Minden második széket ingyenjegyesekkel töltöttek fel Vidnyászky Attila Nemzeti Színházának nagyszínpadán. Hiába a 2 milliárd közeli állami támogatás, 150 milliós veszteséggel zárta az évet az ország egyik legnépszerűtlenebb színháza.
Ömlött a pénz a Nemzeti Színházhoz tavaly is, az 1,8 milliárdos működésre szánt állami támogatást különböző jogcímeken megfejelte az EMMI, és a Nemzeti Kulturális Alap. Utóbbitól 35 milliót kaptak, 200 millió ment a nemzetközi színházi fesztiválra, a MITEM-re, 33,5 millió a Csíksomlyói passió csíksomlyói bemutatója. Ez csak néhány tétel annak érzékeltetésére, hogy milyen bőkezűen bánik az állam Vidnyászky Attila színházával. Nem véletlenül küzdött a Nemzeti Színház igazgatója olyan elszántan a tao-támogatás megszüntetése mellett, hiszen ebből a, jegybevételhez kötött támogatási formáéból csak 76 milliót sikerült összegyűjteniük tavaly. Ehhez képest a tao-pótlására létrehozó alapból idén 400 milliót markolhat fel Vidnyászky, miközben több, korábban szakmailag és gazdaságilag is jól működő teátrum, a jegybevétele után beszedhető bevételnek csak a töredékét, adott esetben negyedét, ötödét kapta, így jutott a csőd szélére a kényes társadalmi témákat is feszegető Átrium.
Vidnyászkyék viszont csupán száz millió forintot szedtek össze tavaly jegybevételből, ami még 2017-esnél is kevesebb 15 millióval. Nem csoda, hiszen miközben a budapesti színházak zöme jegyeik több, mint kilencven százalékát el tudja adni, a Katona József Színházban, vagy Pintár Béla Társulatának egyes előadásaira hosszú városlisták vannak, addig a Nemzeti Színház kongana az ürességtől, ha csak a jegyvásárlókra számítana.
A teátrum beszámolójából az is kiderül, hogy a nagyszínpadon csak a jegyek felét sikerült értékesíteni, a többit főleg ingyenjegyes diákokkal töltötték fel. A kamaraszínpadokon kicsit jobb a helyzet, de „vattázás nélkül” ott is üres maradna minden ötödik szék. A színház négy játszóhelyének évi 396 előadásra csupán 64 ezren váltottak jegyet tavaly, a látogatottságot viszont vattázással, 107 ezerre sikerült feltornászni, legalábbis papíron, ugyanis, hogy az ingyenjegyek tulajdonosai elmentek e megnézni az előadást, azt bajosabb ellenőrizni, mint a pénztári bevételt.
Ömlött a pénz a Nemzeti Színházhoz tavaly is, az 1,8 milliárdos működésre szánt állami támogatást különböző jogcímeken megfejelte az EMMI és a Nemzeti Kulturális Alap is. Utóbbitól 35 milliót kaptak, 200 millió ment a nemzetközi színházi fesztiválra, a MITEM-re, 33,5 millió a Csíksomlyói passió csíksomlyói bemutatójára. Ez csak néhány tétel annak érzékeltetésére, hogy milyen bőkezűen bánik az állam Vidnyászky Attila színházával - derül ki az éves jelentésükből.
Nem véletlenül küzdött a Nemzeti Színház igazgatója olyan elszántan a tao-támogatás megszüntetéséért, hiszen ebből a - jegybevételhez kötött - támogatási formából csak 76 milliót sikerült összegyűjteniük tavaly. Ehhez képest a tao-pótlására létrehozó alapból idén 400 milliót markolhat fel a Vidnyászky-féle színház, miközben több, korábban szakmailag és gazdaságilag is jól működő teátrum, a jegybevétele után beszedhető bevételnek csak a töredékét, adott esetben negyedét, ötödét kapta. Így jutott a csőd szélére a kényes társadalmi témákat is feszegető Átrium.
Vidnyászkyék viszont csupán száz millió forintot szedtek össze tavaly jegybevételből, ami még 2017-esnél is kevesebb 15 millióval. Nem csoda, hiszen miközben a budapesti színházak zöme jegyeik több, mint kilencven százalékát el tudja adni, a Katona József Színházban, vagy Pintér Béla Társulatának egyes előadásaira hosszú városlisták vannak, addig a Nemzeti Színház kongana az ürességtől, ha csak a jegyvásárlókra számítana. A teátrum beszámolójából az is kiderül, hogy a nagyszínpadon csak a jegyek felét sikerült értékesíteni, a többit főleg ingyenjegyes diákokkal töltötték fel.
A kamaraszínpadokon kicsit jobb a helyzet, de „vattázás nélkül” ott is üres maradna minden ötödik szék. A színház négy játszóhelyének évi 396 előadásra csupán 64 ezren váltottak jegyet tavaly, a látogatottságot viszont vattázással, 107 ezerre sikerült feltornászni, legalábbis papíron, ugyanis, hogy az ingyenjegyek tulajdonosai elmentek e megnézni az előadást, azt bajosabb ellenőrizni, mint a pénztári bevételt.
Hamvay Péter
Ömlött a pénz a Nemzeti Színházhoz tavaly is, az 1,8 milliárdos működésre szánt állami támogatást különböző jogcímeken megfejelte az EMMI, és a Nemzeti Kulturális Alap. Utóbbitól 35 milliót kaptak, 200 millió ment a nemzetközi színházi fesztiválra, a MITEM-re, 33,5 millió a Csíksomlyói passió csíksomlyói bemutatója. Ez csak néhány tétel annak érzékeltetésére, hogy milyen bőkezűen bánik az állam Vidnyászky Attila színházával. Nem véletlenül küzdött a Nemzeti Színház igazgatója olyan elszántan a tao-támogatás megszüntetése mellett, hiszen ebből a, jegybevételhez kötött támogatási formáéból csak 76 milliót sikerült összegyűjteniük tavaly. Ehhez képest a tao-pótlására létrehozó alapból idén 400 milliót markolhat fel Vidnyászky, miközben több, korábban szakmailag és gazdaságilag is jól működő teátrum, a jegybevétele után beszedhető bevételnek csak a töredékét, adott esetben negyedét, ötödét kapta, így jutott a csőd szélére a kényes társadalmi témákat is feszegető Átrium.
Vidnyászkyék viszont csupán száz millió forintot szedtek össze tavaly jegybevételből, ami még 2017-esnél is kevesebb 15 millióval. Nem csoda, hiszen miközben a budapesti színházak zöme jegyeik több, mint kilencven százalékát el tudja adni, a Katona József Színházban, vagy Pintár Béla Társulatának egyes előadásaira hosszú városlisták vannak, addig a Nemzeti Színház kongana az ürességtől, ha csak a jegyvásárlókra számítana.
A teátrum beszámolójából az is kiderül, hogy a nagyszínpadon csak a jegyek felét sikerült értékesíteni, a többit főleg ingyenjegyes diákokkal töltötték fel. A kamaraszínpadokon kicsit jobb a helyzet, de „vattázás nélkül” ott is üres maradna minden ötödik szék. A színház négy játszóhelyének évi 396 előadásra csupán 64 ezren váltottak jegyet tavaly, a látogatottságot viszont vattázással, 107 ezerre sikerült feltornászni, legalábbis papíron, ugyanis, hogy az ingyenjegyek tulajdonosai elmentek e megnézni az előadást, azt bajosabb ellenőrizni, mint a pénztári bevételt.
Ömlött a pénz a Nemzeti Színházhoz tavaly is, az 1,8 milliárdos működésre szánt állami támogatást különböző jogcímeken megfejelte az EMMI és a Nemzeti Kulturális Alap is. Utóbbitól 35 milliót kaptak, 200 millió ment a nemzetközi színházi fesztiválra, a MITEM-re, 33,5 millió a Csíksomlyói passió csíksomlyói bemutatójára. Ez csak néhány tétel annak érzékeltetésére, hogy milyen bőkezűen bánik az állam Vidnyászky Attila színházával - derül ki az éves jelentésükből.
Nem véletlenül küzdött a Nemzeti Színház igazgatója olyan elszántan a tao-támogatás megszüntetéséért, hiszen ebből a - jegybevételhez kötött - támogatási formából csak 76 milliót sikerült összegyűjteniük tavaly. Ehhez képest a tao-pótlására létrehozó alapból idén 400 milliót markolhat fel a Vidnyászky-féle színház, miközben több, korábban szakmailag és gazdaságilag is jól működő teátrum, a jegybevétele után beszedhető bevételnek csak a töredékét, adott esetben negyedét, ötödét kapta. Így jutott a csőd szélére a kényes társadalmi témákat is feszegető Átrium.
Vidnyászkyék viszont csupán száz millió forintot szedtek össze tavaly jegybevételből, ami még 2017-esnél is kevesebb 15 millióval. Nem csoda, hiszen miközben a budapesti színházak zöme jegyeik több, mint kilencven százalékát el tudja adni, a Katona József Színházban, vagy Pintér Béla Társulatának egyes előadásaira hosszú városlisták vannak, addig a Nemzeti Színház kongana az ürességtől, ha csak a jegyvásárlókra számítana. A teátrum beszámolójából az is kiderül, hogy a nagyszínpadon csak a jegyek felét sikerült értékesíteni, a többit főleg ingyenjegyes diákokkal töltötték fel.
A kamaraszínpadokon kicsit jobb a helyzet, de „vattázás nélkül” ott is üres maradna minden ötödik szék. A színház négy játszóhelyének évi 396 előadásra csupán 64 ezren váltottak jegyet tavaly, a látogatottságot viszont vattázással, 107 ezerre sikerült feltornászni, legalábbis papíron, ugyanis, hogy az ingyenjegyek tulajdonosai elmentek e megnézni az előadást, azt bajosabb ellenőrizni, mint a pénztári bevételt.
Hamvay Péter
