A film nem szól arról, hogy Erika nénitől elvártak egy győzelmet, vagy a saját ambíciója volt. Azért, ha visszagondolsz arra jelentre, amikor az igazgató beszél az anyukával és a kislánnyal, abban benne van, hogy az iskola számon tartja a kórust és annak az eredményeit. A kórus jó eredménye nem csak Erika néninek jelentett dicsőséget, ne próbáljuk csak az ő nyakába varrni a teljesítményre való törekvést.
A forgatókönyv hibájának tartom, hogy valószerűtlen helyzeteket hoz létre és ezeket valószerűtlen módon kezeli. Eleve a kórusba való felvétel sántít. Egy sokkal kevésbé jó adottságokkal rendelkező kórusban is próbát énekeltetnek a gyerekekkel mielőtt csatlakozhat.
Tudom, nem dokumentum film... Azért nem nagy baj, ha a filmbeli helyzetek hihetőek és valószerűek.
Az úszásoktatás azért nem jó példa, mert annak a meghirdetett célja a tanulás, ezért nem fogadható el az úszni nem tudók mellőzése.
És még egy. Lehet foglalkozni a kevésbé jókkal, lehet fejleszteni őket. Ez elvárás lehet egy osztály énekóráin. Ha egy kórus olyan szinten énekel, hogy versenyeken indul, akkor talán nem ördögtől való, ha megkívántatik egy bizonyos szint. Ahogyan az úszóválogatott edzőjének sem lehetne felróni, ha az éppencsak felszínen maradókat elküldi.
Szóval se mondtam, hogy arról szólna a film.
Erre reagáltam - amivel te egyetértettél :
"Nem álszent dolog úgy elvárni a győzelmet Erika nénitől, hogy közben bárki kórustag lehet, akit arra sodor a jó sorsa?"
Csupán rámutattam, hogy nem volt ilyen a történetben, hogy elvárták volna tőle a győzelmet.
Megnéztem újra az igazgatóval a jelenetet, csak elmeséli a szülőnek, hogy sikeres a kórus, versenyeket nyer, fesztiválokra jár a kórus. Egyetlen szóval nem fejezi ki, hogy a versenyeredmény, a versenyképes énektudás elvárás lenne (még a szülő kérdésére sem, hogy be lehet-e még kerülni). Ezt viszont szó szerint idézném: "
Mindenkit szívesen látunk a kórusban. Ez az egyik alapelvem." Majd megkérdi a kislánytól: "
Szeretsz énekelni?"
Szerintem az igazgató is úgy van vele, mint én. A kórus nem a versenyeredményekért kell, hogy legyen. A cél az együtt éneklés, az eredmények csak a hab a tortán. Azt el tudnám képzelni, hogy Erika néni félreértelmezett valamit...
Az úszásoktatás példám nem arra szolgált, hogy párhuzamba állítsam a karéneklést a sporttal, hanem arra, hogy a pedagógusnak nem az a dolga, hogy csak azokat tanítsa, akik már tudnak.
Az énekórákon is egy tanterv szerint dolgoznak (hogy ez mennyire jó, vagy rossz, az egy másik kérdés). Pont, hogy a külön foglalkozásokon lehet többet adni. Ha már úgyis felmerült a sport, nem a tornaórákon fejlesztik a sportolókat, hanem az edzéseken.
Látod, abban egyetértünk, hogy ha a versenyek a cél, akkor válogatni kellett volna, és csak a legjobbakból összeállítani mondjuk egy kisebb kórust. Ha viszont az éneklés a cél, akkor az iskolai kórusba beleférnek az átlagos gyerekek is (a többség ilyen). Márpedig az igazgató alapelve ez volt. Hallhattuk a filmben, hogy nem teljesen botfülű gyerekről volt szó egyébként (az olyan nem is hiszem, hogy jelentkezett volna). Nem énekelt rosszul, csak nem kimagaslóan jól.
Egyébként saját tapasztalat, hogy a gyengébben éneklőket is a kórusban a többiek "viszik" magukkal, tehát maga az együtt éneklés is fejlesztő hatású.
Kodály Zoltánt szeretném idézni egy kicsit (valószínűleg nem véletlenül rá is utalhat a cím):
"Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját... Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége."
"Mi tehát a teendő? Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, értékes zenével. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A karéneklés."
Tudom, a művészfilmeket más szemmel kell nézni. Nálam mostanában ez hozta az "Oszkárt" Az emberi jellemábrázolás netovábbja, ebben a kategóriában. 
