Nekem magyarázattal szolgálna a frekvenciára és hogy miért tágul az univerzum elemi gravitációs töltés nélkül és hogy hol keletkezett ha az univerzum rétegződött felépítésű lenne. Arra gondolok ,hogy van egy olyan részecske ami a négy elemi részecske összeállhat egy minden tekintetben semleges nagyon apró részecskévé amik láncszerűen kapcsolódhatnak egymáshoz. Míg a protonok és eltonok az áramlásuk központját képviselik az elektronok és pozitronok az áramlásban "uszikálhatnak".
Ősrobbanás - elméletek, feltételezések...
- Téma inditó iszugyi
- Kezdés dátuma
Arra is gondoltam hogy az elektronok folyamatosan cserélődhetnek az atommagon. Szóval jön egy elektron bizonyos sebességgel közel kerül az atommaghoz míg az addig ott lévő elektron ugyan azzal a sebességgel tovább megy. Erre azért gondoltam mert láttam valahol egy videót arról hogy az elektronok egyszerre két helyen is jelen lehetnek, de azzal magyarázták hogy egyszerűen oda pattan ugyan az az elektron és olyan gyorsan hogy két helyen létezik egy pillanat ereéjig. Nem tudom elképzelni ha elgondolom hogy minden elektronból ami az univerzumot építi egyszer csak kettő lesz utána megint egy akkor minden pulzálna nem? És ugyanennek igaznak kéne lennie a pozitronra is .
Na és végül is úgy képzelem hogy volt ősrobbanás, mégpedig az univerzumon kívüli tömeg központban kezdődött el ez a folyamat.
Képzeljük el hogy valóban létezett egy fajta részecske már időtlen ídők óta, ezek olyan sokaságban kezdtek csoportosulni hogy az egyik megváltoztatta az alakját a súrlódás hatására, majd ezentúl minden efelé kezdett áramolni ezt már nevezhetjük gravitációnak.
Ennek hatására olyan nyomás keletkezett hogy eltörtek vagy elvágódtak a részecskék proton pozitron ,elton elektron párokká, csakhogy a nyomástól kaptak egy ajándékot elektromos töltést.
Így halmozódott sokáig egy univerzum anyaga mígnem kivált kicsapódott mint az elektron a napból. Ez lehetett az ősrobbanás, (a miénk).innentől fogva tudjuk ha láttunk egykét ismeret terjesztőt, tehát úgy gondolom ,hogy az ősrobbanás nem más volt ,mint a mi univerzumunk első hiper-nova robbanása, és a feketlyukak nem mások mint áramlás központok.
Képzeljük el hogy valóban létezett egy fajta részecske már időtlen ídők óta, ezek olyan sokaságban kezdtek csoportosulni hogy az egyik megváltoztatta az alakját a súrlódás hatására, majd ezentúl minden efelé kezdett áramolni ezt már nevezhetjük gravitációnak.
Ennek hatására olyan nyomás keletkezett hogy eltörtek vagy elvágódtak a részecskék proton pozitron ,elton elektron párokká, csakhogy a nyomástól kaptak egy ajándékot elektromos töltést.
Így halmozódott sokáig egy univerzum anyaga mígnem kivált kicsapódott mint az elektron a napból. Ez lehetett az ősrobbanás, (a miénk).innentől fogva tudjuk ha láttunk egykét ismeret terjesztőt, tehát úgy gondolom ,hogy az ősrobbanás nem más volt ,mint a mi univerzumunk első hiper-nova robbanása, és a feketlyukak nem mások mint áramlás központok.
Áramlás központ alatt azt értem, hogy itt összpontosul mondjuk egy galaxis áramlása és a folyamat azért tartós mert az anyag össze állt. Jelenleg úgy képzelem hogy a feketelyuk az akkréciós korongnál anyagot szív aminek egy nagyon picit több idő kell míg szétszakad elemi részekre aztán sötét anyag amiből több van egy galaxisban, ez is szétszakad elemeire , de gyorsabban. Majd egy kifelé áramlás gamma sugárzás formájában. A be és kiáramlás között súrlódás hatására röntgen sugárzás keletkezik. Ezt csak azért írom hogy eltudjátok képzelni az ősrobbanásról alkotott képemet. Tehát lenni-e kéne egy ős anyagnak amiből az általunk feltételezett keletkezett.
Bár ez az elképzelés akkor alakult ki bennem ,mikor még kvarkokban és gluonokban hittem, de a lényegen nem változtat.
Bár ez az elképzelés akkor alakult ki bennem ,mikor még kvarkokban és gluonokban hittem, de a lényegen nem változtat.
"experimentum crucis" mi ez?
Hogy érted hogy nincsenek az univerzumban? Az ősanyag az én értelmezésemben kettő vagy a négy együtt véve. A másik amit nem értek én úgy tudom hogy sikerült a kernben kvark gluon plazmát előállítan arany arany ütköztetésével.
Való igaz, eleddig nem sikerült szabad kvarkokat és gluonokat kimutatni, nem sikerült a kvark - gluon plazmát előállítani. (Plazma helyett a folyadék lenne a helyes kifejezés.) Ennek az az oka, hogy eddig nem sikerült olyan nagy energiájú ütközéseket létrehozni, ahol ez a szuperfolyadék kialakulhat. Az LHC egyik fő feladata éppen a kvark - gluon folyadék létrehozása, mert ez a gyorsító már képes a szükséges energiájú ütközések produkálására. A kvarkok és a gluonok létezése azonban ettől függetlenül régóta bizonyított. Taylor - Friedmann - Kendall 1962 és 1968 között a stanfordi gyorsító elektronnyalábját protonoknak ütköztették. A kapott szóráskép azt mutatja, hogy a proton összetett szerkezet. A szóráskép elemzésébe Feynman is bekapcsolódott. Ő bizonyította be, hogy a proton belsejében apró, pontszerű centrumok léteznek. Ezek a kvarkok. A kutatók a kvarkmodell igazolásáért 1990-ben Nobel - díjat kaptak. Ezóta minden fizikusnak - középiskolásoknak is - illik tudni, hogy a proton összetett szerkezet, két u és egy d kvarkból, valamint a köztük lévő kölcsönhatást közvetítő három gluonból áll. Mivel a proton összetett részecske, várhatóan el kell valamikor bomlania. Ez a várható élettartam igen nagy. A 2001-ben befejezett japán kísérletek szerint a proton élettartama 10^35 évnél hosszabb. Ez az idő felfoghatatlanul sokszorosan meghaladja az Univerzum becsült életkorát, ami 13 - 14 milliárd év lehet az Ősrobbanás modell szerint. Tekintve, hogy a protonok is csak az Ősrobbanás után keletkeztek, a proton élettartama és az Univerzum kora nem áll egymással ellentmondásban.
A Szász-féle teória elvei közül kifelejtetted, hogy Szász szerint a tömegvonzás nem egyetemes, a súlyos és a tehetlen tömeg különbözik, mégpedig 1 ezrelék körüli nagyságrendben. Ez az utóbbi állítás a fundamentális alapja Szász teóriájának, csakhogy eleddig minden kísérlet azt bizonyítja, hogy a két tömeg azonos, s az azonosságot 10^-18 nagyságrendben igazolták. Maga Szász sem tud olyan kísérletet felmutatni, ahol a két tömeg különbözőségét szignifikánsan kimutatták.
Nos, ha a Szász - féle fizikának mindenre van magyarázata, akkor légy szíves elővezetni a kétrés - kísérlet (double - slit) magyarázatát. Ez persze csak a kezdet. Utána szívesen elolvasom a kvantumradír (kvantum - eraser) kísérletek magyarázatát. Roppant érdekes lesz, hiszen Szász szerint a foton nem is lézetik.
Ha mindezzel végeztél, akkor rátérhetünk a többire, mondjuk kifejthetnéd az entrópiával kapcsolatos Szász - féle magyarázatot, s elmondhatnád nekünk, hogy az Univerzum perdülete miért nulla? Utóbbi ugyanis nem magától értetődő, de a megfigyelések ezt mutatják. Olyan csekélységet már nem is kérdezek, mint az alagúthatás, ami ismét egy Nobel - díjat ért, s nélküle pld. a Kedves Felhasználók számítógépe sem működne.Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a feltett kérdésekre semmiféle érdemi válaszod nincs, nem volt és nem is lesz. Az új fizika misztifikácó az első betűtől az utolsóig.
Szász ejtőkísérlete Brémában. Egyszer elvégezhette, s azóta oda be sem teheti a lábát. Add csak alá a lovat, mindjárt kezdődik a peppegés!
Kvark-gluon plazma gerjesztése laborban
QGP képződik amikor két atommagnyalábot (175 MeV energiával) igen magas hőmérsékletre hevítve ütköztetünk. CERN ólmot, BNL aranyat használt erre a célra. A nyalábok nagy része átcsapódik egymáson, de az ütközés helyén egy izzó tűzgolyó, fireball létesül, amit saját nyomása felfújja és kiterjedés közben lehűl. Ennek a tűzgolyónak a tanulmányozása az ami az elméletet próbálja (test) vagyis valóságát bizonyítja.
QGP képződik amikor két atommagnyalábot (175 MeV energiával) igen magas hőmérsékletre hevítve ütköztetünk. CERN ólmot, BNL aranyat használt erre a célra. A nyalábok nagy része átcsapódik egymáson, de az ütközés helyén egy izzó tűzgolyó, fireball létesül, amit saját nyomása felfújja és kiterjedés közben lehűl. Ennek a tűzgolyónak a tanulmányozása az ami az elméletet próbálja (test) vagyis valóságát bizonyítja.
Warrior Princess neked mi a nasa új villámlás modelljéről szerinted hogyan keletkezik pozitron?
Hibás az ősrobbanás elmélete?
2006. szeptember 12. 15:31, Kedd
Új kérdések merültek fel az ősrobbanás elméletet alátámasztó mikrohullámú háttérsugárzással kapcsolatban.
<center><table cellpadding="3" cellspacing="0"><tbody><tr><td align="CENTER">Hirdetés</td></tr><tr><td bgcolor="#dddddd"><center> <noscript>
</noscript> </center>
</td></tr></tbody></table>
</center> Elképzelhető, hogy sikerül megdönteni az ősrobbanás elméletét az amerikai Alabama Egyetem tudósainak, akik egy új, rendkívül pontos méréssel vették szemügyre a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást a NASA Wilkinson Mikrohullámú Antiizotópos Szondájával (WMAP). Az 1965-ben felfedezett háttér egy gyenge sugárzás halvány izzása, melyről feltételezik, hogy átjárta az egész univerzumot. Mivel látszólag minden irányból közel azonos frekvencián és erővel érkezik, a kozmológusok azt a következtetést vonták le, hogy mindez az ősrobbanás maradványa.
1969-ben két orosz tudós, Rasid Szunyajev és Jakov Zeldovics kimondta, a galaxis klaszterek - a világegyetem legnagyobb rendszert alkotó szerkezetei - valójában árnyékot vetnek a mikrohullámú háttér sugárzásra. A klaszterek szabad elektron felhői elvileg beleütköznek és kölcsönhatásba lépnek a mikrohullámú háttérsugárzás fotonjaival, kitérítve eredeti útvonalaikról, melynek következtében egyfajta "árnyékhatást" hozva létre.
Az Alabama Egyetem kutatóinak azonban nem minden esetben sikerült megtalálniuk a Stunyajev-Zeldovics páros által leírt effektust ott, ahol annak az elméletek szerint lenniük kellene. Egyes klaszterek esetében jelen volt, másoknál viszont nem, és ez utóbbiak vannak túlsúlyban az eddig elvégzett vizsgálatok tanúsága szerint. A kutatók 31 klasztert tanulmányoztak, a hatás azonban csak egynegyedüknél volt észlelhető, ami nagyjából megfelel a mikrohullámú háttérnél korábban megfigyelt természetes eltéréseknek.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a mikrohullámú sugárzás vagy nem a klaszterek mögül érkezik - ami annyit jelent hogy az ősrobbanást úgy ahogy van el lehet vetni - vagy valami más folyik a háttérben. Utóbbi esetben az egyik lehetőség, hogy a klaszterek maguk is mikrohullám kibocsátó források, amit eredményezhet egy-egy beágyazott pont, vagy egy, a klaszterek környezetének részét képző, mikrohullámokat kibocsátó anyaghalmaz.
A gond csak annyi, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a fent említett sugárzási források nem igazán képesek hasonló kibocsátás előidézésére, ahogy az is erősen vitathatónak tűnik, miszerint az egymástól eltérő klaszterek képesek lennének egységesen olyan frekvenciájú és erősségű mikrohullámok kibocsátására melyek megegyeznek a kozmikus háttér sugárzással.
A kutatás vezetője Dr. Richard Lieu, az egyetem fizikaprofesszora szerint amennyiben az általánosan elfogadott ősrobbanás elmélet pontos és a háttérsugárzás valóban az univerzum minden szegletében jelen van, akkor az összes megvizsgált galaxisnak árnyékot kellene vetnie e mikrohullámú háttérre.
2006. szeptember 12. 15:31, Kedd
Új kérdések merültek fel az ősrobbanás elméletet alátámasztó mikrohullámú háttérsugárzással kapcsolatban.
<center><table cellpadding="3" cellspacing="0"><tbody><tr><td align="CENTER">Hirdetés</td></tr><tr><td bgcolor="#dddddd"><center> <noscript>
</td></tr></tbody></table>
</center> Elképzelhető, hogy sikerül megdönteni az ősrobbanás elméletét az amerikai Alabama Egyetem tudósainak, akik egy új, rendkívül pontos méréssel vették szemügyre a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást a NASA Wilkinson Mikrohullámú Antiizotópos Szondájával (WMAP). Az 1965-ben felfedezett háttér egy gyenge sugárzás halvány izzása, melyről feltételezik, hogy átjárta az egész univerzumot. Mivel látszólag minden irányból közel azonos frekvencián és erővel érkezik, a kozmológusok azt a következtetést vonták le, hogy mindez az ősrobbanás maradványa.
Az Alabama Egyetem kutatóinak azonban nem minden esetben sikerült megtalálniuk a Stunyajev-Zeldovics páros által leírt effektust ott, ahol annak az elméletek szerint lenniük kellene. Egyes klaszterek esetében jelen volt, másoknál viszont nem, és ez utóbbiak vannak túlsúlyban az eddig elvégzett vizsgálatok tanúsága szerint. A kutatók 31 klasztert tanulmányoztak, a hatás azonban csak egynegyedüknél volt észlelhető, ami nagyjából megfelel a mikrohullámú háttérnél korábban megfigyelt természetes eltéréseknek.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a mikrohullámú sugárzás vagy nem a klaszterek mögül érkezik - ami annyit jelent hogy az ősrobbanást úgy ahogy van el lehet vetni - vagy valami más folyik a háttérben. Utóbbi esetben az egyik lehetőség, hogy a klaszterek maguk is mikrohullám kibocsátó források, amit eredményezhet egy-egy beágyazott pont, vagy egy, a klaszterek környezetének részét képző, mikrohullámokat kibocsátó anyaghalmaz.
A gond csak annyi, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a fent említett sugárzási források nem igazán képesek hasonló kibocsátás előidézésére, ahogy az is erősen vitathatónak tűnik, miszerint az egymástól eltérő klaszterek képesek lennének egységesen olyan frekvenciájú és erősségű mikrohullámok kibocsátására melyek megegyeznek a kozmikus háttér sugárzással.
A kutatás vezetője Dr. Richard Lieu, az egyetem fizikaprofesszora szerint amennyiben az általánosan elfogadott ősrobbanás elmélet pontos és a háttérsugárzás valóban az univerzum minden szegletében jelen van, akkor az összes megvizsgált galaxisnak árnyékot kellene vetnie e mikrohullámú háttérre.
Hát ez frenetikus! E szerint a megoldódott a sötét anyag rejtélye, ami nem is olyan sötét, hiszen 1054 Kelvin, azaz kb. 780 C°-on sugároz. Akkor nincs más hátra, mint megmagyarázni a Szász szerinti 1054 K és mért, kb. 3 K közötti differenciát.
Ha a Földi eredetű gammavillanásokra gondolsz, amit a Fermi szonda észlelt, ott nincs szó semmiféle új elméletről. Sikerült megfigyelni antianyag keletkezését a földi viharzónákban. A jelenséget a fotonok és az atommag kölcsönhatása okozza. Háromféle ilyen kölcsönhatás lehetséges, s ezek egyike a párkeltés. Ilyenkor a legalább 1,022 MeV energiájú foton belép az atommag elektromos terébe, s a kölcsönhatás során egy elektron és egy pozitron keletkezik, amely pár kirepül az atomból. Az elektron a továbbiakban szokásos kölcsönhatásokban vesz részt, a pozitron pedig annihilálódik egy elektronnal és két 501,1 keV energiájú fotont észlelhetünk. Egyenleteket nem tudok ide írni, de nagyjából ez a helyzet.
Egyelőre még senki nem állított elő kvark - gluon folyadékot, vagy plazmát. Erre az LHC-ben minden esély megvan.
Ha figyelmesen olvasod, akkor látod, hogy a cikkben is különböző feltevésekről van szó, amelyek további részletes vizsgálatokat igényelnek. Még messzi vagyunk attól, hogy az Univerzum minden titkát megfejtsük.Hibás az ősrobbanás elmélete?
2006. szeptember 12. 15:31, Kedd
Új kérdések merültek fel az ősrobbanás elméletet alátámasztó mikrohullámú háttérsugárzással kapcsolatban.
<center><table cellpadding="3" cellspacing="0"><tbody><tr><td align="CENTER">Hirdetés</td></tr><tr><td bgcolor="#dddddd"><center> <noscript>
</td></tr></tbody></table>
</center> Elképzelhető, hogy sikerül megdönteni az ősrobbanás elméletét az amerikai Alabama Egyetem tudósainak, akik egy új, rendkívül pontos méréssel vették szemügyre a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást a NASA Wilkinson Mikrohullámú Antiizotópos Szondájával (WMAP). Az 1965-ben felfedezett háttér egy gyenge sugárzás halvány izzása, melyről feltételezik, hogy átjárta az egész univerzumot. Mivel látszólag minden irányból közel azonos frekvencián és erővel érkezik, a kozmológusok azt a következtetést vonták le, hogy mindez az ősrobbanás maradványa.
1969-ben két orosz tudós, Rasid Szunyajev és Jakov Zeldovics kimondta, a galaxis klaszterek - a világegyetem legnagyobb rendszert alkotó szerkezetei - valójában árnyékot vetnek a mikrohullámú háttér sugárzásra. A klaszterek szabad elektron felhői elvileg beleütköznek és kölcsönhatásba lépnek a mikrohullámú háttérsugárzás fotonjaival, kitérítve eredeti útvonalaikról, melynek következtében egyfajta "árnyékhatást" hozva létre.
Az Alabama Egyetem kutatóinak azonban nem minden esetben sikerült megtalálniuk a Stunyajev-Zeldovics páros által leírt effektust ott, ahol annak az elméletek szerint lenniük kellene. Egyes klaszterek esetében jelen volt, másoknál viszont nem, és ez utóbbiak vannak túlsúlyban az eddig elvégzett vizsgálatok tanúsága szerint. A kutatók 31 klasztert tanulmányoztak, a hatás azonban csak egynegyedüknél volt észlelhető, ami nagyjából megfelel a mikrohullámú háttérnél korábban megfigyelt természetes eltéréseknek.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a mikrohullámú sugárzás vagy nem a klaszterek mögül érkezik - ami annyit jelent hogy az ősrobbanást úgy ahogy van el lehet vetni - vagy valami más folyik a háttérben. Utóbbi esetben az egyik lehetőség, hogy a klaszterek maguk is mikrohullám kibocsátó források, amit eredményezhet egy-egy beágyazott pont, vagy egy, a klaszterek környezetének részét képző, mikrohullámokat kibocsátó anyaghalmaz.
A gond csak annyi, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a fent említett sugárzási források nem igazán képesek hasonló kibocsátás előidézésére, ahogy az is erősen vitathatónak tűnik, miszerint az egymástól eltérő klaszterek képesek lennének egységesen olyan frekvenciájú és erősségű mikrohullámok kibocsátására melyek megegyeznek a kozmikus háttér sugárzással.
A kutatás vezetője Dr. Richard Lieu, az egyetem fizikaprofesszora szerint amennyiben az általánosan elfogadott ősrobbanás elmélet pontos és a háttérsugárzás valóban az univerzum minden szegletében jelen van, akkor az összes megvizsgált galaxisnak árnyékot kellene vetnie e mikrohullámú háttérre.
Az 56 protont tartalmazó 56Fe izotóp súlyos tömege
m(56Fe;g) = 56 (m(P) - m(e))
a tehetetlen tömege meg
m(56Fe;i) = 56 (m(P) + m(e))+ 2 N(p) m(e) - E(56Fe;kötés)/c^2 = m(56Fe;g) (1 - delta(56Fe)),
ahol az N(p) a pozitronok száma az atommagban, és E(56Fe;kötés) az elemi részecskék kötési energiája. A relatív tömeghiány ennél a vas izotópnál delta(56Fe) = 0.786 %.
Az elektromosan semleges 56Fe izotóp 56 protonból (P), N(p) pozitronból (p) és (56+ N(p)) elektronból (e) áll. A részecskék által megfigyelt instabil neutron négy elemi részecskéböl áll
N = (P,e,p,e) -> P + e + (e,p)-neutrínó.
Az elektron és pozitron nem semmisíti meg egymást, hanem egy 0.703 x10^-13 cm nagyságú kötött állapotot képez. Az atommagok 10^-13 cm-es nagyságrendüek.
m(56Fe;g) = 56 (m(P) - m(e))
a tehetetlen tömege meg
m(56Fe;i) = 56 (m(P) + m(e))+ 2 N(p) m(e) - E(56Fe;kötés)/c^2 = m(56Fe;g) (1 - delta(56Fe)),
ahol az N(p) a pozitronok száma az atommagban, és E(56Fe;kötés) az elemi részecskék kötési energiája. A relatív tömeghiány ennél a vas izotópnál delta(56Fe) = 0.786 %.
Az elektromosan semleges 56Fe izotóp 56 protonból (P), N(p) pozitronból (p) és (56+ N(p)) elektronból (e) áll. A részecskék által megfigyelt instabil neutron négy elemi részecskéböl áll
N = (P,e,p,e) -> P + e + (e,p)-neutrínó.
Az elektron és pozitron nem semmisíti meg egymást, hanem egy 0.703 x10^-13 cm nagyságú kötött állapotot képez. Az atommagok 10^-13 cm-es nagyságrendüek.