A cserkészszövetségnél a romáknak megmondták, hogy sem a hitük, sem a származásuk miatt nem illenek

A Magyar Cserkészszövetség mondvacsinált indokokkal elutasította egy borsodi roma fiatalokból álló cserkészcsapat megalakulását. Még a cserkész név használatát is megtagadták tőlük. Minden egy cserkésztáborral kezdődött, amelynek kapcsán rövid úton kiderült: a borsodi roma fiatalok „sem származásuk, sem hitük alapján nem illenek a magyar keresztény cserkészek közé”.


Van egy iskola Borsodban, amelynek alapítói tíz évvel ezelőtt azt a célt tűzték ki, hogy azokat a gyerekeket is eljuttatják az érettségiig, akikről az állami és a kormány által is kiemelten támogatott egyházi közoktatás lemond. Ezek a diákok magukkal hozzák a generációkon megtörhetetlenül átörökített szegénységet, a kirekesztettséget, amiből az érettségi megszerzése jelenthetné a kiutat. Anélkül ugyanis nem megy. Az érvényesülni tudó, keresett szakmunkásoknak is van érettségijük. Minden statisztikából az olvasható ki, hogy érettségi nélkül az életesélyek sokkal rosszabbak, az még az egészségben töltött évekre, a várható élettartamra is hatással van. Az elmúlt nyolc év oktatáspolitikai fordulatának következményeként azonban a mélyszegénységben élő gyerekeknek az érettségi megszerzése csak álom.

Ebben az ellenszélben próbál a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola talpon maradni, tanulókat toborozni, megtartani és az érettségiig eljuttatni. Az iskola ennek érdekében az összes elérhető integrációs lehetőséget megragadja, hogy a diákok találkozhassanak a gettón kívüli világgal. Tanulóik zöme ugyanis a környék szegregált, cigány általános iskoláiból érkezik, ahol nem találkoztak más társadalmi réteghez tartozó osztálytársakkal.

A szegénység pedig fizikailag is bezárja a gyerekeket: a középiskola megkezdése előtt a legtöbben még a nagyobb borsodi városokig sem jutottak el, nemhogy a fővárosig.

Ezért tartja kiemelten fontosnak az iskola igazgatója, Derdák Tibor, hogy a gyerekeknek a lehető legtöbb olyan programot megszervezze, amelynek során kinyílik számukra egy másik világ: a szegénységen túli. Ilyen integratív együttműködésük van több budapesti középiskolával, határokon túli oktatási intézményekkel is. A kapcsolatoknak köszönhetően az iskolában mindig vannak vendégek a világ minden tájáról.

Néhány éve az iskola lehetőséget látott a Magyar Cserkészszövetségben (MCSSZ) is. A Dr. Ámbédkar Iskola diákjai és pedagógiai munkát segítő kollégái 2014 óta rendszeresen részt vettek a szövetség által szervezett különböző programokon. Az ámbédkaros pedagógusok célja az volt, hogy a cserkészmozgalom náluk is megvethesse a lábát.

„Vendégül láttuk a mozgalom megyei képviselőjét, majd december elején Szerencsen mi ismerkedtünk a cserkészek munkájával, december végén Budakeszin téli portyán jártunk, a Bükkben túráztunk, e hét végén pedig Szokolyán cserkészőrsvezető-képzőn veszünk részt. Célunk, hogy saját cserkészcsapatunk legyen, és a kallódó fiatalokat összefoghassuk” – olvasható az Ámbédkar honlapján. De sokáig nem örülhettek a borsodi roma fiatalok, a magyar cserkészek ugyanis nem kértek belőlük, s az Ámbédkarral alakuló kapcsolatot elvágták.

A fordulópont tavaly, 2017 nyarán történt. A hivatalos cserkészcsapattá szerveződés egyik feltétele, hogy a formálódó társaság tagjai együtt táborozzanak, és a tábor alatt vezetőképzésen is részt vegyenek.

– Ott követtük el a történelmi hibát, hogy befizettük a gyerekeinket a táborba

– idézi fel Derdák Tibor. – Amikor a cserkészeknek leesett, hogy a táborozók között három roma fiatal is lenne, azonnal vissza akarták küldeni a befizetett pénzt, indoklásul pedig összevissza magyarázkodtak.

A befizetett részvételi díjat nem vették vissza, mert tavaly nyáron még abban reménykedtek, hogy majd egy másik táborba elmehetnek, de mindenhonnan ugyanazt az indok nélküli elutasítást kapták: „Ez a tábor bensőséges lesz, csak a mieinknek szerveződik.”

– Ahogy a nyár elrepült – folytatja Derdák Tibor –, világossá vált, hogy

a borsodi cserkészek egyik táborában sem táborozhatnak befizetett pénzükért a roma gyerekek, de még azok az ifjúsági vezetők sem, akik velük dolgoznak.

Az országos vezetőséget hiába kérleltük, hogy a borsodiak helyett vállalják el a gyerekeinket más megyék táboraiban. Kétszer is fogadtak bennünket irodájukban az elmúlt télen, de csak arról beszéltek, hogy sem származásunk, sem hitünk alapján nem illünk a magyar keresztény cserkészek közé. Az integráció fontosságát szép szavakkal ecsetelték, de tettek nem követték a szavakat: mi soha nem találkoztunk roma gyerekekkel vagy roma ifivezetőkkel a borsodi cserkészcsapatokban. Arra próbáltak rábeszélni minket, hogy keressünk magunknak olyan szervezetet, amelynek szervezeti kultúrájába jobban beleférünk. Még szerencse, hogy a francia cserkészek a segítségünkre siettek, és tavaly nyáron cserkésztábort szerveztek Sajókazára. A francia ifivezetők felavatott cserkészsegédtisztek, így nyaranta arra az időre mi is cserkészek lehetünk egy kicsit. Máskor nem, mert

a cserkész név használatát közben megtagadta tőlünk a Magyar Cserkészszövetség, arra hivatkozva, hogy honlapunkon hírt adtunk a meghiúsult Borsod megyei táborozásról.

Többször gondoltunk arra is, hogy valamelyik külföldi csapathoz fordulunk, ahol talán szívesebben fogadnak bennünket. Szlovákiai roma barátaink két évvel ezelőtt részt is vettek egy uniós pályázatból megvalósult itteni cserkészképzésen, majd elmentek a helyi magyar cserkészcsapathoz, de durva elutasításban volt részük. Tavaly ősszel Erdélyben próbálkoztunk. Cserkészfelszereléseket rendeltünk a gyermekeinknek a romániai magyar cserkészszövetségnél, és be is fizettük érte a pénzt. A felszerelések azonban nem érkeztek meg. Talán ők is tehertételnek éreztek minket. A franciák viszont az idén is jönnek. Talán azért, mert ők nem állnak közvetlen szervezeti kapcsolatban a Magyar Cserkészszövetséggel, mint a határon túli magyarok?

Nemrégiben a Magyar Cserkészszövetség azért került a figyelem középpontjába, mert a szervezetet Orbán Viktor miniszterelnök is meglátogatta a Teleki–Tisza-kastély felújítását követő avatón. (Az épületet és a parkot 2013-ban kapta meg a cserkészszövetség, és a kormány biztosította a felújításhoz szükséges 2,5 milliárd forintot.) A miniszterelnök a kastélyátadáson azt mondta: „Az épület nem ajándék, hanem lehetőség a cserkészszövetség kiteljesedésére, közösségépítésre.”

orban_cserkeszek_foto_minelnoki_sjto_arvai_karoly_fit_800x10000.jpg

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Árvai Károly
Mi is éppen a miniszterelnök által hangsúlyozott közösségépítéssel kapcsolatban fordultunk a cserkészszövetséghez. A közösségépítés és -fejlesztés régóta kiemelt célja a nemzetközi cserkészetnek is. A magyar szövetség erre a munkára nemcsak a magyar államtól, hanem az Európai Uniótól is kapott támogatást. A honlapjukon is olvasható információ szerint 2013 áprilisában indították el a TÁMOP-5.2.8-12/1-2013-0001 Kisközösségi ifjúságnevelés támogatása című kiemelt projektet, amelyhez az európai adófizetők egymilliárd forinttal járultak hozzá. Az uniós pályázat egyik célkitűzése itt is a közösségépítés volt, illetve azon belül megfogalmazódott egy speciális cél is, a hátrányos helyzetű gyerekek bevonása a cserkészközösségek életébe. A projekt célcsoportjáról a pályázat ezt írja:

„6–25 éves gyermekek, fiatalok, kiemelten azok, akik működő ifjúsági kisközösségbe való bekapcsolódás lehetőségének szempontjából hátrányos helyzetűek (hátrányos helyzetűnek számít az a gyermek/fiatal, aki olyan településen él, ahol nincsen lehetősége meglévő és működő gyermek- és ifjúsági közösséghez kapcsolódni).” Mi úgy értelmezzük, hogy ennek a pályázatnak kiemelt célcsoportja éppen a sajókazai roma iskolások csapata lehetne, amelytől viszont megtagadták ezt a lehetőséget.

A cserkészszövetségtől azt kérdeztük, hogy az elmúlt években hány roma cserkészvezetőt és közösségszervezőt neveltek ki. Arra is rákérdeztünk, hány hátrányos helyzetű és/vagy roma gyereket sikerült a közösségi programokba és táboroztatásba országszerte bevonni. Erre azért is voltunk kíváncsiak, mert a cserkészek honlapján az is olvasható, hogy a 2014 nyarán indított és azóta is folyamatosan zajló országjáró rendezvényeiken az ország több hátrányos helyzetű településén jelentek meg programjaikkal,

amelyekkel a helyi közösségi életet kívánják fellendíteni. Felmerül a kérdés: alakult-e az elmúlt években hátrányos helyzetű, roma cserkészcsapat e munka hatására, illetve az MCSSZ elősegítette-e ilyen cserkészcsapat megalakulását?

Válaszukat változtatás nélkül közöljük.

„A Magyar Cserkészszövetség ifjúságnevelő, önkéntes munkáját 1912 óta – néha illegalitásban vagy emigrációban – folyamatosan végzi, az alapítók eredeti szándéka szerint.

A Magyar Cserkészszövetség értékközpontú szervezet: az integrált nevelésben hisz és tevékenységét is ennek megfelelően végzi. Ezért nem tartja nyilván sem a tagok, sem a vezetők nemzetiségi/etnikai vagy hátrányos helyzetre vonatkozó hovatartozását.

Ugyanakkor az említett pályázati konstrukció E1 pontja szerint: hátrányos helyzetűnek számít az a gyermek/fiatal, aki olyan településen – Budapesten kerületben – él, amelyben 2013. január 01-én nincs a Kedvezményezett hálózatába tartozó, alapszabálya szerint működő, aktív ifjúsági kisközösség. A Magyar Cserkészszövetség ennek megfelelően bonyolította le a projekt tevékenységeit, azaz olyan településeken segítette csapatok fejlődését, ahol nem működött korábban aktív ifjúsági kisközösség, hogy önkéntes alapú és társadalmi felelősségvállalást erősítő kisközösségeket erősítsen, továbbiakat létrehozzon. Ennek megfelelően a projektidőszakban, azaz 2013.04.01-2015.12.31 között 24 új csapat alakult, és a Szövetség – a hátrányos helyzetre vonatkozó szempontok szerint – 3760 fő számára teremtett lehetőséget a kisközösségi lét megismerésére. Ez a folyamat azóta is zajlik, és további csapatok jöttek létre a közösségfejlesztés hatására. Ezen csapatok megfelelnek a fenti kritériumoknak, melyek között 7 olyan csapat is alakult a projektidőszak alatt, amelyek a 105/2015 (IV.23) Kormányrendelet 1§. szerinti ún. kedvezményezett településeken találhatóak, ami az összes csapat vonatkozásában 29,1 százalékot jelent. Vagyis a létrejött közösségek mindegyike a pályázati feltétel szerinti környezetben jött létre, de ha szigorúbb szempontokat veszünk figyelembe, akkor is a csapatok közel harmada jött létre a kormányrendeletnek megfelelő kedvezményezetti településen. Emellett a Magyar Cserkészszövetség támogat és bátorít minden ifjúsággal és gyermekekkel kapcsolatos fejlesztő munkát, és szívesen vesz részt párbeszédben, közös gondolkodásban vagy tudásmegosztásban bármilyen olyan szervezettel, aki szintén ezen a területen tevékenykedik.”

Ezek után újra feltettük a kérdést: az MCSSZ-nek van-e olyan specifikus programja, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű romákra irányul? Ilyen programja ugyanis sok szervezetnek van, hogy csak egyetlen példát említsünk, ilyen a Magyar Katolikus Egyház cigánypasztorációja.

„A Krisztustól az Egyházra bízott küldetés arra irányul, hogy minden embert elvezessen Krisztus hitére, szabadságára és békéjére (…) a küldetésnek ez az egyetemessége arra ösztönzi az Egyházat, hogy megpróbálja elérni még a földrajzilag legtávolabb élőket is (…) a cigányok jó része ezen emberek közé sorolható. Évszázadok óta keresztény hagyományokkal rendelkező vidékeken élnek, de gyakran peremre szorítva. Szenvedés, diszkrimináció, gyakran üldözés bélyegzi meg életüket, mégsem váltak soha Istentől elhagyatottakká (…)” – tudjuk meg a cigánypasztoráció irányelveinek előszavából.

De ehhez hasonló programja az MCSSZ-nek nincs.

Mint a 168 Órának küldött válaszukban írják, az MCSSZ „az integrált nevelésben hisz, és tevékenységét is ennek megfelelően végzi. Ezért nem tartja nyilván sem a tagok, sem a vezetők nemzetiségi/etnikai vagy hátrányos helyzetre vonatkozó hovatartozását. Programjaink pedig mindenki számára nyitottak, aki elfogadja a cserkészet értékeit.”

Mindenki számára azért mégsem: a sajókazai roma fiataloktól megtagadták a cserkészcsapattá alakulás lehetőségét. Ennek fényében nem vehető komolyan az a mondatuk, hogy hisznek az integrált nevelésben.
168.
 
Csak azt tudnám, honnan lehet tudni egy cserkészről, hogy roma vagy nem roma ?

A másik dolog ami magyarázatra szorul, hogy vannak tanulók " akikről az állami és a kormány által is kiemelten támogatott egyházi közoktatás lemond" ... esetleg taxit kellene küldeni reggelente a kedves diákokért?
 
A dolog valóban felháborító, másrészt azonban:
"Magad Uram, ha szolgád nincsen!"

Azaz: Minek ragaszkodnak okvetlenül a cserkészszövetséghez?! Ha annak nem kellenek, alapítsanak saját szövetséget! Ki kell talkálni valami szép nevet, mittudomén "Természetbarátok Egyesülete", megalapítják, aztán kész. A névtől eltekintve lehet mindenben olyan mint a cserkészszövetség. Sőt ha annak a szabályaiban valami nem tetszik nekik, változtathatnak is rajta, hiszen a saját szövetségük. Ha nem hagyják hogy megalakuljon, vonuljanak fel az utcán a jogaikat követelve (persze nem pucéran, ugye értitek ezt miért írom...), ilyen esetben HELYESLEM a tüntetést!

Ezzel nem a cserkészeket akarom védeni, valóban disznóság amit műveltek, de önmagában a puszta rájukpanaszkodástól még nem fog semmi se megjavulni.
 
Ezek után újra feltettük a kérdést: az MCSSZ-nek van-e olyan specifikus programja, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű romákra irányul? Ilyen programja ugyanis sok szervezetnek van, hogy csak egyetlen példát említsünk, ilyen a Magyar Katolikus Egyház cigánypasztorációja.
Ez egy érdekes rész.
A katolikus egyháznak számtalan baja van
De még mindég jobban képes működni mint a Fidesz irányított.
 
Na erre írtam, ha nem engedik nekik, akkor lehetne tüntetni.

Amúgy nekem a cserkészek sosem voltak szimpik, az én ízlésemnek egyrészt túl vallásosak, márészt túl katonaiak.
Nem kell tüntetni miatta.
Minek?
A cigány társadalmat úgyse lehet összekovácsolni.
A kizárt katolikus cigányok nem országos ügy erre nem mozdulna meg még az állkeresztény réteg sem.
Ha meg a szocialisták és liberálisok szervezése alatt menne.Kivégezné saját hiteltelenségük.
Meg a kormánytöbbségű média.
Cserkészekben pont az a baj történelmileg is amit írsz:
az én ízlésemnek egyrészt túl vallásosak, márészt túl katonaiak.
Nem más ez mint ideológiai át és felénk nevelés
Pont mint minden ifjúsági szervezet
Sose mentes a párttól.
Mutass egyetlen ifjúsági szervezetet a hippi mozgalmon kívül ami nem a kormányt szolgálta.
 
A Magyar Cserkészszövetség mondvacsinált indokokkal elutasította egy borsodi roma fiatalokból álló cserkészcsapat megalakulását. Még a cserkész név használatát is megtagadták tőlük. Minden egy cserkésztáborral kezdődött, amelynek kapcsán rövid úton kiderült: a borsodi roma fiatalok „sem származásuk, sem hitük alapján nem illenek a magyar keresztény cserkészek közé”.


Van egy iskola Borsodban, amelynek alapítói tíz évvel ezelőtt azt a célt tűzték ki, hogy azokat a gyerekeket is eljuttatják az érettségiig, akikről az állami és a kormány által is kiemelten támogatott egyházi közoktatás lemond. Ezek a diákok magukkal hozzák a generációkon megtörhetetlenül átörökített szegénységet, a kirekesztettséget, amiből az érettségi megszerzése jelenthetné a kiutat. Anélkül ugyanis nem megy. Az érvényesülni tudó, keresett szakmunkásoknak is van érettségijük. Minden statisztikából az olvasható ki, hogy érettségi nélkül az életesélyek sokkal rosszabbak, az még az egészségben töltött évekre, a várható élettartamra is hatással van. Az elmúlt nyolc év oktatáspolitikai fordulatának következményeként azonban a mélyszegénységben élő gyerekeknek az érettségi megszerzése csak álom.

Ebben az ellenszélben próbál a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola talpon maradni, tanulókat toborozni, megtartani és az érettségiig eljuttatni. Az iskola ennek érdekében az összes elérhető integrációs lehetőséget megragadja, hogy a diákok találkozhassanak a gettón kívüli világgal. Tanulóik zöme ugyanis a környék szegregált, cigány általános iskoláiból érkezik, ahol nem találkoztak más társadalmi réteghez tartozó osztálytársakkal.

A szegénység pedig fizikailag is bezárja a gyerekeket: a középiskola megkezdése előtt a legtöbben még a nagyobb borsodi városokig sem jutottak el, nemhogy a fővárosig.

Ezért tartja kiemelten fontosnak az iskola igazgatója, Derdák Tibor, hogy a gyerekeknek a lehető legtöbb olyan programot megszervezze, amelynek során kinyílik számukra egy másik világ: a szegénységen túli. Ilyen integratív együttműködésük van több budapesti középiskolával, határokon túli oktatási intézményekkel is. A kapcsolatoknak köszönhetően az iskolában mindig vannak vendégek a világ minden tájáról.

Néhány éve az iskola lehetőséget látott a Magyar Cserkészszövetségben (MCSSZ) is. A Dr. Ámbédkar Iskola diákjai és pedagógiai munkát segítő kollégái 2014 óta rendszeresen részt vettek a szövetség által szervezett különböző programokon. Az ámbédkaros pedagógusok célja az volt, hogy a cserkészmozgalom náluk is megvethesse a lábát.

„Vendégül láttuk a mozgalom megyei képviselőjét, majd december elején Szerencsen mi ismerkedtünk a cserkészek munkájával, december végén Budakeszin téli portyán jártunk, a Bükkben túráztunk, e hét végén pedig Szokolyán cserkészőrsvezető-képzőn veszünk részt. Célunk, hogy saját cserkészcsapatunk legyen, és a kallódó fiatalokat összefoghassuk” – olvasható az Ámbédkar honlapján. De sokáig nem örülhettek a borsodi roma fiatalok, a magyar cserkészek ugyanis nem kértek belőlük, s az Ámbédkarral alakuló kapcsolatot elvágták.

A fordulópont tavaly, 2017 nyarán történt. A hivatalos cserkészcsapattá szerveződés egyik feltétele, hogy a formálódó társaság tagjai együtt táborozzanak, és a tábor alatt vezetőképzésen is részt vegyenek.

– Ott követtük el a történelmi hibát, hogy befizettük a gyerekeinket a táborba

– idézi fel Derdák Tibor. – Amikor a cserkészeknek leesett, hogy a táborozók között három roma fiatal is lenne, azonnal vissza akarták küldeni a befizetett pénzt, indoklásul pedig összevissza magyarázkodtak.

A befizetett részvételi díjat nem vették vissza, mert tavaly nyáron még abban reménykedtek, hogy majd egy másik táborba elmehetnek, de mindenhonnan ugyanazt az indok nélküli elutasítást kapták: „Ez a tábor bensőséges lesz, csak a mieinknek szerveződik.”

– Ahogy a nyár elrepült – folytatja Derdák Tibor –, világossá vált, hogy

a borsodi cserkészek egyik táborában sem táborozhatnak befizetett pénzükért a roma gyerekek, de még azok az ifjúsági vezetők sem, akik velük dolgoznak.

Az országos vezetőséget hiába kérleltük, hogy a borsodiak helyett vállalják el a gyerekeinket más megyék táboraiban. Kétszer is fogadtak bennünket irodájukban az elmúlt télen, de csak arról beszéltek, hogy sem származásunk, sem hitünk alapján nem illünk a magyar keresztény cserkészek közé. Az integráció fontosságát szép szavakkal ecsetelték, de tettek nem követték a szavakat: mi soha nem találkoztunk roma gyerekekkel vagy roma ifivezetőkkel a borsodi cserkészcsapatokban. Arra próbáltak rábeszélni minket, hogy keressünk magunknak olyan szervezetet, amelynek szervezeti kultúrájába jobban beleférünk. Még szerencse, hogy a francia cserkészek a segítségünkre siettek, és tavaly nyáron cserkésztábort szerveztek Sajókazára. A francia ifivezetők felavatott cserkészsegédtisztek, így nyaranta arra az időre mi is cserkészek lehetünk egy kicsit. Máskor nem, mert

a cserkész név használatát közben megtagadta tőlünk a Magyar Cserkészszövetség, arra hivatkozva, hogy honlapunkon hírt adtunk a meghiúsult Borsod megyei táborozásról.

Többször gondoltunk arra is, hogy valamelyik külföldi csapathoz fordulunk, ahol talán szívesebben fogadnak bennünket. Szlovákiai roma barátaink két évvel ezelőtt részt is vettek egy uniós pályázatból megvalósult itteni cserkészképzésen, majd elmentek a helyi magyar cserkészcsapathoz, de durva elutasításban volt részük. Tavaly ősszel Erdélyben próbálkoztunk. Cserkészfelszereléseket rendeltünk a gyermekeinknek a romániai magyar cserkészszövetségnél, és be is fizettük érte a pénzt. A felszerelések azonban nem érkeztek meg. Talán ők is tehertételnek éreztek minket. A franciák viszont az idén is jönnek. Talán azért, mert ők nem állnak közvetlen szervezeti kapcsolatban a Magyar Cserkészszövetséggel, mint a határon túli magyarok?

Nemrégiben a Magyar Cserkészszövetség azért került a figyelem középpontjába, mert a szervezetet Orbán Viktor miniszterelnök is meglátogatta a Teleki–Tisza-kastély felújítását követő avatón. (Az épületet és a parkot 2013-ban kapta meg a cserkészszövetség, és a kormány biztosította a felújításhoz szükséges 2,5 milliárd forintot.) A miniszterelnök a kastélyátadáson azt mondta: „Az épület nem ajándék, hanem lehetőség a cserkészszövetség kiteljesedésére, közösségépítésre.”

orban_cserkeszek_foto_minelnoki_sjto_arvai_karoly_fit_800x10000.jpg

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Árvai Károly
Mi is éppen a miniszterelnök által hangsúlyozott közösségépítéssel kapcsolatban fordultunk a cserkészszövetséghez. A közösségépítés és -fejlesztés régóta kiemelt célja a nemzetközi cserkészetnek is. A magyar szövetség erre a munkára nemcsak a magyar államtól, hanem az Európai Uniótól is kapott támogatást. A honlapjukon is olvasható információ szerint 2013 áprilisában indították el a TÁMOP-5.2.8-12/1-2013-0001 Kisközösségi ifjúságnevelés támogatása című kiemelt projektet, amelyhez az európai adófizetők egymilliárd forinttal járultak hozzá. Az uniós pályázat egyik célkitűzése itt is a közösségépítés volt, illetve azon belül megfogalmazódott egy speciális cél is, a hátrányos helyzetű gyerekek bevonása a cserkészközösségek életébe. A projekt célcsoportjáról a pályázat ezt írja:

„6–25 éves gyermekek, fiatalok, kiemelten azok, akik működő ifjúsági kisközösségbe való bekapcsolódás lehetőségének szempontjából hátrányos helyzetűek (hátrányos helyzetűnek számít az a gyermek/fiatal, aki olyan településen él, ahol nincsen lehetősége meglévő és működő gyermek- és ifjúsági közösséghez kapcsolódni).” Mi úgy értelmezzük, hogy ennek a pályázatnak kiemelt célcsoportja éppen a sajókazai roma iskolások csapata lehetne, amelytől viszont megtagadták ezt a lehetőséget.

A cserkészszövetségtől azt kérdeztük, hogy az elmúlt években hány roma cserkészvezetőt és közösségszervezőt neveltek ki. Arra is rákérdeztünk, hány hátrányos helyzetű és/vagy roma gyereket sikerült a közösségi programokba és táboroztatásba országszerte bevonni. Erre azért is voltunk kíváncsiak, mert a cserkészek honlapján az is olvasható, hogy a 2014 nyarán indított és azóta is folyamatosan zajló országjáró rendezvényeiken az ország több hátrányos helyzetű településén jelentek meg programjaikkal,

amelyekkel a helyi közösségi életet kívánják fellendíteni. Felmerül a kérdés: alakult-e az elmúlt években hátrányos helyzetű, roma cserkészcsapat e munka hatására, illetve az MCSSZ elősegítette-e ilyen cserkészcsapat megalakulását?

Válaszukat változtatás nélkül közöljük.

„A Magyar Cserkészszövetség ifjúságnevelő, önkéntes munkáját 1912 óta – néha illegalitásban vagy emigrációban – folyamatosan végzi, az alapítók eredeti szándéka szerint.

A Magyar Cserkészszövetség értékközpontú szervezet: az integrált nevelésben hisz és tevékenységét is ennek megfelelően végzi. Ezért nem tartja nyilván sem a tagok, sem a vezetők nemzetiségi/etnikai vagy hátrányos helyzetre vonatkozó hovatartozását.

Ugyanakkor az említett pályázati konstrukció E1 pontja szerint: hátrányos helyzetűnek számít az a gyermek/fiatal, aki olyan településen – Budapesten kerületben – él, amelyben 2013. január 01-én nincs a Kedvezményezett hálózatába tartozó, alapszabálya szerint működő, aktív ifjúsági kisközösség. A Magyar Cserkészszövetség ennek megfelelően bonyolította le a projekt tevékenységeit, azaz olyan településeken segítette csapatok fejlődését, ahol nem működött korábban aktív ifjúsági kisközösség, hogy önkéntes alapú és társadalmi felelősségvállalást erősítő kisközösségeket erősítsen, továbbiakat létrehozzon. Ennek megfelelően a projektidőszakban, azaz 2013.04.01-2015.12.31 között 24 új csapat alakult, és a Szövetség – a hátrányos helyzetre vonatkozó szempontok szerint – 3760 fő számára teremtett lehetőséget a kisközösségi lét megismerésére. Ez a folyamat azóta is zajlik, és további csapatok jöttek létre a közösségfejlesztés hatására. Ezen csapatok megfelelnek a fenti kritériumoknak, melyek között 7 olyan csapat is alakult a projektidőszak alatt, amelyek a 105/2015 (IV.23) Kormányrendelet 1§. szerinti ún. kedvezményezett településeken találhatóak, ami az összes csapat vonatkozásában 29,1 százalékot jelent. Vagyis a létrejött közösségek mindegyike a pályázati feltétel szerinti környezetben jött létre, de ha szigorúbb szempontokat veszünk figyelembe, akkor is a csapatok közel harmada jött létre a kormányrendeletnek megfelelő kedvezményezetti településen. Emellett a Magyar Cserkészszövetség támogat és bátorít minden ifjúsággal és gyermekekkel kapcsolatos fejlesztő munkát, és szívesen vesz részt párbeszédben, közös gondolkodásban vagy tudásmegosztásban bármilyen olyan szervezettel, aki szintén ezen a területen tevékenykedik.”

Ezek után újra feltettük a kérdést: az MCSSZ-nek van-e olyan specifikus programja, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű romákra irányul? Ilyen programja ugyanis sok szervezetnek van, hogy csak egyetlen példát említsünk, ilyen a Magyar Katolikus Egyház cigánypasztorációja.

„A Krisztustól az Egyházra bízott küldetés arra irányul, hogy minden embert elvezessen Krisztus hitére, szabadságára és békéjére (…) a küldetésnek ez az egyetemessége arra ösztönzi az Egyházat, hogy megpróbálja elérni még a földrajzilag legtávolabb élőket is (…) a cigányok jó része ezen emberek közé sorolható. Évszázadok óta keresztény hagyományokkal rendelkező vidékeken élnek, de gyakran peremre szorítva. Szenvedés, diszkrimináció, gyakran üldözés bélyegzi meg életüket, mégsem váltak soha Istentől elhagyatottakká (…)” – tudjuk meg a cigánypasztoráció irányelveinek előszavából.

De ehhez hasonló programja az MCSSZ-nek nincs.

Mint a 168 Órának küldött válaszukban írják, az MCSSZ „az integrált nevelésben hisz, és tevékenységét is ennek megfelelően végzi. Ezért nem tartja nyilván sem a tagok, sem a vezetők nemzetiségi/etnikai vagy hátrányos helyzetre vonatkozó hovatartozását. Programjaink pedig mindenki számára nyitottak, aki elfogadja a cserkészet értékeit.”

Mindenki számára azért mégsem: a sajókazai roma fiataloktól megtagadták a cserkészcsapattá alakulás lehetőségét. Ennek fényében nem vehető komolyan az a mondatuk, hogy hisznek az integrált nevelésben.
168.
*
Mélységesen felháborít, hogy a keresztények ilyen lépésre szánták el magukat. Ők hirdetik, hogy Isten előtt egyformák vagyunk. Most kérem, ez hogyan is működik?! Most egyenlőek vagyunk, avagy nem?! A történet szerint, pontosan az egyház az, aki különbséget tesz ember és ember között. Mennyi, de mennyi álság van a keresztény viselkedések terén. Szégyen. Természetesen vannak olyan keresztények, akik szívvel-lélekkel és hittel szolgálják Istent, ők biztosan nem tapsolnak az ilyen megkülönböztetésnek.
 
-
Nem szeretem ha a gyerekekkel katonásdit játszanak. :oops:
Semmi különbség a kék, piros vagy a kifakult színű kendő között.
-
- Amikor engem beakartak szervezni "kisdobosnak"
- és az iskolában kellett maradjak a tanítás után,
- épp a "Gábor Áron" rézágyúját énekeltük,
- bekopogott az Édesanyám az osztály ajtón és elvitt haza.
- A tanítónéni megpróbálta lebeszélni: "Csak éneklünk és játszunk"
- "Hallottam." - mondta a Mamám - "Tegyék de ne az én gyerekemmel"
- A felnőttek váltottak még néhány szót, a Mamám bezárta az ajtót
- és valami olyasmit mondott, hogy a "Hitler-Jugend is így kezdte"
- Többet meg sem kíséreltek elcsábítani

- Ha belegondolok hát az úttörők között sem volt sok cigány
- míg az osztály egyik fele "örsi-órán" volt én a cigányokkal fociztam
- Nagyon jol játszottak, én remekül kijöttem velük az általános iskolában
- Talán azért mert régóta ismertük egymást,
- néhányan nemcsak az én, hanem az összes testvérem osztálytársa is volt már

- A cigányokkal is úgy vagyunk mind minden előítélettel
- Elég, hogy egy megfeleljen a klisének, máris örül az ember a felfedezésnek
- Ezzel gondoskodunk arról, hogy az őseink előítéleteit megőrizzük
- A tradíció ápolás nem mindig jo
 
-
- Ezzel gondoskodunk arról, hogy az őseink előítéleteit megőrizzük
- A tradíció ápolás nem mindig jo

Szerintem az előítéletek gyorsan megváltoznak ha a tapasztalat egészen más valóságot tükröz.
Tehát a tapasztalat alakítja ki a véleményt és még érdekesebb ha megnézzük a környező országok véleményét egy-egy témában, ha a vélemények azonosak ... akkor lehet, hogy nem is előítéletekről van szó, hanem tényekről.
 
Utoljára módosítva:
-
Nem szeretem ha a gyerekekkel katonásdit játszanak. :oops:
Semmi különbség a kék, piros vagy a kifakult színű kendő között.
-
- Amikor engem beakartak szervezni "kisdobosnak"
- és az iskolában kellett maradjak a tanítás után,
- épp a "Gábor Áron" rézágyúját énekeltük,
- bekopogott az Édesanyám az osztály ajtón és elvitt haza.
- A tanítónéni megpróbálta lebeszélni: "Csak éneklünk és játszunk"
- "Hallottam." - mondta a Mamám - "Tegyék de ne az én gyerekemmel"
- A felnőttek váltottak még néhány szót, a Mamám bezárta az ajtót
- és valami olyasmit mondott, hogy a "Hitler-Jugend is így kezdte"
- Többet meg sem kíséreltek elcsábítani

- Ha belegondolok hát az úttörők között sem volt sok cigány
- míg az osztály egyik fele "örsi-órán" volt én a cigányokkal fociztam
- Nagyon jol játszottak, én remekül kijöttem velük az általános iskolában
- Talán azért mert régóta ismertük egymást,
- néhányan nemcsak az én, hanem az összes testvérem osztálytársa is volt már

- A cigányokkal is úgy vagyunk mind minden előítélettel
- Elég, hogy egy megfeleljen a klisének, máris örül az ember a felfedezésnek
- Ezzel gondoskodunk arról, hogy az őseink előítéleteit megőrizzük
- A tradíció ápolás nem mindig jo
*
Én sem akartam úttörő lenni. Nagyanyámat, mivel ők neveltek, többször is becitálták az iskolába. Az osztályfőnök addig győzködte, amíg rábólintott, hogy "áh', akkor legyen úttörő" a jól tanuló unokám... A statisztika miatt kellettem. No de, végül én voltam a napló író, vagy jegyzőkönyvvezető. Életemben egyszer voltam úttörő táborban, Tatán. A reggeli tornát mindig ellógtam, a barátos nőmmel együtt. Nagyon tetszett az éjszakai bóklászás, mert "állítólag" ellopták a csapatzászlót. Mi jókat szórakoztunk, nem estünk kétségbe. Tudtuk, hogy a ránk vigyázó pedagógusok dugták el, s minket éjszaka sétáltatnak, hogy legyen valami élményünk. De valóban nem érdekelt minket sem a csapatzászló, sem az, hogy ki lophatta el. Tetszett az éjszakai mászkálás a tábor közeli részen, a zseblámpázás. A különböző tanulásokat szintén hárítottuk, mi csak jól akartuk magunkat érezni, de több olyan program volt, amiért éppen, hogy rosszul éreztük magunkat. Végül voltak jó és rossz napjaink is. Az tetszett, hogy a katonai sátor, mert mi még abban nyaraltunk és emeletes ágyon, nagyon izgalmas volt. Még soha nem aludtam sátorban. Sőt még az is tetszett, hogy körbe kellett ásni a sátrat, jó mélyen, mert való igaz, a két hét alatt egyszer óriási zivatar is volt. Így nem folyt alánk a víz. Nem volt fürdőszoba, csak hideg csap és előbb a lányok, majd a fiúk mentek mosakodni. Az feszélyezett, hogy a tanárnő és az osztálytársaim előtt kellett mosakodni, más lehetőség nem volt. De ezt is túléltem. Fürödtem az öreg tóban, s az is élmény volt. De legjobban a délutáni tea ízlett és a mellé szervírozott "hitler-szalonna", az a kemény gyümölcs íz és kenyér. No meg persze, a zsíros kenyér hagymával, mert olyan éhesek voltunk, a vasszöget is megettük volna. Nem tudom, miért ízlett az a zsíros kenyér jobban, mint az otthoni? Talán a csorda-szellem miatt? Vegyes érzésekkel jöttünk haza a barátnőmmel együtt.
 
Szerintem az előítéletek gyorsan megváltoznak ha a tapasztalat egészen más valóságot tükröz.
Tehát a tapasztalat alakítja ki a véleményt és még érdekesebb ha megnézzük a környező országok véleményét egy-egy témában, ha a vélemények azonosak ... akkor lehet, hogy nem is előítéletekről van szó, hanem tényekről.
*
Ha erre, ha arra csavarom - akkor is igazságtalan. Igazságtalan azokkal a gyerekekkel szemben, akik cigánynak, romáknak születtek. Nem szabad, nem lehetne csak és kizárólag születés alapján megkülönböztetni egyetlen gyereket sem. Itt és most ismét elítéltem a keresztényeket, akik így viselkedtek.
Folytatnám ott, hogy de sok gyereket csúfolnak, elkülönítenek csak azért, mert kövérek, mert ügyetlenek, mert nem tudnak focizni, mert a labda után és nem elé futnak, mert nem tudnak kötélen mászni.
Ezt is igazságtalannak tartom.
De bezzeg, amikor azok a gyerekek, akik mindazokat nem tudják, amit fentebb felsoroltam, de amikor jön a tanfelügyelő és virítani kell az osztályban jól tanuló okos, gondolkozó, jó modorú gyerekekkel, akkor milyen érdekes, azonnal a t.pedagógusok, megtalálják őket. Azokat, akiket más órákon mellőznek, lehurrognak.
Igaz, az életben is így megy... Jobb, ha korán tanulják meg a nebulók az igazságtalanságot... Mert időben kell felvértezni a gyerkőcöket arra, hogy az Élet útjai göröngyösek és meg kell tudni magunkat védeni.
 
Ujra csak ez a legegyszerubb, hhogy romak kapcsan szidjatok a keresztenyeket.
Rasszizmust emlegettek.

Sajokaza egy olyan borsodi telepules, ahol a 3000 lakosbol kozel 1000 a roma.
Meg ennel is erdekesebb az, hhogy ezen a telepulesen alapitottak a Dr. Ambedkar gimnaziumot.
Ebben a gimnaziumban tanulokrol van szo!
Nem veletlen a szokatlan nev!
A gimnazium a magyar budhista kozosseg iskolaja!
Erdekes modon a sajokazai romak egy jelentos resze a buddhista vallast vallja magaenak.

A cserkesszervezet tudomasom szerintv kereszteny ertekrendet vall, es ebben az esetben fura lenne ha egy olyan kozosseget fogadna a tagjai koze, amelyik buddhista beallitottsagu.
 
Ez igaz, de a hhonlapjan fohelyen megis a Buddhista szervezet szamara folytatott gyujtes koszont rad ::)
Egyebkent tevedesek elkerulese vegett, tisztelem a buddhista vallast, csak bbosszant amikor egy ujsagiro szenzaciohajhasz riportot tesz kozze, rasszizmusrol, meg kirekesztesrol irva, mikorv a valosagban egesz masrol van szo.
 
Erdemes megnezni, es azutan velemenyt mondani egy olyan problemarol, amit keptelenek megoldani a nalunk skkal okosabbak!
Egyszerubb persze rasszistazni, es szegregaciorol beszelni, de ezzel legjjobban azokkal van kitolva, akiknek az eletet elintezik nehjany politikailozunggal a bolcsek, es kozben nem altozik semmi!
 
A Magyar Cserkészszövetség mondvacsinált indokokkal elutasította egy borsodi roma fiatalokból álló cserkészcsapat megalakulását. Még a cserkész név használatát is megtagadták tőlük. Minden egy cserkésztáborral kezdődött, amelynek kapcsán rövid úton kiderült: a borsodi roma fiatalok „sem származásuk, sem hitük alapján nem illenek a magyar keresztény cserkészek közé”.


Van egy iskola Borsodban, amelynek alapítói tíz évvel ezelőtt azt a célt tűzték ki, hogy azokat a gyerekeket is eljuttatják az érettségiig, akikről az állami és a kormány által is kiemelten támogatott egyházi közoktatás lemond. Ezek a diákok magukkal hozzák a generációkon megtörhetetlenül átörökített szegénységet, a kirekesztettséget, amiből az érettségi megszerzése jelenthetné a kiutat. Anélkül ugyanis nem megy. Az érvényesülni tudó, keresett szakmunkásoknak is van érettségijük. Minden statisztikából az olvasható ki, hogy érettségi nélkül az életesélyek sokkal rosszabbak, az még az egészségben töltött évekre, a várható élettartamra is hatással van. Az elmúlt nyolc év oktatáspolitikai fordulatának következményeként azonban a mélyszegénységben élő gyerekeknek az érettségi megszerzése csak álom.

Ebben az ellenszélben próbál a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola talpon maradni, tanulókat toborozni, megtartani és az érettségiig eljuttatni. Az iskola ennek érdekében az összes elérhető integrációs lehetőséget megragadja, hogy a diákok találkozhassanak a gettón kívüli világgal. Tanulóik zöme ugyanis a környék szegregált, cigány általános iskoláiból érkezik, ahol nem találkoztak más társadalmi réteghez tartozó osztálytársakkal.

A szegénység pedig fizikailag is bezárja a gyerekeket: a középiskola megkezdése előtt a legtöbben még a nagyobb borsodi városokig sem jutottak el, nemhogy a fővárosig.

Ezért tartja kiemelten fontosnak az iskola igazgatója, Derdák Tibor, hogy a gyerekeknek a lehető legtöbb olyan programot megszervezze, amelynek során kinyílik számukra egy másik világ: a szegénységen túli. Ilyen integratív együttműködésük van több budapesti középiskolával, határokon túli oktatási intézményekkel is. A kapcsolatoknak köszönhetően az iskolában mindig vannak vendégek a világ minden tájáról.

Néhány éve az iskola lehetőséget látott a Magyar Cserkészszövetségben (MCSSZ) is. A Dr. Ámbédkar Iskola diákjai és pedagógiai munkát segítő kollégái 2014 óta rendszeresen részt vettek a szövetség által szervezett különböző programokon. Az ámbédkaros pedagógusok célja az volt, hogy a cserkészmozgalom náluk is megvethesse a lábát.

„Vendégül láttuk a mozgalom megyei képviselőjét, majd december elején Szerencsen mi ismerkedtünk a cserkészek munkájával, december végén Budakeszin téli portyán jártunk, a Bükkben túráztunk, e hét végén pedig Szokolyán cserkészőrsvezető-képzőn veszünk részt. Célunk, hogy saját cserkészcsapatunk legyen, és a kallódó fiatalokat összefoghassuk” – olvasható az Ámbédkar honlapján. De sokáig nem örülhettek a borsodi roma fiatalok, a magyar cserkészek ugyanis nem kértek belőlük, s az Ámbédkarral alakuló kapcsolatot elvágták.

A fordulópont tavaly, 2017 nyarán történt. A hivatalos cserkészcsapattá szerveződés egyik feltétele, hogy a formálódó társaság tagjai együtt táborozzanak, és a tábor alatt vezetőképzésen is részt vegyenek.

– Ott követtük el a történelmi hibát, hogy befizettük a gyerekeinket a táborba

– idézi fel Derdák Tibor. – Amikor a cserkészeknek leesett, hogy a táborozók között három roma fiatal is lenne, azonnal vissza akarták küldeni a befizetett pénzt, indoklásul pedig összevissza magyarázkodtak.

A befizetett részvételi díjat nem vették vissza, mert tavaly nyáron még abban reménykedtek, hogy majd egy másik táborba elmehetnek, de mindenhonnan ugyanazt az indok nélküli elutasítást kapták: „Ez a tábor bensőséges lesz, csak a mieinknek szerveződik.”

– Ahogy a nyár elrepült – folytatja Derdák Tibor –, világossá vált, hogy

a borsodi cserkészek egyik táborában sem táborozhatnak befizetett pénzükért a roma gyerekek, de még azok az ifjúsági vezetők sem, akik velük dolgoznak.

Az országos vezetőséget hiába kérleltük, hogy a borsodiak helyett vállalják el a gyerekeinket más megyék táboraiban. Kétszer is fogadtak bennünket irodájukban az elmúlt télen, de csak arról beszéltek, hogy sem származásunk, sem hitünk alapján nem illünk a magyar keresztény cserkészek közé. Az integráció fontosságát szép szavakkal ecsetelték, de tettek nem követték a szavakat: mi soha nem találkoztunk roma gyerekekkel vagy roma ifivezetőkkel a borsodi cserkészcsapatokban. Arra próbáltak rábeszélni minket, hogy keressünk magunknak olyan szervezetet, amelynek szervezeti kultúrájába jobban beleférünk. Még szerencse, hogy a francia cserkészek a segítségünkre siettek, és tavaly nyáron cserkésztábort szerveztek Sajókazára. A francia ifivezetők felavatott cserkészsegédtisztek, így nyaranta arra az időre mi is cserkészek lehetünk egy kicsit. Máskor nem, mert

a cserkész név használatát közben megtagadta tőlünk a Magyar Cserkészszövetség, arra hivatkozva, hogy honlapunkon hírt adtunk a meghiúsult Borsod megyei táborozásról.

Többször gondoltunk arra is, hogy valamelyik külföldi csapathoz fordulunk, ahol talán szívesebben fogadnak bennünket. Szlovákiai roma barátaink két évvel ezelőtt részt is vettek egy uniós pályázatból megvalósult itteni cserkészképzésen, majd elmentek a helyi magyar cserkészcsapathoz, de durva elutasításban volt részük. Tavaly ősszel Erdélyben próbálkoztunk. Cserkészfelszereléseket rendeltünk a gyermekeinknek a romániai magyar cserkészszövetségnél, és be is fizettük érte a pénzt. A felszerelések azonban nem érkeztek meg. Talán ők is tehertételnek éreztek minket. A franciák viszont az idén is jönnek. Talán azért, mert ők nem állnak közvetlen szervezeti kapcsolatban a Magyar Cserkészszövetséggel, mint a határon túli magyarok?

Nemrégiben a Magyar Cserkészszövetség azért került a figyelem középpontjába, mert a szervezetet Orbán Viktor miniszterelnök is meglátogatta a Teleki–Tisza-kastély felújítását követő avatón. (Az épületet és a parkot 2013-ban kapta meg a cserkészszövetség, és a kormány biztosította a felújításhoz szükséges 2,5 milliárd forintot.) A miniszterelnök a kastélyátadáson azt mondta: „Az épület nem ajándék, hanem lehetőség a cserkészszövetség kiteljesedésére, közösségépítésre.”

orban_cserkeszek_foto_minelnoki_sjto_arvai_karoly_fit_800x10000.jpg

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Árvai Károly
Mi is éppen a miniszterelnök által hangsúlyozott közösségépítéssel kapcsolatban fordultunk a cserkészszövetséghez. A közösségépítés és -fejlesztés régóta kiemelt célja a nemzetközi cserkészetnek is. A magyar szövetség erre a munkára nemcsak a magyar államtól, hanem az Európai Uniótól is kapott támogatást. A honlapjukon is olvasható információ szerint 2013 áprilisában indították el a TÁMOP-5.2.8-12/1-2013-0001 Kisközösségi ifjúságnevelés támogatása című kiemelt projektet, amelyhez az európai adófizetők egymilliárd forinttal járultak hozzá. Az uniós pályázat egyik célkitűzése itt is a közösségépítés volt, illetve azon belül megfogalmazódott egy speciális cél is, a hátrányos helyzetű gyerekek bevonása a cserkészközösségek életébe. A projekt célcsoportjáról a pályázat ezt írja:

„6–25 éves gyermekek, fiatalok, kiemelten azok, akik működő ifjúsági kisközösségbe való bekapcsolódás lehetőségének szempontjából hátrányos helyzetűek (hátrányos helyzetűnek számít az a gyermek/fiatal, aki olyan településen él, ahol nincsen lehetősége meglévő és működő gyermek- és ifjúsági közösséghez kapcsolódni).” Mi úgy értelmezzük, hogy ennek a pályázatnak kiemelt célcsoportja éppen a sajókazai roma iskolások csapata lehetne, amelytől viszont megtagadták ezt a lehetőséget.

A cserkészszövetségtől azt kérdeztük, hogy az elmúlt években hány roma cserkészvezetőt és közösségszervezőt neveltek ki. Arra is rákérdeztünk, hány hátrányos helyzetű és/vagy roma gyereket sikerült a közösségi programokba és táboroztatásba országszerte bevonni. Erre azért is voltunk kíváncsiak, mert a cserkészek honlapján az is olvasható, hogy a 2014 nyarán indított és azóta is folyamatosan zajló országjáró rendezvényeiken az ország több hátrányos helyzetű településén jelentek meg programjaikkal,

amelyekkel a helyi közösségi életet kívánják fellendíteni. Felmerül a kérdés: alakult-e az elmúlt években hátrányos helyzetű, roma cserkészcsapat e munka hatására, illetve az MCSSZ elősegítette-e ilyen cserkészcsapat megalakulását?

Válaszukat változtatás nélkül közöljük.

„A Magyar Cserkészszövetség ifjúságnevelő, önkéntes munkáját 1912 óta – néha illegalitásban vagy emigrációban – folyamatosan végzi, az alapítók eredeti szándéka szerint.

A Magyar Cserkészszövetség értékközpontú szervezet: az integrált nevelésben hisz és tevékenységét is ennek megfelelően végzi. Ezért nem tartja nyilván sem a tagok, sem a vezetők nemzetiségi/etnikai vagy hátrányos helyzetre vonatkozó hovatartozását.

Ugyanakkor az említett pályázati konstrukció E1 pontja szerint: hátrányos helyzetűnek számít az a gyermek/fiatal, aki olyan településen – Budapesten kerületben – él, amelyben 2013. január 01-én nincs a Kedvezményezett hálózatába tartozó, alapszabálya szerint működő, aktív ifjúsági kisközösség. A Magyar Cserkészszövetség ennek megfelelően bonyolította le a projekt tevékenységeit, azaz olyan településeken segítette csapatok fejlődését, ahol nem működött korábban aktív ifjúsági kisközösség, hogy önkéntes alapú és társadalmi felelősségvállalást erősítő kisközösségeket erősítsen, továbbiakat létrehozzon. Ennek megfelelően a projektidőszakban, azaz 2013.04.01-2015.12.31 között 24 új csapat alakult, és a Szövetség – a hátrányos helyzetre vonatkozó szempontok szerint – 3760 fő számára teremtett lehetőséget a kisközösségi lét megismerésére. Ez a folyamat azóta is zajlik, és további csapatok jöttek létre a közösségfejlesztés hatására. Ezen csapatok megfelelnek a fenti kritériumoknak, melyek között 7 olyan csapat is alakult a projektidőszak alatt, amelyek a 105/2015 (IV.23) Kormányrendelet 1§. szerinti ún. kedvezményezett településeken találhatóak, ami az összes csapat vonatkozásában 29,1 százalékot jelent. Vagyis a létrejött közösségek mindegyike a pályázati feltétel szerinti környezetben jött létre, de ha szigorúbb szempontokat veszünk figyelembe, akkor is a csapatok közel harmada jött létre a kormányrendeletnek megfelelő kedvezményezetti településen. Emellett a Magyar Cserkészszövetség támogat és bátorít minden ifjúsággal és gyermekekkel kapcsolatos fejlesztő munkát, és szívesen vesz részt párbeszédben, közös gondolkodásban vagy tudásmegosztásban bármilyen olyan szervezettel, aki szintén ezen a területen tevékenykedik.”

Ezek után újra feltettük a kérdést: az MCSSZ-nek van-e olyan specifikus programja, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű romákra irányul? Ilyen programja ugyanis sok szervezetnek van, hogy csak egyetlen példát említsünk, ilyen a Magyar Katolikus Egyház cigánypasztorációja.

„A Krisztustól az Egyházra bízott küldetés arra irányul, hogy minden embert elvezessen Krisztus hitére, szabadságára és békéjére (…) a küldetésnek ez az egyetemessége arra ösztönzi az Egyházat, hogy megpróbálja elérni még a földrajzilag legtávolabb élőket is (…) a cigányok jó része ezen emberek közé sorolható. Évszázadok óta keresztény hagyományokkal rendelkező vidékeken élnek, de gyakran peremre szorítva. Szenvedés, diszkrimináció, gyakran üldözés bélyegzi meg életüket, mégsem váltak soha Istentől elhagyatottakká (…)” – tudjuk meg a cigánypasztoráció irányelveinek előszavából.

De ehhez hasonló programja az MCSSZ-nek nincs.

Mint a 168 Órának küldött válaszukban írják, az MCSSZ „az integrált nevelésben hisz, és tevékenységét is ennek megfelelően végzi. Ezért nem tartja nyilván sem a tagok, sem a vezetők nemzetiségi/etnikai vagy hátrányos helyzetre vonatkozó hovatartozását. Programjaink pedig mindenki számára nyitottak, aki elfogadja a cserkészet értékeit.”

Mindenki számára azért mégsem: a sajókazai roma fiataloktól megtagadták a cserkészcsapattá alakulás lehetőségét. Ennek fényében nem vehető komolyan az a mondatuk, hogy hisznek az integrált nevelésben.
168.
*
Figyelmetekbe ajánlom, igaz, hogy mese a film, de sajnos igaz dolgok vannak benne...



Az ének szövege is figyelemreméltó.
El kell fogadnunk a más kultúrát, a szokásokat és az embereket. Ha nem tesszük, akkor ismét csak a sötét középkorban találjuk magunkat.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,798
Tagok
615,335
Legújabb tagunk
KevinSon
Oldal tetejére