A legidősebb kanadai férfi egy száztíz éves magyar sakkozó

A torontói The Globe And Mail néhány nappal ezelőtt készített riportot Sárosy Zoltánnal, akinek élettörténete egy jó rendezővel akár egy filmadaptációt is megérdemelne.

1914. június 28., Szarajevó: egy szerb nacionalista diák, Gavrilio Princip két pisztolylövéssel meggyilkolja a nemrég annektált Bosznia fővárosán, Szarajevón átkocsizó Ferenc Ferdinánd főherceget és akkor állapotosnak hitt feleségét, Chotek Zsófiát. Az alig nyolcéves Sárosy Zoltán ekkor a Monarchia egyik, Adria-tenger mellett fekvő katonai bázisán él édesanyjával, valamint katonaorvos édesapjával.

“Egyik reggel, ébredés után kiléptem a szobámból, és láttam, hogy édesanyám épp pakol. Jön a háború! – mondta, és tizenkét órán belül el kell mennünk.”

Érzik az óriási háború veszélyét, és egy torpedóhajón néhány másik katonával együtt egy másik kikötőbe hajóznak, ahonnan egy apró hajóval Triesztbe indulnak tovább, végül pedig vonattal érkeznek meg Budapestre.


Német torpedóhajó – hasonlóval hajózott el az alig nyolcéves kisfiú és családja az első világháború veszélyei elől
Másfél évvel később, a háború közepén a kis Zoltán édesanyjával sétál egy budapesti parkban, ahol a fiú egy sakkozó kisfiúra figyel fel – neki köszönhetően érdeklődése a játék felé fordul, melyet azután nap mint nap játszik a környékbeli gyerekekkel.

Budapesten érettségizik, egyetemi tanulmányait pedig Bécsben kezdi meg. 1928-ban, friss diplomával a kezében, nemzetközi kereskedelmi ismeretekkel a fejében visszatér a magyar fővárosba, ahol ahelyett, hogy egy export-import cég, vagy a kereskedelmi szektor más területén tevékenykedő vállalatra áldozná az összes energiáját, inkább folytatja sakkozói karrierjét.

Tizenöt évvel később, a háborúból épp kiugrani próbáló, de a németek által egyre erősebb nyomás alatt tartott Magyarországon kis híján megszerzi a sakknagymesteri címet (megnyeri az 1943-ban, Diósgyőrben rendezett nagymesterjelöltek tornáját), néhány hónappal később, a németek érkezésekor pedig – anyanyelvi szintű némettudásának köszönhetően – önkéntes fordítóként viszonylagos biztonságban, a fővárosban éli át a háború utolsó hónapjait, miközben barátai és kortársai a keleti fronton vesznek oda.

A háború után attól tartva, hogy a szovjetek a németekkel való kapcsolata miatt börtönbe vetik, felesége és lánya nélkül hagyja el az országot, megígérve nekik, hogy amint biztos megélhetési forráshoz jut, őket is kijuttatja az országból.

Az osztrák-magyar határon átszökve előbb Salzburgban próbál boldogulni, de végül egy menekülttáborba kerül, ahonnan egész Európát átszelve végül Elzászban, Franciaország jelentős német kisebbséggel rendelkező tartományában próbál letelepedni, de 1950-ben igen kecsegtető hírt kap: Kanada megnyitja kapuit a kivándorolni kívánók előtt, így Párizsba indul, hogy megszerezze a költözéshez szükséges papírokat.

1950. december 27-én végül hosszú hajóút után megérkezik Halifaxba, ahonnan vonattal Toronto felé indul.

Néhány napon belül munkát kap, a Bank of Nova Scotia éppen készülő központi épületének felsőbb szintjeinek padlócsempéit rakja le.

“Elég magasan indítottam a torontói karrierem” – viccelődik.

Feleségét persze nem felejtette el, sőt, ígéretéhez híven írt is neki egy levelet, hogy Kanadában várja, de a nő nem akarta elhagyni az országot. Elváltak.

Sárosy sosem szeretett másoknak dolgozni, inkább egy olyan munkára vágyott, aminél senki nem mondja meg neki, hogy mit kell csinálnia, így az ötvenes évek derekán kozmetikumokat kezd importálni, és árusítani, majd a hetvenes évek végéig egy vegyesboltot vezet – eközben persze a sakkot sem fejezte be: 1955-ben nyerte me az első sakkbajnokságát, 1967-ben, 1972-bn és 1981-ben pedig a levelezési sakk – ebben a sportban egykor táviratok, faxok és telefonhívások, ma pedig természetesen e-mailek, mobilapplikációk, vagy épp online felületek segítségével osztják meg a felek a lépéseiket a sokszor több száz, vagy épp több ezer kilométerre élő ellenfelükkel – kanadai bajnoka lett, ma pedig a Kanadai Sakkozók Dicsőségcsarnokának tagja.



Első feleségétől való válása után feleségül vett egy észt emigránst, Heino Mallót. Magyar nejétől született lánya egyszer meglátogatta azzal a szándékkal, hogy talán Torontóba költözik, de végül meggondolta magát.

“Végül nem akart maradni. Butuska.” – emlékszik vissza a férfi.

Felesége 1998-ban bekövetkezett haláláig az Ontario-tótól alig néhány száz méterre élt, majd előbb a közeli Grenadier-be, végül pedig egy belvárosi park szomszédságában lévő öregek otthonába költözött.

Százkét éves koráig dacolt a kor ellen, ekkor végül vásárolt magának egy elektromopedet, de két évvel ezelőtt kerekesszékre váltott.

Fejben azonban máig a régi:

“Emlékszik a múltra, de a rövidtávú memóriája az igazán csodálatra méltó. Ebben a korban rendkívüli, hogy valakinek még mindig ennyire éles az esze.” – mondta róla az otthon egyik dolgozója.

A férfi mindig nyitott volt az újdonságokra: 1999-ben, kilencvenhárom évesen vett magának egy számítógépet, hogy a fárasztó postára járás helyett már online sakkozhasson az ellenfeleivel, és saját bevallása szerint egyáltalán nem bízott már benne, hogy befejezi az utolsó, általában négy-öt éven át tartó partiját.

A Globe újságírója, Fred Langan az interjút okostelefonjával rögzítette, az idős úr pedig természetesen tudni akarta, miként működhet egy telefon diktafonként. Langan természetesen elmagyarázta neki, Sárosy pedig levonta a következtetést: “Csodálatos apró masina.”

Az újságíró természetesen nem hagyta ki az örök kérdést: Mi a hosszú élet titka? Az idős sakkozó nevetve válaszolt:

“Tinédzserként dohányoztam, de nem szerettem, így letettem. Néha ittam is, de csak alkalmanként egy pohár brandy-t. Még mindig dolgozom a hosszú élet titkának megfejtésén, de amint meglesz a válasz, azonnal rohanok a szabadalmi hivatalba. Olyan vagyok, mint egy idős autó, aminek már rozsdás a karosszériája, ráznak a kerekei, de a motorja még mindig jól működik.”

Vincze Miklós

sarosy-0812gt1-1024x576.jpg
 
Feleségét persze nem felejtette el, sőt, ígéretéhez híven írt is neki egy levelet, hogy Kanadában várja, de a nő nem akarta elhagyni az országot. Elváltak.

Tipikus sztori. Ismerős. De hogy miért ilyen síkhülye idióták a nők...?!

Jó-jó, tudom, most mindjárt jön hogy szexista vagyok mert nem minden nő ilyen... IGAZ. Persze hogy igaz. De NAGYON SOKAN. És ezt nem értem, hogy miért. Hogy miért ilyenek sokan. Mert még ha a pasi mittudomén Bangladesh-be hívná őket vagy Szváziföldre, vagy valami más lepratelepre, a Világ egy nevenincs nyomorult segglyukába... Na de amikor a világ egyik leggazdagabb országába kéne kijönnie a nőnek, és még oda se akar, na hogy ez nem a legsötétebb idiótaság, azt nekem senki be nem tudja bizonyítani! Lehet ezt magyarázgatni, mert hogyne, tudok érveket rá én is, nem is egyet, persze hogy tudok, jó a fantáziám... De az összes minden ami eszembe jut, mind együtt se tűnik eléggé nyomósnak a szememben ahhoz, hogy elfogadjam mint valamit ami REÁLISAN MEGINDOKOLNÁ a nő „nemakarását”!

Az odáig oké, hogy egy nő nem kar kimenni ELSŐKÉNT, mert ugye fél a bizonytalanságtól, fél hogy eladják szexrabszolgának, nem ismeri a nyelvet, mittudomén. De ha már a férfi ott van, ott él évek óta, hívja a nejét, mert VAN MÁR HOVA, meg van teremtve a létbiztonság, s a nő mégse jön...

Na ez az amit nem értek.
 
Sajnos erre nincs jo recept.Sok csalad esett igy szet. Az okok kozott a idos urnal a politikai is szerepet jatszhatott, regen nem siman lehetet kijonni csaladegyesites cimen volt olyan eset 6-8 eveket varakoztak es addig az otthon maradt csaladnak elegge megkeseritettek az eletet, inkabb lemondott mindenrol ,hogy beken hagyjak.
Ma viszont az a par aki nem egyutt vallalja vagy csak az egyik akar kimenni ott elobb utobb gondok lesznek. Minden ember eleteben a legnagyobb dontes orszagot cserelni, ha valaki nincs meggyozodve arrol, hogy ez a helyes ut szamara az orok elegedetlen lesz, orokke honvaggyal kuszkodik, orokke megkeseredett ember lesz.
Az a hazassag se marad sokaig meg ,ahol ugyan egyutt jottek ki, de csak az egyik akart a masik nem,de belement hagyta magat meggyozni de lelke melyen nem akart eljonni. Rengeteg hazassag borult fel nem birta ki a nehezsegeket az akadalyokat a kuzdelmeket a csalodasokat. Egymast okoltak sokan alkoholhoz nyultak rengetegen megszenvedtek ezt a nagy utazast.
Sokan masodik vagyes hazassagba menekultek amirol megint kiderult nincs semmi kozos mult nem tud mar magyarul bezelni szinte senkivel mert a ferj vagy feleseg nem beszeli a nyelvet, szoval nem konnyu sehogy se. Se aki egyedul jott ki se akik egyutt.
 
Bár nem látom a születési dátumát a cikkben, de nagyon úgy néz ki, hogy ezzel minden idők harmadik legidősebb kanadai polgára, és jelenleg a legidősebb élő kanadai. Hogy a legidősebb élő magyar is-e, azt nem tudom...
 
Tipikus sztori. Ismerős. De hogy miért ilyen síkhülye idióták a nők...?!

Jó-jó, tudom, most mindjárt jön hogy szexista vagyok mert nem minden nő ilyen... IGAZ. Persze hogy igaz. De NAGYON SOKAN. És ezt nem értem, hogy miért. Hogy miért ilyenek sokan. Mert még ha a pasi mittudomén Bangladesh-be hívná őket vagy Szváziföldre, vagy valami más lepratelepre, a Világ egy nevenincs nyomorult segglyukába... Na de amikor a világ egyik leggazdagabb országába kéne kijönnie a nőnek, és még oda se akar, na hogy ez nem a legsötétebb idiótaság, azt nekem senki be nem tudja bizonyítani! Lehet ezt magyarázgatni, mert hogyne, tudok érveket rá én is, nem is egyet, persze hogy tudok, jó a fantáziám... De az összes minden ami eszembe jut, mind együtt se tűnik eléggé nyomósnak a szememben ahhoz, hogy elfogadjam mint valamit ami REÁLISAN MEGINDOKOLNÁ a nő „nemakarását”!

Az odáig oké, hogy egy nő nem kar kimenni ELSŐKÉNT, mert ugye fél a bizonytalanságtól, fél hogy eladják szexrabszolgának, nem ismeri a nyelvet, mittudomén. De ha már a férfi ott van, ott él évek óta, hívja a nejét, mert VAN MÁR HOVA, meg van teremtve a létbiztonság, s a nő mégse jön...

Na ez az amit nem értek.

Szerintem:
Talán nem mindenkinek a legfontosabb a pénz.
Nagyjából annyi idióta nő lehet, mint férfi. ;)
 
Szerintem:
Talán nem mindenkinek a legfontosabb a pénz.
Nagyjából annyi idióta nő lehet, mint férfi. ;)

Az oké, hogy nem mindenkinek a legfontosabb a pénz. Sőt, én magam is azt mondom, hogy jó, hogy ez így van!
A gond az, hogy egy ilyen döntésben nem csak az van benne hogy a nőnek nem a pénz a legfontosabb, hanem az is, hogy A FÉRJE SEM FONTOS. Mert ha fontos lenne neki a férfi, kimenne hozzá. Ha kimenne, megkapná a sok pénzt, PLUSZ élhetne tovább amellett a férfi mellet akit ÁLLÍTÓLAG szeret, vagy legalábbis szeretett valamikor. Elvégre összeházasodott vele...

De nem, ő nem megy ki. Hm... Furcsa...

És akiket ismerek/ismertem itt kint mint „Magyarból” jötteket, ha pasi az illető és neje van Magyarországon, s a pasi úgy dönt hogy maradna idekint, hát messze nagyobb értelme van arra fogani hogy a neje NEM fog kijönni utána, mint hogy igen! Szignifikáns gyakorisággal azt látom, hogy a nők NEM akarják követni a férjüket Amerikába. És nem, nem tudom miért nem. Nem azt mondom hogy senki nem jön, mert de, ám a TÖBBSÉGÜK, az NEM. Azt bezzeg elvárnák hogy a férfi küldje haza minden apró megkeresett centjét. Aztán amikor a férfi megsokallja s azt mondja hogy anyukám ha pénzt akarsz akkor gyere ki hozzám, na akkor van az hogy lehordják a szegény flótást mindennek hogy milyen rohadt aljas, kisemmizi a nőt, nem törődik vele meg minden. DE AKKOR SE JÖN az asszonypajtás. És nem azért mert nincs az útra pénze, mert lenne, sőt, miből se áll hogy küldjék rögvest a repülőjegyet neki... De a magyar nők nem akarnak Amerikába jönni. Ezt látom. És nem tudom miért nem. Egyiktől se hallottam semmi normális konkrét érvet.
 
A gond az, hogy egy ilyen döntésben nem csak az van benne hogy a nőnek nem a pénz a legfontosabb, hanem az is, hogy A FÉRJE SEM FONTOS. Mert ha fontos lenne neki a férfi, kimenne hozzá. Ha kimenne, megkapná a sok pénzt, PLUSZ élhetne tovább amellett a férfi mellet akit ÁLLÍTÓLAG szeret, vagy legalábbis szeretett valamikor. Elvégre összeházasodott vele...
Mindez visszafelé is érvényes lehet. Ha férjnek fontos a neje, akár ő is dönthet úgy, hogy nem marad kint. A te logikád szerint mondhatnám azt, hogy neki meg fontosabb a pénz, mint a felesége, akit állítólag szeretett valamikor, és összeházasodott vele... ;)
 
Mindez visszafelé is érvényes lehet. Ha férjnek fontos a neje, akár ő is dönthet úgy, hogy nem marad kint. A te logikád szerint mondhatnám azt, hogy neki meg fontosabb a pénz, mint a felesége, akit állítólag szeretett valamikor, és összeházasodott vele... ;)

Ez nem áll. Oka van ugyanis annak mindig, ha a férfi kimegy. Többnyire a munkanélküliség. Azaz, a férfi gyakran vissza se mehetne ha akarna se, mert akkor az van hogy megint nem lesz munka, és nem tudja eltartani se önmagát, se a nejét. Különben is, logikusabb hogy ott legyen együtt a család ahol jól élnek, mint ott, ahol csak nyomorognának. Mert a nyomor az stressz, s akkor csak veszekednének együtt.
 
Ez nem áll. Oka van ugyanis annak mindig, ha a férfi kimegy. Többnyire a munkanélküliség. Azaz, a férfi gyakran vissza se mehetne ha akarna se, mert akkor az van hogy megint nem lesz munka, és nem tudja eltartani se önmagát, se a nejét. Különben is, logikusabb hogy ott legyen együtt a család ahol jól élnek, mint ott, ahol csak nyomorognának. Mert a nyomor az stressz, s akkor csak veszekednének együtt.

Na most akkor tényleg őrült az a nő, ha nem megy párja után, inkább marad és nyomorog...
Nekem inkább az az érzésem, hogy a férfi beszél belőled, aki elvárja, hogy minden körülmények között a nő alkalmazkodjon hozzá. ;)
 
Na most akkor tényleg őrült az a nő, ha nem megy párja után, inkább marad és nyomorog...
Nekem inkább az az érzésem, hogy a férfi beszél belőled, aki elvárja, hogy minden körülmények között a nő alkalmazkodjon hozzá. ;)

Nem minden körülmények közt, hiszen írtam is hogy nem arról van szó hogy Bangladeshbe kövesse a nő a férjét a nyomorba. Na de a JÓBA?!

Amúgy persze valóban a „férfi beszél belőlem”, hiszen férfi vagyok.
 
Nem minden körülmények közt, hiszen írtam is hogy nem arról van szó hogy Bangladeshbe kövesse a nő a férjét a nyomorba. Na de a JÓBA?!

Amúgy persze valóban a „férfi beszél belőlem”, hiszen férfi vagyok.

Oké, szóval Bangladesbe nem menni a férj után, az bocsánatos bűn (nem idióta), de Amerikába (!) nem menni, az érthetetlen (idióta, mint mondtad).
Erre írtam korábban, hogy nem mindenkinek a legfontosabb a pénz. Egyébként is lehet még számos oka, ha nem mennek, amit viszont csak az "illetékes " személlyel közölnek.
 
Azert egy kivandorlast megeloz egy tervezesi idoszak egy felkeszules az almodozas a jovo tervezese, hosszu varakozas 1-2ev minimum ezzel telik el. Ebbol azonal latszik,hogy valaki a varosabol vagy faujabol sem hajlando elmenni se vonattal se busszal de repulre ha fizetenenek se ulne fel.

Az en ferjem se akart kijonni ,nekem volt mehetnekem,de mar 16 evesen alig vartam hogy nagykoru legyek es mehesek mert ha anyam engedett volna mar 16evesen leleptem volna, Kozben felnottem fejhez mentem jottek a gyerekek es rendszeresen vissza visszatert az otetem hogy menjunk ki. Fejem anyam egyfolytaban lebeszelt.
Ferjem; csak nem kepzeled diplomaval a zsebembe elmegyek sz@rt pucolni, anyam; milyen halatlan gyerek vagyok felnevelt egyedul es itt hagyom nem lesz aki egy pohar vizet adjon neki..../akkor volt40 eves/ha o ezt tuja maskep rendezi z eletet,allamdo pres alatt voltam. egyre tobb gondunk volt otthon es mikor en mar tenyleg elviselhetetlenek lattam a helyzetet akkor egy vitanal kozoltem aki buj aki nem, mi megyunk a gyerekekkel ,josz vagy maradsz. Mire Canadaba ertunk 2 honapra ra szetmentunk es elvaltunk.
Nem volt konnyu az biztos.30 evet itt lehuztam a volt fejem most ment haza eloszor es azt mondta a gyerekeimnek, be kell lassa, igaza volt anyatoknak, hogy kijottunk. Micsoda kesoi elegtetel .
Azert az itt eltoltott 30 ev annyira nem volt neki rossz hogy hazamenjen, hisz meg 3 asszonyt elhasznalt itt. Otthonrol o se tudott kihozni senkit, pedig hallottam igen aktivan probalkozott.
 
Otthonrol o se tudott kihozni senkit, pedig hallottam igen aktivan probalkozott.

Na ez az egy beidézett mondatod kifejezetten azt igazolja, amit a fentebbi hozzászólásaimban írtam. Valami hiba van a magyar nők körül, hogy ennyire nem akarnak jönni. (ismétlem mindig van kivétel... De hogy ennyire jellemző hogy sokuk nem akar jönni... Még szerencse hogy a világ női nem mind magyarok...)
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,632
Tagok
615,328
Legújabb tagunk
KissViktória12
Oldal tetejére