„Nincs honvágyam Magyarország után” – 3 gyerekkel Ausztráliában

Boros Balázs a TV2 kontrolling igazgatói székéből főállású családapa lett Ausztráliában, menedzseli három gyerekét, amíg a felesége önmegvalósít, és mesterképzésre jár. A család öt év tervezés után, most januárban hagyta el az országot, és költözött Ausztráliába úgy, hogy előtte sosem jártak ott. Skype-on beszélgettem Balázzsal.

Felégettetek minden hidat magatok mögött?

A jövőképemben nincs benne Magyarország. Pontosan emlékszem, amikor valami eltörött bennem: hideg, szeles nap egy tüntetésen, páran lézengtünk a Szabadság-hídon, Koncz Zsuzsa szólt a háttérben. A szöveg, a zene, a hangulat szíven ütött, és megértettem, hogy az én aktív életemben feltehetően nem változik az ország sorsa, így döntenem kellett: belülről vagy kívülről küzdök tovább az elveimért. Megértettem: amilyen vagyok, amiben hiszek, az nincs összhangban azzal, ami Magyarországon van. Az otthoni viszonyrendszerben becsületes munkával egzisztenciát teremteni szinte lehetetlen. Ahhoz olyan alkukat kell megkötni, amik összeegyeztethetetlenek az értékrendemmel, és teljesen felőrölnék a pozitív energiámat. Az országért továbbra is felelősnek érzem magam, de egy focis hasonlattal élve egy zűrös lelátóról átültem egy nyugodtabbra, de ettől még ugyanazt a meccset nézem.

1.jpg

Van honvágyad?

Nincs honvágyam Magyarország után, de például a horvát vagy az olasz tengerpart hiányzik. A mi történetünkben nem az ország elhagyása, hanem a lakásunk eladása volt az igazi érzelmi törés. Szerettük a lakásunkat, a kerületet, a közösséget, és azzal, hogy elengedtük mindazt, ahogy ott éltünk, mindegy volt, hová költözünk. Ha itt lenulláznánk magunkat, és vissza kellene mennünk, megtennénk, de valószínűleg akkor sem Magyarországra, mert ott sokkal nehezebb újrakezdeni. Otthon is különc voltam, így nem nagy trauma itt másnak lenni. A kozmopolita szemlélet jegyében hiszem, ha olyan helyre születtem, ahol nem olyanok élnek, akik hasonlítanak hozzám, akkor elmegyek oda, ahol a mindennapokban jól érzem magam. De nem ám csak úgy odébbállni, ha nem tetszik, hanem felelősnek kell lenni a mindenkori közösségért.

Miért nem maradtatok Európában?

Ha nem lennének bizonyos körülmények – hazai és nemzetközi politikai helyzet – otthon és Európában, vélhetően Olaszországban élnénk. Vagy elutaztunk volna hosszabb-rövidebb időre helyekre, de Magyarország lenne a bázis. Kiérlelt döntéssel jutottunk ide, minimum 5 éve készültünk rá. Az úticélt is gondosan mérlegelve választottuk, habár előtte nem jártunk itt. A tervezés időszakában felmerült Svájc, Kanada, Latin-Amerika, az USA. Mindig vonzott az újvilág, mert itt szinte csak azok leszármazottai élnek, akik merték elhagyni az óvilágot, bennük genetikusan kódolva van az újítás, a tenni merés képessége. Magamat mindig ilyen közegben képzeltem el. Talán éppen a kozmopolitizmusom miatt ez a lépés bele volt égetve az értékrendembe.

2.jpg

Milyen szempontok alapján döntöttetek Ausztrália mellett?

Fontos tényező volt a tengerpart és a jó idő. A déli féltekén van, így csillagtúra-szerűen olyan helyekre is eljuthatunk a jövőben, ahová másképpen nem valószínű, mert annyi pénzünk és szabadidőnk nem lenne. A kulcsfontosságú mégis az itteni társadalmi működés volt. Ez egy gazdag ország, erős a szociális háló, és mindenki tud dolgozni, aki akar. Ha az ember bármibe belevág és szorgalmas, a befektetett energia nem tud rosszul elsülni. Ha a tanulóvízum lejárta után úgy döntünk, hogy itt maradunk, és az ehhez szükséges papírok rendelkezésre állnak, akkor azt dolgozhatunk, amit szeretünk csinálni, és megalkuvás nélkül tudunk annyit keresni vele, hogy az nyugdíjas éveinkre is biztonságot nyújtson, és a gyerekeinket is tudjuk támogatni.

A feleséged támogatott?

Eleinte inkább én erőltettem, de bevallom, voltak hullámvölgyeim, amikor szembesültem vele, mennyi idő és pénz áttelepíteni ide egy egész családot. De akkorra a feleségemben már megerősödött az elhatározás. Markáns emancipációs elem is volt a döntésünk hátterében, hiszen neki otthon nehezebb lenne a szakmájában elhelyezkedni, a családunk nem tudna olyan kétkeresős modellre átállni, amit később szeretnénk megvalósítani. Zora táj- és kertépítész, ami itt hiányszakma, így ez az út az ő szakmai képzettségének megalapozása. A kétéves „fenntartható környezet és tervezés” mesterképzés alatt a családunk „student visa”-val tartózkodik itt. Azután két évig szakmai gyakorlatot végezhet, így egyelőre erre az időtávra tudtunk tervezni. Ha a gyakorlati idő lejár, akkor lesz lehetőségünk elgondolkodni a maradáson, vagy ezzel az új tapasztalattal belevágunk valami újba.

3.jpg

Ugyanígy belevágnál az ismeretlenbe?

Még nem telt el sok idő, így természetesen ugyanígy meglépnénk, csak talán ügyesebben szerveznénk meg a kiutazás előtti egy évet. Most vagyunk a kritikus időszak kellős közepén. Elmúlt már a megérkezés eufóriája, a kezdeti feladatokon is túllendültünk, és már elértek bennünket azok a kultúrsokkok, amik könnyen konfliktushelyzeteket szülnek. Ha ilyenkor nem vesszük észre a jó dolgokat, és nem mérjük azokat kellő súllyal, akkor a pszichológiai statisztikáknak megfelelően akár depresszióba is eshetnénk. A kevésbé elszántak ilyenkor megkérdőjelezhetik a döntésüket, és fel is adhatják. A kiutazás előtt soha nem jártunk itt, mert sem idő, sem pénz nem volt 2-3 hónapra kiszakadni a munkámból. Ma már azt mondom: ez a tapasztalat hiányzott, mert alábecsültem a kulturális különbséget.

Ennyire más ott az élet?

A kultúra egyértelműen európai, mégis elég távol van Európától ahhoz, hogy sokkolja az embert a hétköznapokban egy-két dolog. Ilyen a vezetés, hogy mennyit kell autózni, vagy akár a mi szemünkkel nézve nagy arányú pazarlás, és az élelmiszerárak. Ugyanakkor az emberek kedvesek, nyitottak, jó szándékúak. Nincs idegeskedés, például egy hivatalban nem érsz el semmit azzal, ha kiabálsz. A bizalom fontos társadalmi tényező. A bűnözés gyakorlatilag nem létezik – legalábbis itt a Gold Coaston. Az autóban például fel sem kell húzni az ablakot, vagy bezárni az ajtót. Sőt, van, akinek még lakáskulcsa sincs, mert egyszerűen nem zárja a lakást.

7.jpg

Ha valaki rossz szándékkal jönne ide, az eleinte annyi bűnt követhetne el, amennyit csak akar, mire beindulna a gépezet, ami aztán idővel bizonyosan bedarálja, hiszen ez egy sziget, így nincs hova menekülni és komoly erőforrást fordítanak a rendfenntartó erőkre. Másrészt hamar könnyen megbüntethetnek valamiért, amit aktuálisan súlyosnak tartanak. Ilyen a gyorshajtás. Vagy a fagyiárus, amiből a parton egyáltalán nincs – pedig ez egy hét-nyolcszázezres tengerparti város, ami a turizmusból él elsősorban – a túlszabályozás és a bírságok miatt. A valóságban vélhetően fegyelmezetten betartanak egy szabályrendszert, ami záloga az ország működésének, de ez kívülállóként elsőre mégis gyengeségnek tűnik. Az itteniek a lemmingekhez hasonlíthatók. Nem találkoztam még újító szemléletű emberrel, bár olvastam róluk. De működik a rendszer, ami arra utal, hogy tényleg. Döbbenet. Szóval bármilyen meglepő, látszólag európai kultúrájú országban is tudom idegenül érezni magam európaiként, és kell idő, energia a beilleszkedéshez.



A gyerekek megbirkóztak a változással?

Három gyermekünk van, Nina 11, Lulu 8, Kázmér pedig 3 éves. Rengeteget vagyok velük, és ez önmagában megéri, hiszen az elmúlt másfél évtizedben ez nem adatott meg munka mellett.

A fiunkról mindenki azt gondolta, könnyű lesz vele, veszi az akadályokat, de úgy tűnik, ő a legkeményebb dió. Számára ebben a korban már érték lett a magyar nyelv, és nem akarózik neki bemenni egy közösségbe, ahol nem értik meg. Ráadásul sokszorosára nőtt a ragaszkodása is, mert pontosan érzi: itt csak magunkra számíthatunk. Egyelőre nem tudjuk, hogyan fogjuk megoldani a helyzetet, mivel itt nincs olyan bölcsőde, mint otthon, és ami van, az nem jó és drága, a szakemberek nem felkészültek, nincs megoldva a beszoktatás. Van néhány, az átlagnál vonzóbb intézmény, de várólista van, szinte lehetetlen bekerülni. A magyar bölcsődei és óvodai munka igazi hungaricum, és véleményem szerint az ország mindenkori sikereinek egyik záloga – amin aztán az iskolai rendszer és a társadalom sokat ront.

5.jpg

A lányoknál igyekeztünk a nyelvi problémát előre kezelni, és olyan iskolát kerestünk, ahol van angol képzés. A Gold Coast-on nincs több ilyen, csak Labrador városrészben, így négy hét után átköltöztünk ide, emiatt távol kerültünk az egyetemtől, így a felségem ingázásra kényszerül. Labrador ugyan kevésbé hangulatos hely, és nem is ez a legjobb iskola itt a környéken, de a gyerekek miatt egyelőre maradunk. Az iskolai oktatás egyébként – szemben az otthoni negatív trendekkel – jó hangulatú, kevesebb a terhelés, így a stressz is. Mindenki képes venni az akadályokat, és folyamatos a pozitív visszajelzés: amit csinál, az jó.

Mi a helyzet az otthon maradt családtagokkal?

Nem vagyunk még olyan régen itt, hogy vészes legyen a helyzet, és napi szinten ott a Skype, Viber. A neten is követhető a mi kis kalandunk a családunk számára privát blogban, de a szélesebb közönség is olvashat rólunk itt. Szeretnénk majd rendszeresen ideutaztatni a családtagokat, így beterveztük a nagyszülők, unokatestvérek meghívásának költségeit – akár csereüdülés formájában is. Elvünk, hogy a családi kapcsolatainkat élőként fent akarjuk tartani.

4.jpg

Könnyebb lesz a helyzetetek, ha már lesz állásod?

Most családapaként funkcionálok, menedzselem a gyerekeket. Családos emberként egészséges egzisztenciális félelem van bennem, ami még az idilli körülmények között is képes nyomasztólag hatni. Bár puritán embernek tartom magam, szeretném használni a modern kor vívmányait a családom érdekében, mert hiszek benne: ami progresszív, az előremutató. Az elhelyezkedésem így mindenképpen mérföldkő, de mindenki számára, aki Ausztráliában él, a fordulópont az, amikor „permanent resident (állandó letelepedési)” státuszt kap. Ekkor válhat a gyakorlatban szinte teljes jogú tagjává a társadalomnak. Ha ez esetünkben is bekövetkezik, akkor a költségeink jelentősen csökkenhetnek, hiszen nem kell fizetni például az oktatásért, az egészségügyi ellátásért. És ha történne velünk esetleg valami, akkor ott a működőképes szociális háló. Addig azonban a megtakarításainkat éljük fel, hiszen a mesterképzés és a gyerekek iskoláztatása, bölcsi-óvodája is sokba kerül.

6.jpg

Tehát learattátok a gondos tervezés gyümölcsét?

Ez egy ugyanolyan üzleti modell, mint bármi más. Miután beleszórtuk a kezdő tőkét, már nem érdemes kiszállni. Meg kell várni, amíg fialni kezd, ezért a következő néhány évben mindent meg kell tennünk, hogy itt boldoguljunk. De Ausztrália egy élhető, befogadó mentalitású ország, így összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vagyunk, mintha valaki Európába érkezik – pláne ha kényszerből, vagy csak nem látják szívesen, mint például manapság a szír menekülteket. Nekünk a magunk részéről csak be kell illeszkednünk – még akkor is, ha ez most nem tűnik egyszerű feladatnak –, mert az ausztrál társadalom arra rendezkedett be, hogy folyamatosan olvasztja magába az újonnan érkezetteket.

Molnár Gréta

tenger.jpg
 
Usaba se itt semmire nincs garancia allami garancia foleg name a personal hitelekre kolcsonokre. Nem hiszem hogy otthon van ilyen?-talan a papiron levo kommunizmusba a paradicsomi allapotokba lehetseges.
Hitelkartyak fontosak anelkul itt nem lehet elni , munkahely kell legyen az adjak. A hitelkartyan nem a te penzed van hanem a banke.
Sokan nagyobb hazat vesznek mint amit biztonsaggal tudnak fizetni, nincs exra biztositas rajta a ha munkanelkuli vagy valameddig fizetik stb ezer fele variazciok vannak.
Eleg hogy egy munka vesztes es felev es fizetes keptelen vagy, az is maskeppen megy mint otthon.

Nem huznak szet jobban a magyarok mint otthon, hisz ezt hoztuk magukkal. Hiaba vagyok en nyitott es nem erdekel se valasa se politikai hovatartozasa az embernek ,hogy barhol barmikor leuljek vele beszelgetni de ehhez ket fel kell.

Sok magyar szervezet van itt , templomok , iskolak magyar hazak. Aki magayrkodni akar megtalalja a megfelelo kozeget maganak.
 
Usaba se itt semmire nincs garancia allami garancia foleg name a personal hitelekre kolcsonokre. Nem hiszem hogy otthon van ilyen?-talan a papiron levo kommunizmusba a paradicsomi allapotokba lehetseges.
Hitelkartyak fontosak anelkul itt nem lehet elni , munkahely kell legyen az adjak. A hitelkartyan nem a te penzed van hanem a banke.
Sokan nagyobb hazat vesznek mint amit biztonsaggal tudnak fizetni, nincs exra biztositas rajta a ha munkanelkuli vagy valameddig fizetik stb ezer fele variazciok vannak.
Eleg hogy egy munka vesztes es felev es fizetes keptelen vagy, az is maskeppen megy mint otthon.

Nem huznak szet jobban a magyarok mint otthon, hisz ezt hoztuk magukkal. Hiaba vagyok en nyitott es nem erdekel se valasa se politikai hovatartozasa az embernek ,hogy barhol barmikor leuljek vele beszelgetni de ehhez ket fel kell.

Sok magyar szervezet van itt , templomok , iskolak magyar hazak. Aki magayrkodni akar megtalalja a megfelelo kozeget maganak.
Igen a hitelkártyákat és a rendszert már tanulmányoztam.
Szóval akkor nem a bank dőlt be, hanem az ember vált fizetésképtelenné, az más.
Itthon egy bizonyos összegig van bankgarancia, és úgy tudom máshol is, de ez arról szól, ha a bank dől be és persze a személy bent lévő saját pénzére.
 
Utoljára módosítva:
Nem kell keverni a dolgokat.
Ha neked van penzed es a bankba beteszed kamatra az biztonsagban van x osszegig.
A banknak van allami garanciaja x osszegig.
Ha tonkre megy a bank az allami garancia osszegig kifizetik klienseket , minden bank mas, pl $200ezer van fedezete a penzednek ha tobb van bent akkor a bank ha becsodol megtorolheted a szad a tobbi elveszett.

a hitelkartya "credit buro" equifax
Ahol leellenorzik a creditedet dolgozol milyen fizeto vagy ezt besoroljak es ez alapjan adjak a credit kartyakat, kulonbozo bankok uzletek kulonbozo kamatokkal.
Itt minden centert te vagy a felelos mert ez hitel kolcson tehat vissza kell fizetni. Aki ugyesen gazdalkodik 30 napig hasznalod a bank penzet ha visszafizeted ez idon belul akkor nincs ra kamat.
 
Nem kell keverni a dolgokat.
Ha neked van penzed es a bankba beteszed kamatra az biztonsagban van x osszegig.
A banknak van allami garanciaja x osszegig.
Ha tonkre megy a bank az allami garancia osszegig kifizetik klienseket , minden bank mas, pl $200ezer van fedezete a penzednek ha tobb van bent akkor a bank ha becsodol megtorolheted a szad a tobbi elveszett.

a hitelkartya "credit buro" equifax
Ahol leellenorzik a creditedet dolgozol milyen fizeto vagy ezt besoroljak es ez alapjan adjak a credit kartyakat, kulonbozo bankok uzletek kulonbozo kamatokkal.
Itt minden centert te vagy a felelos mert ez hitel kolcson tehat vissza kell fizetni. Aki ugyesen gazdalkodik 30 napig hasznalod a bank penzet ha visszafizeted ez idon belul akkor nincs ra kamat.
Igen-igen így van, akkor egyről beszélünk. A bankcsődöt értettem máshogy.
 
Deportálás? Egy kis nosztalgia?

Ne örülj drága barátom, e soraimat az USA-ból írom neked. Egyszerűen elmélkedtem arról, hogy aki illegálisan jön ki, aztán megtörténik vele az elképzelhető legrosszabb, az mire számíthat ezesetben. Szerintem, ha előbb kint töltött már pár évet, még ezesetben is megérte neki, hogy miért, azt fentebb leírtam.

Nyugi, engem momentán nem fenyeget a deportálás. De most nem is ez a lényeg, hogy én magam, hanem általánosan próbálj a témához közelíteni, s azokat a konkrét hasznokat cáfold meg ha tudod, amiket fentebb leírtam, hogy még akkor is miféle haszna van egy ilyen esetnek!

Gondold el. Más ember csak olvas a kalandokról vagy filmeken látja, és sóvárog rá. De aki ebbe belevágott, jogosan mondhatja hogy neki is megvolt élete nagy kalandja. Deportáció ide vagy oda, EZT senki már el nem veheti tőle! Jogosan érezheti eztán úgy, hogy ő az Emberiség bátrabbik felébe tartozik!

Pláne ha tényleg deportálják, s nem önként megy vissza. Akkor tudja hogy ő erőszakkal lett visszazsuppolva, mert Ő maga igenis NEM adta fel! Nem ő maga volt gyenge!
 
Nem szabad elbagatelizalni a deportalast mert aki atesett rajta az bizony elete rem storyjava valt.
Ez a visszafele utazas nem kejutazas. Sok esetben mikor letartoztatjak akar hetekig lehet csucsulni a sitten mire sora kerul , bilincselve viszik ki a reptere.
 
Nem szabad elbagatelizalni a deportalast mert aki atesett rajta az bizony elete rem storyjava valt.
Ez a visszafele utazas nem kejutazas. Sok esetben mikor letartoztatjak akar hetekig lehet csucsulni a sitten mire sora kerul , bilincselve viszik ki a reptere.
Nyilván. Na de ez olyasmi, hogy EZZEL JÁR A KALAND. Látjuk a tévében is. Benne van a pakliban. A hős amiatt hős, mert veszélyeket vállal! És van olyasmi is, hogy ráfarag ugye. Ami nem kockázatos, ahhoz hősiesség se kell!
De megmondom én neked Melitta, ha az esetemben erre kerülne a sor, nem az izgatna hogy most épp a sitten vagyok pár napig vagy hétig, hanem az fájna hogy VÉGE AZ EGÉSZNEK. Nem tudom, értesz-e? Tehát nem a JELEN zavarna ott hogy most ÉPP a sitten vagyok, hanem az, hogy aminek örültem, az már a MÚLT.
Tulajdonképpen nem igazán izgatna, mikor kerülök ki a sittről. Mert hová kerülnék akkor? Vissza Magyarországra. Ami számomra alig lenne kevésbé rossz, mint a sitt. Nem tudnék már ott megszokni. Valószínűleg megpróbálnék mielőbb kijutni Mexikóba, vagy méginkább Kanadába, aztán átkelni valahogy a határon, de gyalog, egymagamban, mert senkiben se bíznék meg. Megtippelem, ha Kanadába sikerülne bejutnom, célom a Nagy Tavak lennének, aztán vennék egy evezős csónakot és azzal valahogy talán a part mentén a túloldalra jutnék... Onnan meg már tudnám hova menjek az Államokban.
Valószínűleg belepusztulnék, ezt ne is mondd, jól tudom én magam is, de ennek ellenére is megtenném. Az hogy belehalok, tudod, számomra még messze nem a legrosszabb lehetőség ugyanis! Mennyi időbe is telne a belehalás, legrosszabb esetben is 2-3 nap legfeljebb, télen a hidegben még előbb is sikerülne. De újra Magyarországon élni még évtizedekig... köszi de nem!

Szóval tudod, deportáció esetén nekem kb mindegy lenne mikor visznek már a sittről a repülőgépre, mert leszarom.

De mint írtam, részletek kitálalása nélkül ugyan, de: egyelőre ez a veszély nem fenyeget. Később meg meglátjuk majd mit hoz a jövő. Nem kizárt hogy e veszély majd fog fenyegetni, de az is lehet hogy sokkal jobban is alakul majd minden. Nem látok a jövőbe én se sajnos. (bár lehet hogy szerencsére...). Annyit mondok, nekem idáig vastagon megérte hogy bátor voltam és kijöttem.

Ennek ellenre, igaz: cseppet se mindenki alkalmas rá. Ez igaz, igen, te is ezt írtad, én is ezt írom.
 
Egy retúr repülőjegy az USA-ba kb ezer dollár, azaz mintegy 220 ezer forint. Van amikor picit több, van amikor kevesebb, de 260 ezerből ami ezer dollár, simán kitelik. (retúrt kell venni akkor is ha nem akarsz visszajönni, másképp nem engednek be...) Aki IGAZÁN akarja, pár év alatt ennyit még a minimálbér körüli fizetéséből is össze tud spórolni.

Itt nem csak a repjegyről van szó. A fenti család kb. évekig a megtakarításaiból él (ahogy mondták) a nem olcsó Ausztráliában.
 
Öööö nem azt írtad nem találtad meg? Csak azért kérdeztem, hogy ha nem érdekel a téma mi indított arra, hogy benne légy. Mert amikor beléptem úgy gondoltam kint élő emberek beszélgetnek, keresnek egymás között kapcsolatokat, illetve azok akik onnan szeretnének információkhoz jutni.
Ha nem érdekelne nem szólnák hozzá számomra evidens ez. Neked miért nem az?
 
Aha tehát te is disszidáltál a „hazádból”, kimentél külföldre, de NEM TUDTAD MEGÁLLNI A HELYEDET, menekülsz vissza a megszokott, ismerős ketrecbe, az illiberálisok közé, s közben fikázod azokat akik megállták a helyüket, nem ismered el, hogy te voltál a csekélyképességű, aki nem tudta megugrani a lécet, akiben nem volt elég tehetség, kitartás és szorgalom!

Szép.
Igen mára hontalan lettem akinek már élvezeti joga sincs a földterületén, s közben mindig is a honban élt. Néha kiruccant idegen országokba is... :)
 
Gondold el a helyzetet felnőtt emberek az állítólag jóban bemennek egy nagy világhálón lévő fórumra, nickek, ismeretlenek, majd beleakadnak egy emberbe, mert a véleményével nem egyeznek és napi szinten bekkelik, lesik ír-e valamit, hogy tovább kötekednének vele. Ezt így felnőtt emberek, akiknek egyébként munkával, családdal, hobbival, alkotással, barátkozásokkal kéne foglalkozni egészségesen.
Szóval látom a visszaidézésekből, nézem, hogy lehet amikor mindkettőt letiltottam. Hát rájövök úgy, hogy képes bejelentkezés előtt napi szinten végigböngészni, írtam-e hogy tudjon kötekedni, majd nézem ez a szerencsétlen életű még tovább üzengetne, de azt nem bírja felfogni, hogy más nem ilyen beteglelkű, azaz nem fogja elolvasni.
Ha gyerek lenne vicces lenne hogy a kisgonosz képes ennyi időt és energiát pazarolni hogy bosszanthasson valakit, de egészséges felnőtt az ilyen gyereket is kizökkentené a beteges lelkiállapotból. Ugyan felnőttként is vicces, de másrészt végtelenül szánalmas, hogy valakinek ilyen nyomorultul sötét és sivár lelkivilággal kell együtt élnie.
Kötés és oldás azzal tudsz kötögetni aki nem is kötöget veled, hisz csak igazat mond, és ezzel nem tudtok mit kezdeni... :) Tiltás akkor nem is vagy érdekében a válaszoknak egóban élsz :) mosolyban és nevetésben élsz hogyan zavarna mások véleménye :D :D
 
Nem ugy van ,hogy veszek egy reperulojegyet es maris Usaba vagyok es innentol az eletem egyenesbe van.
Erdemes igy kijonni turistanak es szetnezni , es haza menni, es ha megtetszik megfelel utana elkezdeni a hivatalos bevandorlasi procedurat.
Meg veletlen se induljon el senki ugy,hogy veglegesen kint akar maradni,mert a eselye hogy sikerul olyan mint a feher hollo.Nem beszelve a repulojegy ar melle meg van megelhetes szalloda vagy motel kaja kozlekedes es maris a minimum $1500-2000.
feketen munkat vallalni se konnyu es ott van a lebukas veszelye, ott van hogy nem fizetik ki, es a babanhej mindenkinek allandan ott van.
Egesz topic foglalkozik a bevandorlassal hogy s mint lehet elkezdeni ha valaki szeretne kijonni.

Mi senkit se ra se le nem beszelunk, ez mindenkinek sajat dontese.

Van itt egy par tagunk akik ano jo par eve kijottek es nagyon nem tetszett nekik,hogy az elso siker utan kovetndo peldanak allitotta igy kell csinalni......mi meg felelotlennek tartottuk,hisz csaladdal otthon felegetve mindent eljottek es a mai napig nincs legalis tartozodasuk, azaz bujkalnak es mar $10ezer dollar folott jarnak az ugyvedi koltsegeik.
A nota vege ,hogy ha elkapjak oket haza deportaljak egy szall ruhaba ahogy elkapjak.
Teleportálsz és máris ott vagy ahol lenned kell, ja ingyen van mindez :) le lett írva hogyan kell tudnotok :)
 
Magyarország egyik legnagyobb baja ez az eszeveszett röghöz kötöttség, ezt már többen elemezték és bizonyították. Nem is arról van szó, hogy az emberek nem akarnak másik országba költözni, hanem nem hajlandóak kimozdulni a kis saját megszokott környezetükből, falujukból, városukból és elhitetik magukkal, hogy ennek a zsebkendőnyi országnak egy másik települése az a galaxis túloldalán helyezkedik el. Ezért inkább nem mozdulnak, és munka miatti költözést csak az amerikai filmekből ismerik.
Holott itt se nyelvi akadályok, se más kultúra nincs. Az egyetlen akadály az egyén önmaga.
Én az önkéntes röghözköttöttek közé tartozom, de azért napi 100 km-t utazom, mert a munka is ehhez a kis országhoz köt...
 
Azt hiszem ez a cikk megjelent már máshol is, ott is összecsaptak többen a kommentekben. Én is nagyon röghöz kötött típus vagyok, ehhez képest 8 évet éltünk Afrikában. Nem gondolom hogy jogunk van kritikával illetni azokat akik maradnak, akik mennek, akik hazatérnek vagy éppen visszamennek külföldre. Minden család élete más és más, a helyzetüket nem ismerjük. Bizonyára a cselekedeteiknek alapos oka van. Én szeretek Mo-n lenni de még maradtam volna kint ha lehet. Rengeteg új dolgot láttam, tapasztaltam de ennyi idő után bizony nehéz visszailleszkedni.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!
ametiszt99 wrote on boyocska's profile.
Szia,nem tudom,hogy megoldódott e a Bauer Barbara könyvvel kapcsolatban a problémád,de feltettem a könyvet ide:
Ne haragudj,de nem vettem észre hamarabb az üzenetedet:):)
ametiszt
Vasas István wrote on kukta's profile.
Kedves Árpád !

Nagyon boldog névnapot kívánok !

Áldott , boldog Húsvéti Ünnepet is kívánok !

Jó egészséget kívánva üdvözöl v.pisti .

Statisztikák

Témák
38,127
Üzenet
4,800,744
Tagok
615,669
Legújabb tagunk
ssstik
Oldal tetejére