Íróink, művészeink, akik sajna nem élték túl a II. világháborút.

setni írta:

Rejtő Jenőről!

Kattints a kibontásához...

Szécsi Ferenc (Dobrica, 1905. május 5. – Budapest, 1945. január 7.) magyar író, nyelvész, művelődéstörténész, Szécsi Pál táncdalénekes édesapja.
Szécsi Ferenc nyelvmagyarítással is foglalkozott, a Szentesi Napló 1942. október 10-ei száma közöl néhány példát a kétezer újított magyar szót tartalmazó füzetéből: adminisztrál — elügyit, alumínium — pihefém, artista — tarkaművész, bakfis — suttyólány, bár — duhajda, cvikipuszi — csipicsók, drogéria — gyógyosbolt, gardedám — nővigyázó.[4] Új magyar szavak szótára című művét a Magyar Szemle groteszk ötleteivel feltűnést keltő kis füzetként jellemzi és megjegyzi, hogy a nyelv dolgához csak avatott embernek szabad nyúlnia
. Halálát a halotti anyakönyv szerint aknasérülés okozta.

Szenes Ernő, született Schwarz Ernő (Miskolc, 1889. december 24. – Buchenwald, 1945. február 25.) színész, filmszínész, komikus.
. Mint tehetséges jellemkomikus kabarészínészként tűnt fel, és a néma- illetve hangosfilmek epizodistája lett
. A nyilas terror áldozata lett.

...s mások sem élték túl....
Ma van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja.
„A sok cigányt mind elvitték, nagy árkokat ásni vitték.
A nagy árok lassan mélyül, víz bugyog fel a mélyérül.
Szegény fiúk, mind mifajták, a csendőrök űzik-hajtják,
Verik őket, kapják kézre, lemaradót puskavégre.
Az a nagy árok minek kell, a fekete, feneketlen?
Nem tudják, honnan is tudnák, csendőröktől meg nem tudják!
Ha tudnák, hogy minek ásnak, hogy maguknak, hogy nem másnak,
maguknak, a többieknek, asszonyoknak, gyerekeknek.”
(Choli Daróczi József: Elvitték a cigányokat)