Agykontroll sikerek

Zivatar85

Állandó Tag
Állandó Tag
Csatlakozom, erről én is szívesen olvasnék, ahogy a megteremtéséről is - amikor a könyvet olvastam, úgy ítéltem meg, hogy sajnos ennek a technikának a felfedezéséhez mindenképp kellene egy értő kalauzolás és tanfolyami környezet, így nem is igazán foglalkoztam vele.
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Csatlakozom, erről én is szívesen olvasnék, ahogy a megteremtéséről is - amikor a könyvet olvastam, úgy ítéltem meg, hogy sajnos ennek a technikának a felfedezéséhez mindenképp kellene egy értő kalauzolás és tanfolyami környezet, így nem is igazán foglalkoztam vele.

Szia Zivatar85!

Gondolom az agykontroll megteremtéséről van szó?!
Ajánlom neked "José Silva - Az agykontroll megteremtője" című könyvet. Szerintem ez a könyv nincs meg ezen a fórumon, de bemész egy Antikváriumba és ha szerencséd van, akkor ott megtudod venni.
 

bambi37

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Pár évvel ezelőtt az ultrahang kimutatta, hogy a méhem mögött 6 cm-es tiszta található. Természetesen nem akartam kórházba kerülni, így elkezdtem magam gyógyítani. A harmadik napon hirtelen azt éreztem, hogy valami megcsavarodik bennem (mint amikor a törölközőt kicsavarjuk) és azonnal tudtam, hogy most pukkant szét a ciszta. Visszamentem az orvoshoz, aki elküldött újra ultrahangra és természetesen a ciszta már nem volt ott.
 

bambi37

Állandó Tag
Állandó Tag
Amikor a kalapáccsal rávertem a körmömre, azonnal használtam az kesztyűtlenítő érzést és persze mondogattam, hogy nem lesz kék, nem lesz zöld. Ez hatott és csak egy gombosfej nagyságú fekete pötty lett rajta.

Volt egy időszakom, amikor mindig nekimentem az asztalnak. Aztán eszembejutott az AK. Egyik nap bevertem a lábamat és szintén azonnal elkezdtem gyógyítani. Másnap a másik lábamat vertem be, de úgy döntöttem, hogy kísérletképpen ehhez nem nyúlok hozzá. Azt a lábamat, amit gyógyítottam csak egy halvány csík jelent meg, de a másik lábam amit nem gyógyítottam tele lett kék-zöld foltokkal.

Egyszer programoztam, hogy találkozzam egy nagyon jó barátommal és 3 hét múlva meg is történt.

Anyukámnak egyszer azt üzentem, miután elindult a boltba, hogy hozzon narancslevelet. Amikor hazaért azt mondta, hogy gondolta, hoz egy narancslevet nekem.
 

DiSana

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok
szeretném megosztani veletek az eddigi sikereimet. A legszembetűnőbb az hogy a másfél éves kislányomhoz kevesebbet kell felébrednem mert félálomban gondolatban odafekszem mellé és elkezdem simogatni meg visszaaltatni. És láss csodát megnyugszik és visszaalszik. persze van még hogy át kell mennem de már lényegesen kevesebbet.
A legmeglepőbb pedig az volt amikor szegénykém beteg volt és nap közben csak úgy aludt el ha mellette feküdtem. Gondoltam kihasználom a lehetőséget és beszélgetek vele ( legeyen szófogadóbb, ne rugdosson stb. ) és a lányom álmában azt mondta hogy "jó". Képzelhetitek hogy meglepődtem:)
Mindíg úgy alszom el hogy pozitív mondatokat mondogatok magamban (amiket el szeretnék érni) és sokkal jobban érzem magam. nyugodtabb vagyok mert úgy érzem megtudom csinálni el tudom érni:)

majd még írok nektek mert biztos vagyok benne hogy lesznek még sikereim:)
Sziasztok és jó éjszakát
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
HA TUD VALAKI KICSI EPEKÖVEKET ELTÜNTETŐ TUTI TECHNIKÁT, az kérem írja le köszönöm

Szia jkzolee!

Én speciál úgy szoktam gyógyítani, hogy a 3-ról, 1-re módszerrel kezdem, utána lemegyek alfa szintre, majd onnan a laboratóriumi szintre. Ott elképzelem hogy a betegem ott fekszik a műtőasztalon. Van a laboratóriumomban egy fülke és a fülke mellett egy nyomógomb. Ha ezt megnyomom, máris beléphetek a fülkébe. A fülkén belül is van egy nyomógomb ami arra jó, hogy végiggondolom mit is akarok gyógyítani és ha megvan, akkor megnyomom, ezzel bezárul a fülke ajtaja és én ott termek, a megfelelő helyen. Ezután magam elé képzelem a probléma gyökerét és a belőlem áradó pozitív energiával, energetizálva, eljuttatom a gyógyító energiát a megfelelő helyre, közben elképzelem hogy fokozatosan tűnik el a betegsége. A végén pedig arra gondolok, hogy ezáltal nagy gyógyító hatást gyakoroltam a beteg testrészre, illetve tünetre. Ha azt érzem hogy a beteg testrész, vagy tünet több gyógyító energiát már nem tud befogadni, akkor végeztem a gyógyítással. Ezután elképzelem azt hogy még mindig a fülkében vagyok. Megnyomom a nyomógombot, kinyílik az ajtó, kilépek és kívülről a külső nyomógombbal, bezárom a fülkét. Ezután arra gondolok hogy minden a helyére került, így már a páciens sem fekszik ott a műtőasztalon.
Ezután 1-től, 10-ig számolok, ezáltal visszajutok 1-es szintre, azaz alapszintre. Erről a szintről pedig 1-től, 5-ig számolva, térek vissza éber állapotba.

Végül is ez egy saját módszer, ráadásul nekem jobban bejön így energetizálással, mintha azt képzelgetném gyógyításkor, hogy az illető egészséges, mert ez úgysem igaz. Ráadásul azt sem lehet kiszámolni, hogy az illető, mikor fog tünetmentesen meggyógyulni.

Remélem azért, tudtam segíteni.
 

Zivatar85

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves fórumozók!

Szeretnék egy nektek köszönhető sikerélményről beszámolni.

Egy hónappal ezelőtt kikértem a tanácsotokat itt a fórumon, hogy mit tegyek egy látszólag legyőzhetetlen gátlással, ami mindig visszafogott, ha írni szerettem volna. Egészen rövid történeteknél sosem jutottam tovább, mert bármilyen ötletem támadt, máris lehurrogtam maga, hogy "ugyan már, ezt már százan megírták előttem, mégis mit akarok én?". A stílusommal sem voltam elégedett, mert bár úgy gondoltam, jól írok, de nem megfelelően egy hosszabb lélegzetű történethez. Utoljára kamasz koromban írtam hosszabb történeteket, és bár utólag már megmosolyogtató színvonalúnak látom őket, mégis mindig visszavágytam a fantáziálás, az alkotás felszabadító, sikerekkel és örömökkel teli érzéséhez.

Tanácsotokra aztán szokáskontrollal programozni kezdtem a gátlások legyőzésére. Elképzeltem, hogy örömmel írok, a fantáziám által teremtett képek körbetáncolnak, a családom és a barátaim dicséretekkel halmoznak el, a kezemben tartok egy könyvet, amit én írtam, stb., valamint mindig elismételtem, hogy "október elejére legyőzöm az írással kapcsolatos gátlásaimat és félelmeimet, kreatív elmém felszabadul, örömmel és sikerrel írok". Elmetérképet ragasztottam ki a szobám falára, amin pipálgatással követtem a "programozás projekt" haladását és ösztönöztem magam a folytatásra, valamint felsoroltam az érveket, hogy miért akarok írni, miért jó ez nekem. Még egy hét sem telt el, amikor egy ötlet motoszkálni kezdett a fejemben és nem hagyott nyugodni, hát elszántam magam, hogy nekiülök és elkezdem leírni. Az íráshoz találtam egy szintén agykontrollos könyvben (Zseninek születtünk) egy relaxációs technikát.

Az első fejezetet nagy szenvedések közepette írtam le. Nem a szokásos kedvetlenség vagy bizonytalanság vett erőt rajtam, hanem szabályos rettegés, reszketés fogott el. Sokat sírtam, és csak bekezdésenként tudtam haladni. Mintha a gátlásom és félelmem egy álmából felriasztott vadként tombolt volna bennem és szabályosan elüldözött volna a klaviatúra mellől. Elég riasztó volt. De nem hagytam fel a programozással, kitartóan pipálgattam az elmetérképen a kis négyzeteket minden nap, és gyakran elolvastam a magam által írt bíztató szavakat. A második fejezet mintha már csak kiszaladt volna az ujjaim közül, és mire a harmadikat megírtam, a történet már sokszorosára duzzadt a fantáziámban, szétburjánzott, mint egy terebélyes fa. Sokkal több rejlik az eredeti ötletemben, mint azt először hittem.

Mindig cinikusan fogadtam, amikor azzal a közhellyel bíztattak, hogy "a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte". De valójában a téma nem hogy az utcán, de egyenesen az udvarunkon hevert és szinte úgy mászott be az ablakomon. Fent írtam, hogy a stílusommal mindig elégedetlen voltam, mert alkalmatlannak tartottam hosszabb lélegzetű történetek leírására, most azonban úgy vélem, hogy éppen a stílusom az, ami egy hétköznapias, mondhatni unalmas témát akár hosszabban is egyedivé, élővé, varázslatossá tud tenni.

Még elég kevésszer sikerül a napirendembe bezsúfolni az írást, de majd erre is elkezdek egy "programozás projektet", bár most a következő feladatom (ezen a sikeren felbuzdulva) a tanulmányaim megtámogatása programozással. Utána jöhet ismét az írás, immár a gyakoriságra és rendszerességre koncentrálva. Minden esetre a célt, amire programoztam, azaz a gátlás legyőzését feltétlenül elértem.

Köszönöm még egyszer a tanácsokat, amiket itt kaptam! Nagy segítségemre voltatok.

Üdv:
Zivatar
 
Oldal tetejére