Három vers Po Csü-jitől (772-846)
Elválás a fűzfánál
Bánatos búcsú, vár a déli út,
telt marokkal hint új tavaszt a szél -
Lám, gyenge a fűz, mégis inni tud,
példát nyújt: iszik és bú nélkül él!
Fűz a Kék Kapunál
Ágakon zöld erezet, színe éri a szíved,
sok elválást, bánatot láthatott, mióta él.
Találkánál, búcsunál egyre áll a kapunál,
töredezett gallya közt elgyengül a déli szél.
Emlékezés egy fűzre
Hajdan fűzfát ültettem a folyam déli partján.
Egyszerre válnunk kellett. Két kikelet letellett,
azóta is emlékszem a bolyhos csemetére.
Ki tört le, gyenge hajtás, életed kinek kellet?
Mindhárom verset Weöres Sándor fordította...