A sziv szobái
- Téma inditó donvackor
- Kezdés dátuma
2. Oldal
- Mit gondolsz Melinda? Találkozhatunk holnap este az éttermen kivül? - hebegte, dadogta zavarában.
A lányzó ugy tett, mintha gondolkodna a válaszon, ám szeme csiĺlogása elárulta: már várta ezt a pillanatot.
- Jó lenne, igen....igen. Várj meg az irodaház elött. 16.00 órára végzek.
Az elsö randi visszafogott volt egy kicsit, de végül jól sikerült. Gergö elmesélte: az Alföldröl, Kalocsáról érkezett szerencsét próbálni. Jól érzi magát, az étterem tulaja értékeli, hogy idönként magyar ízeket is csempész az étlapra és a fizetésével is elégedett.
A Tower-hidon, a Temze felett még beszélgettek egy kicsit. Romantikus este a csiĺlagok alatt....
Meli megsimogatta udvarjoja arcát, örült, hogy megismerte ezt a kedves fiut.
- Lassan induljunk haza! - kérte, és közben egy hatalmasat ásitott.
- Nahát! Ilyen uncsi vagyok, hogy elálmosodsz mellettem? - viccelödött Gergö?
- Nem, dehogy... Rengeteget tuloráztam mostanában, tényleg fáradt vagyok.
Kézenfogva elsétáltak az autóig. Útban hazáig soka nevetgéltek, élvezték egymás társaságát.
Melinda nem lakott messze az irodaháztól, igy általában gyalog közlekedett, Gergö többnyire kocsikázott, mert elég távolra esett bérelt kis kuckoja a munkahelyétöl.
A ház elött elcsattant az elsö csók, pár percig még álltak összebujva, majd mindketten elindultak, hogy saját ágyukban álmodozzanak tovább bimbozo kapcsolatukról.
Igy kezdödött kettejük love-storyja. Úgy tünt május valóban a boldogság hónapja. Szép lassan beteljesedett szerelmük, szenvedélyes, forró éjszakákat töltöttek együtt. Többnyire Melindánál laktak, az Ő kis fészke meghittebb, otthonosabb volt. Rengeteget kirándultak, fözöcskéztek, még együtt haza is utaztak.
- Mit gondolsz Melinda? Találkozhatunk holnap este az éttermen kivül? - hebegte, dadogta zavarában.
A lányzó ugy tett, mintha gondolkodna a válaszon, ám szeme csiĺlogása elárulta: már várta ezt a pillanatot.
- Jó lenne, igen....igen. Várj meg az irodaház elött. 16.00 órára végzek.
Az elsö randi visszafogott volt egy kicsit, de végül jól sikerült. Gergö elmesélte: az Alföldröl, Kalocsáról érkezett szerencsét próbálni. Jól érzi magát, az étterem tulaja értékeli, hogy idönként magyar ízeket is csempész az étlapra és a fizetésével is elégedett.
A Tower-hidon, a Temze felett még beszélgettek egy kicsit. Romantikus este a csiĺlagok alatt....
Meli megsimogatta udvarjoja arcát, örült, hogy megismerte ezt a kedves fiut.
- Lassan induljunk haza! - kérte, és közben egy hatalmasat ásitott.
- Nahát! Ilyen uncsi vagyok, hogy elálmosodsz mellettem? - viccelödött Gergö?
- Nem, dehogy... Rengeteget tuloráztam mostanában, tényleg fáradt vagyok.
Kézenfogva elsétáltak az autóig. Útban hazáig soka nevetgéltek, élvezték egymás társaságát.
Melinda nem lakott messze az irodaháztól, igy általában gyalog közlekedett, Gergö többnyire kocsikázott, mert elég távolra esett bérelt kis kuckoja a munkahelyétöl.
A ház elött elcsattant az elsö csók, pár percig még álltak összebujva, majd mindketten elindultak, hogy saját ágyukban álmodozzanak tovább bimbozo kapcsolatukról.
Igy kezdödött kettejük love-storyja. Úgy tünt május valóban a boldogság hónapja. Szép lassan beteljesedett szerelmük, szenvedélyes, forró éjszakákat töltöttek együtt. Többnyire Melindánál laktak, az Ő kis fészke meghittebb, otthonosabb volt. Rengeteget kirándultak, fözöcskéztek, még együtt haza is utaztak.
3. Oldal
Megismerték a másik családját. Lángolt a szerelmük egészen a történet kezdetéig.
Gergö egész héten figyelte Meli milyen feszült. Hiányzott tündéri mosolya. Mikor rákérdezett nemleges választ kapott.
- Mi baj szivem? Beteg vagy? Történt valami? Olyan furcsán viselkedsz már napok óta.
- Nem, nincs gond.... Nagy a hajtás az irodában és az uj fönök sokkal keményebb, mint az elödje. - nem nézett a szerelmes fiu szemébe, látszott nemcsak erröl van szó.
Péntekig fagyos volt a hangulat, máskor boldogságban uszo otthonukban. Ha vágyakozva közeledett kedvese felé, különböző kifogásokkal udvariasan elutasitotta.
A hét utolsó munkanapján a hortobágyi palacsinta receptjét ismertette a kis kuktáknak, mikor megszólalt a mobilja.
- Hii Gergö! Lizzy vagyok! - ideges, izgatott hang hallattszott a telefonban.
- Helló Lizzy? Mi újság? Régen beszéltünk!
- Gergő! Gyere át gyorsan! Meli elájult. Miután magához tért, nem engedte, hogy segitséget hivjunk, vagy elvigyük a kórházba.
- Azonnal jövök!
Elkéretözött fönökétöl és rohant a hatalmas irodaház felé.
Melinda sápadtan ült az iroasztalánál.
- Szerelmem! Mi történt? Jobban vagy már? - megölelte szive hölgyét, és finom csokot lehelt az ajkára.
- Biztos a fáradtságtól, kimerűltségtől van. Ne foglalkozzatok már vele! - háritotta el a törödést, ám arcvonásai egész másról árulkodtak.
- Nincs vita, munkaidö után elmegyünk a kórházba! - lépett fel az aggodo fiatalember férfiasan.
A Greenwich Hospital folyosoján csak néhányan várakoztak. Az ügyeletes nővér barátságosan felvette az adatokat és már meg is kezdték a kivizsgálást. Melinda majd szét robbant a méregtöl. Bosszantotta Gergö eltökéltsége.
Megismerték a másik családját. Lángolt a szerelmük egészen a történet kezdetéig.
Gergö egész héten figyelte Meli milyen feszült. Hiányzott tündéri mosolya. Mikor rákérdezett nemleges választ kapott.
- Mi baj szivem? Beteg vagy? Történt valami? Olyan furcsán viselkedsz már napok óta.
- Nem, nincs gond.... Nagy a hajtás az irodában és az uj fönök sokkal keményebb, mint az elödje. - nem nézett a szerelmes fiu szemébe, látszott nemcsak erröl van szó.
Péntekig fagyos volt a hangulat, máskor boldogságban uszo otthonukban. Ha vágyakozva közeledett kedvese felé, különböző kifogásokkal udvariasan elutasitotta.
A hét utolsó munkanapján a hortobágyi palacsinta receptjét ismertette a kis kuktáknak, mikor megszólalt a mobilja.
- Hii Gergö! Lizzy vagyok! - ideges, izgatott hang hallattszott a telefonban.
- Helló Lizzy? Mi újság? Régen beszéltünk!
- Gergő! Gyere át gyorsan! Meli elájult. Miután magához tért, nem engedte, hogy segitséget hivjunk, vagy elvigyük a kórházba.
- Azonnal jövök!
Elkéretözött fönökétöl és rohant a hatalmas irodaház felé.
Melinda sápadtan ült az iroasztalánál.
- Szerelmem! Mi történt? Jobban vagy már? - megölelte szive hölgyét, és finom csokot lehelt az ajkára.
- Biztos a fáradtságtól, kimerűltségtől van. Ne foglalkozzatok már vele! - háritotta el a törödést, ám arcvonásai egész másról árulkodtak.
- Nincs vita, munkaidö után elmegyünk a kórházba! - lépett fel az aggodo fiatalember férfiasan.
A Greenwich Hospital folyosoján csak néhányan várakoztak. Az ügyeletes nővér barátságosan felvette az adatokat és már meg is kezdték a kivizsgálást. Melinda majd szét robbant a méregtöl. Bosszantotta Gergö eltökéltsége.
4. Oldal
Az öszülö doktor megerösitette, amit Linda már a teszt alapján tudott. Állapotos volt, nagyjából a 8. hétnél tartott. Mikor a vizsgálóból kijöttek, Meli nem nézett az izgatottan várakozó fiúra. Lehajtotta a fejét és a cipöje orrát bámulta.
- Gratulálok fiatalember! Apuka lesz! - Gergö elöször fel sem fogta az örömteli hirt.
- Nagyon köszönöm! - lelkesen fogadta az orvos kézfogását.
Linda hazáig egyetlen szót sem szólt. Az ajtóban sokáig piszmogott a kulccsal, tudta sok minden megváltozik, miután átlépik a küszöböt.
Gergö átölelte, csokolgatta, kényeztette.... Észre sem vette, szerelme nem osztozik örömében.
- Kedvesem! Beszélnünk kell! - Melinda komolyan határozottan nézett a srácra.
- Pár napja már tudom, hogy babát várok....
elvégeztem a terhességi tesztet, a doki csak megerősitette.
- Miért nem szóltál Kicsim? Szerelmünk gyümölcse növekszik a szived alatt, és Te titkolozol?
- Nem Drágám! Nem tartom meg a magzatot!
Néhány percig a csend uralta a szobát. Az "ifjú apa" hatalmas szemekkel bámult zaklatott kedvesére.
- Most csak viccelsz ugye?
- Nem! Hogy képzeled? Ilyen komoly dologgal csak nem poénkodom!
- Neked a gyermelünk egy dolog?
- Ne légy ironikus! Pontosan tudod mire gondolok?
Eltelt egy hét, mindketten jártak dolgozni, otthon csak a legfontosabb dolgokról kommunikáltak.
Gergö hétvégén már nem bírta tovább, kedvesen az ölébe ültette Melindát.
- Drágám! Beszéljük meg mégegyszer! Nem lesz semmi gond! Mindketten elég érettek vagyunk ahhoz, hogy szülök lehessünk. Az anyagi hátterünk sem rossz. Szépen gyarapszik a megtakaritásunk. Meglátod boldogok leszünk hármasban.
Linda felpattant és kiabálni kezdett:
- Értsd már meg! Nekem nem kell ez a gyerek!
Az öszülö doktor megerösitette, amit Linda már a teszt alapján tudott. Állapotos volt, nagyjából a 8. hétnél tartott. Mikor a vizsgálóból kijöttek, Meli nem nézett az izgatottan várakozó fiúra. Lehajtotta a fejét és a cipöje orrát bámulta.
- Gratulálok fiatalember! Apuka lesz! - Gergö elöször fel sem fogta az örömteli hirt.
- Nagyon köszönöm! - lelkesen fogadta az orvos kézfogását.
Linda hazáig egyetlen szót sem szólt. Az ajtóban sokáig piszmogott a kulccsal, tudta sok minden megváltozik, miután átlépik a küszöböt.
Gergö átölelte, csokolgatta, kényeztette.... Észre sem vette, szerelme nem osztozik örömében.
- Kedvesem! Beszélnünk kell! - Melinda komolyan határozottan nézett a srácra.
- Pár napja már tudom, hogy babát várok....
elvégeztem a terhességi tesztet, a doki csak megerősitette.
- Miért nem szóltál Kicsim? Szerelmünk gyümölcse növekszik a szived alatt, és Te titkolozol?
- Nem Drágám! Nem tartom meg a magzatot!
Néhány percig a csend uralta a szobát. Az "ifjú apa" hatalmas szemekkel bámult zaklatott kedvesére.
- Most csak viccelsz ugye?
- Nem! Hogy képzeled? Ilyen komoly dologgal csak nem poénkodom!
- Neked a gyermelünk egy dolog?
- Ne légy ironikus! Pontosan tudod mire gondolok?
Eltelt egy hét, mindketten jártak dolgozni, otthon csak a legfontosabb dolgokról kommunikáltak.
Gergö hétvégén már nem bírta tovább, kedvesen az ölébe ültette Melindát.
- Drágám! Beszéljük meg mégegyszer! Nem lesz semmi gond! Mindketten elég érettek vagyunk ahhoz, hogy szülök lehessünk. Az anyagi hátterünk sem rossz. Szépen gyarapszik a megtakaritásunk. Meglátod boldogok leszünk hármasban.
Linda felpattant és kiabálni kezdett:
- Értsd már meg! Nekem nem kell ez a gyerek!
5. Oldal
Szépen ivel felfelé a karrierem, nem gondolod, hogy most pelenkázni fogok!?
Gergö nem felelt, élt benne a remény.... Talán barátnöje meggondolja magát!
Meli hangosan sirni kezdett, könnyei közt hadarta tovább:
- Ha nem ájulok el az irodában, sosem tudtad volna meg, hogy terhes vagyok. Lizzynek nem kellett volna beleütnie az orrát.
- Miről beszélsz? Hogy érted? Mit jelent az, hogy nem tudtam volna meg, hogy állapotos vagy?
- Pontosan!! Megszakittattam volna a terhességet úgy, hogy soha, senki ne tudjon róla.
- Te megörültél? Úgy akartál abortuszt, hogy azt sem mondod el: apa leszek?
- Igen, mert tudtam, nem fogsz megérteni! - Meli ezt már halkabban, kissé szégyenkezve mondta.
Gergönek ez volt a végsö csapás. Nemhogy megbocsátani, de még igazán felfogni sem tudta a hallottakat.
Felállt.... Bement a hálóba, csomagolni kezdett. Ami a keze ügyébe került, behajigálta böröndjébe. Melinda megijedt nem gondolta, hogy idáig fajulnak a dolgok. Kedvese az elöszobában topogott, probálta visszatartani.
- Ne Gergő! Ne menj el! Kérlek... Érts meg engem is!
- Hidd el Melinda, nagyon szeretlek! De ez még nekem is sok!
Linda már csak a lépcsöház ajtajának csapódását hallotta.
2. Fejezet
Másnap Gergö keserű szájizzel ébredt. Sietősen készülödött, indult dolgozni. Még egy kávét sem tudott fözni, este már nem volt lelkiereje a bevásárláshoz.
Kollégái látták, valami gond van. Nem faggatták, ugy vélték, ha szükségét érzi, magátol megnyilik. Feladatait rutinosan ellátta, addig sem saját fájdalmán rágódott.
Linda végigbögte az egész éjszakát. Hivta az iroda számát, kért egy pihenönapot. Nem lett volna képes koncentrálni. Este átment Lizzyhez. Mindent elmesélt Neki.
Szépen ivel felfelé a karrierem, nem gondolod, hogy most pelenkázni fogok!?
Gergö nem felelt, élt benne a remény.... Talán barátnöje meggondolja magát!
Meli hangosan sirni kezdett, könnyei közt hadarta tovább:
- Ha nem ájulok el az irodában, sosem tudtad volna meg, hogy terhes vagyok. Lizzynek nem kellett volna beleütnie az orrát.
- Miről beszélsz? Hogy érted? Mit jelent az, hogy nem tudtam volna meg, hogy állapotos vagy?
- Pontosan!! Megszakittattam volna a terhességet úgy, hogy soha, senki ne tudjon róla.
- Te megörültél? Úgy akartál abortuszt, hogy azt sem mondod el: apa leszek?
- Igen, mert tudtam, nem fogsz megérteni! - Meli ezt már halkabban, kissé szégyenkezve mondta.
Gergönek ez volt a végsö csapás. Nemhogy megbocsátani, de még igazán felfogni sem tudta a hallottakat.
Felállt.... Bement a hálóba, csomagolni kezdett. Ami a keze ügyébe került, behajigálta böröndjébe. Melinda megijedt nem gondolta, hogy idáig fajulnak a dolgok. Kedvese az elöszobában topogott, probálta visszatartani.
- Ne Gergő! Ne menj el! Kérlek... Érts meg engem is!
- Hidd el Melinda, nagyon szeretlek! De ez még nekem is sok!
Linda már csak a lépcsöház ajtajának csapódását hallotta.
2. Fejezet
Másnap Gergö keserű szájizzel ébredt. Sietősen készülödött, indult dolgozni. Még egy kávét sem tudott fözni, este már nem volt lelkiereje a bevásárláshoz.
Kollégái látták, valami gond van. Nem faggatták, ugy vélték, ha szükségét érzi, magátol megnyilik. Feladatait rutinosan ellátta, addig sem saját fájdalmán rágódott.
Linda végigbögte az egész éjszakát. Hivta az iroda számát, kért egy pihenönapot. Nem lett volna képes koncentrálni. Este átment Lizzyhez. Mindent elmesélt Neki.
6. Oldal
Barátnöje keresetlen szavakkal illette.
- Nincs igazad Meli. Legalábbis abban nincs, hogy titokban akartad megszakittatni a terhességet. Ez a baba mindkettötöké, Gergönek is jog van dönteni a magzat sorsáról. Nem értek egyet Veled.
- Azt hittem legalább Te osztod a véleményemet!
- Nem az, az igazi barát, aki azt mondja, amit hallani akarsz..... - bölcselkedett Lizzy.
A párocska két hétig nem is kereste egymás társaságát. Mindketten a másik közeledésére vártak. Június elejére végre az idöjárás is megenyhült. A nap sugarai gyözedelmeskedtek a borongós felhök felett. Melinda ujabban már az ebédjét sem az étteremben fogyasztotta el, eljárt a sarki gyorsbüfébe.
Gergö félretette büszkeségét, munka után megvárta a lányt.
- Szia Linda! - a fiúnak felcsillant a szeme, ahogy megpillantotta a nöt, akivel néhány napja még megosztotta az életét.
- Helló Gergö! - Meli torkában érezte a szivdobogását.
Elautoztak a Temzéhez. Nosztalgiáztak... Felidézték elsö randijuk romantikus perceit. Bárhogy érveltek, nem jutottak közös nevezöre. Gergő ragaszkodott a picihez, Kedvese nem vállalta az anyaságot. Határozottan kijelentette, már idöpontja van, hamarosan elvégzik a beavatkozást. A csalodott fiu biztositotta anyagi támogatásáról. A lehetöséget, hogy jelen legyen elháritotta. Végül a szakitás mellett döntöttek. Tudták, már nem müködne..... Gergö még szombaton a maradék holmiját is elvitte az egykori szerelmi fészekböl.
- Vigyázz magadra Melinda! Jóbarátként bármikor számithatsz rám! - adott egy puszit az arcára és elindult kifelé.
A lány nem talált megfelelö szavakat, csak bolintott és törölgette a könnyeit.
- Lizzy szeretnék egy szivességet kérni!
- Miben segithetek Barátnöm?
Barátnöje keresetlen szavakkal illette.
- Nincs igazad Meli. Legalábbis abban nincs, hogy titokban akartad megszakittatni a terhességet. Ez a baba mindkettötöké, Gergönek is jog van dönteni a magzat sorsáról. Nem értek egyet Veled.
- Azt hittem legalább Te osztod a véleményemet!
- Nem az, az igazi barát, aki azt mondja, amit hallani akarsz..... - bölcselkedett Lizzy.
A párocska két hétig nem is kereste egymás társaságát. Mindketten a másik közeledésére vártak. Június elejére végre az idöjárás is megenyhült. A nap sugarai gyözedelmeskedtek a borongós felhök felett. Melinda ujabban már az ebédjét sem az étteremben fogyasztotta el, eljárt a sarki gyorsbüfébe.
Gergö félretette büszkeségét, munka után megvárta a lányt.
- Szia Linda! - a fiúnak felcsillant a szeme, ahogy megpillantotta a nöt, akivel néhány napja még megosztotta az életét.
- Helló Gergö! - Meli torkában érezte a szivdobogását.
Elautoztak a Temzéhez. Nosztalgiáztak... Felidézték elsö randijuk romantikus perceit. Bárhogy érveltek, nem jutottak közös nevezöre. Gergő ragaszkodott a picihez, Kedvese nem vállalta az anyaságot. Határozottan kijelentette, már idöpontja van, hamarosan elvégzik a beavatkozást. A csalodott fiu biztositotta anyagi támogatásáról. A lehetöséget, hogy jelen legyen elháritotta. Végül a szakitás mellett döntöttek. Tudták, már nem müködne..... Gergö még szombaton a maradék holmiját is elvitte az egykori szerelmi fészekböl.
- Vigyázz magadra Melinda! Jóbarátként bármikor számithatsz rám! - adott egy puszit az arcára és elindult kifelé.
A lány nem talált megfelelö szavakat, csak bolintott és törölgette a könnyeit.
- Lizzy szeretnék egy szivességet kérni!
- Miben segithetek Barátnöm?
7. Oldal
- Ugye elkisérsz a korházba?
- Hát persze! Csak nem gondolod, hogy magadra hagylak?
Másnap Lizzy a ház elött várta bátoritásra szorulo kolleganőjét.
A kórház folyosója méhkashoz hasonlitott. A délelötti órákban nagy volt a jövés-menés. Az orvosra várni kellett, éppen a mütöben szorgoskodott. Beszélgettek, ugy könnyebben oldodott a feszültség. A téma természetesen nem más, mint Gergö. Bizalmas dolgokba avatták be egymást - nem túl diszkréten -. Észre sem vették, hogy a mellettük lévö padon , egyszerüen öltözött fiatal lány, figyeli minden rezdülésüket.
Kora délután megtörtént a beavatkozás, Linda nagyon zaklatottá vált. Lizzy estig Vele maradt. Leginkább a lelkét ápolgatta. Még déleĺött a váróban megbeszélték, a reggeli vizit után autóval jön érte.
Cathrine terhessége 8. hónapjában járt. Ultrahang vizsgálatra jelentkezett.
- Szépen fejĺödik a bébi. Minden a legnagyobb rendben. - biztatta a mindig vidám orvos a kismamát.
- Köszönöm Doktor úr! Ezuttal megmutatta magát a kis pocaklakó?
- Nem, sajnos most sem. Ugy tünik meglepetésnek szánja, kisfiú-e vagy kislányka. Vigyázzon magára Aranyos!
- Rendben. Mégegyszer köszönöm!
Gergö lassan hozzászokott a magányos estékhez. Ha kedve kerekedett csinositgatta szerény hajlékát, ne legyen olyan sivár, mint az utóbbi idöben az élete.
A naptár már augusztusról mutatott képeket. Ezúttal nem fukarkodott a nyár, böségesen árasztotta melegét. Turisták vidám kacagásától zajos lett a város. Ettöl a kalocsai fiatalember is szinesebbnek látta a világot.
Sokszor ugy érezte, mintha valaki követné vagy állandoan figyelné. Elhessegette a buta gondolatokat.
- Talan meg nem hevertem ki a csalodas okozta traumat, es mar kepzelodom is....
- Ugye elkisérsz a korházba?
- Hát persze! Csak nem gondolod, hogy magadra hagylak?
Másnap Lizzy a ház elött várta bátoritásra szorulo kolleganőjét.
A kórház folyosója méhkashoz hasonlitott. A délelötti órákban nagy volt a jövés-menés. Az orvosra várni kellett, éppen a mütöben szorgoskodott. Beszélgettek, ugy könnyebben oldodott a feszültség. A téma természetesen nem más, mint Gergö. Bizalmas dolgokba avatták be egymást - nem túl diszkréten -. Észre sem vették, hogy a mellettük lévö padon , egyszerüen öltözött fiatal lány, figyeli minden rezdülésüket.
Kora délután megtörtént a beavatkozás, Linda nagyon zaklatottá vált. Lizzy estig Vele maradt. Leginkább a lelkét ápolgatta. Még déleĺött a váróban megbeszélték, a reggeli vizit után autóval jön érte.
Cathrine terhessége 8. hónapjában járt. Ultrahang vizsgálatra jelentkezett.
- Szépen fejĺödik a bébi. Minden a legnagyobb rendben. - biztatta a mindig vidám orvos a kismamát.
- Köszönöm Doktor úr! Ezuttal megmutatta magát a kis pocaklakó?
- Nem, sajnos most sem. Ugy tünik meglepetésnek szánja, kisfiú-e vagy kislányka. Vigyázzon magára Aranyos!
- Rendben. Mégegyszer köszönöm!
Gergö lassan hozzászokott a magányos estékhez. Ha kedve kerekedett csinositgatta szerény hajlékát, ne legyen olyan sivár, mint az utóbbi idöben az élete.
A naptár már augusztusról mutatott képeket. Ezúttal nem fukarkodott a nyár, böségesen árasztotta melegét. Turisták vidám kacagásától zajos lett a város. Ettöl a kalocsai fiatalember is szinesebbnek látta a világot.
Sokszor ugy érezte, mintha valaki követné vagy állandoan figyelné. Elhessegette a buta gondolatokat.
- Talan meg nem hevertem ki a csalodas okozta traumat, es mar kepzelodom is....
8. Oldal
3. Fejezet
Már beesteledett Gergőt még mindig iszonyú fejfájás kinozta. Korábban bekapott egy pirulát, ám így sem akart szünni a fájdalom. Elindult, gondolta sétál egyet, taĺán a friss esti levegö segit. Éppen a lámpát készült felkapcsolni a lépcsöházban, mikor megbotlott valamiben.
Egy emelettel feljebb szomorú szempár leskelödött a korĺát mögül. Tudni akarta mi történik a fiatalember lakásának ajtajában.
Gergö nem hitt a szemének! Az ajtóban színes kis babahordozóból, egy aprócska ember nézett rá.
- Szia Csöppség! Hát Te? Hogy kerülsz ide?
Körülnézett. Síri csend honolt, egy lélek sem járkált a bérházban. Lefutott a ház elé. Az utcán sem észlelt semmi mozgást. Kihaltá vált a környék. Nem tudta mitévö legyen. A XXI. században ilyesmi meseszerünek tünt, vagy mintha szappanoperába csöppent volna. A hordozó mellett talált egy kicsi hátizsákot is. Felemelte mindkettöt, visszament a lakásba. El is felejtette, hogy tulajdonképpen sétálni indult, már nem is fájt a feje.
- Helló Baby! Gergö vagyok! Téged vajon hogy hivnak? Ugye kisfiú vagy?
A baba láthatóan jól érezte magát. Nagyokat cuppogot a cumival és elaludt. Gergö megnézte mit talál a mellékelt csomagban. Szokványos gyerek homik: pelenka, 2 cumisüveg, egy doboz bébi tápszer, teafilter, kevés ruhácska és fél pár kötött tutyi. Ezt kicsig furcsállott, gondolta kimaradt a párja. Jobban beleúrt, egy cetli akadt a kezebe, ami mindössze annyi informaciot tartalmazott, ujsagcikk betükböl: ADRIÁN.
- Tehat valoban fiucska! - motyogta Gergö.
- Nezegette a bekesen szundito kis sracot, és belesajdult a szive.
- Ilyen csodaszep lenne az en gyermekem is, aki mar sosem fog megszületni. - hagyta, hogy könnyei szabadon follyanak le arcan.
3. Fejezet
Már beesteledett Gergőt még mindig iszonyú fejfájás kinozta. Korábban bekapott egy pirulát, ám így sem akart szünni a fájdalom. Elindult, gondolta sétál egyet, taĺán a friss esti levegö segit. Éppen a lámpát készült felkapcsolni a lépcsöházban, mikor megbotlott valamiben.
Egy emelettel feljebb szomorú szempár leskelödött a korĺát mögül. Tudni akarta mi történik a fiatalember lakásának ajtajában.
Gergö nem hitt a szemének! Az ajtóban színes kis babahordozóból, egy aprócska ember nézett rá.
- Szia Csöppség! Hát Te? Hogy kerülsz ide?
Körülnézett. Síri csend honolt, egy lélek sem járkált a bérházban. Lefutott a ház elé. Az utcán sem észlelt semmi mozgást. Kihaltá vált a környék. Nem tudta mitévö legyen. A XXI. században ilyesmi meseszerünek tünt, vagy mintha szappanoperába csöppent volna. A hordozó mellett talált egy kicsi hátizsákot is. Felemelte mindkettöt, visszament a lakásba. El is felejtette, hogy tulajdonképpen sétálni indult, már nem is fájt a feje.
- Helló Baby! Gergö vagyok! Téged vajon hogy hivnak? Ugye kisfiú vagy?
A baba láthatóan jól érezte magát. Nagyokat cuppogot a cumival és elaludt. Gergö megnézte mit talál a mellékelt csomagban. Szokványos gyerek homik: pelenka, 2 cumisüveg, egy doboz bébi tápszer, teafilter, kevés ruhácska és fél pár kötött tutyi. Ezt kicsig furcsállott, gondolta kimaradt a párja. Jobban beleúrt, egy cetli akadt a kezebe, ami mindössze annyi informaciot tartalmazott, ujsagcikk betükböl: ADRIÁN.
- Tehat valoban fiucska! - motyogta Gergö.
- Nezegette a bekesen szundito kis sracot, és belesajdult a szive.
- Ilyen csodaszep lenne az en gyermekem is, aki mar sosem fog megszületni. - hagyta, hogy könnyei szabadon follyanak le arcan.
9. Oldal
Elgondolkodott és arra jutott éjszakára magánál tartja a kicsi Adriánt, másnap elmegy a kapitányságra, jelenti a történetet.
Egy idö mulva a csöppség hangosan jelezte, bizony felébredt. Gergö óvatosan kiemelte a hordozóból és az ölébe vette. A kis lakótárs tovább élezte hangszálait.
- Mi a helyzet Bajnok? Mi ez a nagy riadalom? Talán teli a pelus?
Bizony ez volt a gond. Gergö ügyetlen mozdulatokkal nekikezdett, elöször forditva került a popsira, de aztán rájött a bonyolult müvelet technikájára. Még negyed óra sem telt el az aprócska ember ismét rázenditett. Még a könnye is folyt, oly kétségbeesetten zokogott. A cumit olyan erövel szivta, szinte belepirult a kis buksija.
- Értem! Éhes vagy!
- Ajajj! - most mutasd meg mit tudsz, Gergö!
Elövette a tápszeres dobozt, elolvasta az utasitást, megkönnyebbülve nyugtázta: ez pofon egyszerü.
Mikor a cumisüvegböl az utolsó csepp is kifogyott, a kis legény elégedetten bujt Gergöhöz. Olyan melegséget, harmoniát érzett, ahogy kicsi testét magához ölelte, mint még soha. A fürdetést nem merte bevállalni. Megágyazott Adriánt maga mellé fektette, szeretettel simogatta, becézgette, mig a pici elégedetten álomba nem szenderült. Nem tudott betelni a pisze orrocska, az apró pici száj, a hatalmas kék szemek látványával. Érezte, már most szereti ezt a kis angyalt. Nagyon éberen aludt, figyelte a kisfiu minden mozdulatát. Éjszaka mégegyszer tisztába tette, ezuttal már jobban ment a dolog. Megkinálta teával.... nem nyerte el a tetszését. Fözött egy adag friss bébi kaját, amit félálomban joízüen fogyasztott.
Reggel mielött indultak, még át is öltöztette. A végére egeszen belejött, olyan szépen eĺlátta, még a szülei sem tették volna jobban.
Elgondolkodott és arra jutott éjszakára magánál tartja a kicsi Adriánt, másnap elmegy a kapitányságra, jelenti a történetet.
Egy idö mulva a csöppség hangosan jelezte, bizony felébredt. Gergö óvatosan kiemelte a hordozóból és az ölébe vette. A kis lakótárs tovább élezte hangszálait.
- Mi a helyzet Bajnok? Mi ez a nagy riadalom? Talán teli a pelus?
Bizony ez volt a gond. Gergö ügyetlen mozdulatokkal nekikezdett, elöször forditva került a popsira, de aztán rájött a bonyolult müvelet technikájára. Még negyed óra sem telt el az aprócska ember ismét rázenditett. Még a könnye is folyt, oly kétségbeesetten zokogott. A cumit olyan erövel szivta, szinte belepirult a kis buksija.
- Értem! Éhes vagy!
- Ajajj! - most mutasd meg mit tudsz, Gergö!
Elövette a tápszeres dobozt, elolvasta az utasitást, megkönnyebbülve nyugtázta: ez pofon egyszerü.
Mikor a cumisüvegböl az utolsó csepp is kifogyott, a kis legény elégedetten bujt Gergöhöz. Olyan melegséget, harmoniát érzett, ahogy kicsi testét magához ölelte, mint még soha. A fürdetést nem merte bevállalni. Megágyazott Adriánt maga mellé fektette, szeretettel simogatta, becézgette, mig a pici elégedetten álomba nem szenderült. Nem tudott betelni a pisze orrocska, az apró pici száj, a hatalmas kék szemek látványával. Érezte, már most szereti ezt a kis angyalt. Nagyon éberen aludt, figyelte a kisfiu minden mozdulatát. Éjszaka mégegyszer tisztába tette, ezuttal már jobban ment a dolog. Megkinálta teával.... nem nyerte el a tetszését. Fözött egy adag friss bébi kaját, amit félálomban joízüen fogyasztott.
Reggel mielött indultak, még át is öltöztette. A végére egeszen belejött, olyan szépen eĺlátta, még a szülei sem tették volna jobban.
10. Oldal
Belenyilalt a szivébe a fájdalom, mikor a hordozót betette az autóba. A legközelebbi rendörkapitányság felé vette az irányt. Legszivesebben maga mellett tartotta volna, hogy felnevelje, de nem akart helytelenül cselekedni. A reggeli csucsban elég lassan haladtak, amitöl nött benne a feszültség.
Belépett a modern épületbe, a földszinten utbaigazitották az illetékes ügyintézö irodája felé. Két emeletet mentek a páternoszterrel....
Bekopogott az ajtón.
- Jó napot kivánok! - üdvözölte az asztal mögött ülö urat.
Miután hellyel kinálták, részletesen elmesélte az előző este történetét.
- Rendben Uram! Felveszünk egy jegyzökönyvet, értesitem a Gyermekvédelmi Hivatal munkatársát, mert a kisfiút mielöbb megfelelö körülmények közé keĺl helyezni.
Mikor a hölgy megérkezett, Vele is ismertették a tényeket. Pár percet kapott, hogy elköszönjön a Kicsitöl. Az idegen emberek látták, a röpke együtt töltött idö alatt kialakult köztük bizonyos kötődés.
- Viszlát Bajnok! Ígérem meglátogatlak, nem hagylak magadra! A csöppség mintha értette volna, talán el is mosolyodott.
Miután eleget tett kötelességének, elindult munkahelyére - ahová már kora reggel betelefonált, hogy késni fog.
Idöközben átkérte magát fönöke másik éttermébe. Egyrészt közelebb esett otthonához, másrészt, igy elkerülte, a Melindával való találkozást.
Azon a reggelen, mikor elvitte Adriánt a kapitányságra, - nem vette észre - az út túl okdaláról valaki kiváncsian figyeli... Mit csinál? Merre indul?
4. Fejezet
Fázósan húzta össze magán a kabátot. Az öszi szél könyörtelenül süvitett a fülébe. Ujra beszürkült a város, jöttek-mentek az emberek, mindenki tette a dolgát.
Belenyilalt a szivébe a fájdalom, mikor a hordozót betette az autóba. A legközelebbi rendörkapitányság felé vette az irányt. Legszivesebben maga mellett tartotta volna, hogy felnevelje, de nem akart helytelenül cselekedni. A reggeli csucsban elég lassan haladtak, amitöl nött benne a feszültség.
Belépett a modern épületbe, a földszinten utbaigazitották az illetékes ügyintézö irodája felé. Két emeletet mentek a páternoszterrel....
Bekopogott az ajtón.
- Jó napot kivánok! - üdvözölte az asztal mögött ülö urat.
Miután hellyel kinálták, részletesen elmesélte az előző este történetét.
- Rendben Uram! Felveszünk egy jegyzökönyvet, értesitem a Gyermekvédelmi Hivatal munkatársát, mert a kisfiút mielöbb megfelelö körülmények közé keĺl helyezni.
Mikor a hölgy megérkezett, Vele is ismertették a tényeket. Pár percet kapott, hogy elköszönjön a Kicsitöl. Az idegen emberek látták, a röpke együtt töltött idö alatt kialakult köztük bizonyos kötődés.
- Viszlát Bajnok! Ígérem meglátogatlak, nem hagylak magadra! A csöppség mintha értette volna, talán el is mosolyodott.
Miután eleget tett kötelességének, elindult munkahelyére - ahová már kora reggel betelefonált, hogy késni fog.
Idöközben átkérte magát fönöke másik éttermébe. Egyrészt közelebb esett otthonához, másrészt, igy elkerülte, a Melindával való találkozást.
Azon a reggelen, mikor elvitte Adriánt a kapitányságra, - nem vette észre - az út túl okdaláról valaki kiváncsian figyeli... Mit csinál? Merre indul?
4. Fejezet
Fázósan húzta össze magán a kabátot. Az öszi szél könyörtelenül süvitett a fülébe. Ujra beszürkült a város, jöttek-mentek az emberek, mindenki tette a dolgát.
11. Oldal
A különösen kellemes nyár után utálta ezt az esös, nedves évszakot. Mostanában sokat gondolt az otthoniakra. Hiányzik a családja. Édesanyja Kalocsán a Porcelángyárban dolgozik. Gyönyörü motivumokat kerülnek ki szorgos kezei alól. Édesapja a Paprikaüzemben müszakvezetöi állást tölt be. Huga még a szülöi ház szeretetét élvezi, jövöre érettségizik kozmetikusnak tanul.
Néhány napja álmában a Szelidi-tó partján napozott. Imádta kamasz kora nyarait, még bicajjal is átkerekeztek a haverokkal egy csobbanásra. Úgy elmerült emlékeiben, észre sem vette, már a ház elött állt.
- No Gergö! Megint ajtót nyit albérlöd, a magány. - jegyezte meg mélabusan, csak úgy.... magának.
Meliről szakitásuk óta nem hallott semmit. Lizzyvel egyszer összefutott, néhány szót váltottak hétköznapi témákról.
Adriánt rendszeresen látogatta. Szépen fejlödött a kis Kópé, már egy fogacskája is elöbújt. Egyenĺöre örökbefogadási kérelmet nem nyújthat be, nevelöszülöként igényelheti a kisfiu felügyeleti jogát. A kérelem elbirálása folyamatban van. Pozitivan biztatták, figyelembe véve rendszeres látogatásait. Adrián már felismeri, boldogan nyujtja felé kezecskéit. Értékelik azt is, hogy a törvényes utat választotta, nem tartotta magánál jogtalanul, mikor a "jószerencse" az ajtajában hagyta. Egyébként a szüköket azota is keresik. A kis Lurkó eltünését senki nem jelentette. Ualószinüleg szándékos elhagyasrol, szülöi gondatlansagrol, felelötlenségröl lehet szó. A londoni egeszsegügyi intezmenyek adatbazisa szerint, az adott idöpont környékén nem született kisfiu, akire illenék Adrian vercsoportja, illetve egyeb jellemzöi. Nyilvan nem bejelentett orvosi felugyelet mellett latta meg a napvilagot.
A különösen kellemes nyár után utálta ezt az esös, nedves évszakot. Mostanában sokat gondolt az otthoniakra. Hiányzik a családja. Édesanyja Kalocsán a Porcelángyárban dolgozik. Gyönyörü motivumokat kerülnek ki szorgos kezei alól. Édesapja a Paprikaüzemben müszakvezetöi állást tölt be. Huga még a szülöi ház szeretetét élvezi, jövöre érettségizik kozmetikusnak tanul.
Néhány napja álmában a Szelidi-tó partján napozott. Imádta kamasz kora nyarait, még bicajjal is átkerekeztek a haverokkal egy csobbanásra. Úgy elmerült emlékeiben, észre sem vette, már a ház elött állt.
- No Gergö! Megint ajtót nyit albérlöd, a magány. - jegyezte meg mélabusan, csak úgy.... magának.
Meliről szakitásuk óta nem hallott semmit. Lizzyvel egyszer összefutott, néhány szót váltottak hétköznapi témákról.
Adriánt rendszeresen látogatta. Szépen fejlödött a kis Kópé, már egy fogacskája is elöbújt. Egyenĺöre örökbefogadási kérelmet nem nyújthat be, nevelöszülöként igényelheti a kisfiu felügyeleti jogát. A kérelem elbirálása folyamatban van. Pozitivan biztatták, figyelembe véve rendszeres látogatásait. Adrián már felismeri, boldogan nyujtja felé kezecskéit. Értékelik azt is, hogy a törvényes utat választotta, nem tartotta magánál jogtalanul, mikor a "jószerencse" az ajtajában hagyta. Egyébként a szüköket azota is keresik. A kis Lurkó eltünését senki nem jelentette. Ualószinüleg szándékos elhagyasrol, szülöi gondatlansagrol, felelötlenségröl lehet szó. A londoni egeszsegügyi intezmenyek adatbazisa szerint, az adott idöpont környékén nem született kisfiu, akire illenék Adrian vercsoportja, illetve egyeb jellemzöi. Nyilvan nem bejelentett orvosi felugyelet mellett latta meg a napvilagot.
12. Oldal
Dorothy a Greenwich park közelében lévö fittneszteremben recepciósként dolgozik. Gergö gyakran jár futni a parkba, hétvégenként pedig az edzöteremben tartja koondiba izmait. Dorothyval ismerősként üdvözölték egymást.
- Csáó Dorothy! Csini vagy, mint mindig - bókolt a lánynak.
- Hii Gergö! Örülök, hogy látlak.
- Beteg voltál, vagy szabadságoltad magad? Nem láttalak mostanában.
- Á dehogy! Továbbképzésre jártam 3 hétig. Tudod? Haladni kell a korral.
- Igy van! Na megyek, ha végeztem dumcsizunk!
Kellemesen elfáradt, jót tett a mozgás. Derüsen indult haza. A recepciós pultnál megállt. Támadt egy ötlete.
- Dorothy, van már programod jövö vasárnapra?
- Nem, azt hiszem nincs. Szabadnapos leszek.
- Már egy ideje készülödöm a Madame Tussaud Panoptikumba. Van kedved elkisérni?
- Már volt szerencsém élvezni a különleges szobrok társaságát, de nagyon szivesen elmegyek Veled.
Vidáman telt a vasárnap a viaszfigurák között. A két fiatal ugy bohóckodott, mintha újra gyerekek lennének. A humor, kacagás föszerepet kapott a hét utolsó napján.
Gergö mesélt álmairól, milyennek képzeli az életét, ha már végre apuka lesz. Dorothy csodálta bátorságát, de leginkább lelkesedése és a kicsi Adrián utáni vágyakozása hatotta meg. Szép barátság kezdödött közöttök.
A napok monoton lassusággal teltek. Ólomlábakon járt az idö. A főváros lakói végre ajtót nyitottak a télnek.
December eleje lévén, az ünnepek közeledtével az étterem forgalma is megduplázódott. Ki sem látszottak a munkábol.
- Gergö, csörög a mobilod! - kiabalt kollegaja.
A Gyermekvedelmi Hivatal munkatarsa keresi - jelezte a kijelzö.
- Tessek, Kelemen Gergő!
- Üdvözĺöm Gergö! Jó hírem van, de szemelyes megbeszelest kiván.
Dorothy a Greenwich park közelében lévö fittneszteremben recepciósként dolgozik. Gergö gyakran jár futni a parkba, hétvégenként pedig az edzöteremben tartja koondiba izmait. Dorothyval ismerősként üdvözölték egymást.
- Csáó Dorothy! Csini vagy, mint mindig - bókolt a lánynak.
- Hii Gergö! Örülök, hogy látlak.
- Beteg voltál, vagy szabadságoltad magad? Nem láttalak mostanában.
- Á dehogy! Továbbképzésre jártam 3 hétig. Tudod? Haladni kell a korral.
- Igy van! Na megyek, ha végeztem dumcsizunk!
Kellemesen elfáradt, jót tett a mozgás. Derüsen indult haza. A recepciós pultnál megállt. Támadt egy ötlete.
- Dorothy, van már programod jövö vasárnapra?
- Nem, azt hiszem nincs. Szabadnapos leszek.
- Már egy ideje készülödöm a Madame Tussaud Panoptikumba. Van kedved elkisérni?
- Már volt szerencsém élvezni a különleges szobrok társaságát, de nagyon szivesen elmegyek Veled.
Vidáman telt a vasárnap a viaszfigurák között. A két fiatal ugy bohóckodott, mintha újra gyerekek lennének. A humor, kacagás föszerepet kapott a hét utolsó napján.
Gergö mesélt álmairól, milyennek képzeli az életét, ha már végre apuka lesz. Dorothy csodálta bátorságát, de leginkább lelkesedése és a kicsi Adrián utáni vágyakozása hatotta meg. Szép barátság kezdödött közöttök.
A napok monoton lassusággal teltek. Ólomlábakon járt az idö. A főváros lakói végre ajtót nyitottak a télnek.
December eleje lévén, az ünnepek közeledtével az étterem forgalma is megduplázódott. Ki sem látszottak a munkábol.
- Gergö, csörög a mobilod! - kiabalt kollegaja.
A Gyermekvedelmi Hivatal munkatarsa keresi - jelezte a kijelzö.
- Tessek, Kelemen Gergő!
- Üdvözĺöm Gergö! Jó hírem van, de szemelyes megbeszelest kiván.
13. Oldal
- Befáradna holnap délelött az irodába?
- Természetesen, köszönöm szépen. - alig talált megfelelö szavakat az izgalomtól.
Kollégája kézségesen felajánlotta segitségét. Reményekkel telve várta, hogy uj nap virradjon.
Vett egy nagy levegöt, mielött belépett az iroda épületébe. A szive egyre hevesebben vert, ahogy kopogtatás lenyomta a kilincset.
Mikor közölték, hogy 2 hét múlva, hivatalos nevelöszülöként hazaviheti Adriánt, legszivesebben felkapta volna a kedves hölgyet örömében.
- Köszönöm szépen! Tényleg nagyon hálás vagyok. A közbenjárásuk nélkül nem sikerült volna.
- Ugyan már Kelemen Úr! A felelösségteljes magatartása, a csöppség iránti végtelen szeretete elnyerte méltó jutalmát. Csakis Öné az érdem.
Megállapodtak, hogy a következö két hétben, délutánonként felkészitö tanfolyamra jár. A foglalkozások alatt elsajátitja a legfontosabb tudnivalókat, ami egy kisgyermek neveléséhez szükséges.
A ködös, borongós téli délelött ellenére, lélekben a tavaszt köszöntötte. Rügyeztek a fák, nyiltak a virágok. Érezte, ezután Ö és a magány örökre búcsút mondhatnak egymásnak.
- Fönök Úr! Szánnál rám néhány percet? Fontos lenne, hogy beszéljünk! - kérte barátian felettesét, Rault.
Miután elmesélte, hogy élete legfontosabb változása elött áll, megegyeztek, hogy egyenĺöre állandó délelöttös müszakban látja el feladatait. Kéthetenként szombaton, részt vesz az esti rendezvények elökészitésében.
- Raul, mit is mondhatnék? köszönöm! Hálás vagyok a nagylelküsegedert es a rugalmassagodért.
- Ne viccelj mar! Egy ifju edesapat nem foszthatok meg a legboldogabb pillanatoktol.
Kezet fogtak, ferfiasan megölelték egymast, folytattak munkajukat ahol abbahagyták.
- Befáradna holnap délelött az irodába?
- Természetesen, köszönöm szépen. - alig talált megfelelö szavakat az izgalomtól.
Kollégája kézségesen felajánlotta segitségét. Reményekkel telve várta, hogy uj nap virradjon.
Vett egy nagy levegöt, mielött belépett az iroda épületébe. A szive egyre hevesebben vert, ahogy kopogtatás lenyomta a kilincset.
Mikor közölték, hogy 2 hét múlva, hivatalos nevelöszülöként hazaviheti Adriánt, legszivesebben felkapta volna a kedves hölgyet örömében.
- Köszönöm szépen! Tényleg nagyon hálás vagyok. A közbenjárásuk nélkül nem sikerült volna.
- Ugyan már Kelemen Úr! A felelösségteljes magatartása, a csöppség iránti végtelen szeretete elnyerte méltó jutalmát. Csakis Öné az érdem.
Megállapodtak, hogy a következö két hétben, délutánonként felkészitö tanfolyamra jár. A foglalkozások alatt elsajátitja a legfontosabb tudnivalókat, ami egy kisgyermek neveléséhez szükséges.
A ködös, borongós téli délelött ellenére, lélekben a tavaszt köszöntötte. Rügyeztek a fák, nyiltak a virágok. Érezte, ezután Ö és a magány örökre búcsút mondhatnak egymásnak.
- Fönök Úr! Szánnál rám néhány percet? Fontos lenne, hogy beszéljünk! - kérte barátian felettesét, Rault.
Miután elmesélte, hogy élete legfontosabb változása elött áll, megegyeztek, hogy egyenĺöre állandó délelöttös müszakban látja el feladatait. Kéthetenként szombaton, részt vesz az esti rendezvények elökészitésében.
- Raul, mit is mondhatnék? köszönöm! Hálás vagyok a nagylelküsegedert es a rugalmassagodért.
- Ne viccelj mar! Egy ifju edesapat nem foszthatok meg a legboldogabb pillanatoktol.
Kezet fogtak, ferfiasan megölelték egymast, folytattak munkajukat ahol abbahagyták.
14. Oldal
Az Angel étteremben két megüresedett állás várta gazdáját. Raul részmunkaidös szakácsot keresett, Gergö csökkentett munkaidejének kiegészitésére. Konyhai kisegitöre is szükség lett, ugyanis az elözö lány felmondott. Ezuttal nem válogatott, felvette az első jelentkezöket. A karácsony elötti hajtásban szükség volt minden dolgos kézre. Az ifjú kollegák gyorsan beilleszkedtek. Gergö dicsérte az új kisegitö, Muriel munkáját. Kézségesen segitett, folyton körötte sürgölödött. Sokat beszélgettek a finomságok készitése közben. Adrián érkezésének hirét is megosztotta Vele. Beavatta terveibe a babaszobát illetöen.
A tanfolyam lassan a végéhez közeledett, már majdnem két hete tartott. Tanulságos és szórakoztató volt az elsö naptól kezdve.
Gergö szabadidejében kifestette a lakást, a kisebbik szobát baba birodalommá varázsolta. Dorothy és Muriel segitö kezet nyujtottak. Valóban barátként álltak mellé az otthoni munkában.
Hosszas töprengés után, Micimackóra és a barátaira esett a választás, a diszitést illetöen. A babaágy mellett elfért az emeletes ágy, kisebb szekrénysor, asztal 2 fotellel. Gyönyörü lett minden, tényleg, mint a mesében. A tapétán, a szönyegen Róbert Gida és barátai már vártak a kis jövevényre.
A leendö apuka újabban megint többször érezte, hogy figyelik vagy követik. Most azonban sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatták, mintsem ezzel törödjön.
- Gergő, ki fog vigyázni a babára, mig Te dolgozol? - kérdezte egyik nap Muriel.
- Már feladtam egy bébiszittert keresö álláshirdetést. Holnapra várom a jelentkezöket.
- A legjobb barátnöm szintén állást keres. Elvihetem hozzád?
- Persze, gyertek nyugodtan. Szivesen látlak Benneteket.
Az Angel étteremben két megüresedett állás várta gazdáját. Raul részmunkaidös szakácsot keresett, Gergö csökkentett munkaidejének kiegészitésére. Konyhai kisegitöre is szükség lett, ugyanis az elözö lány felmondott. Ezuttal nem válogatott, felvette az első jelentkezöket. A karácsony elötti hajtásban szükség volt minden dolgos kézre. Az ifjú kollegák gyorsan beilleszkedtek. Gergö dicsérte az új kisegitö, Muriel munkáját. Kézségesen segitett, folyton körötte sürgölödött. Sokat beszélgettek a finomságok készitése közben. Adrián érkezésének hirét is megosztotta Vele. Beavatta terveibe a babaszobát illetöen.
A tanfolyam lassan a végéhez közeledett, már majdnem két hete tartott. Tanulságos és szórakoztató volt az elsö naptól kezdve.
Gergö szabadidejében kifestette a lakást, a kisebbik szobát baba birodalommá varázsolta. Dorothy és Muriel segitö kezet nyujtottak. Valóban barátként álltak mellé az otthoni munkában.
Hosszas töprengés után, Micimackóra és a barátaira esett a választás, a diszitést illetöen. A babaágy mellett elfért az emeletes ágy, kisebb szekrénysor, asztal 2 fotellel. Gyönyörü lett minden, tényleg, mint a mesében. A tapétán, a szönyegen Róbert Gida és barátai már vártak a kis jövevényre.
A leendö apuka újabban megint többször érezte, hogy figyelik vagy követik. Most azonban sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatták, mintsem ezzel törödjön.
- Gergő, ki fog vigyázni a babára, mig Te dolgozol? - kérdezte egyik nap Muriel.
- Már feladtam egy bébiszittert keresö álláshirdetést. Holnapra várom a jelentkezöket.
- A legjobb barátnöm szintén állást keres. Elvihetem hozzád?
- Persze, gyertek nyugodtan. Szivesen látlak Benneteket.
15. Oldal
- Talán éppen Ö lesz a megfelelö.
Muriel elégedetten elmosolyogta magát.
Csengettek. Gergö sietve ajtót nyitott. Muriel és barátnöje álltak az ajtóban.
- Hi! Lányok! Gyertek beljebb. Dorothy is igérte, hogy átjön kiválasztani a megfelelö dadust, de még nem ért ide.
Szia! Kelemen Gergö! - mutatkozott be az ismeretlen lánynak.
- Örülök Cathrine Smith vagyok, Muriel barátnöje.
Gergö csak úgy magában megjegyezte: milyen szerény ez a lányzó, és olyan, mintha ideges vagy izgatott lenne.
Az elözetes megbeszélés alapján, még hárman érkeztek a hirdetésre. Idöközben Dorothy is befutott. Ök, Muriellel már otthonosan mozogtak Gergönél.
A ház ura egyenként elbeszélgetett a jelöltekkel. Irene Palmert találta a legszimpatikusabbnak, de Muriel kérésére Cathrinének is esélyt ad. Abban maradtak hazahozza a kisfiút, a következö nap mindkét hölgy átjön, meglátják Adrián melyikükkel érzi jobban magát.
5. Fejezet
Elérkezett a várva várt nap. A csajok - Dorothy és Muriel - felajánlották, elkisérik a Gyermekotthonhoz. Gergö udvariasan elutasitotta. Ezt a pillanatot nem akarta megosztani senkivel. Autójába kényelmes gyerekülést szerelt, hisz ezután gyakran lesz utitársa.
Az otthonban szivélyesen fogadták.
- Jöjjön Apuka! Még pár perc a formaságokra, és már találkozhat is a kisfiával. - invitálták kedvesen.
Büszkeséggel töltötte el, hogy apukának nevezték és Adriánt már a fiaként emlegetik.
Az intézmény dolgozói és a nagyobbacska gyerekek megszeretgették búcsúzoul. Itt is a kedvencek közé tartozott. Felnöttet, gyermeket egyaránt elbüvölt szerethetö huncutsága.
Az ujdonsült apuka egyenlöre, probaidöre élhetett nevelöszülöi jogával.
- Talán éppen Ö lesz a megfelelö.
Muriel elégedetten elmosolyogta magát.
Csengettek. Gergö sietve ajtót nyitott. Muriel és barátnöje álltak az ajtóban.
- Hi! Lányok! Gyertek beljebb. Dorothy is igérte, hogy átjön kiválasztani a megfelelö dadust, de még nem ért ide.
Szia! Kelemen Gergö! - mutatkozott be az ismeretlen lánynak.
- Örülök Cathrine Smith vagyok, Muriel barátnöje.
Gergö csak úgy magában megjegyezte: milyen szerény ez a lányzó, és olyan, mintha ideges vagy izgatott lenne.
Az elözetes megbeszélés alapján, még hárman érkeztek a hirdetésre. Idöközben Dorothy is befutott. Ök, Muriellel már otthonosan mozogtak Gergönél.
A ház ura egyenként elbeszélgetett a jelöltekkel. Irene Palmert találta a legszimpatikusabbnak, de Muriel kérésére Cathrinének is esélyt ad. Abban maradtak hazahozza a kisfiút, a következö nap mindkét hölgy átjön, meglátják Adrián melyikükkel érzi jobban magát.
5. Fejezet
Elérkezett a várva várt nap. A csajok - Dorothy és Muriel - felajánlották, elkisérik a Gyermekotthonhoz. Gergö udvariasan elutasitotta. Ezt a pillanatot nem akarta megosztani senkivel. Autójába kényelmes gyerekülést szerelt, hisz ezután gyakran lesz utitársa.
Az otthonban szivélyesen fogadták.
- Jöjjön Apuka! Még pár perc a formaságokra, és már találkozhat is a kisfiával. - invitálták kedvesen.
Büszkeséggel töltötte el, hogy apukának nevezték és Adriánt már a fiaként emlegetik.
Az intézmény dolgozói és a nagyobbacska gyerekek megszeretgették búcsúzoul. Itt is a kedvencek közé tartozott. Felnöttet, gyermeket egyaránt elbüvölt szerethetö huncutsága.
Az ujdonsült apuka egyenlöre, probaidöre élhetett nevelöszülöi jogával.
Vikornè Andi
16. Oldal
Állando ellenörzés mellett, rendszeres kapcsolattartásra kötelezték. Korábban már ismertették Vele, hogy örökbefogadásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha megházasodik, családot alapit.
Végre hazaértek. December 20.-át örök szivükbe zárják. Ennél szebb karácsonyi ajándékról egyikük sem álmodhatott. Öt hónapos volt a kis Bajnok. A vizsgálatok alapján, július közepén született. Anyakönyvi kivonatában 07.17. szerepel, és az Adrián Summer nevet kapta, mert ismeretlen szülőktöl, nyáron jött a világra.
Miután kivette a hordozóból, bevitte a szobájába.
- Üdvözöllek az otthonodban kislegény! Bemutatom Micimackót és barátait: Róbert Gida, Malacka, Nyuszi és a többiek.
A kis Lurkó gügyögött, nevetgélt, láthatóan élvezte az ismerkedés elsö perceit uj kuckojával.
A pihe-puha szönyegen várta a szines játékkal felszerelt játszószönyeg. Apukája leheveredett mellé, rögtön megkezdödött a vidám hancurozás. Forgolódott, kapkodott a szines csörgők, virágok után. A mászás még nem sikerült, inkább csuszott és gurult a tarka kincsek után.
Délután leültek a számitógép elé. Felhivta szüleit skypeon.
- Figyelj csak Bajnokom! Megismered a Nagyiékat és a Nénikédet.
Édesanyja jóságos arca jelent meg a monitoron.
- Szia Anyukám! Hogy vagytok?
- Kisfiam! Jól vagyunk, köszönöm. Mesélj, mi újság!?
17. Oldal
- Anyukám, van egy meglepetésem! Bemutatom az unokátokat!
- Ó a kicsi Adrián! Gyönyörü kis csöppség és milyen nyugodtan ül az öledben.
Rövig ideig még beszélgettek, együtt örömködtek a legifjabb családtag érkezésének.
Szüleivel és testvérével rendszeres kapcsolatban állt a modern technika csodájának köszönhetöen. Édesanyja eleinte helytelennek tartotta döntését. Óvta, hisz anya nélkül nem könnyü, ilyen pici gyermeket nevelni, végül elfogadta fia döntését és felajánlotta segitségét, ha Gergö szükségét érzi. Megértették, hogy ezuttal nem utazik haza karácsonyozni, korai lenne még a picivel.
Az elsö közös fürdést apa-fia egyaránt élvezte. Ebben vette csak igazán hasznát a tanfolyamon tanultaknak.
Úgy tervezte eleinte Ö is a babaszobában alszik az emeleteságyon. Bár vásárolt bébiör készüléket, ideglenes lakója lett a meseszobának.
Az étterembe egyenlöre nem jár dolgozni. Igénybe vette szabadságát, legközelebb az új évben kezdi a munkát.
Az éjszaka problémamentesen telt. Egyszer megszomjazott a csöppség, néhány korty tea után, mélyen aludt reggelig.
Délelöttre várták Cathrinét és Irénét. Szinte egyidöben érkeztek. Egy picivel elöbb Irene kopogtatott a bejárati ajtón. Felszabadult, vidám és mosolygós volt, mint legutobbi találkozásukkor.
- Fáradj be Irene! Örülök, hogy eljöttél! Megkinálhatlak valamivel? Üditő, kávé, tea?
- Köszönöm, egy forró tea jólesne. Nagyon hideg van odakinnt!
Kisfiad jól van?
- Egy igazi kis angyal. Minden rendben, csudajo apa-fia páros vagyunk.
- Mikor láthatom?
- Még alszik. Szerintem hamarosan felébred, szerintem a pocak követelni fogja a tizorait. - mindketten nevettek egy nagyot.
- Anyukám, van egy meglepetésem! Bemutatom az unokátokat!
- Ó a kicsi Adrián! Gyönyörü kis csöppség és milyen nyugodtan ül az öledben.
Rövig ideig még beszélgettek, együtt örömködtek a legifjabb családtag érkezésének.
Szüleivel és testvérével rendszeres kapcsolatban állt a modern technika csodájának köszönhetöen. Édesanyja eleinte helytelennek tartotta döntését. Óvta, hisz anya nélkül nem könnyü, ilyen pici gyermeket nevelni, végül elfogadta fia döntését és felajánlotta segitségét, ha Gergö szükségét érzi. Megértették, hogy ezuttal nem utazik haza karácsonyozni, korai lenne még a picivel.
Az elsö közös fürdést apa-fia egyaránt élvezte. Ebben vette csak igazán hasznát a tanfolyamon tanultaknak.
Úgy tervezte eleinte Ö is a babaszobában alszik az emeleteságyon. Bár vásárolt bébiör készüléket, ideglenes lakója lett a meseszobának.
Az étterembe egyenlöre nem jár dolgozni. Igénybe vette szabadságát, legközelebb az új évben kezdi a munkát.
Az éjszaka problémamentesen telt. Egyszer megszomjazott a csöppség, néhány korty tea után, mélyen aludt reggelig.
Délelöttre várták Cathrinét és Irénét. Szinte egyidöben érkeztek. Egy picivel elöbb Irene kopogtatott a bejárati ajtón. Felszabadult, vidám és mosolygós volt, mint legutobbi találkozásukkor.
- Fáradj be Irene! Örülök, hogy eljöttél! Megkinálhatlak valamivel? Üditő, kávé, tea?
- Köszönöm, egy forró tea jólesne. Nagyon hideg van odakinnt!
Kisfiad jól van?
- Egy igazi kis angyal. Minden rendben, csudajo apa-fia páros vagyunk.
- Mikor láthatom?
- Még alszik. Szerintem hamarosan felébred, szerintem a pocak követelni fogja a tizorait. - mindketten nevettek egy nagyot.
18. Oldal
Gergö olyan természetesen mondta, mint aki már évek óta ezt gyakorolja. Kortyolgatták a teát, közben megérkezett Cathrine. Ezuttal egyedül, mert Muriel dolgozott. Ismét olyan furcsának tünt, mint a multkor. Volt valami megmagyarázhatatlan, valami titokzatos benne. Gergö rá is kérdezett.
- Van valami gond? Olyan zaklatottnak tünsz.
- Á, nem! Dehogy.... Csak, tudod, izgulok.... az állás miatt. - inkább dadogta, mint mondta.
- Igyál Velünk egy forró teát, az jót fog tenni!
- Köszönöm, az jó lesz.
A bébiör jelezte, a kisszobában felébredt a szépséges legényke. Apukája megkérte Irénét készitse el a tizorait, almapürét kekszszel. Cathre pedig a pelus cseréjét bizta.
Gyakorlott mozdulattal kezdett a müvelethez, közben kedvesen gagyogott a babához. Az arca is teljesen megváltozott. Pillanatok alatt, mintha kicserélték volna, szinte sugárzott. Láthatoan értett a gyerekek nyelvén, a kisfiú is örömmel fogadta társaságát.
- Látom már nagyon jól megy Neked, gyakorlott vagy. Máskor is dolgoztál gyerekek között? - érdeklödött Gergö.
- Nem.... vagyis igen, de nem dolgoztam. Segitettem anyukámnak az öcsém és a hugom körül, mikor még kicsik voltak.
Hihetöen hangzott, Gergö nem is kérdezösködött tovább.
Az almapüré finom lett, ám Adrián nem fogadta el Irénétöl.
- Talán nem éhes. - győzködte magát.
- Megprobálhatom? - kérdezte Cathrine.
Ölbe vette a fiucskát, az aproság még kis kezecskéit is nyujtotta felé, jó étvággyal kiüritette a kis tál tartalmát.
A délelöttöt és a délutánbol még egy keveset, négyesben töltötték. A meseszoba hangos volt a vidám kis társaság kacajától. Gergönek Irene sokkal inkább imponált, úgy tünt a fiatal úr Cathrinét választotta.
Gergö olyan természetesen mondta, mint aki már évek óta ezt gyakorolja. Kortyolgatták a teát, közben megérkezett Cathrine. Ezuttal egyedül, mert Muriel dolgozott. Ismét olyan furcsának tünt, mint a multkor. Volt valami megmagyarázhatatlan, valami titokzatos benne. Gergö rá is kérdezett.
- Van valami gond? Olyan zaklatottnak tünsz.
- Á, nem! Dehogy.... Csak, tudod, izgulok.... az állás miatt. - inkább dadogta, mint mondta.
- Igyál Velünk egy forró teát, az jót fog tenni!
- Köszönöm, az jó lesz.
A bébiör jelezte, a kisszobában felébredt a szépséges legényke. Apukája megkérte Irénét készitse el a tizorait, almapürét kekszszel. Cathre pedig a pelus cseréjét bizta.
Gyakorlott mozdulattal kezdett a müvelethez, közben kedvesen gagyogott a babához. Az arca is teljesen megváltozott. Pillanatok alatt, mintha kicserélték volna, szinte sugárzott. Láthatoan értett a gyerekek nyelvén, a kisfiú is örömmel fogadta társaságát.
- Látom már nagyon jól megy Neked, gyakorlott vagy. Máskor is dolgoztál gyerekek között? - érdeklödött Gergö.
- Nem.... vagyis igen, de nem dolgoztam. Segitettem anyukámnak az öcsém és a hugom körül, mikor még kicsik voltak.
Hihetöen hangzott, Gergö nem is kérdezösködött tovább.
Az almapüré finom lett, ám Adrián nem fogadta el Irénétöl.
- Talán nem éhes. - győzködte magát.
- Megprobálhatom? - kérdezte Cathrine.
Ölbe vette a fiucskát, az aproság még kis kezecskéit is nyujtotta felé, jó étvággyal kiüritette a kis tál tartalmát.
A délelöttöt és a délutánbol még egy keveset, négyesben töltötték. A meseszoba hangos volt a vidám kis társaság kacajától. Gergönek Irene sokkal inkább imponált, úgy tünt a fiatal úr Cathrinét választotta.
19. Oldal
- Mégegyszer köszönöm, hogy eljöttél. Hát látod! A kis Bajnok igy döntött. - mentegetözött Gergö.
Irene nem neheztelt, érezte Ő is, hogy Cathrine a nyerö.
- Ugyan! Örülök, hogy megkedvelte Cathet. Jó kis csapat lesztek. Minden jót kivánok!
Már majdnem elköszönt, még az ajtóból visszafordult.
- Ja igen, még valami. Ha bármilyen okból helyettesiteni kellene Cathrinét, hivj nyugodtan, szivesen segitek. Annak ellenére, hogy gyermekgondozoi végzettséggel rendelkezem, nem tudom, találok-e állást a közeljövöben.
Gergö hálásan nézett rá, megköszönte kedvességét. Lelke mélyén sajnálta, mert megkedvelte a lányt.
Visszament a szobába.
- Cathrine gratulálok! Tiéd az állás, elnyerted kis csibészkém kegyeit.
Kelemenék "dadusa" nem gyözött hálálkodni és köszönetet mondani, már nem volt zaklatott, ugy tünt a kissrác társasága feldobta a hangulatát. Mindkét részröl megállapodtak a feltételekben, megegyeztek a munkabér összegében. Cath örömmel elfogadta.
Ugy döntöttek, szükség esetén, az éjszakákat is ott tölti az emeleteságy földszintjén. Délután 3-tól este 8-ig, és a hétvégeken, mikor Gergö nem dolgozik, szabadon rendelkezhet az idejével. Abban maradtak, akkor áll munkába, mikor Gergö szabadsága lejár, és ismét dolgozni kezd az uj évben.
6. Fejezet
Reggelre leesett az elsö hó, nem tul sok, de igy is csillogó hótakaró fedte a várost.
- Idén talán fehér lesz a karácsony. - lelkesedett Gergö.
- 2 nap múlva szenteste.
Jó melegen felöltöztette a kis Lurkót és elmentek a közeli plázába egy kis ünnepi bevásárlásra. Szemetgyönyörködtetö látvány tárult eléjük. Ünnepi hangulat költözött az emeletek közé. Karácsonyi illatok szállingóztak a levegöben.
- Mégegyszer köszönöm, hogy eljöttél. Hát látod! A kis Bajnok igy döntött. - mentegetözött Gergö.
Irene nem neheztelt, érezte Ő is, hogy Cathrine a nyerö.
- Ugyan! Örülök, hogy megkedvelte Cathet. Jó kis csapat lesztek. Minden jót kivánok!
Már majdnem elköszönt, még az ajtóból visszafordult.
- Ja igen, még valami. Ha bármilyen okból helyettesiteni kellene Cathrinét, hivj nyugodtan, szivesen segitek. Annak ellenére, hogy gyermekgondozoi végzettséggel rendelkezem, nem tudom, találok-e állást a közeljövöben.
Gergö hálásan nézett rá, megköszönte kedvességét. Lelke mélyén sajnálta, mert megkedvelte a lányt.
Visszament a szobába.
- Cathrine gratulálok! Tiéd az állás, elnyerted kis csibészkém kegyeit.
Kelemenék "dadusa" nem gyözött hálálkodni és köszönetet mondani, már nem volt zaklatott, ugy tünt a kissrác társasága feldobta a hangulatát. Mindkét részröl megállapodtak a feltételekben, megegyeztek a munkabér összegében. Cath örömmel elfogadta.
Ugy döntöttek, szükség esetén, az éjszakákat is ott tölti az emeleteságy földszintjén. Délután 3-tól este 8-ig, és a hétvégeken, mikor Gergö nem dolgozik, szabadon rendelkezhet az idejével. Abban maradtak, akkor áll munkába, mikor Gergö szabadsága lejár, és ismét dolgozni kezd az uj évben.
6. Fejezet
Reggelre leesett az elsö hó, nem tul sok, de igy is csillogó hótakaró fedte a várost.
- Idén talán fehér lesz a karácsony. - lelkesedett Gergö.
- 2 nap múlva szenteste.
Jó melegen felöltöztette a kis Lurkót és elmentek a közeli plázába egy kis ünnepi bevásárlásra. Szemetgyönyörködtetö látvány tárult eléjük. Ünnepi hangulat költözött az emeletek közé. Karácsonyi illatok szállingóztak a levegöben.
20. Oldal
Adrián csodálkozva bámulta a csillogo gömböket. Hatalmas kék szemei még nagyobbra kerekedtek. Hadonászott, mutogatott, hangosan gügyögött, kacarászott.
Ügyesen bevásároltak, gyorsan elszaladt az idö. Elindultak hazafelé, a csomagtartóból elökerült a babakocsi, majdnem egy órát sétálgattak a friss levegön.
Ebéd után elérkezett a csendespihenö ideje. A játékos legényke édesdeden aludt ágyikojában. Kifárasztotta a varázslatos délelött.
Gergönek eszébe jutott, már régen keresték egymást, magyar barátnöjével, Anettel. Rövid ideig együtt dolgoztak elözö munkahelyén, mikor az országba érkezett. Szoros barátságot kötöttek, annak ellenére, hogy nem sokáig élvezhették egymás társaságát, mert a lány hazautazott, magánügyi problémái adodtak. Azota is tartják a kapcsolatot. Idönként telefonon vagy a világhálón. Nagyon örült, mikor - a beilleszkedés idején - , vidám, talpraesett honfitársa segitö kezet nyujtott felé. Keresgélni kezdte noteszában, a telefonszámok között.
- Igen, Kaposváron laknak.... - gondolkodott hangosan.
- Na végre, megtaláltam. Vitay Anett..... már tárcsázta is a számot.
- Halló, halló! - hallotta a kellemes nöi hangot a vonal másik végén.
- Hi Csajszi! Nem ismered meg a hangom? Gergö vagyok, Londonból.
- ÖÖÖ, szia! Figyelj csak Gergö! Valoszinüleg nem engem keresel, hanem növéremet. Vitay Alíz vagyok, most én használom ezt a telefonszámot.
- Ne haragudj Aliz! Teljesen olyan a hangod, mint Anetté. Hogy vagy lányzó? Sokat hallottam ám Rólad, növéred rengeteget mesélt a gyerekkorotokról. Hallottam, valóságos kis tüzgolyó voltál.
- Tényleg nem álltam le egy percre sem. - nosztalgiázott Alíz.
- Szegény Anyu! Azt sem tudta mivel kösse le a figyelmemet.
Adrián csodálkozva bámulta a csillogo gömböket. Hatalmas kék szemei még nagyobbra kerekedtek. Hadonászott, mutogatott, hangosan gügyögött, kacarászott.
Ügyesen bevásároltak, gyorsan elszaladt az idö. Elindultak hazafelé, a csomagtartóból elökerült a babakocsi, majdnem egy órát sétálgattak a friss levegön.
Ebéd után elérkezett a csendespihenö ideje. A játékos legényke édesdeden aludt ágyikojában. Kifárasztotta a varázslatos délelött.
Gergönek eszébe jutott, már régen keresték egymást, magyar barátnöjével, Anettel. Rövid ideig együtt dolgoztak elözö munkahelyén, mikor az országba érkezett. Szoros barátságot kötöttek, annak ellenére, hogy nem sokáig élvezhették egymás társaságát, mert a lány hazautazott, magánügyi problémái adodtak. Azota is tartják a kapcsolatot. Idönként telefonon vagy a világhálón. Nagyon örült, mikor - a beilleszkedés idején - , vidám, talpraesett honfitársa segitö kezet nyujtott felé. Keresgélni kezdte noteszában, a telefonszámok között.
- Igen, Kaposváron laknak.... - gondolkodott hangosan.
- Na végre, megtaláltam. Vitay Anett..... már tárcsázta is a számot.
- Halló, halló! - hallotta a kellemes nöi hangot a vonal másik végén.
- Hi Csajszi! Nem ismered meg a hangom? Gergö vagyok, Londonból.
- ÖÖÖ, szia! Figyelj csak Gergö! Valoszinüleg nem engem keresel, hanem növéremet. Vitay Alíz vagyok, most én használom ezt a telefonszámot.
- Ne haragudj Aliz! Teljesen olyan a hangod, mint Anetté. Hogy vagy lányzó? Sokat hallottam ám Rólad, növéred rengeteget mesélt a gyerekkorotokról. Hallottam, valóságos kis tüzgolyó voltál.
- Tényleg nem álltam le egy percre sem. - nosztalgiázott Alíz.
- Szegény Anyu! Azt sem tudta mivel kösse le a figyelmemet.
