A Bibliáról tisztán

magus77

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnálom, de nem értem, mire gondolsz.

Nos pont ez a baj veled, kedves Jaszladany. Nem érted amit mondanak neked. A másik ember gondolata érthetetlen számodra.
Csak egyirányban vagy képes valamit végiggondolni. Más szempont nem létezik számodra. Vajon mi az oka ennek? A tanulmányaid? Vagy a világ? Vagy .... vagy... vagy... ?????kiss
 

magus77

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnálom, de nem értem, mire gondolsz.
Bár ki bármit mond, nekem akkor is ezt mondja, üzeni, jelenti a biblia is, mint ahogy minden más irat, gondlatmenet is, amelyik a Teremtéssel, Istennel, és a Létezéssel foglalkozik:

1. Minden ember is Isten része, azaz vele EGY!
:minden ember magában hordozza a Fényből és Szeretetből álló Isteni Lényeget, a MAG-ot, melynek alaptermészete a Szeretet!
2. Minden ember Léte örök, a test halála után is végtelen!
:minden ember életének célja a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális fejlődés, hiszen LÉTe végtelen, azaz örök.
3. Minden ember teljes érvényű alapjoga a
Szabad Akarat!
:Azonban a Teremtésben, mindenütt érvényesülő mindeneket Létbentartó törvényeket figyelmen kívül hagyni nem lehetséges okozatok nélkül.
4. Minden ember és minden Létező egyelő, egyenrangú,
és Létezése korlátozhatatlan, azaz szent és sérthetetlen!
Függetlenül Létezése pillanatnyi állapotától, minőségétől!
5. Mivel minden ember Isten része, így minden ember
képes a teremtésre is, ki-ki korlátai szerint!
És kérek mindenkit ezt ne akarja megcáfolni nekem, mert ez az én saját részletem a NAGY Valóság-ból!
Béke mindenkivel!!!
 

siriusB

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi van, ha két külön "messiás"-t várnak a Bibliában? Az egyik a prófétai mozgalom által jövendölt Isten Fia, a másik pedig a Izrael népét világuralkodói posztba juttató nemzeti megváltó, Dávid házából, akit csak Antikrisztusként emlegetnek a későbbiekben? Totál illik rá. :D:D:D
Ez de buli lenne. :D

Ez nagyon tetszik, már megfordult az én laikus gondolataim között is. :p A Jelenések könyvében emlegetett "nagy babiloni szajhához" is volna egy-két ötletem. Pontosabban kettő, mert azt hiszem, az első közismert: a Vatikán. Más vallás is létezik, ami ezer szállal kötődik Babilonhoz. ;)
 

furrier75

Kitiltott (BANned)
4. Minden ember és minden Létező egyelő, egyenrangú,
és Létezése korlátozhatatlan, azaz szent és sérthetetlen!
Függetlenül Létezése pillanatnyi állapotától, minőségétől!
5. Mivel minden ember Isten része, így minden ember
képes a teremtésre is, ki-ki korlátai szerint!
És kérek mindenkit ezt ne akarja megcáfolni nekem, mert ez az én saját részletem a NAGY Valóság-ból!
Béke mindenkivel!!!

Dream, dream, sweet dream!kiss

Jászladány legalább megérti amit leír!:656:
"Minden ember Létezése korlátozhatatlan....ki-ki korlátai szerint képes a teremtésre":D:D:D
Gratulálok!

Kedves Asperrimus és Jászladány bocs az offolásért!
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Akár názáreti, akár betlehemi, egyik sem hozta el a zsidóknak azt, amit a messiásuktól várnak.
Így még mindig várnak. És valószínűleg tudják, kire várnak.


A Dániel 9,25-26. alapján a zsidók is pontosan tudták, mikor fog eljönni a Messiás. Azt is tudták, hogy ez az időpont egyezik Jézus bevonulásával Jeruzsálembe. Az újszövetségi időkben sok zsidó ezért el is fogadta Jézus Messiásnak. Az első keresztények mind zsidók voltak, és az első gyülekezetek tagjai is. A görögök és más nem zsidók csak később tagozódtak bele az egyházba, miután Péter apostolnak megjelent a látomás, amely egy pogány római, Kornélius házába küldte őt prédikálni.

A zsidók, mint nemzet, azonban nem fogadták el Jézust, mert nem akarták elfogadni. A próféciát azonban nem lehetett átértelmezni.

Ezért pl. Mózes ben Maimon (Mózes Maimonides (1135-1204) rabbi, a középkor egyik legnagyobb zsidó tudósa, akit a zsidóság teológiai gondolkodására gyakorolt hatása miatt "második Mózes"-nek neveznek, igen jellemző módon ezt írja az "Iggert hatteman" című levelében az évhetek számításaival kapcsolatban:

"Dániel korának mélységes tudományát tárta fel, mivel azonban ugyanez előttünk rejtve van, ezért az áldott emlékezetű bölcsek eltiltanak minket attól, hogy az eljövendő időket kutassuk, számítgassuk, mivel ezáltal megbotránkoztathatjuk az egyszerű embereket, és azt a tévelygést sugallhatjuk nekik, hogy az idők már elteltek, és Ő (a Messiás) mégsem jött el. Ezért azt mondják az áldott emlékezetű bölcsek: 'Hasadjon szét azoknak a szelleme, akik az időket számítgatják, és a nép között botránkozás keltenek'. Így a bölcsek azért imádkoznak, hogy az ilyen számítgatók számításai váljanak semmivé."


Ez az állásfoglalás önmagáért beszél.

Nyilvánvaló lett, hogy az Ószövetség egyértelműen megjövendölte a Messiás eljövetelét, és ezek a jövendölések Jézus Krisztusban pontosan beteljesedtek.

Mivel pedig a Messiásnak Dávid leszármazottjának kellett lennie, ennek igazolására csak a nemzetségtábla szolgálhatott. A nemzetségtáblákat a templomban őrizték, ám amikor Titusz katonái felgyújtották és lerombolták a templomot, a nemzetségtáblák mind odavesztek. Kr.u. 70-től tehát már hiába is lépett volna fel valaki messiási igénnyel, nem csupán Dániel idői próféciájával nem egyezett volna a megjelenése, de igazolni se tudta volna, hogy ő Dávid házából származik.

(Folytatni fogom...)
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Nos pont ez a baj veled, kedves Jaszladany. Nem érted amit mondanak neked. A másik ember gondolata érthetetlen számodra.
Csak egyirányban vagy képes valamit végiggondolni. Más szempont nem létezik számodra. Vajon mi az oka ennek? A tanulmányaid? Vagy a világ? Vagy .... vagy... vagy... ?????kiss

Kedves Magus77!

Te tettél egy kijelentést, miszerint az általam felsorolt bibliai próféciákat ellenkező módon is lehet magyarázni.
Még mindig várom ezeket az ellenkező magyarázatokat!
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Bár ki bármit mond, nekem akkor is ezt mondja, üzeni, jelenti a biblia is, mint ahogy minden más irat, gondlatmenet is, amelyik a Teremtéssel, Istennel, és a Létezéssel foglalkozik:

1. Minden ember is Isten része, azaz vele EGY!
:minden ember magában hordozza a Fényből és Szeretetből álló Isteni Lényeget, a MAG-ot, melynek alaptermészete a Szeretet!
2. Minden ember Léte örök, a test halála után is végtelen!
:minden ember életének célja a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális fejlődés, hiszen LÉTe végtelen, azaz örök.
3. Minden ember teljes érvényű alapjoga a
Szabad Akarat!
:Azonban a Teremtésben, mindenütt érvényesülő mindeneket Létbentartó törvényeket figyelmen kívül hagyni nem lehetséges okozatok nélkül.
4. Minden ember és minden Létező egyelő, egyenrangú,
és Létezése korlátozhatatlan, azaz szent és sérthetetlen!
Függetlenül Létezése pillanatnyi állapotától, minőségétől!
5. Mivel minden ember Isten része, így minden ember
képes a teremtésre is, ki-ki korlátai szerint!
És kérek mindenkit ezt ne akarja megcáfolni nekem, mert ez az én saját részletem a NAGY Valóság-ból!
Béke mindenkivel!!!


A MAGYARÁZATOKAT KÉREM, kedves Magus77, a magyarázatokat, tudod, az ellenkezőket a próféciákra!!!

Előbb bizonyítsd be, hogy nem a levegőbe beszélsz, és csak azután sorold a bölcsességeidet!
 

zamat

Állandó Tag
Állandó Tag
Kérdezni szeretnék...
Lehet, hogy nem ez a megfelelő topik, lehet hogy már van valahol válasz rá... De én most találtam ide és Istenről szóló témákat, és még nem volt időm mindent végigolvasni, viszont a kérdés nagyon (egyre jobban foglalkoztat).
Itt viszont vannak sokan, akik erősek hitükben (legalábbis úgy tűnik) és remélem nekem is tudnak segíteni...
Ki valójában Isten? Az akit én elképzelek (olvastam a Bibliát és nekem mégis érthetetlenül van, nem szól hozzám, pedig akarom hogy higyjek Istenben)? Számomra leginkább egy szülőhöz hasonlít jelenleg, aki gondoskodik, fegyelmezi, neveli gyermekét (engem, az embert).
De vajon Isten ugyanaz mint amit más vallás SZERETET-nek mond? És akkor minden vallás ugyanaz valahol, csak másképp, más szóval neveznik meg, mint ahogy a különböző nyelvű keresztények is Isten, God, Dumnezeu...? Vagy mégis van különbség, nem véletlen hogy Jézus az (egyedüli) út Istehez? Vagy mikor ezt olvassuk a bibliában akkor Jézus=Szeretet és máris "nyugodtan" más filozófiákkal kereshetjük Istent?

Aki valóban hisz Istenben (keresztény Istenben, Jézusban) az mind medítatív, jobb agyféltekéjét használó, intuitív, kreatív, sikeres, bizakodó ember? Vagy sokan a hitük mellett mégis kudarckerülő, pesszimista, racionális, logikus, bal agyféltekés emberek?
Az imádság meditáció? (Gyökössy Endre szerint igen.) És ha valaki nem képes meditálni? Nem tud lazítani, nem tud intuitív lenni akkor örökre el van zárva Istentől?

Lehet hogy zavaros voltam, de nemkötekedni akarok, hanem Istennel találkozni. (De imádkozni tudás nélkül és biblia érthetetlen olvasásával hogy lehet mégis Őt megtalálni? Úgy érzem magam mint az etiópiai? magasrangú ember "olvasom de miképpen értsem, ha nem magyarázza meg nekem senki?" Csakhogy ma már annyi irányzat van, hogy honnan tudom hogy aki magyaráz az valóban Isten szavát vagy a maga elképzeléseit magyarázza-e nekem?)

Ha tudtok, segítsetek... Köszönöm.
 

zamat

Állandó Tag
Állandó Tag
Még egy kérdés
Többnyire hagyományos (katolikus és protestáns) gyülekezetek képviselői szoktak arra hivatkozni, hogy "statisztikák szerint" a keleti, ezoterikus és szabad keresztény egyházakban sokkal több a depresszív, pszichiátriai eset. Csak azt nem teszik hozzá (lehet hogy erre nem terjedt ki a kutatás?) hogy valyon vica vagy versa, azaz ők okozzák a depresszív eseteket (a protestánsok így interpretálják a jelenséget) vagy azért vannak ott többen, mert az ilyen embereknek nagyobb mérvű érzelmi töltésre van szükségük, amit itt kapnak meg, tehát nem ők okozzák, csupán magukhoz vonzzák az ilyeneket. Nem mindegy...
 

A Demiurgosz

Állandó Tag
Állandó Tag
Még egy kérdés
Többnyire hagyományos (katolikus és protestáns) gyülekezetek képviselői szoktak arra hivatkozni, hogy "statisztikák szerint" a keleti, ezoterikus és szabad keresztény egyházakban sokkal több a depresszív, pszichiátriai eset. Csak azt nem teszik hozzá (lehet hogy erre nem terjedt ki a kutatás?) hogy valyon vica vagy versa, azaz ők okozzák a depresszív eseteket (a protestánsok így interpretálják a jelenséget) vagy azért vannak ott többen, mert az ilyen embereknek nagyobb mérvű érzelmi töltésre van szükségük, amit itt kapnak meg, tehát nem ők okozzák, csupán magukhoz vonzzák az ilyeneket. Nem mindegy...

A protestantizmus maga az intézményesült gyomorgörcs, frusztráció, kisebbrendűségi komplexus. :D
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Kérdezni szeretnék...
Lehet, hogy nem ez a megfelelő topik, lehet hogy már van valahol válasz rá... De én most találtam ide és Istenről szóló témákat, és még nem volt időm mindent végigolvasni, viszont a kérdés nagyon (egyre jobban foglalkoztat).
Itt viszont vannak sokan, akik erősek hitükben (legalábbis úgy tűnik) és remélem nekem is tudnak segíteni...
Ki valójában Isten? Az akit én elképzelek (olvastam a Bibliát és nekem mégis érthetetlenül van, nem szól hozzám, pedig akarom hogy higyjek Istenben)? Számomra leginkább egy szülőhöz hasonlít jelenleg, aki gondoskodik, fegyelmezi, neveli gyermekét (engem, az embert).
De vajon Isten ugyanaz mint amit más vallás SZERETET-nek mond? És akkor minden vallás ugyanaz valahol, csak másképp, más szóval neveznik meg, mint ahogy a különböző nyelvű keresztények is Isten, God, Dumnezeu...? Vagy mégis van különbség, nem véletlen hogy Jézus az (egyedüli) út Istehez? Vagy mikor ezt olvassuk a bibliában akkor Jézus=Szeretet és máris "nyugodtan" más filozófiákkal kereshetjük Istent?


Kedves Zamat!

Sok szeretettel üdvözöllek itt, és nagyon örülök, hogy idetaláltál. A megfelelő topicban vagy, éppen Neked szól.

A kérdéseid nagyon helyénvalóak, ezek azok, amik mindnyájunkban felmerülnek, amikor azt keressük, hogyan lehet eljutni Istenhez. Én is ugyanezeket a kérdéseket tettem fel egykor.
Nem is akarok neked teológiai értekezéseket írni, talán ha a saját tapasztalatomról írok, könnyebben tudod hasznosítani a válaszom.

Én is ugyanebben a dilemmában voltam, mint Te. Addig én is eljutottam, hogy van Isten, (ez sem volt könnyű egy ateista világban), még addig is, hogy éreztem, figyel rám, és gondomat viselni, ahogy Te is így érzel, és ez igaz is.
De még mindig nem tudtam, ki Ő, és hogyan lehet Vele kapcsolatba kerülni. Nekem is volt elképzelésem Istenről, nem is volt teljesen helytelen, és a Tiéd sem az, de a kapcsolat nem volt meg. A Biblia nekem is érthetetlen volt. Még azt sem értettem, hol kezdődik egy mondat, és hol van vége. Nyelvtanilag is gondom volt vele, nemhogy tartalmilag. Szóval a Bibliával nem jutottam semmire.

Jézusról hallottam ezt azt, ugyanúgy, ahogy Te, és nagyon megnyerőnek találtam a személyiségét. Őt valahogy megfoghatóbbnak éreztem az értelmemmel, mint Istent, de fogalmam sem volt, hogyan hozható kapcsolatba Istennel.
Mivel a Bibliát nem értettem, én is keresztény irodalmakat kezdtem böngészni, hátha abból közelebb jutok a válaszhoz. (Érdekes, hogy ezek a könyvek hogyan jutottak, hozzám, nem is én kerestem őket, ahogy most Te keresel. Férjem nagyszülei hívők voltak, és a hagyatékuk között volt néhány régi keresztény könyv. Csak ezek kerültek tőlük hozzánk, de most már tudom, hogy ezek minden vagyonnál többet értek.)
Ezeket olvasgattam, inkább csak unaloműzésből, és akkor egyszer csak megértettem, hirtelen kézzel fogható valósággá vált: Jézus tényleg feltámadt!
Ennek az elfogadása volt mindennek a kulcsa, de az ebben való hit felülről jött. Éreztem, ahogy átjár, és eltölt valami kimondhatatlan öröm, amikor ez nyilvánvalóvá vált számomra:
Tényleg feltámadt!

Akkor pedig él! És ha él, akkor itt van! Ha nem is látom Őt, de Ő lát és hall engem! Akkor éreztem meg először a jelenlétét. Egészen betöltött vele. Elárasztott a szeretete,a békéje. Akkor már tudtam, hogy megtaláltam az Utat: Feltámadt!

Márpedig ha Jézus ma is él, és biztos, hogy él, akkor minden, ami a Bibliában le van írva Róla igaz! Mert a Biblia adja hírül azt is, hogy él. Akkor minden másban is igazat mond. Hisz az élő Jézus korrigálná, ha nem lenne igaz! De amint kapcsolatba kerülsz Jézussal, azonnal bizonyságot tesz Benned arról, hogy a Biblia igaz. Már nem kell senki, hogy győzködjön. Ha nem érted is azonnal, ha nem ismered is, akkor is tudod, hogy igaz.

Több mint húsz éve történt ez, és azóta számtalan módon megbizonyosodtam Róla, hogy Jézus él, és ami a Bibliában le van írva Róla, az igaz.
És minden ezzel kezdődött: annak elfogadásával, hogy Ő feltámadt, és él.

Innen aztán mintha sorra gyúlnának ki a fények az alagútban, ahogy halad előre az ember a teljes világosság felé. Lépésről lépésre több fény. A Biblia kinyílik. Megszólal. A bibliai tanítások logikus rendszerbe kezdenek összeállni, és a mozaikkockák szépen a helyükre kerülnek. És a kép egyre teljesebb, egyre érthetőbb. Minden megértés újabb megértésekhez vezet. És elkezdődik egy csodálatos felfedezés.
De minden ezzel indul: Jézus él!

Más vallásokkal hiába próbálkozik az ember, mert más isten nem él. Nincs. Csak egy van, Aki él! És egyedül a Biblia állítja, hogy Jézus feltámadt. Más vallás, más filozófia nem állítja ezt az igazságot, tehát nem tudsz rajtuk keresztül erre a hitre eljutni. Pedig ennek az elfogadása mindennek az alfája és az omegája.

És ha Jézus feltámadását elfogadod, el fogsz jutni arra a felismerésre, hogy Jézus Maga az Élő Isten. És azért mondja a Biblia Isten Fiának, mert emberi természete is volt. Ez az emberi természete az Isten Fia. De az isteni természete, az Maga az Isten. De erre majd úgyis rájössz, még ha meg sem fogalmazod. Ráérzel. Rávezet Jézus Lelke.


Aki valóban hisz Istenben (keresztény Istenben, Jézusban) az mind medítatív, jobb agyféltekéjét használó, intuitív, kreatív, sikeres, bizakodó ember? Vagy sokan a hitük mellett mégis kudarckerülő, pesszimista, racionális, logikus, bal agyféltekés emberek?

Nem hinném, hogy az agyféltekéken múlik, mennyire halad előre valaki a keresztény életében, a hitében, vagy hogy mennyire eredményes a hit útján.
Tapasztalatom szerint ez inkább az "odaszántságon" múlik. Mit értek ezen?
Amikor valósággá vált számomra, hogy Jézus valóban feltámadt és él, akkor szinte automatikusan az volt a kérdésem: és mit szeretne tőlem? Mit tegyek most?
A szívem megtelt iránta hálával és szeretettel, pedig még fogalmam sem volt a megváltás értelméről, arról, hogy meghalt helyettem, nem értettem én ebből semmit. Azért éreztem mélységes hálát iránta, amiért "kijelentette Magát" nekem. Ezalatt azt értem, megadta, hogy valósággá váljék számomra az Ő feltámadása, és létezése. Megadta a találkozást Vele. Megadta a hitet. Ezért voltan nagyon hálás Neki, és kerestem, mit tehetnék ezért cserébe. Most hogyan tovább? Hogyan lehet elmélyíteni ezt a kapcsolatot, hogyan lehet még közelebb kerülni Jézushoz, még többet tapasztalni Belőle? Mert csodálatos érzés Őt mellettem tudni!

És akkor az ember keresni kezdi Isten akaratát. És így jut el a bibliához, a bibliamagyarázatokhoz, amit most már egyre jobban ért. És meg tudja belőle, mit kell tennie.
Na most, ha az ember megteszi, amit megértett Jézus szavaiból, akkor sikeres és boldog kereszténnyé válik. Betölti Jézus öröme és békessége, minden körülmények között is.
Ha azonban nem teszi, amire Jézus vezeti, akkor egy pesszimista, savanyú, rosszkedvű hívő lesz belőle. Hisz, de nem jut előre a hit útján. Megreked. Ilyen is van, de nem muszáj ilyennek lenni. Jézust lehet követni, és Ő mindig hív is Maga után. És akkor meglesz az öröm is, és az elégedettség.

Az imádság meditáció? (Gyökössy Endre szerint igen.) És ha valaki nem képes meditálni? Nem tud lazítani, nem tud intuitív lenni akkor örökre el van zárva Istentől?

Ismerem Gyökössy Bandi bácsi írásait, és nagyon szeretem. Tudom, hogy ő meditáció alatt nem azt érti, amit a keleti vallások. Nem valamiféle megüresítését a tudatnak, meg ilyesmit.
Ő meditáció alatt azt érti, hogy az ember a bibliai igéken "meditáljon", azaz forgassa az elméjében, gondolkodjon rajta, keresse az üzenetét, amit Neki személyesen üzen. Ez nem azonos az imádsággal, de lehet együtt is tenni. Az imádság közben Istennel beszélgetünk, és ha közben elé visszük azt az igehelyet, amin épp "meditálunk", Isten rámutat az ige értelmére és üzenetére.

De az imádság valójában Istennel való beszélgetés. Ugyanúgy, mint ahogy egy hatalmas királlyal beszélget az ember, aki egyben az édesapja is. Tehát mély tisztelettel, hódolattal, és alázattal, de gyermeki bizalommal kell hozzá szólni. Nem betanult rigmusokat kell ismételni, hanem őszintén ki kell tárnunk a szívünket előtte. Elmondani saját szavainkkal, ami a szívünkön van. Ha kérdésünk van, akkor azt. Ha kétségünk van, akkor azt. Ha gondunk van, akkor azt. Ha bűntudatunk van, akkor azt. A legfontosabb az őszinteség. Nem számít, milyen nehézkes, dadogó, gyermeteg az az imádság. Lehet egyetlen mondat is. Isten nem azt nézi. A szívet nézi, amivel Hozzá jövünk.
Ő látja mi van benne.

És akkor Ő is megszólal. És az imádságból beszélgetés lesz.
Elmondja, hogy ez vagy az még nincsen jól. Hogy ezt vagy azt nem jól látod. Hogy ebben meg abban nem kéne aggódnod. Hogy ezt vagy azt meg kéne tenned.
És az Ő szava lélek és élet. Az Ő szava nélkül nem lehet élni.
Megszólal az imádság közben, és megszólal a Bibliából is, ahogy egyre többet olvasod. Majd meg fogod tapasztalni. Ő akar Hozzád beszélni, és vágyik minden találkozásra Veled. Mint egy apa a gyermekére.

Lehet hogy zavaros voltam, de nemkötekedni akarok, hanem Istennel találkozni. (De imádkozni tudás nélkül és biblia érthetetlen olvasásával hogy lehet mégis Őt megtalálni? Úgy érzem magam mint az etiópiai? magasrangú ember "olvasom de miképpen értsem, ha nem magyarázza meg nekem senki?" Csakhogy ma már annyi irányzat van, hogy honnan tudom hogy aki magyaráz az valóban Isten szavát vagy a maga elképzeléseit magyarázza-e nekem?)

Ha tudtok, segítsetek... Köszönöm.

Ó, egy pillanatig sem gondoltam, hogy kötekedsz. Éppen Rád vártam ebben a topicban.
Az etióp komornyiknak is adott Isten választ. Mégpedig természetfeletti módon elragadta Filepet, és egyenesen ott tette le a gázai úton, ahol az etióp szekere haladt. Ebből láthatod, hogy Isten nagyon szeretett volna az etiópnak választ adni. Ahogy Neked is szeretne!
És az etióp is megkapta a választ, mert nyitott szívvel kereste.
Épp Ésaiás könyvét olvasta, pont ott, ahol Jézus bűnökért való szenvedéséről, haláláról és feltámadásról szólt. Ez sem véletlen. De ő nem érette Ésaiás szavait, ahogy Te sem érted, és én sem értettem.
Isten azonban odavitte Filepet, és Filep által elmondta neki az evangéliumot. Hogy Jézus meghalt a bűneiért, de feltámadt, és él. És mindenki, aki ezt elfogadja, aki szívvel hiszi ezt, szabadon mehet Hozzá, szabadon mehet Istenhez, mert a bűnei már nem választják el Tőle.

Az etióp komornyik idejében is sok irányzat volt, és sokféle vallás. De Isten megnyitotta a szívét a hitre, mert őszintén kereste Istent, mint Te. És ő is Jézus feltámadásának elfogadásával talált rá Istenre. Mert a feltámadás ténye igazol minden mást: Jézus bűnökért való áldozatát, a megváltás tényét, a Biblia tanításait. A feltámadás ténye Isten pecsétje az evangéliumon, az egész Biblián.
Kinek a szava bírhat nagyobb hitellel ezen a világon, mint azé, Aki legyőzte a halált, és feltámadt!?
Ki lehet hatalmasabb, mint Akinek hatalma van a halál felett? Akinek hatalma van a halál felett, Annak minden felett van hatalma. Ez a Valaki pedig Jézus!

Jel. 1.18
Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.

Ilyen kijelentést soha senki más nem tett a világtörténelem során. Csak ebben az Istenben érdemes hinni, senki másban.

Ha bármilyen kérdésed van még, bátran tedd fel. Ezért van ez a topic. Remélem, tudtam segíteni, hogy közelebb kerülj a válaszhoz.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Még egy kérdés
Többnyire hagyományos (katolikus és protestáns) gyülekezetek képviselői szoktak arra hivatkozni, hogy "statisztikák szerint" a keleti, ezoterikus és szabad keresztény egyházakban sokkal több a depresszív, pszichiátriai eset. Csak azt nem teszik hozzá (lehet hogy erre nem terjedt ki a kutatás?) hogy valyon vica vagy versa, azaz ők okozzák a depresszív eseteket (a protestánsok így interpretálják a jelenséget) vagy azért vannak ott többen, mert az ilyen embereknek nagyobb mérvű érzelmi töltésre van szükségük, amit itt kapnak meg, tehát nem ők okozzák, csupán magukhoz vonzzák az ilyeneket. Nem mindegy...


Kedves zamat!

A statisztikákat nem ismerem erről, ezért nem tudom, hogy igaz-e. A keleti és ezoterikus egyházakat szintén nem ismerem, a szabad keresztény egyházakat viszont igen, mivel több ilyenben is jártam már, és egy ilyennek is vagyok a tagja, úgyhogy egyelőre hadd szóljak csak ezekről.

Nem tudom, igaz-e a protestánsok és katolikusok állítása, de azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy közöttük nem mindenki nézi jó szemmel a szabad keresztény közösségeket. Ennek szerintem elsődleges oka az, hogy a szabad keresztények kizárólag a Biblia tanításaihoz ragaszkodnak, míg az említett "történelmi" egyházakban sok tanítás a hagyományokon alapul, a katolikusoknál pedig még belejönnek a pápai dogmák is. Tehát elsősorban tanbeli különbségek okozzák az ellenérzést, persze nem mindenkiben van ilyen. Protestánsok közé is jártam, őket is ismerem, sok a nyílt szívű, elfogadó hívő közöttük is a többi közösség felé. A katolikusok között úgyszintén, őket is ismerem, mivel katolikusnak neveltek.
Ennek ellenére az állítás lehet rosszindulatú is.

Viszont az valóban igaz, hogy ha valaki megtér, hitre jut, elfogadja Jézus megváltó áldozatát a bűneiért, elfogadja a Biblia igazságait, de aztán mégsem azok szerint él, akkor komoly problémák adódhatnak a lelki életében, akár még pszichiátriai eset is lehet belőle.
Ezt a témát már érintettem Neked az előző válaszomban, ahol arról kérdeztél, mitől lesz sikeres, vagy kudarcos valakinek a hívő élete. Most részletesebben kitérek rá.

Gyökössy Bandi bácsit említettük, azt hiszem, ő is beszélt erről, de én Zimányi Józsi bácsitól, drága barátomtól (akinek igehirdetését már idéztem itt) hallottam, hogy egy pszichiátriai elmeorvos azt mondta neki egyszer: József, hidd el, hogy tíz beteg közül hét (már nem emlékszem pontosan mennyi) Bibliával a kezében jön be ide.
Ez pedig már legalább 40 éve volt. Akkor még nem nagyon voltak szabad keresztény egyházak. Tehát ez a jelenség megvan a történelmi egyházakban is, mert ekkor azokról volt szó.

Józsi bácsi a következő magyarázatot fűzte ehhez:

" Közöttetek is vannak szomorú keresztyének azért, mert mindig alkudoztok. Bal zsebetekben az ördög kotorászik, jobb zsebetekben az Úr keze keresne valamit…. Szívetek kamrái is így vannak elosztva. Aki szeretne felszabadult, vidám, boldog keresztény lenni, egészen adja át magát az Úr Jézus Krisztusnak!
Van olyan közöttetek, aki azt hiszi, hogy ha odaadja magát Krisztusnak, akkor tönkremegy? Akkor ki lesz fosztva? Az Úr elvesz tőle valamit, amire szüksége van, ami jó neki? Én eddig csak kaptam Krisztustól, és csak veszítettem, amikor vétkeztem ellene. Sosem tapasztaltam, hogy a bűnben igazi öröm lett volna, hogy gazdagodtam volna. Rongyos nyomorult koldus lettem, szegény eltévedt fiú. De a kegyelem újra és újra lehajolt hozzám. Óh de sokszor megtapasztaltam!
Azoknak szólok, akik most úgy érzik, hogy nincsenek rendben az Úrral, mérgezett nyílvesszők vannak bennük, valamilyen megtartott bűnök miatt: engedjétek, hogy Isten kegyelmesen lehajoljon hozzátok, és kivegye onnan azt a mérget. Engedjétek magatokat meggyógyítani, egészségessé és erőssé tenni! „…a mi alkalmasságunk Istentől van” (2 Kor. 3,5.b.).
Amint kiszolgáltatjuk magunkat, hogy bennünk munkálkodjék Isten, alkalmassá leszünk.
Dávid írta a 84. zsoltárban: Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.” (3. vers).
Mikor az ember lelkileg jól van, amikor igaz az, hogy az Isten közelsége oly igen jó nékem(Zsolt. 73,28.), akkor a testünk is ujjong. Akkor még a gondolatától is irtózunk minden testi dolognak és bűnnek. Amikor örvendezünk a testi örömökben Krisztus nélkül, amikor szeretünk valamit, amit Ő gyűlöl, amikor ragaszkodunk valamihez, amit Ő utál, akkor nem vagyunk boldogok soha."

Józsi bácsi tehát arra utalt ezzel: nem lehet egyszerre Jézust is követni, ugyanakkor a bűnöket is megtartani, vagy olyan dolgokat megengedni magunknak, amik nem egyeztethetők össze Jézus természetével.
Sok hívő azonban próbálkozik ezzel, és ennek az eredménye a meghasonlás, a lelki problémák, a depresszió, és legrosszabb esetben a pszichiátria.

Tehát ha valaki erre az útra szánta el magát, Jézussal akar járni, annak nem szabad alkudoznia. Nem lehet kétfelé sántikálni. Annak rossz vége lesz.
Mivel pedig a szabad keresztény egyházakban a hívők komolyabban veszik és élik is a hitüket mint sok katolikus vagy protestáns az egyházában, el tudom képzelni azt is, hogy itt okozhat inkább problémát, ha valaki megpróbál kétfelé sántikálni.
Mert ha valaki csak külsőleg keresztény, vasárnapi keresztény, csak addig keresztény, amíg elmegy a misére, vagy megkeresztelteti a gyerekét, vagy templomban esküszik, a szíve azonban nem Istené, az olyan embernek nem okoz meghasonlást, hogy egyeztesse a kereszténységét olyan dolgokkal, amikkel az nem egyeztethető össze.
Nem lehet pl. egyszerre hívőnek lenni, és közben szeretőt tartani. Nem lehet hívőnek lenni, és közben sikkasztani. Nem lehet hívőnek lenni, és közben hazugságban élni, vagy becsapni másokat. De vannak, akik megpróbálják. És ezeknek tényleg súlyos következményei vannak, én is találkoztam ilyennel.

De aki csak a templomban hívő, annak ezek nem okoznak gondot. Aki igazán élni akarja a hitét, az lesz bajban, ha ezekkel együtt akarja Jézust követni. Mert nyilvánvalóan nem lehet. Lemondani viszont nem akar róluk. És jön a depresszió.
Ezzel véletlenül sem azt akarom mondani, hogy a protestáns vagy a katolikus egyházban nincs olyan hívő, aki igazán éli is a hitét. Csupán az a tapasztalatom (ami lehet téves is), hogy a szabad keresztény egyházakban több ilyen hívő van.

És tapasztalatom az is, hogy a szabad keresztény egyházakban csak olyan emberek maradnak meg, akik valóban Jézushoz igazítják az életüket. Ha megbotlanak is, megbánják, elhagyják a vétküket, és nem tűrnek meg az életükben bűnt. Tényleg élik a hitüket, otthon is keresztények, és akkor is azok, ha senki sem látja őket.
Jézus megadja az erőt ahhoz, hogy az ember, ha akar, nemet tudjon mondani arra, ami akadályozza őt Jézus követésében. És akkor, ahogy Józsi bácsi mondja, öröm, és békesség lesz a szívében, kiegyensúlyozott, boldog ember lesz, és áldás lesz a családjának és a környezetének is.

(Az idézet Zimányi József: Sámson c. igehirdetéséből való. Ha az egészet elolvasnád, szívesen beteszem ide.)
 

magus77

Állandó Tag
Állandó Tag
Dream, dream, sweet dream!kiss

Jászladány legalább megérti amit leír!:656:
"Minden ember Létezése korlátozhatatlan....ki-ki korlátai szerint képes a teremtésre":D:D:D
Gratulálok!

Kedves Asperrimus és Jászladány bocs az offolásért!
Lám, lám! Erről beszélek! Minden írást lehet másképp is, sokszor ellentétesen is 'érteni', magyarázni, mint ahogy azt a szerző leírta.
Az én írásomat is, és a prófétákét is, mivel MINDENKI A SAJÁT MAGA ÁLTAL FELÁLLÍTOTT KORLÁTJAI KÖZÖTT KÉPES CSAK MEGTEREMTENI A SAJÁT HITÉT, ÉS VALÓSÁGÁT! sENKI MÁS NEM KÉPES KORLÁTOZNI EBBEN, SENKIT! Én is a saját hitem szerint élem a valóságom, mint bárki más. Ezért nem vitatkozom.
Béke veletek!
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Zamat!

Azt is elárulom Neked, mi az oka annak, hogy a szabad keresztény egyházakban több az olyan hívő, aki igazán éli is a hitét, mint a történelmi egyházakban.

Ennek az egyik oka a tiszta bibliai tanításban rejlik. Ha a Bibliához hozzáteszünk különféle emberi tanokat, sőt, felülírjuk velük a Biblia tanításait, a Ige nem tudja elvégezni az ember szívében azt a munkát, ami igazán Istenhez vonzza az embert. Nem tudja az embert teljesen megújítani, megváltoztatni, krisztusivá tenni. Valamit végez, mert Isten Igéje mindenképpen működik. De a sok emberi tanítás akadályozza az Istennel való, zavartalan kapcsolatot.
Pl. ha az imádságról azt tanítják, hogy az betanult szövegek szüntelen ismételgetése, (pláne, ha nem is Istenhez szólnak, hanem másokhoz szentekhez, Szűz Máriához, stb,) úgy hogyan lehet beszélgetni Istennel? Ha az én édesapám beszélni szeretne velem, de én valahányszor odamegyek hozzá, csak elszavalok neki valami szép rigmust, aztán megyek utamra, hogyan tud beszélni velem? Hogyan mondja el, amit szeretne nekem mondani? És hogyan tudnám én így feltárni a szívemet előtte?

Csak tisztán a Biblia tanításával lehet igazán közel kerülni Jézushoz. A szabad keresztény közösségeknél is előfordul, hogy egyes tanok különböznek, de az alaptételek, amik az Istennel való kapcsolatot érintik, azok azonosak, és kizárólag a Biblián alapulnak.

A másik ok, amiért ezekben a közösségekben több az élő hitű hívő, hogy a csak külsőlegesen hívő nem érzi jól magát ilyen közösségben. Ezek az emberek ugyanis nem csak istentiszteletre gyűlnek össze. Nem csak meghallgatnak egy igehirdetést, aztán hazamennek. Ezek az emberek testvéri érzülettel vannak egymás iránt, és szoros közösségben vannak egymással nap mint nap. Együtt, és egymásra építve végzik a szolgálatukat Istennek, együtt szolgálnak az emberek felé, együtt imádkoznak, együtt dicsérik Istent, állandóan megosztják egymással az élményeiket, a tapasztalataikat, a felismeréseiket. Törődnek egymással és gondoskodnak egymásról. Pl. adakoznak egymás szükségleteire. Programokat szerveznek, kirándulnak, együtt táboroznak. Tehát ismerik egymást.

Ezért ha valaki valamilyen bűnt őrizget az életében, az előbb vagy utóbb kínosan fogja magát érezni az ilyen közösségben. Érzi, hogy ki fog tudódni, hogy takargat valamit, és még idejekorán odébb áll.
Ha pedig nem áll odább, és a közösség rájön, hogy pl. valaki csal, lop, megcsalja a házastársát, elhanyagolja a családját, stb. és az illető ezt nem akarja abbahagyni, azt az embert kizárják a közösségből. Erre bibliai alapjuk van.

Megjegyzem: Kérem, hogy senki ne értsen félre, nem arról van szó, hogy a megtérni vágyó bűnöst elküldenék. Hisz ők is ilyenek voltak, és éppen ilyenek felé közvetítik Isten szeretetét. Tehát az ilyen bűnöst a legnagyobb szeretettel fogadják.
Viszont ha valaki már megtérést mutatott, beilleszkedett a közösségbe, ám ennek ellenére meghagyja a bűnt az életében, akkor az ilyet felszólítják, hogy szüntesse meg a bűnös életmódját. Ha az illető erre nem hajlandó, és ragaszkodik a bűnhöz, akkor bármennyire is szeretik azt az embert, a bűnével nem vállalhatnak közösséget. Ezért az ilyen embert kizárják maguk közül. Ezt nem csak megtehetik a Biblia alapján, hanem meg is kell tenniük.

Ez nem azt jelenti, hogy ők sosem követnek el bűnt. Ám más dolog megbotlani, aztán őszintén megbánni azt a vétket, elhagyni, és küzdeni a visszatérése ellen, és megint más dolog egy folyamatos bűnt megtűrni, azzal együtt élni, olyan életformát folytatni. Ez az a bűn, amit nem tűrhetnek meg sem a saját életükben, sem a közösség bármely tagja életében.
Ez pedig nem álszenteskedés, hanem Isten parancsa a számukra, mivel nekik a világ felé Jézust kell képviselniük.

Tehát egy élő hitű szabad keresztény közösségben nagytöbbségében élő hitű, az Úrnak odaszentelt életű, Istennek szolgáló, és Istent őszintén szerető embereket lehet találni, akik komolyan veszik a hitüket, és napi kapcsolatban vannak Jézussal és egymással.

Ilyen közösséget persze a történelmi egyházakon belül is lehet találni, de egyetemesen sajnos nem ez a jellemző rájuk. Ha azonban akár a protestánsok között, akár a katolikusok között ilyen odaszánt, élő hitű közösségben járunk, azt tapasztaljuk, hogy ezek egyáltalán nem viseltetnek ellenszenvvel a szabad keresztény egyházakkal szemben, sőt, együtt működnek velük.
Mert a Szent Lélek összeköti az ilyen közösségeket, az ilyen embereket, és bármelyik felekezethez is tartoznak, megérzik egymásban a lelki testvért.
 

zamat

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm Jászladány a válaszod.

Egyelőre annyit tudtam "lépni", hogy egyoldalú beszélgetésként (Ima?ként) Isten, Jézus Krisztus elé tártam bánatomat-bajomat. És bízom abban, hogy elkezd munkálkodni bennem.

Hogy Jézus élt az számomra okés. Hogy eltűnt a sírból elfogadható. De hogy hogyan, mint, miért az még nem emészthető számomra. Igen, a feltámadt és élő Jézus számomra még elég misztikus. Hogy úgy fogalmazzak szeretném hinni, de még nem hiszem. És magam sem tudom hogy miért nem hiszem...
Ezért ha más is megosztaná velem hitének, meggyőződésének forrását szívesen venném.

Kicsit talán az van amit pasztor említett a próféciás topikjában, hogy az egóm fél a változástól. Inkább maradok "örök kereső", mert az "már egy lépés Isten felé" - egóm megnyugszik tett valamit "a jó ügy érdekében" - és a langyvíz még nem kényszerít a régi én feladására. Ugyanakkor már érzem azt, hogy ez nem jó. Hogy én vagyok akire azt mondja a jelenések könyve, hogy bár hideg lennél vagy meleg, de a langyost kiköpöm a számból...
Azt hiszem én is a depressziós keresztények számát szaporítom... :) vagy inkább :(

(Tisztelt közönség töprengéseimből olvashattak egy kis epizódot, remélem nem bántottam meg senkit. Felejtsétek el. Bocsánat.)
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm Jászladány a válaszod.

Egyelőre annyit tudtam "lépni", hogy egyoldalú beszélgetésként (Ima?ként) Isten, Jézus Krisztus elé tártam bánatomat-bajomat. És bízom abban, hogy elkezd munkálkodni bennem.

Kedves zamat!

Biztos, hogy már munkálkodik is Benned, különben nem is keresnéd Őt. Mindig Ő kezd minket vonzani Magához előbb, és ettől kezdjük mi keresni Őt. Csak nem is tudunk róla, hogy Isten a kezdeményező. De Ő elmondta ezt a Bibliában.

Hogy Jézus élt az számomra okés. Hogy eltűnt a sírból elfogadható. De hogy hogyan, mint, miért az még nem emészthető számomra. Igen, a feltámadt és élő Jézus számomra még elég misztikus. Hogy úgy fogalmazzak szeretném hinni, de még nem hiszem. És magam sem tudom hogy miért nem hiszem...
Ezért ha más is megosztaná velem hitének, meggyőződésének forrását szívesen venném.

Akkor elárulok Neked egy titkot ismét saját tapasztalatomból.
Amikor megtértem, és még az újonnan kapott hitemet semmi más nem erősítette meg, csak a Jézussal való találkozásom élménye, amikor még csak kezdő voltam a Biblia megértésében, találtam egy "mankót" a hitemhez.
Aztán ahogy megismertem és megértettem a Bibliát, - ehhez is kell eleinte segítség, sőt, később sem árt - már nem volt szükségem erre a "mankóra". Hittem anélkül is.
Biztos van olyan megtérő is, akinek nem kell ilyesmi a hitre jutás első időszakában. Én azonban használtam ezt a "mankót", amíg szükségem volt rá.

Ez pedig Víz László Torinói halotti lepel c. könyve volt. Tudtam, hogy nincs megdönthetetlen, konkrét bizonyíték arra, hogy Jézus leple volt, de az ellenkezőjére sincs. Én pedig ma is azt gondolom, hogy az volt; És hogy a kép, ami látható rajta, Jézus feltámadása következtében került rá. Víz László elég meggyőzően felsorolja a könyvben az érveket, amelyek emellett szólnak.
Nem akarom én itt most bizonygatni, hogy az a lepel Jézusé, sem vitatkozni róla, hogy az vagy nem az, csak azt akartam megosztani Veled, hogy ez a könyv nekem kezdetben segített. Valahányszor elfogott a kétség, a hitem ingani kezdett, arra gondoltam: De hisz ott a lepel!

Ma már persze mosolygok ezen. Ma már nem inog a hitem, de ha inogna, akkor sem lenne szükségem a lepelre a megszilárdításához. Ma már a bibliai igék sokkal tökéletesebben töltik be ezt a szerepet. Mert ma már ismerem és értem őket. A hitem ma már a Jézussal való személyes kapcsolatom mellett kizárólag a Biblián alapul. Nem kell másra támaszkodnia.
De amíg nem ismertem a Bibliát, addig rátámaszkodtam másra is: a torinói lepelre.
Most már számomra teljesen mindegy, hogy Jézus leple-e vagy sem. Nem számít a hitem szempontjából.
Egyébként rendkívül érdekes Víz László könyve. Először az ő könyvét kell elolvasni, nem pedig a cáfolatokkal kezdeni. Ismerem a lepellel kapcsolatos ellenérveket is, de Víz László érvei nekem meggyőzőek. Persze ezt senkinek sem kell elfogadni, ez saját vélemény.

Más szempontból is segítségemre volt ez a könyv. A szerző a lepel kutatásaival kapcsolatos eredmények mellett, a leplen látható kép alapján, részletesen leírja a keresztre feszítés jellemzőit, és az ilyen halált elszenvedett ember szenvedéseit, orvosi pontossággal. Nagyon megrendítő.
Az evangéliumok nagyon röviden írnak erről. Pl. csak azt írják, hogy Jézust megkorbácsolták. Ám a leplen lévő férfialak képén látszik, hogy ez olyan korbácsot jelentett, aminek a végén vashorgonyok voltak, és minden ütésnél húsdarabokat tépett ki az elítélt testéből. És nem csak a hátát, hanem tetőtől talpig megkorbácsolták. Iszonyú gyötrelmet és vérveszteséget okozott ez.

Az evangélium azt írja, Jézust arcul ütötték. De a kép mutatja, hogy ez nem egy pofon volt, hanem egy olyan botütés, amitől az orra megduzzadt, mintha eltört volna. Az evangélium szerint ököllel ütötték, és a képen az alak arca fel van dagadva.
Az eavngélium annyit mond, hogy Jézus elesett a kereszt alatt. A kép alakjának mindkét térde sebes, és súlyosan fel van dagadva.

Az evangélium csak azt mondja: megfeszíték őt.

A képen látszik, hogy jókora vasszeg volt átverve az elítélt csuklóján. A szentképeken és templomi képeken Jézust mindig átszegezett tenyérrel ábrázolják. De orvosi kísérletekkel kimutatták halott végtagokon, hogy a tenyérből kiszakadt volna a szög. A csuklón viszont van egy hely, nem tudom orvosilag hogy hívják, ahol pont van egy vékony rész a kéz és az alkar között. Ide verték a szeget, mert itt meg tudta tartani a testet. Borzalmasan fájdalmas volt ezeken a szegeken lógni.

És ismereteink szerint töviskoronát nem szoktak tenni az ilyen elítéltek fejére. Jézuséra viszont gúnyból tettek ilyet, mivel az volt a vád ellene, hogy a Zsidók királyának mondta magát. A kép mutatja, milyen erős vérzést okoztak a fejbőrön a tövisek okozta sérülések. Csupa vér lehetett az arca. Az egész teste csupa vér volt. A leplen egy AB vércsoportú férfi vérét azonosították.

Ezt csak azért mondtam el, mert amikor én ezt elolvastam, akkor érettem meg, hogy Jézus mit vállalt értem. Hogy ilyen iszonyatos szenvedésen ment keresztül, hogy - mint Ő mondja - engem megszabadítson a bűneimtől. Erre én azt mondtam: nem értem, hogy mit jelent a megváltás, nem értem, miért kellett ennek így történnie, miért kellet így meghalnia Jézusnak, de ha Ő azt mondja, hogy ezt értem tette, akkor a legkevesebb, amit cserébe megtehetek, hogy hiszek Neki.

Tehát nagyon érdekes könyv Víz László könyve. Javaslom Neked is.

Kicsit talán az van amit pasztor említett a próféciás topikjában, hogy az egóm fél a változástól. Inkább maradok "örök kereső", mert az "már egy lépés Isten felé" - egóm megnyugszik tett valamit "a jó ügy érdekében" - és a langyvíz még nem kényszerít a régi én feladására. Ugyanakkor már érzem azt, hogy ez nem jó. Hogy én vagyok akire azt mondja a jelenések könyve, hogy bár hideg lennél vagy meleg, de a langyost kiköpöm a számból...
Azt hiszem én is a depressziós keresztények számát szaporítom... :) vagy inkább :(

Én nyolc évig voltam ebben a kereső állapotban, amiben Te. Szerintem akkor nyugszik meg az egód, ha megtalálod, amit keresel. Én legalábbis akkor nyugodtam meg. Addig egy állandó nyugtalanság volt bennem, mert bár én is azt hittem, hogy jó nekem ez az állapot, tudtam, hogy nincs kapcsolatom Istennel, amire pedig annyira vágytam. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy ez milyen örömöt és békességet tud adni. Minden képzeletemet felülmúlta.
 

darkd76

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok fórumozók!
Én még nagyon kezdő vagyok a témában, és most, 30-on felül leszek elsőáldozó. :) Én is keresgéltem sokáig, de most úgy érzem, hogy találtam egy megfelelő embert, papot, aki segíthet, és megvilágíthatja nekünk (a feleségemmel) a kereszténységet.
Nem tudom, hogy nálatok a liturgiában van-e áldozás, de nekünk ez nagyon lényeges pont. Én eddig úgy gondoltam, hogy addig minden rendben, hogy a pap átváltoztatja az ostyát, és annak a rejtett tulajdonságai átváltoznak Jézus testévé. De szerintetek el kell képzelnem (és hittel látnom), hogy az valójában Jézus teste? Még akkor is, ha az már a megdicsőült, feltámadott test része?? Most mégis milyennek képzeljem? Vagy elég ha csak elfogadom, hogy "belül" valahol Jézustól származik?

Köszi, hogy meghallgattok!
Üdv.
D
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok fórumozók!
Én még nagyon kezdő vagyok a témában, és most, 30-on felül leszek elsőáldozó. :) Én is keresgéltem sokáig, de most úgy érzem, hogy találtam egy megfelelő embert, papot, aki segíthet, és megvilágíthatja nekünk (a feleségemmel) a kereszténységet.
Nem tudom, hogy nálatok a liturgiában van-e áldozás, de nekünk ez nagyon lényeges pont. Én eddig úgy gondoltam, hogy addig minden rendben, hogy a pap átváltoztatja az ostyát, és annak a rejtett tulajdonságai átváltoznak Jézus testévé. De szerintetek el kell képzelnem (és hittel látnom), hogy az valójában Jézus teste? Még akkor is, ha az már a megdicsőült, feltámadott test része?? Most mégis milyennek képzeljem? Vagy elég ha csak elfogadom, hogy "belül" valahol Jézustól származik?

Köszi, hogy meghallgattok!
Üdv.
D

Kedves darkd76!

Én katolikusként nevelkedtem, és én is voltam elsőáldozó, igaz már elég régen.
Nagyszerű dolog, hogy egy pap személyében Istennek olyan emberére találtatok, akiben megbíztok, és aki segít megérteni Nektek az evangélium üzenetét.
Ő bizonyára elmondta, mi az áldozás lényege. Tömören mégis összefoglalom, hogy válaszolni tudjak:

Amikor Jézus az utolsó vacsora alkalmával megkötötte az új szövetséget a tanítványaival, az Ő bűnért való áldozatára utalva azonosította a testét a kenyérrel, - ami kovásztalanul az ostya, - a vérét pedig a borral.
Azért azonosította ezekkel, mivel az Ő áldozata, - melyre másnap, nagypénteken került sor - annak az előképnek a beteljesedése volt, amit a páskabárány jelentett a mózesi törvényben. Az Egyiptomból való szabaduláshoz az izraelitáknak családonként meg kellett ölni egy bárányt, a húsát el kellett fogyasztani, a vérét pedig a házuk ajtófélfára kellett felkenni. Ez a vér mentette meg a családot attól, hogy a pusztító bemenjen a házukba, és megölje az elsőszülötteket. A bárány feláldozásával menekültek meg tehát az izraeliták a pusztítótól, és szabadultak meg Egyiptomból.

Ez a bárány Krisztus előképe volt, Krisztusról beszélt századokon át. Jézus az Isten Báránya, az igazi páskabárány, aki azért áldoztatott meg, hogy mi megmeneküljünk a pusztítótól, azaz a kárhozattól, és megszabaduljunk a bűnből.

Ennek érdekében azonban, - csakúgy mint a tényleges páskabárány esetében, - ennünk kell az Ő testét, és a vérét nem a valódi, hanem a szívünk ajtófélfájára kell felkenni, azaz meg kell innunk, hogy bennünk legyen. Minden alkalommal, amikor magunkhoz vesszük Jézus testét és vérét az ostya és a bor formájában, megemlékezünk az Ő áldozatáról, és egyúttal megerősítjük a Vele való szövetségünket, valamint a többi hívővel való közösségünket is.

Természetesen mind az ostyának, mind a bornak szellemi tartalma van, és szellemi jelentősége. Jézus vére ma is szellemi erővel bír, és lemossa a bűnöket, noha nem fizikai vér.
Én valahányszor magamhoz veszem az Ő testét és vérét kenyér és bor formájában, ezt a szellemi erőt és tartalmat látom bennük, nem emberi húst és vért. Jézus testének és vérének szellemi erejét adta át nekünk, és adja minden alkalommal, amikor áldozunk. Ezekben erő van és élet.
És engem ilyenkor mindig mély hála tölt el Jézus áldozatáért. Visszatekintek a halálára, és előre tekintek az eljövetelére: "Valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend."

Ezt a szellemi tartalmat kell látni az ostyában és a borban, mert ez a lényege. Nem kell fizikailag látni benne Jézust, elég, ha tudod, hogy abban az ostyában és a borban a testét és a vérét adta érted, a megmenekülésedért, a bűntől való szabadságodért, és ezekkel erősíti meg Veled a szövetségét.

Pál apostol így ír erről:

1 Kor. 11.23-31

"Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.
Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.
Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.
"

Tehát az ostyában és a borban szellemi erő van, ami életet jelent azoknak, akik méltóképpen veszik magukhoz, de betegséget, sőt halált hozhat azoknak, akik méltatlanul veszik magukhoz. Ezek tehát szellemi, és nem fizikai dolgok.

Ezért az áldozást minden esetben meg kell előznie az önvizsgálatnak, a bűnbánatnak, ami a gyónás keretében történik, és így megtisztított szívvel kell részt venni ezen a komoly szellemi jelentőségű szertartáson.

De amit a papotok mond Nektek, az legyen számodra a mérvadó.
Remélem, segít valamelyest a válaszom.
 
Oldal tetejére