A Föld Napja - Irodalmi pályázat

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

GJodie

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
www.tvn.hu_d0cf2c8e3f0797269c201bef08a08da8.gif


Ki ne olvasta volna gyermekként a Tüskevár vagy a Vadon szava esetleg a Lassie c. könyveket? Maradandó élményt nyújtott valószínűleg mindenki számára, az állatok és a természet szeretetére nevelve.
Valamennyi művészeti ág tisztelettel adózik a bennünket körülvevő Flórának és Faunának, ezért a CanadaHun is szeretne hozzájárulni a maga módján ehhez a csodálathoz.
Egy olyan irodalmi pályázatot indítunk, amelyben a alkotások témája a természet és az állatok.
A novellák, elbeszélések házi kedvencekről éppúgy szólhatnak, mint a háztájiban vagy az erdő-mezőkön élő állatokról akár saját szemükkel akár az ember szemével láttatva őket és a világukat.
Kizárólag saját műveket fogadunk és értékelünk állandó tagjainktól!

Formai követelmény: maximum 10.000 karakter hosszúság

A szavazás a szokott módon történik, a köszönöm gomb megnyomásával.
Az első három legtöbb szavazatot kapott alkotás írói részesülnek a díjakban.


Beküldési határidő: 2011. április 15.

Eredmény hirdetés: 2011. április 22. (a Föld Napja)​


Fődíj: 15.000,-Ft értékű könyvcsomag
http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=2791199&postcount=72
II. hely: 10.000,-Ft értékű ékszerszett a JAF Kollekcióból választva
III. hely: 5.000,-Ft értékű L. Fodor Tamás: Felejthetetlen nyár c. dedikált regénye


Minden pályázót emléklappal ajándékozunk meg.​

(A díjak pénzre nem válthatóak. A pályázók a művek beküldésével egyúttal elfogadják a CanadaHun általi kiírás feltételeit.)​

A pályázattal kapcsolatos egyéb kérdésekkel keressetek bátran! GJodie
 

bullstar

Állandó Tag
Állandó Tag
A JÓ KUTYA

Az ajtó nyikorgására felriadt, és gyengülő látásával már csak mosódott foltokat látott. Megpróbált lábra állni,
de legyengült , hidegtől merev izmai nem engedelmeskedtek. Érezte, ahogy felemelik testét a nyári konyha
csontkeményre fagyott döngölt agyagpadlójáról. Jó illatú kéz volt, emlékeztette valamire, ami nagyon rég volt.
A kéz meleg takaróba burkolta és gyengéden felemelte. Olyan érzés futott át fagyott végtagjain, mint amikor
még vele volt a Gazda, aki ételt-italt adott és néha engedte, hogy megnyalja kérgesre öregedett csomós ujjait.
Orrát friss csípős téli szél csapta meg, s tudta, hogy távolodnak mindattól, amit a Gazda rábízott, hogy őrizze.
-----
A gazda becsukta a csirkeól ajtaját, és mérgesen nézett lefelé a két fekete szempárba a nagy szőrcsomón.
-Mit mondtam neked te bolhacirkusz? – Mormogott a bajusz. –Még egyszer megkergeted a tyúkjaimat, akkor
viszlek a sintérhez. Megértetted? Te vagy a világ leg butább kutyája, mert a héten már harmadjára szorulsz érte.
Ma sem kapsz vacsorát, csak vizet! És nincs nyüszögés és nyalakodás! …No!
Bundás nagyon szégyellte magát, de hát mit lehet tenni, amikor az a kopasznyakú állandóan kikezd vele?
A minap is kikaparta azt a szép fényes csontot, amit a gazda adott, hogy a viszkető fogínyét kezelgesse vele.
Hiába ásta jó mélyre, az a nyomorult keményorrú képes volt kikaparni onnan, és a csőrével csúnya lukakat
ütött a szép sima fényesre nyalogatott közepén, pedig azt a Gazda adta neki. Csak és csakis neki egyedül!
Duzzogva bújt be a tornác alá, onnan pislogott ki mérgesen, aprókat bufogva, mérhetetlen sértődöttségében.
-----
Rossz előérzete volt egész este. Valami furcsát szimatolt a ház felől, és alig várta, hogy a nap felkeljen.
A tyúkól tetejére sütött a nap, és azok a nyamvadtak irgalmatlan lármát csaptak, pedig a kopasz-nyakú
sok téllel ezelőtt kegyvesztett lett a Gazdánál. Saját két szemével látta, amikor keményen meg lett büntetve,
ráadásul a Gazda ráhagyta, hogy a két kaparólábat a leveses fazékból kikapva, személyesen is elítélje.

A nap csak emelkedett egyre feljebb, és a gazda ajtaja nem nyílt ki. Kétségbe esve neki esett az ajtónak,
rágta,rúgta nyomta, ahogy bírta, pedig már felette is eljárt az idő,de most minden porcikája rosszat sejtett.
Végül a retesz feladta a korhadt ajtófélfán, és recsegve, ropogva, szilánkokat öklendezve kifordult a helyéből.
A Gazda keze lelógott az ágyról, és alig-hogy érezte a megnyugtató meleget benne. Bökdöste az orrával,
próbálta óvatosan a fogai közé venni, de nem sikerült, csak halk nyöszörgés volt rá a válasz..A rémülettől vonyítva
átugrotta a kaput, (pedig már tizenkét éves is elmúlt) és meg sem állt a szomszédos tanyáig.

A mentő a kapu előtt állt meg, és idegenek siserahada lepte el a házat. Bundás a nagy sürgésforgás közepette
csendben szorongva nézett hol a Gazdára, hol azokra, akik körötte sürgölődtek. Furcsa rudakkal emelheő
hófehér ágyat hoztak, és a Gazdát feltették rá. Kétségbe esve futott volna hozzá, de szelíden félre tolták.
-Bundás ! – Hallatszott a gazda erőtlen hangja. – Vigyázz a házra!.. Jó kutya vagy!… A legjobb!
------
„Vigyázz a házra!”, visszhangzott a fejében, ahogy távolodott a meleg takaróba bújtatva, ahová a jó illatú
kéz emelte. Kitépte magát a karok közül, és utolsó erejét is összekaparva visszafutott a ház küszöbéig, ahol
egész testében remegve leroskadt. Érezte még, ahogy egy ásótól kérges bütykös meleg kéz végigsimítja
csatakos csomókba gubancolódott vénségtől fakó bundáját. Testét jóleső melegség járta át,és a nagy bajusz
csak ennyit szólt; csendes nyugodt hangon. -”Jó kutya vagy!… A legjobb! „
------
A falusiak sokáig mesélgettek róla, hogy az öreg Kántor tanyáján mi történt. Elmesélték, hogy az öreget
egy nap szélütés érte, és a kutyája ráncigálta át a szomszédját a nadrágja szárába kapaszkodva. De hiába.
Az öreg harmadnapra elhunyt a megyei kórházban. Azt is beszélték, hogy a kutyája maga rágta ki a tyúkól
ajtaját, hogy a baromfiiaknak legyen mit kapirgálni. Senki fiát nem engedett a közelükbe. Mégy a szomszédot
se engedte közel, pedig az hordott élelmet és vizet a kutyának. Végül az öregség vitte el mindet, de a kutya
nem tágított. Három évig őrizte a házat egymaga. A szomszéd hívta ki rá az állatorvost, mikor oltani kellett.
Aztán egy kemény télen a szomszéd is nagyon beteg lett és felhívta az állatvédőket, hogy menhelyre vigyék.
Az állatvédők harmadnapra jöttek is, de az öregedő eb kitépte magát a kezükből és visszaszökött, a házhoz.
Akkor pusztult el a szegény pára. Ott, a házuk küszöbén lehelte ki a lelkét.

M. Laurens 2011-01-
[/FONT]
[/FONT]11[/FONT]
[/SIZE]

Ui: A történet inspirációs alapjául szolgáló forrásanyag képe látható a mellékletben, mely fellelhető a Kisherceg Gazdikereső és Állatkereső oldalán.[/FONT]
 

Csatolások

  • Morzsika-.jpg
    Morzsika-.jpg
    183.9 KB · Olvasás: 18

sydneyolimpia

Állandó Tag
Állandó Tag
Hello jelentkeznék én is, egy kis összefoglalo fogalmazással!
Remélem tetszeni fog!


Modern világunkban aggódnunk kell a fák,a növények pusztítása, a madarak tömeges elhullása és levadászása és a kóbor állatok éhezése miatt is. Nem nyújthat vigaszt az a gondolat, hogy először az emberek világában adódó gondokat kell megoldanunk, hiszen emberhez méltó és a természet világához méltányosan viszonyuló, ártástól mentes magatartás lenne kívánatos ember részéről, mivel attól, aki ártó vagy közömbös módon viszonyul a növény- és állatvilághoz, az emberek sem várhatnak sok jót. Ezek egymással összefüggő, egyidejűleg megoldandó, nem is minden esetben anyagi kérdések.
Pedig lenne megoldás!!!!!!!!!
Először is a jövőre előremutatóan az ifjú nemzedékek nevelési és oktatási terveibe be lehetne építeni a természet tiszteletének és megóvásának követelményét. Ami a jelent illeti, a törvények ellen vétőkkel szembeni szigorúbb fellépéssel és ellenőrzéssel szükség esetén párosuló büntetéssel lehetne határt szabni a további pusztításnak.
Ami pedig az anyagiakat illeti, reklámtevékenységek észbontóan pazarló, magas költségeinek lefaragásával lehetne gátat vetni az embert maga alá temető papíráradatnak, és az emberi tudatot óránként különféle hirdetésekkel pásztázó zaklatásnak. Nem beszélve a marketing ágazatban viszonylag kevés munkával megszerezhető magas jövedelmekről, amelyek megfékezése ugyancsak kívánatos és fontosabb célokra befektethető lenne.
Mind természeti és emberi környezetünk védelmét, mind a ráfordítható anyagi költségek előteremtését szolgálná, ha végre valóban és hatékonyan gátat vetnénk az emberek hétköznapjait ellehetetlenítő rombolásnak, ami buszmegállók építményeinek tönkretételéből állnak, hogy csak néhány megoldandó gondot említsünk.


by: Kiss Sydney Olimpia
 

kukta

Állandó Tag
Állandó Tag
A fenyőfák himnusza

Amikor csak van pályázat,ugy a jó ha időben irunk és pályázunk mert ekkor nagyobb az esély,hogy a legtöbb köszönömöt szerezzük meg....
Ez a versem még akkor iródott mikor még nem is ünnepelte a világ a föld napját...
A Föld napja április 12 célja, hogy különféle akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.
Magyarországon 1990 óta rendezik meg.


Katonasági szolgálatban Makarszka közelében a Dalmát tengerparton voltam. Minden januárban-horvátul-sijecanj az volt a feladatunk,hogy a tülevelő erdőben a fenyőfákat vissza kell vágnunk. Mire jön a nyár,kevesebb száraz tülevelek legyenek amik fel birnának gyulladni a figyelmetlen turisták hanyagolásától.Hát mig nyestem őket,szüntelenül egész hónapban akkor született meg bennem ez a vers amit csak most kapartam elő erre a pályázatra

A fenyőfák himnusza<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Csendben zengjétek életetek himnuszát<o:p></o:p>
Ártatlan fenyőfák...<o:p></o:p>
Minden ágatok lágy sóhaját<o:p></o:p>
Csak én hallom senki más.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Ti tudjátok milyen az,<o:p></o:p>
Ha nagyon fáj,<o:p></o:p>
Mikor az éles balta ágatokra kaszál...<o:p></o:p>
Megbirkózni az erős vihar sem segithet már..<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ti csak zengjétek himnuszotokat<o:p></o:p>
És ne féljetek<o:p></o:p>
Az élet után<o:p></o:p>
Fájdalom nincs már.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Megsiratom sorsotokat bátor fenyőfák<o:p></o:p>
Mig zenéteket hallom<o:p></o:p>
Csak én és senki más!<o:p></o:p>
Zengjetek bátor fenyőfák!<o:p></o:p>
 

dorotea

Állandó Tag
Állandó Tag
<o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o>Szeretnék két történetet megosztani veletek. Nagyon szeretem a természetet, az állatokat. Óvom, féltem mindkettőt.
Az első történet (régebbi) a kiskutyámról szól, aki a mai napig hűséges társam.
Írásomban megosztom veletek, hogy találtam rá. Fogadjátok szeretettel.

mollyul200.jpg



Új élet vár

Reggel jó kedvvel ébredtem. Kinéztem az ablakon. A táj gyönyörű hófehér. Nagy pelyhekben hull a hó. Az első napsugár fénye játszadozik a kristályos hópihéken. A madáretető is benépesedett. Ázott kis szürke veréb bukdácsol a hóban. Mosolyt csal az arcomra, ahogy nézem. A sok próbálkozás után szárnyat bontva sikerül felrepülnie. Boldogan szárnyal. Felöltözöm és indulok én is. Szeretem a telet, szeretek a hóesésben sétálni. Boldog vagyok.
Kicsit távolabb...
A városszéli parkban egy csontig lesoványodott kiskutya vívja élet-halál harcát. Fáradt, meggyötört a teste. Látszik, hogy egy lépés is mekkora erőfeszítésébe kerül. Fájdalmas nyüszítését nem hallja senki. Néptelen, csendes a környék. Összeszedi magát, hajtja az életösztön. Fejét felemeli, testét vonszolja tovább a jeges, hideg hóban. Nem adja fel...
Élteti egy reménysugár, élni akar mindenáron. Valaha szerették, jól bántak vele. Most kegyetlen módon kidobták, sorsára hagyták. Éhesen átfagyva folytatja útját.
El-eltűnik a hóban, kicsi fejét felemeli. Vár, pihen, ismét új erőre kap. Mintha érezné, menni kell, nem szabad megállni. Nehéz minden mozdulat, fájdalom hasít apró testébe. Istenem a kicsi kutyaszív is nagyon tud fájni. Menj! Menj, ne add fel!
Vidáman lépdelek, a frissen esett hó ropog a talpam alatt. Gondolatok járnak a fejemben, mi vár még ma rám. Mit kell elvégeznem. A városszéli parkhoz érek. A bokrok ágai a hó súlya alatt, szinte a földig érnek. Szemem megakad egy fekete folton. Vajon mi lehet? Odalépek, látom, hogy egy kiskutya fekszik előttem. Szólongatom, megérintem az élettelennek tűnő testet. A kutyus szemhéja megremeg, próbálná kinyitni a szemét, de nem tudja. Már sírni sincs ereje. Óvatosan felemelem. Beteszem a kabátom alá. Testemmel próbálom melegíteni. Sietve indulok hazafelé. Reménykedem, csak bírja ki szegényke addig. Új élet vár rá nálam. Szél fújja arcomba a havat, de nem törődöm vele. Minél előbb haza kell érnem. Közben beszélgetek a kutyushoz, bíztatom.
- Ne add fel, nálam új otthonra találsz, új életed lesz. - Szorítom magamhoz. Kicsit mocorog, mintha mondani szeretne valamit. - Dödi! Igen így foglak hívni. Tetszik, jó lesz ez a név? Mit szeretnél, csinálok neked egy kényelmes kis kuckót. Egyelőre bent leszel mellettem, így én sem leszek egyedül.
Beszélgetek vele, észre sem veszem, hogy hazaértem. Kinyitom az ajtót. A tűz ég a kandallóban. Mellé teszek egy puha szőnyeget, arra lefektetem. Megfürdetem, sebeit kitisztítom. Örömmel látom, hogy nincs komoly baja. Holnap elviszem, és az orvosnak is megmutatom. Hozok neki meleg ételt. Fejecskéjét felemeli, nyelvével lassan lefetyel. Ízlik neki, éhes volt szegény. Jóllakottan, odabújik mellém, orrocskáját dörzsöli hozzám. Nevetek, a szája körül a szőrén még látszik az étel nyoma. Felemelem, jóleső érzés tölt el. Ideje lefeküdni, a mai nappal új élet kezdődik mind a kettőnknek. Megsimogatom, a kis szőrgombócot és így szólok hozzá.
- Dödi gyere, feküdj le, betakarlak, aludjál szépen. Jó éjszakát! - Hálásan rám néz, kicsit megcsóválja a farkát, így köszön nekem.
Teltek a napok, Dödi egyre jobban van. Megerősödött, már nagyokat sétálunk, ragaszkodunk egymáshoz. Örülök, hogy rátaláltam. Odabújik hozzám, hízeleg.
- Gyere Dödi menjünk futkározni, játszani.
Boldogan szalad, előre, majd vissza hozzám. Látom, jól érzi magát. Hempereg a puha hóban. Tappancsai látszanak csak, ahogy ide-oda mozgatja. A szomorúság is eltűnt a szeméből. Mosolyogva figyelem, önfeledt játékát. Szívembe melegség költözik. Örülök, hogy egymásra találtunk.
(2010. február. 19.)
 

dorotea

Állandó Tag
Állandó Tag
Ebben a történetben sétára indulok...leülök egy padra emlékeimben felidézem gyermekkorom, a falusi élet varázsát, szépségét, illatát.
Fogadjátok szeretettel.

A6-2.gif



Illat

Szép tavaszi reggelre ébredek. Kinyitom az ablakot. A közeli bokron, szürke verebek hangosan csiripelnek. A távolból vadgalamb párját hívó hangját hozza felém a szél. A pázsitot fehér virágtakaró borítja. Gyöngyvirágszőnyeg, amerre a szem ellát. Illata bódító. Csodás a természet, gyönyörködöm a ringó fűszálon levő harmatcsepp látványában. Nem vagyok egyedül. Unokám sírása figyelmeztet erre. Odalépek a rácsos kiságyhoz, felveszem, magamhoz ölelem, lassan megnyugszik. Bőre bársonyos, ahogy arcomhoz ér, babaillatát szívom magamba. Jóleső érzés tölt el. Számomra jól kezdődik a nap, a szokásos otthoni tennivaló után, sétára indulunk. Az utcán virágzó gyümölcsfák, rózsaszín, fehér virágkelyhek bontogatják szirmaikat. Méhecskék döngicsélve szállnak. A napsugara táncot jár az ölelkező ágak, zöld levelei között.
A közeli patakparton levő parkba érünk. Leülök egy padra, és nézem, ahogy unokám a jó levegőn álomba szenderül.
Szemem a távolba réved, gondolataimban emlékképek kavarognak. Gyermekkoromról, tarka mezőről, virágos rétről, erdő közt kanyargó patakról. Vadregényes a táj, a természet szépsége mindig elbűvöl. A távolban tehéncsorda békésen legelészik, és érzem a frissen kaszált fű illatát. A rét közepén egy gémeskút van, vályúval, délben ide vonulnak szomjukat oltani az állatok. Később, behúzódnak az árnyat adó lombtakaró alá. A hűséges pulikutya is gazdája mellett heverészik. Nincs most semmi dolga, pihenhet. Este jóllakottan vonul haza a csorda, tőgyük tejtől dagad. Várják, hogy előkerüljön a kis szék, a sajtár és a gazda.
Gondolatomban érzem a frissen fejt tehéntej illatát. Nagymama jóságos alakja jelenik meg előttem, kezében a kancsó tejjel. Piros, pöttyös csészémből szoktam vacsorára inni, hozzá kemencében sült finom házikenyeret falatozni. Hajnalban kelt, befűtötte a kemencét, amikor már elég forró volt, leégett a tűz, akkor kisöpörte tisztára. Hozta a nagy falapátot. Az asztalon szakajtóban letakarva pihent az este ledagasztott kenyér tésztája. Az első, amit sütött mindig a langalló volt. Mikor éreztem az illatát, szaladtam ki a szobából, leültem a padra, vártam mikor kapok belőle. Emlékeim velem maradnak, míg élek. Falusi udvar, tisztára söpörve, frissen meszelt falak illata, szalmakazal, virágzó akácfák csüngő fehér virága, émelyítő, mégis nyugalmat áraszt. A feketeföldnek is van egy jellegzetes illata szántás után. Emlékeimbe sokszor visszatérnek.
Elgondolkodom, hány és hány féle illat van. A tiszta, jó levegő, mennyivel másabb volt ott, és akkor, mint itt a városban. Unokám lassan ébredezik, ideje hazafelé indulni. A szép tavaszi napsütésben, gyorsan telik az idő. Boldogan mesélek esténként az unokáimnak a falun töltött gyermekkoromról.
(2010. március. 22.)
 
S

sun shine

Vendég
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Él valahol egy kis kedvenc…egy kis papagáj, egy kisfiú….Kotyócska a neve. Kedvence embernek és állatnak. A természet egy apró csodája, de gazdijának maga a minden. Hogy mi és ki ő? Megpróbálom elmesélni. Ahogy én látom….
Olyan kis lény, kinek hangja lehet lágy, duruzsoló, szívet melengető, de lehet határozott (foglalkozz velem), erőteljes, de mégis csodaszép. Ki csak ott érzi tökéletesnek a világot, ahol gazdija van, ha érzi közelségét, melegségét, hisz számára ez a megnyugtató (és utána esetleg jöhet a kis párja)
Mi neki finom falat? Vajon van annál finomabb, mint amit gazdi szeret? Nem hinném…..
Nincs egyedül. Kislények hada veszi körül. Szebbnél szebbek, bájosabbnál bájosabbak. Kedves tollasok….Kis papagájok és pintyek. Ha közelükbe megyünk, érezzük azt a harmóniát, energiát, ami belőlük árad. Ahogy gondoskodnak egymásról, ahogy tollászkodnak, ahogy szeretik egymást.
Egyszer úgy hozta a sors, hogy én voltam, ki felügyelte a kismadarakat. Korán mentem, a nap szinte még fel sem kelt. Hatalmas csend volt, csak kis kotyogásokat lehetett hallani. Kis beszélgetést, mi nagyon megnyugtató érzés volt. Ahogy ténykedtem a konyhában, és készítettem kis reggelijüket, egyszer csak csodálatos dologra lettem figyelmes. Megállt a kezem, meg sem mertem moccanni. Az egyik kis pinty elkezdett énekelni. Csak hallgattam, és nem tudtam betelni e csodával. Akkor értettem meg igazán gazdijának oly sokszor elhangzott mondatát.
Csodás reggelünk volt, de mire feleszméltünk, már el is késtünk.
 

Zsefyzsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy utcán hozzám csapódott két hónapos kiscica igaz történetének befejező részét osztanám meg az Olvasókkal. Frici meglehetősen rossz állapotban, megfázva került hozzánk...így másnap már az orvosnál találta magát..

FRICI


- Sajnos elég nagy a baj! - közölte az orvos. Valószínű, hogy macskainfluenzás, amit csak ritkán lehet gyógyítani. ..de majd meglátjuk..
Mintha leforráztak volna. Meglátjuk... Az nem lehet, hogy ne gyógyuljon meg!
- Még háromszor kell visszahozni injekcióra, s reméljük minden rendben lesz! - búcsúzott el az orvos.
Az elkövetkező napok mozgalmasan, és feszültségben teltek. De Fricikém már a kezelés napján megmutatta, hogy nem akármilyen fából faragták!
Csalánba nem üt a ménkű - szokták mondani. A kis gazfickó pedig felért egy csokor csalánnal.. Vele mégsem lehetett betelni. A reggelek ezután hajnalban kezdődtek.
Négy órakor nedves orrát szokásához híven a fülemhez dörgölte, s addig dorombolt, amíg simogatni nem kezdtem csillogó, fekete kis hátát. A puszit sem hagyta volna ki! Hiába minden addigi elképzelésem a macska és gazdija közötti higiénikus kapcsolatról! Nem tudtam megállni, hogy csak egy iciri-piciri puszit ne cuppantsak a feje búbjára. (Addig nem is hagyott volna békén.) Ő pedig perdült-fordult, s huss, már röppent is át a másik szobába a kutyámhoz, Dettihez. Fel az ágyra, s ott a hátára fordulva, kinyújtott mancsokkal kellette magát, incselkedett vele. Detti pedig ugrált körülötte vidám farkcsóválással, oda-odakapott a fejéhez, olykor a szájába kapta, mintha a kölyke lenne. Felkapta, letette, körbenyaldosták egymás pofiját. Hol az egyik, hol a másik. Majd Fricikém odabújt a kutya fejéhez, duruzsolt egy sort, - szinte sugdosott neki - majd bevackolta magát Detti füle mellé, mintha valami csodás titkot akart volna elárulni neki.
Ki tudja? Detti biztosan megértette, mert meg-megnyalogatta, s a rá annyira jellemző sóhajtással hagyta, hogy álomba szenderüljenek újra mind a ketten.
Mióta a kis gazfickó nálunk volt, mintha a dolgoknak a súlya megváltozott volna. Olyan egyszerű és könnyű lett minden. Elég volt csak Fricire pillantanom, s máris tele voltam energiával, vidámsággal.
Mire a reggeli második kávémat felhajtottam a gazfickók, Frici, Mici és Detti újra körülöttem nyüzsögtek a fejadagjukat várva. A szervírozásnál a sorrendet nyilván az határozta meg, hogy a csapatban ki a falkavezér?.. Így egyértelmű, hogy leghamarabb Frici lakott jól. A kutya kajájából is.. Egyrészt, mert Mici már szinte anyjaként, vagy testvérként szerette, s eltűrt neki mindent, másrészt a kutyát a dorombolásával simán lefegyverezte. ( Én pedig nem kérdés, hogy behódoltam a kis csibésznek.)
Ha Detti mégis újabb, a számára feltálalt felvágott, vagy más finomság bekebelezésére tett kísérletet Frici rögvest odapenderült, méretéhez mérve félelmeteset fújt a kutya képébe, majd első két mancsával maga felé söpörte a kutya orra elől a kaját.
- Ez az enyém! - vette rettenthetetlenre a figurát, ahogy az amúgy is hatalmas "pápaszemeit" még nagyobbra nyitotta. Azután fél szemmel még mindig Dettit lesve - az újabb rémisztő akciójára készen - mohón felfalt minden falatot. A harci póz alatt Detti türelmesen várta, hogy pótoljam az elrabolt reggeli -, vagy éppen vacsoraadagot.
Frici jó étvágya gömbölyödő, fehérre meszelt pocakján szemlátomást nyomot hagyott, de szüksége is volt a jó kondira. Az első hetekben bár csodás javulásnak indult az egészsége, ez hosszabb távra még nem jelentett garanciát.
Fricire nem lehetett nem figyelni.
Mint akiben száz ördög bújt meg. Amolyan bűbájos ördögök...
A hajnali röpködései közé új szokást vett fel már az első héten, ahogy jobban lett. Kölyök mivoltát le nem tagadhatóan rohangált órákon át egy papírgalacsinnal - amit legtöbbször a Pakli cigaretta puha dobozából - gyűrtem neki. (Volt ugyan mindenféle cicajáték, labda, s másféle papírból gyúrt galacsin is, de azok - valami érthetetlen okból - mind hidegen hagyták.)
Ezt hamarosan felváltotta a sörösüveg kupakja, amire már nem tudom milyen apropóból focilabda volt festve.
A papírgalacsint néha olyan hévvel pofozgatta, hogy az a levegőbe repült, ahonnan azután púposra görbített háttal,- négy lábbal egyszerre elrugaszkodva a földtől - valami tüneményes pozitúrában kapott el.
De az igazi, egész életét végigkísérő kedvence a söröskupak lett.
Úgy passzolgatta az első lábaival ezeket a kupakokat, mint egy kis focista. Széklábak között és körül, ajtónyílások alatt át, és vissza. Egyik percben még a lábam alatt sasszézott vele, mire át akartam lépni már öt méterrel arrább a nappaliban cikázott. Mindezt fáradhatatlanul, teljes odaadással. Se látott, se hallott, csak rohangált megszállottan a játékával.
Így amíg Frici focizott én minden dolgomat elvégezhettem, mert nem kellett attól tartanom, hogy a kis gazfickó valami rosszaságot eszel ki megint. Ilyen idegborzoló, életveszélyes mutatványai közé tartozott például az erkélykorlát legkülső peremén, a korlát sarkán ücsörgés légy-, és darázsles céljából.
Ezt főleg csak a reggeli foci és az esti kötéltáncos mutatványok között művelte. Azaz leszámítva az alvást, s az előbb felsorolt produkcióit, bármikor kiperdült egy kis magaslati levegőt szívni az erkélyre. Alig győztem az erkélyre rohangálni. Arról nem beszélve, hogy még nem is kaphattam le csak úgy a korlátról, mert a hirtelen mozdulattól, vagy hangos szótól, ha megijed, három emeletet zuhant volna!
A csínytevések palettájából ki ne felejtsem a kötéltáncos mutatványait, amit rajtam kívül nem sokan toleráltak volna! ( Én annál inkább. )
Már olyan egy hónapja élt velünk, amikor az esti, vagy inkább késő esti tévézgetésem elunva elhatározta, hogy elszórakoztat valami újjal. Úgy gondolta, hogyha már a természet nem jöhet fel hozzá a harmadikra, akkor legalább ő megy fel, - na nem a fára, mert az nem nő az emeleten - hanem a függönyre.
Amolyan horgolt csipkére hajazó függönyünk minden olyan lehetőséget felkínált a kis kandúrnak, ami egy belevaló kiscica napi edzéséhez szükségeltetik. Hacsak nem akarja tohonya, hájas macsként leélni az életét. Ő nem akarta. Inkább az esti dorombolásait megszakítva kezdetben csak félig, majd ahogy ügyesedett mindennap feljebb és feljebb mászott a függönyön. Eleinte kicsit idétlenül, bizonytalanul. Közben nyakát kitekerve nézett rám kerek szemeivel:
- Na mit szólsz, milyen ügyes vagyok?!
Fölfelé még igen. De a lejövetel az istennek sem ment olyan könnyen.
Ha nem ugrottam fel időben, hogy kifejtsem, lefejtsem a függönyről - s ez éjféltájban, a tizedik erőgyakorlat után már nem lehetett elítélhető - halk, vékony hangon hármat "füttyentett". Meglepő, de az a segélykérő hang máshoz nem volt hasonlítható. Nekem annyira tetszett, hogy azután mindig megvártam azt a három füttyöt, s akkor vettem le, miközben korholtam, hogy: - Ejnye Frici! Visszamégy az utcára!
Persze dehogyis engedtem volna vissza! De ő ezt nem tudta, ezért minden függöny igazítás után békítően felszaladt a vállamra, s jött a bocsánatkérő dorombolás a fülembe..
Ezeket az estéket nem volt egyszerű kipihenni. Nem volt ugyanis mikor. Hajnali dorombolás, éjszakai mászógyakorlatok..
Igazán jól jött most az az egy hónapos szabadság!

Tiszta szerencsém van, gondoltam, hogy most a szabadság alatt hozta a sors az utamba Fricikét.
Azután már a munka is könnyebben ment a cégnél, addigra jobban volt, s nagyjából a házirendet is kapisgálta. Eltelt két hét, s kezdtem azt hinni hogy most már minden rendben lesz. De Frici állapota újra rosszra fordult. Injekciók jöttek, sorra egymás után.
Én táppénzre kerültem. Soha azelőtt nem jött jobban kapóra, hogy otthon maradhattam. A jó isten segítségével újabb egész napos cicapesztra következhetett. Újabb két hét.
A remény és a reménytelenség hullámzott körülöttünk. Egyik órában még vidáman hancúrozott Dettivel, vagy éppen a rekamié aljában a takarók között bújtak össze Micóval, mint egy kis szerelmes pár. A másik percben az alomtálhoz vonszolta magát, mert egyetlen egyszer sem hányt volna a földre, pedig sajnos ez egyre többször fordult elő.
Amikor jobban lett jött újra hálálkodni, dorombolni, hozzám bújni.
Időnként - miközben a konyhapultnál serénykedtem - a szoknyám alá is felfutott pajkosan, majd amint megszidtam a vállamon termett, duruzsolt egy sort, azután elfutott.
Én ekkor már nap, mint nap akkor is sírtam, amikor betegen is lefutotta a maga kis távját a kedvenc "focijával". Mint aki az utolsó percet sem akarja, hogy kárba vesszen.
Micó cicánk és Detti kutyánk viselkedése is megváltozott. Valahányszor Fricikém rosszabbul lett Detti félrehúzódott, szomorúan bámult a világba. Micó pedig kétségbe esetten Frici körül sündörgött, keservesen nyávogott, vagy féltőn nyalogatta.
Szeptember elsején, reggel fáradtan ébredtem. De csak egy villanásnyit éreztem ezt, mert a másik pillanatban belém nyilallt, hogy Úristen, mi van Fricivel.!? Idegesen keresgélni kezdtem előbb az ágyamon, hátha a takaró alatt bújt meg.
(Nem is lett volna meglepő, hiszen előző nap kontrasztanyagos gyomorröntgen-felvételt készítettek róla. Fricinek ez a tortúra azonban nagyon sokat ártott. Ezért is pátyolgattam este magam mellett az ágyban. Még jobban, mint máskor.)
Ám reggel nem volt az ágyon. Sőt az egész lakásban sem találtam. Össze-vissza rohangáltam, hívogattam, s rám tört a sírás.
Egy pillanatra megálltam újra a rekamié előtt, s akkor kétségbeesett macskanyávogásra figyeltem fel. Szegény Mica ült a parkettán az ágy sarkánál, és nyávogott.
-Te Úristen! Csak nem?
Sajnos igen. Az ágyneműtartóba húzódott vissza az én drága kiscicám, úgy ahogy macskáéknál illik félrevonulni az utolsó út előtt.
Akkor, abban a pillanatban meghalt bennem valami.

Eltemettük a kedvenc takarójával, s azzal a söröskupakkal, amivel olyan felhőtlen boldogan játszott mindig.

Az Élet két csodás hónapját adta nekem ez a kis gazfickó, de a fél szívemet, s a régen elfelejtett reggeli mosolyomat vitte magával az égbe. Én mégis örökké hálás vagyok a sorsnak, hogy az utamba hozta azon a napon, és lehajoltam azért a belevaló kiscicáért. Ha visszapergethetném az időt akkor is lehajolnék újra hozzá, ha tudnám milyen sok bánattal teli, de mégis csodás két hónap vár ránk.

Bár újra lehajolhatnék!

 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Kopi

Kopi

Kopi a város egyik legforgalmasabb pontján szaladgált, és láthatóan örült a szabadságának. Kerestem a tekintetemmel a gazdáját, de a vézna, tarka kis kölyökkutya senkihez sem tartozott. Ennek ellenére egyáltalán nem látszott riadtnak vagy elveszettnek, vidáman játszott az én skót juhászommal. Egy kisfiú megjegyezte, hogy az előbb még az autók között futkosott, majdnem el is gázolták.
Hát nem hagyhattam ott a Ferdinánd híd forgatagában, hazavittem magammal a belvárosi lakásunkba. Gondoltam, úgyis Karácsony van, ez a kutyus lesz a férjem ajándéka.
De nem tudom, a férjem kapta-e Kopit ajándékba, vagy Kopi a férjemet, mivel Kopi azonnal kiválasztotta őt gazdájának, és attól kezdve csak a férjem létezett a számára. Néha féltékeny is voltam meghitt kettősükre. „Na, most már ketten rajongunk érted”, mondogattam olykor a férjemnek.
Kopiról hamarosan kiderült, hogy súlyos szopornyicája van. Három hétig tartott, amíg felgyógyult, de azalatt tökéletesen megalapozta előkelő helyét a családunkban.

A férjemtől egy pillanatra sem maradt el. Ma is előttem van, ahogy a férjem kiballag az ajtón a nagy hátizsákjával, a kis drótvékony kutyácska pedig boldogan üget a sarkában.
Kopi tapintatos volt. Bár a férjem jelentett számára mindent, az én igényeimet is hajlandó volt figyelembe venni, és ha már nagyon replikáztam, nekem is engedelmeskedett. Közben levonta a következtetést, hogy néha hisztérikusak az ilyen feleségfélék.
Kopi vezető-típus volt. A családi rangsor kialakítását a skót juhászommal kezdte, megértetve vele, hogy a családban minden egyéb négylábú csakis ő utána következhet. Ezt nem csak a skót juhász, hanem a sétatéri kutyák is respektálták, nem Kopi termete vagy ereje miatt, hanem mert Kopi észbelileg messze felülmúlta az egész társaságot. Minden kutya Kopit követette, őt figyelte, mert Kopi talált ki minden rafináltságot.
Kopi társaságkedvelő volt, de elsősorban a férjem társaságára vágyott. Ezért rendkívül nehezményezte, ha magára hagytuk a lakásban. Ilyenkor felülve az ágyra órákon át vonított szünet nélkül, ami éjjel kettő felé már idegborzoló lehetett a bérház lakói számára, különösen, ha a skót juhász támogatását is megnyerte a kórushoz.
Ezért a férjem kénytelen volt minden nap magával vinni a munkahelyére, ahol Kopi megnyugodva szunyókált naphosszat az íróasztal alatt.

Kopi rendszerető volt. Ha a konyhaasztalon felejtettük a mosatlan tányérokat, bögréket, azokat gondosan elmosogatta, persze a nyelvével, és a maradékokat sem hagyta odaszáradni. Rászoktatott minket, hogy romlandó ételeket, pl. tej, tejföl, margarin, ne hagyjunk az asztalon. Romlásukat meggátolandó, az ilyeneket gondosan elfogyasztotta. Ez megfelelő rávezetési módszernek bizonyult az elpakolásra.
Megtanított minket arra is, hogy a teli szemeteskukát illik kivinni, mert különben kianalizálta a tartalmát, és amikor beléptünk a konyhába, bokáig jártunk a tejeszacskók, almacsutkák krumplihéjak, miegyebek tömkelegében. Nem sok időbe telt, és a konyhaasztalunk mindig szépen le volt takarítva, a szemetes kiürítve, stb. úgyhogy Kopi néhány hét múlva konstatálta, hogy a nevelése hatásos. Nagymamám nem ért el velünk ilyen látványos eredményt ezen a téren.
Kopi rendszerességre is szoktatott minket, különös tekintettel az etetés és a séta idejére. Az előbbit az etetőtálja következetes utánunk hurcolásával jelezte, az utóbbihoz megnyerte magának a skót juhász lelkes támogatását, mert ketten már igazán észrevehetően tudtak tülekedni az ajtónál, szembetűnően bökdösve orrukkal a falon lógó pórázt.

Kopi önfeláldozó volt. Az utcánk sarkán lakott az ősellenség, egy hatalmas termetű, sárga német juhász személyében, aki egyszer elszabadulva egyenesen ránk rontott a túlsó oldalról. Kopi azonnal szembe fordult vele, és felborzolt hátszőrrel fenyegetőn morgott rá, miközben hátrapillantva azt sugallta felénk: „Ti fussatok, majd én elintézem!”
Kopi bátor volt. Nem számított, hogy az ellenfél háromszor annyit nyom és háromszor akkora, mint ő, Kopi nem ismert vereséget. Amikor egy óriási schnauzer alatt már teljesen eltűnt, vicsorgó fehér agyarai még a schnaci fekete szőre alól is ki-kivillantak. Fel nem adta volna a harcot semmiképpen.
Kopi csapatjátékos volt. Miután a férjemmel kutyaiskolába járt, megtanult olyan hasznos dolgokat, mint a „menekülő elfogás”. Amikor egy alkalommal el akartuk érni a megállóba érkező villamost, és futás közben előttünk szaladt egy fiatalember, Kopi nyomban asszociált a tanult szituációra, és ha a férjem vissza nem rántja, megragadta volna a férfi kabátját. Kopi rosszallón nézett a férjemre, és a szemében olyasmi volt: „Ha Te nem csipkeded magad, sose kapjuk el!”

Kopi számára nem létezett akadály. A bezárt ajtókat gond nélkül kinyitotta, a kerítéseken átugrott, a kertkapun átrágta magát. Egyszer egy vendégség során egy szőlőkaróhoz kötöttük a látogatás idejére, amit módfelett nehezményezett, és hogy ezt tudomásunkra hozza, az általa elérhető összes szőlőtőkét tövig lerágta.
Kopi „tűzön-vízen át” követett minket. A „vízen”-nek tanúi is voltunk. A Holt-Tisza partján nyaraltunk egyszer, Kopi akkor látott először természetes vizet. A férjem derékig belegázolt a folyóba, és hívta Kopit maga után. Kopi idegesen futkározott fel-alá a parton, majd egyszer csak „egy életem egy halálom”, elszánt ugrással vetette bele magát a folyóba. Leküzdve a sokkhatást, odaevickélt a férjemhez, aki kiemelte a vízből, de Kopi még a levegőben is szorgalmasan lapátolt a lábaival.
Kopi tökéletesen urbanizálódott. Ugyanolyan magabiztossággal mozgott a népes Nagykörúton vagy az aluljáróban az emberi lábak sűrűjében, mint a budai erdőségek fái között, ahova kirándulni jártunk. Még az sem zavarta, ha fatörzs helyett egy-egy autókeréken helyezi el a „jelölését”. Az autótulajdonos méltatlankodása teljesen hidegen hagyta. Egy alkalommal a körúti kebabsütő arab tulajának márkás kocsiját spriccelte oldalba, és amikor az arab úriember rákiáltott, Kopi egyszerűen megugatta. Végül is Kopinak volt igaza… a fickó parkolt a járdán.
Kopi szeretett utazni, de mindig izgalommal töltötte el, ha tömegközlekedésre szálltunk. Tartott attól, nehogy lemaradjunk, mintha neki lett volna a legfontosabb, hogy célhoz érjünk. Elsőként ugrott fel a zsúfolt buszra vagy a villamosra, szó szerint áttörte magát a lábak sűrűjén, aztán sürgetőn visszapillantott ránk: „Gyertek, csináltam helyet!”

Kopi nem volt osztozkodó típus. Amikor befogadtunk egy újabb kutyát, egy termetes, de félénk német juhász keveréket, nem helyeselte a dolgot, de beletörődött. Kelletlenül nevelés alá vette az új családtagot, és a német juhász hamarosan sokkal inkább Kopi kutyája lett, mint a miénk. Kopit utánozta mindenben, neki fogadott szót, nélküle egy tapodtat sem volt hajlandó menni. Kopi kissé lekezelően bánt vele, de szükség esetén bevonta a csapatba.

Kopi türelemmel viselte a lázadozásainkat. A férjem katonáskodása idejéből hozott rigmuson: „Kopaszgyík, azír van, hogy szenveggyík”, csak elnézően mosolygott. Annál is inkább, mivel szenvedőknek inkább mi érezhettük magunkat, Kopi következetes gyámkodása alatt. De Kopi kötelességének tekintette, hogy mindkettőnket felügyelete alatt tartson, mintha időközben elvesztett nagymamám bízott volna rá minket: „Tartsd szemmel ezeket a szertelen fiatalokat!” És Kopi nem is tévesztett minket szem elöl egy pillanatra sem. Életünk minden percében részt akart venni.

Kopi remek bébiszitter volt. Amikor a húgom óvodáskorú gyermekei jöttek látogatóba, Kopi nagyszerű játszótársnak bizonyult. A gyerekek visongva kergetőztek vele a szobákban, menekültek előle fel a bútorokra, a falhoz állított bordás falra, s közben selypítve rikoltozták: „Kopásgyííík…”!
A bújócskát élvezték a legjobban, de nem ők bújtak el, hanem valamilyen játékot rejtettek el Kopi elől, akit addig kiküldtek a szobából. Amikor beengedték, Kopi azonnal lázas kutatásba fogott, és a gyerekek fetrengtek a nevetéstől, ahogy kis orrát felemelve szimatolta a levegőt, felugorva a székekre, asztalokra, de még a szekrényre is, aztán körbeszagolta az ágyat, bebújva a takarók, párnák alá, amíg meg nem találta a labdácskát vagy egyebet. A gyerekek annyira azonosnak tekintették Kopit magukkal, hogy amikor az egyikük izgatottan felkiáltott: „A könyvek mögött van!”,
a másik rászólt: „Ne mondd meg neki!”
Tény, hogy Kopi értette az emberi beszédet. Vigyázni kellett, hogy miről társalgunk előtte. De ha nem mondtunk semmit, akkor is kikövetkeztette apró jelekből a szándékainkat. Különösen, ha útra készültünk. Nélküle ugyanis nem mehettünk sehová. A nyaralásunkat is úgy kellett megterveznünk, hogy Kopi is velünk jöhessen. Igaz, hogy mi is csak vele éreztük jól magunkat.
A biciklink mellett kitartóan száguldott a legforróbb nyári melegben is, sőt, közben még ide-oda is cikázott, hátha sikerül felhajtania a lucernásból néhány nyulat, amiket éles csaholással üldözött, ahogy kopófélékhez illik. A hajszától aztán annyira felhevült, hogy gyorsan keresnie kellett egy tócsát, amibe rögvest belehasalt, és a férjemmel nevettük, hogy talán még sistereg is.

Soha sem maradt el mellőlünk. Még akkor sem, amikor már megöregedve bénulni kezdett a hátsó lába. Volt, aki kullancs-csípésre gyanakodott, de az állatorvosi egyetemen azt mondták, nem egyértelműek a laboreredmények. Én arra gondoltam, talán annak a szélütésnek a késői következménye, amiből néhány éve kigyógyult.
Amikor már csak heveder segítségével tudott járni, még akkor is olyan életkedv, életerő és annyi energia volt benne, ami azt hiszem, bennem soha nem lesz. Ezért bíztam vele együtt mindvégig abban, hogy most is meggyógyul.
Végül már egyáltalán nem tudott felállni, de a két mellső lábán is odavonszolta magát a szobánkba, az ágyunk mellé.
Utolsó emlékem róla, hogy megsimítom a fejét, és a könnyem rácsordul selymes kis homlokára, ő pedig megnyalja a kezem. Mintha megköszönte volna az együtt töltött tizenöt évet, pedig én tartoztam neki hálával.

Mindig is az volt az érzésem, hogy nem mi gondoskodunk róla, hanem ő az, aki törődik velünk, aki vigyáz ránk, aki gondunkat viseli. Talán ezért maradtunk nélküle olyan fájdalmasan árvák.
Kopi számomra fiatalságunk végigkísérője, ifjú éveink gondtalanságának, szabadságának, bizakodásának szimbóluma, életünk legszebb szakaszának társa volt, és most már örökre az is marad. Valami megismételhetetlen csoda volt, valami egyedi, amilyen csak egyszer adódik az életben, csupán rövidke időre, mégis az egész életet színesebbé és gazdagabbá teszi.

Kopikám… Köszönöm!


Kopi__www.kepfeltoltes.hu_.jpg

 

Zsazsa61

Állandó Tag
Állandó Tag
Speedy

Speedy egy vadászgörény volt, két évig élt velünk. Akkor került hozzánk, amikor a fiam nyolc éves volt. Régóta nyaggatott a gyerek, hogy szeretne egy kiskutyát. Nem akartam kutyát egy kicsi, agyonzsúfolt lakásba, szenvedett volna szegény egész nap egyedül, bezárva. De az egyedülálló anyukák egyik jellemzője, hogy szeretnének mindent megadni a gyereknek, amit az csak megkíván, hogy kompenzálják azt, hogy csonka családban kénytelen felnőni. Beadtam a derekam. Esetleg egy cicát vehetnénk, azt ki lehetne engedni a lakásból, hazajönne, ha megéhezne, de azt nem lehet sétáltatni. Nagy divat volt akkoriban görényt tartani, sokszor láttunk a városban gazdájuk nyakában aranyos kis állatokat. Gyerekem beleegyezett. Nem nagyon volt időm felkészülni az érkezésére, mert közelgett a születésnapja a gyereknek. Megvettük a legközelebbi állatkereskedésben Speedyt egy fajtiszta kiskutya áráért. Már nem volt kölyök, nagyon szelídnek sem mondható. Észrevehettük volna, mert a kereskedő is csak kesztyűvel fogta meg. Hazavittük, elkezdtük magunkhoz szoktatni. Speedy lett a neve, mert nagyon gyorsan körbeszaladgálta a lakást, s közben összeszedett mindent, ami a szájába fért, szivacsot, kisebb tárgyakat. Kesztyűt húztunk, megpróbáltuk játékra bírni. Az tetszett neki, szívesen ugrált a seprű után, szaladt a labdáért. Hamarosan kesztyű nélkül is kézbe vehettük, sőt engedte, hogy meg is fürdessük elég gyakran. Egyszer el is aludt a kezünkben fürdés után, míg száraz ruhába bugyoláltuk. Fürdés után is olyan volt az illata, mint egy kisoroszlánnak. Egy ketrec volt az éjszakai szállása, de hamarosan megtanulta, hogy hogy kell kinyitni, ezért lakatot kapott négy oldalról. Ha szabadon volt, akkor mindig az ajtónál szaglászott, szeretett volna kimenni. Egyszer ki is szökött, nem vettem észre. Este volt már, azt gondoltam elbújt valahová, s már békésen alszik. Reggel kaparászást hallottam az ajtó felől. Ott állt Speedy porosan, koszosan. Azt hiszem, felfedezte a pincét. Fiamat egy idő után már nem érdekelte annyira a görény, rám maradt a sétáltatás, etetés, fürdetés, ketrecének kitakarítása. Ráadásul Speedy kezdett kamaszodni, s megvadulni. Éjszaka nem tudtam aludni tőle, mert a körmével kaparta a ketrec rácsát, amire felébredtem csukott ajtó mellett is. Megbeszéltük a gyerekkel, hogy Speedy kinőtte a lakásunkat, meg kell válni tőle. Eszembe jutott, hogy hátha befogadnák az állatkertben, de nem tetszett az a mód, ahogy az ottani görényeket tartották. Lehet, hogy valaki elvitte volna, de akkor már arra gondoltam, hogy esetleg rosszabb környezetbe kerülne az állat. Társ kell neki, a konzervektől elhízott, az állatorvos azt javasolta, hogy inkább élő egerekkel etessük.
A döntést Speedyre bíztam. Kivittem a magammal a telekre, kiengedtem a ketrecéből. Nagyon tetszett neki, boldogan ugrándozott körülöttem, míg én a zöldborsót gyomláltam. Aztán elmentem a közeli kisboltba. Mire visszaértem, már nem láttam Speedyt sehol. Kiáltottam a nevét, de késő estig nem került elő.
Máig sem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e, amikor visszaadtam a szabadságát, remélem igen. Biztosan gyorsan alkalmazkodott az új környezethez, talált párt magának, mert hiszen egy nagyon okos VAD-ÁSZ-GÖRÉNY volt.
 
S

sun shine

Vendég
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Szeretem a természetet. Minden gyönyörűségével, erejével és a benne élő teremtményeivel.
Az erdőben csordogáló kicsiny patakoktól a hömpölygő folyókig. A domboktól a hatalmas hegyekig. A kis cserjéktől a fenyvesekig. Csodálom a táj folyamatos változását.

Tavasszal, mikor ébredezik a természet, hívnak az erdők, hol megtelik minden élettel. Mikor már a napnak van annyi ereje, hogy egy kis melegséget lopjon a szívünkbe.
Szép lassan kinyílnak a mezők virágai, és életre kelnek a fák. Dalolnak a madarak, és csodaszép lepkék repülnek körülöttünk.

Nyáron, mikor a viharok, heves nyári esők olyan színeket csalnak elő az égboltból, ami egyszerre gyönyörű és félelmetes. Megnyugtató érzés, ha vízparton üldögélve figyelhetjük a vízimadarak kis életét. Esténként, ha alábbhagy a nap forrósága, kedvesünkkel, szeretteinkkel csodálhatjuk a naplementét. Hallgathatjuk a tücskök hangos ciripelését, és az éjszaka titokzatos hangjait. Mikor éjszakai erdei sétákon szentjánosbogarak világítanak.

Ősszel, mikor csodaszép színekbe öltöznek a fák, és levetett leveleik között sétálhatunk a parkban. Mikor elered az eső, és az ablakpárkányon lehet hallani folyamatos kopogását. Vagy éppen tóparton sétálva figyelni a cseppeket, ahogy eggyé válnak a tó vízével.

Télen, mikor megjelenik az első hópehely, és reggel arra ébrednünk, hogy fehérbe öltözött a táj. Mikor sétálunk a hóban, kis madár lábnyomok között, miközben hallhatjuk a kis cinkék hangját. Ha halljuk a kisgyerekek önfeledt kacagását, ahogy felfedezik újból és újból a tél adta csodás lehetőségeket. Suhannak szánkók, és egy nagy borulás sem tántorít el senkit attól, hogy újabb próbát tegyen.

És még sorolhatnám. Igen, minden évszaknak meg van a maga szépsége. Rajtunk múlik, hogy ebből mit látunk meg. Ha elég nyitottak vagyunk minderre, akkor mindig tudunk tenni egy apró felfedezést, mindig láthatunk egy újabb természet adta csodát.
 

mkatus

Állandó Tag
Állandó Tag
Márkus Katalin: Fecskéink története

Minden tavasszal izgatottan várjuk, hogy kedves fecskepárunk hazaérkezik-e a hosszú útról.ffice:office" /><O:p></O:p>
Tavaly egy kicsit megijedtünk. Szomszédainknál már vígan csiviteltek a hazatért fecskék.<O:p></O:p>
Nálunk meg üresen porosodott az elhagyott fészek, amit évekkel ezelőtt, udvari épületünk egyik belső gerendájára építettek. .<O:p></O:p>
Már egy ideje nyitva hagytunk egy kicsi ablakot,- vártuk őket. <O:p></O:p>
Április vége felé, egy szeles délután, végre megérkeztek! <O:p></O:p>
Boldogan repkedték körül fészküket, csiviteltek, örültek. Egy kicsit kiüldögéltek az udvar feletti villanydrótra, de nem sokáig pihentek.<O:p></O:p>
Elkezdték a takarítást, tatarozást. Serényen hordták a széna és szalmaszálakat. Apró sárdarabokkal pótolták a fészek hiányzó részeit. Lent a betonon tekintélyes mennyiségű építési törmelék gyűlt össze. De egyáltalán nem bántam, esténként én is takarítottam utánuk.<O:p></O:p>
Szorgalmas munkájuk után, másnap már a felújított fészek szélén üldögéltek.<O:p></O:p>
Okuk volt a sietségre, mert az előző években ez idő tájt, már fészkén ült a tojó. <O:p></O:p>
Mindennap figyeltem őket és egy napon örömmel láttam, az egyik fecske nyugodtan üldögél a fészekben.<O:p></O:p>
Kíváncsian vártam, vajon mekkora lesz majd a család. Az első költéskor négy-öt fióka is szokott születni. <O:p></O:p>
Arra még gondolni sem mertem, ami pár nap múlva történt nálunk. <O:p></O:p>
Filemon nevű cicánk egész télen az udvari épületben tanyázott, egerészett. Amíg fecskéink építkeztek, békésen figyelte serény munkájukat. Lustán pihengetett a napsütötte fal mellett. Nem gondoltam volna, hogy kegyetlen dologra készül.<O:p></O:p>
Az ide-oda repkedő fecskéket nem bántotta. De amikor már tojásain ült a tojó, Filemon nagyon éber lett. Az ablakból egy jól irányzott ugrással felugrott a gerendára és leverte a fecskefészket. <O:p></O:p>
Amikor megláttam a beton aljzaton széttörött apró tojásokat, a darabjaira széthullott fészket, azt hittem menten rosszul leszek.<O:p></O:p>
A megrémült fecskepár izgatottan repkedett az épületben. Fészkük helyén csak apró sárdarabkák maradtak. Szegény madárkáim nagyon megzavarodtak, keservesen csiviteltek, szinte sírtak.<O:p></O:p>
Mérgesen kiabáltam Filemonra, aki szerintem tudta, hogy nagyon rosszat tett, mert messzire elszaladt.<O:p></O:p>
Tehetetlen dühömben sírva fakadtam, - csak sírtam és sírtam. <O:p></O:p>
A fecskéink azonban nagyon okosak voltak. Amikor kitaláltak az épületből, kiültek a villanydrótra, ott csiviteltek. Hamarosan vendég fecskék érkeztek hozzájuk, és akkora ricsajt csaptak, hogy majd eladták az udvart. Egyszer csak az összes fecske, mintha vezényszót hallottak volna, - elrepült.<O:p></O:p>
Én még mindig a levert fecskefészket és a darabokra tört tojásokat sirattam, amikor a fecskék kezdtek visszaérkezni. Mindegyik csőrében volt valami építőanyag. Sokáig köröztek a gerenda előtt, mielőtt elkezdték volna a fészekrakást. <O:p></O:p>
Végül az ablaktól távolabb, biztonságosabb helyet választottak. Szorgalmasan dolgoztak, a fészek rekord gyorsasággal újra elkészült.<O:p></O:p>
Igaz, költeni csak egyszer tudtak, mert kifutottak az időből. Szeptemberben négy fiókával <O:p</O:pindultak el a hosszú útra.<O:p></O:p>
Már nagyon várom a tavaszt, szeretném már újra itthon látni őket. Bízom benne, hogy valamennyi épségben hazatér.<O:p></O:p>
Filemon cicára nem haragudtam, mert tudtam, ösztönösen cselekedett. Nagyon szereti a verebeket riogatni. Most veréb helyett fecskét akart fogni. <O:p></O:p>
2011-02-04<O:p></O:p>
 
pályázatra

Valamikor télen
Na. Hát az első dolog, amit észrevettem, hogy a dobozom teteje kinyílt. Aztán az a nagy csupasz mancs, ami elkezdett kotorászni. „Harap!” Kezdődött a belépőm: rohangálás, visítozás, csörömpölés, jobbnál jobb káromkodások... Srácok, én csak kimásztam a vackomból! Ezeknek mindegy volt. Ha belenyúlsz a számba, beléd akad a fogam. Harap...zseniális, hát, itt se fognak nagyon szeretni...jó, elismerem, egész humoros volt figyelni őket, a nagy felfordulást, amit miattam rendeztek. Hiába volt masni a nyakamba, meg ez bőrcsík, amit rámaggattak, máris én vagyok a fenevad. Pont én...
Szóval, amíg kissé unottan rágcsáltam a masnimat (hátha lejön, többektől hallottam, hogy sok kitartó rágással leoperálható...) ez a csupasz mancsú megint elindult felém. Magasságban még ő volt hozzám a legközelebb, kölyökféle, bizonytalan léptekkel, de egyértelműen én felém.
Szépítésként megpróbáltam körbeszaglászni, én ugyanis remekül barátkozom....általában. Ennek ez se tetszett. Megint visított, meg eltolta magától a fejem, rácsapott az orromra, az anyjához menekült, én meg utána, héj, hát nem úgy gondoltam, most mit izél. Hát az anyja erősebb volt, visszadobott a dobozomba. Mindegy, ezt legalább már megszoktam. Eddig is órákon át gubbasztottam benne mire kinyitották, közbe meg valami idétlen ciripelést kellett hallgatnom, meg sötét is volt, csak néha fura színű fények szűrődtek be felülről. Már azt hittem, hogy a rettegett laboratórium lehet, azt se tudom micsoda, de csak ilyennek tudtam elképzelni, ahova, ha egyszer bekerülsz, többé nem jössz ki.
De ezek nem tűntek laboratóriumnak. Egy csapat veszett bolond, akik tőlem félnek. Mintha félelmetes lennék, ez tetszik... vártam, hogy megnyugodjanak, kissé elegem volt már a fenenagy félelemből, mikor alig vagyok nagyobb, mint egy tyúk. Egyszer összemértem. De az bezzeg nem szaladt el, inkább csak csapkodott a szárnyaival, meg rohant utánam... Mindegy. Nem szeretem a tyúkokat...
Néhány percre békénhagytak. Aztán persze a csupaszmancsú anyja, még hatalmasabb csupasz mancsokkal, kihúzott a dobozból, és egy asztalra állított. Leszedte rólam azt a vacak masnit, még ő nyafogott, hogy mért nyálas. Minek kötötte rám? De legalább leszedte. Adott valami ropogós izét is, meglepően finom volt.
Épp kezdtem volna elbízni magam, hogy talán nem is olyan rossz, de akkor jött a lavór. Meg a víz. Ha eddig nem mondtam volna, ki nem állhatom a vizet. Mire észbekaptam, már bentalavórban- nyakambaavizet-csípősetaszemembe. Itt jött az a rész, hogy én köszöntem szépen a vendéglátást, nekem ennyi elég volt! Ki a vízből, le az asztalról, be az ágy alá, ott a legbiztosabb! De úgy tűnik nem eléggé, seprűnyéllel addig böködtek felém, meg mindenféle lámpákkal világítottak a szemembe, hogy végül valahogy mégiscsak előkerültem, vissza a dobozba. Ezúttal végleg. Körülöttem sötétedett, úgy estefelé megint kaptam olyan ropogós finomat... de azt várhatják, hogy majd megeszem, tudom, hogy csak csali. Akkor már inkább azt a rosszízű masnit. Csak azt meg már leszedték rólam. Akkor határoztam el, hogy még reggel megszököm.
Amilyen zseniális vagyok, ezek azóta is keresnek. Úgy kell nekik. Csak keressenek.
 

Drentys

Állandó Tag
Állandó Tag
Ébredjetek

<p align="justify">Álmomban egy réten napoztam a pitypangok sárgán ragyogtak ki a tenger-sok zöldből a távoli erdők fenségesen ölelték körbe a tájat. Nem tettem semmit csak élveztem a nap cirógatását békesség járt át. Közelben egy kis patak csobogását halottam. Lustán álltam fel, hogy megkeressem és kicsit lehűtsem magam a vizében. Mikor megtaláltam elborzadva néztem a műanyag flakonokat és a konzervdobozokat a medrében. Kicsit odébb pedig olajoskanna ontotta bűzös, halott szagát. Elfacsarodott a szívem és a botommal próbáltam kipiszkálni a sok szemetet a mederből. Már egy nagy kupaccal kiszedtem, de még mindig érkeztek a flakonok lassan gördülve a kavicsokon a csekély vízben. Abbahagytam a munkát és elindultam felfelé a folyás irányában. Alig száz méterre onnét egy szemétlerakót találtam több száz zsák szeméttel. Az emberi élet hulladékainak dögszaga fuldoklásra késztetett. A halál volt ott. Sírva fakadtam ahogy a kis patak csordogáló habos vizére néztem. Tehetetlen fájdalom vergődött bennem. Leültem egy kivágott fa tuskójára és zokogtam. Egyszer csak úgy éreztem valaki áll mellettem felnéztem és három csuklyába bújt alakot vettem észre egy kékes zöldes zizegő ruhában állt, mellette álló barnás- feketés- vöröses ruha fedte. Arcát nem láttam, de a szeme tűz-sárgán világított ki a csuklyája alól a harmadik szinte áttetsző ruhában volt pillangók virágok madárkák ültek a vállán.
- Kik vagytok? Kérdeztem megilletődve.
A barna csuklyás nehezen lépett felém. Megszólalt hangja mély volt.
- "Én vagyok a Föld szelleme.
Lassan megöltök az utakkal amit belém véstek. Egyre több betonnal feditek be a bőröm. A szemeteitek belém csorognak a mérgek amit a növények termesztéséhez használtok mind bennem vannak. Elborít az a rengeteg értelmetlen szemét amit naponta rám hordtok. Haldoklom!"
Megszólalt az áttetsző ruhás akinek lélegvételeivel madárkák, pillangók reppentek odébb a hangja sustorgó volt. Mozdulata lebbenés szerű de oly fáradt és nehézkes volt.
- "Én vagyok a Levegő szelleme a Föld szellemének nővére.
Naponta erdőket pusztítatok el, egyre nehezebben lélegzem. Teleszemetelitek mérgekkel a levegőt a repülőitekkel a dezedoraitokkal a szemét égetéseitekkel. Járműveitekkel folyamatosan mérgeztek. A káros sugárzásokat egyre kevésbé tudom távol tartani tőletek. Nem tudok segíteni a Föld szellemének lélegezni. Fuldoklom!
Odacsordult elém a harmadik is lassan és nehézkesen.
- "Én vagyok a Vizek szelleme a Föld szellemének a húga. Minden vizet szabályoztatok a folyás irányokat megváltoztattátok. A növényeket kiirtjátok belőlem. Mérgeiteket belém hordjátok. Amikor takarítotok minden vegyszer végül belém ürül. Tengereimen, óceánjaimon olajat öntötök szét. Atommal kísérleteztek bennem. Műanyagokat dobáltok belém a vízi állatok éheznek. A madárfiókák éhen halnak mert sokszor műanyagot esznek. Vezetékeken csorgatjátok pazarlóan a vizeket. Megbontottátok a vízkörforgást. A halál lakik bennem!
Megszólaltak mindhárman hangjuk egybe olvadt jajkiáltásként visszhangzott bennem.
- "Figyeljetek ránk emberek! Minden eldobott szemét minden kiöntött vegyszer, minden kidöntött fa közelebb visz a halálunkhoz. Védjetek minket mindennap! Ne csak egy nap az évben! Ébredjetek tudatára és tegyetek értünk mindennap!!! Ne értünk tegyétek! Tegyétek a gyerekeitekért! Mi lesz veletek, ha elpusztulunk? Mi lesz a gyerekeitekkel? Hol fognak élni? Hogy vesznek levegőt? Mit isznak majd? Juttasd el ezt az üzenetünket a többi emberhez kérlek!Segítségre van szükségünk, állandó erős segítségre"
Néztem ahogy fáradtan megfordulnak és akkor vettem észre a szörnyű keléseket, sebeket a "ruhájukon" és éreztem meg a halál poshadt bűzös szagát a mozdulataik nyomán támadt légmozgásban. Izzadtan dideregve ébredtem. ÉBREDJ FEL TE IS EMBER!!!
</p>
kesz_erdo_700.jpg

 

hundido

Állandó Tag
Állandó Tag
Mesél, az erdő - Azaz , Jeromos megjavul

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> [FONT=&quot]Az erdő csendjét valami szokatlan zaj verte fel.
- Jaj.. jaj.. jaj!
Aztán megint:
- Jaj! Jaj!
Az erdei manók meghallották, s elindultak a hang irányába. Megpillantottak valakit, aki a fa alatt fekve jajgatott.
- Jaj! Jaj! Jaj!
- Te nem tudsz mást mondani, csak azt, hogy: Jaj!- kérdezték a manók.
- Miért mit mondjak: Azt, hogy ihaj-csuhaj? Nem látjátok, hogy a fa fogságába estem? S ha valakinek fáj valamije, akkor azt mondja, hogy: Jaj…Jaj…
A fa gonoszul vigyorgott a beszéd közben, s szorított még egyet Jeromos lábán.
- Jaj… jajj!!
Erre előjött Tudorka az erdő bölcse, szokás szerint most is egy könyvet szorongatott.
- Mi ez a lárma? Így nem lehet olvasni, gondolkodni!- mondta bosszúsan.
-Á, jó reggelt kedves tölgyfa, latin nevén-……
- Hagyd már abba!- kiabáltak rá a többiek. Közben megjelentek az erdő lakói. Ott volt a gomba, a róka, madarak, pillangók, virágok. Mind-mind előjöttek erre a hangoskodásra.
- Mi történt?- kérdezték a virágok?
- Miről maradtunk le?- kíváncsiskodtak a pillangók.
- Hááát….- mondta zöld manó ő beszorult, és ezért jajgat.
- Beszorult…beszorult…- visszhangozták a pillangók és a virágok.
- Most mit tegyünk?- kérdezte piros manó.
- Mit tegyünk…mit tegyünk?- ismételték a madarak.
- Nekem van egy ötletem!- mondta Tudorka. - Nagyon egyszerű!
- Na, mondd már, mire vársz!- türelmetlenkedtek a többiek is.
- Hááát… itt levágjuk ahol beszorult és máris kész! Azonnal szabad!
A fa közben újra gonoszul vigyorgott, bólogatott, kárörvendően dörzsölte össze ágait.
- Szó sem lehet róla!!!- kiabált Jeromos. Az én lábamat ugyan le nem vágod!
S mérgesen hadonászott Tudorka felé.
- Jah, ha te nem akarsz gyorsan kiszabadulni….- mondta Tudorka, s újra a könyvébe mélyedt.
- Mit tegyünk? Mit tegyünk?- kérdezték egymást a virágok és a pillangók.
- Törjük a fejünket!- mondta a kék manó.
Tudorka egy kalapácsot nyújt felé.
- Hát ez minek? – kérdezte kék manó.
- Minek, minek! Nem azt mondtad, hogy törjük a fejünket? Tessék itt a kalapács, törd azzal.
- Tudorka!!- kiabáltak rá a manók, a virágok és a pillangók.
- Átvitt értelembe értette- szólt a sárga manó.
- Ja…-és eltette a kalapácsot.
Körbe-körbe járják a fát, gondolkodnak, tanakodnak. [/FONT]
[FONT=&quot]-Mit tegyünk? Mit tegyünk?- kérdezte a gomba.[/FONT]
[FONT=&quot]- Gondolkodjunk!- mondta a róka.
- Nekem eszembe jutott valami!- Á… mégse jó…- szólt a piros manó.
- Hívjuk az Erdő Tündérét, majd ő segít!- kiáltott fel a gomba.
- Hívjuk, hívjuk…- visszhangozták a pillangók.
Ez az ötlet mindenkinek tetszett. A lepkék elindultak Tündérkéért.
- Hívtatok. Miben segíthetek? - kérdezte az Erdő Tündére.
- Ez az illető beszorult. Ki akar jönni, de azt nem engedi, hogy levágjuk a lábát, pedig akkor már egy perc alatt szabad lehetne- vázolta a tényeket Tudorka.
- És hogy törtét mindez? Meséld el nekem!- fordult a Tündérke Jeromos felé.
- Fontos ez? Segítesz vagy nem?!
- Segítek, de szeretném tudni, hogy mi is történt pontosan. - válaszolta Tündérke.
- Háát…- kezdte Jeromos.
- Majd én elmesélem!- szólalt meg az öreg fa.
- Ő – és Jeromosra mutatott-egy bicskával belém akart karcolni! [/FONT]
[FONT=&quot]- Nahát! Na de ilyet!- szörnyülködtek az erdő lakói.
- Úgy van, úgy van …- bólogatott a többi fa is.
- De én ügyesen elkaptam, és most itt van.
- Tudod, hogy ez csúnya dolog Jeromos!? Ilyet nem szabad tenni, hisz a fa is érez, fáj neki, ha vésed, tördeled az ágait….
Jeromos lehajtott fejjel, bűnbánó arccal néz Tündérkére.
- És akkor… most…nem segítesz rajtam?
- Ha megígéred, hogy többet ilyet nem teszel…
- Ígérem, ígérem, csak most az egyszer segíts!!! Kérlek!!!
- Persze, aztán majd megint jön a bicskájával…- morgolódott az öreg fa.
- Nem soha!!! – kiabálta Jeromos
- Na jó! Mond utánam ezt a varázsversikét:[/FONT]
[FONT=&quot]- Nem bántom a fákat,
Nem töröm az ágat,
Ígérem jó leszek,

Többet ilyet nem teszek!

Jeromos elismételte a versikét, s lássatok csodát! Kiszabadult a fa fogságából.
A madarak, a manók a pillangók, Tudorka és persze Jeromos vidám dalba kezdtek, és körbe táncolták a fákat. Jeromos innentől kezdve sokat olvasott az erdőről, a növényekről, s belátta, milyen fontos a természet védelme. Nekünk, embereknek nagy szükségünk van az erdőre, a fákra, növényekre. Óvjuk a természetet![/FONT]

[FONT=&quot][/FONT]

[FONT=&quot][/FONT]
Fogadjátok szeretettel e kis mesét!:p
 

Qwerf

Állandó Tag
Állandó Tag
Sosem hallott hangok

Míg azon gondolkodám, mi olyan körítést találhatok történetemnek, mely mondanivalója – a pályázat feltételeinek megfelelően – a természet és állatok gyakran viszontagságos, kiszolgáltatott helyzetére irányítja az olvasó figyelmét (merthogy ez lesz a dolog végkicsengése, azt már eldöntöttem), eszembe jut egy… közérdekű közlemény. Igen, bármennyire is furcsa. Évekkel ezelőtt láttam még a televízióban; akkor nagy hatással volt rám az alig néhány másodperces szösszenet. Kifejező ereje miatt. Most, annak a kis videónak az alapmotívumából kiindulva írtam meg történetemet, azt gondoltam tovább, prózásítottam, ha úgy tetszik: mesésítettem:)
----------------------------------------------------------------


<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
Csodás napnak indult. A kora reggeli napsütés finom, meleg csókkal köszöntötte az esőerdő lakóit. A fény hosszú utat járt be az égre nyúló fák lomboronájától a lábuknál heverő kis bokrokon át a dzsungel sűrű, sötétzöld mélyéig, mire láthatóvá tett mindent. Munkája azonban megérte a fáradtságot: a verőfényes esőerdő szemkápráztató látványt nyújtott. A fák gyűrűjében így kócsagok és íbiszek tűntek fel, hatalmas hanggal került elő a jellegzetes tukán is versenyt rikácsolva a szépséges papagájokkal. Számlálatlan szárnycsapásai messze felismerhetővé tették a kis kolibrit, míg méltóságteljes, puha léptei és foltos bundája a jaguárt nemesítette.
De hova e sietség hajnaltájt?
Bizonyos időkben szertartásszerűen összegyűlt az állatvilág. Koncertre mentek. Bármily’ különös is, már csak így van. Élt az erdőben egy rendkívüli madár, mely hamar kivívta tiszteletét a sokaságban, tetszetős képességének hála. Túl prózai lenne egyszerűen azt mondani: hangutánzó volt. A hangutánzók között is párját ritkító tehetséggel bírt. Képes volt a környezetében élő összes állat hangján megszólalni. S miután rövid úton kiderült, mennyire élvezik ezt a többiek, rendre szórakoztatja is őket alkalmasint. A mai nap ennek jegyében telt.
A közelgő viharfelhők még nem látszottak.
A madár már ott ült az egyik vízparti fügefa csúcsán. Csuklyásmajmok egy csoportja gyűlt a mellette lévő fára a színpompás jégmadarak szomszédságába. Máshonnan lajhárok csüngtek, mancs méretű pillangók szálldostak ide-oda, és erre a rövid időre még a jaguár is békét kötött a bohókás tapírral, egymás társaságában élvezték a műsort.
A híres hangutánzó szürke volt, fakó tollazatú. Külső jegyeit tekintve, tökéletesen átlagos. Ám ami az ő különlegességét adta, az belülről fakadt. Azt szem nem látta. Némi szokásosnak mondható felvezetés, bemelegítő kör után, belecsapott a melódiába. Először a jaguár mély, öblös hangja szólalt meg, jött egy kis majomkodás, majd szép sorban a madárdalnokoktól átvett egyveleg (erre még a fekete kajmán is kidugta orrát a vízből). Volt ott aztán minden, a kígyók velőtrázó csörgésétől a madárpókok szőrös léptének zajáig. A nézősereg dőlt a vihogástól, apró közösségük minden tagja megformálásra került. Igazi kabaré, kérem. Ám eztán jött csak a java… Az utánzó fenomén új hanggal bővítette repertoárját. Az erdő másik végében hallotta egyszer, majd onnan mind többször; erre még nem ért el. Büszke volt rá, hogy az idegen hangot ilyen tökéletesen vissza tudta adni, ám a közönség csak fanyalgott. Maguk sem tudták mi, de valami taszította őket abban a hangban. Egyszerre volt éles és mély, mint holmi keserű sírás, mely eszement röhögésbe csap át. Volt benne valami baljóslatú, valami visszafordíthatatlan.


Eközben az erdő másik végében
Az új lakók mindegyike tisztában lett volna a hang rejtélyével. Pontosabban nem is lakók voltak, számukra a dzsungel inkább átmeneti hely. Nézzünk meg közelebbről kettőt, akik épp egy méretes kaucsukfa aljában állnak. Magas, erős kétlábúak. Tekintetük hideg. Vastagszájúak.
- Apa, apa! – kiáltott oda egy harmadik lelkesen. – Én mikor leszek ilyen erős?
- Neked, fiam, ahhoz még sok húst kell megenned, hogy ekkorára nőj. És elbírd ezt – nevetett.
Majd odébb tessékelte gyermekét.
S két határozott mozdulattal beröffentette a láncfűrészt…

korutazas-braziliaban-korut-braziliaban-az-amazonas-dzsungellel-7.jpg
 

darabos59

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=&quot] Puszta[/FONT][FONT=&quot]i[/FONT][FONT=&quot] történeteim a Hortobágy környékéről valók[/FONT][FONT=&quot], több foglalkozik az ember- állat kapcsolattal, most ezek közül egy ,,kutyás igaz mesét" szeretnék bemutatni: [/FONT][FONT=&quot]
[/FONT]

[FONT=&quot]PETÁK, GYERE BE![/FONT]

[FONT=&quot]Nagyiván nem nagy falu, nem is túl kicsi, adottságait tekintve, nem rendelkezik semmilyen vonzó lehetőséggel, távol van mindentől, a lakott településektől, folyótól, főútvonalaktól, vasúttól, úgy is mondhatnánk, erre még a madár se jár, pedig leginkább és legnagyobb létszámban, főleg vonuláskor, talán itt található, a környéken a legtöbb.[/FONT]
[FONT=&quot]Nincsenek itt gyümölcsösök, szőlők, a föld termőrétege nem elegendő, az agyag pár ásónyom után mindjárt előjön, nem igazán növénypártoló, a gyümölcsöt úgy hordják ide árulni másfelől, túlnyomórészt szikes a környék. Mi más is lehetne, tábla tudatja az Örs felőli végén: Köszöntjük a Hortobágy kapujában! [/FONT]
[FONT=&quot]Az itt élő emberek megtanultak alkalmazkodni, az állattartás, legeltetés volt mindig a jellemző, itt ahol végtelen a puszta. Szeretek ide jönni, sok történetet hallok a pásztoréletről, itt élt emberekről, szokásaikról, régi dolgokról, mindenféléről. Az egyik alkalommal András bátyám hívott a kerítéshez: - Gyere no, nézd meg, új gazda van az udvaron! Mentem is rögvest, néztem minden irányba, de nem láttam semmilyen gazdafélét csak káráló tyúkokat, és néhány libát. - Ott van! Mutat a bálarakás irányában, de még mindig, csak keresgél a szemem.[/FONT]
[FONT=&quot]- Gyere elő hé! De nincs mozgás. Két rövid fütty, ami előcsalja a fekete szőrgombolyagot, a bálák alól, bogár szemeivel rögtön gazdáját keresi, parányi farkát sebesen rázza a maroknyi udvarkirály. Próbálkozom magamhoz csalni, simogatni, de nem jön közelebb a biztonságos távolságra gondosan vigyáz. A bemutatás hamar megtörténik, megtudom, honnan hozták, milyen jó terelő volt, kinn a tanyán az egész familliája. Közben körülugrál már engem is, vékonyka hangján próbál a területéről elterelni, majd belátja, nem megy, és máris a vesszőseprőn tölti ki mérgét, az ól előtt.[/FONT]
[FONT=&quot]- Jó segítség lesz belőle, értelmes, mindig oda néz ahova én, dologra való![/FONT]
[FONT=&quot]Nem sok munka van az udvaron, de rosszak már a lábaim, ha szaladni kell az aprólék után, itt lesz a segítség. Mert egy jó kutya… arra mindig szükség van, és máris jönnek a történetek, nem győzöm elraktározni fejemben.[/FONT]
[FONT=&quot]- Vagy húsz éve, volt itt a Gyöngy tanyán, tudod itt mingyán Kócs alatt, most Jordán Pistáé, egy hatalmas komondor, mint egy bornyú akkora, nyomott, vagy százhúsz, de tán még százötven kiló is, soha nem láttam ilyet, se előtte, se utána. A nevit se felejtettem el Petáknak hívták. A kaskát felkötötték a nyakába, benne a kendőbe a pénzt, meg a papírt, a listával, azzal bejött ide Iványra a boltba, berakták neki, ami kellett, megkapta a jutalmat, egy kis tepertőt, mikor mit, és indult haza. Nem merte senki útját állni, nem is akarták, tudták kié, hova megy. Télen mikor nem tudott magának mellékest szerezni, eljárt a dögöshöz, mindig akadt amit elért, ki tudott húzni, nagyétkű volt, fért bele bőven.[/FONT]
[FONT=&quot] Hosszú téli estéken, ha bejött a gazdája a kocsmába, magyar szót hallani, jött vele, lefeküdt az ajtó mellé, ha valaki nem tetszett neki, vagy rosszul szólt valamikor, azt be se eresztette.[/FONT]
[FONT=&quot]Mikor nagyon esett a hó, néha felkelt lerázni magáról, hűségesen tűrt, órákig.[/FONT]
[FONT=&quot] A kályha melegében a bor mellett a különféle időtöltő tréfálkodások, fogadások, ki ha én nem beszédek járták, megint arról volt szó, hogy melyik ember, mennyit tud megenni, a háromujjnyi szalonnából egy evésre, mennyi bor [/FONT]
[FONT=&quot] megy le kancsóból, egy hajtókára, ekkor minden eddigire rálicitálva megszólalt az öreg Gyöngy:[/FONT]
[FONT=&quot]- Én másodmagammal megeszek kétszáz tyúktojást sülve, ha rendesen fel van eresztve szalonnán![/FONT]
[FONT=&quot] Csendet csinált, a ritkán hallható mély hang, csodálkozással néztek rá. Soha nem volt szájhős, nem is nagyon szólt az öreg feleslegesen, de a kétszáz, … az azért, mégiscsak, sok, a legéhesebb korgóhasú , tanyasi embernek is.[/FONT]
[FONT=&quot]Hát azt megnézném! Szólalt meg valaki a sarokból, megtörve a csendet, erre többen is csatlakoztak. Addig lett a dolog, hogy azt mondták az öregnek, hoznak tojást, annyi tán van a faluban, de előbb a biztonság kedvéért fogadjanak valamiben.[/FONT]
[FONT=&quot]Kocsmában, miben másban, fogadtak volna,mint tíz liter borban, amit előre ki is mérettek ,és elhelyeztek egy biztonságos sarokban. Nem kellett egy óra, a lelkes csapat összeszedte a kétszáz tojást a hozzávaló két kisebb sáv szalonna is előkerült, a hangulat egyre jobb lett, nőtt a fogyasztás. A kocsmáros kis bizonytalankodás után rájött, ő rosszul nem járhat, elvállalta a sütést, előkészült, és sütött, és sütött. Közben a közönség is nőtt, lassan megtelt a helység.[/FONT]
[FONT=&quot]Az asztalon lévő jobb időket is látott gyúrótál, lassan megtelt a zsírban tocsogó tojással, megsült mind a kétszáz, körül állták az asztalt ahol az öreg egyedül ült, a nagy tállal, és a korcsolyának szánt kancsó borral. [/FONT]
[FONT=&quot]Hozzálátott, szépen komótosan, nagyokat nyelve, közben néha nyelt rá egy, egy kortyot.[/FONT]
[FONT=&quot]Eljutott tán tízig, tizenkettőig, az emberek azon morfondíroztak, ki lehet a másik nagyétkű, de az öreg nem szólt semmit csak evett, nyugodtan. Aztán egyszer csak abbahagyta, elővette a zsebkendőjét megtörölte a száját, ivott egy pohárral, felállt. No én a részem megettem, elég vót, jusson a másiknak is![/FONT]
[FONT=&quot]Felállt az ajtóhoz lépett, kinyitotta és kikiáltott: Peták gyere be![/FONT]
[FONT=&quot]Jött is, kinn már lerázta nagyjából a havat koloncos bundájáról, rögtön út nyílt előtte, megállt az asztalnál álló gazdája előtt. Ö pedig elé tette az ütött kopott [/FONT]
[FONT=&quot]tálat. Egyé! Fel sem nézett, amíg nem végzett, régen nem volt ilyen ellátásban része.[/FONT]
[FONT=&quot]Na, ezzel megvónánk![/FONT][FONT=&quot] Mondta az öreg Gyöngy, és egyik kezében az üveggel, másikban göcsörtös botjával elindultak, haza a tanyára a sűrű hóesésben.
[/FONT]
[FONT=&quot]2008.01.08. darabos [/FONT]
 

kissmusi

Kitiltott (BANned)
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> Az élet

Az erdő mélyén izzott a parázs. Meleget adott, melegítette a fák körüli levegőt. Elővette tarisznyáját a vándor, s kivette belőle a városban vásárolt grillcsirkéjét. Falatozni kezdett. Ahogyan evett a madarak énekeltek. Eldalolták ők többnyire nem esznek húst, csak magvakat. Ők vegetáriánusok. Csiripelték a vándornak ő se egyen húst!
Az ember nem hallgatott rájuk. Kipusztulunk mind, csicseregték. A tűz hamvadni látszott. Teszek rá jó fát, gondolta a vándor s nekilátott kivágni egy ékes fát. A fa susogva mondta, ne égess minket, mi is elpusztulunk mind! Nem lesz majd levegőtök! De a vándort nem érdekelte a fák dala, tett a tűzre. Melegedett. Közben a szél felélénkült. Elviszem a meleget messzebb tájakra – süvítette -. Oda ahol nem látja senki sem. Felszállok vele az égbe! A magasba . Máris repült vele. A vándor megszomjazott.
Elővette házi pálinkáját s jól meghúzta. Utána forrásvizet ivott rá, amit a közelben csörgedező kis patakból vett. A víz tiszta volt, mert a közelben nem építettek még valamilyen gyárat.
De a terv már elkészült. Kivágják az erdőt, füst s mocsok lesz majd itt is!
A természet megérezte e szándékot. Elkezdtek kiszáradni, az állatok vergődésbe fogtak. Gyorsan telt minden. Megszününk létezni mind! Majd meglátjátok!
A vándor vállat vont, s tovább ballagott. Nem probláma, mondta, majd építünk helyettetek műtermészetet!
Ez a sors vár ránk, ugye igaz???!!!!
2011-03-19
/ Kiss László /
 

decsebál

Állandó Tag
Állandó Tag
Bundi kutya története, (pályázatra)

Valamikor nem olyan régen élt felénk egy érdekes kiskutya. Azt mondták az emberek, hogy tán nem is kutya, mert az olyan dolgokat csinált, hogy a macska megállt a farkán, amikor meglátta.

Amint észrevette, hogy a kis gazdija, Gábor indul az iskolába, ő is utána vetette magát. Hiába mondta, hogy eredjen vissza, Bundi csak nem fogadott szót. Úgy tett mintha visszamenne, de lopva mégis követte Gábort és amikor nem vette észre senki, szépen besurrant az osztályba és meghúzódott a pad alatt. Ej, de hiába volt óvatos, a tanító bácsi máris észrevette és pirongatni kezdte.

- Micsoda dolog ez fiam? Mért nem hagyod négy lábú barátodat otthon?

Szabadkozott a fiú, hogy ő nem tehet róla, ez a kutya ilyen engedetlen és túlzottan kíváncsi fajta. Kéri a tanító bácsit, hogy ne kergesse el. Valószínű, hogy ő is olvasni meg írni szeretne megtanulni.

- Jól van, - mondta a tanító bácsi. - Én nem is bánom, de, ha nem tanulja meg, akkor többet nem engedem be az osztályba.

Na, persze ezt is csak azért mondta, mert meg volt győződve róla, hogy amúgy sem fog neki az menni, de tévedett. A kis Bundi rövid időn belül megtanult írni. Csak ott hasalt a pad alatt, de élesen figyelte a tanító minden mozdulatát. Nem csak figyelt, jól meg is jegyezte egy életre mind az összes betűt az ábécéből.
Egy kis idő múlva a tanítóbácsi így szólt hozzá:

- No, lássam Bundi, mi ragadt meg a fejedben? Gyere a táblához...

Bundi bizony nem kérette magát, azonnal ugrott és csodák csodája, a krétát a farka hegyére kapta és úgy írt azzal a táblára, hogy az egész osztály ledöbbent, mert Bundi még azt is tudta, ami nem volt feladva. Mindent tudott.
Meg is lepte a tanítót, csak álmélkodott, hogy ez hogyan is lehet, miféle jószág ez a kutya? Csak sápítozott erősen.

Volt abban a faluban egy igen gazdag ember, akinek a fiacskája, a Petike otthon elpanaszolta , hogy ő hiába gazdag, mert az osztályban mindenki a Gáborkát veszi körül, mindenki annak jár a kedvébe.

- Hogyhogy? - csodálkozott a gazdag ember. A te szép ruhádra, meg egyéb holmidra senki nem tekint? Mindenki azt a rongyos kölköt veszi körül? Na, ennek utána szeretnék nézni, vajon mi lehet az oka?

- Hát a kis okos kutyusa miatt. - vallotta be Petike, mert az olyan okos, hogy még írni is tud.

- Na, ezt már nem hiszem -, kiabálta gazdag ember, - ilyen még a mesében sincs, nemhogy a valóságban lenne.

Na, de azért mégis elment, és egyik nap benézett az iskola ablakán. Hát mit látnak szemei? A kis Bundi ír a táblára és az osztály ott ül, nézi a bűvész mutatványt.
- Ejnye, no! Mégsem hazudik a Petike, - mormogta a gazdag ember. - Hát ez hogy az ördögbe létezhet? Nem tudom elhinni. - dörzsölgette a szemét és hüledezett.
Azonnal bement az osztályba és megkérdezte a tanítótól:

- Kié ez a kis jószág? Ez az ócska vakarcs, mert egyéb nem lehet, hisz nem ide való a gyermekek közé.
Az osztály hallgatott de Gáborka bátran felállt és büszkén mondta, hogy az övé.
- Micsoda? - nézte meg jól magának a gazdag ember a gyermeket. - Még hogy a tied ez a dög, valahonnan loptad, te gyerek, látom én jól, hogy ez kiképzett cirkuszi kellék, nem közönséges paraszt kutyája, de nem ám. Engem nem lehet lóvá tenni.
S ezzel a tanítóhoz fordult, hogy megdorgálja:

-El vagyok képedve tanító úr, még ön sem szól semmit? Hogy fordulhat ilyesmi elő a mi iskolánkban? Egy kis paraszt gyerek lopott kutyával zavarja az órát? Mi? Azt akarja, hogy panaszt tegyek a tanfelügyelőségen?

- Jaj, dehogy - ijedt meg a tanító.- dehogy kérem, és azzal megfogta a kutyát és kirakta a folyosóra. Gáborka utána szeretett volna menni, de a tanító rámordult:

- Maradj a helyeden, ne merj megmozdulni!

Ott is maradt szegény és aggódva várta az óra végét, miközben arra gondolt, hogy az ő kis Bundijával történni fog valami.

Nos nem is tévedett szegényke, mert a gazdag ember, ahogy kilépett, azonnal felkapta a kis Bundit és haza vitte. Mikor Gáborka kijött az óráról, már hiába szólongatta, nem volt a kis kutya sehol. Kisírt szemekkel ment haza. A szülei hiába vallatták, nem mondott otthon semmit, csak szipogott egész nap.

Estefelé mégis csak elmondta, hogy bizony az ő Bundija eltűnt, azért olyan szomorú.
Eközben a gazdag ember hazavitte a Bundit, egyenesen Petike szobájába. Mindjárt vett neki egy kényelmes ketrecet abba bezárta és elment a dolgára. Na, mikor ment haza Petike, látja, hogy ott a Bundi. Azonnal kiengedte onnan és egész délután azzal játszott. Este meg jött az apja, hálásan köszönte neki a szép ajándékot, boldog volt nagyon. Megszokta már, hogy amit csak megkíván, azt azonnal teljesítsék neki, ezért nem is csoda, ha egyszerűen - természetes dolognak vette, hogy a Bundi is lehet az övé, ha egyszer ő úgy akarja.

Másnap amikor belépett az osztályba, nagy volt a csönd. Még a tanító sem szólt semmit, mindenki hallgatott. Gáborka meg Bundi nem voltak sehol sem.
Később a szünetben a gyermekek körbevették Petit és arról faggatták, hogy mi lett a kis Bundival és vajon hol lehet Gáborka?
Petike nem tudta, mit mondhatna nekik. Életében először szeppent meg igazán. Most érezte először, hogy nem meri bevallani az igazat. Nagyon rosszul érezte magát, elgondolkodott és azon töprengett egész délelőtt, mit lehetne kitalálni, hogy a Bundit visszahozhassa az órára.
Délután amikor hazament, már nem tudott annyira örülni Bundinak, pedig a kutya nem mutatta, hogy haragudna rá, még a táblára is hajlandó volt írni, hej, de mit ér az, ha nem látja azt senki? Egyedül csak ő láthatta. Szaladt, hogy elmondja az anyukájának, de annak annyi sok dolga volt, éppen a cselédeket ellenőrizte, hogy miképpen dolgoznak a százegy szobát jól kisöpörték e rendesen. Azt a több száz ablakot, ami a szobákon van, mind tisztára fényesítették-e? Hát volt ám dolga éppen elég. Nem jutott idejéből arra, hogy Petike kutyuskájának produkcióit nézegesse. Hiába rimánkódott a gyerek, folyton csak azt mondta, hogy nem ér most rá ilyen dolgokra és várjon.
Hát várta szegény Petike, várta ám, de senki nem nézte meg, hogy mit is tud a kis Bundi? Mindenki elfoglalt volt, Petike pedig egyre jobban érezte, hogy nem lesz ez így jó. Végül nem bírta tovább. Egyik reggel megfogta Bundit és elvitte az iskolába. Hej volt nagy öröm, az egész osztály ujjongott. Még a tanító bácsi is mosolygott.

- De, gyerekek, - mondta titokzatosan, ugye ilyen kis vackokat nem szokás beengedni órára? - kérdezte, de nem volt komoly a tekintete. Az osztály nevetett. Ő is velük nevetett. Hiába minden, ha egyszer ennyire a szívükhöz nőtt az a kutya, nem tehetett ellene semmit. Örültek nagyon, mert Bundi már egészen olyan lett, mintha ő tanítaná az osztályt. Ha valamelyik betűt nem ismerték fel, azonnal ugrott és a farkával írta fel
milyen betű lehet az.

Hát így örültek és Petike is rádöbbent, hogy hiába van az embernek valamije, ha nem osztja meg senkivel sem, nem sokat ér az. De egyszer csak hiányérzete támadt. Nézett körül, hát a Gáborka nem volt az osztályban. Vajon hol lehet? Nem tudta senki, hiába érdeklődött.

Alig várta, hogy kicsengessenek, szaladt hamar Gáborkáékhoz és vitte haza neki a Bundit. Jaj, Gáborka nagyon beteg lett, végig a Bundiját siratta, félre beszélt, mert lelkiismeret furdalás gyötörte, hogy ha ő akkor kiszaladt volna, most meg lenne a Bundi, de ő gyáva volt, nem mert kiszaladni utána, és tessék, a Bundi bánatában világgá ment, elcsavargott, mert csalódott a gazdijában.

De bezzeg visszatért belé az élet, amikor Petike bevitte és odaadta neki a Bundiját.

- Gáborka visszahoztam a Bundikádat. - mondta és nevettek mind a ketten.

Persze Gáborka soha nem tudta meg, hogy hol volt a Bundi. Hálásan nézett Péterkére, hát mégis csak jó volt hozzá, hogy elment megkeresni és visszahozni neki a Bundiját

kiskutya_otthon2.jpg
 
L

lekav

Vendég
A Föld a miénk<O:p</O:p
<O:p</O:p
Csodás volt, amikor még a hegyeken burjánzó erdők szorongtak, és rajtuk csüngő liánok átfonták ágaikat, mintha csak a szeretetüket akarnák kifejezni. A mezők fűszőnyegén lépkedtek a gémek, a gólyák, és a libák is itt legelésztek. A virágok frivol illatukkal csalogatták a méheket, rovarokat.
Sok minden megváltozott. Az erdei séták varázsukat veszetik, mert a kirándulók felelőtlenül szétdobált szemete megfolytja a természet szépségét. Műanyag flakonok, poharak, egyéb hulladékok lepik el a tájat. Az eldobott cigaretta lángra kap, és az állatok menekülhetnek élőhelyükről, hiszen veszélyben voltak.
Egyik nap, Lali, a gúnár, szárnyait széttárva, totyogott egy dudorral a nyakán. Gedeon látta meg először. Nem tudta mi történhetett a libával. Hóna alá kapta és elment vele az állatorvoshoz. Éppen egy kutya lábából szedte ki az üvegszilánkokat. Szegény kutyus vonított fájdalmában, alig tudták lenyugtatni. Persze kapott fájdalomcsillapítót, de az elmérgesedett sebet már alig hatott.
- Hogy történhet ilyen? Kérdezte Zebulon, az orvos.
- A múlthéten két fiú hőzöngött az utcán és egymáshoz dobálták az üvegeket. Berci, a kutyám, meg el akarta kergetni őket. El is szaladtak, de az összetört üvegek széthasították a kutyám lábát. Bekötöttem, azt hittem, majd meggyógyul, de egyre csak rágta a lábát, így elhoztam. Nem gondoltam, hogy maradt benne szilánk.
Bevitte Gedeon is a libát, s az orvos csak nagyot nézett. Ekkora gombócot nyelt le?
Megtapogatta, de kemény volt. Érezte, hogy ez nem valamiféle étel. Amennyire csak lehetett, felfelé nyomogatta, majd a liba csőrét szétfeszítve benyúlt a torkába és kivett egy műanyag kupakot. Szegény liba végre fellélegezhetett.
<O:p></O:p>
Gedeon és Zebulon elhatározták, hogy megpróbálnak a maguk módján segíteni.
Megkeresték az erdei iskola tanárait és a gyerekeket, akik lelkesek voltak, ők is segíteni szerettek volna. Beszélgettek az élővilág szépségeiről, lerajzolták a kedvenceiket és végül közösen plakátokat készítettek, amit kihelyeztek az erdei ösvények bejáratainál. Barkács szakkörön, a maguk gyűjtötte fából készítettek szemétgyűjtőket.
Erdei napot hirdettek, ahol bárki részt vehetett. Összegyűjtötték az eldobált szemetet, kihelyezték a szemétgyűjtőket. Az erdő körül 2-3 fős erdőőrök járkáltak (akik persze gyerekek voltak), rászóltak a szemetelőkre. Így egy ideig ismét lélegzethez jutottak a növények, és a látvány is csodás volt. Az állatok nyugodtan élhettek a természet adta közegben.
Gedeon és Zebulon is végig járta a kedvenc helyeit, és örömmel látták, hogy az állatok nyugodtan csemegéznek az etetőből, a madarak a vízparton csipegetnek, a mókusok vidáman futkároznak a fán.
- Ha ez mindig így lehetne! Sóhajtott Zebulon.
- Ez az emberek hozzáállásán múlik. Mondta Gedeon. - Ha mindenki számára fontos lenne, hogy megőrizze a természet szépségét, akkor ez lehetséges lenne. A gyerekek ezt már tudják. A többi iskolába is elküldjük a felhívásunkat! Jó? Lelkesedett Zebulon.
Másnap az iskolásokkal közösen megfogalmazták a felhívást és elküldték az ország több iskolájába – akik további iskolákhoz juttatták el. Lett nagy mozgolódás az ország erdeiben.
Csak egy kis odafigyelésre van szükség és máris jobban érezheti magát mindenki.
Ezért érdemes tenni. A Föld a miénk, hát vigyázzunk rá!
<O:p></O:p>
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére