Így zajlik a sírlesöprés ünnepe Kínában

Kínaiak tízmilliói keresték fel elhunyt szeretteiket országszerte a temetőkben az elmúlt hétvégén és hétfőn, a sírlesöprés ünnepének munkaszüneti napján.

A világ legnépesebb országában ez alkalommal is az úgynevezett “helytakarékos” és “környezetbarát” temetéseket népszerűsítették a hagyományos temetésekkel szemben, és ennek érdekében helyenként morbidnak tűnő kezdeményezések is napvilágot láttak.

Sanghajban például új szolgáltatásként hirdetik, hogy a halottak hozzátartozói olyan különleges, magas hőmérsékletű égetési technikával is megrendelhetik a hamvasztást, amelynek eredményeként az elhunyt hamvaiból színezhető kristályok születnek, ezekből pedig karkötők, kitűzők készíthetők.

A helyi temetkezési vállalkozás vezetője elmondta, egyelőre egy ilyen ékszer ára megközelíti a 18 ezer jüant (758 ezer forint), de amint nő a kereslet, az árakat is lejjebb viszik.

Szintén Sanghajban bejelentették, hogy azoknak a halottaknak, akik valamilyen oknál fogva súlyosan csonkolódtak, például balesetben elveszítették a végtagjukat, tűzben megégtek vagy a koponyájuk tört, a 3D-s nyomtatás technikájával pótolni tudják e testrészeiket.

Így a hagyományok szerint “ép testtel” búcsúztathatják el őket. A vállalkozók 90-95 százalékos hasonlóságot ígérnek az eredeti alakhoz képest.

A China Daily című angol nyelvű napilap arról számolt be hétfőn, hogy Pekingben megrendezték a krematóriumok dolgozóinak első versenyét, amelyen az érintettek írásbeli és gyakorlati vizsgákon mérték össze tudásukat.
Állítólag a rendezők célja ezzel is az volt, hogy népszerűbbé tegyék a hamvasztásos temetkezést, továbbá felkeltsék az érdeklődést a hiányszakmának számító foglalkozás iránt. A pekingi “bajnokság” győztese egy bizonyos Vej Tung lett, akit a kínai dolgozók legmagasabb kitüntetésével jutalmaztak.

Évente alig több mint 600 hivatásos hamvasztó hagyja el a kínai szakiskolákat, sokan pedig csak tanfolyamokon sajátítják el a munkájukhoz szükséges tudást.

Kínában 2014 végén 212 millió idős, 60 év feletti ember élt, ami azt is jelenti, hogy a gyorsan öregedő kínai társadalomban a temetkezési helyek iránti kereslet is fokozódik. A 24 milliós Sanghajból például tavaly 129 ezer temetést jelentettek, ami rekordnak számított. A szám ötödik éve folyamatosan nő, és becslések szerint a trend 2050-ig folytatódni fog. A kelet-kínai metropoliszban 666 hektárt foglalnak el a sírok a köztemetőkben.

A kereslet növekedésével a sírhelyek és a szolgáltatások árai is egyre emelkednek. Pekingben egy átlagos temetésért tavaly 70 ezer jüant (3 millió forint) fizettek. Ezért sokan az alacsonyabb árakat kínáló, szomszédos Hopej tartományt választották rokonuk végső nyughelyéül.

A kínai kormány és a helyi kormányzatok immár évtizedek óta törekszenek a hagyományos temetési módokat felváltó, egyben kisebb helyet foglaló, vagy a hamvakat a tengerbe szóró temetkezési módok elterjesztésére. Még ha a nagyobb városokban többek közt az anyagi támogatás kilátásba helyezésével sikerült is ehhez híveket szerezni, a vidékiek még a hatóságok helyenként erőszakos fellépése ellenére sem lemondani hajlandók a földbe temetésről.

Ennek hátterében az áll, hogy a kínai ősi hagyományok szerint az elhunytak lelke csak akkor nyugszik békességben, ha testüket föld borítja. Emellett ez a mód fejezi ki a legnagyobb tiszteletet a földi életből távozó iránt.

A sírlesöprés, a csingming ünnepe, amely egyben a tavasz hozta reménységnek is a napja, rendszerint az április 4-6. közötti napokra esik, 2008 óta pedig munkaszüneti nap. Ilyenkor a virágoktól színessé válnak a temetők, az emberek “ajándékot”, áldozatot visznek az elhunytak nyughelyéhez. Ételt, gyümölcsöket, de akár cigarettát is. Papírból készült lakást, autót, elektronikai cikkeket – például táblagépeket, telefonokat – mintázó maketteket, erre a célra gyártott “pénzt” égetnek, füstülőket gyújtanak és meghajolva tisztelegnek a síroknál az urnatemetőben.

MTI
sirlesopres.jpg
 
Kínaiak tízmilliói keresték fel elhunyt szeretteiket országszerte a temetőkben az elmúlt hétvégén és hétfőn, a sírlesöprés ünnepének munkaszüneti napján.

A világ legnépesebb országában ez alkalommal is az úgynevezett “helytakarékos” és “környezetbarát” temetéseket népszerűsítették a hagyományos temetésekkel szemben, és ennek érdekében helyenként morbidnak tűnő kezdeményezések is napvilágot láttak.

Sanghajban például új szolgáltatásként hirdetik, hogy a halottak hozzátartozói olyan különleges, magas hőmérsékletű égetési technikával is megrendelhetik a hamvasztást, amelynek eredményeként az elhunyt hamvaiból színezhető kristályok születnek, ezekből pedig karkötők, kitűzők készíthetők.

A helyi temetkezési vállalkozás vezetője elmondta, egyelőre egy ilyen ékszer ára megközelíti a 18 ezer jüant (758 ezer forint), de amint nő a kereslet, az árakat is lejjebb viszik.

Szintén Sanghajban bejelentették, hogy azoknak a halottaknak, akik valamilyen oknál fogva súlyosan csonkolódtak, például balesetben elveszítették a végtagjukat, tűzben megégtek vagy a koponyájuk tört, a 3D-s nyomtatás technikájával pótolni tudják e testrészeiket.

Így a hagyományok szerint “ép testtel” búcsúztathatják el őket. A vállalkozók 90-95 százalékos hasonlóságot ígérnek az eredeti alakhoz képest.

A China Daily című angol nyelvű napilap arról számolt be hétfőn, hogy Pekingben megrendezték a krematóriumok dolgozóinak első versenyét, amelyen az érintettek írásbeli és gyakorlati vizsgákon mérték össze tudásukat.
Állítólag a rendezők célja ezzel is az volt, hogy népszerűbbé tegyék a hamvasztásos temetkezést, továbbá felkeltsék az érdeklődést a hiányszakmának számító foglalkozás iránt. A pekingi “bajnokság” győztese egy bizonyos Vej Tung lett, akit a kínai dolgozók legmagasabb kitüntetésével jutalmaztak.

Évente alig több mint 600 hivatásos hamvasztó hagyja el a kínai szakiskolákat, sokan pedig csak tanfolyamokon sajátítják el a munkájukhoz szükséges tudást.

Kínában 2014 végén 212 millió idős, 60 év feletti ember élt, ami azt is jelenti, hogy a gyorsan öregedő kínai társadalomban a temetkezési helyek iránti kereslet is fokozódik. A 24 milliós Sanghajból például tavaly 129 ezer temetést jelentettek, ami rekordnak számított. A szám ötödik éve folyamatosan nő, és becslések szerint a trend 2050-ig folytatódni fog. A kelet-kínai metropoliszban 666 hektárt foglalnak el a sírok a köztemetőkben.

A kereslet növekedésével a sírhelyek és a szolgáltatások árai is egyre emelkednek. Pekingben egy átlagos temetésért tavaly 70 ezer jüant (3 millió forint) fizettek. Ezért sokan az alacsonyabb árakat kínáló, szomszédos Hopej tartományt választották rokonuk végső nyughelyéül.

A kínai kormány és a helyi kormányzatok immár évtizedek óta törekszenek a hagyományos temetési módokat felváltó, egyben kisebb helyet foglaló, vagy a hamvakat a tengerbe szóró temetkezési módok elterjesztésére. Még ha a nagyobb városokban többek közt az anyagi támogatás kilátásba helyezésével sikerült is ehhez híveket szerezni, a vidékiek még a hatóságok helyenként erőszakos fellépése ellenére sem lemondani hajlandók a földbe temetésről.

Ennek hátterében az áll, hogy a kínai ősi hagyományok szerint az elhunytak lelke csak akkor nyugszik békességben, ha testüket föld borítja. Emellett ez a mód fejezi ki a legnagyobb tiszteletet a földi életből távozó iránt.

A sírlesöprés, a csingming ünnepe, amely egyben a tavasz hozta reménységnek is a napja, rendszerint az április 4-6. közötti napokra esik, 2008 óta pedig munkaszüneti nap. Ilyenkor a virágoktól színessé válnak a temetők, az emberek “ajándékot”, áldozatot visznek az elhunytak nyughelyéhez. Ételt, gyümölcsöket, de akár cigarettát is. Papírból készült lakást, autót, elektronikai cikkeket – például táblagépeket, telefonokat – mintázó maketteket, erre a célra gyártott “pénzt” égetnek, füstülőket gyújtanak és meghajolva tisztelegnek a síroknál az urnatemetőben.

MTI
Csatolás megtekintése 1445571
*
Kedves Melitta,
nagyon érdekes és értékes az általam nem ismert kultúra. Itt Magyarországon, már több ismerősömmel azon tanakodtunk, hogy nagyon sok a kínai kereskedő. Kínai temetőről viszont, ami itt volna az országban, nem tudunk. Aztán valamelyik tévécsatornából hallottam, hogy az idősödő kínaiak mindig hazamennek. S, ott, az általuk ismert módon és helyen távoznak abba a másik világba.
G.B.
 
Hát, én tapasztaltam hogy az USA-ban nem divatosak a Magyarországon szokásos sír„dombok/halmok”, de még a fakereszt sem, nem is beszélve a monumentális betonépítményekről. És bevallom, nekem ez az amerikai módi jobban is tetszik!
Ami azonban engem, szeretett önmagamat illet, én még ezt se akarom magamnak. Én bár nem vagyok vallásos, le merem ezt írni, de tulajdonképpen csak „hagyományos értelemben” nem vagyok az, mert azért valamiféle... hm... hát, a „hit” az túl erős lenne arra amit érzek,l mondjuk úgy inkább, valamiféle „nosztalgia” van bennem a panteizmus felé! Én természettudósnak vallom magamat, és emiatt tapasztalom, hogy a Világban bizonyos értelemben REND van. A Világ, az önmagában véve egy EGÉSZ. Azt nem tudom hogy él-e valamilyen értelemben, de végső soron akár ezt se tartom teljesen lehetetlennek. (Ezzel nem akarom azt állítani azonban, hogy ez a meggyőződésem is volna...)

Na most, mindezen meggondolások miatt, én azt óhajtom, ha majd meghalok, akkor a testem alkotóelemei minél előbb visszakerüljenek a Természet körforgásába! A legmegfelelőbb éppezért az lenne a számomra, ha biztos lehetnék benne, a testemet felfalja majd valami „nemes” vadállat. Azaz például boldog lennék, ha halálom után egyszerűen bedobnának mondjuk egy állatkertbe hogy a tigrisek megegyenek. Vagy a medvék. Vagy a ragadozómadarak. Vagy egyszerűen bevigyenek hajón vagy helikopteren jó messzire a tengerbe, s ott kidobjanak. (Azért messzire, hogy biztosan felfaljon valami, mielőtt a partra sodródnék).
Elvileg persze ha eltemetnek, akkor is felfal valami, kukacok vagy rothasztó baktériumok, de az olyan gusztustalan, na... A koporsó meg is akadályozná, hogy nagyobb testű állatok hozzám férjenek...

Ha azonban a fent leírt lehetőségekről le kell mondanom, akkor még valóban az a legszimpatikusabb a számomra, hogy égessenek el, s a hamvaimat szórják szét jeltelenül! És minél gyorsabban!

Nekem senki ne zokogjon a sírom fölött, és pénzt költeni is felesleges rá. És ne csak akkor emlékezzenek rám amikor évente egyszer kimennek a síromhoz, hanem bármikor ha jó ok nyílik erre. És ne amiatt tiszteljenek mert egy hatalmas és haszontalan kőtábla van a csontjaim fölött, hanem tiszteljenek azért, amit életem során ALKOTTAM!
 
Nekem senki ne zokogjon a sírom fölött, és pénzt költeni is felesleges rá. És ne csak akkor emlékezzenek rám amikor évente egyszer kimennek a síromhoz, hanem bármikor ha jó ok nyílik erre. És ne amiatt tiszteljenek mert egy hatalmas és haszontalan kőtábla van a csontjaim fölött, hanem tiszteljenek azért, amit életem során ALKOTTAM!
Ez egy nagyon szép gondolatod volt. Valószínű mindannyian ezt szeretnénk az elmúlásunk utáni időkre.
 
Ez egy nagyon szép gondolatod volt. Valószínű mindannyian ezt szeretnénk az elmúlásunk utáni időkre.

Hát tudod, akkor talán tenni kéne a dologért valamit annak, aki ezt akarja... Tudod, van egy hindu mondás:

„Nem élt hiába az az ember, aki ültetett egy fát, írt egy jó könyvet, vagy derék embert nevelt a fiából”.

Na most, a fenti mondás úgy kell értelmezni, hogy nem élt hiába az, aki alkotott valami

—Kézzelfoghatót (anyagi jellegűt tehát), ezt jelképezi a fa.
—Illetve alkotott valami szellemi dolgot (ezt jelképezi a könyv, azaz nem csak az irodalomra, de a tudományokra is vonatkozik)
—És/vagy aki ha maga nem is termelt semmit se talán, de TERMELŐERŐT TERMELT, azaz létrehozta a következő generációt. (Ezt jelképezi a fiú felnevelése).

Tehát: Nem éltek hiába a becsületesen dolgozó fizikai munkások (faültetés),
Nem éltek hiába a tudósok/művészek
És nem éltek hiába a derék családanyák/családapák.

Hm... A kormány tagjairól, a mindenféle ügyeskedő és kiskapukat kereső képmutató csalókról ez nem mondható el...
 
Hát, én tapasztaltam hogy az USA-ban nem divatosak a Magyarországon szokásos sír„dombok/halmok”, de még a fakereszt sem, nem is beszélve a monumentális betonépítményekről. És bevallom, nekem ez az amerikai módi jobban is tetszik!
Ami azonban engem, szeretett önmagamat illet, én még ezt se akarom magamnak. Én bár nem vagyok vallásos, le merem ezt írni, de tulajdonképpen csak „hagyományos értelemben” nem vagyok az, mert azért valamiféle... hm... hát, a „hit” az túl erős lenne arra amit érzek,l mondjuk úgy inkább, valamiféle „nosztalgia” van bennem a panteizmus felé! Én természettudósnak vallom magamat, és emiatt tapasztalom, hogy a Világban bizonyos értelemben REND van. A Világ, az önmagában véve egy EGÉSZ. Azt nem tudom hogy él-e valamilyen értelemben, de végső soron akár ezt se tartom teljesen lehetetlennek. (Ezzel nem akarom azt állítani azonban, hogy ez a meggyőződésem is volna...)

Na most, mindezen meggondolások miatt, én azt óhajtom, ha majd meghalok, akkor a testem alkotóelemei minél előbb visszakerüljenek a Természet körforgásába! A legmegfelelőbb éppezért az lenne a számomra, ha biztos lehetnék benne, a testemet felfalja majd valami „nemes” vadállat. Azaz például boldog lennék, ha halálom után egyszerűen bedobnának mondjuk egy állatkertbe hogy a tigrisek megegyenek. Vagy a medvék. Vagy a ragadozómadarak. Vagy egyszerűen bevigyenek hajón vagy helikopteren jó messzire a tengerbe, s ott kidobjanak. (Azért messzire, hogy biztosan felfaljon valami, mielőtt a partra sodródnék).
Elvileg persze ha eltemetnek, akkor is felfal valami, kukacok vagy rothasztó baktériumok, de az olyan gusztustalan, na... A koporsó meg is akadályozná, hogy nagyobb testű állatok hozzám férjenek...

Ha azonban a fent leírt lehetőségekről le kell mondanom, akkor még valóban az a legszimpatikusabb a számomra, hogy égessenek el, s a hamvaimat szórják szét jeltelenül! És minél gyorsabban!

Nekem senki ne zokogjon a sírom fölött, és pénzt költeni is felesleges rá. És ne csak akkor emlékezzenek rám amikor évente egyszer kimennek a síromhoz, hanem bármikor ha jó ok nyílik erre. És ne amiatt tiszteljenek mert egy hatalmas és haszontalan kőtábla van a csontjaim fölött, hanem tiszteljenek azért, amit életem során ALKOTTAM!
*
Kedves Advocatus_diaboli!
Van amiben egyetértek Veled,van amiben nem. Amiben egyetértek az, az, hogy itthon, Magyarországon nagyon eltérőek lettek a temetkezési szokások. Az ebbeli kultúra is megváltozott. Amikor ide költöztünk, ez a település, akkor még falu volt, ma már megkapta a városi "rangot", több nagy üzlet is van, de ettől még u.olyan falu, mint volt. No igen, az utcák le vannak betonozva, meg a stb. - de! Visszatérve a temetkezési szokásokhoz, ezelőtt kb. 22 évvel ezelőtt, igen, akkor még a "kedves" falusi temetőben sírhalmok voltak, rendszerint telis-telis virággal. A sok virágtól szinte "élt" ez a temető. Azért írom, hogy "ez", mert a közelében van a házunk. Az évek során az idősebbik generáció is "kiköltözött", így egyre kevesebben jártak hétvégenként sírokat ápolni. Amikor ide költöztünk, minden vasárnap délután, szinte "búcsújárás" volt, akkor ez volt a rend, no meg a regula. Aztán, ahogyan kihaltak azok, akik valaha is sírt ápoltak, minden átalakult. A hátra maradottak, kőből csináltatták meg a síremléket. Most a temető olyan, mint egy "lakótelep", csak úgy "fehérlik" a sok kőből, meg betonból épített síremlékek miatt. Igen, igen, már nagyon kevesen járnak sírt ápolni, mert, hogy az le van fedve. Ezért csináltatták meg, ne legyen vele a gond.
S, ezzel el is veszett az a gondolat, hogy ezen ok miatt kimentek a szeretteikhez, sírápolás közben el-elmondták gondjaikat, örömeiket... Igen, igen, azok a régi öregek mindig valamit "motyogtak" a virágültetéskor.
Ma már?
Halottak napján jönnek messziről is autóval, hozzák a virágot, meggyújtják a mécseseket és gyorsan elhúznak, minél előbb letudják ezt a "szokást", ezt a "rendet". Igen, igen, itt azon van már a hangsúly, hogy "minél előbb, minél gyorsabban"...

Itt még nincs szórásos temetés. Ha bárkit elhamvasztanak, akkor az urnáját valamelyik sírba helyezik, vagy vásárolnak egy sírhelyet. No, most magamról csak annyit, hogy én is hamvasztásban gondolkodom. De a hamvaimat ne tegyék a föld alá, mert nem szeretném. Valami szép helyen szórják el, ez volna a kérésem. Unokahúgomnak tavaly halt meg a férje, a hamvait a szentendrei temetkezési vállalat segítségével, a Dunába szórta a család, sőt 1-1 szál virágot is a vízbe dobtak. Ez a szentendrei temetkezési vállalat úgy oldja meg, hogy van egy hajójuk, s a rokonok arról szórják be a hamvakat a Dunába. Az urnával mi lett, nem tudom, ezt nem kérdeztem meg, tapintatból. Azt tudom, hogy nem hozták haza üresen. Lehet, hogy ott hagyták a hajón? Nem tudom.
*
Amivel nem értek egyet, az az, hogy micsoda kérés az, hogy "faljanak fel". Ennél szörnyűbbet el nem tudnék képzelni. Maradjunk inkább a hamvasztásnál. A "rendes, koporsós" temetést is elkerülném, mert jól tudom, ha már nem élek, nem kellene, hogy az izgasson, hogy be vagyok zárva egy fadobozba, ráadásul a föld alá süllyesztenének, bezártsági hülyeségem miatt, ezt nagyon nem szeretném.
Miből is vagyunk? Test-szellem- és lélek. A testünk az üres porhüvely, megsemmisül, vagy megsemmisítik (hamvasztás), a szellemünk bízom abban, hogy él, s ezért a lelkünk is. Mit hagyunk magunk után? Remélem, hogy szeretetet, barátságot, szép emlékeket. Nagymamám mondta azt, hogy addig élek, amíg gondolsz rám. Minden áldott nap, az eszembe jutnak, mert nagyon sokat köszönhetek nagyszüleimnek. Tehát? Még most és örökké élnek ők. Hol? A szívemben, a lelkemben, mindörökké.
*
De! Most viszont azt kívánom Neked, s akik ide betérnek olvasni, hozzászólni - no és magamnak is, - hogy éljünk - szép, hosszú, egészségben, örömökben,boldogságban, sikerekben gazdag életet. S, legyünk minél tovább aktívak érzelmileg, fizikailag és mindenképpen. Kattogjon az agyunk és jó fele. Legyen minél több, szép gondolatunk, reményünk és tervünk.
Úgy legyen, s hogy visszatérve Rád, mármint a bevezetődben leírt filozófiádra, gondolataidra, hogy REND legyen, ezért írom le, hogy Amen.
G.B.
 
Hát tudod, akkor talán tenni kéne a dologért valamit annak, aki ezt akarja... Tudod, van egy hindu mondás:

„Nem élt hiába az az ember, aki ültetett egy fát, írt egy jó könyvet, vagy derék embert nevelt a fiából”.

Na most, a fenti mondás úgy kell értelmezni, hogy nem élt hiába az, aki alkotott valami

—Kézzelfoghatót (anyagi jellegűt tehát), ezt jelképezi a fa.
—Illetve alkotott valami szellemi dolgot (ezt jelképezi a könyv, azaz nem csak az irodalomra, de a tudományokra is vonatkozik)
—És/vagy aki ha maga nem is termelt semmit se talán, de TERMELŐERŐT TERMELT, azaz létrehozta a következő generációt. (Ezt jelképezi a fiú felnevelése).

Tehát: Nem éltek hiába a becsületesen dolgozó fizikai munkások (faültetés),
Nem éltek hiába a tudósok/művészek
És nem éltek hiába a derék családanyák/családapák.

Hm... A kormány tagjairól, a mindenféle ügyeskedő és kiskapukat kereső képmutató csalókról ez nem mondható el...
*
Kedves Advocatus_diaboli!
Köszönöm, ezek gyönyörű gondolatot, aminek itt helye van, hogy minél többen olvassák és gondolják át. Amit a kormányunkról írsz, ők már nagyon átbillentek. Mindenképpen, agyilag meg főként. Ők már úgy habzsolnak, hogy nem tudják mi az elég. Fogalmuk nincs arról, mert nem gondolnak arra, hogy úgy mennek el, ahogyan e Földre érkeztek. Nincstelenül és meztelenül. Hiába lesz majd fene nagy pompa, meg aranyból a koporsó, a testük u.úgy az enyészetté válik, mint a legszegényebb koldusé.
S, itt, megvan az igazság. Legalább ebben.
Nem is gondolják azt, hogy a jövendő történelem könyveiben, hogyan és miként írnak majd róluk, s főként mit tanulnak a jövőbeni gyerekek a tetteikből és a tetteikről? Soha nem kapják meg azt a tiszteletet, mint azt megkapta Széchenyi vagy Kossuth, de sorolhatnám...
Ők ezzel nem törődve, csak a mának élnek, s mérhetetlenül megy a kaparászás, a még több után...
Minek, miért?
S, közben képtelen vagyok NEM arra gondolni, hogy a napjaik azzal telnek el, hogy félnek. Van mit félteniük. Nem ragozom, ezt mindannyin tudjuk.
Semmiképpen nem:dr_4: szeretnék közéjük tartozni, semmiképpen.

G.B.
 
Ennél szörnyűbbet el nem tudnék képzelni. M

Kegyetlen, de mégis van évszázadok óta.A pársziknál sajátos a temetkezés.: a tetemeket keselyűk martalékául hagyják a Hallgatás tornyaiban, Évszázadok óta ugyanúgy zajlanak a sajátságos „temetések”. "

"Azonban a szennyezett levegő, a zaj, de legfőképp a tetemekben lévő gyógyszermaradványok miatt néhány éve fogyatkozni kezdtek a keselyűk. A probléma különösen kellemetlen, mert Doondzservádi, amelynek farengetegében a Hallgatás tornya megbúvik, történetesen Bombay legelitebb negyede is. A finom orrú külföldiek és előkelő helyiek hullaszagra panaszkodnak. Ám a tradíciónak mégsem fog vége szakadni. A párszik újabb technológiákat hívtak segítségül: maró savakkal, illetve napkollektorokkal segítenek a holttestek mielőbbi elenyészésén. Az új megoldásokat általánosan üdvözölték, kivéve természetesen az ortodox párszikat: ők a koncentrált napsugarak által elvégzett munkát álcázott hamvasztásnak tekintik. Szerintük az újabban megjelenő varjak kiválóan teljesítenék a feladatot a keselyűk helyett."
 
Most viszont az ÉLETRŐL szeretnék írni, mert ez lenne a fontos. Akár 100 évig is élhetünk, ha ezt az 5 szabályt betartjuk. Olvastam, s több dologban egyet is értek. Azt viszont nem tudom megígérni, hogy (a 4. szabályra gondolva), be is tudom tartani. Mármint az étkezésben a mértéket... Igen, igen, elég sűrűn "elkutyulódom", s ha van rá "ingerem", akkor őrületesen finom dolgokat főzök, sütök. S, ilyenkor bizony, bizony nem ismerem a mértéket Erről jól tudom, le kell szoktatnom magam, erős akarattal mielőbb. No, most nyilvánosan megvallottam bűnömet... :dr_104:
*
Folytatom, mert érdekes, jó dolgok.
Bizonyos ázsiai népeknél nem ritka, hogy valaki megéli, sőt túl is haladja a 100 évet. Nemcsak az egészséges táplálkozás miatt. Olyan az életfelfogásuk, ami fenn tartja a lelki békét.

1. Ne dolgozz rohamtempóban. Szánd rá a munkára az időt és haladj vele a saját tempódban. Negyven percenként pihenj egy kicsit, gondold át a következő munkafázist.
2. Amikor boldognak érzed magad, élvezd ki minden pillanatát. Legyél képes felidézni máskor is ezeket a pillanatokat.
3. Ne rágódj régi dolgokon, azok már megtörténtek. Tartsd kordában a dühödet is, mert a mérgelődés károsítja az egészséget.
4. Ne zabálj, ne légy mohó! Amikor megéhezel, egyél egy keveset, de sose annyit, hogy ne tudj felállni az asztaltól.
5. Kerüld a felesleges beszédet, kerüld el a locsogókat is. Ha nincs kedved meghallgatni valakit, udvariasan térj ki. Te se kezdeményezz olyan beszélgetést, aminek egyetlen célja, hogy ne legyen csend.

Egészségben, szépen, boldogságban megélt hosszú életet kívánnék - mindnyájunknak.:cool:
 
Kegyetlen, de mégis van évszázadok óta.A pársziknál sajátos a temetkezés.: a tetemeket keselyűk martalékául hagyják a Hallgatás tornyaiban, Évszázadok óta ugyanúgy zajlanak a sajátságos „temetések”. "

"Azonban a szennyezett levegő, a zaj, de legfőképp a tetemekben lévő gyógyszermaradványok miatt néhány éve fogyatkozni kezdtek a keselyűk. A probléma különösen kellemetlen, mert Doondzservádi, amelynek farengetegében a Hallgatás tornya megbúvik, történetesen Bombay legelitebb negyede is. A finom orrú külföldiek és előkelő helyiek hullaszagra panaszkodnak. Ám a tradíciónak mégsem fog vége szakadni. A párszik újabb technológiákat hívtak segítségül: maró savakkal, illetve napkollektorokkal segítenek a holttestek mielőbbi elenyészésén. Az új megoldásokat általánosan üdvözölték, kivéve természetesen az ortodox párszikat: ők a koncentrált napsugarak által elvégzett munkát álcázott hamvasztásnak tekintik. Szerintük az újabban megjelenő varjak kiválóan teljesítenék a feladatot a keselyűk helyett."
*
Kedves Mályvacukor!
Mindannyian tudjuk, olvastuk, tévében láttuk azt, amiről a Wikipedia is tudósít: a Gangesz erősen szennyezett, a hinduk mégis azt tartják róla, hogy a Föld legszentebb vize, amelynek akár egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bűneiktől megtisztítani, és így haláluk után megszabadulnak az örökös újjászületés gyötrelmétől. A hinduk szemében a Gangesz testesíti meg Gangát, a megtisztulás istennőjét. A folyó eredetileg a mennyben folyt, míg Bhagíratha király le nem hozta a földre, hogy megtisztítsa ősei hamvait. Az "istennőfolyó", hogy zuhanásának ereje ne seperje el a Föld lakóit, először Siva isten fejére hullott, s végigcsorgott bozontos fürtjein. Minden évben tömérdek zarándok, köztük sok beteg és haldokló, tesz zarándokutat Gangeszig abban a reményben, hogy ha isznak a vizéből és megmerítkeznek benne, megszabadulnak bűneiktől. A folyó lelket tisztító hatásába vetett hit vizének hűsítő erejéből fakad. Számos hindu szokás alapul azon a meggyőződésen, hogy az erő azonos a hővel, és ha az erő gonosz, vízzel lehűtve hatását veszti. Hisznek abban is, hogy ha a partján hamvasztják el testüket és hamvaikat a vizébe szórják, nem kell többé újjászületniük, lelkük végre megszabadulhat.

Más népeknek a temetkezési szokása pedig az, hogy szinte a hátukon viszik fel a legmagasabb hegyre az elhunytat, egy takaróba varrva, majd "sorsára" hagyják... No igen, itt lépnek be a képbe Isten madarai...
 
*
Kedves Advocatus_diaboli!
Köszönöm, ezek gyönyörű gondolatot, aminek itt helye van, hogy minél többen olvassák és gondolják át. Amit a kormányunkról írsz, ők már nagyon átbillentek. Mindenképpen, agyilag meg főként. Ők már úgy habzsolnak, hogy nem tudják mi az elég. Fogalmuk nincs arról, mert nem gondolnak arra, hogy úgy mennek el, ahogyan e Földre érkeztek. Nincstelenül és meztelenül. Hiába lesz majd fene nagy pompa, meg aranyból a koporsó, a testük u.úgy az enyészetté válik, mint a legszegényebb koldusé.
S, itt, megvan az igazság. Legalább ebben.
Nem is gondolják azt, hogy a jövendő történelem könyveiben, hogyan és miként írnak majd róluk, s főként mit tanulnak a jövőbeni gyerekek a tetteikből és a tetteikről? Soha nem kapják meg azt a tiszteletet, mint azt megkapta Széchenyi vagy Kossuth, de sorolhatnám...
Ők ezzel nem törődve, csak a mának élnek, s mérhetetlenül megy a kaparászás, a még több után...
Minek, miért?
S, közben képtelen vagyok NEM arra gondolni, hogy a napjaik azzal telnek el, hogy félnek. Van mit félteniük. Nem ragozom, ezt mindannyin tudjuk.
Semmiképpen nem:dr_4: szeretnék közéjük tartozni, semmiképpen.

G.B.

Hát tudod, a kormányról szólva... volt nemrég egy álmom. Kiderült benne, hogy rengeteg bennem a becsvágy, kitűnni vágyás... ezt régóta tudom magamról, de nem ez a lényege. Arról szólt ugyanis, hogy a magyar kormány valahogy rájött hogy én micsoda zseni meg akármi más nagyszerű fickó vagyok, és kijött hozzám a külügyminiszterük, és csodálatos szavakkal kérlelt, hogy menjek vissza Magyarországra, mert az országnak szüksége van az én tehetségemre, zsenialitásomra, találmányaimra, stb, és azonnal adnak nekem havi 10 milliós fizetést (ami azért mégis sokkal több mint amit most keresek), rögtön szobrot is emelnek nekem, sőt, a Nagykörutat átnevezik a nevemre!

Na és én azt válaszoltam, hogy minek nekem a szobor, hogy legyen mód rá, hogy a fejemre szarjanak a galambok?! Az utca átnevezése cuki ötlet, amúgy nem volna ellene kifogásom, de az is lehetetlen, ha az az ára hogy visszamenjek. Ugyanis erről szó se lehet, amíg ez a kormány van hatalmon! És nem csak Orbán Viktorra gondolok, de mindenki másra is! Inkább ne legyen sokmilliós fizetésem, és inkább ne ismerjék el semmiféle kiválóságomat! Ugyanis ha elfogadnám ezt a javaslatot, akkor lehetnék híres, lehetnék gazdag, de naponta borotválkozáskor leokádnám a tükörképemet szégyenemben, és az nekem nem hiányzik! Mit gondolna akkor majd rólam a 100 vagy akárhány évvel későbbi generáció is?! Tehát szó sem lehet róla!

Na ezt álmodtam. Aki válaszol, annak felesleges azon gúnyolódnia hogy eszerint milyen sok a becsvágy bennem, mert elismerem magam is, régóta tudom is, és soha nem is titkoltam. Ebben azonban az a lényeg, ebben az álomban, hogy állítólag álmában az ember őszinte, mert nem működik alvás közben a tudatos önkontroll, és én még így álmomban is megtagadtam minden együttműködést ezzel a korrupt bagázzsal, holott nem hiszem én azt, hogy ennél többet valaha is felajánlana nekem bárki mint ami az álmomban szerepelt, vagy hogy ennél többet lehetne ajánlani egy embernek. (életében szobrot, utcanevet is a sok pénz mellé, stb).

Én egyszerűen tényleg szégyelleném, ha részt kéne vennem abban, ami ott megy. S bár nem vagyok tökéletes ember, tettem szégyenletes dolgokat is az életemben ez igaz, de azért MINDENNEK VAN EGY HATÁRA...
 
Hát tudod, a kormányról szólva... volt nemrég egy álmom. Kiderült benne, hogy rengeteg bennem a becsvágy, kitűnni vágyás... ezt régóta tudom magamról, de nem ez a lényege. Arról szólt ugyanis, hogy a magyar kormány valahogy rájött hogy én micsoda zseni meg akármi más nagyszerű fickó vagyok, és kijött hozzám a külügyminiszterük, és csodálatos szavakkal kérlelt, hogy menjek vissza Magyarországra, mert az országnak szüksége van az én tehetségemre, zsenialitásomra, találmányaimra, stb, és azonnal adnak nekem havi 10 milliós fizetést (ami azért mégis sokkal több mint amit most keresek), rögtön szobrot is emelnek nekem, sőt, a Nagykörutat átnevezik a nevemre!

Na és én azt válaszoltam, hogy minek nekem a szobor, hogy legyen mód rá, hogy a fejemre szarjanak a galambok?! Az utca átnevezése cuki ötlet, amúgy nem volna ellene kifogásom, de az is lehetetlen, ha az az ára hogy visszamenjek. Ugyanis erről szó se lehet, amíg ez a kormány van hatalmon! És nem csak Orbán Viktorra gondolok, de mindenki másra is! Inkább ne legyen sokmilliós fizetésem, és inkább ne ismerjék el semmiféle kiválóságomat! Ugyanis ha elfogadnám ezt a javaslatot, akkor lehetnék híres, lehetnék gazdag, de naponta borotválkozáskor leokádnám a tükörképemet szégyenemben, és az nekem nem hiányzik! Mit gondolna akkor majd rólam a 100 vagy akárhány évvel későbbi generáció is?! Tehát szó sem lehet róla!

Na ezt álmodtam. Aki válaszol, annak felesleges azon gúnyolódnia hogy eszerint milyen sok a becsvágy bennem, mert elismerem magam is, régóta tudom is, és soha nem is titkoltam. Ebben azonban az a lényeg, ebben az álomban, hogy állítólag álmában az ember őszinte, mert nem működik alvás közben a tudatos önkontroll, és én még így álmomban is megtagadtam minden együttműködést ezzel a korrupt bagázzsal, holott nem hiszem én azt, hogy ennél többet valaha is felajánlana nekem bárki mint ami az álmomban szerepelt, vagy hogy ennél többet lehetne ajánlani egy embernek. (életében szobrot, utcanevet is a sok pénz mellé, stb).

Én egyszerűen tényleg szégyelleném, ha részt kéne vennem abban, ami ott megy. S bár nem vagyok tökéletes ember, tettem szégyenletes dolgokat is az életemben ez igaz, de azért MINDENNEK VAN EGY HATÁRA...
*
Kedves Advocatus_diaboli!
Humorodnál vagy. De ez a humor, nem titkolom fáj.
Miért nem lehettünk, lehetünk itthon sikeresek, boldogok?
Éppen tegnap láttam a tévében egy nagyon jó dokumentum filmet. Biztosan van arról tudomásod, hogy megszüntették a budapesti Kőbányai úton, az Orczy térnél a Négy Tigris Kínai Piacot. A budapesti VIII. kerületi polgármester - akit nem minősítek, több okból. - No Ő verte magát, hogy meg kell szüntetni Európa legnagyobb kínai piacát. Mi maradt a piacból, amire annyira "fájt a foga"? Ledózerolt, szeméttelep. A kereskedők nagyobbik része a vele szemben lévő Ganz-MÁVAG épületeibe költözött.
Ott egy egész "belterjes", tiszta, különleges kis Kína van. Éttermekkel, üzletekkel. Hatalmas nagykereskedésekkel. Itt a riportot készítő - megszólította az egyik nagykereskedőt, aki agyilag fel nem fogható, hatalmas összegeket - adóként - befizet a magyar államkasszába. Ő már nagyon régen eljött Kínából, de tegnap szembesültem azokkal a mondatokkal, amit rossz volt hallanom. Ha fiatalabb volna, mindenképpen visszamenne, visszamenne - Kínába. Ott MOST sokkal jobb és élhetőbb a világ, mint itt, Magyarországon.
Kimondta, hogy itt, nagyon megromlottak az életterek és viszonyok, lehetőségekről :dr_4:nem is szólva.

Tudtam, tudatában vagyok, hiszen én itt élek. De ezt mégis rossz volt meghallani, még akkor is, ha ezer százalékig igaz.
Miért kell ennek így lennie? Miért nem tesz itt rendet, tisztességes kormányvezetést - egy olyan vezető és annak pártja - aki valóban a mi, a nép, az ország érdekeit szolgálná. S, akkor nem kellene ilyen véleménnyel szembesülni, ami igaz.

Amit viszont Neked kívánok:cool:, mindenképpen egészséget és tedd össze a két kezed, hogy nem itt élsz, nem a bőrödön tapasztalod a nap, mint nap, újra fogalmazott törvényeket, a folyamatos változásokra ítélt költségvetést, a szemen szedett hazugságokat. Ez az egész bagázs egy undorító módon, lerabolja az országot. Csak egy pillanat, ez a lerablás már akkor, még Antal kormány idejében megkezdődött... Mindig is voltak olyan politikusok, akik a zavarosban halásztak és nem bűnhődtek. Nem általánosítok, mert voltak igaz emberek is közöttük, elvétve. Csak a rablás, hazugság és kizsákmányolás jellemző országunk vezetőire.
S, ez szégyen, nagy szégyen.
Nagyon is úgy érzem, hogy itt helye van ennek a dalnak, melyet Bródy János írt és Koncz Zsuzsa ad elő. Ebben a dalban, minden benne van, amit gondolok és talán remélek is.




G.B.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,916
Tagok
615,340
Legújabb tagunk
Torda Bernadett
Oldal tetejére