Suhancos boldog baráti kor. Ettünk együtt és ittunk együtt és írtunk együtt. Marakodtunk is, verekedtünk is: elveken soha, eszméken soha: óh, hogy ragadott, mily ellenállhatatlanul magával, mint az örvény s én hogy úsztam boldog sodrában...

Atléta formája volt, széles vállú, fekete, mint a finn mítosz õskovácsa: de imbolygó járású, esett fejû, bús magyar, ki Atlásként viselte e bús hazát.

*

Micsoda élet volt, amit élt, istenem... A percek kertésze és az örökélet forrásának mámor-csaposa...

Sokszor elnéztem egész éjjel, ült izzóan és kábultan a társaság középpontján. Szemek ragyogtak rá és szívek égtek körülötte: kedvéért mindenki szebb és eszesebb és gonoszabb és mámorítóbb akart lenni és hisztériát termelt ki magából az egyensúlyozott ember, csakhogy hozzá méltó legyen.

Némely szép asszonynak meg van az a különös tulajdonsága, hogy anélkül, hogy valamit tenne, amint belép, minden szemet és figyelmet és áhítatot magára fordít: ez a csodálatos képesség soha emberben nagyobb mértékben meg nem volt, mint Adyban. Ahol õ jelen volt, ott más nem volt. Ahol õ beszélt, ott más nem beszélt, ahol õ presideált, ott az asztal soha csoportokra szét nem hullott és ha részegen feküdt a másik szobában, mindenki csak róla szólt s egy forró zsibongás égette a csoportot, míg néhány perc múlva ismét bebolyongott, s mintha tûz lobbant volna fel a száraz tarlón, újra teljes lángolás neki... És õ simultán játékot visz az egész társasággal, s az egész világgal, az egész élettel és mindenki azt hitte: csak õ... és mindenki boldog volt: csak õ...

Ha egy szállodába beköltözött, huszonnégy óra múlva a portás és a liftes, a pincér és a szobalány és a gazdaasszony és a tulajdonos, mind az õ királyi udvara lett, cselédje, lakája, hódolója, imádója. Szanatóriumban minden nõ és minden férfi minden léptét leste és a nõk úsztak körülötte, mint esti fényre a pillék és halálos ágya mellett mély s feloldhatatlan zokogásban állt az ápolónõ, aki csak végsõ hetében ismerte, mikor már nyelve ritka szavakat dadogott, de lelke kimondhatatlan gyöngédségét rebegte felé...

Mert hogy tudott szívébe fogadni mindenkit, férfit, nõt, válogatás nélkül, karakter nélkül mindenkit, akiben lélek volt és iránta való szerelem s mindjárt mindnyájukkal testvér volt és szerelmes és fiú s apa s mindrõl mindent tudott s minden szépet látott és érdekeset és kíváncsi volt és adakozó volt és követelõ volt és hízelgõ és maró és kegyetlen és szenvedélyesen szerelmes...

És hogy készült számukra, milyen boldog örömmel öltözött nekik, milyen testi kultúrát végzett s ezért minden fény a fellépésben: "Pestre illõen jöttem, - mondta egyszer, - Párizson keresztül és egy forinttal, de elsõ osztályon." És illõen is élt Pesten s csengõs szánon ment vacsorára, a pénzhez és négy órát állt a kocsija a budai kocsmák elõtt s mindig frissen vasalt új ruhája volt, mindig friss új fehérnemûje, mint egy francia királynénak, s milyen boldog örömmel volt házas ember, drága kis felesége fészekrakásának boldog hõse õ. Kedves szava egy ízben: "sokáig nem is hittem, hogy házasember vagyok, mindig vártam, na most vége, kitesznek s vennem kell a táskám, hogy egy másik panzióba menjek..." De nem tették ki, boldoggá tették... és boldog volt...

*

Egy fénycsóva volt, mely azért imbolygott a földi tereken, hogy fényt szórjon s magára vonja a lelkek szemét.

*

És azért, hogy világítson.

Mi mindennel gyújtotta magát, rakta lelke izzó tüzét: mi minden érdekelte: az egész életet fel akarta habzsolni, magára szakasztani a létet.

Hogy olvasott, újságot: amint a nyomdából kirepült, már ágya halmára kellett szállni az elsõ betûszennyes pihének s mily kétségbeesett lázzal tört belé, mohón kotorta végig, szétcibálta, fölhörpintette s leejtette, de mindent megtudott belõle, mert mindent számon tartott: nem volt vers, ami elé került, hogy rögtön el ne olvasta volna, hír amit ki nem szagolt, titok amit meg ne tudott volna. Erdély dolgai a románok legkisebb megmoccanása, a feudális Magyarország belsõ dolgai, a zsidóság, a szocializmus, a külpolitika s a fajok problémái...

Egy államférfi s egy vátes lihegõ figyelme áradt belõle.

*

És ez hidalta át a szakadékokat: csak azért élt, hogy égjen s csak azért égett, hogy verset cselekedjen.

*

Mert neki a Vers: nem költemény volt: élet.

Ez volt az életforma: az életlehetõség: az volt az õ dimenziója: ez volt õ.

*

Volt: fuit.
És nincs.
Élt: égett: eltünt.
Nem: itt maradt a lényege.
A Vers.

*

Még öt éve sincs, hogy meghalt. Hányan meghaltak azóta, akiket elfelejtettünk, mintha soha nem is éltek volna és õ a csillagokig emelkedett felettünk és minden szemek feléje vannak fordítva.

És ha visszatekintünk rá, mintha egy ragyogó tájképre néznénk vissza. Mintha a boldog Magyar Kárpátok bérce csillogna, a magyar Adria tündöklõn lihegne. De ezek csak szépek s õ termékeny, mint a délibábos magyar róna.

A magyar faj kincse lett: minden magyar szív kincse, minden szívé... Mert úgy indult, mintha egy kis nép politikai gondolat-irányítójának indulna a naptalan keleten: de úgy járt, mint az aeroplan, amely kicsit versenyt fut a földön a büszke négyes fogattal s a gõgös autóval, de egyszer csak ím a levegõbe száll s lehull róla a földi sár s a földi por s percek múlva már fent lebeg a szikrázó felhõk között.

Úgy kezdte, mintha egy kis nép, egy testvértelen nyelvsziget fajvérét akarta volna tûzbe lobbantani: és a minden szívek vérét, a lélek mélységeiben, a minden fajok mélyében rétegezõdõ õsforrást érintette meg varázstollával s a lélek geizira csóvázik és süvölt szavain át a csillagokig...

Költõ: élõbb életet élünk általa.

*

Ady Endre halott.

Ezt a szót még így kimondani sohase tudtam. Halála után egy-két évig mindig görcsös sírás fogott el, ha arra gondoltam, hogy a vak véletlen, a halál elvitte már közülünk.

Ma már belegyõzõdtem: a gyõzõbe, aki gyõzött a halálon.

Ma már látom, hogy nem szûnt meg és nem tûnt el életembõl, életünkbõl, sõt közelebb van s jobban köztünk, mint életében.

Ma már érzem, hogy nincs véletlen. Nem volt véletlen, hogy volt, hogy Ady Endre született s magyarnak született: s így nem véletlen, hogy elment s magyarul maradt. Nem véletlen, hogy itt együtt vagyunk, mert nem véletlen az élet és a halál.

Törvényszerûségek vannak: csak nem ismerjük még õket.

És megnyugtat, hogy a Halál azért van, hogy szolgálja az Életet.


Ady%20Endre%20siremleke_Kerepesi%20temeto_2005%20december%203_141v_450x600.jpg




ADY ENDRE: PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ


Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.


A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az elsõ emberi bátorság
Áldassék: a Tûz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az õ vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bõrét gyáván nem óvja:
Mint õs-õsére ütött Isten:
A fölséges Tûz csiholója.



ADY IDÉZETEK


"Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdezem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?"

"A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm."
(A Tisza-parton)

"Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar."

"Mese-zajlás volt. Meghalt a mese."
(A Mese meghalt)

"Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy."

"Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy
szálig,
Vagy ez a mi hitünk valósággá válik..."
(Fölszállott a páva)

"Uram, én megadom magam."
(Az ős Kaján)

"Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany."

"Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?"
(Magyar jakobinus dala)

"Vagy igaz világ lesz,
vagy nem lesz itt semmi."
(Emlékezés Táncsics Mihályra)

"Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,
Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel."
(Hunn, új legenda)

"..az Élet helyett nem jöttek csak órák."
(Élet helyett órák)

"Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."

"...az Isten néha milyen gyenge."
(Ember az embertelenségben)

"Őrzők, vigyázzatok a strázsán.
Az Élet él és élni akar..."
(Intés az őrzőkhöz)
"A szalonokban a könny is hamis,
Az utcán hű az őrült kacaj is."
(Az utca éneke)

"Vagyok, mint minden ember: fenség,
Északfok, titok, idegenség,
Lidérces messzefény..."

"Ó jaj, de nem tudok így maradni!
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak..."

"Hiába minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié,
Lennék valakié."
(Szeretném, ha szeretnének)

"Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek."
(Akarom: tisztán lássatok)

"Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott."

"Minden, minden ideálunk
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért."
(A fajok cirkuszában)

"Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?"
(Élni, míg élünk)

"...ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni."
(Levél-féle Móricz Zsigmondhoz)

"Legkülönb ember, aki bátor
S csak egy különb van, aki: bátrabb."
(A Tűz csiholója)

"Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szivű, hideg szemű barátok."
(Ki látott engem?)

"Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem, millió gyökerű."
(Ifjú szivekben élek)

"Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud."
(Ki várni tud)

166445-k.jpg


 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 23.

2006. november 23. az év 327. (szökőévekben 328.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 38 nap van hátra.

Névnapok: Kelemen, Dániel, Daniló, Dános, Felicita, Felicitás, Felicitász, Kelemér, Kelen, Klélia, Klemencia, Klementin, Klementina, Kolumbán

Események

* Kr. e. 626 – Nabú-apal-uszurt Babilónia királyává koronázzák - az Újbabiloni Birodalom megalakulása
* 1971 – A Kínai Népköztársaságot (Tajvan helyett) az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává választják.

Születések

* 912 – I. Ottó német-római császár († 973)
* 1804 – Gáspár András honvéd tábornok († 1884)
* 1804 – Franklin Pierce, az Amerikai Egyesült Államok 14. elnöke, hivatalban 1853–1857-ig († 1869)
* 1863 – Gróf Hadik János, 1918-ban 3 napig kijelölt miniszterelnök († 1933)
* 1870 – Ráth-Végh István jogász, művelődéstörténész, író († 1959)
* 1872 – Schimanek Emil, Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár († 1955)
* 1872 – Manuel de Falla spanyol klasszikus zeneszerző († 1946)
* 1887 – Boris Karloff (er. William Henry Pratt), angol színész († 1969)
* 1896 – Klement Gottwald kommunista politikus, Csehszlovákia elnöke († 1953)
* 1935 – Törőcsik Mari, kétszeres Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas színésznő, a Nemzet Színésze
* 1944 – Joe Eszterhas, magyar származású amerikai forgatókönyvíró
* 1945 – Dennis Nilsen brit sorozatgyilkos

Halálozások

* 1457 – Prágában meghal V. László, magyar király (* 1440). Utódjául 1458. január 24-én Hunyadi Mátyást választják.
* 1872 – Sir John Bowring angol nyelvész, közgazdász, politikus, író, utazó, az első angol nyelvű magyar versantológia szerzője (* 1792)
* 1927 – Rippl-Rónai József festőművész (* 1861)
* 1976 – André Malraux francia író, kalandor, politikus, miniszter (* 1901)
* 1990 – Roald Dahl angol író, a "Meghökkentő mesék" szerzője (* 1916)
* 1991 – Klaus Kinski német színész, filmrendező (* 1926), Nastassja Kinski amerikai színésznő édesapja
* 2005 – Tábori Nóra, Kossuth-díjas színésznő (* 1928


Hadik_Janos.jpg


Hadik János Kelemen Béla, gróf (Pálóc, 1863. november 23. – Budapest, 1933. december 10.): nagybirtokos, politikus, miniszter, gróf Hadik András ükunokája, 1918. október végén három napig kijelölt miniszterelnök.

Hadik.jpg


Hadik András üknagyapa 1783-ban

Hadik%20Andras%20szobor%202004%20marcius%206%20003_kicsi600.jpg


Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve a Budai várnegyedben a Szentháromság utca - Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel, készítője ifj. Vastagh György.

„Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték.

Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villanykarának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.

Hadik András lovának legfényesebb pontja - a heréje.

Itt jegyzem meg, hogy kérésemre a férjem sem volt rest, felmászott a kínai turistákkal, akik fényképeztek rendületlenül, és megsimogatta az a bizonyos szervet!:p



Feather%20Red%20Rose%20Large%20Picture.jpg


"Sarkadi Imre nem hitte már, hogy találunk a valakit a lány szerepre, ekkor lejátszottam neki a próbafelvételt, és Sarkadi csak annyit mondott: Jézusmária!" - nyilatkozta Fábri Zoltán, a Körhinta rendezője.

20011123torocsik.gif


Törőcsik Mari (Pély, 1935. november 23.) magyar színésznő.

leadkep1.jpg

Filmjei

szerelem.jpg



1. Csodálatos vadállatok (2005) (TV) .... Asztrológusnõ
2. Egyetleneim (2005) .... Idős hölgy
3. A fény ösvényei (2005) .... Nagymama
4. Telitalálat (2003) .... Mama
5. Hét Pesten és Budán, Egy (2003) .... Mari
6. Sobri (2002) .... Mari néni)
7. Nobel (2001) .... Inge Dietrich
8. Sunshine (1999) .... Idősebb Kato
9. Hosszú alkony (1997) .... Idős asszony
10. Apa győz (1997)
11. Violon de Rothschild, Le (1996) .... Marfa
12. Crime impuni (1995) (TV) .... Madame Lange
13. A Részleg (1995) .... Narrátor
14. "Éretlenek" (1995) TV Sorozat
15. Vigyázók (1993) .... Edit anyja
16. Hoppá (1993) .... Kati
17. Indián tél (1993)
18. A Turné (1993) .... Helga Madarász
19. A Skorpió megeszi az ikreket reggelire (1992) .... Maskó
20. Csapd le csacsi! (1992) .... Lojzi, Mama
21. A Nyaraló (1992) .... Old Woman
22. Tiszazug (1991) (TV) .... Mrs. Képes
23. Mio caro dottor Gräsler (1991) (as Mari Töröcsik) .... Mrs. von Schleheim
24. A Biblia (1990) (TV) .... Grandma
25. Eszterkönyv (1990)
26. Napló apámnak, anyámnak (1990)
27. Music Box (1989) .... Magda Zoldan
28. A Hecc (1989) .... Öregasszony
29. Peer Gynt I. - II. (1988 (TV)
30. A Montmartrei ibolya (1988 (TV)
31. Mikola a Mikolko (1988
32. Szamárköhögés (1987) .... Nagyi
33. Csinszka (1987) (TV) ....
34. Rejtőzködő (1986) .... Anya
35. Anna es Anton (1985) (TV) .... Anna
36. Első kétszáz évem (1985) .... A filmcézár felesége
37. A Hattyú halála (1984) (TV)
38. Visszaesők (1983) .... Juli anyja
39. A Csoda vége (1983)
40. Felhőjáték (1983)
41. Szegény Dzsoni és Árnika (1983) .... Százarcú boszorkány
42. Szerencsés Dániel (1983) .... Erdélyiné
43. Zizi (1982)
44. Színes tintákról álmodom (1980)
45. Két történet a félmúltból (1980)
46. Cseresznyéskert (1979) (TV)
47. A Téglafal mögött (1979) ....
48. Drága kisfiam (1978
49. Kinek a törvénye? (1978 .... Rozsika
50. Ki látott engem? (1977) .... Imre anyja
51. Teketória (1977) .... Teréz
52. A Lőcsei fehér asszony (1976) (TV) .... Julianna Géczy
53. Déryné hol van? (1975) .... Déryné
54. Várakozók (1975) .... Klára, az Anya
55. Hogyan viseljük el szerelmi bánatunkat?!... (1975) (TV)
56. Szerelmem, Elektra (1974) .... Elektra
57. Szarvassá vált fiúk (1974) .... Etel
58. Kínai kancsó (1974) (TV) .... Az Asszony
59. Végül (1974) ....
60. Irgalom (1973) (TV)
61. Macskajáték (1972) .... Maid
62. Volt egyszer egy család (1972) .... Erzsi
63. Trotta (1971)
64. A Danaida (1971) (TV) .... Kati
65. Hangyaboly (1971) .... Virginia
66. Holt vidék (1971) .... Juli, Mrs. Kántor
67. Prés (1971) .... Teréz
68. Szerelem (1971) .... Luca
69. Egy őrült éjszaka (1970) .... Évike
70. Mérsékelt égöv (1970)
71. N.N. a halál angyala (1970) .... Navratil Nusi, taxisofőr
72. Utazás a koponyám körül (1970)
73. A Pál-utcai fiúk (1969) .... Nemecsek anyja
74. Szemüvegesek (1969) .... Mari
75. Kártyavár (1968 .... Koller Éva
76. Holdudvar (1968
77. Szeressétek Odor Emíliát! (1968 .... Illemtanárnő
78. Csend és kiáltás (1967)
79. A Gépírók (1967) (TV) .... Sylvia
80. Jaguár (1967/I) .... Tavaszmezei Panna
81. És akkor a pasas... (1966) .... Mara
82. Othello Gyulaházán (1966) (TV) .... Viola
83. Sikátor (1966) .... Gabi
84. Nem (1965) .... Éva
85. Tilos a szerelem (1965) .... Klári
86. Ezer év (1964) .... Anna Szabó
87. Négy lány egy udvarban (1964) .... Lenke
88. Bálvány (1963) .... Drahos Vera
89. Pacsirta (1963) .... Margit
90. Párbeszéd (1963) .... Éva
91. Elveszett paradicsom (1962) .... Mira
92. Házasságból elégséges (1962) .... Szöszi
93. Isten őszi csillaga (1962)
94. Ígéret földje, Az (1961) .... Krizs Ica
95. Légy jó mindhalálig (1960) .... Bella
96. Két emelet boldogság (1960) .... Kati, Farsang felesége
97. Három csillag (1960)
98. Gyalog a mennyországba (1959) .... Vera
99. Álmatlan évek (1959) .... Kato
100. Kard és kocka (1959) .... Pólika
101. Kölyök (1959) .... Kölyök,Varga Borbála
102. Szent Péter esernyője (1958 .... Bélyi Veronika
103. Édes Anna (1958 .... Édes Anna
104. Vasvirág (1958 .... Cink Vera
105. Két vallomás (1957) .... Erzsi
106. Külvárosi legenda (1957) .... Benkőné, Annus
107. Körhinta (1956) .... Pataki Mari



Fontosabb színházi szerepek


* Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok (Viola) és (Mária), Romeo és Júlia (Júlia), (Júlia dajkája), Lear király (Cordelia), Minden jó, ha vége jó, Téli rege ˙(Hermione)
* Arbuzov: Tánya (címszerep)
* Vörösmarty: Csongor és Tünde (Tünde)
* Móricz: Úri muri (Rozika)
* Ibsen: Peer Gynt (Solvejg)
* Tolsztoj-Piscator: Háború és béke (Natasa)
* Osztrovszkij: Vihar (Katyerina)
* Zorin: Varsói melódia (Helga)
* Weiss: A luzitán szörny (3. beszélő)
* Hacks: Szép Heléna (Heléna)
* Bulgakov: Iván, a rettentő (Zinajda Mihajlovna)
* Brecht: A szecsuáni jólélek Sen Te (Sui Ta), Kurázsi mama (címszerep), A vágóhidak Szent Johannája (Johanna Dark), Egy fő az egy fő (Leokádia Begbich)
* Brecht-Weill: Koldusopera (Celia)
* Albee: Mindent a kertbe (Jenny)
* Becket: Óh, azok a szép napok (Winnie)
* Németh: Szörnyeteg Amál
* Lajtai-Békeffi: A régi nyár (Mária)
* Örkény: Macskajáték (Egérke)
* Goldman: Az oroszlán télen (a királyné)
* Bellon: Csütörtöki hölgyek (Marie)
* Petrusevszkaja: Három lány kékben (Fjodorovna)
* Wesker: Gyökerek (Beatrice Bryant)
* Spiró: Csirkefej vénasszony
* Bornemisza: Magyar Elektra (Elektra)
* Giraudoux: Chaillot bolondja (Aurélia)
* Williams: Üvegfigurák (Anna Wingfield)
* Dosztojevszkij-Vasziljev: A nagybácsi álma (Maria Alekszandrovna Moszkaljova)
* Feydeau: Osztrigás Mici (Gabrielle)
* Ionesco: A székek (öregasszony)
* Csehov: Cseresznyéskert (Ljubov Andrejevna), (Ranyevszkaja)
* Schwajda: Csoda (Bíborka)
* Eörsi: Az interjú (Gertrúd)
* García Marquez-Schwajda: Száz év magány (Ursula)
* Beaumarchais: Figaro házassága (Marcelina)
* Tóth Ede: A falu rossza (özv. Feledi Gáspárné)
* Enquist: Képcsinálók (Lagerlöf Zelma)

Díjai és kitüntetések

* Balázs Béla-díj 1959
* Jászai Mari-díj 1964, 1969
* Érdemes művész 1971
* Kossuth-díj 1973
* SZOT-díj 1975
* Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál: Legjobb női alakítás díja, 1976
* Chicago: legjobb női alakítás díja 1971
* Karlovy Vary:Legjobb női alakítás díja 1972
* Taormina:Legjobb női alakítás díja 1977
* Kiváló művész 1977
* Pro arte-díj 1981
* Magyar Művészetért-díj 1989
* Országos Színházi Találkozó legjobb női alakítás díja 1991
* Déryné-díj 1993
* Salernói 50. Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díja 1997
* Madridi Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díja 1997
* Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje.
* Budapest díszpolgára (2005)
* Életműdíjak: Sorrento 1971; Karlovy Vary 1978; Cannes Mandragora-díj 1983; Magyar Filmszemle 1994; Trencsén-Tepplitzi Nemzetközi Art Filmfesztivál 1998.

3724.jpg

 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 24.

2006. november 24. az év 328. (szökőévekben 329.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 37 nap van hátra.

Névnapok: Emma, Emmi, Flóra, Florica, János, Kurszán, Szvetlána, Tűzvirág, Virág

Események

* 1793 – Franciaországban elrendelik a forradalmi naptár használatát.
* 1859 – Megjelenik Charles Darwin "A fajok eredete" c. könyve, az evolúcióelmélet megalapozása.
* 1918 – Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).
* 1934 – Sipőcz Jenőt, Budapest polgármesterét főpolgármesterré nevezik ki, utóda december 14-től Szendy Károly.
* 1988 – Grósz Károlytól Németh Miklós veszi át a miniszterelnöki posztot.

Születések

* 1632 – Baruch de Spinoza holland filozófus († 1677)
* 1700 – Johann Bernhard Bach (Ohrduf) német zeneszerző, orgonista († 1743)
* 1713 – Laurence Sterne, angol író († 1768
* 1729 – Alekszandr Vasziljevics Szuvorov herceg, orosz cári hadvezér, generalisszimusz († 1800)
* 1784 – Zachary Taylor, az Amerikai Egyesült Államok 12. elnöke, hivatalban 1849–1850-ig († 1850)
* 1850 – Lukács László politikus, 1912–13-ig magyar miniszterelnök († 1932)
* 1864 – Henri Toulouse-Lautrec francia festő († 1901)
* 1870 – Ráth-Végh István jogász, művelődéstörténeti szakíró († 1959)
* 1909 – Gerhard Gentzen német matematikus, logikus († 1945)
* 1926 – Tsung-Dao Lee kínai amerikai fizikus, aki a nagyenergiájú részecskefizika, a szimmetriaelvek és a statisztikus fizika területén dolgozott
* 1932 – Jókai Anna író

Halálozások

* 1494 – Kinizsi Pál országbíró, temesi ispán, Mátyás királyhadvezére
* 1688 – Ulrika Eleonóra, svéd királynő (* 1688
* 1927 – Ion I. C. Brătianu politikus (Ion Brătianu fia), az I. világháború alatt Románia miniszterelnöke (* 1864)
* 1946 – Moholy-Nagy László magyar fotográfus, konstruktivista festőművész, designer, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője (* 1895)
* 1964 – Mányai Lajos színművész (* 1912)
* 1968 – Dobi István, politikus, miniszter, magyar miniszterelnök, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke (* 1968
* 1982 – Házy Erzsébet, operaénekesnő (* 1929)
* 1985 – Bíró László József, a golyóstoll (BIC) feltalálója (* 1899)
* 1991 – Freddie Mercury, a Queen együttes indiai származású angol énekese (* 1946)
* 1998 – Kürti Miklós, fizikus (* 1908


mercury.jpg


Freddie Mercury (1946. szeptember 5. – 1991. november 24.) a Queen nevű brit rockegyüttes énekese, az 1970-es, '80-as évek egyik legnagyobb sztárja, és legsikeresebb előadója volt [1][2]. 1971 és 1991 között világhírnévre és vagyonra tett szert, mint az együttes tagja, és 1985-től sikeres szólókarriert is folytatott. Olyan híres Queen slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Bohemian Rhapsody, a Somebody to Love, a We Are the Champions és a Crazy Little Thing Called Love. 1991-ben AIDS betegségből származó szövődmények okozták halálát, ami ráirányította a figyelmet erre a betegségre, és az AIDS-es betegek társadalomból való kirekesztettségére.

Freddiemercury.jpg



A legvalószínűbb feltevések szerint Mercury már 1987-ben elkapta a HIV vírust. Ezt a nézetet támasztják alá az ezután megritkult stúdiólemezek, és a teljesen abbahagyott koncertek. Mivel már 1989-ben külsőleg is felfedezhetők voltak a tünetek, a sajtó gyakran cikkezett az egészségi állapotáról, titokzatos betegségeket találgatva, sőt, emlegették az AIDS betegséget is vele kapcsolatban. A zenekar tagjaival 1989. május 22-én tudatta az állapotát.

Az utolsó Queen munka, melyben részt vett, a These Are the Days of Our Lives dal videoklipje volt. Ekkorra már szembeötlő volt leromlott egészégi állapota, bőrét a kaposi szarkóma okozta sebek lepték el.

1991. november 23-án sajtótájékoztatóban közölte a világgal, hogy AIDS betegségben szenved, majd november 24-én meghalt. A temetése a szülei kérésére zoroasztriánus szertartások szerint folyt, testét elhamvasztották. A hamvak holléte ismeretlen, egyes információk szerint a szülei őrzik.

A Queen megmaradt tagjai megalapították a Freddie Mercury Phoenix Trust-öt, amely egy AIDS ellenes szervezet, és megszervezték a Freddie Mercury emlékkoncertet, amelynek teljes nyereségét az alapítvány javára utalták.
freddie%20mercury%20magic%20tour.jpg


Freddie Mercury-díj - 1996

1992-ben adták át először a Magyar AIDS Alapítvány által alapított Freddie Mercury díjat. Az átadás napjául az AIDS Világnapját jelölték meg, december elsejét. Azóta a díjátadás hagyománnyá vált, minden évben az év utolsó hónapjának első napján. Kivételt képezett az 1996-os esztendő, amikor is erre december 6-án, a II. Nemzeti AIDS Konferencia második napján került sor.
A díjat az Alapítvány Kuratóriuma ítélte oda, mint eddig is mindig. A díjkiosztás ünnnepélyességét és súlyát az kölcsönözte, hogy a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára, a Nemzeti AIDS Bizottság elnöke Dr. Kökény Mihály (akit azóta miniszternek neveztek ki) adta át a kitüntetéseket az arra érdemesült hat személynek. Számunkra külön örömet jelentett, hogy a hat személy közül kettő a PLUSS Egyesület tagja.
Szabó Zsuzsa ügyvezető elnökünk az Egyesület alapító tagja. Nem csupán pszichológusként segíti a HIV-pozitívokat, AIDS-betegeket és családtagjaikat, hanem minden módon, hazai és nemzetközi AIDS-szel kapcsolatos szervezetek tisztségeinek betöltőjeként. Az ő kitüntetése szint meglepő volt, mert évek óta természetesnek hatott, hogy rég kiérdemelte ezt a megbecsülést...
(Kovács) jános személyében első alkalommal kapott HIV-pozitív személy ilyen elismerést. Az Egyesület tagjaként hosszú időn át vállalta az éjjel-nappal hívható telefonos lelki elsősegélyszolgálatunk egy személyben való üzemeltetését. Diszpécserként dolgozott az AATSz Karolina-úti irodáján, s ami talán még ennél is fontosabb: évek óta járta a fővárost és az országot prevenciós előadásaival.
Mindkét díjazottnak szeretettel gratulálunk és kívánunk további jó egészséget, kitartó erőt munkájukhoz.
Talán nem érdektelen tudni, hogy a kezdetektől a mai napig 28 magánszemély és az OVK immunológiai laboratórium asszisztens-csapata kapta meg a kitüntetést.
A 28 magánszemély közül nyolcan tagjai a PLUSS Egyesületnek. Ez nem rossz arány, bár tény, hogy tagjaink közül is többen, már hosszabb ideje méltóak lennének a Freddie Mercury-díjra...


QueenEst - Itthon a mi községünben!

15 éve halt meg Freddie Mercury

2006. november 24-én pénteken 18 órától A Csömöri Petőfi Sándor Művelődési Ház Pince Tanyájában



Program:

18.00: Live Aid Queen 1985

18.30: Queen vetélkedő nyereményekkel

19.00: Queen videók (élő, klipek stb)

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK

INGYENES!!!



Photolautrec.jpg


Henri Toulouse-Lautrec (teljes nevén Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec Monfa) (Albi, Franciaország, 1864. november 24. – Malormé, Franciaország, 1901. szeptember 9.): francia festőművész, a posztimpresszionizmus mestere.

Grófi családból származott, Alphonse de Toulouse-Lautrec Monfa gróf és Adele Tapié de Céleyran grófnő első gyermekeként. Öccse csecsemőkorában meghalt. A Lautrec és a Tapié család közötti házasság nem volt ritka, szülei első fokú unokatestvérek voltak, sőt apja testvére anyja húgát vette feleségül. Szülei házassága nem volt boldog. Apja a 19. században is úgy élt, mint 12. századi ősei: vadászat, ivászatok és szeretők. Anyja visszahúzódóan fiának szentelte életét.



Főbb művei

* 1881-1883, A művész anyja reggelizés közben, Albi, Musée Toulouse-Lautrec

* 1888 A Fernando cirkusz (több változat)

* 1888 A mosónő, magángyűjtemény

* 1889 Bál a Moulin de la Galette-ban

* 1889 Másnaposság vagy Az ivó nő

* 1889 Felállás a négyeshez

* 1890 Augusta

* 1890-1891 Honorine P.

* 1890 Dihau kisasszony a zongoránál

* 1890 A Moulin Rouge-ban: A tánc

* 1891 Nő Forrest apó kertjében

* 1891 Asztalnál

* 1891 La Goulue (plakát)

* 1892 Aristide Bruant az Ambassadeurs-bant

* 1892 A Moulin Rouge-ban

* 1892 La Goulue belép a Moulin Rouge-ba, New York, Museum of Modern Art

* 1892-93 Divan, Japonais, plakát, magángyűjtemény

* 1892 Jane Avril kilép a Moulin Rouge-ból

* 1893 Jane Avril, Jardin de Paris (plakát)

* 1893 Jane Avril tánc közben

* 1893 Boileau úr a kávéházban

* 1894 Yvette Guilbert

* 1894 Dr. Gabriel Tapié de Céleyran

* 1894 Alfred la Guigne

* 1894 Harisnyát húzó nő vagy Nő a “ház”-ból

* 1894 A rue des Moulins szalonjában, Albi, Musée Toulouse-Lautrec

* Forrest apó kertjében

* A Montmartre-on : Nő kesztyűvel,

* La Goulue és Valentin a kígyóember tánca

* La Goulue tánca,

* 1895 Oscar Wilde

* 1895 May Belfort

* 1895 Cha-U-Kao (színes litográfia)

* 1896 Ők (litográfiasorozat)

* 1896 Chocolat Achille bárjában táncol (rajz)

* 1897 Marcelle Lender bolerót táncol a “Chilpéric”-ben

* 1898 A kávéházban; a sápkórós pénztárosnő

* 1899 Cirkusz (litográfiasorozat)

* 1899 Az angol lány Le Havre-ban vagy Miss Dolly

* 1900 Szépítkezés

* 1901 Vizsga az orvoskaron (befejezetlen)


 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 25.

2006. november 25. az év 329. (szökőévekben 330.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 36 nap van hátra.

Névnapok: Katalin, Alán, Alen, Emma, Emmi, Erzsébet, Karen, Karin, Karina, Kata, Katarina, Katerina, Kati, Kitti, Liza, Mózes

Események

* 1556 – Izabellát, I. János magyar király özvegyét, Erdély fejedelmének ismerik el.
* 1802 – Gróf Széchényi Ferenc megalapítja az Országos Széchényi Könyvtárat.
* 1893 – A Madártani Intézet (a világ első ilyen állami intézetének) megalapítása. Első vezetője Herman Ottó, utódja Chernel István.
* 1915 – August von Mackensen német tábornagy seregei győzelmet aratnak Rigómezőnél. A szerb hadsereg maradéka Albániába vonul vissza.
* 1953 – A magyar labdarúgó Aranycsapat a londoni Wembley stadionban 6:3 arányban legyőzi a hazai pályán 90 éve veretlen angol válogatottat.
* 1956 – A Maszovlet felveszi a MALÉV nevet, s ugyanezen a napon alakul meg a Mahart is.
* 1969 – John Lennon, a Beatles együttes tagja visszaküldi 1965-ben kapott kitüntetését a II. Erzsébet királynőnek, tiltakozásul Nagy-Britannia biafrai politikája és az Egyesült Államok vietnami beavatkozását támogató kormánypolitika ellen.
* 1975 – Suriname (Holland Guayana) elnyeri függetlenségét Hollandiától.

Születések

* 1562 – Lope de Vega spanyol drámaíró, költő († 1635)
* 1635 – Madame de Maintenon márkinő (sz. Françoise d’Aubigné), XIV. Lajos francia király szeretője, majd titkos felesége († 1719)
* 1666 – Pietro Giovanni Guarnieri olasz hangszerkészítő († 1740)
* 1844 – Karl Benz mérnök, feltaláló, az autózás úttörője († 1929)
* 1881 – Angelo Giuseppe Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa, a II. Vatikáni Zsinat összehívója († 1963)
* 1895 – Anasztasz Ivanovics Mikojan (er. Anasztasz Hovhanneszi Mikojan), örmény születésű bolsevik forradalmár, szovjet politikus, az SZKP PB tagja, miniszterelnökhelyettes, államfő († 1978
* 1901 – Serly Tibor magyar zeneszerző († 1978
* 1904 – Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas magyar rendező, színházigazgató, színészpedagógus († 1980)
* 1915 – Augusto Pinochet Ugarte chilei katonatiszt, diktátor
* 1921 – Pilinszky János huszadik század egyik legjelentősebb katolikus érzésű magyar költője
* 1929 - Gross Arnold magyar grafikus, festőművész
* 1939 – Vékás Lajos jogtudós, az MTA tagja
* 1971 – Christina Applegate amerikai színésznő

Halálozások

* 1951 – Friedrich István politikus, magyar miniszterelnök (* 1883)
* 1974 – U Thant, az ENSZ főtitkára (* 1909)
* 1978 – Szigeti György fizikus, akadémikus (* 1905)
* 1989 – Armand Salacrou francia író, drámaíró (* 1899)
* 2005 – George Best, Aranylabdás északír labdarúgó (* 1946)

Nemzeti ünnepek, emléknapok, világnapok

* Nők elleni erőszak megszüntetéséért világnap



00012042.jpg


Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. - Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb katolikus érzésű magyar költője.


Címerem

A kegyelem és öröm együtt ért
azzal, amit nyomoruságnak
neveznek általában.

Szög és olaj lehetne címerem,
mit írhatnék azonban szövegéül?

Talán azt, hogy mindent megértek,
felhők futását és disznók fejét
rálapúlva a préskemény palánkra.

De ez is mit jelent?
Nekünk magunknak muszáj végül is
a présbe kényszerűlnünk Befejeznünk
a mondatot.




Lope_de_Vega.jpg


Félix Lope de Vega y Carpio (1562. november 25. - 1635. augusztus 27.) spanyol költő, a barokk dráma legjelentősebb művésze, vagy 1800 színmű és több száz kisebb drámai darab alkotója, melyek közül kb. 500 nyomtatásban is megjelent. Sokan a spanyol irodalom második legnagyobb alakjának tekintik, akit csak Miguel de Cervantes volt képes felülmúlni. Élete legalább olyan szövevényes volt, mint darabjai: önkéntesként szolgált a Legyőzhetetlen Armadában, szerelmi ügyei pedig hírhedtté tették és sokszor összetűzésbe került a hatóságokkal, végül papként fejezte be életútját.

Ha zenész volnék

Ha zenész volnék triót szereznék neked klarinétra
mint Beethoven fiatalkori Grassenhauer triója
vagy az opus 114 Brahms dicsõ öregkorából
(zongorára írt kis darabjaihoz annyira hasonló)
az élet két pillanatából ugyanazokat a zeneszerszámokat szólaltatva meg

A zongora éji arabeszkeket szõne
a cselló meditáló hangokkal egészítené ki
de lényedet csakis a klarinét idézné fel
kiismerhetetlen megtanulhatatlan lényedet
melankolikus utóízével testtelen szépségével
más bolygóról való virág kékséged nem az éj kéksége
idõk elõtti idõ kék kedvessége vagy

Prózában ez a vers ennyit tud mondani
ha zenész volnék megpróbálnám szavak nélkül
kimondani szerelmem szavait

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA
 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap történt XI. 27.

2006. november 27. az év 331. (szökőévekben 332.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 34 nap van hátra.

Névnapok: Virgil, Amina, Hilka, Jakab, Jákó, Jákob, Jakus, Leonarda, Virgília

Események

* 1892 - elkezdi működését a kolozsvári első telefonközpont 62 előfizetővel
* 1895 – Alfred Nobel végrendeletébe foglalja a Nobel-díj alapítását.
* 1931 – Bemutatják a "Hyppolit, a lakáj"-t, az egyik legsikeresebb magyar filmvígjátékot.

Születések

* 1701 – Anders Celsius svéd fizikus, csillagász († 1744)
* 1892 – Pedro Salinas spanyol költő, író, esztéta († 1951)
* 1904 – Rösler Endre magyar operaénekes (tenor) († 1963)
* 1913 – Benda Kálmán történész († 1994)
* 1921 – Pilinszky János költő († 1981)
* 1939 – Laurent-Désiré Kabila, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke († 2001)
* 1939 – Kozma István, olimpiai bajnok birkózó († 1970)
* 1940 – Bruce Lee, amerikai születésű kínai harcművész, színész († 1973)
* 1942 – Jimi Hendrix amerikai rockzenész, legendás gitáros, énekes († 1970)

Halálozások

* Kr. e. 8 – Quintus Horatius Flaccus, római költő (* Kr. e. 65)
* 395 – Rufinus, bizánci miniszter (meggyilkolták)
* 1852 – Ada Lovelace grófné, Byron angol költő leánya, az első női programozó, Charles Babbage szerzőtársa (* 1815)
* 1953 – Eugene Gladstone O'Neill, Nobel-díjas (1936) amerikai író
* 1955 – Arthur Honegger svájci származású francia zeneszerző, a „Hatok” egyike (* 1892)
* 1981 – Lotte Lenya (er. Karoline Wilhelmine Blamauer), német énekesnő, színésznő (* 1898

1ex.jpg


James Marshall „Jimi” Hendrix (Seattle, Washington, USA, 1942. november 27 - London, Egyesült Királyság, 1970. szeptember 18.) amerikai gitáros, énekes, zeneszerző. Mind a mai napig valóságos kulturális ikonnak számít. Rajongók és kritikusok egyaránt elismerik kivételes tehetségét, sokak szerint Jimi Hendrix a valaha élt legjobb és legnagyobb hatású rockgitáros. 1967-ben tett szert világhírnévre, amikor zenekarával, a The Jimi Hendrix Experience-szel a montereyi popfesztiválon első amerikai koncertjét adta. 1969. augusztus 18-án az ő fellépésével zárult a woodstocki fesztivál. Tragikus hirtelenséggel, 1970. szeptember 18-án, londoni lakásán hunyt el – 27 éves volt.

Zenélni leginkább egyedül tanult, balkezes létére egy jobbkezes Fender Stratocasteren játszott, amit fordítva húrozott fel, hogy jó legyen neki. Rockgitárosként igyekezett kihasználni a feedback nyújtotta minden lehetőséget. A zenei stílusok közül leginkább a blues és annak korai mesterei: B. B. King, Albert King, Buddy Guy, T-Bone Walker és Muddy Waters gyakoroltak rá hatást. Sokat tanult az R&B- és soul-gitárosoktól is, mint például Curtis Mayfield vagy Cornell Dupree. Hendrix játéka dzsesszes elemeket is tartalmazott, gyakran Rahsaan Roland Kirköt nevezte meg kedvenc zenészének. Másik fő ihletforrása Little Richard volt, akinek kísérőzenekarában is játszott egy rövid ideig.

Zenéjében megpróbálta közelhozni egymáshoz a „földhöz” az „űrt”: a „föld” egy bluesos, dzsesszes vagy funkos alapritmus, az „űr” pedig az improvizációk során hallható pszichedelikus hangzás (leginkább magas, visító hangok, kiváló példa ezekre a "Voodoo Child (Slight Return)" című dal). Zenei producerként a stúdiót olyan helyszínnek tekintette, ahol kibontakoztathatja zenei elképzeléseit. Az elsők között volt, aki a sztereó hangzással és a fáziseltolódással kísérletezett. Emellett elismert dalszerző is volt, akinek szerzeményeit számtalan zenész feldolgozta.

1992-ben a Rock and Roll Hall of Fame, 2005-ben pedig a UK Music Hall of Fame is tagjai közé választotta Hendrixet. A hollywoodi Hírességek sétányán (6627 Hollywood Blvd.) 1994-ben kapott csillagot. 2006-ban első albumát, az Are You Experienced?-et az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Felvételi Jegyzékébe (National Recording Registry) választották. 2003-ban a Rolling Stone című zenei szaklap "A világ 100 legjobb gitárosa" listáján Hendrixet az első helyre választotta.

image-jimi%20hendrix-glowing%20guitar.jpg




Jimi Hendrix sokkal több ennél, mint amennyit elhoztam nektek.

Segítsetek, ha van hozzáfűzni valótok kérlek, tegyétek meg. Egyelőre próbálom, csak a mai eseményeket hozni.
Begyulladt a szemem, nem tudok kutatni. Elnézést.
 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
A mai nap eseményei XI. 28.

2006. november 28. az év 332. (szökőévekben 333.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 33 nap van hátra.

Névnapok: Stefánia, Dezdemóna, Jakab, Jákó, Jákob, Jakus, Stefi, Szókratész, Terensz, Terestyén, Trisztán

Események

* 1520 – Ferdinand Magellan portugál hajós elsőként éri el a Csendes-óceánt, áthajózva az azóta róla elnevezett tengerszoroson (Dél-Amerikát megkerülve).
* 1887 – Megnyílik Budapest első villamosvonala a Nyugati pályaudvar és a Király utca között, ezzel Magyarországon is megjelenik a villamosított közúti vasút.
* 1912 – Albánia függetlenné válik az Oszmán Birodalomtól.
* 1924 – A Ruhr-vidéket elhagyják az utolsó megszálló francia és belga csapatok is.
* 1943 – Teheránban találkozik Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin.
* 1994 – Norvégia lakossága, népszavazás keretében, nemet mond az Európai Uniós tagságra.

Születések

* 1881 – Stefan Zweig osztrák író, költő († 1913)
* 1915 – Konsztantyin Mihajlovics Szimonov orosz író, költő († 1979)
* 1920 – Somlyó György író († 2006)
* 1925 – Bozsik József, válogatott labdarúgó, az Aranycsapat tagja († 1978
* 1948 – Tamás Gáspár Miklós filozófus
* 1950 – Ed Harris amerikai színész

Halálozások

* 741 – III. Gergely pápa
* 1680 – Giovanni Lorenzo Bernini olasz szobrász és festő
* 1954 – Enrico Fermi, Nobel-díjas olasz atomfizikus (* 1901)
* 1956 – Gundel Károly vendéglős, gasztronómiai szakíró (* 1883), Gundel János fia
* 1982 – Földes Péter vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (* 1930)
* 1987 – Arma Paul (er. neve Weisshaus Imre), magyar származású francia zeneszerző, zongoraművész, zene-etnológus († 1905)
* 2001 – Igor Jakovlevics Sztecskin szovjet fegyvertervező (* 1922)
* 2004 – Bubik István színművész (* 1958

Nemzeti ünnepek, emléknapok, világnapok

* Albánia függetlenségének ünnepe.


17264_2.jpg



Hivatalosan csak a televízió jelentette be, hogy elhunyt
Határ Győző.

A pontos dátumot – tegnap, vagy ma, nem tudom.



Határ Gyõzõ 1914. november 13-án, egy pénteki napon született, és elmondása szerint életének majd minden jelentõs eseménye péntek 13-hoz kapcsolódik. Londonban él, de az utóbbi tíz évben ismert és elismert mûvészként mind több idõt tölt Magyarországon. Eredeti szakmáját tekintve építész, az alkotáshoz szükséges anyagi nyugalmat hosszú ideig ezen tudását használva szerezte meg. Ahogy egy helyütt fogalmaz: három hónapig az íróasztal mellett ült, hogy aztán az év többi részében az írógép mellett ülhessen.

Már 1949-ben megkísérelte elhagyni az országot, de a határon elfogták, és két és fél év börtönre ítélték, majd ennek letelte után internálták. 1956-ban, 42 évesen a biztos börtön elõl menekült feleségével Nyugatra. Egy rövid ideig Bécsben éltek, majd Londonban, Wimbledonban telepedtek le. Immár 43 évi távolléte ellenére sosem vált belõle angol író.

Elõször 1989-ben, Weöres Sándor temetésére tért haza, ahol õ tartotta a búcsúztató beszédet. Azóta gyakorivá váltak a látogatásai, de a hazatérésre, sok más pálya- és sorstársával ellentétben nem gondolt.

Az utóbbi években - az õ kifejezésével: a regény utáni korban - már csak filozófiát olvas, mert úgy érzi, a líra nem képes pontosan megfogni a legfõbb kérdéseket, nem képes választ adni arra, miért vagyunk a világon, miért halunk meg, és mi lesz velünk a halál után. Errõl és élete sorsfordulóiról beszél Kabdebó Lóránt háromkötetes, több mint ezer oldalas interjúkönyvében, mely 1994-ben jelent meg.

Miskolchoz kétszeresen is kötõdik, életének két nagyon fontos eseménye által. Elõször itt sikerült megszöknie a II. világháború alatt egy büntetõszázadból, amely a náci Németország lágerei felé tartott, majd az ötvenes évek elején ide kerül kényszermunkásként az épülõ egyetem tégláit hordani. Amikor 1994-ben, egyetemünk díszdoktorává avatásakor újra Miskolcon járt, némi iróniával jegyezte meg, hogy jó munkát végeztek, hiszen azok a falak - õ maga a kollégiumon dolgozott -, melyeket sokadmagával rabként épített, még ma is állnak.

A 85 éves Határ Gyõzõ tiszteletére november 12-én ünnepséget rendeztek a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Itt adta át az írónak Besenyei Lajos rektor a most megjelent Határ Gyõzõ-bibliográfia elsõ kötetét.




Határ Győző netnaplója 2004. 03. 24.


Te jól tudod, édes Gerdám - te ne tudnád, hiszen érted is azért evett az avas! - hogy világéle-temben Vénusz Kallipűgé roppant férfi-uszályában a Gyönyörű Fenekű istennő egyik hódolója voltam; s ma is megesik, ha megszáll a szentlélek, hogy (lelki szememmel amaz elragadó Gluteólán) huncut klapanciákat szerzek a tiszteletére. Nem tabutéma ez sem, ma már nincs olyan, és ahhoz képest, amit harsányan leírdogálnak költőtársaim, jómagam igencsak bátortalan vagyok.

NETNAPLÓ
Vedlés
2004. 03. 22. - Határ Győző 2004. 03. 22.

Mert tegnap is, mint minden egyes alkalommal, valahányszor hazatérünk a késő délutáni sétából, azt a bizonyos, erősen hegynek futó mi-utcánkat meglátva, feleségem fel-felsóhajt és egy idevágó régi versem refrénjét idézi: "rémülten rámeredek / nem volt ilyen meredek". Amire magam is erősen rezonálok, lévén már minden olyan szörnyen fárasztó, vagy tán még inkább: hiábavaló. Egy másik, honi refrén motoszkál az eszemben, sepertem eleget, seperjen már más is.


NETNAPLÓ
Majdszinte bűnös
2004. 03. 21. - Határ Győző 2004. 03. 22.

"A gondolkozó önéletírása: elmélődésének története". [Nem én mondom, ilyen magvasat én nem tudok; hanem egyik kedvenc angol gondolkozóm, a filozófus/archeológus Collingwood (és hogy miért olyan nekem-igen-kedves? Nos, egyebek közt azért, mert az abszolút előfeltevések fogalmának megújrázásával/bevezetésével és frontális rohamra indításával kirántotta a repülőszőnyeget minden, akár monoteisztikus, akár politeisztikus vallás-spekulációk alól).


http://images.google.com/imgres?img...%A1r+Gy%C5%91z%C5%91+&svnum=10&hl=en&lr=&sa=G

Részletek Határ Győző Net-Naplójából:


1411.gif



Bozsik József (1925. nov. 28. - 1978. máj. 31.)

Magyarország történetének egyetlen labdarúgója, aki elérte a százszoros válogatottságot. Pályafutása a kispesti grundon kezdődött, élvonalbeli karrierjének nyitánya a világháború miatt kissé későbbre tolódott. Már 22 éves volt, amikor debütált a címeres mezben. Ekkora már a Kispestnek, illetve annak jogutódjának, a Budapesti Honvédnak a meghatározó játékosa volt. 1949/50., 1950., 1952., 1954., 1955. években bajnokságot nyert Bp.-i Honvéd labdarúgó-csapatának. A rendkívül népszerű Cucu becenévre hallgató Bozsik, 1943 és 1962 között 447 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

A későbbiekben az alakuló Aranycsapat kulcsemberévé küzdötte fel magát. Sorsa ebben az időszakban összeforr társaival. Akárcsak az aranycsapat többi tagja, 1952-ben, a magyar olimpiai történelem legfényesebb ötkarikás játékán, ő is olimpiai bajnok. Az évszázad mérkőzésén és annak visszavágóján is játszott az angolok ellen miután valóságos nemzeti hős lett. Szintén tagja volt az 1953-ban Olaszok elleni Európa Kupa döntőt megnyerő csapatnak. Az 1950-es évek első felében a világ legjobb jobbfedezetének tartották. Tökéletes technikai képzettség, ötletgazdagság, taktikai érettség és kiváló irányítókészség jellemezte a futballzseni támadófedezetet.

Az 1954-es berni futballdöntőben elszenvedett vereség után kissé megtört az ő pályája is, ám ő másokkal szemben nem emigrált,

hanem itthon maradt és talpra állt, 1958-ban újra vb-szereplő, méghozzá - a csatársorban. Az 1955/1956-os aranylabda szavazáson hatodik helyen végzett. 1962-ben, harminchét évesen az Uruguay elleni l-l-es mérkőzésen, góllal búcsúzott pályafutásától ez a végtelenül szerény, tisztességes ember, aki persze, a futballtól soha nem búcsúzott el. Pályafutása alatt 11 gólt lőtt a nemzeti tizenegy tagjaként.

Klubját, a Honvédot sem hagyta cserben sohasem. Előbb a szakosztály, majd aztán az egész klub elnöke volt. Majd egyetlen mérkőzés erejéig a válogatott edzője is volt. 1978-as korai halála megrendítette nemcsak a futballkedvelőket, szinte az egész országot.


soccer_1952_lg.jpg


Helsinkiben
 

platon

Állandó Tag
Állandó Tag
Elhunyt Határ Győző Kossuth-díjas magyar író, aki az 1956-os forradalom leverése után telepedett le Londonban.

Határ Győzőt életének 93. évében, a londoni St. George's kórházban érte a halál - közölte Abelovszky György londoni magyar főkonzul.

Határ Győző két hete még részt vett azon a nagyszabású megemlékezésen, amelyet Károly brit trónörökös jelenlétében és fővédnökségével rendeztek az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából.

Életrajz

Határ Győző 1914-ben született Gyomán. 1943-ban Csodák országa hátsó Eurázsia című regényét lefoglalták, az írót öt év fegyházra ítélték, ebből a háború miatt csak másfelet töltött le.

1949-ben kizárták az Írószövetségből, majd 1950-ben tiltott határátlépés kísérlete miatt két és fél év börtönre ítélték. Szabadulása után építészmérnökként dolgozott, majd 1956-ban emigrált, 1957-től Londonban, Wimbledonban élt.

Határ Győző 1991-ben kapott Kossuth-díjat, 1994-ben a Széchenyi Akadémia, 2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanebben az évben Márai Sándor-díjat kapott; 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett.
A BBC tavalyi interjúja Határ Győzővel
Határ Győző: A kulcsszó a boldogság. Azt hiszem, akkor boldog az ember, és akkor él a legtovább, ha azt csinálhatja, amihez kedve van. Nagyon nagy megszorításokkal, de lényegében mindig azt csináltam, amit szerettem. Kiharcoltam ezt magamnak. Így gyűlt össze ez az életmű.

BBC: Azt mondta, hogy Ön az a magyar író, aki leginkább eltávolodott a kezdeteitől. Hogy vezetett az út az építészettől és a zeneakadémiai tanulmányoktól végül az íráshoz?

Határ Győző: Megütötte a fülemet az, hogy "önözöl". A francia
forradalom alatt is mindenki "citoyen" és "citoyenne" volt. Nekem az a természetes, ha letegeznek, vagy "feltegeznek". Az "ön" idővel ki fog veszni a nyelvből. A franciában nincs, az angolban egyáltalán nincs. Engem tegezni kell. Tehát, visszatérve a kérdésre, az ember fiatalon ide-oda kapkod, különösen, ha mindenhez van valamelyest tehetsége. Nekem az volt a bajom, hogy mindenhez volt valamelyest tehetségem. Nagyon jól rajzoltam. Folyton mozdonyokat rajzoltam. Volt egy nagyon kedves tanárom, Balogh Sándor. Ő a Műcsarnokhoz tartozó csoport egyik vezető festője volt. A kedvence voltam, mert én rajzoltam a legjobban. "Édes fiam, mozdonyokat rajzolsz? Hát gépészmérnök akarsz lenni?"- kérdezte. "Abban nincs semmi művészet. Miért nem építésznek mész?"

Minthogy a fiatalok befolyásolhatók, képlékeny az agyvelejük, én azonnal otthagytam a mozdonyokat és elkezdtem épületeket rajzolni. Mindenféle bolondságot rajzoltam. Például Wagner-operaházat, mert éppen Wagnerbe estem bele. Miután a tanulmányi versenyen nyertem, automatikusan felrúgtak a Műegyetemre, nem kellett felvételizni. Így aztán ott találtam magam az egyetemen, ahol évfolyamelső voltam. Azt lehetett hinni, hogy kiugróan jó építész lesz belőlem, de aztán a következő történt. Petz Samu, kiváló építészünk épített egy szép gótikus könyvtárat. A könyvtár tele volt gyönyörűen bekötött könyvekkel, amelyeket a kutya se emelt le. Bóka László volt a könyvtáros. Elkezdtem filozófusok műveit kikölcsönözni. Gyönyörű nyár volt. Felvittem a könyveket a Gellért-hegyre, bevettem magam egy bokorba és csak olvastam, és olvastam. Minden filozófus érdekelt, a középkor, az ókor, stb. Német fordításban vettem őket ki, mert akkor még nem tudtam se latinul, se görögül.

Belebolondultam Nietzsche-be. Kívülről tudtam mindent, amit írt. Elfelejtettem visszamenni az egyetemre, így kihagytam egy évet. Kosztot kellett szereznem valahonnan, ezért lementem a pincébe, és ott repetát kértem. Bármennyi kenyeret, spenótot vagy más főzeléket lehetett repetázni. Ezen éltem. Az életem rendje az volt, hogy reggel bementem a könyvtárba, kivettem egy Schopenhauert vagy Nietzsche-t, felmentem a barlangkápolna melletti megszokott kis bokromhoz. Befeküdtem a bokor mögé, hogy ne zavarjon senki, és olvastam, jegyzeteltem.

BBC: Mi ragadott meg annyira a filozófiában?

Határ Győző: Azt hiszem, ez a génjeimben van. A lényegesnek vélt kérdések - miért van a világ, ahelyett, hogy a semmi lenne - mindig foglalkoztattak. Eszmélkedésem pillanatában ez a kérdésgöncöleg megfogalmazódott, és ezen töprengtem. Magyarországon a filozófia lényegében nem honos. Ami van, az egyrészt katedra-filozófia, vagy ideológia, ami kapcsolódik a politikához. Mindenkori kormányzat szekeréhez kötik a filozófiát.

BBC: Hogyan jött az építészet és a filozófia után a zene iránti
elkötelezettség? Az csak egy kitérő volt?

Határ Győző: A zene egy másik szerelmem volt, nem tudtam tőle
elszakadni sokáig. Hegedű volt a hangszerem. Ez volt a szerencsém és a szerencsétlenségem is. Ha ugyanis zongorára fogtak volna idejében, akkor egy életre ottragadtam volna a zene mellett. Ha ott ragadok a zene mellett, akkor zeneszerző lettem volna. Valamit alkotni: ez az én lényem végső rugója. Nota bene: nagyon másodrangú zeneszerző lettem volna. Biztosan jól kerestem volna, filmzenéket csináltam volna, de tucatzeneszerzők közé tartoznék. Az építészethez visszatérve, nagyon ragyogó volt, amit összevissza firkáltam, a tanárok meg voltak velem elégedve. Azonban visszatekintve, ha meggondolom, nagyon másodrendű építész lettem volna. Zenében és építészetben is csupa utánérzés lett volna, amit csinálok. Egyetlen út maradt: nem tudom, miért, elkezdtem irkálni.

BBC: Kodály tanított?

Határ Győző: Kodályhoz rengetegen jártak. Én is bejártam az órájára. Bartókhoz viszont nem lehetett közel se menni, egészen más ember volt. Egyszer találkoztam vele, és ajánlottam neki egy nagy regényt. Ezt a regényt hetven évvel ezelőtt írtam, és most adták ki. Ezért a regényért a Horthy-korszakban hadbíróság elé állítottak, és majdnem agyonlőttek.

BBC: A Csodák országa, hátsó Eurázsia című könyvről van szó.
Gyönyörű kiadás.

Határ Győző: Amikor elkezdtem írni, nem tudtam, miért írok. A
génjeimben volt. Ez az, amiben nem vagyok utánérző és másodlagos. Amit leírok, az minden porcikámban én vagyok. Egyfajta belső kényszer dobott oda engem az írásnak, nem én választottam a mesterséget, a mesterség választott engem. Így lettem végül íróvá.

BBC: Egy írónak persze abból a szempontból sokkal nehezebb, hogy a nyelvhez van kötve. Magyar író létedre miért akartál eljönni Magyarországról?

Határ Győző: A fene se akart eljönni Magyarországról. Rettegve
indultam útnak, mert keresett a rendőrség '56 után. Három alkalommal is kerestek. Bujkálnom kellett. Tudtam, hogy le fognak tartóztatni, mert orosz katonákat hallgattam ki egy pincében. A szabadságharcosok segítségére voltam ezzel, mert tudtam oroszul. Összesen hat évet töltöttem a börtönköztársaságban. Semmi kedvem nem volt újra besétálni a föld alá. Végigültem Magyarország börtöneit és munkatáborait.

BBC: Hogy sikerült elmenni Magyarországról? Erről írtál is.

Határ Győző: Háromszor nekiindultunk a határnak feleségemmel,
Piroskámmal. Harmadszorra sikerült, nagyon nehezen, mert akkor már lőttek. 1956 karácsonya előtt egy-két nappal történt. Rettegtem, hogy mihez kezdek odakint. Egy kukkot se tudtam angolul. Lefordítottam ugyan Tristan Shandy-t, meg Jack Londont, de amikor felszálltam Londonban a buszra, nem értettem a kalauzt. A szájában másmilyen gombóc volt. Nem magyar gombóc, hanem egy angol gombóc. Azért jöttem Londonba, mert Bécsben egyszer csak kaptam egy levelet az angol rádiótól, a BBC-től. Azt írták, hogy ha esetleg odamennék, akkor egy állás vár. Olyan volt, mintha egy rózsaszín üvegharang rámesett volna, és ragyogás venne körül. Boldog voltam. Mikor bementem a rádióba, közölték velem, hogy lesz egy vizsga, mert 900-an jelentkeztek. Kissé megijedtem, de levizsgáztam. A 900-ból hármat tartottak meg. Új élet kezdődött.

BBC: Nagyon illusztris társaság volt akkor már a rádiónál.

Határ Győző: Persze, nagyon érdekes és jó társaság volt. Kedves
barátom volt Cs. Szabó László, aki nagy örömmel fogadott, mert én voltam az egyetlen, akivel profi szinten lehetett irodalomról beszélgetni. Tehát tényleg új élet kezdődött. Én azonban szerettem volna írni magamnak is, nem csak a rádiónak. Igazi irodalmat akartam írni. Ezt nehéz volt kiharcolni, mert nem volt rá idő. Volt ugyanis egy másik foglalkozásom is. Magyarul tanítottam diplomatákat. Én lettem a Külügyminisztérium rezidens tudora. Tehát nem volt időm írni. Rájöttem, hogy mindenkinek kellett éjszakai műszakot csinálni. Suba alatt átvállaltam másoktól, mert akkor az utána következő nap az enyém volt. Így napközben tudtam írni. Ezt azonban a szervezetem nem bírta sokáig, és `64-ben idegösszeomlással elterültem a földön, és nem tudtam felkelni.

1952-ben börtönben voltam. Nem voltak ablakok, csak ablaknyílások. Rettenetes állapotok voltak. Éhezve és fázva, állva aludtam el, mint a lovak. Mindig nagyon intenzíven álmodom, ott is elkezdtem álmodni. Egy színdarabról szólt az álom. A főhőst úgy hívták álmomban, hogy Golgelógi. Sorra megálmodtam a verseket. Álmomban költöttem. Néha nem voltam biztos benne, hogy nem a valóság-e az, amit álmodok.

BBC: Hogyan tudtad leírni ott a börtönben?

Határ Győző: Nem tudtam leírni. Elkezdtem megtanulni. Bevéstem az emlékezetembe. Aztán elveszettem. Nem volt sehol. Teltek múltak az évek, és aztán már itt Angliában egyszer borzasztóan beteg lettem. Bevittek a kórházba. Ez volt a második nagy betegségem. A tüdőmmel volt probléma, mint a legyecske, olyan gyönge voltam. Csodák csodája, megmaradtam. Eszembe jutott, hogy ugyanilyen gyönge állapotban voltam Márianosztrán, amikor álmodtam, és visszajött ez a drámai költemény. Leültem a gép elé, és írtam egy szinopszist. Végül hat hónap alatt megírtam egy ezer oldalas munkát. Mint a hegyomlás, úgy dőlt belőlem az egész. Ugyanazt írtam meg papíron, amit a márianosztrai börtönben az agykérgemen rögzítettem.

BBC: A rendszerváltás után visszakerültél a magyar irodalmi élet körforgásába?

Határ Győző: Igen is, meg nem is. Talán nagy hiba volt, hogy nem települtem vissza. Először Weöres Sándor, kedves jó barátom
temetésére mentem haza, hogy ott búcsúbeszédet mondjak. Akkor már öregnek éreztem magam ahhoz, hogy visszatelepüljek. Mikor a
kilencvenedik életévemet betöltöttem, mindenfélére készültek otthon az Író Szövetségnél és a Petőfi Irodalmi múzeumban. Szegény feleségem azonban súlyos beteg lett akkor, és emiatt nem tudtam hazamenni. Minden elmaradt. Most az elsőszámú kötelességem, hogy ápolom a szegény betegemet.

BBC: Fontosak számodra ezek a díjak, kitüntetések, elismerések?

Határ Győző: Ma már jóformán elfeledkeztek rólam. Nem díjaznak, nem tüntetnek ki. Vannak más, otthonélő, nagyon eleven, kitüntetendő írók. Néha elcsodálkozom a mezőnyön, hogy mennyi rendkívül tehetséges fiatal irodalmár van. Az én egyik kedvencem, akit a legtöbbre tartok a magyar szépprózában, az Krasznahorkai. Mindenkit ver. Nem kölcsönöz senkitől, nincs vendégszöveg, mert neki saját mondanivalója van. Költők közül például Mezei Kati és Oláh János fia, Laczfi János. Mindkét
szülő kiváló költő volt Tóth Krisztina is ragyogó tehetség.

BBC: Beszéljünk a saját műveidről. Melyik művedet tartod a
legfontosabbnak?

Határ Győző: Amiket itt nyugaton adtak ki, az úgynevezett Aranykönyvek nem voltak hozzáférhetők. Most már 80 százalékukatukat kiadták Magyarországon, és hozzáférhetők. Nem hiszem, hogy nagyon forgatnák. A Julianus Apostata címűt, amit két kötetben kiadott az Életünk Kiadó Szombathelyen, szerettem volna, ha lefordítják. A londoni egyetem egyik magyar irodalom és nyelv tanára annyira szerette a könyvet, hogy elkezdte fordítani. Körülbelül a harmadáig jutott el, amikor meghalt. Elvitte a hererák. Nem tudtam igazán törődni azzal, hogy lefordítsák angolra a munkáimat, mert folyton írtam, és nem volt időm. Nem tudom eladni magam. Nem tudok házalni a munkáimmal irodalmi ügynököknél.

BBC: Van ars poeticád?

Határ Győző: Nincs. Van viszont démonom, aki sugdos hátulról. Hogy mit súg, azt én nem tudom, de híven lejegyzem, amit sugall, A másik munkatársam az álom. Folyton álmodom. Az álmok 90 százaléka érdektelen, és elszáll, ahogy felébredek. A maradék 10 százaléknak van valami irodalmi vetülete, vagy ahogy ma mondják, üzenete, vagy ahogy holnap fogják mondani, narratívája. Most már vannak ilyen divatszavak. Senkinek nincs mondanivalója, hanem mindenkinek üzenete van. Nekem is van egy üzennivalóm.

BBC: Mit üzensz a világnak?

Határ Győző: Csak azt, hogy csakígy tovább, nincs semmi baj. Ne higgy a borúlátóknak. Gondolj arra, hogy tegnap is volt egy nap, holnap is lesz. Semmi baj. Nélkülem is, velem is minden megy a maga útján. Akárhogy ijesztgetnek, meg fogod látni, hogy egyszercsak minden kiforogja magát.

BBC: Mi okoz örömet Határ Győzőnek?

Határ Győző: Ha valakinek a szeme megakad egy írásomon és
visszajelzést ad, hogy tetszett neki, mondott neki valamit, annak örülök.
Határ Győző

ezzel is azzal is jól kijutott nékem
nagybeteg párommal vénség börtönében
vénség börtönében időm töltögetem
hol fél nyavalyásan hol egész betegen
behozhatatlanul mindenről lekésve
az elaggás önkínzó semmittevése:
mondanivalótlanság az én gyónásom
megsínylem-szenvedem gyors elkallódásom
ez az idő golyószórója - sörétem:
minden másodperccel magam leterítem
minden másodperce átnyilall belém lő
- belőle periszkóp? nincs belőle kémlő:
öregség feneklett búvárharangjában
gyökeret eresztek belenőtt a lábam
vélném hogy nekem ront: polip-nép hal-árnyak
(vaksi babra ujjbegy izromok rozsdállnak)
más búvárharangok körbe tengnek pangnak
(maroktelefonja nincs búvárharangnak)
betegem vizet kér: magatehetetlen
ápolnom pátyolnom: itatnom-etetnem
így hát rab létemnek csepp értelme van még
(emberlövedéknek: mehetnék rohannék!
élni szólalkozni ki lenni szeretne
egyszer utoljára ha felmerülhetne - )
nagybeteg párommal vénség börtönében
ezzel is azzal is jól kijutott nékem
roskadunk roggyanunk. Érintése bársony:
rohadunk egymásnak egymásért – egymáson

Nyugodjon békében.
 
Oldal tetejére