177 évvel ezelőtt ezen a napon jelentette be a Francia Tudományos Akadémia, hogy feltalálták a fotózás, azaz a fénnyel rajzolást.
Ennek emlékére augusztus 19. a fotográfia napjaként ünneplik az egész világon.
A XVIII. században elején Johann Heinrich Schulze német kémikus ismerte fel az ezüstsók fényérzékenységét, igaz, Georg Fabricius már 1556-ban leírta, hogy a klórezüst fény hatására megfeketedik. Ezek fényképezésben való használata azonban a XIX. századig nem terjedt el. Thomas Wedgwood 1802-ben tíz évnyi kísérletezés után ezüstnitráttal kezelt papíron rögzítette különböző tárgyak árnyképét, de a képek sötétedését nem tudta megállítani, azaz a képek hosszú távú megőrzésének problémája meg nem volt megoldva. Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát 1839. január 7-én jegyezték be a Francia Akadémián (dagerrotípia: üveglapra felvitt fényérzékeny anyagból készített kép, amelyre lyukkamerával (Camera Obscure) rögzítik a képet).
A daggerotípia módszerét, Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányának jogait a Francia Állam vásárolta meg tőlük, s az emberiségnek adományozta, hogy mindenki kedvére fényképezhessen. Bemutatása után egy évvel már annyira népszerű volt, hogy több, mint 20 nyelven jelent meg könyv, melyben részletesen elmagyarázták a működési elvét. Az első színes képig sem kell már várni 20 évvel többet, hiszen azt az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben, de az első digitális kép csak 1988-ban került a egy számítógép monitorjára.
Az eltelt 177 év alatt rengeteg technológia fejlesztés történt.
1841-ben Petzval József kifejlesztette a fényerős objektívet, amely kezdetben f/3,4 fényerővel bírt és 16× jobb fényerőt kínált, mint az akkori objektívek.
1887-ben kifejlesztették a celluloid filmet, így nem kellett nehéz és méretes üveglapokkal dolgozni.
1925-ben Oscar Barnack több, mint tíz éves fejlesztő munkájának köszönhetően a Leitz gyár piacra dobta a Leica nevű fényképezőgépet a hozzá tervezett 24×36 mm-es képméretű 36 felvétel elkészítésére alkalmas negatívval, amelyet ma kisfilmnek nevezünk (az a bizonyos Leica képkocka).
1947-ben elkészült az első Polaroid kamera, 1957-ben az első Polaroid diapozitív.
1959-ben a Nikon bemutatta első F bajonettes Nikon F fényképezőgépét.
1973-ban az AT&T Bell Laboratories megalkotta az első digitális fényképezőgépet.
1986-ban a Kodak digitális gépe már egy megapixeles felbontásra volt képes.
1991-ben a Kodak dobta piacra a világ első digitális tükörreflexes gépét, a Kodak DCS 100-ast.
1995-ben jelent meg az első LCD-vel szerelt digitális fényképezőgép, a Casio QV-10.
1999-ben a Nikon bejelenti a D1-et, amely az első megfizethető árú DSLR volt.
2000-ben jelenik meg az első kamerás mobiltelefon, a Samsung SCH-V200, amely 640×480 pixeles képek készítésére volt alkalmas.
2003-ban a Canon jelenti be az EOS 300D-t, amely a kis pénzű hobbi és amatőr fotósok számára is elérhetővé teszi a digitális tükörreflexes gépek használatát.
2007-ben az Apple piacra dobja az iPhone-t, amely 2 Mpixeles felbontású kamerával rendelkezik és azonnali képtovábbítást kínál, ezzel megalapozza a “fotózok és megosztom” módszert.
Ennek emlékére augusztus 19. a fotográfia napjaként ünneplik az egész világon.
A XVIII. században elején Johann Heinrich Schulze német kémikus ismerte fel az ezüstsók fényérzékenységét, igaz, Georg Fabricius már 1556-ban leírta, hogy a klórezüst fény hatására megfeketedik. Ezek fényképezésben való használata azonban a XIX. századig nem terjedt el. Thomas Wedgwood 1802-ben tíz évnyi kísérletezés után ezüstnitráttal kezelt papíron rögzítette különböző tárgyak árnyképét, de a képek sötétedését nem tudta megállítani, azaz a képek hosszú távú megőrzésének problémája meg nem volt megoldva. Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát 1839. január 7-én jegyezték be a Francia Akadémián (dagerrotípia: üveglapra felvitt fényérzékeny anyagból készített kép, amelyre lyukkamerával (Camera Obscure) rögzítik a képet).
A daggerotípia módszerét, Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányának jogait a Francia Állam vásárolta meg tőlük, s az emberiségnek adományozta, hogy mindenki kedvére fényképezhessen. Bemutatása után egy évvel már annyira népszerű volt, hogy több, mint 20 nyelven jelent meg könyv, melyben részletesen elmagyarázták a működési elvét. Az első színes képig sem kell már várni 20 évvel többet, hiszen azt az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben, de az első digitális kép csak 1988-ban került a egy számítógép monitorjára.
Az eltelt 177 év alatt rengeteg technológia fejlesztés történt.
1841-ben Petzval József kifejlesztette a fényerős objektívet, amely kezdetben f/3,4 fényerővel bírt és 16× jobb fényerőt kínált, mint az akkori objektívek.
1887-ben kifejlesztették a celluloid filmet, így nem kellett nehéz és méretes üveglapokkal dolgozni.
1925-ben Oscar Barnack több, mint tíz éves fejlesztő munkájának köszönhetően a Leitz gyár piacra dobta a Leica nevű fényképezőgépet a hozzá tervezett 24×36 mm-es képméretű 36 felvétel elkészítésére alkalmas negatívval, amelyet ma kisfilmnek nevezünk (az a bizonyos Leica képkocka).
1947-ben elkészült az első Polaroid kamera, 1957-ben az első Polaroid diapozitív.
1959-ben a Nikon bemutatta első F bajonettes Nikon F fényképezőgépét.
1973-ban az AT&T Bell Laboratories megalkotta az első digitális fényképezőgépet.
1986-ban a Kodak digitális gépe már egy megapixeles felbontásra volt képes.
1991-ben a Kodak dobta piacra a világ első digitális tükörreflexes gépét, a Kodak DCS 100-ast.
1995-ben jelent meg az első LCD-vel szerelt digitális fényképezőgép, a Casio QV-10.
1999-ben a Nikon bejelenti a D1-et, amely az első megfizethető árú DSLR volt.
2000-ben jelenik meg az első kamerás mobiltelefon, a Samsung SCH-V200, amely 640×480 pixeles képek készítésére volt alkalmas.
2003-ban a Canon jelenti be az EOS 300D-t, amely a kis pénzű hobbi és amatőr fotósok számára is elérhetővé teszi a digitális tükörreflexes gépek használatát.
2007-ben az Apple piacra dobja az iPhone-t, amely 2 Mpixeles felbontású kamerával rendelkezik és azonnali képtovábbítást kínál, ezzel megalapozza a “fotózok és megosztom” módszert.
