40 év feletti nõk...
- Téma inditó remenyseg
- Kezdés dátuma
Szia drága TH kiss
Tudod én azt mondom,hogy... nők és a pasik is a nyártól általában romantikát..., kalandokat...., élvezeteket várnak...,
Óóó, én a téltől is ezt várom, meg a tavasztól, meg az ősztől is.Mint az a kövér madár, akinek most az istennek sem jut eszembe a neve. :``: Minden csokit szeret, a kerek csokoládét, meg a kocka csokoládét, stb.
Add meg inkább magadnak bátran amire vágysz... egy kis nyugalmat..., egy kis kényeztetést.....flörtölést...és tuti jön egy kapitány...
A nyugalom, meg a flört az megvan, csak a kapitány nem az igazi. Én azt gondolom, ha benne vagyok egy ilyen jellegű kapcsolatban, amit nem a szeretet táplál, akkor az a lelkemben foglalja az igazi helyét. Viszont az is igaz, hogy épp ez tartja életben a nőiességem. A határvonal nagyon vékony, és nagy művészet egy olyan embernek itt lavírozni, mint én. Mélyérzésű ember vagyok, és nem egyszerű megengednem magamnak ilyesmit.
Baromi nagy bajnak tartom...,hogy sajnos túlságosan is megpróbálunk és szeretnénk kapásból megfelelni a másiknak...., és sokszor azt sem tudjuk...., miért érezzük rosszul magunkat a helyzetben....
Drága TH, ezen már túl vagyok. Nem akarok megfelelni senkinek sem. Ezt már megtanultam saját tapasztalatok alapján. Jól megfizettem az árát, és többé már nem fogok olyat tenni, ami nekem nem jó. Csiszolódásra hajlandó vagyok, alkalmazkodni is, ha kell, de kivetkőzni magamból és olyan dolgokat tenni, ami nekem nagyon rossz, ahhoz már öreg vagyok. :grin:
Sztem,ha elhatározod magad...., hogy nem fogod az elvárásaid és előitéleteid miatt rosszul érezni magad....oszt még...., ha megprobálod netán leküzdened ezt a bénító érzést...., hidd el Kedves Vicuska....máris jobban tudsz majd örülni mindennek...
még egy Nállad esetleg fiatalabb vitorlás kapitánynak is....
Egy-két kivétellel, általában mindhol jól érzem magam. No nem mondom, hogy néha nem billenek ki az egyensúlyomból, de azért általában boldog vagyok. A magányosságot nem ismerem, csak a társtalanságot. Nyilván akkor teljesedhetek ki igazán, ha lesz mellettem egy férfi. De pótszerekre nincs szükségem. Persze, vannak elvárásaim. Elsősorban az, hogy megérintsen. Ha nem ébreszt fel bennem semmit, akkor minek pazaroljam rá az időmet? És persze lehet erre azt mondani, hogy ha meg sem próbálod, akkor honnan tudod. Iszonyú jó érzékelőim vannak, meglehetősen intuitív vagyok, és most már megtanultam hallgatni a belső hangokra.
Oszt azért sztem valahol az elvárások hátterében...inkább nem is a szeretet van...,hanem a saját bensőnkben lévő hiányunk pótlása....mert ha belegondolunk.... mindent amit adunk azt mi magunk is kapjuk....persze ehez az elvárások és feltételek nélküli szeretet adása szükséges...
Ez egyébként szerintem is így van. Nagyjából és általában.
kiss
T
TH6777
Vendég
sztem nem tudjuk kifelé mutatni...,mert mi magunk nem látjuk..., valójában mi zajlik belsőnkben...,és éppen ezért csak a külső jelekből tudunk némi információt nyerni...
sztem az biztosra mondható...,hogy az évszakok változásához mi magunk alkalmazkodunk...és ezek az alkalmazkodásaink...nem korfüggök...és nem csak a 40esekre jellemző...
azt gondolom...,hogy abban az esetben...,ha sajnos a bennünk szunnyadó érzéseket nem éljük meg..., hanem elfojtjuk őket magunkban...,igen nagyvalószinűséggel...betegségek..., szorongás és depresszió alakulhat ki....ami ugye viszont nem évszak függő...,
nagyon fontosnak tartom..., hogy mind a pozitív..., mind a negatív érzelmek teret kapjanak életünkben....,legyen győnyőrű kikelet...,tomboló nyár...,napsűtéssel telitett ősz...avagy zord és hideg tél...,
különben meg azt szoktam volt mondani...,hogy az életünk biza nem mindig ragyogó..., és nem is mindig mélabús-szomorkás...,viszont életünk minden pillanatában...jelen van több hangulat is benne....és azt gondolom...,hogy nekünk érző embereknek....soha nem szabad hagynunk...,hogy a természet és ideértve az évszakok váltakozását is...,diktálják életünknek a maga és sajátos ütemét...
mint új szereplő, ámulok az itteni közösségen.
s nem csak a "pontokért" írok.
Annyira jók a fenti gondolatok, h szinte a sajátomnak érzem.
T
TH6777
Vendég
nosza akkor osztd csak meg velünk is... a Te gondolataidat...,hiszen e remek kis közösségnek a mozgatórugója...a különböző témákhoz megosztott gondolataink és véleményeink...
Éljenek a 40-es a nők!
Szerintem lehet…
Az élet = érzelem.
Az un. fejlődés az meg a racionalitás.
Amennyiben valami kiszámítható, illetve nincs benne meglepi, nincs benne sodródás, akkor nem kerülhetsz váratlan helyzetbe, mely már sokszor bizonyította, hogy mekkora energiát képes felszínre hozni.
(akár példaként kiemelhetném itt az asztrológia által hangoztatott tudatos életet, mint sakkjátszmát a sorssal. Ott, aki előrenéz tisztában van a játszma végével, vagy mattot kap, vagy ellehetetlenül és nem tud lépni. Mert aki vagy ami megszületik, az abban a pillanatban halára van ítélve.)
Tehát az én olvasatomban az élet legnagyobb vívmánya az érzelem.
Jómagam, figyelem a levegős jegyűeket, mondhatni, Ők a sors beteljesítői, sokszor rájuk mondják, hogy lelketlenek, nincsenek tekintettel senkire és semmire…
T
TH6777
Vendég
azt gondolom és véleményem...,hogy a felelős gondolkodás az alapja a tudatos életnek...,hogy egyáltalán tudjam...merre tartok..., mit miért teszek avagy sem...,és ahoz hogy biza tudatos életem legyen...nem kizárt...,hogy fel kell adjak számos oly dolgot amit előtte gondoltam-tettem...
sztem senkinek sem kell...a nagybetűs igazságot megtalálni sehol sem ahoz...,hogy tudatos életet élhessen...,hiszen ha te önmagad megtalálod az utad, ha képes vagy arra, hogy bátran szembenézz a nehézségeiddel és a lehetőségeiddel....akkor már tudatosan élheted-élheti mindenki a napjait...,
persze azért soha nem szabad..."mindent" tudni...és beképzelni magunkban...,hogy mi mindent tudunk is...,sőt ezt elhinnünk...,mert mindenki kezébe tudja tartani a dolgokat-dolgait...,még akkor is ha egy kicsit...hagyja magát "sodrodni" az élet tengerén...
véleményem...,hogy biza minden ember és nemtől független...még a 40es nők is...a gondolatainkban hordozzuk a törekvéseinket....a tudatos életünkkel kapcsolatban...és ha valaki nem él eme "lehetőségeivel"...hát sorry....az vessen magára...,
az biztos...,hogy az önismeret nagyon fontos mindenkinek...,hiszen önismeret hiányába...baromi nehéz lehet tudni...,hogy ugyan már... mi miért történik velünk az életünk mindennapjaiban...,
nagyon fontosnak tartom...,hogy mindenkinek el kellene jutnia odáig...,hogy észre vegye...lélegzik-él...és azt is...,hogy a saját tudatos életünkhőz...csak magunk tehetjük meg az első lépéseket...,mert helyettünk senki ezt nem teheti meg és soha nem is fogja...,mert az már az ő tudatosának "épitménye" lenne ránk testálva...,azt mondom...,hogy mindegyikünknek bátran...
változni és fejlődni kell...és ez nem kor és nem függő...
sztem a tudatos életünk egyik alapja...,hogy mások lelkibékéjéért is teszünk valamit...és nem feledkezünk meg soha...az életünk "rakétájának" leszálló pályájáról sem...magáról a Földünkről...az élőhelyünkről...vagy is a környezetünkről....,ha ezekről nem gondolkodunk tudatosan...akkor biza vége...oszt lehetünk mi akár milyen tudatosak...
Mindenesetre a végállomás az megvan.
Milyen úton (itt a lehetőségek és a választás vegyesen) haladunk.
Az utunk során mit használunk (képességeink, tanult és hozott tudás, utunk során felkínált lehetőség meglátása s annak elfogadása, elutasítása)
S valóban miért?
Én úgy gondolom, hogy az un. „kiegyensúlyozott” ember még nem biztos, hogy boldog.
Viszont látom, hogy sokan görcsösen akarják mutatni ezoterikus tudásukat, úgy, hogy a külvilág felé az látsszék, hogy sikeres és boldog, miközben az arca, mint egy fásult viaszbábúé, mozgása talán kimért.
Kiért él?
A külvilág megítélése, vagy a saját megélése a fontos?
Az emberre ható erők hol támogatók, hol akadályozók és ezeket a jeleket kisugározzuk a külvilág felé.
Én nem tudnék olyan embert magam mellet elviselni, ki nem hoz változatosságot, meglepetést, azaz érzelmet életembe.
Mindenesetre véleményünk önmagunkról szól
Arról, hogy az adott élethelyzetünkben és hatásokra, milyen szűrön keresztül nézzük a világot.
Én most így, és nem várom el mástól, hogy tessék neki az általam értékelt történés vagy dolog.
Mindenesetre, ha önmagát adja és egyezik megélésünk, örömmel vagyok közelébe, s ahogy elnézem, viszont.
Milyen úton (itt a lehetőségek és a választás vegyesen) haladunk.
Az utunk során mit használunk (képességeink, tanult és hozott tudás, utunk során felkínált lehetőség meglátása s annak elfogadása, elutasítása)
S valóban miért?
Én úgy gondolom, hogy az un. „kiegyensúlyozott” ember még nem biztos, hogy boldog.
Viszont látom, hogy sokan görcsösen akarják mutatni ezoterikus tudásukat, úgy, hogy a külvilág felé az látsszék, hogy sikeres és boldog, miközben az arca, mint egy fásult viaszbábúé, mozgása talán kimért.
Kiért él?
A külvilág megítélése, vagy a saját megélése a fontos?
Az emberre ható erők hol támogatók, hol akadályozók és ezeket a jeleket kisugározzuk a külvilág felé.
Én nem tudnék olyan embert magam mellet elviselni, ki nem hoz változatosságot, meglepetést, azaz érzelmet életembe.
Mindenesetre véleményünk önmagunkról szól
Arról, hogy az adott élethelyzetünkben és hatásokra, milyen szűrön keresztül nézzük a világot.
Én most így, és nem várom el mástól, hogy tessék neki az általam értékelt történés vagy dolog.
Mindenesetre, ha önmagát adja és egyezik megélésünk, örömmel vagyok közelébe, s ahogy elnézem, viszont.
Ez a tema egy blogombeli bejegyzesem,de mivel tobben javasoltak,hogy vitat erdemlo...elhoztam ide.Tehat,holgyeim es uraim ...lehet "vitatkozni"!
Egy férfi tollából....
ez egy barátom továbbitott levelének a beltartalma.....
Ahogy öregszem, egyre inkább a 40 feletti nõket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért:
Egy 40 feletti nõ sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze:
"Mire gondolsz, drágám?" Fütyül rá, mire gondolsz.
Ha egy 40 feletti nõnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda
melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van.
Általában valami sokkal értelmesebb dolgot.
Egy negyvenen túli nõ már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki õ, mi õ, mit akar és kitõl. Kevés olyan 40 feletti nõ akad, akit
érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel.
A nõknek 40 felett tartása van. Ritkán fordul elõ, hogy jelenetet
rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellõs közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelõnek, fõleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják.
Az idõsebb nõk nem bánnak szûkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést.
40 felett egy nõ elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a
barátnõinek.
Egy fiatalabb nõ gyakran még a legjobb barátnõjét is hanyagolja ha
partnere van, mert nem bízik meg a fickóban.
Egy negyvenen túli nõt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnõi, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el õt.
A nõk a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 40
feletti nõnek sosem kell meggyónnod a bûneidet. Úgyis mindig tudja.
Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 40 feletti nõ sokkal
szexisebb, mint fiatalabb nõtársai.
Az idõsebb nõk egyenesek és õszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük.
Igen, számtalan okból dicsõíthetjük a negyvenen túli nõket. Sajnos ezt
fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 40 feletti nõre jut egy kopaszodó, pocakos õskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 22 éves kis pincérlánnyal az oldalán. Hölgyeim, elnézést kérek érte.
És minden olyan férfinak, aki azt mondja: "Miért vegyek meg egy egész tehenet, amikor csak tejet akarok inni", üzenem, hogy változnak az idõk: manapság a nõk 80%-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert a nõk is rájöttek, hogy nem érdemes megvenni egy egész disznót azért a kis kolbászért...
Egyetértek, így van.
Ehhez érdemben nem tudok hozzászólni mert még nem voltam se hölgy sem negyven felett.
DE a kor másodlagos.
A hölgyek amúgy is fiatalodni szoktak az urak pedig bölcsebbek lesznek.
A kivétel itt is erősíti a szabályt
DE a kor másodlagos.
A hölgyek amúgy is fiatalodni szoktak az urak pedig bölcsebbek lesznek.
A kivétel itt is erősíti a szabályt
T
TH6777
Vendég
A hölgyek amúgy is fiatalodni szoktak az urak pedig bölcsebbek lesznek.
talán ezt ugy mondanám...a pasik inkább a hatalommal...a hiúságukkal...a jómodjuk megtartásával foglalatoskodnak és törődnek...( akadnak elvétve kivételek is), a nők pedig mindennel...
sztem azért a bölcsességet illetően...remélem 1x változnak a pasik és az urak felfogásai is
...amikor is egy NŐT...és annak mivoltát és vonásait... korától függetlenül fogják értékelni...
A hölgyek amúgy is fiatalodni szoktak az urak pedig bölcsebbek lesznek.
A kivétel itt is erősíti a szabályt
fájdalommal és megtört szívvel olvastam a rajterz jelentését, hogy bizony nem lesznek bölcsebbek az urak. csak azt hiszik.
és a hölgyek sem fiatalodnak. mertörökfiatalok.
az urak pedig bölcsebbek lesznek.
A kivétel itt is erősíti a szabályt
gondolom nincs kamasz gyereked.... mert az sürgősen felvilágosítana, hogy ez nem pont így van
azt a kifejezést, hogy "vén hülye" már gondolom hallották páran, de azt, hogy "fiatal hülye", valahogy még nem...El vannak varázsolva!!-tisztelet a kivételnek!
Elmúltam negyven, tavaly nyáron! Mi változott? Hát igen, tán lenyugodtam, nem kapom fel olyan könnyen a vizet. Igen, megmondom ha valami nem tetszik, és igen legtöbbször észreveszem a páromon ha valamiben sumákol. De már nem mindig szólok neki, most már nem idegesít mint régen, hanem mulattat. Köszönöm, jól érzem magam 40 év után is.
Hasonló témák
