Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

LELKED MÉLYSÉGE

Lelked mélysége, mely visszahúz
Kibontakoznál, de nincs kiút
Bilincs béklyózza két kezed
A kötelék mely fogva tartja lelkedet!

Hiába mozdulnál nem lehet!
Kiáltanál, de nem lehet!
Mert hangod gyenge, erőtlen!
Üvöltenél, de mond minek!

Süket az kinek kiáltanád.
Nem bírom! Elég volt! Elég már!
De hangod ereje elfogyott
S az ő füle is bizony csukott.

Vágyaidat mélyre zárod.
Béklyódat tovább nem szaggatod.
Mert tudod hogy minden hiába, hasztalan
Erős a kötelék, mely fogva tart!


Életed folytatod tovább
Álmaidat álmodod tovább
Mert álmodni kell, s él a remény!
Ezért nem akarok ébredni én!!

Gyönyör rabjai..........

A gyönyör rabjai

Éhezlek...
S mikor már a gondolataim is vétkeznek, csak annyira futja: Kellesz!
S a két test egy lesz...

Fulladtan harapnék akkor a szádba,
s fantáziám minden álma, ott feszülne ölemben,
mit kezeddel cirógathatsz ölelve.
Míg ajkad forró katlanja szívja magába testem
hogy megbéklyózva lelkem, csak az ördög ámítson...
...S bőröd illatán túl, más ne számítson..

Érezném a nyelved,
s tébolyító életkedved,
mivel hajlékonyan csábítasz,
késztetsz...
...Úgy suttognád fülembe: - vétkezz!
S fejem a combjaid közé vonva kéjesen sóhajtanál, hisz érzed:
...Nyelvem, a szemérmedhez érhet...

Mikor édesen kényeztetnek a csókok

Akkor a hajamba kell túrnod, s vadul követelni:
- Még! ...Kérlek!
Míg a vad lobogásban érzed: Véged...

Akkor leszel az enyém.
Mikor testem lesz
a vágyba öltözött remény, mi föléd nőve birtokol! Akar...
...S akaratomban semmi sem zavar!
Mikor már nem vagy más csak kéj és mámor...
Mikor nincs közel,
nincs korlát,
nincs távol...
Csak egy őrült tett, egy hatalmas végzet...
Mikor combod jelenti a kárhozatot
a véget.
S beléd hatolva elvesztek minden kontrolt...
Mikor a neveltetés falait lebontod.
...S úgy tehetlek magamévá,
oly nyersen,
hogy érezd milyen is éhező testem.
Mikor cseppenként csókolom le melledről a kínod...
S nem tudod, meddig kell bírnod
meddig ringatom, játszom.

Mindezt a szemedben kell látom.

Akkor majd lassítva magamhoz húzlak...
...Míg testeink átfordulnak, s kezeid a mellemre támasztva
hajad az arcomba hullik...
S tudom, vágyam éget, nem múlik!
Kezem megmarkol, tudd, hogy vágylak
s most, hogy így látlak.
Amint ringó melleiddel egyszerre mozdulsz, lüktetsz...
Lassanként megfeszülhetsz, s karmaid belém vájva vágtatsz...

Édesem... - suttogom - Add a szádat...

S te rám vetve magad uralsz, égetsz,
érezem végem...
kínom mérgez.

A hajadba túrok, s a szádat keresve érzem végem...
Édes a lüktetéseddel be nem érem.
Elsodorsz.
Örömöd parttalan folyam, mi árad...
...Elragad magával a vágyad,
s vibrálva követlek ha véged,
mikor gyönyöröd sikolya az égig érhet...

Híd közted és köztem

Híd közted és köztem ................

Ölelj magadhoz!

Ölelj magadhoz!

Kérlek, ölelj magadhoz, ne kelljen
a szavakat a szádba lehelnem.
Súgd felém, pislogva a szemedben,
hogy minden mozdulatod szeressem.

Ringass öledben, altass el mélyen,
gyermeki lelkem többé ne féljen.
Csókold az ajkam. Érintsd a testem.
Tekintetedben arcom keressem.

Kérlek, őrizz meg úgy, hogy az álom,
mely bármily riasztó is, ne fájjon,
és rejts el féltve, hogy e világon

rajtad kívül más rám ne találjon.
Kérlek, hidd azt, hogy örök a lélek.
Te bennem, és én benned remélek.

Az igaz szó gyötrelmei.!!!!!!!!!

Az igaz szó gyötrelmei.!!!!!!!!!

Az igaz szó néha ártalom...az igaz szó a szivnek lehet fájdalom...
Aki igazat szól jol gondolja meg...ki tudja kinek a szivét sebzi meg...
Az én szivem fáj mert sokan bántanak...az igaz szóval töbször megbántanak...
Érzékeny szivem bánatba borul...de sokszor vigasztalásra szorul...
Vannak azért kik megvigasztalnak...cserben s bajban sosem hagynak...
Ök az IGAZ BARÁTOK...kiket ha kell mindig megtalálok...
Nem vagyok szép nem vitás...de vagyok olyan mint bárki más...
A szépség egy relativ fogalom...s hogy nem minden a külsö ezt ÉN jol tudom...
nekem a bennsö többet ér...százezer csillogo kül csinynél...
mert a szépség el illan idövel...de a bennsö megmarad s nem erövel...
A külsö nem oly fontos számomra...néha én is szép vagyok álmomba..
Nekem az igazság lételem...de néha mégis gyötrelem az életem...
Az öszinteség szép dolog nagyon...de hogy megbántsanak többé nem hagyom...
ÖSZINTE vagyok mindig s vidám...csak én tudom szivem mit kiván..
Ha másnak elárulom jol tudom...nem érhet más csak fájdalom...
Ezért titok marad szivem rejtekén...boldog vagyok bennem él a REMÉNY...
Hogy egy szép nyári hajnalon...valakinek elmondhatom...
Az élet egy játék mit játszani lehet...könnyedén kell venni az életet...
De az élet az IGAZSÁGGAL egybe kötettett...ki nem ismer engem ne bántsa szivemet...
Számomra az élet nem játék...hanem inkább isteni ajándék...
Hisz azért kaptam az életet...hogy szeressek s szeressenek engemet..
De néha megviccel engem az élet...van mikor jo s van mikor félek...
Ki nem ismeri szivem szavát...elöbb ismerje meg ÖNNMAGÁT...
S ha ugy találja már ismeri..akkor talán az én szivem is megismerheti...
Szivem nyitott mindenki felé...s ez nem jo mert van ki TÖRT döff belé...
S vérzö szivem senki meg ne lássa...elbujdosok kicsi szobámba...
E VERSEM azoknak szol kik nem GONDOLKOZZNAK..másoknak gonosz szavakkal bánatot okozznak...
Gondolják át ök magukat hogy éreznék...ha valaki velük is gonoszkodva ezt tenné...
E vers csak egy jotanács...nem kell megfogadni...
De jegyezzétek meg jol, nem szabad soha senkinek csalódást okozni...
Azt adjátok mindig másnak amit ti is szeretnétek kapni...IGAZ de a HAMIS szóval is könnyü kárt okozni...
Néha jobb nem kimondani bánto dolgokat...s az élet igy sokkal boldogabb...
MERT AZ IGAZ SZÓ SOKSZOR KÖNYÖRTELEN...JOBB HALLGATNI S ELKERÜLHETÖ A FÁJO GYÖTRELEM...!!!!!!!!!

Ha majd eljössz..........

Ha majd eljössz...................
Ha majd eljössz egyszer
ne gyere üres kézzel
ha majd eljössz egyszer
ne tartson vissza kétely
hozd a szerelmet magaddal
ezer határon át
hozd magaddal
az álmok gyönyörű dallamát
hozd magaddal a vágyak zengő húrjat
hozd magaddal a szerelmet szívedben
mely szavak nélkül is szólni tanít
ha majd eljössz egyszer
ne gyere üres kézzel
ha majd eljössz egyszer
ne hajtson hozzám kényszer
hozd a szerelemet magaddal
ezer határon át
hozd el nekem ajándékba
szabad szíved dalát
ha majd eljössz hozzám
a fények felragyognak
akármikor is jössz
én mindig várni foglak.

Hol Vagy Én?!

Hol Vagy Én?!

Évezredek óta kereslek bennem Én!
Nem azt, kit felcicomáztam a külvilágnak,
Nem azt, kit elhitettem mindig önmagammal,
Azt kutatlak, ki legbelül figyelsz,
Ki azt tartja magáról, hogy VAGYOK,
Ki életeim hosszú során mindig is Voltál,
Ki gyűjtöd kis Én-eim boldog s sajgó tapasztalatait,
Ki egyre nősz, értéked teljesebb,
S kit megszólítanom sem egyszerű…
Kereslek bennem Te, ki nagyszerű,
Ki mindent tud és oly tökéletes,
S kit, ha végre tartósan meglelek,
Nem riasztanak a holnapok, s a számtalan
Veszély, mi érheti törékeny kérész-életem.
Vágyom Rád, mint egyetlen biztos társra,
Te tudsz mindent rólam s csak Te Vagy az,
Ki útjelzőimet kirakhatod elém,
Tévedhetetlenül segítheted
Bizonytalan lépteim célját s ritmusát.
Magamba ámulok tehát,
S remegve várom végre jöttödet,
Kétségeim bezsákoltam ma mind,
Itt állok most oly csupaszon és védtelen…
Ölelj átt, a tékozló visszatért!

Szomjúságok éjjele (légszomj)

Szomjúságok éjjele (légszomj)

Ma éjjel minden ajtó becsukódik
szárnyat növeszt a fény
és átrepül vele a semmi peremén
szivárgó ködben bandukol a holnap
reszkető fényű csillagok földig hajolnak
látomásokkal telve sűrűn a csend szobája
kezeimbe temetem arcom:
reggel lesz nemsokára.

Ma éjjel csonkig égett minden gyertya
szobámban, mégis bántott a sötét
kerestem a helyem, de nem találtam
súlyosan ült a csend, sajgott a messzeség
fojtogatott a kín, a levegő is kevés volt nekem
de igazából te hiányoztál, meg a szerelem
engedem, hogy a fájdalom legyűrjön:
a reggel majdcsak eljön.

Ma éjjel megtörténik a csoda
csillagfényben szikrázó udvarok
szürke kövén ott leszek veled újra
s ha tágranyílnak mind az ablakok
a holdfénnyel a szerelem is eljön
mert nélküled levegőt sem kapok
a remény fojtogat, mint forró, sűrű pára
kezeimbe temetem arcom:
reggel lesz nemsokára.

Könnyek árja

Verset írok, közben sírok,
Már eláztak a papírok.
Egy itatós lenne jó,
Mert már minden tocsogó.

Olyan szentimentális vers lett,
Könnyfakasztó minden felett.
Már csak hagymát kéne vágni,
És melléje borsot rágni.

Így hát majd holnap folytatom,
Könnyzáporos lesz holnapom.
Úgyis hőségriadó jön,
Mi kiszáradt, megöntözöm...!

Június 20.

köszönöm,hogy meg tiszteltél
gyözi.......

Ha itt vagyok...

Ha itt vagyok...

A sötétben fényt
fényben takaró
árnyékot akarok
ha tüdőm tele
ürítem mélyen
ha levegő kell
beszívom egészen
csendben a zajra
dübörgésben
a halkulásra vágyom
ha futni kell
kívánok feküdni
szalmaillat ágyon
ha szeretnek
a gyűlölet hiányzik
ha megvetnek
térdre rogyva
mormolom Istenem
békítő imádat.
Ha itt vagyok
hívnak lenni
valahol máshol
ha érkezem
újra hiányzik
az a távol
a hegyek a fák
a bíborvörös alkony
és a csobbanás
odalenn a parton
ülni sziklán
figyelni száraz
avaron hangyákat
érezni lábamon
ahogy araszolva
másznak
mozdulatlan kézzel
magokat dobálni
kíváncsi madárnak.

Úton...

Úton...
Porfelhőbe burkolózik
olajfáknak görcsös törzse,
József fázik....

Kis családja szamaragol,
homokszemek peregnek a
sarutalpról....

Kocog "füles" Máriával,
ring a nyergén várandósan,
szelíd vágyyal.

Ösztökéli jó szamarát
elérjék még Jeruzsálem
szent városát.

József ránéz, kit oly szeret!
Bő köpenybe burkolózva
siet...siet...

Amott messze, útnak végén
megpihennek istállóban,
város szélén.

I-ázik a szürke szamár,
felel rá a kis újszülött:
Oá!..Oá!

Ég a mécses, szalma zizeg,
kút hűs vizét József hozza
kicsi dednek..

Csillag suhan át az égen,
istállóba hinti fényét
e szent éjen!

Azt üzeni mindenkinek:
NE FÉLJ!SZERESS!
ahogy JÉZUS szeret Téged!

...........igy maradj meg nekem

Aprocsak Láng...........

APRÓCSKA LÁNG...
Megint érzem szívem könnyez
Szeretettel telik meg
Szememben könnycsepp csillog
Kristály tiszta szeretet.
Melegség járja át testemet,
Benne éled egy apró láng
Egy aprócska lángocska,
Melyet a szeretet táplál.
A kis lángocska útra kél
Perzsel éget ha hozzá érsz
Csak az nem ég meg tőle,
Kinek szívében ott él a szertet .
Már nyitott szemmel is álmodom
Nem tudom hogy mit érzek
Annyi minden kavarog bennem,
S mind mind ismerős érzések.

Az élet Szépsége........

Az élet szépsége
Élted nem más, mint
gyöngy a tenger tenyerén
éjkék mélységben.

Közhelyek.........

Szocreál mese

Egyszer volt egy buta liba,
El is vittég egy buliba.
Leitatták, kihasználták,
És legvégül cserben hagyták...

Ha nem haragszik meg a topikgazda, ide beszállok egy folytatásos szappanoperával. A címe: Virágéknál

Virágéknál

Virágéknál a gyertya ég,
ezért náluk nincsen setét,
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice, bumm, bumm, bumm.

Virágékhoz villám csapott,
az mindenkit helybenhagyott.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice, bumm, bumm, bumm.

Virágéknál Puskás Jutka
belebújt az egérlyukba.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice, bumm, bumm, bumm.

Virágéknál a vén ember,
kádba ugrott hevült testtel.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice, bumm, bumm, bumm.

Virágéknál a kávéba,
beleivott Puskás Réka.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice, bumm, bumm, bumm.

Ő bizony egy nyamvadt alak,
elejtette a poharat.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice, bumm, bumm, bumm.

Virágéknál nincs rádió,
de érik a fán a dió.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice, bumm, bumm, bumm.

Folytatása köv....

nem zvar ürülökneki

Nagyon meg tisztelsz vele szeretném ha többen is beszállnának ide ,hogy másis szivesen olvassa ,köszönöm oksi szioka