A bohócok megverték a tűzoltókat a kuplerájban...

A bohócok megverték a tűzoltókat a kuplerájban, így lett Toronto Amerika legbiztonságosabb nagyvárosa

Toronto a világ legbiztonságosabb nagyvárosai közé tartozik, az Economist legutóbbi Safe Cities Index ranglistája szerint speciel a negyedik, az amerikai kontinensen pedig magasan az első. A lista persze nem kizárólag a közbiztonságról szól, de azért jól mutatja, miért is Toronto the Good, vagyis Jóságos Toronto a város hagyományos, nem hivatalos beceneve Kanada-szerte.
Ennek tükrében különösen vicces, hogy az egész úgy kezdődött, mint valami vicc egy régi Ludas Matyi magazinból: a bohóc és a tűzoltó bemennek a kuplerájba...
1855 nyarán egy vándorcirkusz érkezett az akkor alig 40 ezer lakosú, szédületes tempóban növekvő (a századfordulóra 250 már ezresre hízott) városba. Az S.B. Howes' Star Troupe Menagerie & Circus társulat rögtön több előadást is meghirdetett, a jegyeket gyorsan elkapkodták, a cirkuszosok telt házat vártak. A városban az élet kemény volt, a szórakozási lehetőségek pedig nem túl változatosak: a korabeli feljegyzések szerint több mint 350 kocsma és alkoholt árusító bolt, illetve pontosabban meg nem határozott, de meglehetősen sok kupleráj üzemelt - így nem csoda, hogy nagy érdeklődés volt a cirkusz iránt, ami zsonglőrökkel, egzotikus állatokkal, tűznyelőkkel és hasonlókkal csábította a közönséget. És persze bohócokkal, ami az eddigiekből már sejthető, hogy fontos részlet a történetben.
Az első, viharos sikerű előadás után a cirkusz személyzete kiruccant kicsit a városba, kiereszteni a gőzt. A bohócok speciel az egyik kuplerájt választották erre, éppen azt, ami az egyik helyi tűzoltó brigád, a Hook & Ladder Firefighting Company törzshelye is volt. A tűzoltás akkoriban nem központilag szervezett tevékenység volt az amerikai városokban; több társaság is működött, és ha valahol tűz ütött ki, az oltotta el (és nyújtotta be a számlát érte), amelyik először ért a helyszínre. Megesett az is, hogy két csapat egyszerre ért oda, ilyenkor általában verekedéssel döntötték el a tűzoltás jogának kérdését, mintha egy Rejtő-regény mellékszereplői lennének.

21376888_fd8664433f0049e32602dab94e91a78b_wm.jpg

Toronto belvárosa 1860-ban
Fotó: russianbooks.org
Hogy miből fakadt a konfliktus a bohócok és a tűzoltók között, máig nem teljesen tiszta, a legelterjedtebb sztori szerint az egyik bohóc véletlenül leverte az egyik tűzoltó kalapját, és utána nem volt hajlandó bocsánatot kérni. A szóváltásból mindenesetre csúnya verekedés lett, aminek a végén - bár egy tűzoltó-bohóc bunyót azért nem ilyen végeredménnyel képzelne el az ember - két tűzoltót súlyos sérülésekkel húztak ki a társaik a kuplerájból, és az egész Hook & Ladder brigádnak szégyenszemre menekülőre kellett fognia a dolgot. A bohócok maradtak, és mint aki jól végezte dolgát, alaposan berúgtak, és a kupi lányaival múlatták az időt egész éjjel.

A tűzoltók persze nem tűrhették a szégyent. Másnap - július 13-án, természetesen pénteken - komolyabb létszámban, felfegyverkezve jelentek meg a cirkusznál bosszút állni. A brigád vezetői az Orániai Rend nevű, északír gyökerű protestáns testvériséghez tartoztak, ahogyan a város vezetői, és a rendőrfőnök is. Így aztán, ahogy a tömeg körülvette a cirkuszsátrat, a rendőrség nem igazán igyekezett a helyszínre, rendet teremteni. A cirkuszosok ugyan egy ideig derekasan védekeztek, de a túlerő legyűrte őket, a sátraikat és szekereiket szétverték, felgyújtották (nyilván egyetlen tűzoltó sem igyekezett nagyon oltani), a vadállatokat szétkergették, aki embert csak találtak - különös tekintettel a bohócokra - meglincseltek. Végül a katonaságnak kellett beavatkoznia hogy ne legyen durvább vérfürdő, a cirkuszosoknak pedig úgy kellett menekülniük a városból.

21377080_09f605eb27b7e2c70298718402b38ffa_wm.jpg

Tűzoltó állomás Torontóban az 1860-as években a Church streeten
Fotó: Toronto Public Library

A rendőrség tessék-lássék intézkedett, 17 embert előállítottak, de végül senkit nem ítéltek el. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a következő választáson a város a régi vezetést megbuktatta, és a liberális Reformpárt jelöltje lett a polgármester. Aki a párt nevéhez méltó hévvel csapott bele a rendszerváltásba: a város összes rendőrét kirúgta, és a nulláról szervezte újjá a rendfenntartást. Így született meg a modern Toronto modern rendőrsége, alakult át a kocsma-kupleráj alapokra építő város a közmondásos Jóságos Torontóvá, ahol szigorú morális kódex alapján élnek a vendégszerető helyiek, és egészen ritkán vernek péppé bohócokat a tűzoltók, vagy fordítva.

Hanula Zsolt
 
A BOHÓCOK MEGVERTÉK A TŰZOLTÓKAT A KUPLERÁJBAN, ÍGY LETT TORONTO AMERIKA LEGBIZTONSÁGOSABB NAGYVÁROSA.

Toronto a világ legbiztonságosabb nagyvárosai közé tartozik, az Economist legutóbbi Safe Cities Index ranglistája szerint speciel a negyedik, az amerikai kontinensen pedig magasan az első. A lista persze nem kizárólag a közbiztonságról szól, de azért jól mutatja, miért is Toronto the Good, vagyis Jóságos Toronto a város hagyományos, nem hivatalos beceneve Kanada-szerte.

Ennek tükrében különösen vicces, hogy az egész úgy kezdődött, mint valami vicc egy régi Ludas Matyi magazinból:

A bohóc és a tűzoltó bemennek a kuplerájba...


1855 nyarán egy vándorcirkusz érkezett az akkor alig 40 ezer lakosú, szédületes tempóban növekvő (a századfordulóra 250 már ezresre hízott) városba. Az S.B. Howes' Star Troupe Menagerie & Circus társulat rögtön több előadást is meghirdetett, a jegyeket gyorsan elkapkodták, a cirkuszosok telt házat vártak. A városban az élet kemény volt, a szórakozási lehetőségek pedig nem túl változatosak: a korabeli feljegyzések szerint több mint 350 kocsma és alkoholt árusító bolt, illetve pontosabban meg nem határozott, de meglehetősen sok kupleráj üzemelt - így nem csoda, hogy nagy érdeklődés volt a cirkusz iránt, ami zsonglőrökkel, egzotikus állatokkal, tűznyelőkkel és hasonlókkal csábította a közönséget. És persze bohócokkal, ami az eddigiekből már sejthető, hogy fontos részlet a történetben.

Az első, viharos sikerű előadás után a cirkusz személyzete kiruccant kicsit a városba, kiereszteni a gőzt. A bohócok speciel az egyik kuplerájt választották erre, éppen azt, ami az egyik helyi tűzoltó brigád, a Hook & Ladder Firefighting Company törzshelye is volt. A tűzoltás akkoriban nem központilag szervezett tevékenység volt az amerikai városokban; több társaság is működött, és ha valahol tűz ütött ki, az oltotta el (és nyújtotta be a számlát érte), amelyik először ért a helyszínre. Megesett az is, hogy két csapat egyszerre ért oda, ilyenkor általában verekedéssel döntötték el a tűzoltás jogának kérdését, mintha egy Rejtő-regény mellékszereplői lennének.

21376888_fd8664433f0049e32602dab94e91a78b_wm.jpg

Toronto belvárosa 1860-ban
Fotó: russianbooks.org
Hogy miből fakadt a konfliktus a bohócok és a tűzoltók között, máig nem teljesen tiszta, a legelterjedtebb sztori szerint az egyik bohóc véletlenül leverte az egyik tűzoltó kalapját, és utána nem volt hajlandó bocsánatot kérni. A szóváltásból mindenesetre csúnya verekedés lett, aminek a végén - bár egy tűzoltó-bohóc bunyót azért nem ilyen végeredménnyel képzelne el az ember - két tűzoltót súlyos sérülésekkel húztak ki a társaik a kuplerájból, és az egész Hook & Ladder brigádnak szégyenszemre menekülőre kellett fognia a dolgot. A bohócok maradtak, és mint aki jól végezte dolgát, alaposan berúgtak, és a kupi lányaival múlatták az időt egész éjjel.

A tűzoltók persze nem tűrhették a szégyent. Másnap - július 13-án, természetesen pénteken - komolyabb létszámban, felfegyverkezve jelentek meg a cirkusznál bosszút állni. A brigád vezetői az Orániai Rend nevű, északír gyökerű protestáns testvériséghez tartoztak, ahogyan a város vezetői, és a rendőrfőnök is. Így aztán, ahogy a tömeg körülvette a cirkuszsátrat, a rendőrség nem igazán igyekezett a helyszínre, rendet teremteni. A cirkuszosok ugyan egy ideig derekasan védekeztek, de a túlerő legyűrte őket, a sátraikat és szekereiket szétverték, felgyújtották (nyilván egyetlen tűzoltó sem igyekezett nagyon oltani), a vadállatokat szétkergették, aki embert csak találtak - különös tekintettel a bohócokra - meglincseltek. Végül a katonaságnak kellett beavatkoznia hogy ne legyen durvább vérfürdő, a cirkuszosoknak pedig úgy kellett menekülniük a városból.

21377080_09f605eb27b7e2c70298718402b38ffa_wm.jpg

Tűzoltó állomás Torontóban az 1860-as években a Church streeten
Fotó: Toronto Public Library

A rendőrség tessék-lássék intézkedett, 17 embert előállítottak, de végül senkit nem ítéltek el. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a következő választáson a város a régi vezetést megbuktatta, és a liberális Reformpárt jelöltje lett a polgármester. Aki a párt nevéhez méltó hévvel csapott bele a rendszerváltásba: a város összes rendőrét kirúgta, és a nulláról szervezte újjá a rendfenntartást. Így született meg a modern Toronto modern rendőrsége, alakult át a kocsma-kupleráj alapokra építő város a közmondásos Jóságos Torontóvá, ahol szigorú morális kódex alapján élnek a vendégszerető helyiek, és egészen ritkán vernek péppé bohócokat a tűzoltók, vagy fordítva.


HANULA ZSOLT
*
Jó volt egy picit "megmerítkezni" a régi időkben. A fotókat is jó volt megnézni, kicsit visszaröppenni a régi időkbe. Valóban, minden városnak, minden településnek a történelmében vannak csoda dolgok, melyeket a régi újságok megőriztek, sőt baráti beszélgetések alatt, mind a mai időkig bármi módon fent maradtak. Érdekes volt látni, a valamikori Torontó utcáját, s akár mostani, a YouToube-on fellelt, mai lüktető város látványára. Köszönöm ennek az írásnak a megjelentetését. No, most valamit megírok, ezen már többen elcsodálkoztak, hogy soha nem szerettem a bohócokat. Álságosnak láttam a festett arcukat, s azt, ahogyan egymást megalázzák, s így csikarják ki a közönség elismerő tapsviharát, sőt a nevetést is. Amíg mások jókat derültek a jeleneteken, gyerekkorom óta taszítottak. No ez csak egy őszinte vallomás volt részemről. Megértem azt is, ha mások nem így gondolják.
A tűzoltókat mindig is lánglovagoknak tartottam, azokban az időkben meg pláne. Megnézünk egy régi tűzoltó kocsit, pláne lóval húzottat, bele sem merek gondolni, milyen nehéz feladatokat oldottak meg. Többször az életük árán. Ami a kuplerájok meglátogatását illeti, ráadásul a címre mindkét "brigád" beérkezett, a madam, sejtem, hogy gondban volt.... A fiúk megoldották a dolgot, a "bunyó" győzteseit, a lányok (sejtem), hogy kiérdemelt kényeztetésben részesítették...
 
A BOHÓCOK MEGVERTÉK A TŰZOLTÓKAT A KUPLERÁJBAN, ÍGY LETT TORONTO AMERIKA LEGBIZTONSÁGOSABB NAGYVÁROSA.

Toronto a világ legbiztonságosabb nagyvárosai közé tartozik, az Economist legutóbbi Safe Cities Index ranglistája szerint speciel a negyedik, az amerikai kontinensen pedig magasan az első. A lista persze nem kizárólag a közbiztonságról szól, de azért jól mutatja, miért is Toronto the Good, vagyis Jóságos Toronto a város hagyományos, nem hivatalos beceneve Kanada-szerte.

Ennek tükrében különösen vicces, hogy az egész úgy kezdődött, mint valami vicc egy régi Ludas Matyi magazinból:

A bohóc és a tűzoltó bemennek a kuplerájba...


1855 nyarán egy vándorcirkusz érkezett az akkor alig 40 ezer lakosú, szédületes tempóban növekvő (a századfordulóra 250 már ezresre hízott) városba. Az S.B. Howes' Star Troupe Menagerie & Circus társulat rögtön több előadást is meghirdetett, a jegyeket gyorsan elkapkodták, a cirkuszosok telt házat vártak. A városban az élet kemény volt, a szórakozási lehetőségek pedig nem túl változatosak: a korabeli feljegyzések szerint több mint 350 kocsma és alkoholt árusító bolt, illetve pontosabban meg nem határozott, de meglehetősen sok kupleráj üzemelt - így nem csoda, hogy nagy érdeklődés volt a cirkusz iránt, ami zsonglőrökkel, egzotikus állatokkal, tűznyelőkkel és hasonlókkal csábította a közönséget. És persze bohócokkal, ami az eddigiekből már sejthető, hogy fontos részlet a történetben.

Az első, viharos sikerű előadás után a cirkusz személyzete kiruccant kicsit a városba, kiereszteni a gőzt. A bohócok speciel az egyik kuplerájt választották erre, éppen azt, ami az egyik helyi tűzoltó brigád, a Hook & Ladder Firefighting Company törzshelye is volt. A tűzoltás akkoriban nem központilag szervezett tevékenység volt az amerikai városokban; több társaság is működött, és ha valahol tűz ütött ki, az oltotta el (és nyújtotta be a számlát érte), amelyik először ért a helyszínre. Megesett az is, hogy két csapat egyszerre ért oda, ilyenkor általában verekedéssel döntötték el a tűzoltás jogának kérdését, mintha egy Rejtő-regény mellékszereplői lennének.

21376888_fd8664433f0049e32602dab94e91a78b_wm.jpg

Toronto belvárosa 1860-ban
Fotó: russianbooks.org
Hogy miből fakadt a konfliktus a bohócok és a tűzoltók között, máig nem teljesen tiszta, a legelterjedtebb sztori szerint az egyik bohóc véletlenül leverte az egyik tűzoltó kalapját, és utána nem volt hajlandó bocsánatot kérni. A szóváltásból mindenesetre csúnya verekedés lett, aminek a végén - bár egy tűzoltó-bohóc bunyót azért nem ilyen végeredménnyel képzelne el az ember - két tűzoltót súlyos sérülésekkel húztak ki a társaik a kuplerájból, és az egész Hook & Ladder brigádnak szégyenszemre menekülőre kellett fognia a dolgot. A bohócok maradtak, és mint aki jól végezte dolgát, alaposan berúgtak, és a kupi lányaival múlatták az időt egész éjjel.

A tűzoltók persze nem tűrhették a szégyent. Másnap - július 13-án, természetesen pénteken - komolyabb létszámban, felfegyverkezve jelentek meg a cirkusznál bosszút állni. A brigád vezetői az Orániai Rend nevű, északír gyökerű protestáns testvériséghez tartoztak, ahogyan a város vezetői, és a rendőrfőnök is. Így aztán, ahogy a tömeg körülvette a cirkuszsátrat, a rendőrség nem igazán igyekezett a helyszínre, rendet teremteni. A cirkuszosok ugyan egy ideig derekasan védekeztek, de a túlerő legyűrte őket, a sátraikat és szekereiket szétverték, felgyújtották (nyilván egyetlen tűzoltó sem igyekezett nagyon oltani), a vadállatokat szétkergették, aki embert csak találtak - különös tekintettel a bohócokra - meglincseltek. Végül a katonaságnak kellett beavatkoznia hogy ne legyen durvább vérfürdő, a cirkuszosoknak pedig úgy kellett menekülniük a városból.

21377080_09f605eb27b7e2c70298718402b38ffa_wm.jpg

Tűzoltó állomás Torontóban az 1860-as években a Church streeten
Fotó: Toronto Public Library

A rendőrség tessék-lássék intézkedett, 17 embert előállítottak, de végül senkit nem ítéltek el. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a következő választáson a város a régi vezetést megbuktatta, és a liberális Reformpárt jelöltje lett a polgármester. Aki a párt nevéhez méltó hévvel csapott bele a rendszerváltásba: a város összes rendőrét kirúgta, és a nulláról szervezte újjá a rendfenntartást. Így született meg a modern Toronto modern rendőrsége, alakult át a kocsma-kupleráj alapokra építő város a közmondásos Jóságos Torontóvá, ahol szigorú morális kódex alapján élnek a vendégszerető helyiek, és egészen ritkán vernek péppé bohócokat a tűzoltók, vagy fordítva.


HANULA ZSOLT

Érdekes történet még érdekesebb konzekvenciával...kár, hogy nem nálunk történt.
 
*
Jó volt egy picit "megmerítkezni" a régi időkben. A fotókat is jó volt megnézni, kicsit visszaröppenni a régi időkbe. Valóban, minden városnak, minden településnek a történelmében vannak csoda dolgok, melyeket a régi újságok megőriztek, sőt baráti beszélgetések alatt, mind a mai időkig bármi módon fent maradtak. Érdekes volt látni, a valamikori Torontó utcáját, s akár mostani, a YouToube-on fellelt, mai lüktető város látványára. Köszönöm ennek az írásnak a megjelentetését. No, most valamit megírok, ezen már többen elcsodálkoztak, hogy soha nem szerettem a bohócokat. Álságosnak láttam a festett arcukat, s azt, ahogyan egymást megalázzák, s így csikarják ki a közönség elismerő tapsviharát, sőt a nevetést is. Amíg mások jókat derültek a jeleneteken, gyerekkorom óta taszítottak. No ez csak egy őszinte vallomás volt részemről. Megértem azt is, ha mások nem így gondolják.
A tűzoltókat mindig is lánglovagoknak tartottam, azokban az időkben meg pláne. Megnézünk egy régi tűzoltó kocsit, pláne lóval húzottat, bele sem merek gondolni, milyen nehéz feladatokat oldottak meg. Többször az életük árán. Ami a kuplerájok meglátogatását illeti, ráadásul a címre mindkét "brigád" beérkezett, a madam, sejtem, hogy gondban volt.... A fiúk megoldották a dolgot, a "bunyó" győzteseit, a lányok (sejtem), hogy kiérdemelt kényeztetésben részesítették...

Azt hittem csak én vagyok olyan mutáns aki erőltetettnek és fájdalmasnak érzi a bohócokat. Kis gyerekkoromtól nem értettem, h amikor egy embernek esetleg bánata és fájdalma van de mellé munkaköri kötelességé a nevettetés az hogyan lehet elfogadott dolog.

" tanulj meg fiacskám komédiázni" elég sajátos gondlat menet
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,623
Tagok
615,328
Legújabb tagunk
KissViktória12
Oldal tetejére