Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

alberth

Állandó Tag
Kedves Győzi-Bp!
Köszönöm a lehetőséget és élek is vele mindig, ha van egy kis időm. Bár ez nem komoly téma, de egy kis frissítő néha jól jön közbe-közbe...
Üdvözlettel: Alberth

Virágéknál

Virágéknál nem volt ebéd,
megrágták a ház küszöbét.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Marcsa babot evett,
nem egy tányért, hanem hetet.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

El is szállt, mint a vadliba,
lett is ebből nagy galiba.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virág Bence a vécébe,
belebotlott a kefébe.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

A deszkába verte fejét,
szidta érte szegény nejét.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virág néni nagy mérgébe,
fejest ugrott a vécébe.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Kati hegyre mászott,
elhagyta a hátizsákot.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Kétszer csengetett a postás,
Krisztike levelét hozták.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Pista üzent, nem szereti,
Zsuzsika kell mostmár neki.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Krisztike, mint eszeveszett,
összetépte a levelet.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Már a Virág család alszik,
horkolásuk messze hallik.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Holnap talán jobb lesz napjuk,
főleg, ha nem rúg be apjuk.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

folytatása következik...
 

Gyozi-Bp

Állandó Tag
Elötörött sohaj........

Elötörött sóhaj

Fáj-e még néha az elmondhatatlan,
a perc, mely szép, alja-nincs kútba zuhan,
mikor ébenfából faragott hangszerünk húrja
apró sikollyal és végleg elnempattan?
Látod-e még néha önnön önmagunkat,
amint a púpos, kancsal bánat utánunk szaladt,
ezernél több-színű, frisskedvű életünkre támadt
és szemvillanás alatt megmérgezi világunkat?
Tudod-e még néha-néha felidézni arcom
és hiányzom-e vajon még neked… -
lásd, napjaim még tőled fahéj zamatúak
és éjszakám emlékeidtől dúsan fűszeres.
Hallod-e még néha a kérdést,
vajon motoz-e fejedben a hang, -
vagy csendesen, szelíden elsötétült,
elült szívedben a kongó bronzharang?
Megbocsátod-e hogy magam életedbe mártva
nyár tiszta csöndjében eléd tettem azt,
mi fakult napjaidat tűzbe hozta, - lángba,
mely úgy izzott tőle, mint a júliusi nap?
Érzed-e még néha az érzést,
amit azon a kába, késő-délutáni napon,
mikor a napsugár fáradtan, ferdén lecsúszott
a túloldalon álló hatalmas tűzfalon?
 

alberth

Állandó Tag
Virágéknál

Virág Béla a kocsmába
tíz felest öntött magába.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Hetet ivott még csak tavaly.
Lett is ebből nagy zűrzavar,
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Lehellete oly tüzes volt,
Azzal perzselte a disznót.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál disznótor van,
az anyós maradt az ólban.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Gábor oda tévedt,
a disznóólba jól benézett.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Úgy megijjedt szegény Gábor,
az ovoshoz járhat mától.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virág Marcsa főzött levest,
a kondérba beleesett.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Jól megjárta szegény kofa,
ott maradt a műfogsora.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Panna tányérjába
bukkant rá a fogsorára.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Pannának étvágya oda,
sárga volt a kofa foga.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Kolbászt töltött Virág Pista,
közben meg a rumot itta.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Sok vér jutott a hurkába,
mert a kezét ledarálta.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál pecsenye sül,
Virág Kriszta ennek örül.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Pista nem jön vecsernyére,
megmarad a pecsenyéje.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Bíró Zsuzsa töltött galamb,
legyen övé az a falat.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Gábor dadogós lett,
az anyóstól úgy megijjedt.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Sógorom, Vi-Vi-Vi-rág
Igyunk meg a jo-jó borát!
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál ég a világ,
eszik már a véres hurkát.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Bíró Marcsa késő futott,
neki csak a májas jutott.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Gábor a bort itta,
hátha felejteni tudna.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Az anyóst csípi a bolha,
míg horkol a disznóólba.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Majd csak kijön nagysokára,
adddig kihűl vacsorája.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Folytatása következik...
 

jezabel

Állandó Tag
Nem semmi a Virág család és barátaik.

Vagyok vízcsobogás
parton nádsuhogás
éjszakába halkan
elröppenő sóhaj
tó tükrén táncolok
 

alberth

Állandó Tag
Virágéknál

Virág Marcsa a piacon
túladott pár rothadt halon.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Eladta az erjedt meggyet,
közben be is kapott egyet.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Ettől Marcsa úgy berúgott,
hogy egy ebet megharapott.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Előkerült műfogsora,
ezt bánta a sánta kutya.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virág Béla irigye lett,
megevett egy kiló meggyet.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Ettől viszont úgy berúgott,
azonnal fűbe harapott.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

A sírboltban tért magához,
hazament a családjához.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Vendégük volt Puskás Gábor.
kigyógyult a dadogásból.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Azonnyomban visszaesett,
Bé-bé-béla, mi van veled?
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virág Pista ijjedtébe,
fejszét ragadna kezébe.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Úgy megüti darált kezét,
falba veri szegény fejét.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Az anyós épp vakarózott,
amikor Béla benyitott,
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Csoda történt ekkor véle,
egyből elmúlt viszketése.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Pannát a hideg rázta,
félbe maradt vacsorája.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Ijjedtében hazaszaladt,
torkán akadt a jó falat.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Folytatása következik....
 

alberth

Állandó Tag
Virágéknál

Virágéknál Puskás Panna
kifeküdt a tűző napra.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Úgy leégett a fél teste,
hason feküdt egész este.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virág Bence így meglátta,
félig szeretett a lányba.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Félig vesztette el fejét,
félig kérte meg a kezét.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Másnap szegény Virág Panna,
másik felét lenapozta.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Pecsenye lett egész teste,
Így nem alhat este fekve.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Bence megszerette,
mikor tüzelt egész teste.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Szegény, árva Virág Panna,
járhat ki a tűző napra.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Bence így szereti,
ezentúl csak így kell neki.
Zimmezumm, zimmezumm,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Folytatása következik....
 

Teve

Állandó Tag
Pesszimizmus

Rideg csillagfény, szomorú félhomály,
elszáradt krizantém, kiszáradt láthatár,
a kereszt árnyéka semmi jót nem ígér,
előre nem tudja senki sem, meddig él.

Nem tudod te sem, de tervezel előre,
tán hamis álmokat kergetsz csupán
légvárat építesz, s mi marad belőle?
szétfoszlik minden, néhány nap után.

Reggel indulnál, s fáradtan legyintesz,
ajkad csendesen mormol egy imát,
tudod már előre estére veszítesz,
teljesen mindegy, mikor mit csinálsz.
 

Gyozi-Bp

Állandó Tag
Egy A Holló (Emlékirat)...
A Holló (Emlékirat)



"Valamikor régen az emberek azt hitték,​
Hogy ha valaki meghal egy Holló viszi át lelkét a holtak birodalmába.
De ha az emberrel az életében valami borzalmas dolog történik,
Megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat.
És néha, nagyon ritkán a Holló visszatérhet a lélekkel,
Hogy az jóra fordíthasson mindent ami rossz..."


- AZ ÖRDÖGÖK ÉJSZAKÁJA:

Zúgott az utca talapzatain,
A gyilkos szándékú félelem,
Gyújtsuk, gyújtsuk fel mind,
Kik ellenségeim...

Hazugsággal áltattak szeretteim,
Lelki társkén halálodban osztozom.
De ha másnak adod át végszavad,
Már csak emléked mire szomjazom.

Viszlát...

" A fáklyaként lángoló házból, végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem ilyen sorsra jut minden, a család a barátság az érzések.
De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát,
Két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól."


- EGY ÉV MÚLVA (AZ ÉJJELI ŐR)

Azok a hangok, kipp-kopp.
Koporsóm ajtajának túlvilágain.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ott csepeg.
Az életet adó halhatatlanság.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ébredj...
Tested az Isten ajándéka.

Bár ma éjjel még "a rosszfiúké a terep."


- TÚL SOK EMLÉK

Rút, konok emléksorok,
Kik ott áltok alakot öltve.
Hozzon elmúlást a második eljövendő,
Fohászkodjon csak, az akarat.

Miként kell látnom bennetek?
Hogyan feditek fel haragom?
Lejárt már a régmúlt korok ideje.
"Áldozatok vagyunk, mindannyian."


- TETSZIK A SZEME (FA A KOPORSÓ SZÍVÉBŐL)

"Ezt apámtól kaptam, öt éves koromban.
Azt mondta, akkor rázd fel,
Amikor rájössz, hogy meg fogsz halni."

Kígyókkal álmodtak az istenek,
Sárkány képében imádtak.
Tested bezárta lélek kapuit,
Adj utat álnok hibádnak.

De mára már egyedül maradsz.

Add nekem világod színeit,
Mond el mit láttál azelőtt.
Hadd láttassa velem a valót.
Fedje fel nekem a világot...


- EGY GYŰRŰT KERESEK

"S ím, egyszerre ajtó koppan,
Mikor egy kéz félve dobban,
Dobban ajtóm csendesen..."

Egy gyűrűt keresek,
Mely a sötétbe vezet.
Egy ujjpercnyi időt,
Mi felfedi a sebeket.

"Egy szép jegyűrű kellene nekem,
Aranyból legyen..."

Kampókkal marta húsom az álom,
Mi utat mutatott tehozzád...
Véste fogaival ereim,
De tudom, ott állsz majd,
Kezedben a megnyugvás ajándékaival...
És vársz rám az utam végeztével...

Így hát,
Elindultam hozzád,
Legyen az út bármilyen nehéz...


- NEM ESHET ÖRÖKKÉ

"Hát Te meg hogy nézel ki?
Valami bohóc vagy?
Hát néha..."

Az voltál láthattam arcodat.
Hallottam hangod, fogtam kezed.
Mégis elrejtett az éj palástja,
Tovatűnt vágyódást hagyva hátra.

Csak egy van mire gondolhattam,
Hogy "Örökké nem eshet."
S tudtam, hogy a fohász,
Meghallgattatott...


- VICCES FIÚ (A MÓKÁS SZENTÉLY ABLAKAIBAN)

Kőből vésték ereid,
Miként a fehér tündérszirmok
Áthatolnak húsodon.

Nem ereszt a megszokás,
És a véglemondás haragja.
Nincs mi visszarántson,
Csak egy szó: ANYÁM.

Kiért eljöttem ma,
Nem kedvesed az.
Halált hozott reám.

Lelkét veszem mielőtt téged,
A megnyugvás ösvényére emellek.
Láss, és halld gyermeked hívó szavát.


- GYORSABBAN

"...Az ördög elképedve állt,
Érezte milyen ocsmány a jóság...
Érezte milyen ocsmány a jóság...
Érezte..."
Még is engedte ezt neked.
Add hát kezembe az utolsó percet.
Az eljövendő ajándékomat.
Hadd vegyem véredet...


- ÉTELT ADTÁL ANNYI ÉV UTÁN

Anyám vagy, -mond hát.
Istenként csüng-e szó ajkamon.
Miért hagytál egymagam?
Hol voltál mikor neved kiáltottam?
Anyám! Anyám! Anyám!
Mond, hol voltál?


- AZ IGAZI SZERELEM ÖRÖK

Azt mesélik, a halódó korokban,
Lesz majd ki elmeséli mi a megbocsájtás.
Hogy a lelkek sokaságainak miként,
Adod meg végnapjaikat.
Lesz ki újjá építse a lerombolt álmokat.
Hogy elhozza kedvesem ragaszkodását.


- HOLDHAJNAL (BEVÉGEZTETETT)

Oly édesen csüngött a csend,
Ajkaidon fehér lepelben.
Márványosan szerette azt,
Mit melengettem a kezemben.

Te voltál, egy szívdobbanás,
Egy idő mi nem volt álmodozás,
Te voltál a mécses, a melegséget adó,
Szerető gondoskodásról árulkodó.
Élete haldokló szívemnek,
Megnyugvása a remegő kezeknek.

Te voltál...
Te vagy...
De már nem leszel soha enyém...

Búcsúzz...és halld szavam.

"Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk,
Úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik.
A házak leégnek, az emberek meghalnak,
De az igazi szeretet örökké tart."



"Valamikor régen az emberek azt hitték,
Hogy ha valaki meghal egy Holló viszi át lelkét a holtak birodalmába.
De ha az emberrel az életében valami borzalmas dolog történik,
Megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat.
És néha, nagyon ritkán a Holló visszatérhet a lélekkel,
Hogy az jóra fordíthasson mindent ami rossz..."


- AZ ÖRDÖGÖK ÉJSZAKÁJA:

Zúgott az utca talapzatain,
A gyilkos szándékú félelem,
Gyújtsuk, gyújtsuk fel mind,
Kik ellenségeim...

Hazugsággal áltattak szeretteim,
Lelki társkén halálodban osztozom.
De ha másnak adod át végszavad,
Már csak emléked mire szomjazom.

Viszlát...

" A fáklyaként lángoló házból, végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem ilyen sorsra jut minden, a család a barátság az érzések.
De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát,
Két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól."


- EGY ÉV MÚLVA (AZ ÉJJELI ŐR)

Azok a hangok, kipp-kopp.
Koporsóm ajtajának túlvilágain.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ott csepeg.
Az életet adó halhatatlanság.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ébredj...
Tested az Isten ajándéka.

Bár ma éjjel még "a rosszfiúké a terep."


- TÚL SOK EMLÉK

Rút, konok emléksorok,
Kik ott áltok alakot öltve.
Hozzon elmúlást a második eljövendő,
Fohászkodjon csak, az akarat.

Miként kell látnom bennetek?
Hogyan feditek fel haragom?
Lejárt már a régmúlt korok ideje.
"Áldozatok vagyunk, mindannyian."


- TETSZIK A SZEME (FA A KOPORSÓ SZÍVÉBŐL)

"Ezt apámtól kaptam, öt éves koromban.
Azt mondta, akkor rázd fel,
Amikor rájössz, hogy meg fogsz halni."

Kígyókkal álmodtak az istenek,
Sárkány képében imádtak.
Tested bezárta lélek kapuit,
Adj utat álnok hibádnak.

De mára már egyedül maradsz.

Add nekem világod színeit,
Mond el mit láttál azelőtt.
Hadd láttassa velem a valót.
Fedje fel nekem a világot...


- EGY GYŰRŰT KERESEK

"S ím, egyszerre ajtó koppan,
Mikor egy kéz félve dobban,
Dobban ajtóm csendesen..."

Egy gyűrűt keresek,
Mely a sötétbe vezet.
Egy ujjpercnyi időt,
Mi felfedi a sebeket.

"Egy szép jegyűrű kellene nekem,
Aranyból legyen..."

Kampókkal marta húsom az álom,
Mi utat mutatott tehozzád...
Véste fogaival ereim,
De tudom, ott állsz majd,
Kezedben a megnyugvás ajándékaival...
És vársz rám az utam végeztével...

Így hát,
Elindultam hozzád,
Legyen az út bármilyen nehéz...


- NEM ESHET ÖRÖKKÉ

"Hát Te meg hogy nézel ki?
Valami bohóc vagy?
Hát néha..."

Az voltál láthattam arcodat.
Hallottam hangod, fogtam kezed.
Mégis elrejtett az éj palástja,
Tovatűnt vágyódást hagyva hátra.

Csak egy van mire gondolhattam,
Hogy "Örökké nem eshet."
S tudtam, hogy a fohász,
Meghallgattatott...


- VICCES FIÚ (A MÓKÁS SZENTÉLY ABLAKAIBAN)

Kőből vésték ereid,
Miként a fehér tündérszirmok
Áthatolnak húsodon.

Nem ereszt a megszokás,
És a véglemondás haragja.
Nincs mi visszarántson,
Csak egy szó: ANYÁM.

Kiért eljöttem ma,
Nem kedvesed az.
Halált hozott reám.

Lelkét veszem mielőtt téged,
A megnyugvás ösvényére emellek.
Láss, és halld gyermeked hívó szavát.


- GYORSABBAN

"...Az ördög elképedve állt,
Érezte milyen ocsmány a jóság...
Érezte milyen ocsmány a jóság...
Érezte..."
Még is engedte ezt neked.
Add hát kezembe az utolsó percet.
Az eljövendő ajándékomat.
Hadd vegyem véredet...


- ÉTELT ADTÁL ANNYI ÉV UTÁN

Anyám vagy, -mond hát.
Istenként csüng-e szó ajkamon.
Miért hagytál egymagam?
Hol voltál mikor neved kiáltottam?
Anyám! Anyám! Anyám!
Mond, hol voltál?


- AZ IGAZI SZERELEM ÖRÖK

Azt mesélik, a halódó korokban,
Lesz majd ki elmeséli mi a megbocsájtás.
Hogy a lelkek sokaságainak miként,
Adod meg végnapjaikat.
Lesz ki újjá építse a lerombolt álmokat.
Hogy elhozza kedvesem ragaszkodását.


- HOLDHAJNAL (BEVÉGEZTETETT)

Oly édesen csüngött a csend,
Ajkaidon fehér lepelben.
Márványosan szerette azt,
Mit melengettem a kezemben.

Te voltál, egy szívdobbanás,
Egy idő mi nem volt álmodozás,
Te voltál a mécses, a melegséget adó,
Szerető gondoskodásról árulkodó.
Élete haldokló szívemnek,
Megnyugvása a remegő kezeknek.

Te voltál...
Te vagy...
De már nem leszel soha enyém...

Búcsúzz...és halld szavam.

"Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk,
Úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik.
A házak leégnek, az emberek meghalnak,
De az igazi szeretet örökké tart."​
 

alberth

Állandó Tag
Virágéknál

Virágéknál Puskás Bence,
Virág Pannát eljegyezte.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Elhallgatta most az egyszer,
hogy ő bizony házasember.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Fájhat Puskás Bence feje,
ha ezt megtudja a neje...
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál nincsen tető,
mindig beesik az eső.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Nagy a háznak az értéke,
nem fúj be szél a kéménybe.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál a padláson,
volt egy nagy-nagy lámomásom.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Láttam jönni Bence nejét,
elvesztve a kontyos fejét.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Panna sütkérezett,
mikor Bence neje megérkezett.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Veres testét jól elverte,
nyolc nap kell, hogy kiheverje.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Úgy megrakta a kis bestét,
hogy most borogatja testét.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Bence nem mer hazamenni,
ólba jár be lopva enni.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál Puskás Gábor,
gyógyulgat a dadogásból.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Jöhet lá-lá-lámpa oltás.
következik a-a-a-alvás.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Oly jól alszik, hogy már horkol,
attól az öt liter bortól.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Folytatása következik....
 

alberth

Állandó Tag
Virágéknál

Virágéknál Puskás Bence,
Virág Pannát eljegyezte.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Elhallgatta most az egyszer,
hogy ő bizony házasember.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Fájhat Puskás Bence feje,
ha ezt megtudja a neje...
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál nincsen tető,
mindig beesik az eső.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Nagy a háznak az értéke,
nem fúj be szél a kéménybe.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál a padláson,
volt egy nagy-nagy lámomásom.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Láttam jönni Bence nejét,
elvesztve a kontyos fejét.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Puskás Panna sütkérezett,
mikor Bence neje megérkezett.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Veres testét jól elverte,
nyolc nap kell, hogy kiheverje.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Úgy megrakta a kis bestét,
hogy most borogatja testét.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Bence nem mer hazamenni,
ólba jár be lopva enni.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Virágéknál Puskás Gábor,
gyógyulgat a dadogásból.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Jöhet lá-lá-lámpa oltás.
következik a-a-a-alvás.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Oly jól alszik, hogy már horkol,
attól az öt liter bortól.
Zimmezum, zimmezum,
rece-fice bumm, bumm, bumm.

Folytatása következik....
 

Vigi

Állandó Tag
Spiritually

Igaz lényed rámutat világodra, mert
megértésre csak szívedben lelsz,
Ő nem lök el magától, átölel
akkor is, ha sötétben vagy, s vétkezel
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...


Eszköz vagy csak, egy bocsánatos bűn,
a végtelenben hit, remény és szeretet,
bár egy "nyelven" beszélnek, mégsem
értenek az emberek "egy" nyelvet...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...


Szíved zaklatott, gondolataid kuszák
bátorságod hol van már..., mégis
egyedül csak te tudhatod:
az élet remény, megbocsátás, és szeretet;
Ne feledd, ha nevetnek is rajtad az emberek
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...


Lelked határain hárman állnak, s várnak,
a csend most békét varázsolt szívedbe...
A csoda, a tavasz Benned is bontakozik,
az Úr szeme téged figyel könnyezve...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...


Mázsás súllyal nyomja, húzza vállad,
mégse tedd le, vidd tovább sorsod terhét
hevítsd szíved szeretetét, mert hinned kell:
a mindenségből születtél, s vele vagy egész!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...


Végtelen hullámzás az élet, viharokkal teli...
szíved, lelked vágyja a békességet,
s a gyermeket, ki felnőtt, hiába keresi...
Pihenj lelked mezején, s bocsáss meg mindenért!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...


Állj fel, s indulj tovább, vár az Élet!
megfáradt tested virrasztott már eleget
szentélyed lelked, hol könny nélkül is sírhatsz,
korai még búcsút intened, az erő benned!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...


Megfestetlen képed, el nem dalolt dalod,
vándorló napjaid, mégha fáj is, búcsúzás is,
Ott dalol a szélben, lelked legmélyebb mélységében
Kél a kelő nappal, nyugszik az alkonyattal...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...
 

Vigi

Állandó Tag
A zarándok

Túl már az első édes álmon
távol-közel egy jól ismert tájon
édes méze, rózsás csókja -
kísér sorsod zarándokja


Szerelemnek tüze mélyen éget
csillag módján ragyog néked
puszta létből serken égi ékszer
fénysugárként ölel, telve fénnyel.


Ölelő két karodban szendereg szépen
szívverését őrzöd, félve, elgyötörten
Remegő kezeidben, hogy elveszted végleg
bárhová követnéd, könnyed csordul, éget


S jön a hajnal, majd a fekete éj
láttad sírni mindkettőt, sóhajtás kél
hevült érzelmek, arcodon rémület
zarándok utazód hangtalan integet


Keserű könnyfelhőn ragyogva úszik el
s kelő hajnal keserű gyümölcsöt érlel...
a vágy benned már nem éget, hanem űz,
a Föld, hol megszülettél pokol, és tűz


Bánat szülőföldjén könny a béred,
vissza-visszanézel, még most sem érted
s jön a hajnal, majd a fekete éj
láttad már mindkettőt, sóhajtás kél...


S merre visz útja? Földeken, égi ösvényen
hűs vízű forrásban, ködszitálta réteken...
távolodó tengerárban, világ árnyékvilágában,
csönd mélyében, első édes álmod bölcsőjében...
 

Vigi

Állandó Tag
Isten ládája

Eben-ha-Ezer
Isten szent frigyládája
elrabolták őt

Isten ládája
gonosz erők zsákmánya
filiszteusok

Asdód lakói
félnek, jajveszékelnek
megláttak téged

Dágon temploma
hull kezed, fejed, ó nem
papjaid néznek

Küszöbödre már
nem léphetek én soha,
átlépek rajta

Jajkiáltások
az egekig hatolnak,
gyötretésetek

Irgalmatlanul
ez az, ami vár rám, rád
Irgalmas Isten...​
 

Vigi

Állandó Tag
A fény felé

Halántékod forró, érzem félsz
meggyötört tested kínlódva remeg
lelked tengerében csitul a vihar
Mondd hogyan segíthetnék...? Szenvedek veled

Milyen gyarló a valóság, és parányi
a remény sugara fakó, színtelen
úgy őrizném, megőrizném halk lélegzésed
lélegeznék helyetted, harcolnék melletted


Olyan vagy, mint a fecskék mikor útrakélnek,
mert vége a nyárnak, és jön az ősz, majd a tél
sötétben ragyogó megszámlálhatatlan csillag,
hallgatag dallam, mit dúdol az esti szél...


De hasad a hajnal, karjukban angyalok visznek
a gyengék, s igazak útján a fény felé...
fájdalmam sírboltjából zokogva kiáltok
...Mindörökké...Mindörökké...


Ha ezt a végsô nagy szomjúságot már nem vagyunk képesek csillapítani, sem folyadékkal, sem jó szóval, sem jelenlétünk erejével, sem imával, hamarosan elhangzik, hogy „beteljesedett" (János 19.30.)"
 

alberth

Állandó Tag
Hagyd a bárányfelhőt

Felhők az égen
vonulnak szépen.
A déli szélben
szállanak tova.

Én most megkérdem,
hogy mi miért nem
szállunk a széllel
mint egy tétova?

Tétován sodorván,
szállanánk mi, furcsán,
a széljárásokra
hagyatkozva
csak.

De bennünk van mindig,
ha nem tetszik az irány.
Valami megindít,
mint megmentő király,
egy belső akarat...!

Terelhetnek minket,
pásztorok, mint felhőt,
De az ember felnőtt,
s nem hisz mindenkinek...
én sem könnyen hiszek.
most már akárkinek...

Ha hagyjuk magunkat,
szabják ki utunkat.
reptetés a vége.
Ím nézzünk a égre,
ott sincs mindig béke!
Néha azért mégis,
háborog az ég is...

Fekete fellegek,
rettenetes testtel,
Villámok cikáznak,
hatalmas sereggel.
Ott valának, akik
áldozatok lesznek.
Könnyűik erednek,
esőcseppek esnek!

Mi is így járhatunk,
ma széllel szállhatunk.
De holnap már leszünk,
tiszta feketében,
áldozati bárány,
uraink nevében...
Sírás lesz a vége!

Öntözzük a földet,
hatalmas könnyekkel,
Szürke ábrázattal,
Kisírt szemeinkkel...
Elérhet a végzet,
éjjel, délben, reggel,
így járhat az ember.
Ha vigyázunk, mégse...!

Ezért figyeljünk hát,
szállván a szelekkel.
Könnyed lebegéssel,
közömbös szemekkel.
Mi derűsnek látszik,
tisztának, fehérnek.
Feketévé válik,
s gátat vet reménynek.

Szabadságból börtön,
békességből viszály.
Dörög és háborog,
villámokat csinál.
Békés, fehér világból,
és kékazúr légből.
Villámlás, mennydörgés,
a fekete égből.

Hagyd a bárányfelhőt
szállani könnyedén.
A napfényes égnek,
lágyan szellős egén.
Ne vágyjál utána,
útját ne kívánjad,
Mert ott az út vége
csalódás csupán csak.
 

Bonaona

Állandó Tag
Az élet Te vagy!

Élet ez több,
Mint egy fogalom!
Ami titok azt én
Most mind leírom:
Az élet több mint,
Amit ember elérhet.
Többnek kell lenned,
Hisz ezt Te is érzed.
Gondolatok fejedben,
csak játszanak veled.
Mert ami nem változik,
az a Te saját lényed.
Ezért ne hidd ,hogy
a gondolat Te vagy.
Mert a fejed mindig,
átver és becsap!
Hallgass inkább a
Szíved szavára.
S bátran lépj a
Boldogság útjára!
 

Bonaona

Állandó Tag
Igazi Önmagad!

Válasz magadnak,
Olyat kit szerethetsz!
Ne bántsd a másikat,
Hisz ő a tükörképed.
Találd meg benne,
A szép dolgokat.
Fedezd fel benne,
Igazi önmagad!
Hisz mindannyian,
Valahol eggyek vagyunk.
Csupán az álarc más,
és a gondolatunk.
De gondolatod,
a fejedben hordozod,
Míg a szerelmet,
A szívedből adod.
Ezt jegyezd meg,
egyszer s mind örökre.
Más szívét ezért,
kérlek ne törd össze.
Találd meg helyed,
a kerek nagy világban.
Éljél pároddal,
Békében Boldogságban!!!
 

Bonaona

Állandó Tag
Szeretet!

Az élet szép,
boldogság, öröm
Minden ami jön,
előre köszönöm!
Tudod lesz még,
benne pár csalódás.
Hosszú lesz még
az út a kihívás.
Bátran nézzél,
mindennek elébe.
Hisz bent lakik,
a szeretet szívedbe.
Fogadd hát el,
az életben ami jön.
Az utadat kísérje,
Boldogság sok öröm.
Kívánok hát neked
Hosszú békés életet!
S mond el mindenkinek:
Az élet titka a SZERETET!!!
! kiss
 

Aurora999

Állandó Tag
Este

jön az este, jön csak jön
a délután már rég eltünt
esttel együtt jön a sötét
a világosság helyére lép

nem hallom már a madarak
csiripelő szózatát
itt vannak már a tücskök
kik átzengig az éjaszakát

nincs már meleg, se napsütés
csak hideg és sötétség
nyugovóra tér sok-sok embek
hisz holnap mindenki új útra kel

megint egy új nap kezdődik
új reményekkel mint mindig
de a nap siet, rövid az idő
és az éjszaka újra eljő
 

Aurora999

Állandó Tag
üres a szoba

üres a szoba,de mégis teli
sok a kacat, de mind csak kacat
semmi sincs mi igazi kincs
mely szívembe hatol és megérint

hiába nézek bármerre
nincs semmi mely megérint
mi kedves lenne, mi igazi kincs
a szoba teli,de mégis üres

rendrakásna mi értelme?
mit találnék? kacatot
sok-sok üres kacatot
értéktelen kacatot

nincs gyűrű, levél, pár sor
mi oly mélyen a szívembe hatol
csak könyvekvannak és ékszerek
melyek számomra mind értéktelen
 
Oldal tetejére