A bizantinus rendszer a végleges leszakadást jelenti hazánk számára – mondta egyebek mellett a Népszavának adott interjúban Róna Péter, az oxfordi egyetemen a Blackfriars Hall tanára. Szerinte egyetlen ilyen struktúra sem hozott felemelkedést.
- Parázs vita folyik a politikusok és a szakértők között is a jegybank monetáris politikájáról. Ön a felügyelő bizottság volt tagjaként hogyan értékeli Marolcsy György ténykedését? -
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének, Matolcsy Györgynek a monetáris politikáját eddig nagyrészt helyesnek tartottam. Az ő és a monetáris tanács sokkal jobb pénzügypolitikát folytatott, mint az elődei.
- Mire alapozza véleményét? -
Az előző kurzusnak a mániája volt az erős forint, ami egyáltalán nem felelt meg a magyar nemzetgazdaság akkori állapotának. Matolcsyék nagyon ügyesen fokozatosan csökkentették a túlzottan magas alapkamatot és ezzel a gyengébb forint irányába mozdultak el. Az már más kérdés, hogy az ebből adódó hatalmas hasznot hogyan használták fel. Én ezzel kapcsolatban még mint a felügyelő bizottság tagja kritikus állásponton voltam és hivatalból is bíráltam. A mai napig fenntartom azt a véleményemet, hogy az alapítványok létrehozása és a több százmilliárd forint átcsorgatása azokba, illetve a nyereségtermelés szándéka helytelen politika volt. Egy ország jegybankjának nem az a dolga, hogy nyereséget termeljen és még kevésbé az, hogy ha van nyereség, azt a monetáris politikához nem kapcsolható célokra használja fel. -
Ha ezek nem, akkor mi lenne a dolga? -
Ezt törvény írja elő: gondoskodjon az árstabilitásról és járuljon hozzá a gazdaság fejlődéséhez. -
A gyenge forinttal kapcsolatos kérdésre a jegybank egyik vezetője azt válaszolta, hogy nincs árfolyamcéljuk. Elfogadható ez a válasz? -
Én helyeslem, ha nincs árfolyamcélja a jegybanknak, de az árfolyam alakulását az MNB-nek figyelmesen követnie kell. Minden fizetőeszköznek van egy természetes, kiszámítható egyensúlyi pontja., ami egyrészt nem gerjeszt inflációt, másrészt nem hátráltatja a gazdaság fejlődését. -
Hogyan határozhatják meg ezt a pontot?
- Ha az árfolyam eltér az így meghatározott sávtól, az árfolyam inflációt illetve a gazdaság teljesítőképességének csorbulását eredményezheti. Ha az infláció túl alacsony és tartanak a deflációtól, amire nemrégen volt is példa a világban, akkor a helyes árfolyampolitika a fizetőeszköz gyengítése, mert az hozzájárul az infláció növekedéséhez. Nyilvánvaló, ha túlzottan felpörgött az infláció, akkor olyan monetáris politikát kell követni, amelyik fékezi a pénzromlás dinamikáját, amit a nemzeti valuta erősítésével lehet elérni. -
Mindez milyen faladatot ró a nemzeti bankra?
- A jegybanknak fel kell mérnie a hazai inflációs helyzetet. Úgy látom, hogy egy évvel a választások előtt a Fidesz kormány begyújtotta a rakétákat és elkezdte fűteni a gazdaságot, hogy minél jobb GDP és foglalkoztatási számokkal kampányolhasson az országgyűlési választások közeledtével. Ezt egyébként minden kormány így csinálja. Mire a választásokhoz értek, a magyar gazdaság már jelentősen túlfűtött állapotba került. Ezzel megnőtt a nagyobb mértékű infláció kockázata. Ilyen körülmények között a gyenge forint árfolyam politikája helytelen. -
Mi volt ennek a túlfűtöttségnek a motorja? -
Az EU-s támogatások gyorsított felhasználása és a megugrott bérkiáramlás, ami hosszabb távon ronthatja a nemzetgazdaság versenyképességét. A bérkiáramlás következtében a magyar termékek előállítása többe kerül, az import viszont versenyképesebbé válik a magyar árukkal szemben, hiszen a megdrágult magyar termékekkel ellentétben azok ára nem feltétlenül növekszik. A magasabb inflációval a jegybank részben a versenyképesség romlását igyekszik kiigazítani, részben pedig a költségvetés bevételeit növelni. Szerintem a magyar infláció az év végére túllépi a 3 százalékot, jövőre, megfelelő monetáris intézkedés hiányában, a 4 százalékot is megközelítheti. A magasabb bérek jelentette öröm viszont rövid életű lesz. Az infláció ugyanis utol fogja érni a béremeléseket. A kormányzat által előrejelzett 5-6 százalékos reálbér növekedést nehéz lenne összeegyeztetni az árstabilitás követelményével. -
A versenyszféra, a kormánytól függetlenül, a szakemberhiány miatt emelheti a béreket. Ennek mi lehet a következménye? -
Az, hogy 2019 végére főleg a kis- és közepes vállalkozások közül sok a kényszerű béremelések hatására piacot veszíthet és bedőlhet, de ez akár nagyobb cégekkel is előfordulhat. Ez a meglóduló infláció egyik fontos negatív következménye kiváltképp azok számára, akik import termékekkel versenyeznek. -
A kormány gyakran érvel a gyenge forint mellett, hogy az előnyös a magyar kivitelnek. Ám a legtöbb magyar vállalkozás nem képes export piacra termelni. Akkor kinek jó a gyenge forint? -
A multinacionális cégek magyarországi leányvállalatai számára forintárfolyam alakulásának nincs nagy jelentősége. A magyar gazdaság strukturális problémája éppen az, hogy szinte teljes egészében ezektől a nagy nemzetközi cégektől függ. Egy valóban nemzeti gazdaságpolitika a honi vállalkozásokat pártolná, egyebek mellett a monetáris politikával is. A mostanában kialakuló monetáris politika ezt a feladatot nem látja el. A rendszerváltás óta következetesen minden kormány elkövette azt a hibát, hogy a retorika ellenére a honi gazdaság fejlődését nem mozdította elő és abban bízott, hogy a gazdaságot jó fejlődési pályára lehet állítani a multik pártolásával. Kialakult egy duális szerkezet, amelyben vannak a jól működő, nyereséges nemzetközi cégek és van egy vergődő honi gazdaság. A hazai kis- és középvállalkozások számára a devizahitelek pedig rémálommá váltak a válságot követően. Rengeteg ilyen vállalakozás került emiatt padlóra. Ezt a problémát a politika képtelen volt megoldani. -
A kormányfő szerint az elkövetkező években évi 4 százalékos növekedéssel lehet számolni. Mennyire megalapozott ez az előrejelzés?
- Fontos leszögezni, hogy a 4 százalékos növekedés sem biztosítaná a felzárkózást. Az osztrák egy főre jutó GDP a magyar két és félszerese, tehát az arány száz a negyvenhez. Tavaly az osztrák GDP 2,8 százalékkal, a magyar pedig 4 százalékkal nőtt, azaz az osztrák 102,8-ra, a magyar pedig 41,6-ra nőtt. A távolság tehát nem csökkent, hanem 60-ról 61,2-re emelkedett. De a négy százalékos növekedés sem volt jó eredmény. Magyarország a legtöbb posztszocialista országhoz képest alul teljesített. A növekedési rátája jóval alacsonyabb, mint a lengyel, a román, vagy a cseh. A rendszerváltás óta Magyarország gazdasági teljesítménye sokat romlott. Nagyon nagy lett a szegénység. Semmiféle felzárkózásról nem beszélhetünk, és a leszakadást csak a multik teljesítménye kendőzte el. De ez is csak addig áll fenn, amíg a magyar bérek még a nyugat-európai, de a legtöbb szomszédos országok bérszínvonalától is jelentős mértékben elmaradnak. Ma Magyarország a Nyugathoz viszonyítva egy fejletlen társadalom és fejletlen gazdaság. Ma már az egy főre jutó jövedelem tekintetében Magyarország az unió három legszegényebb országa közé tartozik. -
Milyen hatással lehet a magyar gazdaságra a brexit? -
A brexit hatását nagyon nehéz kiszámítani, de lehet, hogy a brittek távozásával az unió új erőre kap. Nagy-Britannia a belépése óta az uniós fejlődés legnagyobb kerékkötője. De Gaulle egykori francia elnöknek teljesen igaza volt, amikor kétszer is megvétózta a britek belépését. Nagy-Britannia alapvető külpolitikai tézise évszázadok óta Európa megosztása volt. Számukra a legrosszabb forgatókönyv az egységes Európa, mert az egy olyan erő lenne, amellyel szemben Nagy-Britanniának nehéz dolga lenne. A brexit tehát nem egy hisztéria eredménye, hanem mély történelmi gyökerei vannak. -
Mi lesz a Magyarországnak járó uniós támogatásokkal? -
Orbán rendre ócsárolja az Európai Uniót, a nyugat-európai nemzeteket, a politikusokat, összességében a Nyugatot, miközben a bizánci berendezkedésű államok, mint Oroszország vagy Törökország felé vonzódik. Ezek után Magyarország ne várjon semmiféle jóakaratot Európa részéről. Az uniós támogatások jelentősen csökkenni fognak, részük teljesen meg is szűnhet. Arra is számítani kell, hogy az Európai Unió nagyon határozottan fel fog lépni a magyarországi korrupcióval szemben. A korrupció gyanús esetekben a támogatás összegét vagy vissza követeli, vagy a következő folyósítandó összegből levonja. Tavaly a magyar GDP 5 százalékát tette ki az uniós támogatás. Ez az elkövetkező években a felére csökkenhet. Annak meg lesz a hatása a növekedésre és ezért sem tartom meggyőzőnek a kormányfő és a pénzügyminiszter előrejelzését a cikluson áthúzódó évi 4 százalékos GDP növekedésről. -
Mit kellene tenni, hogy a magyar gazdaság, az ország jó irányba induljon? -
Ez roppant nehéz kérdés. Nem lehet pusztán gazdasági eszközökkel megoldani a gondokat. Magyarország alapvetően egy bizánci jellegű gazdasági és politikai berendezkedés mellett döntött. A magyar történelmen végig húzódott egy Szent István-Koppány-féle ellentét. A Szent István féle irányzat a nyugati kereszténység irányba igyekezett fejleszteni a magyar társadalmat. A másik irány képviselői a keleti hagyományokat ápolták és arra akarták építeni a magyar jövőt. A rendszerváltás óta világossá vált, hogy a magyar társadalom a nyugati irányról letért. Nem lehet azt mondani, hogy Magyarországra egyetlen menekült sem léphet be, azaz nem vállalunk szolidaritást az Unióval, közben meg tartjuk a markunkat a nyugat-európai adófizetők pénzéért akik viszont ennek a tehernek a nagy részét vállalták. Az Orbán féle menekültpolitika azonban kétségtelenül találkozott a magyar társadalom nagy többségének elvárásával, támogatja azt az orbáni politikát, ami a nyugat-európai politikai és társadalmi berendezkedést, a multikulturális, toleráns rendszer helyett az etnocentrikus nacionalizmus modellt pártolja. Érthető, ha ezek után nyugat-Európa pedig Magyarországból nem kér. A két jövőkép összeegyeztethetetlen, és nem valószínű, hogy Európa áttérne az orbáni modellre, mivel a bizánci társadalmi, politikai berendezkedés gazdasági sikerrel sohasem járt. A rendszerváltás óta számos magyar politikusnak mondtam, hogy szerintem mit kellene tenni a felzárkózáshoz. Mindez falra hányt borsó volt. A politikusok blikkfangos csíziókat keresnek, de nem erre, hanem a modern társadalmi berendezkedésre lenne szükség. Meguntam és visszatértem Nagy-Britanniába, Oxfordba. El kellett fogadnom, hogy az a módszer, az a felfogás, az a hozzáállás, az a berendezkedés amire szükség lenne egy sikeres gazdaság kialakításához, nem kell a magyaroknak. Úgy vélem Magyarország leszakadása Európától végleges, Ennek a történetnek a vége 2018. áprilisában megpecsételődött.
Névjegy
Róna Péter A 76 éves bankár, jogász, gazdaságtörténész 1956-ban 14 évesen hagyta el az országot, iskoláit Washingtonban, a University of Pennsylvanián, illetve Oxfordban végezte. Az Arnold & Porter nevű washingtoni jogi cégnél, kezdte karrierjét, majd 1970-ben a Schroder Banknál folytatta, elnöki tanácsadóként. A Bank of England-nál tett egy éves kitérő után visszatért a Schroderhez, ahol 1986 elején kinevezték a J. Henry Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatójává. A bank nevét 1987-től IBJ Schroder Bank & Trust Companyre változtatták, miután a japán Industrial Bank of Japan lett tulajdonos. 1990-ben lemondott tisztségéről és hazaköltözött, Budapesten elvállalta az Első Magyar Alap (The First Hungarian Fund Limited) vezetését. Az ELTE-n nemzetközi jogot tanított, emellett az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára is. 2010 és 2014 között, az LMP által delegált tagja volt az MNB felügyelő bizottságának, és a 2018-as választásokig támogatta is a pártot. Somogyi birtokán állattartással és sajtgyártással is foglalkozik.
Bihari Tamás
- Parázs vita folyik a politikusok és a szakértők között is a jegybank monetáris politikájáról. Ön a felügyelő bizottság volt tagjaként hogyan értékeli Marolcsy György ténykedését? -
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének, Matolcsy Györgynek a monetáris politikáját eddig nagyrészt helyesnek tartottam. Az ő és a monetáris tanács sokkal jobb pénzügypolitikát folytatott, mint az elődei.
- Mire alapozza véleményét? -
Az előző kurzusnak a mániája volt az erős forint, ami egyáltalán nem felelt meg a magyar nemzetgazdaság akkori állapotának. Matolcsyék nagyon ügyesen fokozatosan csökkentették a túlzottan magas alapkamatot és ezzel a gyengébb forint irányába mozdultak el. Az már más kérdés, hogy az ebből adódó hatalmas hasznot hogyan használták fel. Én ezzel kapcsolatban még mint a felügyelő bizottság tagja kritikus állásponton voltam és hivatalból is bíráltam. A mai napig fenntartom azt a véleményemet, hogy az alapítványok létrehozása és a több százmilliárd forint átcsorgatása azokba, illetve a nyereségtermelés szándéka helytelen politika volt. Egy ország jegybankjának nem az a dolga, hogy nyereséget termeljen és még kevésbé az, hogy ha van nyereség, azt a monetáris politikához nem kapcsolható célokra használja fel. -
Ha ezek nem, akkor mi lenne a dolga? -
Ezt törvény írja elő: gondoskodjon az árstabilitásról és járuljon hozzá a gazdaság fejlődéséhez. -
A gyenge forinttal kapcsolatos kérdésre a jegybank egyik vezetője azt válaszolta, hogy nincs árfolyamcéljuk. Elfogadható ez a válasz? -
Én helyeslem, ha nincs árfolyamcélja a jegybanknak, de az árfolyam alakulását az MNB-nek figyelmesen követnie kell. Minden fizetőeszköznek van egy természetes, kiszámítható egyensúlyi pontja., ami egyrészt nem gerjeszt inflációt, másrészt nem hátráltatja a gazdaság fejlődését. -
Hogyan határozhatják meg ezt a pontot?
- Ha az árfolyam eltér az így meghatározott sávtól, az árfolyam inflációt illetve a gazdaság teljesítőképességének csorbulását eredményezheti. Ha az infláció túl alacsony és tartanak a deflációtól, amire nemrégen volt is példa a világban, akkor a helyes árfolyampolitika a fizetőeszköz gyengítése, mert az hozzájárul az infláció növekedéséhez. Nyilvánvaló, ha túlzottan felpörgött az infláció, akkor olyan monetáris politikát kell követni, amelyik fékezi a pénzromlás dinamikáját, amit a nemzeti valuta erősítésével lehet elérni. -
Mindez milyen faladatot ró a nemzeti bankra?
- A jegybanknak fel kell mérnie a hazai inflációs helyzetet. Úgy látom, hogy egy évvel a választások előtt a Fidesz kormány begyújtotta a rakétákat és elkezdte fűteni a gazdaságot, hogy minél jobb GDP és foglalkoztatási számokkal kampányolhasson az országgyűlési választások közeledtével. Ezt egyébként minden kormány így csinálja. Mire a választásokhoz értek, a magyar gazdaság már jelentősen túlfűtött állapotba került. Ezzel megnőtt a nagyobb mértékű infláció kockázata. Ilyen körülmények között a gyenge forint árfolyam politikája helytelen. -
Mi volt ennek a túlfűtöttségnek a motorja? -
Az EU-s támogatások gyorsított felhasználása és a megugrott bérkiáramlás, ami hosszabb távon ronthatja a nemzetgazdaság versenyképességét. A bérkiáramlás következtében a magyar termékek előállítása többe kerül, az import viszont versenyképesebbé válik a magyar árukkal szemben, hiszen a megdrágult magyar termékekkel ellentétben azok ára nem feltétlenül növekszik. A magasabb inflációval a jegybank részben a versenyképesség romlását igyekszik kiigazítani, részben pedig a költségvetés bevételeit növelni. Szerintem a magyar infláció az év végére túllépi a 3 százalékot, jövőre, megfelelő monetáris intézkedés hiányában, a 4 százalékot is megközelítheti. A magasabb bérek jelentette öröm viszont rövid életű lesz. Az infláció ugyanis utol fogja érni a béremeléseket. A kormányzat által előrejelzett 5-6 százalékos reálbér növekedést nehéz lenne összeegyeztetni az árstabilitás követelményével. -
A versenyszféra, a kormánytól függetlenül, a szakemberhiány miatt emelheti a béreket. Ennek mi lehet a következménye? -
Az, hogy 2019 végére főleg a kis- és közepes vállalkozások közül sok a kényszerű béremelések hatására piacot veszíthet és bedőlhet, de ez akár nagyobb cégekkel is előfordulhat. Ez a meglóduló infláció egyik fontos negatív következménye kiváltképp azok számára, akik import termékekkel versenyeznek. -
A kormány gyakran érvel a gyenge forint mellett, hogy az előnyös a magyar kivitelnek. Ám a legtöbb magyar vállalkozás nem képes export piacra termelni. Akkor kinek jó a gyenge forint? -
A multinacionális cégek magyarországi leányvállalatai számára forintárfolyam alakulásának nincs nagy jelentősége. A magyar gazdaság strukturális problémája éppen az, hogy szinte teljes egészében ezektől a nagy nemzetközi cégektől függ. Egy valóban nemzeti gazdaságpolitika a honi vállalkozásokat pártolná, egyebek mellett a monetáris politikával is. A mostanában kialakuló monetáris politika ezt a feladatot nem látja el. A rendszerváltás óta következetesen minden kormány elkövette azt a hibát, hogy a retorika ellenére a honi gazdaság fejlődését nem mozdította elő és abban bízott, hogy a gazdaságot jó fejlődési pályára lehet állítani a multik pártolásával. Kialakult egy duális szerkezet, amelyben vannak a jól működő, nyereséges nemzetközi cégek és van egy vergődő honi gazdaság. A hazai kis- és középvállalkozások számára a devizahitelek pedig rémálommá váltak a válságot követően. Rengeteg ilyen vállalakozás került emiatt padlóra. Ezt a problémát a politika képtelen volt megoldani. -
A kormányfő szerint az elkövetkező években évi 4 százalékos növekedéssel lehet számolni. Mennyire megalapozott ez az előrejelzés?
- Fontos leszögezni, hogy a 4 százalékos növekedés sem biztosítaná a felzárkózást. Az osztrák egy főre jutó GDP a magyar két és félszerese, tehát az arány száz a negyvenhez. Tavaly az osztrák GDP 2,8 százalékkal, a magyar pedig 4 százalékkal nőtt, azaz az osztrák 102,8-ra, a magyar pedig 41,6-ra nőtt. A távolság tehát nem csökkent, hanem 60-ról 61,2-re emelkedett. De a négy százalékos növekedés sem volt jó eredmény. Magyarország a legtöbb posztszocialista országhoz képest alul teljesített. A növekedési rátája jóval alacsonyabb, mint a lengyel, a román, vagy a cseh. A rendszerváltás óta Magyarország gazdasági teljesítménye sokat romlott. Nagyon nagy lett a szegénység. Semmiféle felzárkózásról nem beszélhetünk, és a leszakadást csak a multik teljesítménye kendőzte el. De ez is csak addig áll fenn, amíg a magyar bérek még a nyugat-európai, de a legtöbb szomszédos országok bérszínvonalától is jelentős mértékben elmaradnak. Ma Magyarország a Nyugathoz viszonyítva egy fejletlen társadalom és fejletlen gazdaság. Ma már az egy főre jutó jövedelem tekintetében Magyarország az unió három legszegényebb országa közé tartozik. -
Milyen hatással lehet a magyar gazdaságra a brexit? -
A brexit hatását nagyon nehéz kiszámítani, de lehet, hogy a brittek távozásával az unió új erőre kap. Nagy-Britannia a belépése óta az uniós fejlődés legnagyobb kerékkötője. De Gaulle egykori francia elnöknek teljesen igaza volt, amikor kétszer is megvétózta a britek belépését. Nagy-Britannia alapvető külpolitikai tézise évszázadok óta Európa megosztása volt. Számukra a legrosszabb forgatókönyv az egységes Európa, mert az egy olyan erő lenne, amellyel szemben Nagy-Britanniának nehéz dolga lenne. A brexit tehát nem egy hisztéria eredménye, hanem mély történelmi gyökerei vannak. -
Mi lesz a Magyarországnak járó uniós támogatásokkal? -
Orbán rendre ócsárolja az Európai Uniót, a nyugat-európai nemzeteket, a politikusokat, összességében a Nyugatot, miközben a bizánci berendezkedésű államok, mint Oroszország vagy Törökország felé vonzódik. Ezek után Magyarország ne várjon semmiféle jóakaratot Európa részéről. Az uniós támogatások jelentősen csökkenni fognak, részük teljesen meg is szűnhet. Arra is számítani kell, hogy az Európai Unió nagyon határozottan fel fog lépni a magyarországi korrupcióval szemben. A korrupció gyanús esetekben a támogatás összegét vagy vissza követeli, vagy a következő folyósítandó összegből levonja. Tavaly a magyar GDP 5 százalékát tette ki az uniós támogatás. Ez az elkövetkező években a felére csökkenhet. Annak meg lesz a hatása a növekedésre és ezért sem tartom meggyőzőnek a kormányfő és a pénzügyminiszter előrejelzését a cikluson áthúzódó évi 4 százalékos GDP növekedésről. -
Mit kellene tenni, hogy a magyar gazdaság, az ország jó irányba induljon? -
Ez roppant nehéz kérdés. Nem lehet pusztán gazdasági eszközökkel megoldani a gondokat. Magyarország alapvetően egy bizánci jellegű gazdasági és politikai berendezkedés mellett döntött. A magyar történelmen végig húzódott egy Szent István-Koppány-féle ellentét. A Szent István féle irányzat a nyugati kereszténység irányba igyekezett fejleszteni a magyar társadalmat. A másik irány képviselői a keleti hagyományokat ápolták és arra akarták építeni a magyar jövőt. A rendszerváltás óta világossá vált, hogy a magyar társadalom a nyugati irányról letért. Nem lehet azt mondani, hogy Magyarországra egyetlen menekült sem léphet be, azaz nem vállalunk szolidaritást az Unióval, közben meg tartjuk a markunkat a nyugat-európai adófizetők pénzéért akik viszont ennek a tehernek a nagy részét vállalták. Az Orbán féle menekültpolitika azonban kétségtelenül találkozott a magyar társadalom nagy többségének elvárásával, támogatja azt az orbáni politikát, ami a nyugat-európai politikai és társadalmi berendezkedést, a multikulturális, toleráns rendszer helyett az etnocentrikus nacionalizmus modellt pártolja. Érthető, ha ezek után nyugat-Európa pedig Magyarországból nem kér. A két jövőkép összeegyeztethetetlen, és nem valószínű, hogy Európa áttérne az orbáni modellre, mivel a bizánci társadalmi, politikai berendezkedés gazdasági sikerrel sohasem járt. A rendszerváltás óta számos magyar politikusnak mondtam, hogy szerintem mit kellene tenni a felzárkózáshoz. Mindez falra hányt borsó volt. A politikusok blikkfangos csíziókat keresnek, de nem erre, hanem a modern társadalmi berendezkedésre lenne szükség. Meguntam és visszatértem Nagy-Britanniába, Oxfordba. El kellett fogadnom, hogy az a módszer, az a felfogás, az a hozzáállás, az a berendezkedés amire szükség lenne egy sikeres gazdaság kialakításához, nem kell a magyaroknak. Úgy vélem Magyarország leszakadása Európától végleges, Ennek a történetnek a vége 2018. áprilisában megpecsételődött.
Névjegy
Róna Péter A 76 éves bankár, jogász, gazdaságtörténész 1956-ban 14 évesen hagyta el az országot, iskoláit Washingtonban, a University of Pennsylvanián, illetve Oxfordban végezte. Az Arnold & Porter nevű washingtoni jogi cégnél, kezdte karrierjét, majd 1970-ben a Schroder Banknál folytatta, elnöki tanácsadóként. A Bank of England-nál tett egy éves kitérő után visszatért a Schroderhez, ahol 1986 elején kinevezték a J. Henry Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatójává. A bank nevét 1987-től IBJ Schroder Bank & Trust Companyre változtatták, miután a japán Industrial Bank of Japan lett tulajdonos. 1990-ben lemondott tisztségéről és hazaköltözött, Budapesten elvállalta az Első Magyar Alap (The First Hungarian Fund Limited) vezetését. Az ELTE-n nemzetközi jogot tanított, emellett az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára is. 2010 és 2014 között, az LMP által delegált tagja volt az MNB felügyelő bizottságának, és a 2018-as választásokig támogatta is a pártot. Somogyi birtokán állattartással és sajtgyártással is foglalkozik.
Bihari Tamás
