a magány (nem a kínzó egyedüllét)

eede · 2011 Március 20

istenajandeka9 írta:
Szerintem szüksége van az embernek a magányra, kinek többre, kinek kevesebbre, ez lelki igénytől függ, és attól, ki mihez szokott hozzá.
Én 11 évesen veszítettem el Édesapámat, onnan kezdve szoktam meg a magányt. Mai napig szükségem van rá. A munkámban napi több száz beteg emberrel találkozok. Sajnos nem jut ki minden nap a magány, sőt egyre ritkábban, és borzasztóan hiányzik. Ahhoz, hogy a lelkemet helyre tudjam pakolni, és ki tudjam "szemetelni", szükségem van az egyedül töltött percekre, órákra. Ilyenkor szoktam kimenni a reptérre sámándobolni egy éjszakára a tűz mellé, a pusztába, ahol kilométereken belül legfeljebb süni, nyuszi, és róka van...

ez a gyakorlatilag használható verzió
de van az a verzió, amikor az ember folyamatosan megszabadúl azoktól a dolgoktól, amikről biztosan tudja, hogy nem lesz rá szüksége- az embernek általában kevés dologra van szüksége

Shaw61 · 2011 Április 4

eede írta:
Én a magányt csuda jó dolognak tartom.
Az emberi létezés csúcsa.
Aki a magányban kiteljesül, az van legközelebb istenhez.
Ha van olyan élményünk, ami teljes anélkül is, hogy elmondanánk valakinek, akkor ízelítőt kapunk az öröklétből.
Ezzel együtt az ember nem vágyik a magányra, mint ahogy a tíz parancsolat alól is talál mindíg kibúvót.
a magány megfelel a legnagyobb társas együttlétnek is, amikor minden élőlényt egyformán tisztelünk

A magányt csak az Ego élheti át és az nem csoda jó dolog, mert az Ego alapeleme a félelem, amit a magány felerősíthat.

Amiről te beszélsz, az a belső csend átélése lehet, amikor átélheted a formamentessel való kapcsolatodat. És az nem magány!!!

ionon · 2011 Április 4

Eredeti szerző eede
Én a magányt csuda jó dolognak tartom.
Az emberi létezés csúcsa.
Aki a magányban kiteljesül, az van legközelebb istenhez.
Ha van olyan élményünk, ami teljes anélkül is, hogy elmondanánk valakinek, akkor ízelítőt kapunk az öröklétből.
Ezzel együtt az ember nem vágyik a magányra, mint ahogy a tíz parancsolat alól is talál mindíg kibúvót.
a magány megfelel a legnagyobb társas együttlétnek is, amikor minden élőlényt egyformán tisztelünk

Shaw61 írta:
A magányt csak az Ego élheti át és az nem csoda jó dolog, mert az Ego alapeleme a félelem, amit a magány felerősíthat.

Amiről te beszélsz, az a belső csend átélése lehet, amikor átélheted a formamentessel való kapcsolatodat. És az nem magány!!!

eede jól mondja, a magány nem egó értelmezése valamiben valamiért, nem az egóddal vagy a magányban, hanem az örökvalóddal éled napjaidat.
Csend élése az csend élése. Magány élethívatás itt kitudsz teljesedni, ellenben a csendbe bezárod elmédet, és nem tudod megérteni örökkévalódat.

Shaw61 · 2011 Április 4

Az Örökkévaló nem ismeri és nem ismerheti a magányt!!

ionon · 2011 Április 4

Shaw61 írta:
Az Örökkévaló nem ismeri és nem ismerheti a magányt!!

Azért nem ismeri mert ő a magány.

Shaw61 · 2011 Április 4

ionon írta:
Azért nem ismeri mert ő a magány.

Úgy látom egy dologról beszélünk, csak a szavak elégtelenek annak a kifejezésére, ami a lényeg

ionon · 2011 Április 5

Shaw61 írta:
Úgy látom egy dologról beszélünk, csak a szavak elégtelenek annak a kifejezésére, ami a lényeg

Szavak vissza adják amiről beszélünk függetlenísd el magadat Tolle tanításától és kezd újból a megértettetést.kiss

Shaw61 · 2011 Április 5

ionon írta:
Szavak vissza adják amiről beszélünk függetlenísd el magadat Tolle tanításától és kezd újból a megértettetést.kiss

A szavak csak utalhatnak az igazságra, sohasem lehetnek maga az igazság.
Ezért megértés szavak által csak relatív és részleges lehet.

ionon · 2011 Április 5

Shaw61 írta:
A szavak csak utalhatnak az igazságra, sohasem lehetnek maga az igazság.
Ezért megértés szavak által csak relatív és részleges lehet.

Beszéljünk gondolatban örülne a fórum ennek, és a most megélhetnéd valósnak is. kiss

eede · 2011 Április 7

az ember önmagában talál meg másokat -ekkor nem magányos
aztán önmagában megtalálja önmagát- ekkor már magányos

eede · 2011 November 6

lényegében lépték kérdése a magány
nagy magasságból az ember nem magányos
mint ahogy a hangyák sem azok
aztán kisebb léptékben már vannak szigetek
nem köszön mindenki mindenkinek
akinek köszönök azok közzül sem mindenki érdekes számomra
és az az egy ember akitől nem érzi magányosnak az ember
magát a hétköznapi értelemben
az az ember is rejteget előlem dolgokat
és viszont
és a rejtett zóna
a magány szintere
amire sem fogalmakat sem szavakat nem lehet találni
tehát hagyományos módon nem leírható
de lehet benne lubickolni
meg pesze bele is lehet fulladni
szépen

Feketerigó · 2011 November 6

lubickolni finom dolog, a megfulladás ellen meg ott az életösztön,
ami ha elég erős, akkor megvéd a végkifejlettől.....

eede · 2011 November 10

Feketerigó írta:
lubickolni finom dolog, a megfulladás ellen meg ott az életösztön,
ami ha elég erős, akkor megvéd a végkifejlettől.....

a végkifejlet
a jó megoldás
nem kell ellene védekezni
mert fölösleges
mintha azt akarnánk
hogy holnap ne kelljen fel a nap

Feketerigó · 2011 November 10

kétmalomban őrölünk

eede írta:
a végkifejlet
a jó megoldás
nem kell ellene védekezni
mert fölösleges
mintha azt akarnánk
hogy holnap ne kelljen fel a nap

akkor jó ez a megoldás, ha belenyugvó,
elfogadó vagy, de ha egy szemernyi
ellenállás van benned, akkor képes
vagy lehozni a Napot és akkor
tetszik-nem tetszik, fölkel, ha csörög az óra.....

eede · 2011 November 10

Feketerigó írta:
akkor jó ez a megoldás, ha belenyugvó,
elfogadó vagy, de ha egy szemernyi
ellenállás van benned, akkor képes
vagy lehozni a Napot és akkor
tetszik-nem tetszik, fölkel, ha csörög az óra.....

valóban
de az már nem a magányról szól

Feketerigó · 2011 November 10

magány

eede írta:
valóban
de az már nem a magányról szól

a Nap is lehet magányos
és akkor témánál vagyunk.....

eede · 2011 November 11

Feketerigó írta:
a Nap is lehet magányos
és akkor témánál vagyunk.....

Én meg most azt mondom, hogy el kell jutni abba az állapotba, amikor mindenhez úgy ragaszkodunk csupán, mint a papírzsebkendöhöz. Valószínű ez a gondolat nem kapcsolódik ahhoz amit írtál, de e tekintetben nem is vagy nagyon elkényeztetve

eede · 2011 November 11

A magány az nem ugyanaz minden ember értelmezésében. Ha én rakétakilövőt akarok építeni, hiába beszélek naponta ezer emberrel süteményreceptekről, attól még magányos vagyok. Ha egyedül akarok lenni, és ha ez sikerül, akkor már nem vagyok magányos

Feketerigó · 2011 November 11

magaddal kettesben

eede írta:
A magány az nem ugyanaz minden ember értelmezésében. Ha én rakétakilövőt akarok építeni, hiába beszélek naponta ezer emberrel süteményreceptekről, attól még magányos vagyok. Ha egyedül akarok lenni, és ha ez sikerül, akkor már nem vagyok magányos

tartalmas egyedüllétet kívánok...

eede · 2012 Február 15

Ady Endre: Erdőben, esős délutánon

Lanyhán irigylem a
Viadal-évek kapott szitkát, gunyját:
Megszokják vagy megunják
Az embert az emberek
S az évek és a kedvek úgy szaladnak,
Mint páholt hadsereg
S koldusként járok a nyomában
A menekülő, gyáva hadnak.

A fajtám?:
Mindig ritkábban gyujt a harag.
Száz bűnöm?:
A legszebbje mind elmarad
S már alig-alig érdekel
Egykor imádott, furcsa sorsom,
Olyan lett, mint lopott kalap,
Titokban hordom.

Az asszonyom?:
Ha ifjabb lennék, tán szeretne,
Így csak egy renyhe,
Lassú, kis igéretű
Pillantást küld el vétve,
Én pedig másolt, régi lázaimat
Küldöm cserébe.

Még megbocsátni
Szeretek, ha nagy bűnök akadnak
S másoknak inkább
És néha-néha magamnak.
És szeretem az embereket
Szánva, őszintén:
Egy kicsit valamennyi úgy jár,
Mint én.

a magány (nem a kínzó egyedüllét)

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Feketerigó

Vendég

Állandó Tag

Feketerigó

Vendég

Állandó Tag

Feketerigó

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Feketerigó

Vendég

Állandó Tag