*
Köszönöm, hogy gondolataidat megosztottad velem. Nem, nem tartok ilyen jellegű évfordulókat, de tény, hogy egy-egy gyertyát meggyújtok azon a napon, s ezzel elintézetnek veszem a dolgot. A temetőbe sem megyek. S, ennek ellenére, minden évben elő-előtörnek ezek az álmok, s az a furcsa, hogy "időben", tehát előtte és nem akkor és nem utána. Mintegy emlékeztetve, pedig legszívesebben törölném. Furcsa az emberi agy, nagyon furcsa.
De nem is akarok ezzel többet foglalkozni, mert nem hiányzik, hogy még ma éjszaka is ezzel álmodjam
Most viszont egy nagyon szép emléket szeretnék Veled és az ide látogatókkal megosztani. Jártál-e már úgy, hogy egy illat, kifejezetten egy illat visszarepített gyerek-, ifjú korodba? Mert én igen. Különösen télen, amikor érzem a tél illatát, hóesésben azonnal emlékezem azokra a téli játszásokra, amikor lilára fagyva, vörös kezekkel, de még mindig kint akartam maradni hógolyózni, szánkózni és hóembert gyártani. De eszembe jut a Tátra, ahová minden évben vissza- visszajártunk:
Az orgona illata is más emlékeket idéz fel,
aztán a színek,
amikor a Nap így vagy úgy köszön el, vagy éppen ébred fel:
egy-egy szép emlék ilyenkor mellém settenkedik és olyan, de olyan jó érzés fog el, szinte vissza fiatalodom.
A szépet kívánom mindnyájunknak szívből!
