A FÉLIG ÜRES MAGYAR POHÁR, AVAGY „MAGYARSÁG-KESERGÉS”?

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
semelweis.jpg

Egy hazai munkacsoport nemrégiben magyar egyetemi hallgatók pesszimizmus-szintjét vizsgálta. A kutatás során magyar, magyar, de külföldön tanuló és külföldi diákok elégedettségi szintjét hasonlították össze. A fő kérdés az volt, vajon honnan ered szinte közmondásos pesszimizmusunk?



A kutatás eredménye sajnos nem túlságosan pozitív: a magyar diákok mind itthoni, mind külföldi környezetben egyaránt pesszimistábbak, mint a többi nemzet tagjai. Ahhoz, hogy ezt az eredményt megtudják, Tóth Mónika Ditta, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi és Kovács Judit, a Debreceni Egyetem Pszichológia Intézeteinek munkatársai többféle mérési módszerrel kutatták az elégedetlenségi szintet és annak okát. A szubjektív jóllétre vonatkozó beszámolókat a vizsgálat kulturális közege befolyásolta, így a külföldön élő diákok pozitívabban ítélték meg mentális jóllétüket és pozitívabb attitűdről is számoltak be, mint itthon élő társaik.


Magyarság= kesergés?
Sajnos általános nézet, hogy a magyarok pesszimisták, úgymond kesergő típusú emberek, akiknek negatív az attitűdjük és a gondolkodásmódjuk. Még a Himnuszunk is szomorú, nem pedig bátorító, a többi nemzetével szemben, s bár ott rejlik soraiban a remény, mégis a múltbéli sérelmeink, vereségeink sorakoznak fel benne.


Egy korábbi, a magyar lakosság lelkiállapotát vizsgáló felmérésben kimutatták, hogy a lakosság 7%-a súlyos, a Beck Depresszió Skálán 25 pont feletti tünetegyüttestől szenved. Az önmagunkról alkotott sztereotípiában nem olyan régóta szerepel ez a búskomorság. Egy másik, reprezentatív felmérés szerint, mely a 70-es évektől követte nyomon a magyarok lelki állapotát, a 90-es évek elejéig, honfitársaink inkább a hazafiasság, a barátságosság, a vidámság, büszkeség, hűség szavakkal jellemezte népünket. Ebben a vizsgálatban így inkább arra keresték a választ, hogy a pesszimizmus konformitás szintjén jellemző-e ránk, ami befolyásolja kulturális mintaként a dolgokról való beszédmódunkat, elmondásainkat, vagy belső indíttatású.


Optimizmus vagy pesszimizmus
Köztudott, hogy az optimista emberek sikeresebbek. Minden cselekedetükhöz, minden kockázatvállalásukhoz bátrabban állnak hozzá, mert a dolog kimenetelét csak pozitívan tudják megjósolni. Ezzel szemben a pesszimista ember nem mer kockáztatni, hiszen attól tart, hogy bármi, amibe belevág, csakis negatív végkimenetelű lehet. A kutatók kétféle mérési típussal vizsgálták az optimizmus szintjeit: közvetett és közvetlen módon. A közvetlen beszámolók tudatosan formált önjellemezések, melyek normatív, kulturális és társas kívánatossági hatásoknak sokkal inkább kitettek. A közvetett vizsgálati mód esetén pedig inkább azt mérik, hogy mennyire bírunk pozitív beállítottsággal a magunk természetes módján, különböző területeken.


A vizsgálatba bevont diákok négy csoportra oszthatóak: 50 Magyarországon élő és tanuló magyar diák, 40 külföldön élő és tanuló magyar diák, 50 Magyarországon élő és tanuló külföldi diák és 10 saját hazájában élő és tanuló külföldi diák. A kutatásban használt kérdőívnek két része volt: az elsőben a tanulók 4 kitalált történetet olvashattak, melyek végén egy, vagy két kérdésre kellett válaszolniuk. Ezek a történetek nem egyértelmű szituációkat fogalmaztak meg, így értékelésük jól mutathatja az optimista, vagy pesszimista hajlamot. Ebben a mérésben a válaszadást nem befolyásolja a társadalmi elvárás és a válaszok sokkal őszintébbek lehetnek, hiszen a megkérdezetteknek a befejezetlen történetekből nem derül ki, mit is kutatnak pontosan.


A cikk a reklám után folytatódik


Érdekes tesztek
Az első tesztben a diákok egy, a pekingi olimpiáról szóló cikket értékeltek, ezzel az optimizmus szintjét mérték fel. A történet főhőse egy kétszeres bajnok volt, akinek harmadjára nem sikerült megvédenie címét, „csak” a második lett. A pozitivizmus szintjét azzal mérték, hogy ki tudott a második helynek is örülni. A második történetben egy jó tanuló az általa szeretett tantárgyból rossz jegyre vizsgázott. A hozzá kapcsolódó kérdés pedig az volt, hogy a képzeletbeli szereplő helyében elmenne-e javítani. Ezzel azt kívánták igazolni, hogy az optimisták jellemzően a saját sikertelenségeiket külső okra vezetik vissza.


A harmadik történet egy munkahelyi-baráti viszonyt volt hivatott bemutatni, amiben megjelenik a féltékenység, a csalódottság, negatív érzelmek, de a szolidaritás és a büszkeség is. Mivel az optimisták társas kapcsolataikban is hajlamosak a szebb dolgokat látni – nem egyértelműen pozitív vagy negatív történések esetén –, így az optimizmus jelének vették ezt ebben az esetben is. A negyedik és egyben utolsó történetben a kockázatvállalás volt a fő tényező. Egy feltételes szerencsejáték esetében kellett döntést hozni: elég a kevesebb, de biztos pénz, vagy megéri kockáztatni. Az optimisták jellemzően szeretik az ilyen lehetőségeket, így ezzel a kérdéssel is igen sok konklúziót tudtak levonni.


Nem bizonyíték, de elgondolkodtató
Sok szembeötlő sajátosság van a felmérésben. Az első, hogy alapvetően a diákok „jól vannak”, valamint kimagaslóan jó a közérzete a Bécsben tanuló osztrák diákoknak, a magyar diákok történetértelmezései pedig inkább pesszimista. A vizsgálat konklúziója végül az lett, hogy az önbeszámolók igazodnak a kulturális környezethez, de az automatikusabb beállítódások nem. A szubjektív jóllét pedig a hazától távolodva romlik, vagyis a külföldi lét rontja ezt. A kutatási eredményeket ugyan elővigyázatosan kell kezelni, hiszen a vizsgált személyek száma igen alacsony, de mindenképpen érdemes elgondolkodni rajta. Minthogy azon is, milyen példát mutatunk leendő, vagy meglévő gyermekeinknek. Mert nem mindegy, hogy a pohár félig üres, vagy félig tele van.


Gölöncsér Márta - Semmelweis Figyelő
 

FeDDor

Állandó Tag
Állandó Tag
Az egyetemisták már felnõttek. Kérdés, hogy a pesszimizmusunkat hány éves kortól lehet kimutatni. Szerintem az iskola elsõ osztáluától indul a kűlõnbség.
 

karlosito

Állandó Tag
Állandó Tag
...."honnan ered szinte közmondásos pesszimizmusunk?"Azéletből merített tapasztalatokból ered szerintem. Mit lát a diákság, rengeteg munkanélküli diplomást. Nagyon kevés a munkalehetőség, kevés a fizetés, magasak az adók, ingatag az ország helyzete. Szerintem nem csoda, hogy pesszimisták vagyunk.
 

Kérihajni

Állandó Tag
Állandó Tag
Eleve az általános iskolai tanítás nem helyes szerintem, mert alapvetően a hibákra összpontosít és nem dicsér!! :(
 

Bezdedi

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem pesszimisták vagyunk, hanem realisták. Ne feledjétek, meg kellett maradnunk, s ez az elmúlt 1100 évben minden ellenkező irányú befolyásolás ellenére sikerült is. Egyszerűen pontosan felmérjük elsőre, milyen helyzettől mit várjunk. Aztán ez nyavajgásnak is hathat, de pont megvéd minden mástól. (Persze az ilyen általánosító kinyilatkoztatások sem szerencsések...);)
 

Szurujjas

Állandó Tag
Állandó Tag
Ahogy látom, az olvasottakkal részint egyet is tudok érteni... ám az kevés, hogy időről-időre felmérjük, hogy pesszimisták vagyunk, s "ha már azok vagyunk", akkor mások pesszimizmusához hasonlítjuk magunkat. Akit valóban érdekel a téma, azoknak ajánlom a sajnos tavaly elhunyt Kopp Mária felméréseit és tanulmányait, pl.: http://www.tavlatok.hu/86/86kopp_skrabski.pdf, vagy a 2010. évi reprezentatív felmérésének eredményeit (10000 fős mintán vizsgálták).
 

Mester70

Állandó Tag
Állandó Tag
Nemzeti drámánkban is benne van a Tiborcz panasza. Valószinű a túlzott igazságvágyunk ütközik a realitással, és tépelődünk.
 
Sokan az ezer éves "turáni átok"-ra hivatkoznak, de ennek már le kellett volna telnie - már ha volt egyáltalán ilyen. Valószínűbb, hogy a Habsburg abszolutizmus vagy a '48-as szabadságharc leverése után honosodott meg az össznépi borúlátás, a szomorú nóták, egyebek. Aztán persze sok politikai változás csak erősítette ezt...
 

sikerabc

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekes dolog a felmérés és a statisztika. Winston Chuchill mondta egykor: "csak abban a statisztikában hiszek amit én hamisítottam". Lehet, hogy Ö tudott valamit?
Ügyes húzással az átlagemberek elkeseredéséből csinálnak statisztikát, mert a milliomos csemetéhez nem férnek hozzá.
Ha megnézzük a magyar történelmet Mátyás király óta nem volt olyan vezetője (mindegy, hogy minek nevezem) aki Magyarországon a magyar nép érdekeit tartotta szem előtt. Az " uralkodó osztályunk" mindig valamelyik náció toalettpapírjául szolgált. A török idők, a habsburg idők, a német idők, a szovjet idők, az amerikai és izraeli idők. Vezetőink mindig árulták valakiknek az országot, a nép meg jobb híján kesergett. A Bánk bánban sem Bánk kesereg, hanem Tiborc. Ezt ügyes húzással országképnek alakítják át - gondolom megbízásból - különböző "emberek". Talán fel kellene ébredni, az átlagembernek is? :(
 
Oldal tetejére